Az "Erdély etnikai és felekezeti statisztikájá"-nak munkálatai - jóllehet, a mai formáját elnyert mű gondolata akkor még fel sem sejlett bennem - voltaképpen 1985-ben kezdődtek.

Annak az évnek az őszére a Helsinki Egyezményt követően tartott utókonferenciák sorában Európai Kulturális Fórumot terveztek Budapesten, amelyre alternatív rendezvényekkel az ellenzék is készülődött. Ennek kapcsán vetette fel egy Erdélyből áttelepült ismerősöm, Ara-Kovács Attila - ismerve műkedvelő szintű, ám az átlagosnál elmélyültebb érdeklődésemet Erdély nemzetiségi viszonyai iránt -, hogy tájékoztató térképet kellene készíteni a Fórum nyugatról érkező résztvevői számára az erdélyi magyarság területi elhelyezkedéséről.

Ilyen térképek régebbről szép számban rendelkezésre álltak, ám az aktuális állapot topográfiai megjelenítésére - Dávid Zoltán Mozgó Világ-beli áttekintésének[1] elnagyolt, bár igen szemléletes illusztrációjától eltekintve - akkor még nem volt hazai példa. Érthető módon persze, hiszen az ehhez szükséges részletező adatok nem voltak hozzáférhetők, ami nyilvánvalóvá tette, hogy az elképzelt térképes ábrázolás sem születhet meg a kívánt időre.
Mégis, éppen ez a felvetés - no meg az adathiány miatti tehetetlenség érzése - sarkallt az első olyan feldolgozásokra, melyek segítségével áthidalni reméltem a rendelkezésre álló információk hézagosságát, felszínre hozva legalább néhány, a töredékes adatközlések miatt rejtve maradt összefüggést.

A kérdéses időpontban a legfrissebb nemzetiségi adatokat az 1977. évi népszámlálás kínálta (ezek milyensége, az ún. "nemzetiség és anyanyelv" szerinti közlés problematikája már más lapra tartozik), mégpedig megyénként, azon belül települési típusok szerinti bontásban, hasonlatosan az 1966. évi népszámláláshoz. A korábbi, 1956-ból származó felvétel közleménye valamivel részletesebb volt, ám egészen más területi megoszlással (tartományok és rajonok - a járásnál nagyobb, a megyénél kisebb közigazgatási egységek -, valamint városok, városi jogú településcsoportok szerint).
Egész Erdély területére kiterjedő, az újabb népszámlások eredményeivel összevethető minőségű, ugyanakkor településenként is publikált román népszámlálási adatok egyedül 1930-ból (tehát több mint fél évszázaddal korábbról) álltak rendelkezésre, természetesen az akkori közigazgatási beosztásnak megfelelő csoportosításban.

Önként adódott a feladat: egységes - azonos területi szempontok szerinti - idősorokat létrehozni, ami által, ha csak főbb vonalakban is, de tárgyszerűen nyomon követhető a nemzetiségi megoszlás alakulása Erdélyben. Értelemszerűen a részletesebb közlést kell az átfogóbbhoz igazítani: tehát a régebbi (1930-as, 1956-os) népszámlálási adatokat az 1968-ban létrehozott megyék, illetőleg városi, városkörnyéki és községi településcsoportok határvonalát követve átszámítani.
Ilyen jellegű feldolgozást egyébként vagy másfél tucatnyit készítettek a Magyar királyi Központi Statisztikai Hivatalban a II. bécsi döntés körüli időkben. Az 1910. évi magyar és az 1930. évi román népszámlálás erdélyrészi anyanyelvi, nemzetiségi, vallási adatait csoportosították - a meghatározó nemzetiségekre és felekezetekre szorítkozva - váltakozó közigazgatási beosztás szerint. (Vö. Statisztikai kéziratos közlemények.)

Elsőként az 1930. évi romániai népszámlálást vettem munkába. A forrás épp a hivatkozott feldolgozásokból került ki. (A sorozat XII. és XIV. száma.) Az újabb nemzedékek számára kevésbé tudott, hogy a nyolcvanas évek közepén ilyen típusú munkaanyaghoz nem volt egyszerű hozzájutni. Szerencsére még korábban, eljövendő munkálkodásom előkészületei, a forrásfeltárás és az irodalmazgatás során, akkori munkahelyemen, a Népművelési Intézetben (társadalomtudományi kutatásokkal is foglalkozó intézmény könyvtárosaként), osztályvezetői jóváhagyással könyvtárközi kölcsönzés útján ki tudtam kérni e belső használatú, úgynevezett zárt dokumentumokat az Országgyűlési Könyvtárból. Baráti közvetítéssel pedig másolatot készíttettem róluk egy másik intézmény - a nevére már nem emlékszem - szigorú számadással üzemeltetett fénymásoló gépén, ami igencsak nagy dolognak számított akkoriban.
Így hát nem volt akadálya az otthoni cédulázgatásnak.

A körülmények szerencsés egybeeséseként az idő tájt alakult meg az Országos Széchényi Könyvtárban a Magyarságkutató Csoport, a könyvtár történész főigazgatója, Juhász Gyula vezetésével. Egy ugyancsak Erdélyből átszármazott barátom, Tóth Károly Antal bíztatására - aki kapcsolatban állt az alakulófélben lévő intézménnyel - megbízásért folyamodtam annak vezetőjéhez a tervezett munka elvégzésére. A szervező munka dandárjában meglepett, s láthatóan adminisztratív teendőkkel is bőven ellátott igazgató rövid beszélgetés után rábólintott elképzelésemre és azonmód szerződést kötött velem.

1986 nyarára készültem el a munkával. Az 1930. évi anyanyelvi adatokat dolgoztam fel - a forrást követve főbb nemzetiségek (magyarok, románok németek) szerinti részletezéssel - a Judeţele României Socialiste c. kötet 1972. évi kiadásában közzétett közigazgatási beosztás szerint.
A feldolgozás eredményeként - az alapvető célkitűzésnek megfelelően - a nyolcvanas évek közigazgatási szerkezetét követő területi csoportok szerint összevethetővé váltak fél évszázad távlatában felvett etnikai adatok. Emellett olyan kisebb (egy vagy több helységet magukban foglaló) területi egységek - városok, városkörnyéki községek és községek - 1930. évi lélekszámát és anyanyelvi megoszlását összegeztem, melyek nemzetiségi megoszlása a hatvanas-hetvenes években már nem volt ismert, lélekszáma azonban 1977-ből (sőt a Mic dicţionar enciclopedic jóvoltából 1984-ből is) igen. Ez, legalábbis falusi környezetben, lehetőséget nyújtott bizonyos spekulatív következtetésekre, amit a későbbiekben meg is próbáltam kiaknázni.
Az adatfeldolgozáshoz bevezető gyanánt a hatalomváltás óta eltelt időszak nemzetiségi statisztikájának problémakörét vázoló, illetve a nemzetiségi szerkezet 1930-1977 közötti változásait elemző tanulmányt készítettem.

A munka leadását szűkebb körű megbeszélés követte. Ekkor ismertem meg a neves történeti demográfust, Dávid Zoltánt, felkért bírálómat, aki jóindulatú, joviális megjegyzéseivel - az adatok újracsoportosítását feltétel nélkül értékelte (Kovászna megyére vonatkozóan ő maga is elvégzett egy hasonló feldolgozást),[2] a kísérő tanulmány elemző részével már kritikusabb volt - végül is elismerően fogadta teljesítményemet, s ugyanezzel a barátságos, bátorító figyelemmel kísérte további pályafutásomat.

Első erdélyi tárgyú feldolgozásomat - édesanyám nevét felvéve - írói néven jegyeztem, amit megtartottam a későbbiekben is. Akkor már másfél évtizede jártam Romániába, és nem szerettem volna, ha az útlevelemben szereplő név esetleg felkerülne a román határőrizet tiltó listájára.

Ezt követően, a szerződés értelmében kifizetett összegre alapozva, nagyra törő terveim megvalósításához szűkösnek ígérkező szabadidőmet - munkaszerződésem időleges módosításával - megtoldottam. Mint 1986. augusztus elején, új munkahelyem (az egy éve alakult Közművelődési Információs Intézet) vezetőjéhez címzett kérelmemben fogalmaztam, távolabbi célom a romániai magyarság demográfiai folyamatainak, a lélekszámában bekövetkezett területi változásoknak az összehasonlító vizsgálata, illetve az ehhez való hozzájárulás, ezért a Magyarságkutató Csoport megbízásából elkezdett feldolgozó munkát az 1941, 1956, valamint az 1910 és 1920. évi számbavételekkel kívánom folytatni. (E tervezet tulajdonképpen - szerényebb mértékben - már megelőlegezi azt a programot, amely másfél évtized múltán az "Erdély etnikai és felekezeti statisztikája" köteteiben teljesedett ki.) Kértem, hogy a jelzett munkák időtartamára az intézmény biztosítson rendszeres fizetetlen szabadnapot számomra. A kieső bért a Magyarságkutató Csoporttól kapott pénzzel terveztem pótolni. Igazgatóm, Zelnik József elfogadta kérésemet, sőt fizetett kutatói napot ajánlott. Nagyvonalúságával azonban nem akartam visszaélni, köszönettel vettem azt is, hogy belement átmenetileg csökkentett idejű foglalkoztatásomba. (Ez az állapot végül is egy évig állt fenn.) Annál többet jelentett számomra - mindmáig élvezett - erkölcsi támogatása, az intézményi infrastruktúra kutatási célú használatának biztosítása, munkahelyi kötelezettségeim alkalmankénti háttérbe szorulásának jóindulatú kezelése.

Ekkor rövid kitérő következett. A Magyarságkutató Csoport révén tudomást szerzett rólam a szegedi tudományegyetemen oktató Herner János, aki Lipszky János térképének Erdélyt, tágabb értelemben vett Partiumot és a Bánságot felölelő részét reprint formájában kívánta megjelentetni. A tanítványaiból alakult munkacsoport már kicédulázta Lipszky repertóriumát és az anyag számítógépre vitelére készültek. Munkájuk e szakaszában olyan, Erdély helynévanyagával foglalkozó emberre volt szükségük, aki a 19. század eleji térképen található helységeket azonosítani tudja későbbi hivatalos magyar és idegen nyelvű megfelelőjükkel, lehetőleg a legfrissebb névalak szerint.
Habár emiatt késleltetnem kellett a tervezett adatfeldolgozásokat, mégsem tudtam ellenállni az izgalmas feladatnak, és a munkacsoport vezetőjének 1986. augusztus végi kérésére igent mondtam. Feszített ütemben (300-350 helynévvel végeztem egy hét alatt, amit - két fizetetlen szabadnappal számolva is - legfeljebb heti 500-ra tudtam feltornászni) 1987 januárjában végére értem az alapmunkálatoknak. Mivel a mai határ által érintett megyék (csupán Csanád és Torontál nem szerepelt köztük) teljes területükkel kerültek a térképre, nem csak Romániához, hanem Ukrajnához, Magyarországhoz és Jugoszláviához tartozó településekkel is foglalkoznom kellett.

