Ismertetés
Katalógus
|
Mindell, Arnold: The Year I (Penguin Group, ARKANA könyvek sorozata, 1989) 7. rész (55-62. o.) Schmidt Sára fordítása [ Rich Text formátumban, tömörítve letölthető. ] FÖLD MÁGIA ÉS TUDOMÁNY A fizika, biológia és neurofiziológia újabb teóriái és eseményei régi mítoszokra utalnak vissza és alátámasztják azt az ősi tapasztalatot, hogy a világ egy álomtest, egy transzformáló test, mely nem mindig reagál eseti beavatkozásokra. Például Lovelock Gaia Hipotézise" a modern rendszerelméletekkel együtt, magában foglalja azt, hogy a világ egy élő organizmus. Sok empirikus földhatás, mint például az a képesség, hogy a víz elhelyezkedését vesszővel (ingával) megkeressék, szintén beleillik az antropomorfikus rendszerelméletekbe. A szinkronicitások, melyekben álmok külső helyzetekhez kapcsolódnak, nem magyarázhatók meg ok-okozati módokon. Néhány nyilvánvaló és oki megoldás úgy tűnik, nem illeszkedik a problémákhoz, például a repülőterek erősödő rendőri védelme láthatóan nem csökkenti a terrorista akciókat. A tudomány ok-okozati gyökereinek kiterjesztése során új paradigmát próbál alkotni, hogy megmagyarázza a Föld nem kauzális jellemzőit. a. Holomozgás és Tao Bohm holomozgás elmélete szerint a világ egy taoisztikus módon feltáruló hologramhoz hasonlóan működik. A világ egyik részének eseményei a világ más részein ugyanolyan mintázatú eseményekhez kapcsolódnak. Miképpen a középkori Európa mikrokozmosz-makrokozmosz elméletében, a világ egy darabja ugyanazon mintázatot hordozza, mint annak egésze (lásd 5. rész, 4. és 6. kép.). Ily módon a szinkronicitás, melyet Jung az események közötti jelentőségteljes kapcsolatként határozott meg, holografikus jelenségként is értelmezhető, melyben a világ egyik részének eseményei tükrözik a másik rész eseményeit, mivel az adott pillanatban a megfigyelő számára az egyes részek ugyanazzal a mintázattal rendelkeznek. A taoisták ezt a jelenséget a Tao teljes univerzumát behálózó sárkány vonalainak tulajdonítanák. b. Morfogenetikusok és az Isteni Anima A "századik majom" effektus elemzésekor Rupert Sheldrake rámutatott, hogy amikor egy majom megtanul egy új viselkedést és az a környezetében élő száz majom fokozatosan átvette már tőle, akkor hirtelen olyan más területek majmainál is megfigyelték, ahová az első száz majom semmilyen elképzelhető kommunikációs eszközzel nem továbbíthatta az új viselkedést. Sheldrake a szinkronicitásnak ezt a típusát egyféle klisének tulajdonítja, amit ő "morfogenetikus mező"-nek nevez. A hasonló lényekben az események mintázatai képezik a viselkedést és az evolúciót. Az eseményeknek van egyfajta kliséje, "blueprintje". A blueprint ideája hasonló a világot megalkotó isteni Anima középkori keresztény koncepciójához. (Lásd 5. kép.) A telepatikus tapasztalatok, melyek jelzik, hogy agyunk nem szükségképpen azt tartalmazza, amit elménknek nevezünk, alátámasztják a morfogenetikus mező elképzelést. Elménk bármely adott pillanatban képes kiterjedni a térben. Elsősorban Pribram utalt arra, hogy az elme eg y hologram, mely csupán részben helyezkedik el az agyban. Mindezek a teóriák magukban foglalják egy álomtest létezését, egy olyan nem fizikális mintázatét, mely ismert fizikai, vagy ok-okozati gyökerekkel nem rendelkező eseményekhez kötött. c. Helyhez nem kötöttség, Mikro- és Makrokozmosz A modern fizika egyéb elméletei hasonlóan hangzanak. A helyi okok elvének áttörése indokolhatja akár azt, hogy az üzenetek a fény sebességénél gyorsabban képesek haladni, vagy azt is, hogy a világ néha úgy viselkedik, mintha a térbeli távolságnak nem lenne jelentősége. Ez a koncepció különféle módokon érthető. Egy mágus azt mondaná, hogy a fény sebességénél gyorsabban képes üzeneteket küldeni és hatásokat kiváltani. Egy tudós azt bizonygatná, nincs olyan dolog, hogy két különálló helyszín. Jung azt mondaná, hogy a szándék szervezi az eseményeket. Egy mesemondó a régi időkből úgy magyarázná, hogy mindnyájan ugyanannak a gigantikus antroposznak a részei vagyunk. Mégis mind megegyeznek abban, hogy világunk nem az idő és tér, hanem mintázatok által szervezett