Goldstein, Eleanor et al.: Pollution (SIRS Digest series)
(Boca Raton FL, SIRS Social Issues Resources Series, Inc., 1988)
Az 1., 2., 8., 9., 14., 21., 22., 29., 35. és 39. fejezetek fordításai
dr. Adorjánné Farkas Magdolna fordítása
KÖRNYEZETSZENNYEZÉS
Bevezetés
A kiadvány egy átfogó program része, amelynek az a kitűzött célja, hogy segítsen az állampolgárokat tájékoztatni a fontos társadalmi kérdésekről, és bátorítsa őket arra, hogy ezekről a sokakat érintő problémákról párbeszédet folytassanak. A SIRS a program angol címének (amelynek jelentése: társadalmi kérdésekkel foglalkozó tanulmányok gyűjteménye) kezdőbetűiből képzett betűszó.
A program két részből áll: SIRS Volume és SIRS Digest. A SIRS Volume folyóiratok, napilapok és szaklapok cikkeinek és hivatalos dokumentumoknak a másolatait tartalmazza 32 témakörbe csoportosítva, könnyen kezelhető kivitelben. Az anyagot állandóan felfrissítik.
A SIRS Digest fontos társadalmi témákról szóló cikkeket tartalmaz, témák szerint kötetekbe rendszerezve. A cikkeket a kiadvány számára írták abból a célból, hogy az olvasókat bevezessék a legfontosabb témakörökbe. A cikkek lényegretörőek és érdekesek. Ezek az anyagok minden témakört sokrétűen és korszerűen mutatnak be.
A program 1972-ben indult. Harminckét témakört nyolcvan kötetben dolgoztak fel eddig. (Ezek közül egy a SIRS Digest részeként a környezetszennyezéssel foglalkozó kötet.) A kiadványokat főként iskolai és könyvtári használatra szánták. A SIRS szerzői felismerték, hogy a tanulás az egész életre kiterjedő folyamat és hogy a demokratikus társadalomban az állampolgár a döntéshozatal fontos résztvevője. A szerzők optimistán hisznek abban, hogy a társadalmi problémákra lehet megoldást találni. A megoldást segítheti a nyílt, intelligens párbeszéd és a töprengő vizsgálódás. Ehhez nyújt tudásanyagot a SIRS kiadványsorozat.
A világunkban minden változik. A társadalmi, a tudományos és a technikai változások olyan gyorsan következnek be, hogy követésük mindenki számára komoly feladat. A SIRS tanulmány gyűjtemények az olvasó tudásának naprakészen tartásában nyújtanak segítséget.
A tanulmányok könnyen érthetőek és olvasmányosak, ezzel lehetővé teszik azt, hogy azok is szerezhessenek ismereteket egy adott témában, akik nem szakértői annak a területnek. A SIRS Digest különböző korú és igényű olvasók számára tartalmaz fontos tudásanyagot.
A tanulmányok végén megtalálhatjuk a témával kapcsolatos további ajánlott cikkek listáját.
A kiadvány szerkesztői
Eleanor Goldstein - történelem-földrajz tanár. Fő szakterülete: új tantervek fejlesztése és értékelése. Ő hívta életre a SIRS sorozatot. A kutató és fejlesztő munka igazgatója.
Ann Gazourian - történelem-földrajz tanár. A tantervfejlesztés igazgatója.
A SIRS Digest iskolai felhasználása
A SIRS Digest kötetei jól használhatók az iskolai munkában. A cikkeket eredményesen tanulmányozhatják a 12-14 éves tanulók, de egy-egy témakör bevezetéseként idősebb diákok számára is hasznos lehet.
A kötet minden cikke kiindulási alapot nyújthat egy adott témakörnek az osztályban történő megbeszéléséhez, vagy forrásmunkaként is szolgálhat valamilyen iskolai kutatási feladatnál.
A SIRS kiadványok ugyanarról a témáról különböző mélységű és nehézségű tanulmányokat közölnek. Ezzel lehetővé teszik a tanár számára, hogy kiválassza a különböző képességű és tudású tanulók számára a nekik megfelelő cikkeket.
Mindegyik tanulmány érthető önmagában is. Ha azonban a tanuló több cikket is elolvas ugyanarról a témáról, akkor különböző véleményeket ismerhet meg, így a látóköre szélesedik és jobban megértheti az adott problémát. A különböző álláspontok megismerése fejlesztheti a tanulók elemző, önálló véleményalkotó képességét és vitakészségét is. A tanulmányok felkelthetik a tanulók érdeklődését az adott téma iránt és további olvasásra sarkallhatják.
A SIRS tanulmányköteteit célszerű úgy feldolgozni, hogy ezzel a tanár fejlessze a tanulók elemző képességét és segítsen, hogy a tanulók bízzanak abban, hogy a különböző társadalmi problémákra lehet megoldást találni, ha nem is könnyen.
A tanár szerepe az, hogy megtalálja minden tanuló számára a megfelelő cikket, segítse a tanulók önálló munkáját és az ezt követő megbeszélést és vitát a tanulók között. A szerzők meggyőződése, hogy a tanárnak is részt kell vennie a tanulási folyamatban.
A tanulók önálló munkáját kövesse megbeszélés és vita. Ez történhet osztálykeretben vagy kisebb csoportokban. Mivel minden tanuló megkapja a saját személyre szóló feladatát, így a nehezebben tanuló vagy bátortalanabb diákok is szóhoz jutnak a megbeszélés során.
Mind a cikkek olvasása, mind a közös megbeszélés során segítse a tanár a diákokat abban, hogy megfelelő jegyzeteket tudjanak készíteni. Helyes, ha a szövegek feldolgozását a megismert témáról szóló önálló tanulmány írása követi.
A feldolgozást segíti, ha a tanulóknak feladatlapot adunk. Ehhez mintát közölnek a szerzők.
A téma elemzése
1. Mi a tanulmány fő témája?
2. Milyen álláspontot tükröz az írás?
3. Milyen következtetést lehet levonni a cikkből?
4. Milyen adatokat közöl a tanulmány?
5. Milyen fontos további kérdések merülnek fel benned a cikk olvasása során?
6. Milyen új szakkifejezések fordulnak elő a szövegben. Írd le ezek meghatározását is.
A probléma megoldása
1. A probléma megfogalmazása.
2. A problémával kapcsolatos információk.
3. A probléma fő okai.
4. Különböző megoldási lehetőségek.
Előszó a magyar fordításhoz
A SIRS amerikai program. Része a környezetvédő mozgalomnak, amely az Amerikai Egyesült Államokban az utóbbi 2-3 évtizedben bontakozott ki. Az USA-ban a huszadik században hatalmas ipari fejlődés ment végbe. Ennek következményeként azonban nemcsak kényelmesebb lett az élet, hanem a környezetszennyezés aggasztó jelei is egyre inkább megmutatkoztak.
Ma a környezetvédelem az amerikai élet minden részét átszövi. A környezeti nevelés az iskolai oktatás szerves része az óvodától az egyetemig. Sok iskolában a környezetvédelem külön tantárgy, igen komoly tananyaggal. A SIRS Digest Pollution cikkgyűjtemény jó segédanyagot biztosít az iskolai munkához.
A kiadvány nemcsak tudásanyagot közvetít az olvasó felé, hanem pozitív példákon keresztül azt is sugallja, hogy kell és lehet tenni a környezetszennyezés ellen.
A cikkgyűjteményben felsorolt példák nagyrészt amerikaiak. A számunkra azért lehetnek mégis érdekesek, mert ezeken keresztül mások hibáiból és sikereiből okulhatunk. A kiadvány feldolgozásához javasolt módszert érdemes itthon is alkalmazni. A téma iránt érdeklődő tanár a kiadvány mintájára elkészítheti a maga saját környezetvédelmi cikkgyűjteményét is. Már ebbe a munkába is belevonhatja a tanítványait.
Tartalomjegyzék
1. Föld űrhajó *
2. A környezetszennyezés komplex probléma *
3. Minden kölcsönhatásban áll egymással
4. Emberek - a környezetszennyezés forrásai
5. Az ipari növekedés mellékterméke - a szennyezett levegő
6. Épületen belüli szennyeződés
7. Az autó - barát és ellenség
8. Az éghajlat és az "emberi vulkán" *
9. Élettér - ahol az emberek letelepedtek*
10.Életfontosságú vizeink
11.Bajban lévő tavak
12.A nagy tavak - a helytelen használat története
13.Folyótorkolatok - a tenger gyerekszobái
14.Világóceán - világcsatorna*
15.Esőerdők - ősi határterületek
16.Jó ivóvíz - nehéz találni
17.Ételek adalékanyagai - előnyök és veszélyek
18.Harc a bogarak ellen
19.Egy félelmetes kapcsolat - környezetszennyezés és rák
20.Veszélyeztetett tápláléklánc
21.Veszély a munkahelyen *
22.Gazdasági fejlődés vagy környezet*
23.Külszíni fejtések
24.Szemét - tornyosuló probléma
25.Újrahasznosítás
26.Szennyvíziszap - felhasználható?
27.Veszélyes hulladékok - nehéz tőlük megszabadulni
28.Megzavart hangvilág
29.Ólom - helyes és helytelen használata az évszázadok során *
30.DDT - egy rovarirtó szer, amely segít és károkat okoz
31.PCB vegyületcsoport: széleskörű használat - széleskörű visszaélés
32.Higany - hasznos és veszélyes
33.Kepone - egy vegyszer által okozott környezeti katasztrófa
34.Az ózonréteg - veszélyben?
35.Alacsony szintű sugárzás: a láthatatlan szennyező*
36.Környezetszennyezés szabályozás - sikerek és kudarcok
37.Atomenergia ... nagy mennyiségű energia termelés most - szennyező anyagok 275ezer évre
38.A végső környezeti veszedelem - az atomháború
39.Űrszemét*
40.Űrfelvételek - új látkép a Földről
*-gal jelölve a lefordított cikkek.
1. Cikk
Föld Űrhajó
"Csakis az jelentheti mindannyiunk számára a végső megoldást, ha felismerjük, hogy a Föld nyersanyagforrásai végesek. Mindannyian ugyanabban az űrhajóban utazunk."
Frank Borman űrhajós 1972.
"Együtt utazunk, utasok egy kis űrhajón: a könnyen sebezhető levegő és talaj készletektől függünk; ezek megóvása biztosítja létezésünket; csakis akkor menekülhetünk meg a meg-semmisüléstől, ha óvjuk, munkálkodunk érte és ... szeretjük törékeny űrhajónkat."
Adlai Stevenson
Öt milliárd utas
A Föld Űrhajó másodpercenként körülbelül 30 km-es sebességgel kering a Nap körül. Több, mint öt milliárd ember utazik ezen az űrhajón. Mindannyiunk léte a bioszférától függ.
Bioszférának nevezzük a Földnek azt a vékony levegő, víz és talaj rétegét, amelyben élet létezik. Az ember számára is a bioszféra biztosítja az életteret. Amikor az űrhajós elhagyja a Földet, az űrhajón kell biztosítani a számára a földihez hasonló életfeltételeket.
Az űrhajósoknak gondosan be kell osztaniuk korlátozott élelem, víz és levegő készletüket, hiszen ha a mesterségesen létrehozott bioszféra megsérül, ez az űrhajósok halálát okozhatja.
René Dudos biológus azt állította, hogy a Föld Űrhajó utasai nem óvják a bioszféra kényes egyensúlyát. Dubos azt mondta, hogy "Mostanáig az ember úgy élt a Földön, mintha a rendelkezésére álló földterületek határtalanok, a levegő, a talaj, és a vízkészletek és az egyéb természeti források pedig kimeríthetetlenek lennének."
A múlt: kevesebb ember, kevesebb pusztítás
Évezredekkel ezelőtt a Földön élő kevés ember egyszerűen szerezte meg az élelmét: vadászott és halászott. Keveset tettek a környezetük védelméért. Ha kedvük tartotta, megölték az állatokat; miközben élelmet kerestek, letiporták a fákat és a bokrokat. Időnként hatalmas tüzek martaléka lett a növényzet. Azonban ez a korai környezetszennyezés minimális volt a maihoz képest. Ahogy a népesség növekszik, az emberek mind többet és többet használnak fel a Föld nyersanyagforrásaiból és egyre több hulladékot termelnek.
A jelen: több ember, több pusztítás
A huszadik században az ember megtanulta, hogy hogyan növelheti a termésátlagot műtrágyák és növényvédő szerek fel-használásával. Felfedezte, hogy hogyan kell gyártani olyan eszközöket, mint például a hűtőszekrény, az autó, vagy a repülőgép. Az otthonok világítására, az autók üzemeltetésére és bombák készítésére elkezdte a szenet, a kőolajat és a maghasadást használni. Mostanra az ember szinte a Föld minden részét elfoglalta, és átrendezte a természetes környezetet anélkül, hogy a hosszú távú következményeket figyelembe vette volna.
