[ Rich Text formátumban, tömörítve letölthető.]

A következő ötletek, melyek a fogyatékos gyermekek és fiatalok játékkal kiegészített környezeti neveléséhez kapcsolódnak, nem iskolán belül keletkeztek és a Norderstedt-i Általános Iskola és a Norderstedt-i Életsegély nevezetű szervezetek többéves együttműködése során próbálták ki gyakorlatban őket. A cikk szándéka következetes és mindenek előtt gyakorlati jellegű: Ezekkel a javaslatokkal bátorítani szeretnénk mindenkit, hogy ezeket a játékpedagógiai módszereket ezekben a célcsoportokban egyre többet használja fel. Tapasztalataink megmutatták, hogy a nem fogyatékos gyermekek és fiatalok képzési munkájából vett munkák és módszerek széles körét eredményesen lehet használni csekély változtatásokkal fogyatékos gyermekek és fiatalok körében is. Éppígy lehet az iskola keretein kívül szerzett tapasztalatainkat nagyobb problémák nélkül a környezeti nevelés iskolai környezetében is alkalmazni.

1. Környezeti pedagógia - a vizsgálat tárgya

A környezeti nevelésről létező elképzelések közül sok egy erkölcsi-ökológiai alapértelmezésen nyugszik. Hogyha már sokat beszélünk a hálózatokról, a teljességről és hasonlókról, akkor mindenekelőtt az ökológiailag értelmezett helyes magatartást kell megfogalmaznunk: az állatokkal szemben védelmezően és felelősségteljesen viselkedni, a szemetet nem eldobni a természetben, hanem anyaguk szerint egymástól elkülönítve gondoskodni róluk és a gyepre - kérjük szépen - nem rálépni. A környezettudatos cselekvést így individualizáljuk és törekvések szerint kivonjuk a politikából, ezzel szemben figyelmen kívül hagyjuk környezetünk gyermekek és fiatalok számára való kialakításának fontos kérdését.

Környezetpedagógiai munkánkban egy átfogó környezetfelfogásból indulunk ki: "A környezet" számunkra nemcsak a természetet jelenti, hanem éppúgy a szociális környezetet, a lakhelyet és a térbeli környezet kialakítását. Környezeti nevelésünk tárgya "az ember környezetében", "az ember a természetben" ennek a területnek egy része. Így hát adja magát - néhány olvasó számára talán váratlanul -, hogy környezeti nevelésünk körében foglalkozunk

- az önértékelés ("Milyennek látom én magamat - milyennek látnak mások engem?"),
- a szociális kapcsolatok hálójának,
- a szociális és térbeli környezet tudatos észlelésének és alakításának,
- a munkamegosztás során szétdarabolt életterületek átláthatóságának (egy egyszerű példa: Honnan jön a tej?) kérdéseivel.

2. A játékpedagógiai irányultságú környezeti nevelés célja

Átfogó környezetfelfogásunkból kiindulva tehát inkább az érzékelhető "természet megtapasztalás" közvetítéséről van szó. Környezeti nevelésünk célja az emberi környezetelsajátítás három dimenziójára összpontosít (Klawe 1990, 114. oldal).

A kognitív dimenzió az ismeretekre és intellektuális képességekre koncentrál a gondolkodás, tudás és problémamegoldás szemszögéből. Itt többek között az ember és környezete közötti összefüggésekről, az ökológiai körfolyamatokról, a környezet befolyásának hatásairól, a cselekvési színterekről és -lehetőségekről való tudásról stb. esik szó. Arról van szó, hogy "... tudással áthatolni azon, amin lehet és megtanulni, saját hatáskörünkben megtenni minden tőlünk telhetőt" (BUCHKREMER 1987, 106. oldal). Az affektív dimenzió az érzések, igények, érdeklődések megváltozását célozza meg és a készséget, hogy valamit tegyünk és gondolkodjunk. A középpontban így beállítottságok és értékek állnak. Itt "az életkornak megfelelő gondjainkra bízott élőlények és életterek élete és boldogulása iránti felelősségtudat közvetítéséről van szó" (BUCHKREMER 1987, 106. oldal).
Végül a pragmatikus dimenzió a kognitív és affektív területeken szerzett belátások gyakorlati megvalósítását célozza. "Itt az akarat és kitartás képességének neveléséről van szó, hogy a helyesnek ítélt dolgot erővel tudjuk követni" (BUCHKREMER 1987, 106. oldal).