Közreműködésem a szegedi csoport munkájában ezt követően már kevesebb elfoglaltsággal járt (korrektúrák, konzultációk), így teljes erőbedobással foghattam hozzá a Magyarságkutató Csoport számára végzett újabb - kettős - feldolgozáshoz: az 1956. évi népszámlálás vonatkozó adatainak különböző szempontú újracsoportosításához és egy kétnyelvű helynévmutató elkészítéséhez. A helynévmutató a Csoport velem kapcsolatot tartó munkatársa, Éger György javaslatára került a kutatóhelynek 1987 márciusában benyújtott tervezetbe.

Az 1956. évi romániai népszámlálás helységenkénti közleménye az anyanyelvi-nemzetiségi megoszlásra nem terjedt ki, így az 1968-ban kialakított közigazgatási beosztás szerinti újraszámítás során a lakosságszám összegzésére szorítkoztam. Feldolgozásom ugyanakkor becses közigazgatás-történeti adalékokkal gazdagodott azáltal, hogy beépítettem az 1956. januári nagy számú új településalakulásról a népszámlálási kötetben található információkat.
Ezen felül egyrészt az 1930. évi népszámlálás anyanyelvi adatait (főbb nemzetiségek szerinti részletezéssel) az 1956. évi népszámlálási közlemény területi csoportosításában összegeztem, másfelől az 1956. évi anyanyelvi közlést - a feldolgozásban részletesen dokumentált módon, ugyancsak főbb nemzetiségenként - átszámítottam a későbbi közigazgatási beosztás szerint.
Elkészítettem továbbá egy térképet, amelyben megkíséreltem az erdélyi magyar anyanyelvű népesség 1956. évi területi elhelyezkedéséről az 1972. évi közigazgatási egységek szerinti átszámítással nyert információkat vizuálisan szemléltetni. Másképpen fogalmazva: a szóban forgó adatokat az 1956. évi népszámlálási közleményben foglaltaknál részletezőbben megjeleníteni. E próbálkozás meglehetősen kezdetlegesre sikerült, magát az elképzelést és számításaim helyességét azonban visszaigazolta a Medvetánc 1988. évi különszámában ("Jelentések a határokon túli magyar kisebbségek helyzetéről") megjelent térkép, melynek alkotója - kevésbé részletes arányszámok szerinti területi összegzésben - az általam ábrázoltakkal azonos eredményre jutott.
E munkákat - az anyaghoz mellékelt kísérőlevél tanúsága szerint - 1987 nyarán adtam le a Magyarságkutató Csoportnak.

A levélből az is kiderül, hogy a kétnyelvű helynévmutató elkészítésére kapott megbízáshoz képest elképzeléseim bővültek. E szerint a mutató nem csupán az erdélyi települések utolsó hivatalos magyar és jelenlegi román megnevezését, hanem a tervezett feldolgozások során kézbe vett kötetekben található egyéb helységneveket is tartalmazza.
A feldolgozás kiterjesztését felvető levelem megválaszolatlan maradt - szakmai kapcsolattartóm hosszabb külföldi tanulmányúton tartózkodott -, ez azonban nem tántorított el a munka jelzett formában történt folytatásától.

1987 decemberében újabb változásról számoltam be. Tervezett adatfeldolgozásaim logikája mentén egy olyan összetett, távolabbra tekintő munka gondolata erősödött meg bennem, amely a helység névváltozatai mellett annak a népszámlálási kötetekben megadott közigazgatási hovatartozását is tartalmazza, tehát amolyan összesített helységnévtárként egyúttal a feltárt forrásokhoz is mutatóul szolgál. (Ebben világosan kirajzolódik a majdani "Erdélyi etnikai és felekezeti statisztikája" záró kötetének szerkezete.)
Egyúttal jeleztem azt is, tudatában vagyok annak, hogy nem a szerződött munkát nyújtom majd át (a megegyezett penzum annak csupán kisebbik részét alkotja), tehát nem is kívánhatom, hogy kéretlenül honorálják azt. De tisztában vagyok az összeállítás értékével, ezért, mivel csak ebben a formában tudom átadni, változatlan szerződés mellett a munka egésze feletti rendelkezést megtartom magamnak. Később kiderült, hogy az intézet munkatársa, Sebők László "Erdély történeti-statisztikai helységnévtára" címmel hasonló adatbázist épít, vagyis úgy tűnt, hogy egy, az intézményben már futó "projekttel" megegyező munka elfogadását szorgalmazom.

A kétségkívül tisztázatlan helyzetben a Magyarságkutató Csoporthoz fűződő viszonyom pillanatnyi állapota, az érdemi szakmai kapcsolattartás hiánya tükröződött vissza. A kommunikációs zavar a Helynévmutató leadása után, valamikor 1988 nyarán, az intézmény igazgatóhelyettesével, Romsics Ignáccal folytatott telefonbeszélgetésben tetőződött, aki párbeszédünket - a maga részéről kétségkívül korrekt módon - négyszeresére emelt díjazás felajánlásával zárta le. Magáról a munkáról azonban, amiről tulajdonképpen a véleményét szerettem volna hallani, nem sok szó esett. Mindebből azt szűrtem le, hogy az intézmény az elképzeléseimre valójában nem "vevő".
A többlet-díjazást elfogadtam, majd átutaltam a Rákosszentmihály-Sashalmi Református Egyházközség erdélyi menekülteket segítő szolgálata javára, így téve pontot a Magyarságkutató Csoporttal oly ígéretesen indult együttműködés végére.

Ettől kezdve intézményi háttér nélkül dolgoztam. (Eltekintve attól a nem csekély biztonságtól, amit munkahelyem támogató hozzáállása jelentett.) "Magánkutatói" státusomat az elkövetkező pár évre a Lipszky-kötet 1987. év végi megjelenésekor a kiadótól kapott gavalléros munkadíj alapozta meg (kilenc darab borsos árú kötet telt volna ki belőle). Az ekkor már Magyarságkutató Intézetként működő kutatóhellyel, ha intézményesülten nem is, személyes szinten megmaradt a kapcsolatom. Éppen Sebők László révén, akivel - közben tisztázódott, hogy távlati terveink nem ütköznek, miután ő egy átfogó térinformatikai rendszer kidolgozásán fáradozik - a továbbiakban kölcsönösen segítettük egymást (információcserével, kutatási eredményeink megosztásával).
Ennek a helyzetnek is megvolt a maga előnye. Szerződéses kötelezettségek nélkül, szabadon alakíthattam munkáimat, melyek menetét - hályogkovács módjára dolgozván - nem mindig láttam pontosan előre. Az éppen megoldandó probléma hívta elő a soron következő feladatot, ámbár utólag kitűnik, hogy meglehetős módszerességgel következett egyik a másikból.

Előbb a megyei - települési típusok szerint részletezett - idősort bővítettem a századelőig visszamenően, az 1900, 1910, 1920 és 1941. évi számbavételekkel, az anyanyelv mellett kiterjeszkedve a felekezeti és nemzetiségi felvételekre is. Immár nem elégedtem meg az addigi szűkebb kategorizálással; a kimutatás a főbb nemzetiségek mellett a zsidók, cigányok, ukránok, szerbek, horvátok, szlovákok, csehek, bolgárok, oroszok, lengyelek és örmények rovatával bővült. A mai megyehatárokat követve a települési típusonkénti részletezést elvégeztem mind a népszámlálások időpontjában érvényes, mind pedig az aktuális közigazgatási beosztás szerint. A bécsi döntés vonala által érintett megyékben az eredményeket tovább részleteztem az 1940. évi határ észak-déli bontásában. A több száz oldalra rúgó feldolgozással 1989 augusztusára készültem el.

Ezekhez a számokhoz nem az összes helységre kiterjedő feldolgozással, hanem a mai és a különböző időpontokban érvényes közigazgatási beosztások egybevetésével nyert területi metszetek adatainak összegzése révén jutottam. (Az alkalmazott módszert az "Erdély etnikai és felekezeti statisztikája" köteteinek bevezetőjéből az 1920. évi összeírás nemzetiségi adatainak mai megyebeosztás szerinti átszámítása szemlélteti.)
Emellett - az 1930. évi feldolgozáshoz hasonlóan - az 1910. évi magyar népszámlálás anyanyelvi adatainak mai községek (comună) szerinti csoportosítását is elvégeztem.

1988-ban a Magyarságkutató Intézet, második évkönyvében - Kiss Gy. Csaba szerkesztésében -, megjelentette a kutatócsoportnak leadott tanulmányomat, a feldolgozásokat kísérő összegző táblázatokkal együtt, "Az erdélyi magyarság főbb statisztikai adatai az 1910 utáni népszámlálások tükrében" címmel.

Időközben végzett - immár önszorgalmú - feltárásaim nyersanyagát egy újabb leíró tanulmányban hasznosítottam. A Honismeret című folyóirat főszerkesztője, Halász Péter a romániai területrendezésről - munkahelyem igazgatójának javaslatára - tőlem kért anyagot. A Ceauşescu-rendszer végjátékát kísérő - bizonyos fokig annak bukását is siettető -, a köztudatba "falurombolásként" bevonult "szisztematizálás" ekkor már azzal fenyegetett, hogy erdélyi, köztük magyarok lakta helységek is a Bukarest környékén felszámolt települések sorsára jutnak. 1989 nyarán elkészült összehasonlító statisztikai elemzésem csak áttételesen kapcsolódott ezekhez a fejleményekhez. "Változás és állandóság" címmel az etnikai viszonyok fél évszázados alakulását tekintettem át az észak-erdélyi magyar nyelvterület - létében fenyegetett - falusi településvidékén. A magyar nyelvterületet az 1930. évi román népszámlálás anyanyelvi adataira alapozva - részben az 1910. évi állapotokra visszatekintve, részben pedig az 1968 utáni, esetenként a magyarság szempontjából hátrányosan megvont községhatárok adottságait figyelembe véve - némiképp intuitív módon határoltam körül. Az így kialakított keretek között igyekeztem a nemzetiségi arányok változását lehetőség szerint a legfrissebb időkig figyelemmel kísérni. Végkövetkeztetésem a vizsgált területen húzódó magyar falusi településvidék etnikai összetételének viszonylagos stabilitására vonatkozó megállapítás volt.
Máig hálával gondolok a folyóirat agrárkutató főszerkesztőjére, aki nem rettent vissza aprólékos táblázatokkal és táblamellékletekkel telezsúfolt tanulmányom terjengősségétől, és - elsősorban a közlésre értő módon kiválogatott néhány táblázat rutinos átszerkesztésével - fogyasztásra alkalmas folyóiratcikké formálta át azt. Sokat tanultam ebből az átváltozásból.

Kevesebb szerencsém volt a következő "megrendeléssel". A romániai magyarság nemzetiség- (és népesedés-) történetének másik neuralgikus pontja - az előbbi kérdéskör visszája -, az erdélyi városok elrománosítása lett volna a témája annak az írásnak, amit Köteles Pál író, az Erdélyi Magyarság főszerkesztője kért tőlem nem sokkal előbbi írásom leadása után.
Az erősen aktuálpolitikai töltetű kérdést ez alkalommal is - miként azt a felkéréskor folytatott beszélgetésünk során neki is előrebocsátottam - inkább tágabb statisztikai összefüggéseiben, és ennek következtében a folyóirat kereteit messze meghaladó terjedelemben fejtettem ki. A "Városodás, vándorlás, nemzetiség" címmel - valamikor 1990 első felében - született tanulmány ennél fogva ott és abban a formában közölhetetlennek bizonyult.