Dubos még hozzáteszi, hogy az emberiség célul tűzte ki, hogy meghódítsa és kizsákmányolja a természetet. Ennek eredményeként fokozatosan tönkreteszi a környezetét: letarolja a talajt, szennyezi a levegőt és bemocskolja a természetes vizeket. Dubos állítja, hogy amint az emberek felismerik, hogy a Föld természeti forrásai végesek, a jövőben azt tűzik majd ki célul, hogy a természettel harmonikus viszonyban éljenek.
E híres biológus szerint a harmonikus kapcsolat alapja már adott. "Minden élőlény, így az ember is, egyetlen nagy egységnek a szerves része." A víz körforgása csupán egy része ennek a nagy egységnek.
A víz a tavakból, a folyókból, a patakokból és az óceánokból elpárolog és a levegőbe emelkedve felhőket alkot. Később ez a víz visszajut a földre eső, hó, vagy jégeső formájában, és táplálja a növényeket. A vízbe a levegőből oxigén kerül, amely segíti a víz tisztulását. A folyók vize a tengerekbe jut és a körforgás újra elkezdődik. Egy környezetvédelmi témákkal foglalkozó író írja: "Az esővíz, amely a háztetődre hullik, ugyanaz a víz, amely 70 millió évvel ezelőtt a dinoszauruszokra esett."
Jelenleg az emberiség tönkreteszi a víz természetes körfogását, ugyanis több szennyező anyagot önt a folyókba és a patakokba, mint amennyivel a természetes tisztulási folyamatok meg tudnak birkózni. Dubos figyelmeztet arra, hogy meg kell változtatnunk ezt a szokásunkat, amellyel megakadályozzuk, hogy "építő, alkotó kölcsönhatás jöjjön létre közöttünk valamint az állat és növény társaink és a természet bármely része között, amelyek közvetlen vagy közvetett hatással vannak ránk és mi is rájuk."
Szennyezzük a vizeinket
Több millió tonna hulladékot öntünk a patakokba, a folyókba és a tavakba. A legtöbb természetes vizünkön látszanak a helytelen használat jelei, és közülük sok erősen szennyezett. Például a Cuyahoga folyó, Ohio államban (USA), olyan sok olajos szennyezést tartalmazott néhány évvel ezelőtt, hogy lángra lobbant. Az amerikai tavakban olaj, háztartási hulladék, az ipari üzemekből származó vegyi szennyező anyagok, mosószer és növényvédő szer maradványok találhatók. Ezek az anyagok mind nagy mértékben tönkreteszik a tavak ökológiai egyensúlyát. A vízvizsgálatok azt is kimutatták, hogy ezeknek a szennyező anyagoknak a maradványai egyes városok ivóvizében is megtalálhatók.
Szennyezzük a levegőnket
Az Egyesült Államokban évente több, mint 280 millió tonna szennyező anyagot bocsátanak a levegőbe. Így többek között széndioxid, szénmonoxid, a kén és a nitrogén oxidjai, szénhidrogének és ólom kerül a levegőbe smog, füst, korom vagy hamu formájában.
A légszennyeződés városról városra és országról országra terjed, nem ismer politikai határokat. A légszennyeződés globális probléma. A fekete hóesést vagy savas esőt okozó szennyeződést gyakran más országban bocsátják a levegőbe, mint ahol a problémát okozza. A légszennyeződés komoly megbetegedésekhez, gyakran halálhoz is vezethet, különösen csecsemőknél, idős embereknél, és azoknál, akik valamilyen légzőszervi megbetegedésben szenvednek. Például 1952-ben Londonban a nagymértékű légszennyeződés négyezer ember halálát okozta egy hét alatt. 1948-ban egy Pennsylvania államban (USA) lévő kisvárosban, Donorában négy nap alatt 20 ember halálát okozták a szennyezett levegőben lévő mérgező anyagok.
Szennyezzük a talajunkat
A talajba általában ugyanazok a szennyeződések kerülnek, amelyeket a levegőbe vagy a természetes vizekbe bocsátottak az emberek. Az esővíz lemossa az ólmot, a higanyt, a növényvédő szereket és más mérgező vegyi anyagokat, amelyek végül is felhalmozódnak a talajban. Némelyik növényvédő szer, pl. a DDT igen lassan bomlik le.
A külszíni bányászat is tönkreteszi a talajt. Ez az eljárás, amivel szenet és más ásványi anyagokat nyernek a földfelszínhez közeli rétegből, hatalmas tátongó gödröket hagy hátra, amivel holdbeli tájjá változtathatja a vidéket. A külszíni bányászat igen gyors eljárás: például 1973-ban az USA-ban egyetlen hét alatt 18 km2-nyi területet veszítettek el a külszíni fejtések következtében. Ha a külszíni bányászat a jelenlegi tempóban folytatódik, egyedül az Egyesült Államokban két Magyarországnyi terület lesz összefúrva, lehámozva és szétszaggatva.
Globális szennyezés
Sokan azt tartják a Föld legégetőbb környezeti problémájának, hogy sok területen hiányzik a tiszta, egészséges ivóvíz és a szennyvízhálózat. A The New Internationalist magazin egyik újságírója azt állítja, hogyha a szegény országokban sikerülne az embereket egészséges ivóvízzel ellátni és a meg tudnák oldani a szennyvíz-elvezetést, a különböző járványos megbetegedésekben, pl. a tífuszban, a vérhasban és a kolerában szenvedők számát felére lehetne csökkenteni.
1950 óta az emberiség szerves vegyszer termelése évi 7millió tonnáról 250millió tonnára növekedett. A jelenleg használatban lévő 55ezer féle vegyszernek csupán a 13százalékát vizsgálták meg alaposan.
Az elsivatagosodás a talajpusztulás legkomolyabb fokozata, amelyet általában az öntözés hiánya, a nem megfelelő növénytermesztési módszerek alkalmazása vagy a túlzott legeltetés okozhat. Az elsivatagosodás a Föld szárazföldi területének 20százalékát fenyegeti. Az Amerikai Egyesült Államok az utóbbi 200 évben a termőterületének 30százalékát veszítette el a talajpusztulás következtében.
Komoly globális probléma az erdők, különösen a trópusi esőerdők irtása. Naponta megközelítőleg 200 km2 nagyságú esőerdőt irtanak ki, hogy ezzel földműveléshez, állattenyésztéshez és utak építéséhez területet nyerjenek. Az esőerdők az egyenlítő mentén helyezkednek el. Fontos oxigénforrások, azonkívül a földi növény és állatvilág legtöbb faja a trópusi erdőkben él. 1970 óta a trópusi esőerdőknek közel 40százalékát kiirtották. Ennek következtében nőtt a széndioxid termelés és csökkent az oxigén termelés, csökkent a csapadék mennyisége, azonban egyes időszakokban megnövekedett az árvízveszély. A kiirtott erdők helyén általában nagymértékű termőtalaj pusztulás következett be.
Mivel az emberek sok szállal kötődnek a teljes földi környezethez, az emberiség jövője attól függ, hogy a környezetvédelem problémáját hogyan tudjuk megoldani. Dudos azt állítja, hogy az emberiség túlélésnek kulcsa lehet a megváltozott viszony a természethez. Ez magában foglalja, hogy a Föld Űrhajóról nem úgy kell gondolkodni, mint egy leigázásra való területről, hanem mint egy kertről, amelyet különös gondossággal kell óvni és megőrizni. Dudos azt is hangsúlyozta, hogy a bioszféra megőrzése nem lehet öncélú (őrizd meg - ne nyúlj hozzá). A megőrzésnek inkább azt kell jelenteni, hogy alkotó módon alakítjuk és használjuk a természetet (használd - óvjad).
2. cikk
A környezetszennyezés komplex probléma
A kezeletlen szennyvíz beleömlik a folyókba, a járművek kipufogó gáza a levegőbe kerül, a növényvédő szer beszivárog a talajba - ezek mind példák a környezet szennyezésére. A szennyezés rombolja a környezetet.
Már a történelem előtti ember is szennyezte az élőhelyét. Amikor az emberek barlangokban éltek, tüzet raktak, hogy melegedhessenek és főzhessenek. A tűz füstje szennyezte a közvetlen környéket, azonban az egész környezetre gyakorolt romboló hatás elhanyagolhatóan csekély volt.
Manapság, különösen a nagyvárosokban élő emberek, hatalmas mennyiségű energiát használnak fel fűtésre, főzésre és közlekedésre. Óriási erőműveket építenek, amelyek szennyező anyagokat okádnak, közlekedési eszközöket üzemeltetnek, amelyek mérgező gázokat bocsátanak a levegőbe, és rengeteg szemetet termelnek. Ennek következtében az egész környezet jelentősen károsodik.
1800 óta a Föld népessége háromszor megduplázódott: 1800-ban 1milliárd ember élt a Földön, 1935-ben 2milliárd, 1975-ben 4milliárd és 1988-ban több mint 5milliárd. Ezért az élelemért, a lakóhelyért, az ásványi kincsekért és az energiahordozókért folytatott küzdelem a Föld minden részén erősödik.
Két környezetvédelmi szakember, Paul Ehrlich és John Holdren megmagyarázta, hogy miért nem lehet könnyen megoldást találni a környezeti problémákra: szoros összefüggés áll fenn a népességnövekedés és a földi környezet állapotának romlása között és ez az összefüggés sokszor bonyolult és szövevényes.
Kölcsönhatás
Ehrlich és Holdren a következőképpen határozta meg a kölcsönhatás fogalmát: "a két vagy több tényező egymásra hatása esetén létrejövő eredmény erősebb (akár építésről, akár rombolásról van szó), mintha a tényezők egymástól függetlenül lépnének fel." Akkor tapasztalhatunk környezeti kölcsönhatást, amikor két szennyező anyag egymással kölcsönhatásra lépve valamilyen komoly környezeti veszélyt eredményez. Például egy égő gyufaszál benzinnel kölcsönhatásra lépve hatalmas robbanást okozhat. A kéndioxid gáz (a széntüzelésű erőművekben keletkezik) és az azbeszt részecskék (a gépjárművek fékbetétjéből származik) közös hatása tüdőrákot eredményezhet.
Egy másik példa a kölcsönhatásra: a víz tisztításához általában klórt használnak. A klór kölcsönhatásba léphet a vízben lévő egyéb vegyi szennyeződésekkel. Ennek eredményeként kloroform keletkezhet, amely májrákot okozhat. Kis mennyiségben önmagában sem a klór, sem a másik vegyi szennyeződés nem káros az emberi szervezetre. A kölcsönhatásuk következtében azonban igen veszélyes anyag jöhet létre.
Küszöb hatás
A Földön mindig zajlottak olyan természetes folyamatok - vulkánkitörés, erdőtűz, talajpusztulás, árvíz - amelyek károsították a környezetet. Azonban végbementek olyan természetes folyamatok is, amelyek előbb vagy utóbb megállították a romboló folyamatot és helyrehozták a keletkezett kárt: az eső kioltotta az erdőtüzet, a talajon megtelepedett növényzet megállította a talajpusztulást.
Az emberek olyan nagy mértékben károsítják a környezetet, hogy a természetes folyamatok ezzel nem tudnak lépést tartani. Ráadásul sok esetben az ember tönkreteszi azt a természetes folyamatot, amely a keletkezett károsodást megszüntethetné. Például az állati ürüléket a talajban lévő mikroorganizmusok lebontják. Ugyanez történik a természetes vizekbe bejutó szerves anyaggal is. Ma az emberi tevékenység következtében olyan nagy mennyiségű szerves anyag kerül a környezetbe, hogy a mikroorganizmusok nem tudnak vele megbirkózni. (A szennyeződés mennyisége átlépi a kezelhetetlenség küszöbét.) A helyzetet tovább rontja, hogy a vizekbe és a talajba szintén beszivárgó vegyi szennyeződések elpusztítják a mikroorganizmusokat.
A súlyosan szennyezett folyók szemléletes példák a küszöb-hatásra: némelyik folyóba olyan sok háztartási és ipari szennyvíz kerül, hogy a folyók vizét a természetes folyamatok nem tudják megtisztítani. Ehrlich és Holdren úgy magyarázza a küszöbhatást, hogy bár egy adott patakba ezer ember által termelt szennyvizet gyakorlatilag környezeti következmények nélkül lehet bevezetni, azonban ha ugyanezt tízezer ember szennyvizével tesszük, a patak reménytelenül szennyezetté válik. Lehet egy tevékenység teljesen veszélytelen, ha csak néhány ember végzi, azonban ugyanez a tevékenység akár természeti katasztrófához is vezethet sok ember esetében.
