Caduto, Michael J. - Bruchac, Joseph: Keepers of the Earth
Native American Stories and Environmental Activities for Children
(Golden, CO, Fulcrum, Inc., 1989)
6. fejezet
Adorjánné Farkas Magdolna nyersfordítása
[ Rich Text formátumban, tömörítve letölthető. ]

Amikor még nem létezett a Föld, víz volt mindenhol, ameddig csak a szem ellátott. A vízben madarak éltek és egyéb állatok úszkáltak. Magasan, a felhők fölött volt az ég. Az égben egy gyönyörű hatalmas fa állt. A fa fehér gyökerei a négy szent égtáj felé nyúltak, és az ágain gyümölcsök és virágok nőttek.

Az égben az Ősi Főnök élt. Fiatal felesége éppen gyermeket várt, és az egyik éjjel álmában azt látta, hogy a Nagy Fa gyökereivel felfelé fordult. Reggel az álmot elmesélte a férjének.

A férfi csóválta a fejét, amikor meghallotta a felesége álmát. "Feleségem," - mondta - "gondot okoz nekem az álmod. Az álomból hatalmas erő sugárzik. Ha valaki ilyen álmot lát, annak az a dolga, hogy mindent megtegyen azért, hogy az álom valóra váljon. A Nagy Fát meg kell fordítani."

A főnök összehívta a fiatal férfiakat és azt mondta nekik, hogy meg kell fordítaniuk a fát. Azonban a fa gyökerei olyan mélyre nyúltak és olyan erősen kapaszkodtak, hogy a férfiak nem tudták megfordítani. Végül a Főnök ment oda a fához. Karjait a törzse köré fonta, térdeit behajlította, majd kiegyenesedett. Végül nekirugaszkodott, kifordította a fát, majd lefektette. Azon a helyen, ahol eddig a fa gyökerei mélyen az égbe kapaszkodtak, hatalmas lyuk tátongott. A főnök felesége odament a lyukhoz, föléhajolt és belenézett. A Nagy Fa egyik ágába kapaszkodott. Úgy tűnt neki, hogy messze lent lát valamit, ami úgy csillog, mint a víz. Még mélyebbre hajolt, hogy jobban lásson. Ekkor azonban elvesztette az egyensúlyát és beleesett a lyukba. Kicsúszott a kezéből a fa ága, amelybe eddig kapaszkodott. Csak egy marék mag maradt a kezében, és zuhant lefelé, lefelé, lefelé.

Mélyen lent a vízben néhány madár és egyéb állat észrevette, hogy mi történt.

"Valaki leesik hozzánk az égből." - mondta az egyik madár.

"Valahogy segítenünk kell neki." - szólt egy másik. Akkor felszállt két hattyú és a széles szárnyukkal elkapták az égből zuhanó asszonyt. Azután óvatosan a vízre tették, miközben a többi madár és állat figyelte őt.

"Ő nem olyan, mint mi," - mondta az egyik állat. "Nézzétek, nincsenek úszóhártyák az ujjai között. Nem hiszem, hogy tudna a vízben élni."

"Mit tegyünk akkor?" - kérdezte egy másik vízben élő állat.

"Én tudom." - mondta az egyik vízimadár. "Azt hallottam, hogy mélyen a víz alatt van egy Föld. Ha lemerülnénk és felhoznánk a Földet, az meg tudná tartani az asszonyt."

Tehát a madarak és a többi állat elhatározta, hogy valakinek fel kell hoznia a Földet. Egymás után mindegyik próbálkozott.

Valaki azt mondta, hogy először a Kacsa próbálja meg. A Kacsa mélyebbre és mélyebbre úszott. Azonban hiába merült mélyen a felszín alá, nem tudta elérni a víz fenekét, ezért visszajött. Ezután a Hód próbálkozott, ő még mélyebbre úszott, olyan mélyre, hogy ott már teljesen sötét volt, de ő sem tudta elérni a víz fenekét. Azután a Búvármadár próbálta meg. Nagyon sokáig úszott erős szárnyaival evezve, de neki sem sikerült felhoznia a Földet. Ekkor megszólalt egy vékony hang.

"Én felhozom a Földet, ha addig élek is."

Az állatok körülnéztek, hogy megtudják, ki szólt. Az apró Pézsmapatkány volt az. Lemerült, és úszott és úszott. Nem volt olyan erős és gyors, mint a többiek, de nagyon elszánt. Olyan mélyre úszott, ahol már teljesen sötét volt, de még egyre tovább merült. Már olyan mélyen járt, hogy úgy érezte, hogy a tüdeje mindjárt szétrobban, de még mindig tovább süllyedt. Végül, amikor már eszméletlen volt, kinyújtotta az egyik mancsát, megérintette a földet, mielőtt elindult a felszín felé, csaknem halottan.

Amikor felbukkant a felszínre, a többi állat először azt hitte, hogy neki sem sikrerült. Azután észrevették, hogy a jobb mancsát szorosan összecsukja.

"Felhozta a Földet," mondták a többiek. "De most hova tegyük?"

"Tegyétek az én hátamra," mondta egy mély hang. Ez az Óriás Teknős volt, aki éppen akkor merült föl a mélyből.

Az állatok odavitték a Pézsmapatkányt az Óriás Teknőshöz és rátették a mancsát a teknős hátára. Azóta van mintázat a Teknős hátán a Pézsmapatkány körmeinek nyomától. Egy kevés föld ráhullott a Teknős hátára. A Föld szinte azonnal elkezdett nőni és nőni, egészen addig, amíg az egész világgá nem dagadt.

Ekkor a két hattyú lehozta az Égi Asszonyt. Ő rálépett az új Földre, szétnyitotta a kezét és hagyta, hogy a kezéből a magok a csupasz talajra hulljanak. A magokból fák és fű nőtt ki. A Földön elkezdődött az élet.

A történet áldozatok sorát mutatja be, amelyek a földi élet keletkezéséhez vezettek. A főnök feleségének álmával kezdődik a történet, ezt a Nagy Fa kifordítása követi, amelynek magjai a földi élet forrását adják. A Pézsmapatkány olyan keményen próbálja elérni a víz fenekét, hogy ebbe majdnem belehal. Az elszántsága sikerre viszi a próbálkozását, míg a nála erősebbek és gyorsabbak nem járnak sikerrel. Az Óriás Teknős felajánlja a páncélját arra a célra, hogy megtartsa a Földet, és végül az élet, amelynek magvait a Nagy Főnök felesége hozta az új Földre, kivirágzik.