Ebben a tanulmányban már túlléptem a nemzetiségi viszonyok alakulását jellemző puszta számadatok leírásán és kitértem a változásokat eredményező népesedési folyamatok bemutatására is. Ehhez feldolgozásaimat ki kellett terjesztenem a népmozgalmi főeredmények (születés, halálozás, természetes szaporodás) és a migrációs tényezők számbavételére, törvényhatóságok szerint évtizedenként összegezve, nemzetiségi, felekezeti bontásban is, az első főhatalomváltást megelőző időszakban a jelenlegi határok között.

Rendszeres demográfiai stúdiumokat tulajdonképpen nem végeztem. (Erre a kilencvenes évek elején, a Központi Statisztikai Hivatal falai között tartott szakirányú képzés keretében nyílt volna alkalmam. Azonban a munkahelyi kötelmekkel való időbeni ütközés, a kedvtelésből végzett feladatok vonzása és nem utolsó sorban a számomra irreálisan magas tanfolyami költség visszatartott attól, hogy ebbe belevágjak.) Elsősorban a tanulmányozott - főként két világháború közti - hazai nemzetiségstatisztikai irodalomból okultam, az igazi vezérfonalat azonban Nyárády R. Károlynak a nyolcvanas években közkézen forgó kéziratos tanulmánya kínálta számomra. ("Az 1977. évi romániai népszámlálás eredményeinek kiértékelése, különös tekintettel a nemzetiségi és anyanyelvi viszonyokra.") Az idős magánkutató e munkája nem véletlenül szolgált szemléletbeli és módszertani útmutatóként, hiszen művében évtizedes kutatásainak és kiterjedt háttértanulmányainak eredményei és tapasztalatai összegeződtek. Mindezek mögött egy töredékeiben is monumentális életmű, az "Erdély népesedéstörténete" körvonalai bontakoztak ki. Életem kivételes adományának tartom, hogy ez időben személyesen is megismerhettem őt, és a kezdeti munkakapcsolatból végül szoros barátság alakult ki közöttünk. (Erről és róla a halála után kiadás alá szerkesztett "Erdély népesedéstörténete" előszavában írok bővebben.)

Míg a nyolcvanas évek első felében - a felkészülés időszakában - inkább az Országgyűlési Könyvtár és az Országos Széchényi Könyvtár volt a törzshelyem, az évtized második felétől az Országos Statisztikai Hivatal könyvtárába vettem be magam. Ez volt a könyvtárközi kölcsönzéssel vagy más úton-módon ki nem kérhető források zömének lelőhelye. (Nem hivatásos - intézményi háttér és támogatás nélküli - kutatóként meglehetősen korlátozottak voltak a lehetőségeim e téren.) Ekkor már általános szolgáltatássá vált a fénymásolat-készítés, úgy hogy végül is, saját költségemen persze, minden szükséges anyagot (népszámlálási kiadványok, helységnévtárak, szakcikkek stb.) apródonként begyűjthettem dolgozószobám falai közé. És ami ennél is fontosabb, a hivatal könyvtárosa, Körmendi Gábor személyében egy kiváló szakember barátságára tettem szert, aki pótolhatatlan segítőmnek bizonyult kutatásaim során.

Az évtizedforduló a romániai változásokkal köszöntött be. Az anyanyelvi megoszlás mai községek szerinti átszámítását az 1910. évi népszámlálás után - legalább a százalékos arányok becslésszerű megállapítása szintjén - elvégeztem az 1956. évi felvétel adataira vonatkozóan is. Az eredményeket (románok, magyarok és egyéb nemzetiségűek szerinti bontásban) egy játszi ötlet nyomán népszerűsítő térképeken jelenítettem meg. A térképsorozatot a Sepsiszentgyörgyön, Horváth Alpár szerkesztésében indult Európai Idő című lap hozta le, a sorozat kezdését 1990. december 1-jére időzítve. Ezzel köszöntöttük Románia első ízben megtartott új nemzeti ünnepét.

A fővárosi közkönyvtárakban föllelt - főként magyar, kisebb részt román nyelvű - nemzetiségstatisztikai szakirodalom tanulmányozása során szerzett ismereteket amolyan népszámlálás-történeti "háttérvázlat" keretében kívántam rendszerezni. A számbavételekről a Magyarságkutató Intézet 1988. évi évkönyvében egyszer már összegzett ismereteket ezúttal részletesebben fejtettem ki. Emellett a magyar és román népszámlálási eredmények ellentmondásosságának feloldásához is adalékokat kívántam nyújtani. Ehhez a statisztikai mérleg-módszert használtam fel; egybevetettem a tényleges (népszámlálási) és az eszmei (számított) nemzetiségi népességszámot, a kettő közötti eltérés magyarázatára pedig hipotéziseket fogalmaztam meg.
Felkészültségem és kutatásaim pillanatnyi állapotát híven tükröző, sajátos műfajú áttekintés született. A népszámlálásokról az általános tudnivalókat a fő rész egymáshoz lazán kapcsolódó (olvasmányaim kivonatolásából született) fejezetei, a népszámlálási eredmények és a népesedési háttérfolyamatok értelmezéséhez kínált információkat, illetve saját értelmezéseimet pedig egy ezzel párhuzamoson futó, töredezett szöveg-együttes, a főszövegnek csaknem kétharmadára rúgó terjedelmes jegyzetanyag tartalmazta. A szintézis-igényűnek korántsem mondható, elegyes szöveget 1991 nyarán megtekintésre odaadtam Körmendi Gábornak, aki egyébként - 1997-ben, sajnálatosan korán bekövetkezett haláláig - minden írásom első olvasója, avatott szemre- és észrevételezője volt. A kéziratot nem sokkal ezután, legnagyobb meglepetésemre, a statisztikai hivatali könyvtár egy addig csak látásból ismert látogatójának kezében láttam viszont. Kápolnai Iván volt, a Központi Statisztikai Hivatal akkor már nyugalmazott tudományos munkatársa, aki zavarba ejtően dicsérő szavak kíséretével, mintegy szakmai áldását adta írásomra. Ez bátorított fel arra, hogy az akkor még csak felében-harmadában kész kompilációt megmutassam Szarka László történésznek, a Regio című, előző évben indult kisebbségtudományi szemle felelős szerkesztőjének. Ennek a lépésemnek is előtörténete van. Az erdélyi városodásról korábban született (eredetileg az Erdélyi Magyarságnak írott) tanulmányomat Filep Tamás Gusztávnak, jó ismerősömnek adtam tovább. Ő akkor a Regio megbízott főszerkesztője volt. Szerkesztőtársa, Szarka László felfigyelt írásomra - éppen feldolgozás- és szemléletmódja miatt - és a folyóirat 1991. évi 4. számában lehozta azt. Ekkor kerestem meg őt személyesen, tarsolyomból egy újabb kéziratot húzva elő. Ami szintén érdekelte, mivel beleillett az utódállamok magyarságának népesedéstörténetét feldolgozó tervezett sorozatába. (Épp akkoriban jelentette meg Popély Gyula "Népfogyatkozás. A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945" című kötetét.)

"A pontosság látszatai" munkacímet viselő összeállításom legkevésbé kiérlelt részei - a forrásanyag gyérülésével összhangban - a II. világháború utáni romániai népszámlálásokkal foglalkozó fejezetek voltak. Az információhiány, illetve a rendelkezésre álló adatok dezorientáló volta miatt egyébként akkoriban a kérdéssel foglalkozó magyarországi szakemberek egyöntetű bizalmatlansággal viseltettek a román nemzetiségi statisztikával szemben. Ezért a hivatalos közleményeket általában - a romániai magyarság számát rendre magasabbnak mutató - becslésekkel helyettesítették vagy egészítették ki.
Ez az igény tanulmányom iránt is megfogalmazódott a kéziratról 1991 októberében kelt lektori véleményben. (A szerző feltehetően "megemlíti majd, hogy az általa ismertetett nehézségek ellenére mi az, ami nagy valószínűséggel következtethető az erdélyi magyarok számára vonatkozóan" - írta a véleményező, Sebők László.)
Az elvárásnak implicit módon tettem eleget. A munkámban fejezetenként ütköztetett népszámlálási és számított értékeket egy jegyzetben közölt táblázatban foglaltam egybe, 1977-tel bezárólag. Itt helyeztem el - a hivatalos statisztikákat vitató szakírók számításaival párba állítva, alsó értékként - konkrét utalás nélkül az erdélyi magyarság 1966. és 1977. évi lélekszámára vonatkozó saját becsléseimet.
E két értékhez az említett szakírók eljárását követő, bonyodalmas háttérszámítások útján jutottam, melyek megyénkénti eredményeit egy, az Európai Időben 1992 elején megjelent cikkben összegeztem. Ma már úgy látom, hogy nem annyira a hipotetikus számítások helytállósága a lényeges kérdés - vérszegény forrásanyagon alapuló spekulatív becslésekről lévén szó -, hanem az, hogy milyen következtetésekre jutunk a hivatalos és becsült adatok között ily módon mutatkozó eltérések tényéből. Akkoriban a közkeletű értelmezési keretet a román nemzetiségi statisztika torzulásának - nem minden alap nélküli - feltételezése adta. Ettől én sem tudtam függetleníteni magam, így alapvetően ez határozta meg a cikkben foglalt olvasatomat is.[3]

A könyv - előzetes részközlések (Magyarok, Európai Idő) után - "Népszámlálások a jelenkori Erdély területén" címmel 1992 augusztusának végén látott napvilágot a Regio könyvek sorozatban, a Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferenciára időzítve. A tanulmányon kívül magában foglalta a mai megyeterületekre már korábban átszámított anyanyelvi, nemzetiségi és felekezeti adatokat, az 1900. évi magyar népszámlálással kezdődően.
Az aktuális eseményekhez igazodva sietve megjelentetett kötetbe függelékként bekerült egy - a Regio 1992. évi 3. számában önálló cikként is megjelent - vázlatos értékelés: "Az 1992. évi romániai népszámlálás nemzetiségi adatközlése". (Az adatokat röviddel a nyomdai leadás előtt hozták nyilvánosságra.) E "pót"-fejezetben a romániai magyarság számított népességszámát már 1992-ig vezettem tovább, szembeállítva a népszámlálás előzetes közleményével. Nyugtáztam az eltérés tényét és jeleztem, hogy ennek "értelmezése, tárgyszerű elemzése csak a részletes és mindenre kiterjedően közzétett végleges adatok ismeretében lesz lehetséges".

