Wilson, Ruth A.: Fostering a Sense of Wonder During the Early Childhood Years (Columbus, OH : Greyden Press, 1994) A 3-7., 29-41. és 75. oldalak fordítása Készítette: Dr. Adorjánné Farkas Magdolna [ Rich Text formátumban, tömörítve letölthető.] A RÁCSODÁLKOZÁS KÉPESSÉGÉNEK KIALAKÍTÁSA A KISGYERMEKKORBAN A természettudomány és ami azon túl van (3-7. o.) A természettudomány oktatás A természettudomány tényekkel és törvényekkel foglalkozik, amelyeket rendszerbe foglal. A természettudomány fogalma a tudást jelenti a számunkra, mégpedig a racionális ismereteket. A természettudományt úgy is meghatározhatjuk, mint egy speciális megközelítési módot vagy módszert a természet megismerésére. A természettudományos módszerek közé tartozik a megfigyelés, a leírás, a problémamegoldás, az osztályozás, az összehasonlítás, a bizonyítás, a hipotézisek felállítása, az összefüggések meghatározása és a következtetések levonása. Mivel a természettudomány a természetet írja le, sokan egyenlőségjelet tesznek a környezeti nevelés és a természettudomány oktatás közé. Ez a megközelítés azonban nem mondja meg, hogy valójában mit tesz a környezeti nevelés a gyermekek és a Föld érdekében. A környezeti nevelés nem csupán a természettudomány része, hiszen olyan tapasztalatokat és célokat tartalmaz, amelyek a természettudomány határain túl hatolnak. A környezeti nevelés Kétségtelen, hogy a természettudomány oktatása és a gondolkodás fejlesztése már az iskoláskor előtt is fontos, azonban a természettel kapcsolatos korai tapasztalatszerzésnek nem a tényekre és a természettudományos vizsgálati módszerekre kell elsődlegesen a hangsúlyt helyezni. A környezeti nevelés, különösen a kisgyermekkorban, több, mint csupán a természettudomány oktatása. Ebben a korban a tények és a törvények ismereténél fontosabb a közvetlen tapasztalatszerzés. A megfelelő környezeti nevelési programmal el tudjuk érni, hogy a gyermekek fogékonnyá váljanak a természet szépségeire és kialakuljon bennük a felelősségtudat a természeti környezet iránt. Főként a gondoskodás érzését és a többi élőlényhez fűződő kapcsolatot kell erősíteni a gyermekekben. Fontos, hogy a gyermekek megértsék, hogy a természeti környezet minden tagja között kölcsönös egymásra utaltság áll fönn. A kisgyermekkori környezeti nevelés az első lépést jelenti abban a folyamatban, amellyel környezeti ismeretekkel rendelkező és a környezetért felelősséget vállaló állampolgárokat nevelünk, akik megfelelő módon gondolkodnak és cselekednek. Azonban egyedül a tények ismerete nem változtatja meg az emberek természethez fűződő viszonyát. Nem eléggé hatékonyak azok a környezetvédelmi programok, amelyek csak a környezet veszélyeztetésével kapcsolatos tényeket közlik a közösséggel. Csakis akkor lehet megoldani a környezeti problémákat, ha az attitűdjeink megváltoznak. A környezeti nevelést inkább egy folyamatnak kell tekintenünk és nem csupán egy tudományágnak, amit el kell sajátítani. A környezeti nevelés során nem csupán az ismereteket és a jártasságokat kell gyarapítani, hanem a környezeti tudatosságot, az értékítéletet, a felelősségtudatot, a viselkedési formákat és az érzékenységet is fejleszteni kell. A program során a résztvevőknek meg kell tanulniuk döntéseket hozni és etikai szempontból helyes viselkedési formákat kell elsajátítaniuk. A környezeti nevelés létfontosságú a természeti környezet megőrzése szempontjából, de lényeges a gyermek egész személyiségének alakulása szempontjából is. A környezeti nevelés segít az én-kép és a személyes felelősség tudatának kialakításában. Rachel Carson (1956) azt írja A csoda érzése (The Sense of Wonder) c. könyvében, hogy a környezeti nevelés fejleszti a gyermekek szépérzékét és hozzájárul ahhoz, hogy kialakuljon bennük a "szükséges alázat", amely fontos az értékes élethez és a természethez fűződő megfelelő kapcsolat kialakításához. A természettudomány