[A fordító megjegyzése: Érdemes párhuzamot vonni a teremtés-mítoszban leírtak és a tudományos modellek között. A Világmindenség keletkezésének ma leginkább elfogadott modellje a Big Bang (Nagy Bumm) elmélet. Eszerint a Világmindenség az Ősrobbanás során a másodperc töredéke alatt jött létre a rendkívül kis térfogatban összezsúfolódott és ezért rendkívül sűrű anyagból. A tágulás, tehát a térfogatnövekedés folyamata azóta is tart. A mítoszban is rövid idő alatt és kis térfogatú, különleges (az égből származó) anyagból keletkezett a Világ, majd tovább növekedett. A földi élet keletkezését többféle modell segítségével magyarázzák. Van olyan elmélet, amely szerint a földi élet a Földön jött létre. Mások azonban úgy gondolják, hogy mivel a Föld keletkezése után nagyon hamar megjelent a bolygónkon az élet, a Föld és az élet keletkezése között eltelt rövid idő nem lehetett elegendő az élet kialakulásához. Ebből kiindulva ők azt vallják, hogy a földi élet valószinűleg nem a Földön keletkezett, hanem valamely más égitesten és egy (vagy több) meteorit közvetítésével került a Földre. Az elmélethez az adja az alapot, hogy több olyan meteoritot is találtak a Földön, amelynek belsejében élő anyagot mutattak ki. A mítoszban is az égből került az élet csírája a Földre.]

Az idők kezdetén a Teremtő minden embernek megadott mindent, ami a boldogságukhoz kellett. Az időjárás is mindig kellemes volt. Elég étel és terület állt mindenki rendelkezésére. Egy földterület miatt két fivér között mégis viszály támadt. Mindkét testvér magának akarta a földdarabot. A testvérek harcosokat gyűjtöttek maguk köré. Minden jel arra utalt, hogy háború készülődik.

A Teremtő látta ezt és elégedetlen volt a fivérekkel. Megvárta, amíg elaludtak, és akkor egy másik földterületre vitte át őket. Egy gyönyörű folyó folyt keresztül a vidéken és óriási hegyek emelkedtek a felhők közé. A testvérek éppen akkor ébredtek fel, amikor a Nap kelt és a hegytetőről lenéztek az alattuk elterülő vidékre. Látták, hogy ez milyen jó hely. A szívüket jó érzés töltötte el.

"Ezentúl - mondta a Teremtő - ez lesz a ti földetek." Ezután mindkét fivérnek adott egy íjat és egy nyílvesszőt. "Lőjétek ki a nyilatokat a levegőbe - mondta a Teremtő. "Ahol leesik a nyíl, az lesz a ti népetek földje."

A fivérek azt tették, amit a Teremtő parancsolt. Először az idősebbik lőtte ki a nyílvesszőt. Az átrepült a folyó felett, és a Willamette folyó völgyének déli részén ért földet. Az idősebb fivér itt telepedett le a népével, akikből a Multnomah nemzetség származott. A fiatalabb fivér is kilőtte a nyílvesszőt, amely a folyóvölgy északi vidékén ért földet. Ô a népével itt telepedett le. A Klickitat nemzetség az ő leszármazottjaiból áll.

Ezután a teremtő egy kőhidat készített a folyó felett. "Ez a híd - mondta a Teremtő - a béke jele. Ti és a népetek a hídon keresztül meglátogathatjátok egymást. Amíg béke lesz köztetek és amíg a szívetekben jóság lakozik, addig áll itt ez a híd.

Sok évszakon keresztül megmaradt a béke a két nép között. Mindkét nép fiai szabadon jártak át a kőhídon. Egy napon azonban az északiak átnéztek a Willamette nép országára, és azt mondták: "Az ő vidékük jobb, mint a miénk." Egy napon a déliek is átnéztek a Klickitatok országára és azt mondták: "Az ő vidékük szebb, mint a miénk. Akkor az emberek újra veszekedni kezdtek.

A Teremtő meglátta ezt és megharagudott. Az emberek megint kapzsikká váltak. A szívük rossz lett. A Teremtő elsötétítette az eget és elvette az emberektől a tüzet. Most fáztak az emberek. Megindultak az őszi esők és az emberek nagyon szenvedtek.

"Add vissza nekünk a tüzet - könyörögtek. "Szeretnénk újra békében élni egymással." A könyörgés megérintette a Teremtő szívét. Egyetlen hely volt a Földön, ahol megmaradt a tűz. Egy Loo-Wit nevű öregasszony távol maradt a veszekedéstől és nem volt kapzsi. Az ő kunyhója volt az egyetlen hely, ahol még égett a tűz. Ezért a Teremtő elment Loo-Withez.

"Ha megosztod a tüzet az emberekkel, - mondta a Teremtő - teljesítem egy kívánságod. Mondd meg, hogy mit kívánsz!"

"Fiatal és gyönyörű szeretnék lenni" - mondta Loo-Wit.

"Legyen úgy, ahogy kérted - mondta a Teremtő - Most pedig vidd a tüzet a folyó Nagy Kőhídjához! Minden embernek engedd meg, hogy hozzád menjen tűzért! Életben kell tartanod a tüzet, hogy a tűz arra emlékeztesse az embereket, hogy a szívüknek jónak kell maradnia."

A következő reggel kitisztult az ég és az emberek a több napig tartó sötétség után újra látták felkelni a Napot. A Nap sugarai megvilágították a Nagy Kőhidat és a hídon az emberek egy olyan gyönyörű asszonyt láttak, mint maga a Nap. Az asszony előtt a hídon tűz égett. Az emberek odamentek a tűzhöz és abbahagyták a veszekedést. Loo-Wit mindegyiknek adott tüzet. Az emberek otthona újra meleg lett és mindenhol béke volt.

Egyik napon azonban az északi nép uralkodója jött Loo-Withez tűzért. Meglátta, hogy milyen gyönyörű és azt akarta, hogy a felesége legyen. Ugyanakkor a déli nép uralkodója is észrevette Loo-Wit szépségét. Ô is feleségül akarta venni. Loo-Wit nem tudta eldönteni, hogy melyiküket szereti jobban. Akkor a két vezér veszekedni kezdett. A nép is bekapcsolódott a veszekedésbe és újrakezdődött a harc.

Amikor a harcot észrevette a Teremtő, megharagudott. Lerombolta a kőhidat. A két vezért pedig hegyekké változtatta. Azt a hegyet, amellyé a Klickitatok uralkodója változott, ma Adams hegynek nevezzük. Azt a hegyet, amellyé a Willamette uralkodója változott, ma Hood hegynek nevezzük. Még hegyként is tovább veszekedtek, lángot és köveket szórtak egymásra. Néhány helyre annyi kő hullott, hogy majdnem eltorlaszolta a völgyben a folyót. Ezért olyan keskeny a Columbia folyó medre Dallesnél.