Erdélyből áttelepült barátom, Spaller Árpád, a kötet népszerűsítése céljából interjút készített velem a Világszövetség című lap 1992. évi 9. számába, "Népszámlálások Romániában" címmel. A beszélgetés végén természetszerűen szóba került a friss népszámlálás nemzetiségi eredménye, illetve annak realitása is. Ennek kapcsán előbbi véleményemet az interjú hangütésével egybecsengő, sarkosabb megfogalmazásban fejtettem ki.[4]
Egy, az interjúra érkezett - a román nemzetiségi statisztikával szembeni, széles körben elterjedt kételyeket hangoztató - olvasói levél arra döbbentett rá, hogy a "népszámlálási számháborúhoz" való viszonyulásom ambivalens volta nem "jön át" a sorok között, ha ilyen sommásan, a célközönség szája íze szerint fogalmazok. Ez álláspontom árnyaltabb kifejtésére késztetett.

Egy már korábban megkezdett, a népszámlálás lezajlásának dokumentálására szánt írásomat bővítettem tovább ebbe az irányba. Válaszcikknek szántam, de a terjedelmesre sikeredett írás nem jelenhetett meg a Világszövetségben - a kétheti, anyaggal bőven ellátott lap ugyanabban a témában ilyen gyakorisággal nem tudott közölni - így a szövegnek a Hitel című folyóirat 1993. márciusi számában találtam helyet. (Ebben a kiváló költő-szerkesztő, egykori tanítóképzős iskolatársam, Nagy Gáspár volt segítségemre. Ő egyengette az utat a folyóiratban való további megjelenéseimhez is.) Írásom címét - "Hiteles vagy harci statisztika? Az 1992. januári romániai népszámlálás kérdőjelei" - utalásképpen, az interjú (szerkesztő által adott) alcíméből és az olvasói levél címéből ötvöztem egybe. A "harci statisztika" metafora használatát később a fejemre olvasták.[5] Az interjúban is idézett korfestő hangulatú kifejezést a húszas évek nemzetiségstatisztikai irodalmából emeltem be a könyvembe, s annak záró gondolatait is e köré építve fogalmaztam meg. A "harci statisztika" kifejezést itt, eredeti jelentését kibővítve, kettős értelemben használtam. A politikai szempontoktól motivált nemzetiségi statisztika értelmezésemben "nem csak az esetben torzít, ha támad (vagyis ha azt a többségi nép uralmon lévő képviselői hamisan, jogfosztó célzattal veszik fel, vagy állítják be az egyes kisebbségekkel szemben), de torzíthat akkor is, ha védekezni kényszerül (azaz az érdekelt kisebbség maga 'állítja elő', hogy arra hivatkozva biztosíthassa megillető jogait, melyekből kirekesztették). Ez különösen így van, ha a 'támadó' statisztikával szembeni védekezés különböző okok miatt nem jut túl első önkéntelen reflexén: a hivatalos kimutatások iránti bizalmatlanság kinyilvánításán, a hivatalosan közzétett számok elutasításán" - írtam. Végső megállapításom szerint a román statisztikai szolgálat az etnikai adatközlések megbízhatóságát illetően felmerülő kételyeket és az ebből következő spekulációkat csak a nyilvánosság rendelkezésére bocsátott, az 1930-as népszámlálási kötetekhez hasonlóan részletes adatközléssel oszlathatja el.
Az 1992. évi népszámlálás kérdőjeleit boncolgató cikkben nem a címben feltett kérdésre kívántam választ adni. A cenzus eseménytörténetét örökítettem meg, majd a végleges adatközlés fontosságára hívtam fel a figyelmet és - az előzőekben idézettek szellemében - az azzal kapcsolatos várakozásokat igyekeztem tárgyszerű keretek között tartani.[6]

Egy ugyanebben az évben megkezdett tanulmányban még egyszer utoljára, a rendelkezésre álló információk körültekintő számbavételével részletesen kifejtettem az erdélyi magyarság feltételezhető lélekszámával kapcsolatos álláspontomat. Cikkem első változatát újfent a Világszövetségben kíséreltem meg elhelyezni, a fentebb hivatkozott olvasói levélre visszautalva. A főszerkesztő által elfogadott cikk megjelentetése azonban késlekedett. A biztosra ígért publikálás azért tolódott egyre, mert a témában időszerűbbnek látszott a Tőkés László által 1993 februárjában egy sajtóértekezleten "egyfajta etnikai tisztogatásról" tett kijelentés kavarta vihar lereagálása.[7] Írásomat így kénytelen voltam ezúttal is másutt - az Európai Időben - megjelentetni. (Ezt a verziót később szakmai közönség előtt - az esemény szervezésében közreműködő Körmendi Gábor baráti unszolására - a Magyar Statisztikai Társaság Statisztikatörténeti Szakosztálya 1993. szeptember 9-11. között Mályiban rendezett XXX. Statisztikatörténeti Vándorülésén ismertettem. Habár általában ódzkodtam a nyilvános szerepléstől, részvételemet a konferencián a "céhen belüliek" részéről tapasztalt barátságos figyelem és előadásom kedvező fogadtatása miatt nem bántam meg.)

A bizonytalan népmozgalmi becslésekre alapozott értékeket a népszámlálás előzetes felekezeti adatközlésének felhasználásával árnyaltam - és mérsékeltem - tovább. A csaknem egy évig csiszolgatott, hosszab tanulmányt rendhagyó módon, a kézirat elkészülte után megismert végleges adatokkal kapcsolatos reflexiókkal zártam. Az eddig hiányolt adatok nyilvánosságra kerülésével - írtam a Tiszatáj 1994. 8. számában megjelent cikkben, annak korábbi passzusaira visszautalva - "vélelmeink helyébe 'hivatalosan hiteles' információk kerültek; a 'valószínű tények' immár nem cél-, hanem kiindulópontjai következtetéseinknek." Magyarán: az ingatag alapokon nyugvó becslések ideje lejárt, helyükbe a tényközlések ismertetése és elemzése lép.

Utamat ennek megfelelően az 1990 előtt kitaposott - keskeny, ám biztonságosabb - ösvényre visszahúzódva folytattam tovább.

Alap- és háttérmunkálataimnak új lendületet adott, hogy a Regio könyvek sorozatban megjelent kötetért járó honorárium, a Teleki Alapítványtól egy lektorálásért kapott megbízási díjjal kiegészülve, lehetővé tette számomra egy személyi számítógép vásárlását.
Még 1992 tavaszán - munkahelyemről kölcsönzött, elavult számítógépen - adatbázis-építésbe kezdtem. A könyvtárunkban alkalmazott MicroISIS elnevezésű ingyenes, DOS-alapú adatkezelő rendszert adaptáltam saját céljaimra. Hátránya és előnye is egyben, hogy - könyvtári rendszerként - elsősorban szöveges adatok kezelésére dolgozták ki. Numerikus műveletek csupán korlátozottan, vagy csak a felhasználói szintet meghaladó programozói tudással hajthatók végre benne, ezzel szemben szerteágazó információanyag egybeszervezésére és kiterjedt szempontrendszer szerinti gyors visszakeresésére alkalmas. Ezért megfelelőnek mutatkozott népszámlálási feldolgozásaim gépi rögzítésére. Annak során ugyanis nem csak számszerű adatokat, hanem helyneveket, közigazgatási hovatartozásra vonatkozó és más kiegészítő információkat is egybe kívántam gyűjteni, a lehető legtöbb számbavételre kiterjedően, különféle megjegyzések kíséretében. (Céljaimra ma is jól tudom használni. Mezőszerkezetének leírását jelenlegi állapotában lásd mellékletben.)

Az adatbázist ütemesen töltöttem fel; előbb az egyszer már kicédulázott információkkal, majd folyamatosan bővítettem a kört. A három fő etnikum mellé fölvettem a zsidók, cigányok, ukránok, szerbek, szlovákok, bolgárok számát, az anyanyelv után regisztráltam a nemzetiségre vonatkozó, illetőleg - a "történelmi" egyházakra kiterjedően - a felekezeti adatokat is. Az 1941. évi román és magyar népszámlálásokat követően az 1920. évi román összeírásra kerítettem sort, ezután a dualizmus kori felvételek következtek, 1910-től 1880-ig visszafelé haladva. Az 1880. évi cenzus anyanyelvi adatait kétféleképpen is rögzítettem. Egyszer az eredeti közlés szerint, amely a beszélni, koruknál fogva nem tudó gyermekeknél az anyanyelvi hovatartozást nem mutatta ki. Majd a beszélni nem tudókat - a statisztikai hivatal korabeli eljárását követve - az egyes anyanyelvek között számarányuknak megfelelően szétosztottam.
Körmendi Gábor hívta fel a figyelmemet az 1869. évi magyar népszámlálás - a Statisztikai Hivatal Könyvtárának levéltárában kéziratos formában lappangó -, vallásfelekezeti megoszlást részletező községsoros adataira. Ezeket is munkába vettem, sőt a felekezeti hovatartozásból kiindulva (esetenként egyéb szempontokat is mérlegelve), szigorúan magánhasználatra, településenként megbecsültem a feltételezhető anyanyelvi számokat. Ezt megelőzően már beépítettem az 1850. és 1857. évi osztrák népszámlálásoknak a történeti Erdély területéről ismeretessé vált etnikai és vallási adatait.
Erdélyből - a Teleki Alapítvány közvetítésével - frissebb helységenkénti részletezésű román adatforrásokra tettem szert. Ezek révén bedolgozhattam az 1966. évi népszámlálás nyomtatásban megjelent anyanyelvi és nemzetiségi, az 1977. évi népszámlálás gépi adathordozóról kinyomtatott nemzetiségi, illetőleg az 1992. évi népszámlálás hasonló formában ismertté vált nemzetiségi és felekezeti adatait. Eközben folyamatosan szélesítettem és mélyítettem egyéb (a népmozgalmi főeredményekre, születési hely szerinti statisztikákra települési környezet szerinti bontásban kiterjedő) feldolgozásaimat is. Mintegy fél évtizedem ezeknek a munkáknak a jegyében telt el.

Újabb részeredményeket 1994 végén publikáltam, a Magyarság és Európa című rövid életű társadalompolitikai folyóirat második évfolyamának 4. számában. Az "Erdély anyanyelvi, nemzetiségi és felekezeti statisztikája 1880-1992" címet viselő összeállításom apropóját az 1992. évi romániai népszámlálás központi feldolgozó munkálatainak befejeződése és az eredmények várható közreadása adta. Fő célom a mai megyeterületekre átszámított, a korábbiaknál bővebb idősorok megjelentetése volt. Ezt a címben jelzett időszak alapvető népesedési folyamatait áttekintő - feldolgozásaim előrehaladottságának megfelelően egy immár összeszedettebb, ám még további kifejtésre és finomításra váró - kísérő tanulmánnyal láttam el. Előző két írásomhoz hasonlóan ezt is az 1992. januári cenzus közleményeihez fűződő pozitív várakozással fejeztem be: "... bizonyos, hogy az új népszámlálási kötetek tanulmányozása segíteni fog bennünket a tényleges állapotok reálisabb szemléletű, avítt beidegződésektől mentes megítélésében."