Beindító hatás
Ez a hatás akkor lép fel, amikor egy környezeti egyensúlyt egy aránylag kis emberi beavatkozás bont meg. Például földrengést válthat ki, ha egy nagy gát mögötti víztározót megtöltenek vízzel. A víz és a gát együttes tömege a környezet számára elég stresszt jelenthet ahhoz, hogy földrengés pattanjon ki ott, ahol az az emberi beavatkozás nélkül nem jött volna létre. Például az 1960-as évek elején Denver város (USA) közelében gyenge földrengések sorozatát észlelték egy hatalmas szennyvíztároló megtöltésénél.
Egy másik példa: az üzemek által kibocsátott vegyi szennyeződések a levegőben a szokásostól eltérő körülményeket teremthetnek, például a csapadékot savassá tehetik. A nagyvárosokban gyakran az egészségre káros a levegő minősége. A veszélyes feltételek létrejöttéhez a vegyi szennyeződések jelenléte és bizonyos időjárási adottságok egyszerre szükségesek. Erre jó példa Los Angeles (USA) városa, ahol a város fekvése miatt olyanok a helyi időjárási viszonyok, hogy a vegyi szennyeződés nem tud elsodródni a város feletti légrétegből. Ezért gyakran évente 270 napon keresztül szmoggal szennyezett a város levegője.
Késleltetett hatás
A késleltetett hatás akkor tapasztalható, amikor a szennyező anyag káros hatása éveken keresztül ismeretlen marad. Ez történt például a fluorokarbonok esetében. Ezek a gázok, amelyeket többek között hűtőszekrényekben, légkondicionáló berendezésekben és aeroszolos palackok hajtógázaként használnak, teljesen ártalmatlanoknak tűnnek. Kiderült azonban, hogy a fluorokarbonok észrevétlenül feljutnak a felső légrétegekbe és ott károsítják az ózonréteget, amely megvédi a Földet az ártalmas ibolyántúli sugárzás nagy részétől. Ez a hatás azonban néhány évtizedig felismeretlen maradt.
Ehrlich és Holdren írt arról, hogy "a porszennyeződés, amely több, mint 50százalékban a mezőgazdasági tevékenység eredményeként jut a levegőbe, hűti a Földet és változásokat idéz elő az éghajlatban. Erre a hatásra évtizedekig nem derült fény."
A veszélyes hulladékok kezelése is szemléletes példát jelent a késleltetett hatásra. A Newsweek című folyóirat becslése szerint 1983-ban "az Egyesült Államokban körülbelül 50ezer szeméttárolóban és az üzemek területén 180ezer nyitott gödörben és pocsolyában fortyogott a boszorkányfőzet." A szeméttelepeken eltemetett hulladékból az évekig, sőt évtizedekig a talajba szivárgó anyagok szennyezik a talajt és a talajvizet.
Sok esetben a már évekkel ezelőtt elhagyott szemét-telepekről a környezetbe szivárgó mérgező anyagoknak a környéken élő emberekre és állatokra gyakorolt káros hatása most kezd nyilvánvalóvá válni. Ezeken a helyeken a rákos megbetegedések és a születési hibák száma, valamint a halandóság megnövekedett. New Yorkban egy 30 évvel ezelőtt elhagyott szeméttároló olyan komoly egészségügyi problémákat okozott, hogy a kormányzó a környékről több mint 200 család kitelepítését rendelte el.
Az USA-ban 1976-ban elfogadták a természeti források megőrzéséről és újrahasznosításáról szóló törvényt, amely a veszélyes hulladéktárolók kezelésére vonatkozó biztonsági szabályokat tartalmazza. A törvény a veszélyes hulladék szállítását is szabályozza "a bölcsőtől a sírig". 1980-ban a Kongresszus egy alapítványt hozott létre abból a célból, hogy egy öt éves időszak alatt megtisztítsák a legveszélyesebb hulladéktelepeket és a környezetüket.
Ennek ellenére 1985-ben a National Wildlife című folyóirat arról írt, hogy csupán a 738 legveszélyesebb hulladéktelepet tisztították meg. A Környezetvédelmi Hivatal vezetője arról számolt be, hogy 1500-2000 veszélyes hulladéktelep került fel az elsőbbségi listára, azonban van még körülbelül ugyanannyi, amit viszont nem vettek fel erre a listára. A "bölcsőtől a sírig" szállítási programban csupán 120 megsemmisítésre váró ideiglenes tároló szerepel a 4500-ból.
A késleltetett hatás figyelembe vétele új megvilágításba helyezheti a környezeti problémákat. A természet törvényei összetettek. Ehrlich és Holdren közelebb vitt minket a természet néhány rejtelmének megértéséhez. Figyelmeztetnek arra, hogyha anélkül avatkozunk be a természetes folyamatokba, hogy értenénk azokat, az komoly következményekkel járhat.
8. cikk
Az éghajlat és az "emberi vulkán"
Az éghajlat - melegebb vagy hidegebb
A klimatológia, vagyis az a tudományág, amely az éghajlattal foglalkozik, igen fiatal. A Föld négy milliárd éves történetéből kevesebb, mint kétszáz év az, amelynek időjárási viszonyairól és a légkör állapotáról feljegyzések állnak a rendelkezésünkre. Azonban az utolsó két évszázad alatt rögzített adatok nem adnak kulcsot a hosszú időtartamú éghajlati változások megfejtéséhez. Az időjárási előrejelzés azt sem tudja pontosan megmondani, hogy egy adott területen egy adott évben mennyi csapadék várható, vagy hogy a következő év átlagosan melegebb vagy hidegebb lesz-e, mint a megelőző.
...vagy ciklikus?
A tudósok egy része azt vallja, hogy a Föld éghajlata ciklikusan változik. "Úgy gondoljuk, hogy a Föld minden 10ezer évben átesik egy felmelegedő és egy lehűlő szakaszon." - mondja Dr. J. Murray Mitchell Jr., az Amerikai Nemzeti Óceán és Légkör kutató tagja. "A ciklusnak most éppen egy lehűlő szakaszába lépünk." A Mitchell által végzett kutatások körülbelül 1/2 oC-os csökkenést mutatnak a Föld átlaghőmérsékletében és ennél többet az északi félgömbnek az északi sarkhoz közeli területein.
Izland partjainak közelében újra megjelent a jég, negyven év után először. Angliában 1950 és 1966 között a mezőgazdasági termelő időszak 9-10 nappal megrövidült a csökkenő átlaghőmérséklet következtében.
Az "emberi vulkán"
Reid A, Bryson, a Wisconsin Egyetem munkatársa úgy gondolja, hogy az "emberi vulkán" lehet felelős a Föld hűléséért. Bryson azt mondja, hogy a növekvő számú emberiség egyre nagyobb mennyiségű szemcse állapotú anyagot juttat fel a légkörbe, például a földművelés következményeként porszemcséket, az ipari tevékenységből származó füstöt, és a közlekedési eszközök által kibocsátott gázokat. Az anyag szemcsék megakadályozzák, hogy a napsugarak egy része elérje a Föld felszínét és ez okozhatja a Föld lehűlését.
A gázok kényes egyensúlya
A légkört alkotó kényes egyensúlyban lévő gázok teszik lehetővé, hogy a Földön élet virágozzék. A légkör nélkül a Föld átlaghőmérséklete a víz fagyáspontja alatt lenne. A Földön kialakult élet alapfeltétele a folyékony halmazállapotban lévő víz. Tehát az életnek az a formája, amelyet a Földön megszoktunk, a légkör nélkül nem létezhetne.
Ha a Föld átlaghőmérséklete a jelenleginél csupán néhány fokkal hidegebb vagy melegebb lenne, a Föld egészen más képet mutatna: a tenger szintje alacsonyabb vagy magasabb lenne, a tengerpartok máshol húzódnának, a természetes növényzet és a mezőgazdasági termőterületek máshol helyezkednének el. A Föld története során voltak a jelenleginél lényegesen hidegebb időszakok, amelyeket jégkorszaknak nevezünk és lényegesen melegebbek is. A Föld jelenlegi éghajlata sok területen lehetővé teszi az élet virágzását.
Azonban az utolsó évszázadban a növekvő számú emberiség számos olyan tevékenységet folytat a Földön, amelynek következtében lényegesen megváltozhat az éghajlat.
A széndioxid, CO2 egy fontos gáz
Bár a földi légkörnek mindössze 0,03százaléka széndioxid, ennek a gáznak mégis igen fontos szerepe van a földi éghajlat szabályozásában. Ugyanis, ha a légkörben nem lenne széndioxid, a Föld átlaghőmérséklete a víz fagyáspontja alatt lenne. Ha viszont növekszik a széndioxid mennyisége a légkörben, a Föld átlaghőmérséklete emelkedik. Az Ipari Forradalom óta, amikor nagy mennyiségben kezdték elégetni az energia hordozókat, a légkörben a széndioxid mennyisége mérhetően növekszik.
Az "Üvegházhatás"
Az 1860-as években gyors ipari fejlődés kezdődött, amely együtt járt azzal, hogy mind több és több szenet és más energiahordozót égettek el. Ekkor kezdett növekedni a légkör CO2 tartalma. Ahogy egy kertész üvegházában az üvegtáblák megtartják a meleget, ehhez hasonlóan a Föld körüli gázok, közöttük különösen a széndioxid, megakadályozza, hogy a napsugárzás okozta meleg elszökjön a Föld felszínéről. Egy svéd Nobel díjas tudós észlelte a jelenséget és elnevezte "üvegházhatásnak".
Az amerikai Tudományos Akadémia becslése szerint 2075-re a légkörben az 1980-as években jelenlévő széndioxid mennyisége meg fog duplázódni. Ennek tragikus következményeként a sarki jégsapkák részben megolvadhatnak.
A kutatók sem értenek egyet abban, hogy mi lehet a következménye annak, ha a Föld átlaghőmérséklete néhány Celsius fokkal megemelkedik. Dr. Walter Orr Roberts, aki űrhajós volt és megalapította a Nemzeti Légkörkutató Központot, úgy véli, hogy az óceánok vízszintje emelkedni fog ugyan, de "nem olyan gyorsan, hogy ne tudnánk a változáshoz alkalmazkodni. Évtizedenként talán néhány centiméter lesz az emelkedés mértéke."
Dr. Carl Sagan, űrhajós és tudományos ismeretterjesztő könyvek szerzője, nagyobb mértékű vízszintemelkedést jósol, és úgy gondolja, hogy "egy ilyen mértékű vízszintemelkedés világszerte tönkretenné a tengeri kikötőket és átformálná a tengerpartokat. Évszázadok alatt 6méteres tengerszint emelkedés következhet be, amelynek következtében bolygónk minden tengerparti városa véglegesen víz alá kerülne." A környezet minőségével foglalkozó Elnöki Hivatal egykori vezetője azt vallja, hogy az üvegházhatás igen fontos környezeti probléma. Ha a következő száz évben a Föld átlaghőmérsékletének emelkedése 3-4 oC lesz, körülbelül 70cm átlagos tengerszint emelkedés várható. Érdemes ezt az értéket összevetni az előző században mért 15cm-rel. A jéghegyek és a sarki jégsapkák megolvadásából és az óceánok vizének hőtágulásából adódó tengerszint emelkedés a tengerparton épített városok pusztulását okozhatja.
A széndioxid mennyiség növekedésének hatása a Föld átlaghőmérsékletére csupán egy példa a sok közül arra, hogy az emberi tevékenység mélyreható változást tud előidézni a Föld éghajlatában.
Halogénezett szénvegyületek
A halogénezett szénvegyületek (a továbbiakban CFC-k) olyan mesterségesen előállított gázok, amelyeket hűtőszekrényekben és légkondicionáló berendezésekben, valamint az aeroszolos palackok hajtógázaként alkalmaznak. 1976 szeptemberében az amerikai Tudományos Akadémia szakértői azt állították, hogy a felső légkörben a CFC-k fokozatosan lebomlanak és elpusztítják a Föld ózonrétegét, amely védi a Földet a Nap káros ibolyántúli sugárzásától. A CFC-k a Föld éghajlatát is megváltoztathatják. Az Akadémia kutatói úgy becsülték, hogyha az 1973-as szinten folytatódik tovább a CFC-k használata, ez körülbelül 40százalékkal járulhat hozzá a légkör felmelegedéséhez.
A szuperszonikus repülőgépek
A szuperszonikus repülőgépek majdnem 20 km magasan szállnak. Ilyen magasságban gyakorlatilag nincs levegő, ezért a szennyező anyagokat légáramlatok nem sodorhatják le a Föld felszínéhez közeli levegőrétegbe. A kutatók attól tartanak, hogy a repülőgépek által kibocsátott szennyeződések feldúsulnak a felső légrétegekben és a napfényt visszaverik. Ez a Föld lehűlését okozhatja.
A Föld felszínének közel 31százalékát felhőréteg borítja. Néhány kutató számításaiból az derül ki, hogyha a felhővel borított felszín aránya a légszennyeződés miatt 36százalékra növekedne, a Föld drámaian lehűlne.