Loo-Wit szívét összetörte a fájdalom, amiért a szépsége ilyen bajt okozott. Ezért nem akart többé gyönyörű fiatal nő lenni. Nem találta meg a békéjét tovább, mint emberi lény. A Teremtő megsajnálta és őt is heggyé változtatta, a legszebbé a hegyek között. Az Adams hegy és a Hood hegy között helyezte el, és megengedte neki, hogy a belsejében megtartsa a tüzet, amit valaha megosztott az emberekkel. Ezt a hegyet St. Helens-nek nevezzük. A hegy sokáig békésen aludt.

Bár Loo-Wit pihent, mégis éberen figyelt. A Teremtő a két veszekedő hegy közé helyezte, hogy megbékítse őket. A Teremtő azt remélte, hogy a hegy szépsége az embereket arra emlékezteti, hogy jónak kell maradniuk, békésen meg kell osztozniuk a Földön és jól kell vele bánniuk. Azt mondják, hogyha mi emberek nem bánunk a Földdel kellő tisztelettel, Loo-Wit felébred és megmutatja, hogy mennyire elégedetlen ő is és a teremtő is az emberekkel. Hosszú ideig mondogatták ezt az emberek, amíg azután 1980-ban a St. Helens felébredt.

Ez a történet egyaránt szól a Teremtő nagylelkűségéről, a két fivér butaságáról, valamint a Nap és a tűz, mint energiaforrások fontosságáról. Ahányszor csak a Teremtő ad valamit az embereknek, az emberek egy idő után kapzsivá válnak és viszály tör ki közöttük. Először a fivérek vesznek össze egy földterület fölött. Azután a Klickitat és a Willamette nemzetségek harcolnak azért, mert egymás területét kölcsönösen szebbnek, jobbnak tartják. A Teremtő megharagszik rájuk, ezért elveszi tőlük a Napot és csupán egy öreg asszonynál, Loo-Witnél hagy tüzet. Később a Teremtő visszaadja az embereknek a Napot, Loo-Wit pedig megosztja a tüzet a többiekkel. Ezután a két nép vezére a gyönyörűvé változtatott Loo-Wit miatt vész össze. Haragjában a Teremtő hegyekké változtatja a vezéreket. Ezek azonban még ekkor sem hagyják abba a viszálykodást. Loo-Wit emberként nem találja meg a lelki békéjét, ezért a Teremtő őt is heggyé változtatja, amelyet ma a gyönyörű St. Helen hegyként ismerünk. Loo-Wit azt akarja, hogy az emberek békésen osszák meg és becsüljék meg a Földet. Az emberek nem bánnak jól a Földdel, ezért a St. Helens az 1980-as heves kitöréssel megmutatta haragját.

Természettudományos háttér

Fontos tanulságai vannak ennek a történetnek: a Nap és a tűz, mint energiaforrások fontossága; az emberi természet állhatatlansága; a hajlamunk az irigységre és a viszálykodásra; és a lehetőség arra, hogy az emberiség békés közösségben éljen és igazságosan osztozzon a Földön.

Ebben a fejezetben meghatározzuk az energia fogalmát, fölfedezünk néhány módszert, amelyek segítségével energiát takaríthatunk meg, megismerkedünk különböző energiafajtákkal és azok sajátosságaival. Beszélünk megújuló és a nem-megújuló energiaforrásokról. A kiegészítő feladatok célja, hogy segítsenek abban, hogy pozitív érzelmi viszony és megértés alakuljon ki az emberek között valamint az emberek és a természet között.

Az energia munkavégző képesség. A hő, a fény (sugárzási energia) és a mozgási energia (mechanikai energia) az energia három különböző formája.

A Napból érkező energiát a növények a fotoszintézis folyamata során kémiai energiává (táplálék) alakítják. A növények és az állatok a kémiai energiát az anyagcseréjük során felhasználják a növekedésükhöz, mozgási energiává alakítják, vagy hő formájában a környezetükbe sugározzák. Ha elégetjük a növényekből vagy az állatokból származó szerves anyagot, pl. egy farönköt, a benne raktározott kémiai energia fénnyé és hővé alakul. A kémiai energiát közvetett úton mechanikai vagy elektromos energiává alakíthatjuk.

Néhány energiaforrást, mint például a fát, aránylag rövid idő alatt újra lehet termelni, ezeket megújuló energiaforrásoknak nevezzük. Ezzel szemben a nem-megújuló energiaforrások, mint az ásványi eredetű energiaforrások (a földgáz, a kőolaj, és a szén) keletkezéséhez évmilliók szükségesek, ezért véges készlet áll belőlük a rendelkezésünkre.

Kérdések

1. Amikor a Teremtő ad valamit az embereknek, azok egy ideig békében élnek egymással. Mi történik azonban akkor, amikor az emberek elégedetlenek lesznek a kapott javakkal?

2. Mihez vezet az emberek viszálykodása és irigysége? Mi az irigység? Ha te lennél a Teremtő, hogyan bánnál az irigy emberekkel?

3. A történetben az emberek időnként békében éltek egymással. Mit jelent az szerinted, hogy megosztoznak a földön? Közösségben élnek? Mit jelent a béke? Milyen jutalmat kapott Loo-Wit a békeszerető és nagylelkű viselkedéséért? Mit gondolsz, hogy az emberek miért válnak elégedetlenné és békétlenné?

4. A tűz és a napfény nagyon fontos az indiánoknak. Hogyan használjuk mi a tüzet? Milyen energiát használunk ma?

5. Loo-Wit heggyé változott, amit ma St. Helens-ként ismerünk. Azt akarta, hogy az emberek a földel, a folyókkal és embertársaikkal tisztelettel, jó gazdaként bánjanak. Mi történt a St. Helens heggyel 1980-ban? Mit jelentett ez az esemény az indiánok számára?

Gyakorlati feladatok

Kísérlet energiával

Feladat: (A) Készíts el egy egyszerű eszközt, amely az energia három formáját szemlélteti: a hő, a fény (sugárzás) és a mozgási (mechanikai) energiát. (B) Gyűjtsd össze a napsugarakat egy nagyítólencsével. Így jelentős hőt tudsz előállítani.

Cél: A tanulók ismerkedjenek meg három energiafajtával: hő, fény (sugárzás), és mozgási (mechanikai) energia. Korosztály: Fiatalabb és idősebb gyerekek.