Ezzel egy időben elkészültem a "Városodás, vándorlás, nemzetiség" című tanulmány többszörösére bővített, módosított változatával. Ebben már a népszámlálási közlemény első kötetében foglalt - a belső vándorlások megrajzolásához támpontokat nyújtó - információk is helyet kaptak. A csíkszeredai Erdélyi Szemle 1994. 5/6. (a következő év tavaszán kinyomtatott, terjesztésre azonban már nem került) számában közölt íráshoz terjedelmes - 53 táblázatot magában foglaló - mellékletet is szerkesztettem az erdélyi megyék 1900-1991 közötti népmozgalmáról, illetve 1966-1992 közötti születési hely szerinti statisztikájáról. Ez a folyóirat következő számába került volna bele, ami azonban sajnos nem jelent meg.

Később a népszámlálás etnikai és felekezeti vonatkozású közleményeiről több ízben tájékoztattam a nyilvánosságot. Előzetes terveimmel 1995 végén Szarka Lászlóhoz fordultam (az évtized eleje óta támogatómhoz, s úgy is mint a Regio szerkesztőjéhez), tanácsért és bíztatásért, aki megerősített elképzelésemben. A következő fél évben gyors egymásutánban három publikációt jelentettem meg: előbb a romániai magyarság főbb demográfiai jellemzőiről, majd a nemzetiségek iskolázottságáról, végül a családok nemzetiségi és felekezeti összetételéről. A népszámlálás nemzetiségi és felekezeti vonatkozású adatait összegező kötet bevezetője alapján készült feldolgozásból két kézirat-töredék is fennmaradt: a romániai nemzetiségek főbb demográfiai jellemzőiről és a nemzetiségek részvételéről a gazdaságban.

Az 1994-ben megjelent, addigi stúdiumaimat bizonyos fokig összegző két tanulmány felkeltette Bárdi Nándor - történész, tanár és tudományszervező - figyelmét. Személyesen addig nemigen találkoztunk, ám jelentkezésével egy máig tartó gyümölcsöző munkakapcsolat vette kezdetét. 1995 legelső napjaiban fordult levélben hozzám azzal, hogy a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum munkatársaival kiadott Múzeumi Füzetek című könyvsorozatban újabb munkát terveznek közreadni, és ebbe tőlem is tennének be írásokat. "Szeretnénk egy kötetet - írta - A Kárpát-Balkán régió és Erdély változó etnikai arculata címmel. Ebben három tanulmány román fordítása jelenhetne meg: Kocsis Károly A Kárpát-Balkán régió etnikai-vallási arculatának változása. Földrajzi Közlemények 1991. 3-4. sz., valamint két tanulmányod: Erdély anyanyelvi, nemzetiségi és felekezeti statisztikája, illetve Az erdélyi magyarság lélekszámáról (Magyarság és Európa, Tiszatáj). [...] Nagyon fontos volna, hogy az általad képviselt differenciált szemléletet megismerhessék a román szakemberek is. Végre egy olyan álláspont, mely nem utasítja el 'zsigerből' a román álláspontot, de mégis szakszerű kritikával kezeli azt." Megtisztelő figyelmüket köszönve azonnal ráálltam az ajánlatra. Bő egy év múlva meg is jelent a román nyelvű kötet.

1995 más vonatkozásban is termékeny évnek bizonyult. A Nyárády R. Károllyal lassanként barátsággá mélyülő kapcsolat során megérlelődött bennem a gondolat, hogy az 1977. évi romániai népszámlálás eredményeinek kiértékelése kapcsán írott, fénymásolatban terjedő kéziratos alapművét minél szélesebb kör számára hozzáférhetővé kellene tenni. Ezt megpendítettem a Magyarság és Európa című lap szerkesztőinek, akik felkarolták az ötletet. A megjelenés lehetősége felcsillanván a szintézis értékű esettanulmányt még 1994 decemberében sajtó alá szerkesztettem, sőt egy "ikertanulmányt" is írtam hozzá "Az 1977. évi romániai népszámlálásról az újabb adatközlések tükrében" címmel. Ebben az 1977. évi, eredeti formájában eltorzított népszámlálási közleményt az utólag ismertté vált valódi nemzetiségi adatok ismeretében újraértelmeztem. A két közlést egybevetve lényegében fölfejtettem a nemzetiségüktől eltérő anyanyelvűek - nem publikált - számait, majd az asszimiláció szemszögéből részleteztem az így nyert információkat. A kötet előszavának megírásához mentoromat, Nyárády R. Károly régi tisztelőjét, Kápolnai Ivánt nyertem meg.
Az ígéretesnek indult akció azonban időközben elakadt. A reménytelennek tűnő helyzetben 1995 augusztus végén újdonsült pártfogómnál, Bárdi Nándornál kopogtattam, hátha tud segíteni a kiadásban. Tudott. A nyomdakész anyagot végül "Erdély etnikai arculatának változása" összefoglaló címmel a Teleki László Alapítvány Könyvtára adta közre 1996-ban, Kisebbségi adattár című sorozatában.

Nemcsak én adtam Bárdi Nándornak "munkát", ő is talált nekem feladatot. "A magyar nemzeti kisebbségek Kelet-Közép-Európában" címmel tervezett (akkor meg nem valósult) kötet előmunkálataiba engem is bevont: az erdélyi magyarság 20. századi népesedését összegző tanulmány elkészítésére adott megbízást. Átfogó összegzéssel nem, inkább három, lazán egybefűzött áttekintéssel szolgáltam, az "Erdély anyanyelvi, nemzetiségi és felekezeti statisztikája...", a "Városodás, vándorlás, nemzetiség", valamint "A romániai magyarság főbb demográfiai jellemzői az 1992. évi népszámlálás eredményeinek tükrében" című írásaimra alapozva. Az 1996 folyamán elkészült összeállítás "Erdély magyar népessége 1870-1995 között" címmel a Magyar Kisebbség 1998. 3/4. számában látott napvilágot, utóbb a Teleki László Alapítvány angol nyelven is közreadta. Az erdélyi magyarság lélekszámának alakulását nyomon követő fejezetnek a dualizmus korára eső részét közben Csetri Elek, kolozsvári történész felkérésére alaposabban kidolgoztam. Ez utóbbi tanulmány "A népesség fejlődése, az etnikai és felekezeti viszonyok alakulása a jelenkori Erdély területén 1869-1920 között" címmel az Erdélyi Múzeum 1997. 1/2. füzetében kapott helyet.

Egyszer csak azon vettem észre magam, hogy kitartó adatgyűjtő és -feldolgozó munkáim "melléktermékeként" immár komoly terjedelmű - és talán közérdeklődésre is számot tartó - szöveg- és táblaanyag gyűlt össze. Futólag felötlött bennem kötetbe szerkesztésük lehetősége, de az ötlet alaposabb végiggondolásához megint csak Bárdi Nándortól jött az ösztönzés. 1996 márciusában szóban felvetette egy írásaimból összeállított - Erdélyben, talán a csíkszeredai Kommunikációs Antropológiai Munkacsoporttal együttműködésben megjelentethető - könyv eshetőségét, és ehhez kötettervet kért tőlem. A terjedelmi korlát meghatározása mellett az volt a kikötése, hogy lehetőleg Erdélyben addig nem ismert szövegek kerüljenek bele a kötetbe. Ez volt az első alkalom, hogy számot vetettem a szóba jöhető írásokkal; a tanulmányszövegek mellett külön fejezetet szántam táblázatos feldolgozásaimnak is. Meghánytuk-vetettük a tervezetet (lásd a mellékelt levélváltásban), azután a dolog valahogy félbe maradt. De a bogár akkor már ott zsongott a fülemben és nem hagyott nyugodni. 1998 elejére nagyjából kiforrtak elképzeléseim (közben létrejöttek újabb, rendszerező feldolgozásaim is), és egy terjedelmesebb - a kilencvenes években született írásaim zömét magában foglaló - kötet tervével magam indultam el kiadót keresni. (Mellékelem Szarka Lászlónak a kiadás támogatását ajánló sorait.) Bárdi Nándor szakmai meggondolásból a Teleki László Alapítványnál történő közzétételt szorgalmazta, ettől azonban rajta kívül álló okból - az alapítvány hezitálása miatti türelmetlenségemben - elálltam. Miskolczy Ambrus felvetése, a debreceni egyetemi kiadás, kósza ötlet maradt. Végül, Nagy Gáspár közbenjárásával áprilisban Püski Sándornál kötöttem ki. Egy-kettőre szót értettünk egymással. Többrendbeli támogatásoknak hála - ebben Egyed Albert sietett segítségemre - karácsonyra ki is jött a gyűjteményes kötetet.

A "Fejezetek a jelenkori Erdély népesedéstörténetéből" - mint címe is előre bocsátja - nem monografikus igényű feldolgozásnak készült, de mégis bizonyos értelemben összegzés, addigi munkálkodásom főbb eredményeinek egybefoglalása volt. Ekkorra már tulajdonképpen mindent "kihoztam" a munkába vett anyagokból - azon a szinten és módon persze, amire és ahogyan a felkészültségemből, szemléletemből futotta. Egyedül az 1870-nel kezdődő népességtörténeti vázlatot nem sikerült elképzeléseim és igényeim szerint tető alá hozni. Miként a kötettervben is jeleztem: "az 1920 utáni rész egyelőre kiérleletlen (adathiány folytán az utóbbi fél század alaposabb feldolgozása nem is nagyon várható). Mindenesetre érdemes lenne a kötet számára legalább az etnikai folyamatok értelmezéséhez támpontokat nyújtó háttéranyagot összefoglalni, azaz az összes népesség fejlődésének főbb trendvonalait is a II. rész első [dualizmus kori] tanulmányának első fejezetéhez hasonlóan megrajzolni." Nos, erre a kiadás felgyorsult eseményei miatt már nem kerülhetett sor. További hiányérzetem maradt, hogy a kiterjedt, megyei részletezésű népmozgalmi táblaanyagnak sem sikerült a kötetben helyet szorítani. Viszont függelékként elhelyeztem benne az erdélyi népesség anyanyelvi, nemzetiségi és felekezeti megoszlásának 1850 és 1992 közötti megyénkénti adatait, a mai közigazgatási beosztás szerint. Ez volt az addigi legteljesebb ilyen összeállítás, mind az időhatárokat, mind pedig az adatkategóriák részletezését illetően.

A Püski-kötetben utóbb megtestesült összegző számvetéssel egy időben elérkezettnek láttam az időt ahhoz, hogy a háttérmunkálatok - adatfeldolgozásaim - "tételes" eredményeit is közkinccsé tegyem. Már régebb óta foglalkoztatott a gondolat, hogy az évek során szisztematikusan bővített - az erdélyi települések főbb etnikai és felekezeti adatait népszámlálásról-népszámlálásra egybegyűjtő - adatbázisom tartalmát kiadás alá szerkesztem. Elképzelésem 1996 végén érett elhatározássá. Tanácsért és segítségért ezúttal is Bárdi Nándorhoz fordultam. Terveimet alább idézett levélváltásunkban fejtettem ki.

Bárdi Nándor gondoskodott a kiadásról. Az összeállítás megjelentetését a csíkszeredai Pro-Print Kiadó vezetője, Burus Endre vállalta Múltunk című könyvsorozatában, a budapesti Teleki László Alapítvánnyal együttműködve. Egyúttal előrevetítette egy majdani összesített CD-kiadás lehetőségét is. Bárdi Nándor tanácsára anyagi támogatásért a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Dunatáji Népek Kutatása Szakalapítványához fordultam. Az évenkénti pályázatokhoz Sebők László, Szarka László, Kocsis Károly, Szász Zoltán, Granasztói György és Jeney Andrásné adott ajánló sorokat.