Atomrobbantások
Amikor egy atombomba felrobban, radioaktív kripton és stroncium kerül a troposzférába, amelyet úgy jellemezhetünk egyszerűen, mint az időjárásért felelős légtömeg legfelső rétegét. A radioaktív anyagok hatását nehéz megmérni. Arra azonban van bizonyíték, hogy a légkörbe kerülő radioaktív anyagok éghajlatváltozást okozhatnak.
El Nino
A tudósok felfedeztek egy olyan természetes éghajlati jelenséget, amely komoly termikus szennyezést, vagyis a víz olyan nagy mértékű felmelegedését okozza az óceánban, hogy a halak nem képesek tovább ott élni. Ezt "El Nino"-nak nevezik.
Az El Nino Peru Csendes-óceáni partjainál bukkan fel néhány évenként. Ez a terület normálisan az egyik legnagyobb halászati területe a világnak. A halak számára megfelelő vízhőmérsékletet egy hideg levegőáramlat biztosítja. Ez azonban időnként elmarad. Ilyenkor hatalmas területen annyira felmelegszik a tengervíz, hogy a halak elpusztulnak. A víz felszínén a több millió döglött, rothadó hal fekete réteget képez. Peru halászattal és halfeldolgozással foglalkozó lakosságát ilyenkor hatalmas veszteség éri. Az El Nino 1982-83-as megjelenése volt az eddig feljegyzettek között a legkomolyabb. A kifogott halmennyiség a szokásosnak csupán a fele volt. Nincs semmiféle módszer arra, hogy szabályozni tudják az El Nino megjelenését. Azonban ezt a hatást figyelembe kell venni akkor, amikor az óceáni halgazdálkodásról döntéseket hoznak.
A kutatók különbözőképpen vélekednek arról, hogy a légszennyezések végül is hogyan befolyásolják az éghajlatot. Az "emberi vulkán" hatását még tanulmányozni kell.
Sagan azt vallja, hogy nemzetközi erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy kikutassák a levegőszennyezés és az éghajlati változások közötti összefüggéseket és az éghajlati változások jövőbeli következményeit. Az is fontos, hogy az embereket informálják a kutatási eredményekről. "Ami nagyon lényeges, az a globális környezeti tudatosság" - írja Sagan - "vagyis annak a felismerése, hogy a problémákat csakis nemzetközi összefogással lehet megoldani. A levegő figyelmen kívül hagyja az országhatárokat. A környezeti problémák megoldása azt igényli, hogy magunkhoz öleljük a bolygót és egyben a jövőt. Mindannyian ugyanabban az üvegházban élünk."
9. cikk
Élettér - ahol az emberek letelepedtek
Zsúfoltság és nyomor
Alfredo Rodriguez a feleségével és hat gyermekével egy kis fából készült kalyibában él Mexikóváros egyik külvárosi szegénynegyedében, Naucalpanban. A kunyhó teteje lyukas. Az Alfredoék házához közeli mocsár szemetes, kezeletlen szennyvíz szivárog bele az utcákról és patkányok élnek ott. A gyerekeknek kevés étel jut és alig részesülnek orvosi ellátásban. A várost elárasztották azok az emberek, akik elhagyták a szegénység sújtotta mezőgazdasági területeket annak reményében, hogy a nagyvárosban jobb munkalehetőséghez jutnak. Alfredo és sok sorstársa azonban nem talált jobb életet a városban, ugyanis ott sincs mindenki számára elegendő munkahely, lakás és ivóvíz.
Az a víz, amelyet Alfredo és családja iszik, trágyalével és a ház melletti szemétdombból beszivárgó lével fertőzött. Ezt a vidéket számtalan rozoga viskó, emésztőgödör és szeméthalom csúfítja el. A rosszul tápláltság, az egészségtelen életkörülmények, a zsúfoltság, a fertőzött víz és a fertőzött élelem egyaránt hozzájárulnak a magas gyermekhalandósághoz. Időről időre járványok törnek ki: kolera, tífusz, pestis és sárgaláz. Hasmenésben körülbelül ezerszer több öt éven aluli gyermek hal meg itt, mint Észak-Amerikában egy kertvárosi negyedben.
Ez az élettér, ezek az életkörülmények reménytelenséget és elkeseredést szülnek. Élettérnek nevezünk bármely helyet, ahol az emberek letelepedtek. Naucalpan a fejlődő világban tipikus élettérnek számít.
A népességkutatók szerint 2000-re az emberiségnek több mint a fele városokban fog élni. A fejlődő világban 276 olyan város lesz, amelynek 1milliónál nagyobb lesz a lakossága. Öt "szuper-nagyvárosnak" lesz 15milliónál több lakosa. Ez a drámai méretű város-robbanás, amelyhez hasonló eddig nem történt az emberiség történetében, komoly környezeti problémákat okoz.
Juan Pablo Terra író rámutat, hogy "míg a fejlett országok nagyvárosaiban a leginkább fenyegető környezeti veszélyt az ipari szennyezés jelenti, addig Latin Amerikában az emberi eredetű szennyezés okozza a legtöbb problémát, bár az nem tartalmaz hosszú idő alatt lebomló mérgező anyagokat. Latin-Amerikában közel 60millió ember szennyvize ömlik a természetes vizekbe minden kezelés nélkül. Körülbelül ezzel azonos mennyiség szivárog be közvetlenül a talajba vagy a talajvízbe, komoly környezeti problémákat okozva. A szilárd hulladéknak körülbelül 80százaléka semmiféle kezelésen nem megy át."
Gyorsan növő nagyvárosok - Lagos
Afrika leggyorsabban növő városa Lagos. 1975-ben a lakosság 2,5millió volt, 1985-ben pedig már meghaladta az 5milliót. John Rowley író így írja le a környezetet: "Egy út menti háznál a kerti bútorok és az új ágyások mögött vastagon szemét borít mindent, mintha egy hatalmas kéz szórta volna szerteszét. Rothadó szeméthalmok éktelenkednek a 'szemetet lerakni' tábla mellett. Hatalmas bűzlő csontkupacok és bomló gyümölcs-halmok keverednek autó, busz és teherautó roncsokkal; elfelejtett remények rozsdás temetője az élő járműforgalom izgatott moraja és lüktetése mellett."
Lagos, a fejlődő világ sok más városához hasonlóan, túl gyorsan növekedett. Szűk, tervezetlen utcákon nyüzsögnek az emberek a rosszul megépített házak között. Lagos képét vályog-, tégla-, és faviskók látványa csúfítja el. A növekvő városi népesség ellátásához több ezer km2-nyi föld gabonatermése szükséges. A kezeletlen szennyvíz a közeli lagúnákba és a folyókba ömlik.
Hong Kong
Hong Kong kétszer annyi energiát fogyasztott 1980-ban, mint 1970-ben, hogy ki tudja elégíteni a közel öt millióra duzzadt lakosság igényeit. Ennek következményeként Hong Kong levegője szennyezett lett. A városba özönlő emberek ezrei ötletszerűen egymásra épített viskókban élnek. Ezekből hatalmas kiterjedésű nyomortelepek jönnek létre a külvárosokban. Hong Kong nagy része szegények lakta terület.
A fejlődő nemzetek kettős környezeti problémával kénytelenek szembenézni: a fejlődő ipartól származó szennyezés hozzáadódik ahhoz a környezetszennyezéshez, amelynek a forrása nagyrészt a nyomor. Ez egy valódi dilemma. Először kénytelenek iparosítani, és csak majd azután emelkedhet az életszínvonal. Amikor fejlesztik az iparukat, új környezeti veszélyekkel kerülnek szembe. Az iparilag fejlett országok is éppen csak elkezdték azt a folyamatot, amellyel talán kezelni tudják a környezeti problémáikat. Nagy költséget emészt fel mind a szűrőberendezések beépítése, mind a törvényi szabályozás. A szegény nemzetek nem képesek állni ezeket a költségeket, ezért a "modernizáció" a számukra komoly problémákat idéz elő.
100 millió hajléktalan a Földön
Az ENSZ becslése szerint a Földön 100millió olyan ember él, akinek semmiféle lakóhelye nincs. A hidak alatt, a járdákon vagy üres telkeken alszanak. A hajléktalanok között sok a gyerek. Az állami statisztika szerint egyedül Brazíliában hét millió elhagyott gyerek van. A legtöbbjük az utcán él, az életben maradás érdekében rákényszerítve a koldulásra, a lopásra vagy a prostitúcióra.
...az Egyesült Államokban
A hajléktalanság és a nyomor járványos méreteket öltött az USA sok nagyvárosában. 25ezer és 3millió között becsülik a hajléktalanok számát. Az amerikai hajléktalanok 25 százaléka gyerekes család.
Két évvel ezelőttig Mary William, segédnővér, a három gyermekével egy düledező bérházban élt egy egy-hálószobás lakásban Chicago nyugati városrészében. Egy napon értesítést kapott arról, hogy az épületet eladták és az új tulajdonos át akarja építeni. Mivel nem volt hova menniük, menhelyről menhelyre vándoroltak. Az egyik menhelyen olyan rosszak voltak a körülmények, hogy az anya attól félt, hogy a csecsemő-fiát megharapják a macska méretű patkányok, amelyek éjjel megszállták a szobát. A nagyobb fiút Mary Williams pedig a kábítószerárusoktól féltette, akik állandóan arra akarták rávenni a gyereket, hogy kábítószert árusítson nekik. A Williams családot felvették a szociális lakásra várakozók listájára, de senki nem tudja megmondani nekik, hogy meddig kell várniuk.
A hajléktalanság fő okát a legtöbb ember abban látja az USA-ban, hogy nincsenek olcsó bérű szociális lakások. A szociológusok azt jósolják, hogy a helyzet rosszabbodni fog, hacsak nem lép gyorsan életbe egy új lakáspolitika.
Katasztrófa az indiai Bhopalban
1984 december 2-án szörnyű katasztrófa történt az indiai Bhopalban. A biztonsági intézkedések hiánya miatt 55tonna halálos gáz, metil-izocianát szivárgott ki egy növényvédő szer gyárból és azonnal elborított egy 35 km2 nagyságú területet. Az üzem tulajdonosa egy multinacionális cég, az Union Carbide volt. Számtalan állat és több mint 2000 ember azonnal elpusztult. Volt, akit álmában ért a katasztrófa, volt, aki az utcán halt meg, miközben megpróbált menekülni a fojtó szagú gáz elől. A veszélynek több mint 200 000 ember volt kitéve, akik a gyár környékén lévő 12 nyomornegyedben éltek. A gyár veszély-jelző szirénája csak a szivárgás kezdete után három órával szólalt meg. A balesetről és következményeiről szóló beszámoló a következő év márciusában jelent meg a Times of India című újságban.
Legalább 50 ezren betegedtek meg súlyosan. A mérgezés szinte minden szervnél és szervrendszernél - tüdő, szem, máj, vese, agy, légzőrendszer, idegrendszer, immunrendszer rendellenességeket okozott. Várhatóan még sok ember hal meg a következő hónapokban. A legtöbb ember, aki ki volt téve a gáz hatásának - akár erős, akár gyenge volt ez a hatás - képtelen lesz a munkára és a normális életre... A mérgezettek közül több mint 100ezren méltatlanul arra lesznek kárhoztatva, hogy életük végéig nyomorogjanak és szenvedjenek."
A bhopalihoz hasonló tragédia bárhol megtörténhet. Bhopalt azért sújtotta ilyen különösen nagy mértékben a katasztrófa, mert hiányoztak azok a modern eszközök, amelyekkel gyors segítséget lehetett volna nyújtani az áldozatoknak. A fejlődő világ nagyvárosainak zsúfolt nyomornegyedeiben normális körülmények között is éppencsak életben tudnak maradni az emberek. Természeti, vagy ipari katasztrófák esetén azonban a nyomornak tragikus következményei lehetnek: telefon hiányában nem tudnak segítséget kérni. Az utcák szűkek és nincs rajtuk aszfalt, így a mentők több óra alatt érnek oda a rászorulóhoz. Olyan zsúfoltságban élnek az emberek, hogy katasztrófa esetén az utakon fellépő forgalmi akadályok miatt nagyon lassan tudnak menekülni. Amikor egy fejlődő világbeli nagyvárosban katasztrófa történik, a hatását megnövelik a rossz életkörülmények és a zsúfoltság.
14. cikk
Világóceán - világcsatorna
Az óceán egy nagy összefüggő tenger
Az óceán élelem- és oxigénforrás. Thor Heyerdahl kutató aggódik amiatt, hogy sok ember még ma egy "végtelenül nagy gödörnek" tekinti az óceánt. Pedig meg kellene érteni, hogy "az óceán a legnagyobb tó és azt is fel kellene fogni, hogy az óceán is sérülékeny, akár a többi természetes víz. ... A szennyező anyagok nem esnek le a Földről a horizonton, ahogy azt Christopher Columbus előtt a hajókról gondolták az emberek."