oktatás során az intellektuális fejlődésen van a hangsúly, a környezeti nevelés viszont segít a gyermekeknek abban, hogy a személyiségük egészségesen fejlődjön, kialakuljon az összhang a fizikai, a szellemi, az érzelmi és a lelki tulajdonságaik között. A gyermekek megtanulják, hogy a környezet érdekében itt és most kell cselekedni. Megértik, hogy ők is a természet részei, ezért gondosabban vigyáznak a környezetre, és jobban tisztelik az élet minden formáját, sőt a többi embert is. A környezeti nevelés ráébreszti őket arra, hogy a természetben minden mindennel összefügg, valamint kíváncsiságot és érdeklődést alakít ki bennük a környező világgal szemben. A gyerekek megtanulják, hogyan kell megfigyelni a természeti jelenségeket és vágynak arra, hogy minél többet megtudjanak a csodálatos és bonyolult világról. A kisgyermekeket tanító pedagógusok ráébredtek arra, hogy ezt a vágyat a tények megtanításánál jobban erősíti, ha a gyermekeknek lehetőségük nyílik a természet közvetlen megfigyelésére és felfedezésére. Rosseau írja az Emil c. könyvében: "Tanítsd meg a gyermeket arra, hogy megfigyelje a természeti jelenségeket. ... Tedd lehetővé a számára, hogy ne azért tudjon valamit, mert te megmondtad neki, hanem azért, mert ő saját maga rájött. Ne tanítsd neki a természetet, hanem hagyd, hogy felfedezze. ... Mutasd meg neki a valódi dolgokat, hogy legalább tudja, hogy miről beszélsz neki." A környezeti nevelés ráébreszti a gyermekeket a természet szépségére és segít abban, hogy felfedezzék az emberi létezés költői, mitikus és alkotó oldalát, valamint fejleszti a képzelőtehetséget. Az iskolai oktatás ezeket a területeket általában elhanyagolja. Az iskolai oktatás talán túlzottan intellektuális, elvont és tudatos. A túlzottan elméleti, "akadémikus" megközelítés különösen a kisgyermekkorban veszélyes. Az valóban fontos, hogy már a kisgyermekeknek is legyenek ismereteik a természetről, azonban lényeges, hogy ez élményszerű tapasztalatszerzésen alapuljon. A célok összehasonlítása A környezeti nevelés céljai A kisgyermekek számára összeállított környezeti nevelési program céljai között szerepel (a) a rácsodálkozás képességének kifejlesztése, (b)a természet szépségének és titkainak felismerése, (c) a természet közelsége miatt érzett öröm megtapasztalása, (d) tisztelet más élőlények iránt. Nem szabad, hogy ezek a célok összeütközésbe kerüljenek a természettudomány oktatás céljaival, hanem inkább azok megerősítésévé és kiterjesztésévé kell válniuk. A természettudomány oktatás céljai A kisgyermekek számára összeállított természettudomány oktatási program céljai között gyakran szerepel a következő négy: (a) a problémamegoldó képesség fejlesztése, (b) a természettudományos gondolkodásmód kialakítása, (c) a természettudományos ismeretek és információk megszerzése, (d) a minket körülvevő természet iránti érdeklődés és tisztelet kifejlesztése. Bár első pillantásra úgy tűnhet, hogy ezek a célok nagymértékben különböznek a környezeti nevelés előbb felvázolt céljaitól, mégis könnyen megmutatható, hogy a két célrendszer között nagy az átfedés. A következőkben megmutatjuk, hogy a környezeti nevelés eszközei hogyan segítik a természettudományos oktatás céljainak megvalósítását. A természettudomány oktatás céljai között szerepel a problémamegoldó képesség fejlesztése, amelyet a környezeti neveléssel is segíthetünk, amikor felkeltjük a tanítványainkban a természet iránti kíváncsiságot és pontos megfigyelésre buzdítjuk őket. A gyermekekben megvan a a természetes kíváncsiság a világ iránt, a pedagógusoknak pedig lehetőséget kell biztosítani arra, hogy felfedezéseket tehessenek és kísérleteket folytathassanak. A tanár hallgassa meg a gyermekek kérdését a természetről (például: "Miért tűnik el a hó?"), majd irányítsa őket úgy, hogy megfigyeléseken és kísérleteken keresztül saját maguk találják meg a megoldást. A természetben