Megyecsoportonkénti összeállítások mellett döntöttünk. Öt ilyen csoportot alakítottam ki. Az első kötetbe "Székelyföld" (Kovászna, Hargita és Maros megye), a másodikba "Partium" (Bihar, Máramaros, Szatmár és Szilágy megye), a harmadikba "Bánság" (Arad, Krassó-Szörény és Temes megye), az utolsó kettőbe pedig a maradék belső-Erdély (Fehér, Beszterce-Naszód és Kolozs, illetőleg Brassó, Hunyad és Szeben megye) került. Az ötödik kötetben kaptak helyet a Kárpátokon túli megyékhez (Mehedinţi, Bacău, Neamţ és Suceava) csatolt erdélyi területrészek községsorai is. Ezeknek értelemszerűen az érintett területi csoportokat magukban foglaló - első és harmadik - kötetben lett volna helyük. De, mivel a birtokomban lévő 1977-es anyagban az illető helységek adatai nem szerepeltek, elodáztam megszerkesztésüket. Abban bíztam, hogy mire a sorozat végére érek, hozzájutok ezekhez az adatokhoz is. Ez azonban nem sikerült, így a Regáthoz került erdélyi települések idősorai végül nélkülük jelentek meg az ötödik kötet függelékeként.

A sorozat végső koncepcióját, az adatok elrendezésének, szerkesztésének valamennyi kötetre érvényes elveit az "Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. Népszámlálási adatok 1850-1992 között. I. Kovászna, Hargita és Maros megye" című kötet - a Pro Renovanda Cultura Hungarae Alapítványnak 1997. márciusában benyújtott pályázathoz mellékelt - tervezetében fogalmaztam meg. (Utólagos megjegyzéseim [ ]-ben olvashatók.)

A további pályázatokhoz leadott kötettervek lényegében - az előzmények részletezése nélkül - az előbbieket ismétlik meg, kidomborítva az adott régió sajátosságait. E többlet-információk kötetenként a következők:

A munka elkészítése - a nyomdai tördelőnek való leadás pillanatáig - minden mozzanatában rám maradt, gondjaimat és kétségeimet nem nagyon oszthattam meg senkivel. Különösen áll ez a formai megjelenítésre, amit végül magam alakítottam ki. A nyomtatást MicroISIS rendszerű adatbázisomból végeztem el. DOS-alapú szövegállományt kaptam eredményül, amit WinWord 6.0 programban szerkesztettem tovább. Előzőleg a községek, városok, megyei városok alá rendelt települések évenkénti adatait szintén DOS-os szerkesztő programban adtam össze - ezáltal a nyomtatott táblázatok épségét is ellenőrizni tudtam - és innen emeltem be a WinWord-os szövegállományba e közigazgatási egységek összegzett idősorait. Itt az adatoszlopokat szóközökkel választottam el egymástól, ezért meg kellett hagynom a számok fix szélességű (Courier) betűtípusát. A szöveges részeket a mutatósabb megjelenés érdekében proporcionális (Times) betűtípusba tettem át és így csinosítgattam tovább. A kompromisszumos, szerényebb megjelenítés a későbbi munkálatok - szöveges és táblázatos részek mozgatása, javítások, új adatsorok, kiegészítések hozzátoldása - során a nyomtatott alapanyag állagának megóvása szempontjából hasznos döntésnek bizonyult.

Bárdi Nándor javaslatát megfogadva mindegyik kötethez bevezetőt írtam. Ez az adatforrások vázlatos leírása mellett kitér - számos táblázattal illusztrálva - a közigazgatási változások, a népmozgalom és az etnikai-felekezeti szerkezet alakulásának bemutatására, mind az adott régióban, mind pedig annak egyes megyéiben. A nemzetiségi változások ismertetéséhez felhasználtam Fényes Elek országleírásait - melyek településenkénti számait szintén beépítettem adatbázisomba -, illetve az 1850., 1857. és 1869. évi népszámlálások nemzetiségi és felekezeti adatközléseinek másodlagos feldolgozásával nyert információkat is. A bevezetőt terjedelmes melléklettel egészítettem ki: ebben összegyűjtöttem és tovább gyarapítottam azokat a táblázatos feldolgozásokat, amelyek közlésére mindaddig sehol nem nyílt alkalmam. E táblák megyénként bemutatják a természetes népmozgalom alakulását - városonként, városi települési csoport szerint is részletezve -, a vándormozgást (kivándorlást is), mindezt, ahol lehetséges, nemzetiségek és felekezetek szerint, továbbá az anyanyelv/nemzetiség és felekezet közötti kapcsolódásokat, az egyéb beszélt nyelvek ismeretét. A határ által érintett megyékben az 1919 előtti adatokat lehetőség szerint a jelenkori Erdélyre eső megyeterületre átszámítva is megadtam. Az első (és részben a második) kötet megjelenését követően a bevezető tanulmányokhoz készített feldolgozások köre bővült (különös tekintettel a táblamellékletre). Az utóbb beiktatott táblázatok első és (kisebb részt) második kötetből hiányzó megfelelőinek pótlását az ötödik kötet végén helyeztem el.

A kötetekhez Sebők László készített - az adatbázisomból exportált anyag felhasználásával - a közigazgatási beosztás változásait szemléltető térképeket. Ez már Bárdi Nándor szervezésében történt és ugyancsak ő gondoskodott a román olvasó számára írott rövid bevezető fordíttatásáról is.

Az első kötet megszerkesztéséhez 1997 elején fogtam hozzá; a kész könyv a rákövetkező év nyarán jött ki a csíkszeredai nyomdából. Hasonló ütemezésben haladva 2002 tavaszára fejeződött be az öt kötetes adattár közreadása. Még ugyanaz év végén megjelent az összesített mutatót tartalmazó hatodik - sorszámozás nélküli - kötet is. Ennek segítségével lehetővé vált az I-V. kötetben feldolgozott települések visszakeresése az eredeti forrásokban, akár adatellenőrzés, akár további adatok szemezgetése céljából. A formáját tekintve helységnévszótár jellegű munka a települések azonosításához és a forrásokban föllelésükhöz szükséges információkat tartalmazta: a település neveit, továbbá helyeit az eredeti publikációkban (vagyis az esetek többségében közigazgatási hovatartozását az illető népszámlálás időpontjában). E járulékos feldolgozásba egyéb - a települések anyanyelvi-nemzetiségi összetételére vonatkozó - információkat is beépítettem a rendszeres felvételek előtti időszakból: Fényes Elek és Ignaz Lenk országleírásaiból, illetve az 1863. és 1873. évi helységnévtárakból.

2002 márciusában a Központi Statisztikai Hivatal elnöke, Mellár Tamás Fényes Elek emlékérem adományozásával ismerte el munkásságomat. Jelképesnek tekinthető, hogy a díj átadására az adattári rész záró kötetének megjelenésével egy időben került sor.

Az "Erdély etnikai és felekezeti statisztikája" történetéről írva feltétlenül említést érdemel, hogy a párhuzamos kolozsvári vállalkozás, a Studia Censualia Transsilvanica sorozat munkaközösségével első, puhatolózó jelentkezésemet követően - kezdeti eredményeiket méltató írásaimnak (az 1850. és az 1857. évi népszámlálást feldolgozó kötetekről), illetve a sorozat jobbítását célzó személyes észrevételeimnek is köszönhetően - szívélyes kapcsolatom alakult ki. Az 1910. évi magyar népszámlálást feldolgozó - az osztrák-magyar népszámlálási korszakot lezáró - kötetükhöz engem kértek fel egy összegző áttekintés megírására az 1850-1910. évi cenzusokról. Amit készítettem, az természetesen nem önálló feldolgozás volt, hanem a téma magyar nyelvű szakirodalmának kivonatos ismertetése a román olvasó számára. A népszámlálások nemzetiségi vonatkozásairól írott passzusok viselik inkább a kezem nyomát. Ezeket a bekezdéseket ők is fontosnak tartották, s az elkerülhetetlen szerkesztői beavatkozások, húzások mellett szinte aggályosan ügyeltek rá, hogy a román fordításban e "kényesebb" részek mind sértetlenül benne maradjanak.

Munkahelyem honlapján külön oldalt nyitottam "Tanulmányok Erdély népesedéstörténetéből" címmel, hogy írásaim elektronikus formában is olvashatók és letölthetők legyenek. Erről kiadómmal, Püski Sándorral előzetesen egyeztettem. A gyűjteményes kötet után lassacskán nyomtatásban megjelent egyéb tanulmányaimat, cikkeimet, az ismertetéseket, emellett barátom, Tánczos Vilmos csángó-tárgyú statisztikai írásait és mesterem, Nyárády R. Károly rám bízott életművét is elhelyeztem. Idővel egykori gépiratos munkáim és a térképek is sorra kerültek, sőt volt olyan kéziratos háttérszámítás - "A magyarság lélekszáma a jelenkori Erdély területén" című Európai Idő-beli cikkhez - és táblaanyag - "Az 1930. évi román népszámlálás főbb nemzetiségi adatai, az 1956. évi népszámlálási kötetben közölt közigazgatási beosztás szerint" -, amit kifejezetten a világhálós megjelenéshez rekonstruáltam, illetve készítettem el.

Az "Erdély etnikai és felekezeti statisztikája" elektronikus változatának létrehozására sokáig nem gondoltam, mert emlékeimben úgy élt, hogy a kiadó - majd valamikor - CD-lemezen közreadja. Összes munkám közül azonban ezt tartottam leginkább közhasznúnak, ezért idővel foglalkoztatni kezdett, hogy ha már a többi írásom fent van a hálón, akkor ezeknek a statisztikáknak is köztük - mégpedig az élükön - lenne a helyük. 2003 nyarán vallatóra fogtam Burus Endrét az ügyben, és kiderült, hogy szó sincs semmiféle CD-kiadásról, már csak azért sem, mert valamilyen végzetes géphiba folytán a betördelt számítógépes állomány java része odaveszett. Úgy hogy szabad kezet kaptam tőle a saját munkám feletti rendelkezésre.
Ezzel meg is gyűlt a bajom, mert a kefelevonatokon végzett korrektúrákat bizony nem mindig vezettem vissza saját állományaimra. Gondoltam, minek ezzel veszkődni, hiszen úgyis megkapom a kiadótól archiválásra a kész anyagot. (Persze sosem kértem el, mert profi tördelőprogrammal dolgoztak, amit nem tudtam volna használni. Ebből is látszik, hogy nem gondoltam végig a dolgot, akkor még nem voltak ilyen irányú terveim.) Ezért elég sokat kellett szöszmötölnöm szövegállományaimon, a nyomtatott kötetekkel összevetve, és nem vagyok biztos benne, hogy minden javítást sikerült végrehajtanom. Egységesítettem a bevezetőket és azok táblamellékleteit is: a pótlólag szerkesztett táblázatokat a megfelelő kötetekben helyeztem el.