A Föld összes óceánja és tengere között összeköttetés van és így jön létre a Világóceán. A Világóceánba a Föld minden helyéről jut szemét. A Földön alig találhatunk olyan patakot vagy folyót, amely úgy folyna bele az óceánba, hogy ne szállítana valahonnan biológiai úton nem lebomló vegyi szennyeződést. A vegyszerek az ipari üzemekből, a városokból, vagy a mezőgazdasági területekről jutnak be a természetes vizekbe.
...Nincs levezetése
Az óceánnak nincs levezetése. Az egy zsákutca - végső pihenőhely a világ szemete számára. Akár csatornákon, akár folyókon keresztül a Föld minden nagy városa használja az óceánt, "mint az emberiség közös lefolyóját." Minden nap több tonnányi olaj, szemét és növényvédő szer ömlik be az óceánba.
Az óceán öntisztuló rendszerként működik. Az ember megjelenése előtt is több millió tonna szennyeződés került a tengerekbe: iszap, rothadó növényi maradvány és állati ürülék. Azonban az óceánban az öntisztulási folyamatokon keresztül ezek a természetes szennyező anyagok bekerültek az anyagi körforgásba. Ma viszont az emberiség több hulladékot bocsát az óceánba, mint amennyivel az öntisztulási folyamat meg tud birkózni. A helyzetet tovább rontja, hogy az emberi tevékenységből származó hulladék egy része nem bomlik el a természetes folyamatok során.
...sérülékeny
Kevés ember érti jobban az óceán bonyolult működését, mint Thor Heyerdahl, aki számos tengeri expedíciót vezetett, például a Csendes-óceánon a törékeny Kon-Tiki fedélzetén, vagy az Atlanti-óceánon a papirusz nádból készült Ra fedélzetén. Híres utazásaiból visszatérve írta: "az utca embere sokkal jobban aggódik a városi szmog kialakulása miatt, mint az óceán megölésének veszélye miatt. Ennek az a tévhit az oka, hogy az óceánt még mindig végtelennek tekintjük. Még a világ legmagasabb kéménye sem képes arra, hogy a mérgező füstöt a világűrbe juttassa; az fokozatosan lefelé süllyed és a csapadékban oldódva szinte az összes szennyező anyag visszajut a Földre, nagy része bekerül az óceán vizébe."
A híres francia mélytengeri kutató, Jacques Cousteau 30év búvárkodása után mondta: "Bárhol merülök is le, mindenütt látom az óceán lassú haldoklását. Az utóbbi 20évben az óceánban az élet 40százaléka pusztult el. Ha ez így folytatódik tovább, azt jósolom, hogy az ember legfeljebb még 50évig képes élni ezen a bolygón."
Dr. Lamont Cole, a Cornell Egyetem ökológia professzora úgy gondolja, hogy az óceán halála az emberek fulladásos halálát fogja maga után vonni, ugyanis az óceánban élő planktonok termelik fotoszintézissel az oxigén 70százalékát a Földön. Wesley Marx, "A törékeny óceán" című könyv szerzője azt írja :"Az óceánt fokozatosan a saját méreg-fiolánkká változtatjuk."
A Föld minden embere csatornaként használja. Beleöntik az olajat...
Az óceánok angy mértékben ki vannak téve az olaj szennyezésnek. Például egyedül a Földközi tengerbe körülbelül 100ezer tonna olaj kerül évente gondatlanság következtében. A szupertankhajók tartályait gyakran a tengeren mossák ki erős vízsugárral, így az olajmaradványok a tengerbe jutnak. A tengereken megjelenő olajszennyeződés egyre gyakoribbá válik. Heyerdahl például az Atlanti-óceán egy partoktól távoli szakaszán fedezett fel egy több mint 3000 km hosszú olajcsíkot.
A Parti Ôrség becslése szerint minden évben közel 100000 olajszennyeződés történik az óceánon. Némelyik hatalmas környezeti károkat okoz. 1969-ben például egy olajfúró torony robbant fel az óceánban az észak-amerikai Santa Barbara partjához közel. Naponta 8ezer liter nyersolaj került a tengerbe és folyt szét a felszínen. Mire sikerült a lyukat betömni, 8millió liter olaj folyt ki. Santa Barbara közelében a tengert 2 ezer km2-es területen fedte be az olaj. Közel 50 km hosszú tengerparti strandot borított olajhártya, madarak ezrei pusztultak el. A kis oroszlánfókák ezen a tengerszakaszon éhen pusztultak, mert az anyjuk emlőjét annyira beborította az olaj, hogy nem tudták a kicsinyeiket táplálni. A halászok nyilvánosan könnyeztek a parton, mert az olajszennyezés miatt megszűnt a megélhetési lehetőségük.
Az olaj mérgező és ráadásul úgy viselkedik, mint az itatóspapír. A vegyszereket, pl. a növényvédőszereket magába szívja. Az olaj nem oldódik a vízben, ezért a felszínen lebegő planktonok és más tengeri élőlények megkötik az olajat a vegyszerekkel együtt és végül elpusztulnak. Az olaj megfojtja a tengeri moszatokat és rátapad a kagylókra, a tengeri férgekre és a rákokra is. Ezeket megeszik a halak és a tengeri emlősök, így ezek is mérgezetté válnak. A Karib tengerben láttak olyan cápákat, amelyeknek a fogazata fekete volt az olajtól.
Az olaj a tengerbe kerülő üledékszemcsékhez tapad és végül lesüllyed a tenger fenekére. A tudósok kezdik fölfedezni, hogy az olaj nagymértékű pusztítást képes végezni a tengerfenék törékeny állat- és növényvilágában.
Szemét
Az emberiség jelentős része a tengerpartokhoz közel él. Például az Egyesült Államokban a lakosság egyharmada él 80 km-nél közelebb a Csendes-, vagy az Atlanti-óceán partjához. A partvidéken élők számára az óceán kényelmes szemétlerakó hely. A tengerparti nagyvárosok, pl. New York közelében a tengervíz olyan erősen szennyezetté vált, hogy még a legellenállóbb tengeri élőlények is elpusztultak benne.
Az USA-ban minden évben annyi hulladékot öntenek a tengerparti vizekbe, hogy az ország minden egyes lakosára több mint fél tonna jutna belőle. A hulladék sokféle mérgező anyagot tartalmaz, pl. higanyt, arzént, savakat és szerves vegyületeket.
A hulladékok sokféle módon hatnak a tengeri élőlényekre. A természetes úton elbomló szerves anyagok a bomláshoz elvonják a vízből az oxigént. Ezért azok az élőlények, amelyek anyagcseréjéhez szükséges az oxigén, elpusztulnak, azok az élőlények pedig, amelyeknek nem szükséges az oxigén, elszaporodnak. Ilyenek egyes algafajok. Az emberi településekről származó szennyvízben élő baktériumok és vírusok fertőzéseket okozhatnak. A felszínen lebegő szennyeződés tönkreteheti a halak ívó helyét és megakadályozza, hogy a napfény behatoljon a vízbe. Az élőlények egy része fotoszintézist végez, vagyis vízből és szén-dioxidból a zöld színtestecskék közreműködésével és a napsugárzás energiáját felhasználva szénhidrátokat állít elő.
Rovarirtószerek...
A hatásos rovarirtók - pl. a DDT - emberek millióit mentették meg a maláriától és a tífusztól, és növelték a terméshozamot. Azonban káros hatást is gyakorolnak a környezetre. Az óceán vizéből beépülnek a tengeri élőlények szervezetébe és mérgezik azokat. Szinte mindenfajta tengeri élőlény szervezetében kimutatták a rovarirtók jelenlétét. Az Antarktiszon a pingvinek húsában, az Északi-sarkvidéken pedig a jegesmedvék agyszövetében mutattak ki rovarirtó szer maradványokat. A vegyszer a tengeri állatok szervezetébe a táplálékláncon keresztül kerül be. A rovarirtók felhalmozódnak az állatok testszöveteiben és károsíthatják a sejteket és megzavarhatják a szaporodás folyamatát.
Az óceán az élet bölcsője. Thor Heyerdahl figyelmeztet minket: "A halott óceán egyben halott bolygót is jelent."
Öntisztuló-e az óceán ?
1980-ban az addigi eredményeknek ellentmondó eredményeket hozott egy felfedezés a tenger öntisztuló képességéről. Bár az olajszennyeződés köztudottan hatalmas károkat okoz a tengeri élővilágban, az egyik biológus Kalifornia partjánál egy természetes olajszivárgás közvetlen közelében egy virágzó életközösséget talált, amely halakból, rákokból és tengeri csillagokból állt. Azt is megfigyelte a biológus, hogy ezek az élőlények kibocsátanak egy enzimet, amely az olajat ártalmatlan vegyületekre bontja.
A XX. századi fejlett technológiák ellenére is "alig tudunk többet a tengerről, mint a Holdról." - mondta Sylvia Earle, óceánkutató. A tengeráramlatok bonyolult rendszere a tenger minden szintjén megváltoztatja a feltételeket, az időjárás változásával párhuzamosan. Az óceán élőlényei, akárcsak a tengerbe juttatott szennyeződések, az áramlásokkal állandóan sodródnak. A szennyeződések részben lebomlanak, részben pedig továbbsodródnak a tengeráramlatokkal. A kutatók még nem ismerik pontosan az egyes szennyeződések viselkedését. Abban azonban megegyeznek, hogy a környezetre komoly veszélyt jelentenek a hulladékok, közöttük a nukleáris hulladék tengerbe öntése.
"Bár az óceán hatalmas," mondja Wayne Stobo, óceánkutató, "mégis ha folyamatosan öntjük bele a hulladékot, végül elérünk egy szintet, amikor az óceán már nem képes azzal megbirkózni." Egyes zárt tengerek, például a Földközi-tenger, vagy a Balti-tenger már a túlterhelés jeleit mutatja, nem képesek már több szennyeződést elnyelni. Mivel az óceánok nemzetköziek, több ország partját mossák, az óceánok felügyelete és szennyezés-kontrolja a Föld összes országának a feladata.
21. cikk
Veszély a munkahelyen
"Tragikus, hogy az azbeszt rengeteg embert fog megölni Brazíliában. Sokan közülük nem is dolgoznak ezzel az anyaggal, például a gyerekek, akiket otthon és az iskolában ér az azbeszt hatása. Az azbeszt mérgezés miatt bekövetkező halálesetek pontos száma mindig titok marad, mert ez egy rejtőzködő halál ok - az emberek 20, 40, 60 év múlva fognak meghalni rákban. Senki nem fogja tudni, hogy ezeknek a megbetegedéseknek a valódi oka az azbeszt." Dan Berman, aki a munkahelyi ártalmak szakértője, jellemezte ezekkel a szavakkal azt az alattomos veszélyt, amelyet az azbeszt építőipari felhasználása jelent, mind a munkásokra, mind a felhasználókra.
Az azbeszt természetes ásványi eredetű szálas szerkezetű anyag, amelyet már a rómaiak is használtak. Valaha "csoda ásványnak" nevezték, mert nem éghető. Többek között olajlámpák kanócaként használták, ruhák anyagába szőtték bele, hogy éghetetlenné tegyék azokat. Ma is széles körben használják tűzbiztos építőanyagok, például vízvezeték-csövek, festékek, szigetelőanyagok és falborító anyagok készítéséhez.
Az azbeszt tű-vékonyságú szálakból épül fel, amelyek a levegőbe jutnak az azbeszt bányászata során, valamint akkor, amikor az azbeszt tartalmú anyagot vágják. Ha belélegzi valaki, a rostok bekerülnek a tüdőbe. Az azbeszt nem bomlik le és nem szívódik fel a szervezetben. A szálak a tüdőben maradnak, izgatják azt és kis sebeket okozhatnak, ez végül is azbesztiózishoz vagy rákhoz vezethet.
Az anyag veszélyessége miatt Angliában 1931-ben elfogadtak egy egészségügyi törvényt, amely szabályozza a felhasználás körülményeit. Az Egyesült Államokban csak 40évvel később hoztak hasonló törvényt. A késedelem oka főként az volt, hogy a legfőbb azbesztgyártó üzem, a Johns Manville Company visszatartotta az anyag veszélyességére vonatkozó adatokat.
Irving J. Selikoff, az egyik New York-i kórház orvosa sok információt gyűjtött össze az azbeszt káros hatásairól, miközben segített annak a pernek az előkészítésében, amelyet a gyár azbesztiózisban szenvedő egykori munkásai indítottak az üzem ellen. Az üzem 1982-ben csődbe ment, mert nem tudta kifizetni a perköltségeket. Dr. Selikoff becslése szerint az azbesztiózis amerikai áldozatainak 85százaléka úgy halt meg, hogy nem kapott semmiféle kártérítést.