Ezeknek a céloknak a kivitelezésénél figyelembe kell vennünk a fogyatékos gyermekek és fiatalok különleges kiinduló helyzetét.

"Egy ember felelősségteljes identifikációja a környezet adottságaival feltételezi, hogy a környezet naív átélésének szakaszait és a környezettel való kapcsolatot ... zavartalanul véghezvigye. Ezek a feltételek a fogyatékos gyermekek esetében, legyenek testi, értelmi vagy lelki fogyatékosak, nem teljesülnek. Fogyatékosságuk sok elemi tapasztalattól elválasztja őket" (BUCHKREMER 1987, 107. oldal).

Egy célcsoportra méretezett környezeti nevelés keretei között azonban az elemi környezeti tapasztalatokhoz meg lehet teremteni a hozzáférhetést és támogatni lehet azok feldolgozását a továbbiakban. Ilyen értelemben gyakran azt tapasztaltuk, hogy a fogyatékosok teljesen és nagyon tudatosan abban a helyzetben vannak, hogy ilyen, az addigi fejlődéstörténetükben (látszólag) nem lehetséges tanulási folyamatokat véghezvigyenek. A fogyatékosokra jellemző hiányosságok miatt gyakran a túlságosan óvó viselkedés, az intézményi kényszer (felügyeleti kötelesség, az ellátás, stb.) és egy szisztematikus "alulkövetelés" akadályozta meg az ilyen folyamatokat.

3. A játékpedagógia, a fogyatékos gyermekekkel és fiatalokkal való munka egyik módszere

"A játékpedagógiai módszerek a játékra és az azon keresztül való nevelés tervszerű eljárásai, melyek szociális tanulást, politikai tanulást (pl. egy csoport önagitációja), tartalmi tanulást (pl. a játék felhasználása didaktikus eszközként tartalom közvetítésére), esztétikai-művészeti tanulást (pl. előadás, mint műremek) is tartalmaznak, de ezeken túl az ember játék iránti igényét is kielégítik" (BRANDES 1978, 39. oldal).

- A játék túlnyomórészt egy folyamat és a folyamat kedvéért is végezzük. Nem az eredmény, vagy valamilyen termék vagy haszon, hanem a cselekmény menete, maga a cselekvés a fontos,
- A játék új, az alany számára szokatlan szerepekkel való azonosulást teszi lehetővé vagy a cselekvés próbáját egy szankciómentes területen,
- A játék, mint módszer a teljes személyt ösztönzi és fejleszti: A tudás, az érzelmi átélés és a motorikus képességek mind belefolynak a játéktörténésbe,
- A játékhoz hozzátartozik a jókedv, gyakran a csoportos jókedv - tehát a társasélet és az egyéni öröm (lásd KLAWE 1991, 105. oldal).

- A teljes körű tanulás a tanulási folyamat egymástól addig elválasztott területeit kapcsolja össze és tényszerűen egymásra vonatkoztatja azokat,
- A cselekvésen keresztüli tanulás a tartalom nyelvi közlését teljesen redukálja, lehetővé teszi a védett területeken való próbacselekvéseket és személyiségstabilizáló eredményeket, élményeket közvetít,
- A jókedv, a találkozás és a közösségi élet megkönnyítik a társas kapcsolatok felelősségteljes alakítását, segítenek a kapcsolatteremtéstől való félénkség és az izoláció felszámolásában és új társasági tapasztalatokat ösztönöznek.

Természetesen mindemellett az is fontos, hogy a játékpedagógiailag kialakított tanulási folyamatok határait mindig szem előtt tartsuk. A játék már megnevezett főbb jegyei a különleges érzékenységet és az érzéki tapasztalatokat ösztönzik, melyek kognitív feldolgozását csak bizonyos határokon belül képesek segíteni. Számunkra azonban fontosnak tűnik a környezeti nevelésben a játékpedagógiai módszereket a többi elgondolással összekapcsolni, melyek a kognitív elmélkedési folyamatot forszírozzák és a tapasztalatokat segítik meggyökerezni a játékon belül. Ezen a területen mindenek előtt a termékorientált elképzelésekkel voltak jó tapasztalataink.