gyakran végbemenő változások sok kérdést vetnek föl és sok esetben adnak lehetőséget a problémamegoldás gyakorlására. A változások nyomon követése gyakori és gondos megfigyeléseket igényel. A megfigyelés, a kérdések feltevése és a problémamegoldás fejleszti a gyermekekben a rácsodálkozás képességét és a természeti világ szépségének felismerését, miközben a természettudomány oktatás céljainak megvalósítását is segíti. A természettudomány oktatás célja a természettudományos gondolkodásmód fejlesztése is, amely többek között magába foglalja a gondos megfigyelést, a mérést, az osztályozást, a feltételezések megtételét és a következtetések levonását. A kisgyermekek ezek közül számosat ösztönösen alkalmaznak, amikor kapcsolatba kerülnek a természettel és felfedezik annak jellemzőit. Amikor a kisgyermekek megfigyelik és leírják a természeti jelenségeket, meg kell tanulniuk a természettudományos módszereket. Ezt a célt megvalósíthatjuk a növények, az állatok, az időjárás, a víz, vagy a kövek megfigyelésével. A természettudományos gondolkodásmód fejlődése nagymértékben függ attól, hogy sikerül-e a gyerekeknek olyan anyagokhoz hozzájutni, amelyek segítik őket abban, hogy megértsék a természet élőlényeit és élettelen tárgyait és a közöttük fellépő kölcsönhatásokat. A természet tárgyainak és élőlényeinek megfigyelése nemcsak a megszerzett tudás szempontjából hasznos, hanem azért is, mert így a gyermekek közelebb kerülnek a természet szépségeihez és titkaihoz és megismerhetik azt az örömöt, amelyet a természet közelsége okoz - ezek fontos céljai a környezeti nevelésnek. A természettudomány oktatás harmadik célja a természettudományos ismeretek és információk megszerzése. Ennek a tudásnak az elsődleges és a kisgyermekek számára legmegfelelőbb forrása maga a természet. A kisgyermekek tevékenység során szerezhetik a legtöbb tudást a természetről. Ezért fontos, hogy a kezükbe vehessenek a természetből származó tárgyakat és dolgozhassanak azokkal. A kisgyermekek a közvetlen tapasztalataik, megfigyeléseik és tevékenységük során szerzik meg az ismereteket a környezetükről. A könyveknek, filmeknek vagy magyarázatoknak ebben a korban sokkal kisebb a szerepük a tanulásban, mint a közvetlen tapasztalatszerzésnek. Szerencsére a természet számtalan lehetőséget kínál arra, hogy a gyermekek közvetlen tapasztalatokat szerezhessenek róla. A megfigyeléseik és a kísérleteik során érzékelhetik a természetben található tárgyak és élőlények szagát, színét, formáját, szerkezetét és a hangokat. Ezért a környezeti nevelés jó lehetőséget és motivációt biztosít a természettudományos ismeretek megszerzésére. A természettudomány oktatás negyedik célja - a természet iránti érdeklődés és tisztelet kifejlesztése a gyermekekben - nagyszerűen összekapcsolható a környezeti nevelés céljával. A természet közvetlen megfigyelése lehet az első lépés a természettudományos érdeklődés felkeltésére. A fatörzsön zöldellő moha, a kertben növekedő zöldség és az etető körül röpködő madarak megfigyelése egyaránt felkeltheti a gyerekek kíváncsiságát és csodálatát a természet iránt. Mi lehet a természetnél jobb helyszín arra, hogy fellobbantsa a gyerekek érdeklődését a természettudomány iránt?! A környezeti nevelés olyan tudást kínál, amely tartalmazza ugyan a tárgyi tudást, azonban nem szűkül le csupán arra. Olyan tanulási programot valósít meg, amely megmozdítja a programban résztvevők szívét, a lelkét és a képzeletét. A kisgyermekek esetében ez a fajta tanulás többet ad a tartalmas élethez, mint amennyit bármilyen nagy mennyiségű tárgyi ismeret tudna nyújtani. Ez a program úgy szolgálhat, mint egy kiapadhatatlan ellenszer-forrás a későbbi évek unalma és kiábrándulása ellen, amelyet azért érzünk, mert mesterséges, tőlünk idegen dolgokban kell elmélyednünk. A környezeti nevelés eredménye a kisgyermekkorban inkább érzés, mint tudás. Az a cél, hogy a gyermekek