A kötetek anyagát tömörített WinWord 6.0-ás szövegállományként és PDF-formában 2004 elején bocsátottam a világháló használóinak rendelkezésére. Ez utóbbi formátumhoz, szabad felhasználású programot alkalmazván, elég körülményesen jutottam. A szövegeket Open Office szövegszerkesztőben újra kellett tördelnem, és onnan nyertem - exportálás útján - a PDF-állományokat. (Újabban - az Open Office kiiktatása céljából - a PrimoPDF programot használom, annak minden hátrányával egyetemben, különösen, ami az ékezetes betűk konverzióját illeti.)

Az elektronikus formában történt közzététel azért is fontos volt számomra, mert így a nyilvánosság számára folyamatosan javítgatni tudtam az anyagot. Hiszen nem egyszer s mindenkorra lezárt, és bizony hibáktól sem mentes munkáról van szó. Már a nyomtatott változatban, az ötödik kötet végén helyesbítettem a menet közben felfedezett számszaki hibákat, és az idők során néhány újabb is akadt. Egy részükre a Studia Censualia Transsilvanica sorozat köteteivel történt összehasonlítás, illetve a sorozat egyik szerkesztőjével, Mezei Elemérrel folytatott konzultációk során derült fény. A hibavétés lehetősége az adatbázis jellegéből (nem táblázat-, hanem szöveges adatkezelőben dolgoztam), illetve a feldolgozás módjából adódott. Mivel az adatokat nem teljes körűen írtam ki a forrásokból, a sorokban nem végezhettem ellenőrző számításokat (a kiválogatott rovatok összege értelemszerűen nem egyezett a település lélekszámával), csak az oszlopokban (egy-egy rovat számai az illető közigazgatási egység településeinek együttesében a forrásban szereplő - megyei, járási stb. - végösszeget adták ki). A magyar népszámlálási közleményekből eredetileg csak a mai Erdély területére eső településeket vettem fel adatbázisomba, de később (a kötetek kiadása ekkor már megkezdődött) kiterjesztettem feldolgozásomat a határ által érintett megyék teljes területére, éppen a maradéktalan ellenőrzés lehetőségének megteremtése érdekében ezekben a törvényhatóságokban is. Egyszóval folyamatosan csiszolgattam az egyszer már - nyomtatásban - lezárt művet. A kötetek tulajdonosainak szánt, karbantartott hibajegyzéket "Hibajavítás az Erdély etnikai és felekezeti statisztikája I-V. kötetének nyomtatott változatához" címmel az elektronikus változatot tartalmazó oldalon helyeztem el.

Bárdi Nándor elkérte a teljes anyagot a Transindex nevű, kolozsvári internetes portál számára. Munkatársai adatbázisszerűen kialakítva - a nyomdai előkészítő munkához fogható hatalmas idő- és energiaráfordítással - a nyomtatott változattal megegyező állapotában HTML-formában újraszerkesztették, és az Erdélyi Adatbank keretében feltették a világhálóra az adattári részt, a helységnévtárral együtt. (Ez ma már, a saját adatbázisomban időközben eszközölt, a transindexes állományba át nem vezethető változtatások - javítások, bővítések, kiegészítések - következtében lényegében archív anyag.)

A 2002. márciusi romániai népszámlálás etnikai és felekezeti adatsoraival kezdetben nem foglalkoztam. Noha a helyi feldolgozások közül Szeben és Maros megye településenkénti anyaga már idejekorán elkerült hozzám, és később - az összes erdélyi megyéről - a központi helységsorokhoz is hozzájutottam valahogy, ezeket inkább csak "megszokásból" gyűjtöttem be.
Többen buzdítottak, hogy ki kellene egészíteni az új adatokkal köteteimet, de tisztában voltam vele, hogy a bővítés a magam alakította keretek között milyen sok munkával jár (az adatbázisba viteltől a szövegállomány megszerkesztéséig, majd a 2002-es soroknak az eredeti dokumentumba történő beemeléséig, nem beszélve egyéb járulékos munkálatokról és más, előre nem látható bonyodalmartól), úgy, hogy elhárítottam felvetésüket. Adatbázisomat azért a megszokott módon apránként feltöltöttem. Ezzel tulajdonképpen meg is vetettem az alapját a további, szerkesztő munkálatoknak. Megint az történt, hogy lassan megtalált a feladat, miután lépésről-lépésre magam is bontogattam a hozzá vezető utat torlaszoló akadályokat.

Ilyenformán mégiscsak megért bennem a gondolat. 2006 novemberében hozzákezdtem az aktualizáláshoz. Ezt saját kedvemre tettem, némi becsvággyal fűszerezve, és persze azért is, mert úgy véltem, ezzel tartozom adattáram használóinak. Külön ösztönzést jelentett számomra, hogy ennek a népszámlálási "közleménynek" is volt egy szépséghibája. A bukaresti statisztikai hivatal által kibocsátott helységenkénti adatsorok ugyanis - adatvédelmi rendelkezésekre hivatkozva - nem részletezik az egyes nemzetiségekhez, illetve felekezetekhez tartozó személyek számát, ha az öt vagy annál kevesebb. (A hiányzó szám ilyenkor az egyéb nemzetiségek, vagy felekezetek rovatában szereplő - gyűjtő - értéket növeli.) Korábban, az adatbevitel során, ezeket az értékeket a községi összegzések és a települési részletezések egybevetésével megpróbáltam kikövetkeztetni, ami a nemzetiségi adatoknál úgy ahogy, a felekezetieknél már kevésbé sikerült. (Természetesen nem zárható ki részemről a tévesztés, elírás lehetősége sem.) Mindenesetre minden egyes rekonstruált adat révén többlet információval szolgálhattam az eredeti közléshez képest.
Ha már nekifogtam, egy füst alatt megszerkesztettem a települések anyanyelvi/nemzetiségi megoszlásának százalékos megoszlását kimutató adatsorokat is. Ezeket az értékeket már a nyomtatott kiadás során is könnyen generálhattam volna adatbázisomból, de a többlet terjedelmet a papír nem viselte volna el. Az elektronikus forma viszont nem ismer terjedelmi korlátokat...
A bővített elektronikus változatban egyéb frissítéseket is eszközöltem. Így a kötetek szerkezetét a 2002. évi népszámlálás időpontjában érvényes közigazgatási beosztáshoz igazítottam. A helynévanyagban is jelentékeny változtatásokat hajtottam végre Szabó M. Attila 2003-ban megjelent "Erdély, Bánság és Partium történeti és közigazgatási helységnévtára" alapján, érvényesítve az ott található javításokat, újabb névazonosításokat. Ennek következtében nemcsak egyes helységek vagy helységrészek magyar megnevezése, hanem a korábbitól eltérő azonosítás esetén ez utóbbiak 1910. évi adatainak rögzítése is változott a nyomtatott kiadáshoz képest. Természetesen az összesített helynévmutatóban is végigvezettem a változásokat.

A megújított állományt 2007. április végén helyeztem el a világhálón "Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. Népszámlálási adatok 1850-2002 között" címmel, a csíkszeredai Pro-Print Kiadó által 1998-2002 között közreadott hat kötetes mű adattári részének frissített és javított, elektronikus változataként. A birtokomba került elektronikus alapú forrásokat is az érdeklődők rendelkezésére bocsátottam.
Az 1992-vel lezárt nyomtatott kiadás adattári részének elektronikus változát archiválás céljából eredeti helyén fent hagytam a hálón, és ugyanitt megtalálhatók változatlan érvényességgel a bevezetők és táblamellékletek.

Idővel a helységenkénti anyanyelvi adatok is "megkerültek". Igaz, még cifrább formában, mint korábban az etnikaiak-felekezetiek. A hivatal ez alkalommal a négy főt meg nem haladó entitások rubrikáját hagyta üresen, ideértve, ha senkit sem találtak az illető nyelven beszélők közül az adott településen. Minden ilyen esetben az "egyéb összesen" gyűjtő rovatot is "kicsillagozták" az illetékesek. Ennélfogva a hiányzó adatok rekonstrukciója a korábbinál is kevesebb - és kétségesebb - eredménnyel kecsegtetett. Mindenesetre megpróbálkoztam vele. Az ily módon csiszolgatott anyag aktualizálására - a világhálón elhelyezett adattárnak a 2002. évi anyanyelvi adatokkal bővített változattal történt cseréjére - 2008 novemberében került sor.

Ezzel egy időben felvetődött, hogy a munkahelyemen használt MicroISIS nevű adatbázis-kezelő program Windows alapú változatát a világhálóra kellene adaptálni. Ennek kapcsán szóba került, hogy az esetleges fejlesztés hozadékaként az "Erdély etnikai és felekezeti statisztikája" adatbázisának internetes hozzáférését is biztosítani lehetne a nagyközönség számára. Ehhez persze meg kell teremteni a szubjektív feltételeket, vagyis az addig csupán saját használatú, munkaanyag-állagú adatbázist a kívülálló számára is elfogadható formába kell önteni. Például az ékezetes betűk egységesítésével, és egyéb, az adatbázis-kezelő rendszer sajátosságaiból adódó - elsősorban az állományban való kereséssel összefüggő - technikai jellegű aprómunkákkal, melyek részletezésére e helyütt fölösleges lenne kitérnem. A munkahelyi fejlesztés ügye pár hónap múltán elakadt, a "házilagos fejlesztés" azonban - mely "szépészeti" munkálatokat egyébként már évekkel ezelőtt el kellett volna végeznem, de az anyag magáncélú használatához erre nem volt szükség - időközben megtörtént. Tehát a nyilvános - még ha nem is online - hozzáférés útjából a tulajdonképpeni akadály elhárult, az adatbázis a külső használó számára rendezett állapotba került. Így kaphatott helyet a világhálón 2009 áprilisában az "Erdély etnikai és felekezeti statisztikája" nyomtatott köteteinek és elektronikus változatának alapjául szolgáló, MicroISIS programban épített adatbázis Windows alapú (WinISIS), szabadon letölthető változata. Közreadásával az adattár használóinak munkáját kívántam megkönnyíteni, elsősorban a hatalmas anyagban történő gyors és sok szempontú keresés lehetőségét kínálva. De a közkinccsé tétel az eseti informálódás mellett - legalábbis a számítástechnikában jártasabbaknak - az alkotó felhasználásra is módot ad.