A termékorientált tanulás, azaz egy termék előállítása (például egy kollázs, hangjáték, film, kiállítás stb.) tartalomként és célként a résztvevő fiataloktól és bennük a következő képességeket igényli és fejleszti:

- egy csoporton belül kommunikálni és együttműködni,
- a munkaeredmények bemutatásának keretein belül kreativitás és fantázia,
- A tanultakat a többieknek is elmondani és a hallgatókat így a problémához közelebb vezetni,
egyszerű hipotéziseket alkotni,
- tudatosan anyagot gyűjteni idegen emberektől és intézményektől,
- a verbális és nem verbális kommunikációt felélénkíteni és egymástól megkülönböztetni,
- az egyéni tanulás folyamatát és eredményeit dokumentálni és másoknak bemutatni (KLAWE 1991, 139. oldal).

4. A játékpedagógiailag befolyásolt környezeti nevelés gyakorlata fogyatékos gyermekekkel és fiatalokkal

A következőkben négy játékfajtát mutatunk be példákon keresztül, melyeket vagy egymástól függetlenül vagy egymásra építve alkalmazhatunk a környezeti nevelés folyamatában. Ezek kipróbált példái annak, hogy milyen sikeresen lehet a játékokat a fogyatékosok környezeti nevelése során alkalmazni.

4.1. Környezetem valódi megfigyelésének megtanulása

Célkitűzés/didaktikai alap: Az első fajta játékok a gyermekek számára megkönnyítik, hogy környezetük intenzív megfigyelésére koncentráljanak, hogy meglássák önmagukat a környezetükben, kapcsolatba lépjenek azzal és lépésenként felismerjék a különböző megkülönböztető jeleket.

Szükséges anyagok/feltételek: Egy nagy tárgyon kívül (fadarab, nagy kulcsok, stb.) csak egy elegendően nagy térre van szükségünk. A játékok végén rendelkezésünkre kell még állnia stabil székeknek.

Időigény: A játékok összidőigénye kb. két óra. Ezt a folyamatot azonban többször is meg lehet szakítani, hogyha alábbhagy a figyelem vagy egyéni kezdeményezések alakulnak ki.

A játék menete: A játékok során a gyermekek különböző megfigyelési feladatokat kapnak, éppen ezért az utasítások sorrendjét lehetőleg tartsuk be.

1. játék: Az egyformák szívesen barátkoznak egymással
A játékosok mozognak, esetleg zenére, a teremben. A játékvezető utasítására az azonos ismertetőjeggyel rendelkezők csoportot alakítanak, például azok, akiken tornacipő van, azok, akiken van valamilyen piros ruhadarab, a lányok, a fiúk, azok, akiknek egyforma a szemük színe, stb. Hogyha összeállt a csoport, újra elindul a zene, a csoport felbomlik és a játékosok ismét elkezdenek a teremben sétálgatni, míg el nem hangzik az újabb ismertetőjegy.

2. játék: Ismertetőjegyek keresése magunktól
Éppúgy játsszuk, mint az 1. játékban, csupán annyi a változás, hogy nem a játékvezető adja meg az ismertetőjegyeket, hanem a játékosok felszólításra maguk neveznek meg egyet.

3. játék: Orgonasípok I.
A csoport nagyságrendbe rendeződik.

4. játék: Orgonasípok II.
Két játékos rendezi nagyságrendbe a csoportot.

5. játék: Orgonasípok III.
A résztvevők két csoportra oszlanak: az egyik csoport nagyságrendbe állítja a másik csoport tagjait, majd a végén megcserélik a szerepeket.

6. játék: A csoport megfigyelése
Egy csoport tagjai felállnak egymás mellé egyenes sorba. A másik csoport megjegyzi a sorrendet és kimegy a teremből. A sorrendet megváltoztatják, behívják a másik csoportot és megkérik, hogy állítsa fel a régi sorrendet (a végén cserélnek).