felfigyeljenek a természet szépségére, érezzék az izgalmat, amikor új, ismeretlen dolgokkal találkoznak, és kialakuljon bennük az együttérzés, a sajnálat, a csodálat és a szeretet érzése. A környezeti nevelés katalizátorként segítheti a gyermekek érzelmi és esztétikai nevelését. Valóban hasznos, ha rendelkezünk tárgyi tudással a természetről, azonban az is fontos, hogy érezzük a kapcsolatot, a szeretetet és a gondoskodást a természet iránt. Ez a fajta tudás segíti a gyermeket abban, hogy megértse a helyét a természetben. Rádöbben arra, hogy ő is a természet része és nem abból kiszakítva létezik. Ez a felismerés nemcsak a gyermek személyiségét gazdagítja, hanem hozzájárulhat a Föld megőrzéséhez is. Könyvek és mesék (39-41. o.) A gonosz nagy farkas és más mesefigurák A gyerekek és a felnőttek a mesélést a közelség, a melegség és az izgalom érzésével kapcsolják össze. A mese ideje alatt közel vagyunk egymáshoz gondolatban, érzésben és fizikailag is. Miközben együtt felfedezzük a mesék csodás és különleges világát, a mesélő és a hallgató közötti kapcsolat és egyetértés erősödik. A mesélés másik fontos szerepe a szemlélet és az értékítélet fejlesztése. A kisgyermekkortól a felnőttkorig a mesék és a történetek formálják az emberek gondolkodásmódját és hitét. Ez a hatás valószínűleg a kisgyermekkorban a legerősebb. Ezért fontos, hogy a szülők és a pedagógusok gondosan válasszák meg azokat a könyveket, amelyeket felolvasnak vagy odaadnak a gyermekeknek. Nem mindegyik könyv tartalmazza azt a szemléletet és értékrendszert, amelyeket mi közvetíteni akarunk a gyermekek felé. Az egyik problematikus terület az, ahogy a természetet ábrázolják a könyvek. Néhány gyermekkönyv azt sugallja, hogy a természet azért van, hogy az ember érdekeit szolgálja, és hogy az embernek joga van ahhoz, hogy használja (és kihasználja) a Földet a saját rövid-távú céljai érdekében. Más gyermekkönyvek pedig azt sugallják, hogy a természeti világ egyes tagjai gonoszak vagy rosszak. Ezeknek az üzeneteknek is lehet szerepük abban, hogy az emberek ökológiai katasztrófát idézhetnek elő a tevékenységükkel. Létezik alternatíva a "gonosz nagy farkas" tünetre a gyermekirodalomban. Bár A három kismalac c. mesének többféle változata is létezik, a farkas mindegyikben irigy, önző és félelmetes lényként jelenik meg, a kismalacok pedig a végén leforrázzák vagy élve megfőzik A mese a "mi" és az "ő" szembenállását tükrözi, amely szemlélet sok ember természethez való viszonyára jellemző. Az emberi közösség egyre inkább a természettől különállónak érzi magát és nem a természet részének. Kifejlődött bennünk egy előítélet a természettel kapcsolatban, és úgy gondolunk magunkra, mintha jogunk lenne arra, hogy a természetet leigázzuk. Ez a szemlélet nemcsak a környezet fennmaradása szempontjából káros, hanem akadályozza az emberek gondoskodó, érzékeny személyiségének fejlődését is. A természet-szeretetre nevelő könyvek kiválasztása Kevés olyan gyermekkönyvet adnak ki, amely a gyermekek természet-szeretetét erősíti. Felsoroljuk azokat a kritériumokat, amelyek alapján fel lehet ismerni azokat a könyveket, amelyek alkalmasak arra, hogy a természet iránti pozitív viszonyulást kialakítsák és fejlesszék: 1. olyan szemlélet legyen jelen benne, amely azt hangsúlyozza, hogy harmóniában kell élnünk az élővilággal, ahelyett, hogy le akarnánk küzdeni 2. valamilyen módon fejezze ki, hogy értékeli és csodálja a természetet 3. legyenek benne jelen olyan információk és gondolatok, amelyek arra buzdítják az embereket, hogy törődjenek a természettel Amikor könyvet választanak a gyermekek számára, ügyeljenek arra, hogy ez a mű az előbb felsorolt összes szempontnak megfeleljen. Az is fontos, hogy a kiválasztott mű irodalmilag megfelelő és a gyerekek számára érdekes legyen. Az alább felsorolt könyvek mindegyik feltételnek megfelelnek. A nagyon éhes hernyó (Eric