A "Természettudományos háttér" c. részben leírt információk alapján a tanulók határozzák meg az energiát és írják le a különböző fajtáit és azok sajátosságait. Azután végezzék el a következő kísérleteket.

Az "A" kísérlet leírása: Készítsd el a forgórész lapátjait egy alumínium sütőformából vagy más vékony alumínium lemezből. (6-1 ábra) Felhasználhatsz alumíniumfóliával borított kartont is. Jelöld ki a forgórész tengelyének a helyét, és egy ár segítségével készíts ott egy lyukat, amelyen alulról keresztül tudod húzni a toll-kupakot. Fontos, hogy a forgórész lapátjai jól ki legyenek egyensúlyozva. Lehet, hogy egy kis darabot le kell vágnod némelyik lapátból, hogy a súlyeloszlás egyenletes legyen. Tömj modellező agyagot a palack nyílásába, majd óvatosan szúrd bele a gombostűt vagy a szöget, a hegyével felfelé. Ha szöget használsz, minden egyenetlenséget le kell reszelned a hegyéről, hogy a forgórész szabadon forogjon. Ha gombostűt vagy rövid szöget használsz, a toll-kupakot rövidebbre kell vágni. Húzd a toll-kupakot a szög vagy a gombostű fölé és egyensúlyozd ki a forgórészt a tű hegyén. Helyezz el a palacktól egyenlő távolságra négy gyertyát a forgórész lapátjai alatt. Gyújtsd meg a gyertyákat és a forgórész elkezd forogni. A forgórész gyorsabban forog, ha több gyertyát használunk. Ügyelj arra, hogy a gyertyákat kellő távolságban helyezd el a forgórész lapátjaitól, nehogy meggyulladjanak.

A tanár bátorítsa a gyerekeket arra, hogy kitalálják, hogy miért fordul el a forgórész. A gyertyák lángjától felmelegedő levegő fölfelé szálló légáramlatot hoz létre, mivel a meleg levegő felemelkedik. A légáramlat beleütközik a lapátokba és megforgatja a forgórészt.

A "B" kísérlet leírása: Égetés napsugárral. Csak idősebb gyerekek számára. Ha egy nagyítólencsét a napsugarakra merőleges irányban tartunk és egyetlen pontba fókuszáljuk vele a fényt, meg tudunk vele perzselni egy darab papírt, fát vagy más éghető anyagot. Írják fel a gyerekek a nevüket egy-egy fadarabra és a betűket a lencsével fókuszált fénysugár segítségével égessék bele a fába. Figyelmeztetés: Ez a kísérlet csak gondos tanári felügyelet mellett végezhető el. Figyelmeztetni kell a gyerekeket arra, hogy soha ne nézzenek bele közvetlenül a napba. Még veszélyesebb, ha a nagyítólencsén keresztül teszik ezt, mert a napsugarak kiégethetik a szemüket. A legjobb, ha a kísérlet alatt napszemüveget viselnek, ugyanis a nagyítólencsével összegyűjtött napsugár nagyon erős fényű.

Anyagok: (A) nagy gyertyák; magas üdítőital-palack; vékony alumínium lemez, vagy alumínium fóliával borított karton; ár; vonalzó; modellező agyag; gombostű vagy szög; fémreszelő; toll-kupak; olló; laposfogó a toll-kupak levágására (akkor szükséges, ha gombostűt vagy rövid szöget használunk). (B) nagyítólencse; ceruza; fa vagy papír; napsütés.

Energia: Elvész, ha használjuk

Feladat: Állapítsd meg, hogy mi a különbség a megújuló és a nem-megújuló energiaforrások között. Takarékoskodj otthon az energiával és írj egy beszámolót a tapasztalataidról. Számold ki, hogy az osztálytársaid családjai átlagosan mennyi benzint használnak el egy hét alatt és bíztasd arra a családokat, hogy takarékoskodjanak a benzinnel.

Cél: A tanulók értsék meg, hogy a kémiai energiát át lehet alakítani más energiafajtákká: hővé, fénnyé vagy mozgási energiává. Értsék meg, hogy az energia át tud áramlani egyik rendszerből a másikba. Értsék meg, hogy a felhasznált energiát pótolni kell, ha folyamatosan akarunk munkát végezni vele. Ismerkedjenek meg a gyerekek olyan módszerekkel, amelyekkel energiát lehet előállítani. Értsék meg a megújuló és a nem-megújuló energiaforrások közötti különbséget és tanulják meg, hogy hogyan takaríthatnak meg energiát.

Korosztály: Idősebb gyerekek.

A kísérlet leírása: A tanár magyarázza meg, hogy a kémiai energiát át lehet alakítani más energiafajtákká (fény, hő és mozgási energia), és hogy az energia egy része a folyamat közben szétszóródik a környezetben. Példaként mondja el, hogy egy darab papír, amelyet fából készítettek, kémiai energiát tárol. Égesse el a papírt és mutassa meg, hogy az energia kibocsátás hő és fény formájában történt. A papírból pedig csupán egy kis hamu maradt. Magyarázza meg, hogy újabb fákat kell nevelni, hogy a papírt és a benne tárolt kémiai energiát pótolni lehessen.

Gyújtsanak meg egy petróleum lámpát. Beszéljék meg, hogy a kőolaj évmilliókkal ezelőtt élt növények és állatok maradványaiból keletkezett. Az elhasznált kőolaj ezért csak nagyon hosszú idő alatt pótlódik. Ez az időtartam, összehasonlítva egy ember életével, de még az emberiség teljes történetével is, nagyon hosszú. Ezzel kapcsolatban hívja fel a tanár a tanulók figyelmét arra, hogy a kőolaj és a földgáz korlátozott mennyiségben áll a rendelkezésünkre. Arra is térjen ki, hogy vannak olyan emberi közösségek, amelyek főként megújuló energiaforrásokat használnak, például fát és állati trágyát. Ezzel szemben az ipari országok, közöttük az Amerikai Egyesült Államok, főként nem-megújuló energiaforrásokat használnak, például földgázt, kőolajat vagy szenet.

Írják le a gyerekek, hogy ők hogyan tudnak kevesebb energiát felhasználni: kevesebb fényt, hőt (meleg víz, lakásfűtés, főzés, stb.), és mozgási energiát (különös tekintettel az autó használatára). Kérjék meg a gyerekeket arra, hogy egy napig csökkentsék le annyira az energia felhasználásukat, amennyire csak tudják. Ezután írjanak egy beszámolót ennek a napnak a tapasztalatairól. Bíztassák arra a gyerekeket, hogy máskor is mutassanak a családjukban jó példát az energia takarékosságra. Gyűjtse össze a tanár a gyerekek ötleteit arról, hogy a gyerekek hogyan segíthetnek az energiafogyasztás csökkentésében - a feleslegesen égő világítás lekapcsolásával, a lakásfűtés csökkentésével, vagy a melegvíz felhasználás csökkentésével.