7. játék: Térbeli pozíciók I.
A gyermekek a teremben sétálgatnak. Hogyha megáll a zene, megállnak helyükön, ahol éppen vannak és megpróbálják megjegyezni ezt a pontot azáltal, hogy megfigyelik pontosan, hogy ki és mi veszi őket körül. Miután ismét megszólal a zene, mindenki tovább sétálgat a teremben. Ha ismét megáll a zene, mindenki visszamegy eredeti helyére.

8. játék: Térbeli pozíciók II.
Ugyanaz a játék menete, mint a 7. Feladatban, csak a gyermekeknek nem csak a térbeli helyüket kell megjegyezniük, hanem testtartásukat is, majd ezeket éppúgy vissza kell adni.

9. játék: Kézposta
A csoport a földön ül, a résztvevők fogják egymás kezét. A játékvezető megszorítja a szomszédja kezét, aki ezt továbbítja, míg egyszer körbe nem vándorolt az egész csoporton.

10. játék: Tárgyposta
A csoport tagjai szorosan ülnek egymás mellett körben, mindenki maga elé néz és kezét a háta mögött tartja. Egy játékos a kör közepén áll. A játékvezető egy nagy tárgyat (pl. fadarab) észrevétlenül egy játékos kezébe ad, akinek azt tovább kell adnia szomszédjának, lehetőleg észrevétlenül, majd ő is továbbadja, stb. A kör közepén álló játékosnak ki kell találnia, hogy kinél van éppen a tárgy, miközben azt állandóan körbeadják.

11. játék: Mozgások utánzása
A játékoson nagy körben állnak, a játékvezető áll középen és egy bizonyos mozdulattal közeledik az egyik játékos felé. Most ez a játékos megy be a kör közepébe és az odafelé vezető úton megpróbálja utánozni ezt a mozgást. Középről kifelé menve egy saját maga által kitalált mozdulatot talál ki és azzal közeledik egy másik gyerek felé stb. ...

12. játék: Kacsintós játék
A csoport egy része körben elhelyezett székeken ül. Egy szék mindig szabadon marad. Minden szék mögött áll egy "őr", aki kezeit az előtte ülő vállán tartja, akinek az a feladata, hogy a "fogoly" elmenekülését megakadályozza. Az üres szék mögött is áll egy játékos. Az ő feladata, hogy kacsintással egy foglyot az üres székre csábítson. Ennek a fogolynak meg kell próbálnia amilyen gyorsan csak tud, székéről elmenekülnie, mielőtt még az őr elfogná.

Kiértékelés: A játékok utáni kiértékelő beszélgetés során a gyermekek spontán elmondhatják benyomásaikat. A további kiértékelések számára fontos kérdések lehetnek, pl: Miben voltam jó? Mi esett nehezemre? Mi tűnt fel nekem? Mi a közös bennem és a többiekben? Miben különbözöm én a többiektől?

4.2. Én és a társadalmi környezetem

Célkitűzés/didaktikai alap: Környezetünkhöz a szociális kapcsolataink hálózata is hozzátartozik, mely körülvesz minket. Az efelől való megbizonyosodás, a kapcsolataink tisztázása, azok vizsgálata és adott esetben azok megváltoztatása szociális kapcsolataink önálló alakításának fontos feltételei. A fogyatékos gyermekek számára több olyan kapcsolat van, melyet nem ők választanak és éppen ezért ezek terhelik őket. A "szociális atomom" nevezetű játék nyújtja számunkra itt az első elmélkedési lehetőséget. Mivel ennek a játéknak elvégzéséhez bizonyos mértékű absztrakciós képesség szükségeltetik, a pedagógiai vezetésre hárul a feladat, hogy a feladat intenzitását egyénenként ossza ki.

Szükséges anyagok/feltételek: rajzkarton, ragasztóanyag, filctoll, esetleg azonnal kész fotókat készítő fényképezőgép, képes újságok, olló.

Időigény: egyéni: kb. 30 perc, az értékelésre szánt idő: 60 percig terjedhet.