Carle) c. képeskönyv egy pillangó kifejlődésének csodáját mutatja be, jó illusztrációkkal, és a kisgyermekekhez szóló világos és kedves szöveggel. A nagyon elfoglalt pók (Eric Carle) c. könyv egy nagyon szorgalmas pókról szól, amely minden nehézség ellenére is megszövi a hálóját, pedig a munkájában több háziállat is megzavarja. A pókháló egyszerre hasznos és szép alkotás. Az utóbbit a könyv képei is megmutatják, amelyek végigkísérik a háló készítését az első egyszerű száltól a kész bonyolult alkotásig. A pók nem tartozik a legközkedveltebb élőlények közé, a természetben azonban fontos szerepet tölt be. Lényeges, hogy a gyermekek megtanulják, hogy a természetben minden élőlénynek megvan a maga szerepe. Freddie, a falevél lehullik a fáról (Leo Buscaglia) c. könyv a levelek változását mutatja be az évszakok során. Mire hó fedi a tájat, bizonyos, hogy a levelek lehullanak. Az ősz beköszönte előtt azonban a leveleknek van idejük arra, hogy beszélgessenek az élet és halál kérdéséről. A könyv az élet és az elmúlás kérdésén kívül az évszakok változását mutatja be és a természet szépségét. Az Otthon lombokból (Kiyoshi Soya) c. könyv egy Sára nevű kislányról szól, aki az eső elől egy fa lombsátra alá menekül. Hamarosan csatlakozik hozzá egy imádkozó sáska, egy katicabogár és más élőlények. A könyv azt érzékelteti, hogy az emberek és az egyéb élőlények közös otthona Föld. Amikor könyvet választanak a gyermekek számára, a következő szempontokra figyeljenek: 1. A történet szereplői éreznek-e tiszteletet a természet iránt és csodálják-e a szépségét? 2. A történet szereplői éreznek-e könyörületet és empátiát a természet iránt, ahelyett, hogy megpróbálnak uralkodni a természeten? 3. A könyvben előforduló elvek és információk erősítik-e a természet iránti gondoskodás érzését? 4. A könyv igaz elveket és információkat tartalmaz-e a természetről? Ha ezek közül a kérdések közül legalább egyre igen a válasz, valószínűleg természet-barát könyvet talált. Sok gyermekkönyvben az állatok a főszereplők. Fontos, hogy a gyermekek minél több állattal ismerkedjenek meg, de legalább olyan lényeges, hogy olyan könyveket válasszunk ki, amelyekben az állatokat reálisan ábrázolják. Sok gyermekkönyv nem felel meg ennek a kívánalomnak. Vannak olyan könyvek, amelyekben az állatok emberként viselkednek: kiegyenesedve járnak és ruhát viselnek. Más könyvekben ugyan állatként viselkednek, de emberi nyelven szólnak. A harmadik típusba azok a történetek tartoznak, amelyekben az állatok ugyan állatként viselkednek, azonban nem a fajukra jellemző módon. Az állatokat gyakran jelentetik meg szentimentális vagy antropomorf módon. Az ilyen könyveket el kell kerülni, mert helytelen ismereteket közvetít a gyermekek felé. Valódi hópelyhek megfigyelése (75. o.) Háttér információk A hópelyhek gyönyörűek de nehéz őket megfogni. A következőkben leírunk egy módszert a megfogásukra és a közeli megfigyelésükre. A tennivalók 1. Készíts elő egy kis üveglapot, egy kis darab kartont, egy tálkát és hajlakkot. 2. Tedd be az üveget és a lakkot a mélyhűtőbe, vagy tedd ki a hideg levegőre, hogy lehűljön. 3. Amikor havazik, rögzítsd az üveget a kartonhoz. 4. Fogd meg a kartont - ne az üveget, hogy nehogy a kezedtől felmelegedjen. 5. Permetezz egy vékony réteget a lakkból az üvegre. 6. Tartsd ki az üveget a hóesésbe, amíg nem kapsz el néhány hópelyhet. 7. Takard le a hópelyheket és az üveget a tálkával. Hagyd kint körülbelül egy óráig, amíg a lakk megszárad. 8. Ezután vidd be az üveglapot és közelről tanulmányozd nagyítóval a hópelyheket. Javaslatok Mivel a feladat sok lépésből áll, egyszerre csak egy kis csoport tanuló végezze. További feladatok A hópelyhek megfigyelése után buzdítsa a gyerekeket arra, hogy rajzoljanak hópelyheket. Mutasson más természeti alakzatokat, amelynek a hópehelyhez hasonló alakja van. (Pl. az alma magháza vagy virágok.)

Ismertetők

Katalógus