A gyerekek kérdezzék meg otthon, hogy az autójuk üzemanyagtankjába mennyi benzin fér. Ezután töltsenek az átlagos űrtartalomnak megfelelő vizet palackokba, hogy a gyerekek érzékelhessék, hogy ez milyen nagy mennyiség. Egy héten keresztül kövessék figyelemmel a gyerekek, hogy a család mennyi pénzt költött benzinre és hogy összesen hány kilométert tettek meg autóval. A következő hét elején adják össze ezeket az értékeket az egész osztályra. Állítsanak össze a gyerekek egy listát arról, hogy hogyan lehetne csökkenteni az autóval megtett kilométerek számát. Beszélgessenk erről a témáról a szüleikkel is és próbálják meg őket rávenni arra, hogy kevesebb benzint használjanak.

[Amerikában átlagban lényegesen több benzint használnak az emberek, mint Magyarországon. A magasabb életszínvonal mellett ennek oka a sokkal alacsonyabb üzemanyagár (kb. a negyede a magyarországinak), az alig létező tömegközlekedés és a diffúz településszerkezet; az emberek nagy része a várostól messze épített, nagykiterjedésű kertvárosokban él.]

Anyagok: Képek a különböző energiaforrások szemléltetésére, vagy minták az energiaforrásokból, papír az égetéshez, petróleumlámpa, gyufa, fémtálca a papír égetéséhez, ceruza, írópapír, vizes palackok.

[A felsorolás is ízelítőt ad abból, hogy az amerikai tankönyvek mennyire részletes, a számunkra már "szájbarágós"-nak érzett utasításokat adnak a tanároknak.]

Gondoskodó párok: Alakítsanak ki és tartsanak fenn a gyerekek egy empátián alapuló kapcsolatot (A) egy személlyel, (B) a természet egy részével.

[Furcsa lehet tanári javaslatra személyes kapcsolatokat kialakítani és fenntartani. Az érzések és a cselekedetek tudatossá tételében azonban sokat segíthet ez a gyakorlat.]

Cél: Értsék meg a gyerekek, hogy az empátia fontos része a gondoskodásnak, mert segít abban, hogy megértsük, hogy a másik ember hogyan érez és gondolkodik, és hogy a mi cselekedeteink hogyan hatnak a többi emberre vagy a természetre. Értsék meg, hogy ezek a kapcsolatok olyan kis közösséget formálnak, ahol fontos a gondoskodás, a béke, és az önzetlenség.

Korosztály: Fiatalabb és idősebb gyerekek.

"A" feladat: Személyes kapcsolat. A tanár segítse a kapcsolat kialakítását.

Minden gyerek készítsen rajzot, írjon vagy meséljen el egy történetet valamiről, amit nagyon szeret, vagy hozzon be valamilyen tárgyat, amely őt valamilyen pozitív élményre emlékezteti. A párok beszélgessenek a rajzról, a történetről vagy a tárgyról.

Beszélgessenek olyan dolgokról is, amelyeket nem szeretnek.

A tanár bátorítsa a gyerekeket arra, hogy osszák meg a társukkal a gondolataikat és az érzéseiket.

Több héten keresztül hetente legalább egyszer tegyenek olyasmit a gyerekek, amiről azt gondolják, hogy a társuknak örömet szerez. Készítsenek egymásnak "project" munkát vagy írjanak egy szép levelet.

Fontos, hogy a gyerekek számára világossá váljon, hogy milyen az a viselkedés, amely a jó személyes kapcsolatok kialakulását elősegíti. Ha a gyerek megbántja a társát szóval vagy tettel, hívjuk fel a figyelmét arra, hogy nem ez a helyes módja annak, hogy a társáról gondoskodjon. Ezután segítsük a gyereket abban, hogy megtalálja a helyes viselkedési módot.

"B" feladat: Az egész világot a kezünkben tartjuk.

[Ez a mondat utalás egy vallásos ének többször ismétlődő sorára "Ő (az Isten) az egész világot és annak minden teremtményét a kezében tartja, (hogy megóvja)."]

Próbálják meg a gyerekek elképzelni, hogy hogyan "érez" egy fa, egy madár, egy kő, egy mókus, egy hernyó, vagy a természet bármely más része, ha nem megfelelően bánunk vele. A gyerekek képzeljék bele magukat annak az élőlénynek, vagy akár sziklának a helyébe. Írják le, rajzolják le, vagy meséljék el, hogy szerintük mi szerezne örömet annak az élőlénynek vagy tárgynak. Ha lehetséges, gyakorlatban is valósítsák meg ezt. Például készíthetnek madárodút, vagy etethetnek madarakat. Képzeljék el azt is, hogy mi az, aminek nem örülnének ezek az élőlények vagy tárgyak. Ha lehet, akadályozzák meg, hogy ilyen dolgok történjenek.

Anyagok: írószer, papír.

A feladat kiterjesztése

• Helyezz el néhány jégdarabot egy kis tárolóedényben, és különböző anyagokkal szigeteld el a külvilágtól. Figyeld meg, hogy melyik anyag a legjobb hőszigetelő.
• A tanár mutassa be a gyerekeknek a lakása fűtőrendszerét. Figyeljék meg a gyerekek, hogy honnan jön a meleg és milyen tüzelőanyagot használnak.
• Látogassanak meg egy forgalmas benzinkutat. A gyerekek próbálják meg megbecsülni, hogy 15 perc alatt mennyi üzemanyagot adtak el a benzinkútnál. Ebből számítsák ki a napi és a heti mennyiséget. Végül kérdezzék meg a benzinkút vezetőjétől is az adatot, és ezt vessék össze a saját számításaikkal.

[Ezzel a feladattal szemben kétféle ellenvetésem is van: 15 perc alatt a gyerekek meglehetősen sok benzingőzt lélegezhetnek be, amely az egészségükre káros hatással lehet. A forgalom adatai után érdeklődő gyerekeket a benzinkutas minden bizonnyal nemkívánatos személynek fogja tekinteni.]

Készítsenek a gyerekek illusztrációkat az indián történethez. Beszéljék meg a gyerekek a történetben szereplő fivérek és a népük közötti harcot. Találjanak ki békés megoldásokat a konfliktusra.