A játék menete: Minden gyermek kap egy rajzkartont vagy plakátkartont. Ennek a papírnak a közepére felírja, hogy "ÉN". Hogyha szemléletesebben akarjuk munkánkat elkészíteni, akkor minden játékosról készíthetünk egy fényképet és azt ragaszthatjuk középre. Ezután minden játékos átgondolja: Kit ismerek, kivel van dolgom minden nap? A neveket segítségünkkel felírhatják a lapra vagy minden személynek lesz egy jele. Most pedig a gyermeknek meg kell próbálnia ezeket a neveket vagy jeleket fényképe körül elrendezni aszerint, hogy közelinek ("Akivel jól megértjük egymást.") vagy távolinak ("Őt nem szeretem.") érzi azt a személyt. Sokat segíthetünk eközben kérdésekkel.

Kiértékelés: Végezetül a fiatalok segítségünkkel bemutatják plakátjukat "szociális atomom" címmel. A csoport összetételétől függően ez történhet kis csoportokban, két nagyobb csoportban vagy akár a nagy csoportban is. Eközben rákérdezhetünk változtatási vágyaikra és velük együtt átgondolhatjuk, hogy hogyan lehetne ezeket a változásokat könnyen elérni.

4.3. Én és a természeti környezetem

Célkitűzés/didaktikai alap: Ezt a játéksorozatot a természetben végezzük és az eddig gyakorolt megfigyeléseket egészítjük ki a természetes környezet különlegességeivel. Itt a különböző tapasztalati területeket, mint amilyen a látás, az érzékelés, ízlelés és hallás ismerjük meg közelebbről és megtanulunk különbséget tenni közöttük.

Szükséges anyagok/feltételek: A játékokban felhasznált anyagok egyrészt a konkrét természetes környezet sokszínűségétől függnek, ahol a játékokat játsszuk. Másrészt viszont a pedagógiai munkások fantáziája sem ismer határokat és ez az anyagok mennyiségét jelentősen növelheti. Mindenféleképpen szükségünk lesz: néhány kendőre a szemek bekötözéséhez, legalább 50 méternyi lehetőleg stabil kötöző zsinórra, különféle tárgyakra (parafa dugó, kólás dobozok, üvegek, alufólia, lufik, stb.), "zajcsinálókra" és/vagy hangszerekre (pl. triangulum, furulya, csörgő, stb.) és egy nagy "érzékelések dobozára", melyre vágunk két lyukat a kezünknek és feltöltjük mindenféle természetben gyűjtött tárggyal (moha, fű, gallyak, levelek, madártollak, stb.).

Időigény: A játéksorozat teljes időigénye kb. három óra, de a játékokat egyenként is játszhatjuk.

A játék menete:

1. játék: Mi nem illik a képbe?
A játékvezető átalakítja a természetes környezetet és oda nem illő tárgyakat helyez el szokatlan helyeken: A kerítésen lóg egy lufi, a fenyőfán alma nő, a mohán fekszik egy kólás doboz, stb. A játékosokat egyenként vagy párosával kiküldjük a területre, hogy minél több "feltűnő dolgot" jegyezzenek meg és később számoljanak be ezekről.
Másik változat: A csoportot két kisebb csoportra osztjuk, mindegyik előkészít egy terepet a másik csoport számára. A csoportoknak lehetőleg minél több "hibát" fel kell fedezniük.

2. játék: Mindig a fonal mentén!
A játékvezető kb. 1,20 méter magasságban kifeszít egy hosszú fonalat a területen keresztül, lehetőleg minél több "tapasztalási hely" mellett (pl. fatörzseknél, kéregnél, ágaknál, különböző aljnövényzetnél, köveknél, pocsolyáknál, virágoknál, melyeket meg lehet szagolni). A játékosok páronként indulnak el. Egyiknek bekötjük a szemét egy kendővel és ő fogja majd a fonalat. Miközben ő a fonal mentén megy, látó társa "védelmezi" és segít neki, hogy lehetőleg minél többet tapasztaljon, érezzen és szagoljon a természetből (a végén megcseréljük a szerepeket).