Bergman szerint Brazíliában az azbesztet széles körben alkalmazzák építési anyagként. Azt állítja, hogy sem a munkások, sem a felhasználók figyelmét nem hívták fel arra, hogy az azbeszt veszélyes anyag. Az Egyesült Államokban az azbesztmunkásoknak legalább maszkot kell viselniük az arcuk előtt, hogy csökkentsék a belélegzett azbeszt mennyiségét. Az USA-ban széleskörű erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a régi lakóházakban, iskolákban és hivatali épületekben eltávolítsák a falakból az azbeszt tartalmú építőanyagot.
Évente 100 000 haláleset
Óvatos és hivatalos becslések szerint évente több mint 100ezer ember hal meg az USA-ban a különféle foglalkozási betegségek következményeként. Ez a szám nem tartalmazza a munkahelyi baleseteket. Sok munkahelyen a természetes veszélyek mellett mesterségesen előállított vegyszerek is veszélyeztetik a munkások egészségét.
A Munkahelyi Statisztikai Hivatal becslése szerint 1983-ban 106 000 foglalkozási megbetegedés történt országosan. Elismerik, hogy a valódi szám ennél akár lényegesen nagyobb lehet. Lehetetlen megállapítani a világos összefüggést a munkahelyi ártalom és egy később fellépő betegség között, különösen akkor, ha a statisztika alapját a munkaadó adatai képezik.
A foglalkozási betegségek általában sok évvel azután lépnek fel, hogy a dolgozó a munkahelyén érintkezésbe került a veszélyes anyaggal. Az áldozatok gyakran évekkel azután halnak meg, hogy elhagyták a a veszélyes munkahelyet, így nem látszik, hogy a haláleset munkahelyi ártalom következménye. A Nobel díjas biológus, George Wald jegyezte meg, hogy "Ez olyan mint egy nagy háború. Azonban a sérültek nem harcoltak, csupán a megélhetéshez szükséges pénzt akarták előteremteni."
A hivatalnokok kisebb veszélyben vannak, mint azok a munkások, akik veszélyes vegyszerekkel dolgoznak. Azonban újabban kimutatták, hogy a számítógéphez kapcsolt képernyő által kibocsátott sugárzás is káros lehet az egészségre. A hivatalokban dolgozók egészségét károsíthatják az épületen belüli szennyező anyagok, például a fénymásolókhoz használt vegyszerek és a rovarirtók. Mivel az USA-ban a hivatalépületek általában légkondícionáló berendezéssel vannak ellátva, a szennyező anyagok a természetes szellőzés hiánya miatt hosszú ideig megmaradnak az épület levegőjében. Ugyanezen ok miatt a bakteriális és a vírusos fertőzések valószínűsége is nagyobb.
A vegyszerek lehetnek gyilkosok
Nehéz kiszűrni a halálesetek közül azokat, amelyek munkahelyi ártalom következményei. Néha a gyilkos rejtve marad az iparban jelenleg használt körülbelül 65 000 vegyszer között. A kormány csupán 575 olyan vegyszer használatát szabályozza, amelyekről feltételezhető, hogy veszélyesek.
A kutatók kimutatták, hogy néhány vegyszer, például az azbeszt, az urán vagy a vinil-klorid különböző fajta rákot okozhat az emberi szervezetben. A szénporban előforduló magas azbeszt tartalom a bányászoknál tüdőrákhoz vagy az un. fekete-tüdő betegséghez vezethet. Egyes fémek, például a nikkel, a króm vagy az alumínium sok esetben okozott húgy-hólyag rákot gépkezelőknél vagy a fémkohókban dolgozóknál.
A gumiiparban dolgozók lényegesen nagyobb arányban halnak meg rákban, különösen gyomor, bél és prosztata rákban, mint ahogy régebben feltételezték. A koksz és az acélüzemekben dolgozók munkások 7 és félszer gyakrabban betegszenek meg vese rákban mint az átlagember. Ezért főként az acélgyártás során felhasznált rák-okozó adalékanyagok a felelősek.
Az Amerikai Rák Egyesület 6 000 tetőfedőt vizsgált meg, akik benzo-pirán hatásnak vannak kitéve, miközben szurkot és aszfaltot használnak a tető készítésénél. A vizsgálat kimutatta, hogy az átlagnál magasabb a rákból, különösen a száj, a torok és a gégerákból eredő halálozási arány.
A legtöbb rák oka a környezetszennyezés
A Világ Egészségügyi Szervezet (WHO) becslése szerint az összes rákmegbetegedésnek legalább a 75-80százalékát valamilyen környezetszennyező anyag, például ipari szennyezés váltja ki.
Minden évben új vegyszerek ezreit vezetik be. Ezek emberre gyakorolt hatását azonban csak ritkán vizsgálják meg. Tudományos és orvosi ismeretterjesztő művek szerzője írta: "A II. világháború óta az új (veszélyes) vegyszerek száma olyan robbanásszerűen növekszik, hogy bekövetkezhet egy második ipari forradalom, különösen a műanyagok és más benzinszármazékok zavarba ejtő sokféleségének köszönhetően."
Néhány áldozat
1974 januárjában bejelentették, hogy a Goodrich PVC (polivinil-klorid, egyes műanyagok alapanyaga) üzemben néhány munkás meghalt egy ritkán előforduló májrákban. A munkások előzőleg a vinil-klorid (a PVC gyártás alapanyaga) hatásának voltak kitéve. 1974 óta a PVC gyár munkásai között további 30 olyan májrák okozta halálesetről számoltak be, amely a vinil-klorid hatására vezethető vissza. A Textildolgozók Szakszervezetének kutatási igazgatója hozzáfűzte: "Még nem tudhatjuk, hogy hány száz további áldozat fog meghalni amiatt, hogy az ipar elmulasztja a felhasznált vegyi anyagok megfelelő vizsgálatát." Évtizedeken keresztül senki sem feltételezte, hogy ezek az anyagok rákot okozhatnak. 1970 előtt a vinil-klorid hatásait egyáltalán nem is vizsgálták.
1973 nyarán a Borden Chemical Company munkásai között egy rejtélyes idegrendszeri betegség tört ki. Hatvannyolc munkás lett beteg egy néhány hónapon belül. Közülük néhányan kórházba is kerültek a végtagjaik nagymértékű gyengesége miatt. Ez az idegrendszeri betegség végül bénasághoz vezet.
Egy széleskörű vizsgálat során azt állapították meg, hogy a mérgezést egy új oldószer (metil-n-butil-keton) okozta, amelyet az első mérgezés előtt mindössze három hónappal vezettek be. Az új oldószer alkalmazását az üzemben azonnal beszüntették.
Egy gyomirtóról, amelyet a farmerek használtak, kiderült, hogy mérgező anyagot, dioxint tartalmaz, amely bőrbetegségeket, koraszülést, születési rendellenességeket, daganatos megbetegedéseket, sőt halált is okozhat. A "narancs gáz", amelyet az USA lombtalanítóként használt Vietnamban a háborúban kilenc éven keresztül, hogy tönkretegye az ellenség gabona földjeit és kaucsuk ültetvényeit, szintén tartalmazott dioxint. 1970-ben, amikor kiderült, hogy a kiszórás területein az asszonyok torz gyerekeket szülnek, beszüntették az alkalmazását. Néhány Vietnamban szolgáló amerikai veterán, aki a "narancs gáz"-zal érintkezésbe került, szintén dioxin mérgezést kapott.
Kaliforniában a "Szilikon völgyben" azok az emberek, akik a számítógépek fontos alkatrészeit, a chipeket készítik, sapkát, védőruhát, védőszemüveget és csizmát viselnek, és olyan steril levegőben dolgoznak, mint amilyen a műtőkben szokott lenni. A tisztaság azonban nem az emberek egészségét óvja, hanem a chipeket. A fejlett technológiájú félvezetőipar veszélyes lehet a benne robotoló munkások számára. Mérgező gázok, savak, oldószerek és fémek egészségre káros hatásainak vannak kitéve.
Segítenek-e a munkaegészségügyi törvények?
1970 óta körülbelül 20 szövetségi törvényt fogadtak el annak érdekében, hogy megvédjék a munkásokat a veszélyes vegyszerektől. Ezek között a legfontosabb a Foglalkozási Biztonság és Egészség Törvény valamint a Mérgező Anyagokat Felügyelő Törvény. Az első törvény azt írja elő, hogy minden amerikainak joga van a biztonságos munkahelyhez. Ennek a törvénynek az a célja, hogy szabályozza a veszélyes anyagok még biztonságosnak tekinthető szintjeit. A második törvényt azért alkották meg, hogy visszaszorítsák a veszélyes anyagok gyártását és helytelen használatát. A végrehajtással megbízottak alacsony létszáma, a vegyipar nagy politikai befolyása és a veszélyes vegyi anyagok igen elterjedt használata miatt egyik törvény sem tudta kiirtani a munkahelyekről a szennyeződéseket.
Alan Anderson, környezetvédelmi író véleménye szerint "Néhány igazán nagyüzem, mint például a Dow Chemical, a Du Pont és a General Motors számottevő anyagi forrást biztosít az egészségvédelemre. Azonban a közepes és a kisvállalatok számára a munkások biztonsága még új fogalom." Anderson úgy véli, hogy többet kellene tenni a munkások védelméért állami szinten. Megjegyzi, hogy amíg Finnországban körülbelül 500 kutató foglalkozik 2 millió munkás védelmével, addig az USA-ban 700 kutató áll rendelkezésre 60 millió munkás védelmére.
Fontos tudni
Az 1980-as évek közepére több mint 20 állam és több mint 30 önkormányzat fogadta el azt a törvényt, amely szerint a munkásoknak joguk van tudni azokról a veszélyekről, amelyeknek az adott munkahelyen ki vannak téve. A törvény előírja, hogy fenn kell tartani egy olyan ingyenesen hívható telefonvonalat, amelyen a munkás felvilágosítást kaphat bármely vegyszer veszélyeiről. Egy másik törvény azt írja elő, hogy az üzemnek részletesen tájékoztatni kell a munkást a munkás által használt vegyszer egészségi kockázatáról és arról, hogy hogyan lehet a káros hatásokat megelőzni.
22. cikk
Gazdasági fejlődés vagy tiszta környezet?
Tiszta környezet vagy munkahelyek?
1971 júliusában az USA Virginia államában az Olin Mathieson Corporation bejelentette, hogy nem tudja teljesíteni az állami környezetvédelmi előírásokat, amelyek korlátozzák a Holston folyóba öntött hulladék mennyiségét. Az üzemet bezárták. Több mint 600 munkást bocsátottak el. Az elküldött alkalmazottak egy része több mint 25 éve dolgozott az üzemben. Az Appalachian hegység egyik völgyében meghúzódó kis ipari város, Saltville lakóinak 1985 óta ez az üzem jelentette a gazdasági biztonságot.
A riporter, aki beszámolt Saltville gazdasági hanyatlásáról, azt mondta, hogy "a kisváros a környezetvédők és az ipart támogatók közötti harc áldozata lett." A tartományi Környezetvédelmi Hivatal arra hivatkozott, hogy az üzem évek óta szennyezi a Holston folyót, ezzel halpusztulást okoz és veszélyezteti az ivóvízkészletet. Sok gyári munkás keserűen jegyezte meg, hogy az üzem képes lett volna arra, hogy végrehajtsa a szükséges környezetvédelmi beruházásokat, de mégsem tette meg.
Az egyik gyári alkalmazott hozzátette: "Megértem azt, hogy tiszta vízre szükségünk van. Azonban pénzre is szükségünk van, hogy ennivalót tudjunk venni. Amikor a tartományi hivatalnokok idejöttek, úgy tűnt, hogy jobban aggódnak a halakért, mint értünk."
Saltville gazdasági balszerencséje példa egy egyre növekvő dilemmára: Összeegyeztethető-e a gazdasági növekedés az egészséges környezettel?
A fő dilemma
Az Egyesült Államokban West Virginia a gyönyörű hegyek, völgyek és a csobogó patakok állama. A hegyek több millió tonna kőszenet rejtenek. A tájat sok helyen tönkreteszik a bányák meddőhányói és a külszíni fejtések. A szénbányászat mellett West Virginia fő munkahelyteremtő ágazata a papírgyártás és a vegyipar.
A 30 km hosszú Kanawha folyó völgyében körülbelül 20 vegyi üzem működik. Ezek az üzemek fontos termékeket állítanak elő, például műtrágyát, növényvédő szereket és műanyagokat. Azok a vegyszerek, amelyek alapanyagként használnak e termékek előállításához, gyakran robbanásveszélyesek, mérgezők vagy rákkeltők. A Kanawha folyó völgyének lakói komoly dilemmával kerülnek szembe: a munka, amelyet a megélhetésükért végeznek, káros az egészségükre. A munka és az egészség közötti konfliktus az emberek életében mindig is létezett.