A 6-1 ábra szövege:
Fönt: vékony alumínium sütőforma
Balra: toll-kupak, forgórész, agyag, üdítőital-palack nyaka, tű
Jobbra: forgórész "turbina"-lapátokkal, amelyeket úgy hajlítunk meg, hogy amikor a szél fúj, körbeforgassa a forgórészt; üdítőital-palack, gyertyák
Képaláírás: Hő, fény és mozgási energiát szemléltető eszköz

A Földön először nem volt fény. Nagyon nehéz volt a sötétben az állatok és az emberek élete. Végül az állatok elhatározták, hogy tesznek valamit.

"Hallottam arról, hogy létezik valami olyan, amit Napnak neveznek," mondta a Medve. "A világ másik végén van, de az ott élő emberek nem akarják azt másokkal megosztani. Talán ellophatnánk egy darabját."

Minden állat egyetértett abban, hogy ez jó ötlet. De ki lesz az, aki ellopja a Napot?

Először a Róka próbálta meg. Odasompolygott, ahol a Napot tartották. Addig várt, amíg senki sem nézett oda. Azután a szájába kapta egy darabját és elszaladt vele. De a Nap nagyon forró volt és megégette a száját, ezért elejtette. Ettől a napttól fogva minden róka szája fekete, mert az első róka szája megégett, amikor a Napot vitte.

Az Oposszum volt a következő. Akkor az Oposszumnak nagyon bozontos farka volt. Az Oposszum odakúszott, ahol a Napot tartották, letört belőle egy darabot, és elrejtette a farkába. Azután elkezdett szaladni, vitte a Napot a többi állathoz és az emberekhez. A Nap azonban forró volt és leperzselte a bundát a farkáról, ezért elejtette az Oposszum a Napot. Azóta minden oposszum farka csupasz, mert az első oposszum farkáról a Nap leperzselte a szőrt.

Azután a Pók Nagyanyó következett. Ő nem fogta meg a Napot, hanem pókhálóból zsákot készített, abba tett bele egy darabot a Napból, és úgy vitte magával. Most már csak az volt a kérdés, hogy hova tegyék a Napot.

Pók Nagyanyó azt mondta: "Tegyük fel a Napot magasan az égre. Akkor mindenki láthatja és élvezheti a fényét."

Minden állat egyetértett a javaslattal, de senki sem ért fel elég magasan az égbe. Még akkor sem látta mindenki a Nap fényét, ha a legmagasabb fa tetejére rakták. Akkor elhatározták, hogy az egyik madárnak kell felvinni a Napot az ég tetejére. Mindenki tudta, hogy a Héja tud a legmagasabbra szállni, ezért őt választották.

A Héja feltette a Napot a feje tetejére, ahol a legsűrűbb volt a tollazata, ugyanis a Nap még Pók Nagyanyó zsákjában is nagyon forró volt. Elkezdett a Héja fölfelé repülni az égbe, magasabbra és magasabbra szállt. A Nap azonban mindjobban melegítette a fejét. Egyre feljebb és feljebb szállt, és a Nap egyre jobban perzselte őt. A Nap már keresztülégette Pók Nagyanyó zsákját, de a Héja még mindig szállt az ég teteje felé. Még följebb ment és a Nap még forróbbá vált. A Nap már a tollat is leperzselte a feje tetejéről, mégis tovább repült. Már a csupasz fejbőrét is pirosra égette, mégis tovább szállt. Addig repült, amíg el nem érte az ég tetejét, és olyan magasra helyezte a Napot, hogy a fénye mindenkihez eljutott.

Mivel a Héja fel tudta tenni a Napot az ég tetejére, ezért minden állat és a többi madár is tisztelte őt. Bár kopasz és rút a feje, mert a Nap megégette, amikor az ég tetejére vitte, azonban továbbra is ő tud a legmagasabbra szállni. Most is láthatod őt, amint a Nap körül kering. Mivel a Napot Pók Nagyanyó a hálóból készített zsákjában hozta el, ezért ha a Nap keresztülsüt az égen, a napsugarak olyanok, mint a pókháló szálai. Ez arra is emlékeztet minket, hogy mindannyian, állatok és emberek, össze vagyunk kötve, mint a pókháló szálai.

A róka és az Oposszum ugyan megpróbálta odavinni a Napot a Föld sötét oldalához, de nem sikerült nekik. Azután Pók Nagyanyó hálót szőtt és abban vitte a Napot. A Héja nagy áldozatot vállalt, amikor felvitte a Napot az ég legmagasabb pontjára, hogy a Földön mindenki láthassa a fényét. A Nap leégette a tollazatot a fejéről és még a bőrét is pirosra perzselte. A héja elnyerte a többi állat megbecsülését azzal, hogy vállalta az áldozatot azért, hogy a többiek hozzájussanak a napfény ajándékához.

A Halász nagyszerűen vadászott .

[A halász itt nem a foglalkozásra utal, hanem egy róka méretű állatra, amely a menyét rokona.]

Nem volt nagy, de közismert volt elszántsága és hatalmas ereje. A Halász fia is nagy vadásszá akart válni. Az egyik nap a fiú kiment, mert szeretett volna valamilyen állatot elejteni. Ez azonban nem volt könnyű feladat, mert a hó mindenütt nagyon mély volt, a levegő pedig nagyon hideg. Akkoriban a Földön mindig tél volt, soha nem volt meleg az időjárás. A fiú sok ideig próbálkozott, de nem járt szerencsével. Végül meglátott egy mókust. Amilyen halkan csak tudott, odalopakodott és lecsapott rá, a mancsai közé ragadta a mókust. Mielőtt megölte volna, a mókus beszélni kezdett hozzá.

"Unokám - mondta a mókus. - Ne ölj meg engem. Adok neked inkább egy jó tanácsot."

[Furcsa, hogy a fiatal halászt a mókus "unokának" szólítja, ő pedig a mókust "nagyapának". A magyar népmesékben az "öreganyám", "öregapám" megszólítás felel meg ennek. Ma igencsak sértőnek számítana ez a megszólítás, akkor azonban nem volt az, amit tükröz a válasz is: "Szerencséd, hogy öreganyámnak/ öregapámnak szólítottál." Apróságnak tűnhet egy megszólítás, mégis sok mindenre rávilágít. Azt mutatja, hogy a természethez közeli társadalmakban tisztelték az öregeket. Az indián mesékben az állatnak is jár az embereknél megszokott megszólítás, ez rámutat arra, hogy az állatokat az emberekkel egyenrangúaknak tekintették.]

"Beszélj." - mondta a fiatal Halász.

"Látom, hogy reszketsz a hidegtől. Ha megteszed, amit tanácsolok, melegebb lesz az időjárás. Akkor mindannyian könnyebben találunk élelmet és nem fogunk úgy éhezni, mint ma."