mező. Hétköznapi megfogalmazásban, a világ részei az egész bolygó pszichológiáján keresztül vannak összeköttetésben egymással. Ahogyan a régi mikro-makrokozmosz elképzelésben, nincs elkülönülés belső világunk eseményei és a külső világ történései között. d. Az élő Gaia A korábban említett Lovelock-féle "Gaia-hipotézis", mely magában foglalja, hogy a világ egy élő organizmus alátámasztja azokat az ősi nézeteket, melyek bolygónkat egy antroposznak képzelik el. Az 1960-as évek elején Lovelock a Kalifornaiai Technológiai Intézetnél együtt dolgozott egy csoporttal, mely a Marson való élet lehetőségeit kutatta. Ekkor jutott arra a következtetésre, hogy a Föld maga úgy viselkedik, mintha egy élő organizmus volna, melyet ő Gaia-nak nevezett a régi görög földanya tiszteletére. Lovelock azután fejlesztette ki ezt a hipotézist, hogy megfigyelte a levegőben levő oxigén valós szintje (21 százalék) és a számított szintje (0 százalék) közötti diszkrepanciát. Az atmoszféra aktuális összetétele miért maradt az élet folytatásához optimális szinten, holott egy nem élő (planetáris) rendszerben az oxigén gyorsan abszorbeálódna, vagy vegyülne más elemekkel? A só mennyisége a tengerben miért maradt hosszú időn keresztül a jelenlegi 3,4 százalékon annak ellenére, hogy megvan a lehetőség az emelkedésére? Miért maradt szokatlanul hosszú időn keresztül egy kis mennyiségű ammónia a légkörben, semlegesítve a levegőt és lehetővé téve, hogy az eső és a talaj éppen a megfelelő mértékű savasságot produkálja az élet támogatására és élelem biztosítására számunkra? S miért maradt ózon a felső légkörben, hogy megvédjen bennünket az ultraibolya sugárzástól? Lovelock válasza ezekre a rejtélyes kérdésekre az, hogy a bolygó homoesztatikus. Homoesztázis Ezek és más egyensúlyi karakterisztikák alapján Lovelock arra a következtetésre jutott, hogy a Föld Klímája és kémiai tulajdonságai mindig is optimálisak voltak az élet fenntartására. Így a Föld, az óceánok, a talaj és a levegő egy az életfenntartó tulajdonságok szabályozására képes gigantikus rendszer részeinek tűnnek. Csakúgy, ahogyan testünk és lelkünk homoesztatikusan fenntartja többé-kevésbé ugyanazt a személyiséget, hőmérsékletet, testsúlyt körülbelül nyolcvan évig, úgy a Föld is homoesztatikusan fenntartja tulajdonságait a belső változások és külső események ellenére. Bár Lovelock nem állította, hogy a Föld egy élő rendszer, utalt arra, hogy úgy működik, mint egy méhkaptár, mely képes élő rendszerek támogatására. Ma, a rendszerelmélet megjelenésével az egész bioszféra egyetlen élő rendszerként szemlélhető, mint egy hatalmas kaptár, növényekkel, állatokkal, óceánokkal és földekkel, baktériumokkal és bálnákkal, égbolttal és erdőkkel, mint annak különböző részeivel. A Földnek élőlényként való felfogása nemcsak egy mítosz, hanem modern tudomány. Élő rendszerek A rendszerelmélet szerint a világ anyag és energia szorosan összefüggő hierarchiája. Egy rendszer egyetlen része sem érthető meg önmagában, minden egyes rész kapcsolódik az összes többi részhez. Az élő rendszerek elméletében, a rendszerelmélet egyik ágában úttörő James Miller tizenkilenc kritikus alrendszert difiniál, melyek az élő rendszereket jellemzik. Peter Russel, Miller egyik tanítványa felsorolja és összeveti ezeket az alrendszereket az emberi lények rendszereivel, a társadalmat a Földdel, és azt a következtetést vonja le ebből, hogy Gaia valóban egy élő rendszer. Russel táblázatát adaptáltam ennek a munkának az elképzeléseihez és az alábbiakban felsorolok néhány Russel által említett alrendszert, melyek illusztrálják a nemzetek és a világ emberi természetét. Egy kissé egyszerűsítettem listáját, hogy az olvasó számára azonnali s még jobb áttekintést nyújthassak. A Föld itt élő rendszerként tűnik fel, melynek van saját agya, bőrre, izmai és hipotalamusza. Nemcsak a Föld, de a társadalom is úgy viselkedik, mint egy élő rendszer. Más szavakkal felfoghatjuk magunkat az emberiség nemzetének részeiként, mely maga is része egy nagyobb személyiségnek, a Föld bolygónak. Minden szinten újra és újra ugyanazzal az üzenettel találkozunk: mi egy gigantikus álom-lényben élünk. Élő alrendszerek (adaptáció Russel nyomán)