Institute város West Virginiában
West Virginia Institute nevű városában is igen nyilvánvaló ez a konfliktus. A városban működik egy vegyiüzem, amely egy "Temik" nevű rovarirtó szert állít elő. 1985-ben egy augusztusi vasárnap délelőtt a rovarirtószer kiszivárgott a gyárból és mérgező felhőbe burkolta a várost.
A veszélyt jelző sziréna 15 perccel azután szólalt meg, hogy a szivárgás elkezdődött. Ekkorra azonban már sokan rosszul érezték magukat: köhögtek, fuldokoltak és könnyeztek a levegőbe került mérgező gázól. 135 embert kellett kórházba szállítani.
A város lakossága két táborra szakadt: az egyik az üzemet támogatta, mert az biztosította a számukra a megélhetést, a másik tábor pedig támadta az üzemet a nem megfelelő biztonsági berendezések miatt. 250 ember vett részt egy összejövetelen, amelyen kifejezésre juttatták az aggodalmukat és próbáltak megoldást találni a problémára. Az egyik résztvevő azért hibáztatta az üzemet, hogy az "feláldozza a környék lakóinak biztonságát a nagyobb profit érdekében." Egy másik viszont azt mondta: "Egész életemet ebben a városban éltem le. Én teljesen megbízom az üzemben."
Institute városa példa arra a problémára, amellyel a világon a munkások millióinak kell szembenézniük. A gyári munkások gyakran szembefordulnak a környezetvédőkkel, mert féltik a megélhetésüket. Az emberek mindenütt két táborra szakadnak: azokra, akik a természetet teljesen érintetlenül akarják hagyni és azokra, akik munkahelyet szeretnének.
Állás-zsarolás
Nem régen jelent meg egy könyv a következő címmel: Aggodalom a munkahelyért: Állás-zsarolás, Munka és környezet. A szerzők annak az aggodalmuknak adtak hangot, hogy "a munkaadók és a politikusok kezdenek szakértővé válni abban, hogy hogyan lehet kihasználni azt a tényt, hogy az emberek féltik a munkahelyüket. Ezen keresztül a munkásokat rá lehet venni arra, hogy az egészségükre veszélyes munkahelyeket is elfogadják, a helyi közösségeket pedig arra, hogy beletörődjenek a környezetkárosításba."
A munkahely a legtöbb ember számára létszükséglet. E nélkül ugyanis nem tudja megvásárolni azokat a tárgyakat, amelyekre szüksége van ahhoz, hogy önmagának és a családjának kényelmes életkörülményeket teremtsen. A munkanélküliek gyakran az önbecsülésüket is elveszítik. A vállalatok sok esetben azzal próbálnak a helyi közösségek vezetőinél engedményeket kicsikarni a terület-felhasználással és a környezetvédelemmel kapcsolatban, hogy azt ígérik, hogy új munkahelyeket teremtenek."
Szilikon Völgy
Észak-Kaliforniában a Palo Alto és San Jose városok között húzódó sávot az USA legszebb vidékének tekintik. Az éghajlat kellemes és a táj gyönyörű. Ezen a területen, amit Szilikon Völgyként emlegetnek, körülbelül 500 elektronikai üzem működik. A Szilikon Völgybeli állások sok ember számára kívánatosak. A munkahelyek szépek és nagyon tisztának tűnnek. Sokan dolgoznak úgynevezett "tiszta szobákban", amelyek olyan sterilek, mint egy kórházi műtő."
Judy Washington is egy ilyen "tiszta szobában" dolgozott, integrált áramkörökkel. Ezek az áramkörök, bár egy újszülött körménél is kisebbek, a komputerek agyának tekinthetők. Judy nem sokkal azután, hogy a "tiszta szobába" került dolgozni, megbetegedett: szédült, elvesztette az emlékezetét, csalánkiütések borították el a testét és légzési nehézségei támadtak. Az integrált áramkörök készítésénél olyan vegyszereket használnak, amelyek az egészségre ártalmasak. A munkahelyi ártalmakkal foglalkozó intézet vezetője mondta: "A tiszta szoba azt a célt szolgája, hogy a számítógépek kényes alkatrészeit megóvják a szennyeződésektől, és nem azt, hogy a munkások egészségét védjék. A munkások sok igen veszélyes vegyszerrel dolgoznak, és sok esetben szenvednek ezek hatásaitól."
Szavazás az egészségért és a tiszta környezetért
1981-ben végeztek egy felmérést az USA 41 államában. A felmérés során 33ezer embert kérdeztek meg. A nők a férfiaknál jobban ragaszkodtak a szigorú biztonsági előírásokhoz, még annak árán is, ha ezek betartatása a gazdasági hasznot, vagy a munkahelyeket veszélyeztetné. A felmérések elemzője azt is írta: "Bár sok ember érzékeli, hogy nehéz pontosan meghatározni és számokkal kifejezni a környezeti veszélyeket, mégis úgy érzik, hogy az amerikai társadalom szükségtelenül magas kockázatot vállal. Tíz megkérdezett közül nyolcan úgy vélik, hogy Amerikában jelenleg nem tesznek eleget az egészség veszélyeztetése és a környezet károsítása ellen. A résztvevők 3:1 arányban azon a véleményen voltak, hogy addig meg kellene tiltani minden vegyszer gyártását, amíg vizsgálatokkal nem igazolják, hogy az az egészségre ártalmatlan."
29. cikk
Ólom - helyes és helytelen használata az évszázadok során
Minden fém apja
A régi időkben az ólom volt a legnépszerűbb fém. A vegyületeit arcpúderként, rúzsként, vagy álarcfestéshez használták. Festékekben alkalmazták, mint színezéket. Az ólomvegyületeket használták születésszabályozó szerként (mint spermaölő anyagot), fűszerként és bor tartósítószerként is. Az ólom ötvözeteiből kupákat, tányérokat, kancsókat, edényeket és serpenyőket készítettek. Pénzérméket is készítettek ólomból valamint ólom és más fémek, például réz, ezüst és arany ötvözeteiből. Az ókori Rómában és a Római Birodalom más városaiban a vízvezetékrendszer csöveit ólomból készítették - ez volt ebben az időben az ólom legfontosabb felhasználási területe.
A rómaiak tudták, hogy az ólom veszélyes fém, de mivel nagyon hasznos volt, figyelmen kívül hagyták a veszélyt. Azt hitték, hogy ha csak kis mennyiségben kerül be a fém a szervezetbe, akkor nem nagyon káros. A bányászok szenvedtek leginkább az ólom káros hatásaitól, ezért a rómaiak leginkább rabszolgákat dolgoztattak a bányákban, akik rövid életük nagy részét a föld alatt töltötték.
Sok kutató úgy véli, hogy a Római Birodalom hanyatlásához a rómaiak ólommérgezése jelentősen hozzájárult. Az ételekben és az ivóvízben jelenlévő ólom meddőséghez vagy halva születéshez vezethetett. Az ólommérgezés is felelős lehetett a két degenerált uralkodó, Caligula és Nero elmeproblémáiért.
Az ólom segített a tudás terjesztésében
A tizenötödik század végén Gutenberg felfedezte a könyvnyomtatást, amelyhez ólomból készült betűket alkalmazott. A nyomtatás segített felszámolni a tudatlanságot és megváltoztatta a történelmet azáltal, hogy lehetővé tette a tudás terjedését.
Az ólom, mint méreg
Az emberek korán felismerték, hogy az ólom láthatatlan és lassan ható méreg. Az uralkodó családok tagjai gyakran alkalmazták abból a célból, hogy megszabaduljanak a nemkívánatos rokonaiktól. A franciák az ólmot tréfásan (poudre de la succession) örökösödési pornak nevezték el.
Az ólom az Újvilágban
Észak-Amerikában az ólmot 1621 óta bányásszák Virginia államban. Azért tartották értékesnek, mert könnyen hajlítható és ellenáll a korróziónak.
1980-ra az USA a világ legnagyobb ólomfelhasználója lett. Évente körülbelül 1,3 tonna ólmot használ fel, amely a világ teljes ólomfelhasználásának 40százaléka.
Ólom az autókban
Az 1920-as évek elején vezettek be egy szerves ólomvegyületet, az ólom-tetraetilt, benzinadalékanyagként, a benzin kompresszió tűrésének javítására és a motor "kopogásának" csökkentésére. Ez a felfedezés jelentős volt, mert lehetővé tette a belsőégésű motorok fejlesztését. Rövid idővel az ólom-tetraetil bevezetése után a vegyszert előállító munkások közül sokan megbetegedtek. Olyan hírek kezdtek elterjedni, hogy a munkások megőrültek és kényszerzubbonyt kellett rájuk húzni. Az újságírók az ólmozott üzemanyagot "őrült benzinnek" nevezték el. 1925 májusában az Egyesült Államok vezető főorvosa felfüggesztette az ólmozott benzin előállítását és használatát. Közben egy orvosbizottság vizsgálta az anyag veszélyességét. A bizottság azt állapította meg, hogy "nincs elég indok arra, hogy megtiltsák az ólmozott benzin gyártását és használatát üzemanyagként, amennyiben biztosítják, hogy a forgalmazás és a felhasználás megfelelő szabályok betartása mellett történik." Ezzel szemben csupán 1970-ben vezettek be olyan előírásokat, amelyek az addiginál alacsonyabb ólomszintet írnak elő a benzinben.
Néhány beteg gyerek
Ólommérgezést találtak néhány olyan egy és hat év közötti gyereknél, akik olyan régi házban éltek, ahol pergett a festék a falakról és töredezett a vakolat. Bár már 1940-ben bevezették az USA-ban az ólommentes festékeket, mégis az öreg épületek ezreiben ólomtartalmú vakolat és festék borította a falakat. A megfelelő felügyelet hiánya, az éhezés, az ólomvegyületek édeskés íze és a kisgyerekeknek az a szokása, hogy mindent a szájukba vesznek, volt az oka annak, hogy néhány kisgyermek lekaparta és megette a mérgező vakolatot és falfestéket.
Az ólom lassan felgyűlt a gyerekek szervezetében. Korai stádiumban nyugtalanságot, viselkedési problémákat és a koncentrálóképesség romlását okozta. Hosszabb idő után szellemi visszamaradottsághoz, vaksághoz és egyéb szellemi és testi tünetekhez, végső esetben halálhoz vezetett az ólommérgezés.
A felnőttek esetében is káros, ha a szervezetükbe ólom kerül. Azonban a gyerekek különösen érzékenyek, hiszen a testük kisebb nagyságú, azonkívül az emberi agy nagyrészt a korai években fejlődik. Becslések szerint egy amerikai átlagosan 100mikrogram ólmot nyel le naponta. Egy felnőtt szervezete a bekerült ólom 20százalékát tartja meg, egy gyereké azonban 60százalékát.
1985-ben az USA-ban körülbelül 700 000 hat évnél fiatalabb gyerek szenvedhetett ólommérgezésben. Közülük kétszáz halt meg. A problémát először 1971-ben ismerték fel. Azóta állami program keretében eltávolítják a régi épületek falairól az ólomtartalmú festéket és a veszélyeztetett gyerekek szervezetében mérik az ólomszintet. Ez a program csökkentette az ólomproblémát. 1975 és 85 között az ólomfelhasználás 20százalékkal csökkent az USA-ban. Az ólom még így is az ötödik legfontosabb fém maradt.
Ólom található a már említett benzinen, falfestéken és vakolaton kívül egyes szárazelemekben, műtrágyákban, kozmetikumokban, lőszerekben, zománcokban, tintákban és az élelmiszerekben.
Ólom az élelmiszerekben
Az ételekben is található kis mennyiségű ólom. A növények könnyen felszívják az ólomszennyeződést a talajból, amely így a növényeket elfogyasztó állatok és emberek szervezetébe is bejut. Az élelmiszerfeldolgozás során a levegőből is kerülhet ólomszennyezés az ételekbe. Az ólmot a konzervdobozok leforrasztásánál is használják. Egy kutató 400-szor nagyobb mennyiségű ólmot mért a tonhal konzervben, mint a friss tonhalban. Az élelmiszer a legjelentősebb ólommérgezés forrás, bár az emberek nagyrészt nincsenek ennek a veszélynek a tudatában.
Rájöttek arra is, hogy a levegőből ólomszennyeződés hullik le a földre. Az ilyen módon az utcák porába és a talajba bekerülő ólom is lehet az ólommérgezés forrása, különösen a gyerekek esetében. A forgalmas nagyvárosok porából vett mintáknak mindössze 1grammjában 9-10-szer annyi ólmot találtak, mint amennyi a gyermekek esetében a teljes megengedett napi ólombevitel tömege. A jelenlegi kutatások azt mutatják, hogy a gyermekkori ólommérgezés sokkal szélesebb körben elterjedt, mint ahogy régebben gondolták. Nemcsak nagyvárosokban gyakori, hanem vidéken is, különösen a nagy forgalmú autópályák közelében.