Az ilyen formában közzétett válogatás csak egy része a teljes anyagnak. Főként általam már publikált adatokat tartalmaz, bár azokból sem mindegyiket. Így például nem kerültek bele a 2002. évi népszámlálás részletező adatai, miután nehezen tudtam volna elkülöníteni a hivatalosan "szentesített" - a négy, illetve öt főt meghaladó entitásokról közzétett - eredményektől az általam kikövetkeztetett számokat. Elhagytam más származtatott adatokat is: így az 1880. évi népszámlálásról a beszélni nem tudók szétosztásával nyert anyanyelvi sorokat, illetőleg az 1869. évi felekezeti adatok alapján becsült nyelvi megoszlást. Vagyis kimaradtak mindazon információk, amelyek nem "hivatalosan hitelesek". Benne hagytam viszont néhány olyan feldolgozásomat, amelyek eredményeivel más módon nem találkozhat a felhasználó. (Ezek közül legnagyobb lélegzetű Lipszky helynévtári anyaga. Ezt - több mint két évtized múltán - a II. józsefi népszámlálás forrásfeltárása kapcsán, a korabeli erdélyi helységállomány felméréséhez vettem újra munkába. Ha már így alakult, egyúttal a Mappa generalis térképes része alapján a települések közigazgatási hovatartozását is rögzítettem, mivel az hiányzik a frissebb, egyébként igen alapos helynévtárszerű feldolgozásokból.)
Magában foglalja az adatbázis a határ által érintett megyék teljes területén - 1910-zel bezárólag - feldolgozott (tehát a mai Magyarország, Ukrajna és Szerbia területére eső) adatokat is.
Változás még az adattári részhez képest - ahol az adatok csoportosításának alapját a legutolsó népszámlálási közleményben rögzített adminisztratív beosztás képezi -, hogy frissítettem az erdélyi helységek mai közigazgatási hovatartozására vonatkozó információkat. Így azok az adatbázisban a Románia közigazgatási-területi egységeiről közzétett hivatalos jegyzék (az ún. "SIRUTA") alapján az éppen aktuális - jelenleg a 2008. december 31-i - helyzetet tükrözik.

Ennyit az "Erdély etnikai és felekezeti statisztikája" előzményeiről, létrejöttéről és eddigi utóéletéről. Munkám egy a párhuzamos feldolgozások körül, természetszerű korlátaival és helyenkénti többleteivel. Majd egyszer - talán nem is olyan távoli időben - bizonyára megvalósul az Erdélyre vonatkozó átfogó történeti statisztikai kútfők teljes körű elektronikus reprodukálása és integrálása is. (Erre a másfél évtizede csendben és kitartóan építkező Studia Censualia Transsilvanica sorozat kiteljesedésével és számítógépen rögzített anyagainak összekapcsolásával mutatkozik a legnagyobb esély. Lásd erről az "Erdélyi népszámlálási idősorok román nyelven" című ismertetésemet.)

E visszanéző áttekintésre a magyar nyelvű Wikipédia "romániai település sablon" vitájában az "Erdély etnikai és felekezeti statisztikájá"-t ért néhány méltatlan megjegyzés indított.
Írásommal a Web2.0 előtti (és alatti... vagy talán inkább feletti) világról kívántam hírt adni, annak, akit ez még érdekel.

[1] Dávid Zoltán: Magyarok - határaink mentén. Mozgó Világ. VIII, 1982. 7. sz. 38-50. p.

[2] Dávid Zoltán: A mai Kovászna megye népességszámának alakulása 1910-1969. Magyarságkutatás. A Magyarságkutató Intézet évkönyve. 1989. Főszerk. Juhász Gyula. Budapest, 1989, Magyarságkutató Intézet. 105-118. p.

[3] "Ha a magyarság lélekszámára vonatkozó hivatalos, illetőleg az - e számot esetenként 200-300 ezerrel is többnek mutató - becsült adatokat összevetjük, hamar szembetűnik, hogy az új uralom kezdetének viszonylag megállapodott népességi viszonyait rögzítő 1920. évi összeírás és az 1977. évi népszámlálás közötti időszak számoszlopai mindkét esetben nagyjából egyező gyarapodást tükröznek. A hivatalos kimutatások és a becsült értékek közötti eltérés változatlansága meglepő, mivel az 1920. évi összeírás idején mesterségesen leválasztott népességi csoportok hiánya - a magyar anyanyelvű zsidók pusztulása, a megmaradtak kivándorlása, az asszimilálódott svábok részbeni távozása és a bizonytalan identitású rétegek etnikumváltása következtében - az évtizedek során tényleges veszteséggé vált. E tény ismeretében - no meg történelmi analógiák alapján, a nemzetállami ideológia, a homogenizációs politika szorítását tapasztalva - csak a politikai legitimációs kényszer felerősödésével magyarázható a hivatalos adatok és - az 1956. évi népszámlálásra alapozott - mértéktartó becslések közti különbség növekedése. Másképp fogalmazva: a magyar etnikum békeidőben elszenvedett - ám szinte csak a háborús évekéhez mérhető - újbóli vesztesége 'kényszerasszimilációs' jellegű, azaz olyan mesterségesen előidézett hiány, amely a népszámlálási eredményekkel kapcsolatos hivatalos elvárásoknak az összeírás során történt érvényesítéséből adódik." Varga E. Árpád: A magyarság lélekszáma a jelenkori Erdély területén. Hivatalos és becsült adatok. 2. Európai Idő III, 1992. 13/14. sz. 4. p.

[4] A népszámlálási eredmény és a becslés közti eltérés magyarázatát "elvileg az asszimilációs folyamatok előrehaladottságában kereshetjük. A történelmi tapasztalatok, a jelenkor lehangoló tényei s a román statisztikai szolgálat hagyományosan szűkkeblű közlései azonban óvatosságra intenek e jelenség megítélésében. Ezért mindaddig, amíg közelebbi adatok ennek az ellenkezőjéről meg nem győznek, [utólagos kiemelés tőlem - V. E. Á.] e számbeli hiátust nagyobbrészt inkább amolyan 'kényszerasszimilációs' veszteségnek tekintem. Azaz olyan mesterségesen előidézett hiánynak, amely a népszámlálási eredményekkel kapcsolatos hivatalos kívánalmaknak az összeírás (vagy a feldolgozás) során történt érvényesítéséből adódik." Spaller Árpád: Népszámlálások Romániában. Hiteles vagy harci statisztika? Világszövetség. I, 1992. 9. sz. 17. p. A szövegrészlet az egyidejű szakírói és publicisztikai megnyilatkozás különbségében megmutatkozó kettős beszédről, tagadhatatlanul a korabeli aktor - jómagam - egyfajta szerepzavaráról tanúskodik. Ez további munkálkodásom tükrében talán múló epizódnak bizonyul. Megnyilvánulásom egyébként a népszámlálást övező felfokozott hangulatú várakozás idejére esik, és meg sem érthető a korabeli körülmények ismerete nélkül. Az erdélyi magyarság demográfiai viszonyainak érdemi vizsgálatát lehetetlenné tevő több évtizedes adathiány miatt különösen felülértékelődött az új népszámlálás, ám mindaddig, amíg be nem fejeződött az eredmények - szakaszosan történt - közzététele, semmi nem garantálta, hogy az olyannyira várt információkhoz az érdeklődő nyilvánosság hozzájut. Ebben a vonatkozásban nem volt túl ígéretes a népszámlálási főigazgató, dr. Vasile Gheţău kijelentése az előzetes eredmények közreadását követően Románia egységes nemzeti állam jellegéről és arról, hogy a kisebbségi hovatartozás vizsgálata olyan kérdést kavar fel, amelynek léteznie sem kellene, ezért a következő népszámlálásoknál nincs már szükség a nemzetiségek számbavételére. Domokos Péter: Kabáthoz a gombot. Háromszék. 1992. június 4. 5. p., (vajk) [Vajnovszki Kázmér]: Hithű számok. Erdélyi Napló. II, 1992. 24. sz. 5. p., Şega, Liana: Mai mult decît a simplă numărare. Azi. 7 iulie 1992. 4. p. (Utóbb, az 1992. szeptember 2-5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia szekcióülésén Gheţău magyarázkodni kényszerült ez ügyben, ahol hangsúlyozta, hogy az elhangzottak kizárólag személyes véleményét tükrözik.) A Világszövetségben olvasható "ultimátumszerű" fejtegetést tulajdonképpen az előbbiekből kiolvasott "üzenetre" adott válasznak szántam. A várva várt adatok napvilágra kerülésével azután a népszámlálás ügye gyorsan "politikátlanodott". A nemzetközi hírű demográfus tudós is későbbi munkásságával éppen e - nem szakmai fórumokon tett - kijelentéseinek ellenkezőjét bizonyította. Rendszeresen lépett nemzetiségstatisztikai cikkekkel és interjúkkal a nagyközönség elé, melyekben - az általános tájékozódás szintjén - közkinccsé tette a bukaresti statisztikai szolgálat belső használatú adatait. Ez irányú munkálkodását Románia nemzetiségi viszonyainak alakulásáról készített úttörő jellegű előreszámításával tetőzte be. Gheţău, Vasile: O proiectare condiţională a populaţiei României pe principalele naţionalităţi, 1992-2025. Revista de cercetări sociale. 1996. No. 1. 77-105. p. E tanulmányát később bemutattam a hazai közönségnek. Varga E. Árpád: Vasile Gheţău előreszámítása Románia nemzetiségeiről, 1992-2025. Hitel. XIII, 2000. 7. sz. 73-88. p.

[5] "Minden eddigi romániai népszámlálás esetén - 1920-tól 1992-ig -, felmerült a gyanú, hogy az etnikai és vallási, valamint az anyanyelvi kérdésben nem megbízhatók azok a statisztikai eredmények, melyek születtek. Varga E. Árpád a '92-es népszámlálási adatokat egyenesen 'harci statisztikának' nevezi, főként a kisebbségek számának vonatkozásában. Gondolom, főhet a feje, míg megfelelő jelzőt talál az aktuális népszámlálási statisztikák jellemzésére." Magyari Nándor László: Megfogyatkozásunk diszkrét bája és egyéb tehetetlenségeink. Nyugati Jelen. XIV, 2002. aug. 8. (3254.) sz. (A Magyar Hírlapban 2002. augusztus 2-án megjelent közlés nyomán.)

[6] A népszámlálási anomáliákról szóló híradások ismeretében a nemzetiségi eredmények kritikájának szükségességét - legalábbis helyenként - valószínűnek véltem, ám azt a végleges (és részletes) adatok ismeretéhez kötöttem. Ugyanakkor - tettem hozzá - "a megalapozott bírálat érdekében nem csupán a népszámláshoz, de saját várakozásainkhoz is kritikusan viszonyulnék. A valóságtól elrugaszkodott becslések csak arra jók, hogy felmentést adjanak a népszámlálással való érdemi szembesülés alól. Nem is annyira a népszámlálási adatokkal, mint inkább a tényleges helyzettel való szembenézést könnyítené meg, ha sikerülne az irreális számok keltette vakító ellenfényt valamennyire tompítani." Varga E. Árpád: Hiteles vagy harci statisztika? Az 1992. januári romániai népszámlálás kérdőjelei. Hitel. VI, 1993. 3. sz. 78. p.

[7] Tófalvi Zoltán: Vita helyett: tények és számok. Világszövetség. II, 1993. 10. sz. 20-21. p., Tőkés László: Az etnikai tisztogatásról. Uo. 32. p.

[8] A kéziratból készült feldolgozásom számítógépes állományát Az 1869. évi népszámlálás vallási adatai c. kiadvány (Budapest, 2005, TLA Teleki László Intézet - KSH Népszámlálás - KSH Levéltár) összeállítója, Sebők László is hasznosította munkája során.

[9] Varga E. Árpád: Erdély anyanyelvi, nemzetiségi és felekezeti statisztikája 1880-1992. Magyarság és Európa. II, 1994. 4. sz. 20. p.