Az Egész szerveződése és rétegződése
Az élő rendszereknek az a tendenciája, hogy sokszintű struktúrákat hozzanak létre, melyek szintjei komplexitásukban különbözőek, áthatja az egész természetet és az önszerveződés alapelvének kell tekinteni. A komplexitás minden szintjén találkozunk rendszerekkel, melyek kisebb részekből álló, integrált, önszervező egészek, ugyanakkor cselekvő részei nagyobb egészeknek. Például az emberi szervezet néhány szervből álló szervrendszereket tartalmaz, minden szerv szövetekből épül fel és minden szövet sejtekből áll. Humonok Azt javaslom, hogy a "humán" szó értelmét tágítsuk tovább azzal, hogy az élő rendszerek fájának egységeit "humon"-oknak nevezzük el. Egy humon önszervező, gondolkodik, érez és emberszerű. Arthur Koestler ezeket az entitásokat "holon"-oknak nevezi, hangsúlyozva kapcsolatukat a hologramokkal. Ha az egész eg hologram, emberi jellemzőkkel, akkor az egyedi, önszervező egységek lennének a humonok, vagy kis antroposzok a nagyobb kép megtestesülésében. Ily módon a humonok élők, rendelkeznek bizonyos szintű intelligenciával és azzal a tendenciával, hogy érzékeljenek és tudatában legyenek érzékeléseiknek. Miképpen minden egyed érzékel, úgy a családok, csoportok és városok is rendelkeznek egyéni percepciókkal és nézőpontokkal, melyek egyedi jellemzőket biztosítanak számukra. Capra ezt az elképzelést így folytatja:
A testmunka (bodywork) megmutatja számunkra, hogy egy adott testrész megbetegedése a teljes személyiség tudattalan pszichológiáját tükrözi. Hasonlóképpen, a személy teljes viselkedésére nézve fontos, hogy integrálja, valamint eltöprengjen a hibás testszerv működése felett. A Föld intelligenciája Rendszer-nézőpontból még az olyan koncepciók is aspektusai az önszervező mintáknak, mint az élet és az intelligencia. Az intelligenciát a tevékenységek időben és térben való rendezésére irányuló tendenciaként határozták meg. A rendszer-teoretikusok ezt a rendezésre való hajlamot "agytevékenység"-nek nevezik és azt állítják, hogy ilyen, vagy olyan szinten minden élő rendszerben megtalálható. A Föld intelligenciája - képessége arra, hogy időben és térben rendezze és újrarendezze a cselekedeteket (hogy "agytevékenységet" folytasson) - primitív eszközt nyújt az identitás létrehozásához. Egyfajta értelemben a csoportok szintén rendelkeznek intelligenciával, mivel meghatározzák identitásukat, mely különbözik más csoportoktól. Az agytevékenység tettei, a gondolkodás és identitás kifejlesztése korlátokat hoznak létre, hogy másokat kívül tartsanak. Ez vagyunk mi és ez pedig nem-mi. Maradj távol! Magántulajdon! Ismerve azt, hogy Földünk intelligenciával rendelkezik, tudatosabbá tesz bennünket az olyan csoport-tendenciákkal kapcsolatban, melyek arra irányulnak, hogy korlátok felállításával és minden nem hozzájuk tartozó távol tartásával szilárdítsák identitásukat. Rendszerelméletek és az "Anima Mundi"
mely másrészről egyfajta univerzális, vagy kozmikus intelligencia része. Jantsch szavaival, "Isten nem a teremtő, de az Univerzum intelligenciája". Az istenség ebben a szemléletben természetesen sem férfi, sem nő, sem pedig bármilyen perszonális forma megnyilvánulása, azonban nem kevesebbet képvisel, mint az egész kozmosz önszervező dinamikáját. A "primitív intelligencia" a világ tellurikus, antropomorfikus erőivel való kapcsolódás érzékelése tekintetében fejlettebb. A korábbi emberek többet tudtak a "morfogenetikáról" és a rendszer "agyműködéséről". Mindig is érzékeltük a "levegőben" az eseményeket létrehozó szellemet. Einstein, Sheldrake, Bohm és mások nyomán újra felfedezzük, hogy a világnak, amiben élünk, van egy háttérmezője, melyet sokféleképpen neveznek és sokféle erővel rendelkezik Akár a jungi kollektív tudattalannak, földmágiának, élő Gaia-nak, vagy holomozgásnak nevezzük, az irány, ami felé haladnunk kell, világos: most, hogy létrehoztuk a globális álom-testen, kezelnünk kell, segítenünk, respektálnunk, szeretnünk, és kölcsönös egymásra hatásban élnünk vele. |
Ismertetés
Katalógus