3. játék: Vak séta
Ugyanúgy játsszuk, mint a 2. játékot, csak most nem lesz játékvezető által megadott útvonal. Figyelem: A veszélyforrásokra előtte hívjuk fel a résztvevők figyelmét és ennek megfelelően válasszuk ki a területet is.

4. játék: Természeti hangzások
A játékosok egy körben ülnek, mindegyiknél van egy hangszer vagy egy "zajcsináló". Először minden hangszert bemutatunk. Ezután bekötjük az egyik játékos szemét. Most pedig először egy hangszerrel, majd egymás után különböző hangszerekkel és végül sok hangszerrel egyszerre keltünk zajt. A játékosnak meg kell mondania, hogy melyik irányból jönnek a hangok és mely hangszerek hangját hallotta.
Másik változat: Kisebb csoportok egy magnó segítségével különböző zajokat vasznek fel a környezetben (ajtócsapkodás, autók zaja, vízcsobogás, farecsegés, állat hangok, szél fújása, stb.) és a felvételeket lejátsszák a többieknek. Nekik pedig ki kell találni, hogy milyen zajok is ezek valójában. Ezenkívül még arról is beszélgethetünk, hogy a résztvevők számára mely hangok képviselik a "természeti hangokat" és melyek nem.

5. játék: Érezni a természetet
Minden résztvevő keres legalább egy tárgyat a természetben, melyet jól ki lehet tapogatni. Minden tárgyat beleteszünk az "érzékelések dobozába", hogy senki ne láthassa őket. A gyermekek bedugják a kezüket a dobozba és elmondják a csoportnak, hogy mit éreznek. Most pedig ki kell találni, hogy melyik tárgy lehet az.
Másik változat: Egy játékos kapja azt a feladatot, hogy egy bizonyos tárgyat kivegyen a dobozból.

Kiértékelés: Ennek a játéksorozatnak a kiértékelésében sokat segítenek a következő kérdések: Mely tapasztalatok voltak számotokra újak? Mely tapasztalatok voltak kellemesek és melyek kellemetlenek? Ezek után a tapasztalatok után mit jelent számotokra a "természet"?

4.4. Amilyennek mi látjuk természetünket

Célkitűzés/didaktikai alap: Ez a játéksorozat a kreatív és kooperatív aspektusokat kapcsolja össze a termékorientált elképzelésekkel. A gyermekeknek az eddigi tanulási folyamatok sokszínű tapasztalatait kell összekötni mindennapi életükkel és ezt kell kifejezniük egy alkotásban. Mivel ezt a terméket (fali kép) egy kisebb csoporton belül kell közösen elkészíteni, a résztvevők kénytelenek együttműködni és tapasztalataikat (az egymástól különbözőket is) egyeztetni (KLAWE 1991, 125. oldal).

Szükséges anyagok/feltételek: A feladatok ezen szakaszát nemcsak kint a természetben, hanem az épületen belül is végezzük. Egy lehetőség szerint sokszínű természetes környezeten kívül még a következő anyagokra lehet szükség: egy kb. 50x100 cm-es, legalább 3 cm vastag hungarocell-lap, tűk, drót a kötözéshez, fogó, speciális hungarocell ragasztó, gombostű, festék, ecset.

Időigény: az első szakasz (gyűjtés): 30 perc. A második szakasz (termékkészítés): 90-től 120 percig. A két szakasz közé esetleg beiktathatunk egy értékelési fázist (Mi mindent gyűjtöttetek össze?).

A játék menete:

1. szakasz: Gyűjtés
A résztvevők párokat alkotnak és felderítik a már előre kijelölt területet. Növényeket és tárgyakat gyűjtenek a természetből közösen, melyeket különösen szépnek találnak. Emellett azonban különlegességeket és idegen tárgyakat is gyűjtenek a természetből, melyek nem odavalók és mégis ott találják őket. Az előre kijelölt területek ismertetésén kívül néhány szabályt is egyeztetnünk kell előre: a talált tárgyak maximális nagysága, semmilyen nagyobb változást ne okozzunk a természetben, stb. Ezen kívül előre tisztáznunk kell azt is, hogy ezekből a tárgyakból egy bizonyos nagyságú faliújságot kell készíteni. Az első szakasz végén a faliújságok előkészítéseképpen ki kell vágnunk a hungarocell-táblákat. Ezután tarthatunk egy köztes értékelést, ahol a párok talált tárgyaikat bemutatják és az azok közül nem ismerteket megnevezik. Ekkor is nagyon fontos, hogy a csoport potenciálját figyelembe vegyük és kihasználjuk és hagyjuk a gyermekeket és fiatalokat szóhoz jutni. Így a rejtett "tehetségeket" könnyen felderíthetjük.