"Mondd meg, hogy mit tegyek, Nagyapa." - mondta a fiatal Halász, és elengedte a mókust.

A mókus gyorsan felmászott egy magasan lévő faágra és újra megszólalt. "Menj haza, és ne szólj semmit. Csak ülj le és kezdj el csendesen sírni. Édesanyád megkérdezi majd, hogy mi bajod van, de te ne válaszolj neki. Ha megpróbál vigasztalni téged, vagy étellel kínál, utasítsd vissza. Amikor apád hazajön, ő is megkérdezi majd, hogy miért könnyezel. Akkor elkezdhetsz beszélni. Mondd el neki, hogy a szél túl hideg és a hó nagyon mély. Kérd meg, hogy hozzon meleget a Földre."

A fiatal Halász hazament, leült a ház sarkában és elkezdett sírni. Az anyja kérdezte, hogy mi baja van, de ő nem válaszolt. Étellel kínálta, de ő eltolta az ételt magától. Amikor hazament az apa és látta, hogy az egyetlen fia könnyezik, odament hozzá.

"Mi a baj, fiam?" - kérdezte a Halász.

A fiatal Halász elmondta, amit a mókus tanácsolt neki.

"Azért sírok, mert a szél túl hideg és a hó nagyon mély. Azért éhezünk mindannyian, mert állandóan hideg van. Jó lenne, ha elhoznád nekünk a jó időt, hiszen te erős vagy."

"Nagyon nehéz véghezvinni, amit kérsz tőlem, - mondta a Halász, - de igazad van. Megteszek mindent, hogy teljesíthessem a kérésed."

Ezután a Halász nagy lakomát rendezett. Meghívta minden barátját és elmondta nekik, hogy mit tervez.

"Elmegyek arra a helyre, ahol az ég a legközelebb van a Földhöz. - mondta - Az emberek ott az égben őrzik az összes meleget. Oda akarok menni, hogy a melegből ide is hozzak. Akkor majd eltűnik a hó és lesz elegendő ennivalónk."

A Halász minden barátjának tetszett a terv, és felajánlották, hogy vele mennek. Így a Halászhoz csatlakoztak a legerősebb barátai; a Vidra, a Hiúz és a Borz.

Hosszú ideig mentek a havas vidéken keresztül. A hegyek felé mentek, napról napra magasabbra kapaszkodtak. A Halász egy csomag szárított szarvashúst vitt magával. Az éjszakákat hóba vájt üregekben töltötték. Végül, sok napos gyaloglás után elértek a legmagasabb hegyhez és felkapaszkodtak a csúcsára. A Halász elővette a pipáját és a dohányt.

"Most füstöt kell felajánlanunk a négy égtájnak." - mondta a Halász. Mind a négyen fújták a füstöt és elküldték imáikat Gitchee Manitou-hoz, kérték a segítségét a sikeres úthoz.

Az ég itt nagyon közel volt hozzájuk, de meg kellett találniuk a módját annak, hogy át tudjanak törni a fölöttük lévő világba. "Fel kell ugranunk. - mondta a Halász. - Ki megy először?"

"Megpróbálom." - mondta a Vidra. Fölugrott, meg is érintette az eget, de nem tudott keresztültörni. A hasára esett és így csúszott le a hegy aljáig. Ettől a naptól fogva minden vidra a hasán csúszik a hóban.

"Most én következem." - mondta a Hiúz. Ő is felugrott, keményen beleütközött az égbe, de eszméletlenül esett vissza. A Halász próbálkozott, de még neki sem volt elég ereje.

"Most te következel. - mondta a Halász a Borznak. - Mindannyiunk közül te vagy a legerősebb."

A Borz felugrott. Keményen beleütközött az égbe és visszaesett, de nem adta fel. Újra és újra felugrott, egészen addig, amíg meg nem repesztette az eget. Mégegyszer felugrott, és ekkor sikerült áttörnie az eget. A Halász is keresztülugrott a lyukon az égbe.

Az égi világ gyönyörű volt: meleg és napos, és mindenfelé virágok nyíltak. Halloták a madarak énekét, de embert sehol sem láttak. Akkor tovább mentek és házakat találtak. Amikor benéztek a házakba, kalitkákat láttak bennük. Mindegyikben másféle madár volt.

"Ezek jók lesznek majd vadász-zsákmánynak. - mondta a Halász - Szabadítsuk ki őket."

A Borz és a Halász kirágta a nyersbőrt, amivel befedték a kalitkákat, és szabadon engedték a madarakat. A madarak a lyukon keresztül leestek a Földre. Azóta van ilyen sokféle madár a Földön.

A Borz és a Halász megnagyobbította az égen tátongó lyukat. Az ég melege a lyukon keresztül elkezdett a Föld felé áramlani és ott egyre melegebb lett. A hó megolvadt és a fű és a növények kizöldültek.

Az ég lakói azonban észrevették, hogy mi történt, és hangosan kiáltozva a Borz és a Halász felé futottak.

"Tolvajok, - kiabálták - ne lopjátok el tőlünk a meleget!"

A Borz a lyukon keresztül visszamenekült a Földre, de a Halász tovább tágította a lyukat. Tudta, hogyha nem lesz elég nagy a lyuk, az égiek gyorsan befoltozzák és akkor a Földön újra örök tél lesz. Egyre nagyobbra rágta a lyukat, csak akkor hagyta abba, amikor az égiek egészen közel értek hozzá.

A lyuk nem lett elég nagy ahhoz, hogy rajta keresztül egy egész évre való meleg leáramolhatott volna a Földre. Ezért tér vissza a tél minden évben. Halász tudta, hogy az égiek megpróbálják betömni a lyukat az égen. Ezért elkezdett velük kötekedni, hogy elterelje a figyelmüket.

"Halász vagyok, a nagy vadász. - mondta - Nem tudtok elkapni." Odaszaladt a legmagasabb égi fához. Az égiek utána rohantak. Amikor azonban már nagyon közel voltak hozzá, felmászott a fa legmagasabb ágára, ahova már senki sem tudta követni.

Az égiek először nem tudták, hogy mit tegyenek. Azután nyilakkal lőttek rá. A Halász azonban nem sebesült meg, mert különleges erővel rendelkezett. Egyetlen sebezhető hely volt a testén. Végül is az égiek kitalálták, hogy hol van ez a pont és egy nyíllal el is találták. A Halász megsebesült, a hátára fordult és elkezedet lefelé zuhanni.

Azonban nem esett le a Földre, mert Gitchee Manitou megsajnálta őt, hiszen megtartotta az ígéretét és segített a földieken. Gitchee Manitou a csillagok közé helyezte őt az égen.