2. szakasz: A fali plakát elkészítése
A párok alakítsanak kisebb csoportokat (négy-hat tagú), ahol a tagok a gyűjtött tárgyakból a fent megnevezett eszközök segítségével egy hungarocell plakátot készítenek. A pedagógusok feladata a technikai segítségnyújtás és az együttműködési folyamatokban nyújtott segítség, azonban magába a faliújság kialakításába csak kivételes esetekben szólnak bele.

Kiértékelés: A faliújságok prezentálása, a környezetet károsító anyagokról és a környezet-szennyezésről való beszélgetés, viselkedési szabályok az egyes személyek környezetszennyezésében a mindennapi életben.

Tapasztalatok: A játéksorozat általában azt mutatja, hogy a természetes környezet észlelése a gyermekek és fiatalok többségénél jelentősen kibővült és megváltozott. A különböző motorikus befolyásoló tényezők miatt egyes esetekben szükséges a szakszerű támogatás, mindeközben azonban a gyermekek egyéni ötletei feltétlenül meg kell, hogy maradjanak a főbb kiinduló- és irányelveknél.

5. Kilátások

Munkánk tapasztalatai azt mutatják, hogy milyen problémás is szellemi fogyatékosságról alkotott felfogásunk és a fogyatékosok mindennapos korlátolt fejlődési lehetőségei alapján arra következtetni, hogy a fogyatékosok csak egy korlátolt szellemi és gyakorlati cselekvési szinten mozognak. Inkább azt állapíthatjuk meg, - hogyha észlelésüket a különböző ösztönző eszközök széles spektrumával irányítjuk - hogy mindig újabb és újabb kommunikációs csatornákat fedezünk fel, melyeken keresztül váratlanul produktív módon szólíthatjuk meg őket. Így a fogyatékos gyermekek és fiatalok újabb utakat, nézőpontokat, kérdéseket és konfliktusokat és azok kezelését ismerhetik meg, melyeket mindennapjaikban is könnyen alkalmazhatnak. Ezen kívül az a tapasztalat, hogy olyan területeken szólaltattuk meg őket, melyeken "sikerélményük" volt már, arra is bátorítja őket, hogy mindennapos elveikben is képviseljék saját érdekeiket.

Felhasznált irodalom:
BAER, ULRICH (szerk.): Remschneid-i játékkártyák. U. Bauer Kiadó, Remscheid 1982 BRANDES, EVA: A játékos nevelés módszertana - Útmutató a játékpedagógiai gondolkodáshoz. Recklinghausen 1977
BREUCKER-RUBIN, ANNETTE: Környezeti játékkártyák. Ökotópia Kiadó, Münster/Rhinozeros, Essen o.J.
BUCHKREMER, HANSJOSEF: Környezeti nevelés a különleges iskolákban. In: CALLIESS, JÖRG/LOB REINHOLD E. (szerk.): A környezeti és békére való nevelés gyakorlatának kézikönyve. 2. Kötet: Környezeti nevelés. Schwann, Düsseldorf 1987, 106-113 oldal
BÜCKEN, HAJO (szerk.): A természetben és azzal együtt - A természet felfedezése játékosan gyermekekkel. Burckhardthaus-Laetare, Gelnhausen 1983
KLAWE, WILLY: Politikai képzés, a mindennapok reflexiója. In: SARCINELLI, ULRICH (szerk.): A politika továbbadása és a politikai képzés. Klinkhardt, Bad Heilbrunn ,1990, 106-123 oldal
KLAWE, WILLY: A fiatalokkal való munka - Bevezetés a fiatalokkal való munka feltételeibe, céljaiba, módszereibe és szociális formáiba. Juventa Kiadó, Weinheim/München 1991.