Ha felnéztek az égre, ott láthatjátok őt a többi csillag között. Minden évben végighalad az égen. Amikor a nyíl eltalálja, a hátára fordul, így láthatod őt a téli égbolton. Azonban amikor már majdnem vége a télnek, visszafordul a lábára és újra elindul a hosszú útra, hogy elhozza a meleget a Földre.

Ebben a történetben a Borz és a Halász egy nagy lyukat rágott az égen, amelyen keresztül fél évre elegendő meleg ömlik a Földre. Az égiek nem akarták, hogy a meleg a lyukon keresztül leszökjön a Földre, ezért rátámadtak a Halászra. Az égiek végül Halász egyetlen sebezhető pontját is eltalálták egy nyíllal. Gitchee Manitou azonban nem engedte, hogy Halász lezuhanjon a Földre, az égen a csillagok közé helyezte jutalmul azért az áldozatért, amelyet a földi emberekért hozott.

Megbeszélni valók

A történetben szó van az eltökéltségről, az önfeláldozásról és az együttműködés fontosságáról. A természettudományos fogalmak közül pedig a Nagy Medve csillagképről és az évszakok váltakozásáról esik szó.

A mítosz az általunk Göncöl Szekérként, vagy Nagy Medveként (Ursa Major), Észak Amerikában Nagy Merőkanálként (Big Dipper) ismert csillagkép keletkezését magyarázza. Az indiánok a mítosz tanusága szerint a csillagképbe egy Észak Amerikában honos állatot, a halászt (fisher) képzelték bele. A halász róka méretű állat, amelynek mozdulatai a rókáéra hasonlítanak, azonban a menyét rokona. A bundája a szürkésbarnától vagy vörösesbarnától a sötétbarnáig vagy feketéig változik. A hasa gyakran fehér foltos, a lábai és a farka pedig általában fekete. A nevével ellentétben nem halakkal táplálkozik, hanem mókusokra és egyéb kis állatokra vadászik, sőt nem is szereti a vizet.

A Nagy Medve a leginkább ismert csillagkép. A Big Dipper valójában csak egy része a Nagy Medve csillagképnek. A Kis Medve és a Little Dipper (Kis Merőkanál) ezzel szemben pontosan ugyanazt a hét csillagot foglalja magába. Az egyes csillagképeket alkotó csillagoknak a valóságban általában semmi közük nincs egymáshoz, a Földtől általában nagyon különböző távolságban helyezkednek el. Ez alól egyedül a Fiastyúk csillagkép csillagai jelentenek kivételt, mindegyik körülbelül 400 fényévnyire van a Földtől. Összesen 88 csillagképet ismerünk, amelyek közül 41 látható az északi félgömb felett. Néhány csillagkép, mint például a Nagy Medve, a Kis Medve, a Cassiopeia, a Cepheus vagy a Sárkány un. circumpolaris csillagképek: közel vannak az Északi Sarkcsillaghoz és az egész év folyamán láthatóak. A többi csillagkép csak bizonyos évszakokban látható.

A Tejút, amely halvány fényű sávként észlelhető a sötét égbolton, a Galaxisunk egy része. A Tejútban több, mint 100 milliárd égitest (csillag, bolygó, hold) van. A Naprendszer a Napból, a bolygókból, azok holdjaiból, üstökösökből és kisbolygókból áll. Az égitesteket különböző fényességgel látjuk. A fényesség mértékegysége a magnitúdó. Az 1 magnitúdójú csillag 2,5-szer fényesebb, mint a 2 magnitúdójú csillag. A nagyon fényes objektumok magnitúdója negatív érték, a Holdé például -12,5.

A Nap átmérője 1 368 000 km, a Földtől mért távolsága pedig 150 000 000 km. A Nap által fény és hő formájában kibocsátott energia a Nap belsejében lezajló nukleáris reakció eredménye. A folyamat során a hidrogén atommagok hélium maggá alakulnak át, nagy energiafelszabadulás mellett. A napfény 8 perc és 20 másodperc alatt ér a Nap felszínétől a Földre. A Nap átmérője 107-szer nagyobb, mint a Földé. A Nap felszíni hőmérséklete 5500 ^oC. A Napnál nagyobb méretű csillagok is léteznek a Világegyetemben. Ezek egy részét vörös óriásoknak nevezik. Ha egy ilyen vörös óriást helyeznénk el képzeletben a Nap helyére, az majdnem a Földig terjedne. A Naprendszerhez legközelebb elhelyezkedő csillag is nagyon messze van: az Alfa Centauri (amely nem látható az északi féltekéről) 4 fényévnyire van, tehát az a fény, amelyet ebben a pillanatban bocsát ki, 4 év múlva ér majd a Földre.

A bolygókat könnyen meg lehet különböztetni a csillagoktól, mert a csillagokhoz és egymáshoz képest is mozognak. Ezeket az égitesteket a görögök nevezték el vándorlóknak, bolyongóknak (ebből származik az angol planet, és a magyarban használt planéta szó is). A bolygók fénye stabilabb, kevésbé pislognak, vibrálnak, mint a csillagok. Ha távcsövön keresztül nézzük őket, a bolygók kis korongnak látszanak, míg a csillagok csupán egy pontnak.

Zenitnek nevezzük az égboltnak azt a pontját, amely éppen a fejünk fölött van. A meridián az a képzeletbeli vonal, amely a látóhatár (horizont) északi pontját köti össze a déli pontjával úgy, hogy keresztülhalad a zeniten. Ekliptikának nevezzük azt a pályát, amelyen a Nap halad végig az égbolton. Eközben 12 csillagképet érint, ezeket nevezik állatövi csillagképeknek, bár nem mindegyik állat (pl. mérleg, vagy ikrek). (Ezek a horoszkópokból ismert csillagjegyek.)

[A fordító megjegyzése: Érdemes párhuzamot vonni az indiánok és az európai népek teremtésmítoszai között. A keresztény mitológiában a teremtés Isten műve. A fény is az ő szavára árasztotta el a Földet. A görög mitológiában Prométheusz, az egyik Titán lopta el a tüzet Zeusztól az emberek számára. Az indián hitvilágban ezzel szemben az állatok teremtik a Földet: az Ezüstróka és a Prérifarkas, vagy a Pézsmapatkány, amely a Teknős hátára helyezi a Földet. A Napot Pók Nagyanyó hozza le az égről és a Héja helyezi föl az égre. A meleget a Vidra, a Hiúz és a Borz segítségével hozza el a Halász.]

Ismertetés

Katalógus