Ólom a levegőben
A levegőbe kerülő ólom komoly problémát jelent. A sarkokon lévő jégsapkák pontosan rögzítik az évszázadok során bekövetkezett változásokat a levegő ólomtartalmában. A légáramlatok magukkal sodorják a levegőbe került szemcséket, amelyek a csapadékkal végül is a felszínre kerülnek. Így jut el az ólomszennyeződés a sarkokra is. A sarki jégbe kerülő szennyeződések évszázadokig ott maradnak, rögzítve a levegőszennyeződés mindenkori mértékét. A fúrással kivett jégminták segítségével egészen i.e.800-ig tudnak a kutatók adatokhoz jutni. A Scripps Óceánkutató Intézet mérései szerint a sarkokon 1940 óta esett hóban 800-szor annyi ólmot lehet találni, mint abban, amely a Krisztus előtti időkben esett. A mai emberek csontja 500-szor annyi ólmot tartalmaz, mint a történelem előtti embereké.
Ólom az üzemanyagban
A gépjárművek kipufogógáza felelős a levegő ólomtartalmának 75százalékáért. A benzinmotorok hatásfoknövelésének a legolcsóbb módja, ha az üzemanyaghoz ólom-tetraetil adalékanyagot kevernek.
1975 óta, amikor életbe lépett az a törvény, amely előírja az autóknál a katalizátor alkalmazását, egyre több ember használ ólommentes benzint, hogy megkímélje a készülékét az ólom által okozott károsodástól. Ennek eredményeként jól érzékelhető mértékben csökken a levegő ólomtartalma az USA-ban.
1985-ben az amerikai Környezetvédelmi Hivatal (EPA) figyelmeztetett arra, hogy "az 1970-es évek végén az amerikaiak vérében mérhető ólomtartalomnak több, mint az 50százaléka a kipufogógázokból származott." Az ólmozott benzint előállító üzemek képviselői megkérdőjelezték azoknak a bizonyítékoknak a hitelességét, amelyek alapján a figyelmeztetés született. Az egyik képviselő a következőket állította: "Az ólmozott benzin több, mint 60 éves használata során egyetlen olyan személyt sem találtak, aki említésre méltó egészségkárosodást szenvedett volna a levegőbe kerülő ólmozott benzintől." Ennek ellenére az EPA a levegőbe juttatható ólom engedélyezett mennyiségét fokozatosan csökkenti. 1988-ra tervezik az ólmozott benzin használatának teljes betiltását.
Hogyan károsítja az ólom az emberek egészségét? Azért nehéz kimutatni az ólommérgezés széleskörű elterjedését, különösen a felnőtteknél, mert a tünetek nemcsak az ólommérgezésre jellemzőek. A felnőttek esetében fejfájást, kedvetlenséget és vérszegénységet; a gyerekeknél pedig szellemi tompaságot okozhat az ólommérgezés. Az orvosok figyelmét azért is kerülhetik el az ólommérgezéses esetek, mert nincsenek kellőképpen a tudatában ennek a problémának.
Ismeretes, hogy azoknak az embereknek a vérében növekszik az ólom mennyisége, akik ólommal szennyezett levegőt lélegeznek be. A Környezetvédelmi Alap szerint az amerikaiak vérében az ólomkoncentráció átlagosan a negyede annak, mint amit a klasszikus ólomszennyezési eseteknél az áldozatok vérében mértek. Az ólom azért veszélyes, mert gátolja azt a biokémiai folyamatot, amelynek során a vér vörösvérsejtjei felépülnek.
35. cikk
A sugárzás: láthatatlan szennyezés
Az intenzív sugárzás halált is okozhat
Samuel Yannon körülbelül 1964-ben kezdett fejfájásra panaszkodni. New York városban dolgozott az Empire State Building 87. emeletén, mint technikus. A feladata azoknak a mikrohullámú rendszereknek a behangolása volt, amelyek a televízió programokat továbbítják a város otthonaiba. Gyakran dolgozott 60órát egy héten. Általában kimerülten ment haza a munkahelyéről.
Körülbelül egy évvel azután, hogy a fejfájás elkezdődött, látásprobléma és egyensúlyzavar is jelentkezett nála. Az orvos azonban semmi rendellenességet nem talált. Yannon így továbbra is dolgozott, azonban az egészségi állapota egyre romlott. Nem tudott aludni, mozgászavarai lettek, feledékennyé vált és 15kg-ot fogyott. 1970-re annyira rossz egészségi állapotba került, hogy nyugdíjazni kellett. Egy orvos végül megállapította, hogy "a krónikus idegrendszeri és az ezzel összefüggő pszichés zavarok oka egy olyan biológiai változás volt, amelyet az okozott, hogy Yannon hosszú ideig ki volt téve nagy dózisú mikrohullámú sugárzásnak."
A diagnózis túl későinek bizonyult. A felesége mondta, hogy "Yannon nagyon-nagyon nyughatatlan volt, azonban a szobában sem tudott anélkül közlekedni, hogy valaminek neki ne ment volna. Speciális tányérból kellett etetni, hogy ne öntse ki az ételt." 1973-ban kórházba került és néhány hónap múlva meghalt.
Semmilyen érzékszervvel nem érzékelhető
A legtöbb ember számára hihetetlen, hogy a sugárzás káros lehet az egészségre. A sugárzás nem látható, nem hallható, nincs szaga, sem íze. Mégis mindenütt előfordul a környezetünkben: a talajból, az építőanyagokból, a Napból és a világűrből természetes háttérsugárzás éri az élőlényeket. (Az, aki repülőgépen utazik, nagyobb intenzitású kozmikus sugárzásnak van kitéve, mint aki a Földön van.) Ehhez adódik hozzá az állandóan növekvő szintű mesterségesen létrehozott sugárzás. A mikrohullámú sütő, a számítógép képernyője, a TV és a rádió készülék sugárzást bocsát ki. Az orvosi diagnosztikai célra elvégzett röntgen és izotópos vizsgálatok és a sugárkezelések nagy mértékben növelik az emberek sugárterhelését. A kísérleti atomrobbantások és a nukleáris erőmű-balesetek (pl. Csernobil) is emelik a sugárszintet.
Ha az emberi szem ugyanúgy érzékelné a többi sugárzást is, mint ahogyan a fényt, akkor halvány ragyogást látnánk a sugárzást kibocsátó tárgyak körül. A radar sugár, amelynek segítségével a repülőterek közelében pásztázzák az eget, ugyanúgy látszana, mint a tengerparti világítótornyok fénysugara az éjszakai sötétben. A Föld az űrből nézve vibrálna.
Mi a sugárzás?
A sugárzás az energia továbbterjedése hullám formájában a légüres térben és az anyagban. A sugárzásokat aszerint osztályozzuk, hogy milyen a hullám frekvenciája és a hullám terjedésének sebessége. Minél nagyobb a frekvencia, annál nagyobb a sugárzás energiája és annál veszélyesebb a sugárzás az élőlényekre. A sugárzásokat általában két nagy csoportra osztják: ionizáló sugárzások és nem-ionizáló sugárzások. Az ionizáló sugárzások elegendő energiával rendelkeznek ahhoz, hogy szerkezeti változásokat idézzenek elő annak az anyagnak az atomjaiban, amelyen keresztülhatolnak. Az ionizáló sugárzás ezért roncsolhatja az élőlények sejtjeit, ami rákos burjánzást válthat ki. A nem-ionizáló sugárzások nem képesek arra, hogy ilyen változást előidézzenek. A kutatók nem ismerik még pontosan a nem-ionizáló sugárzásoknak az emberi szervezetre gyakorolt hatását.
Mennyi a túl sok?
A sugárzás nagy dózisa az emberek és az állatok szervezetében hozzájárulhat a rákos daganatok kialakulásához. Azonban azt senki sem tudja megmondani, hogy mi számít nagy dózisnak. Az orvosi alkalmazás esetén meghatározták a még biztonságosnak tekinthető dózist, az iparban azonban általában nem.
Veszélyek
George Casarett radiológus szerint "elméletileg bármilyen kis mennyiségű sugárzás is hozzájárulhat a rákos megbetegedés kialakulásához. Az emberek biztonsága érdekében fontos, hogy a röntgen vizsgálatok és egyéb orvosi diagnosztikai eljárások során a lehető legalacsonyabb sugárdózisnak tegyék ki az embereket."
John W. Gofman magfizikus 1983-ban közzétette a sugárzási kockázatról szóló elemzését. A Sugárzás és az emberi egészség c. könyvében azt a becslést írta le, hogyha Amerikában a röntgen sugár dózist egy-harmaddal csökkentenék, a következő harminc évben egy millió rákból eredő halálesetet lehetne megelőzni.
Egy 1969 óta folytatott vizsgálat során azt mutatták ki, hogy az elektromos és az elektronikai iparban dolgozó férfiaknál az agydaganat gyakrabban fordul elő, mint az átlag népességben. A repülőgépek műszerfala alacsony energiájú sugárzást bocsát ki. A kutatási eredmények azt mutatják, hogy a pilóták gyakrabban szenvednek egy olyan - vaksághoz vezető - szembetegségben, amelynek a kialakulását a szemet érő sugárzás elősegíti, mint a hasonló korú más foglalkozású emberek. Egyes vélemények szerint a nagy-feszültségű vezetékek közelében élő emberek is ki vannak téve az egészségkárosodás veszélyének. Csirke-embriókat tettek ki kísérleti céllal alacsony energiájú sugárzásnak és azt tapasztalták, hogy bizonyos frekvenciáknál rendellenességek keletkeztek a csirkék agyában. Egy másik vizsgálat során férfiak egy csoportját rövid ideig tartó alacsony energiájú sugárzásnak tették ki. A férfiak egy másik csoportja olyan szobában tartózkodott, ahol nem volt ilyen sugárzás. A kísérlet során mindkét csoport tagjainak vizsgálták az életfunkcióit. Azt tapasztalták, hogy azoknak a férfiaknak, akik ki voltak téve a sugárzás hatásának, lelassult a szívműködése és kis mértékben megváltozott az agyműködésükről készített EEG görbe is. A másik csoportnál semmilyen változást nem tapasztaltak.
A vizsgálatok azt mutatják, hogy az alacsony energiájú sugárzás legyengíti a szervezetnek azt a védekező funkcióját, amely megakadályozza, hogy az agyba a véráramon keresztül mérgező anyagok jussanak be. Azt is feltételezik, hogy az agy és más szövetek kálcium kibocsátására is hatással lehet az alacsony energiájú sugárzás. A kálcium fontos szerepet játszik az ember sejtjeinek működésében.
Dr. Ross Adey, aki ennek a területnek az egyik vezető kutatója, azt reméli, hogy a tudomány már közel jár ahhoz, hogy feltárja, hogy a nem-ionizáló sugárzások milyen hatást gyakorolnak az élő szervezetekre. Abban bízik, hogy ezek a kutatási eredmények nemcsak abban segítenek, hogy a szakemberek megállapíthassák, hogy mekkora az a dózis, amely még biztonságosnak tekinthető, hanem a biológiai és orvosi kutatás számára is hasznosnak bizonyulnak. Az eredmények talán közelebb viszik a kutatókat ahhoz is, hogy megértsék a rák keletkezésének okait.
Elektronikus szmog
1984-ben az amerikai Környezetvédelmi Hivatal (EPA) egy öt évig tartó kutatás alapján közzétett egy ajánlást, miszerint a műsorszórás frekvenciáit szabályozni kellene, ugyanis a sugárzás szervezetre gyakorolt hatása a frekvenciától is függ. A kutatás során az is kiderült, hogy az amerikaikat érő nem-ionizáló sugárzás 90%-a a TV és a rádiókészülékekből származik. Az ajánlást végül is elvetették, mert a műsorszóró vállalatok úgy ítélték meg, hogy a más frekvenciákra átállás költségei nagyon magasnak lennének. A becsléseik alapján körülbelül 40millió $ költség árán csupán öt ember életét lehetne megmenteni. Amikor a kormány egy gazdaságossági számításnál meghatározza a ráfordítás/haszon arányt, egy ember életét 7millió $-ra értékeli.
A sugárzás felhasználásának mértéke növekszik
Az ipar évente 20%-kal növeli a különböző sugárzások felhasználását. Sugárzást használnak az orvosi eszközök sterilizálására vagy a rovarok és a petéik elpusztítására az élelmiszerekben. Az amerikai Élelmiszeripari Minisztérium engedélyezte az élelmiszerek besugárzással történő tartósítását, mert ez a módszer eredményes, miközben veszélytelen a fogyasztókra. A csomagoló-iparban is széles körben használnak sugárzásokat. A műanyag fóliák sugárzás hatására zsugorodnak és így tökéletesen rásimulnak a becsomagolandó termékre.
Besugárzott ételek
Amerikában az elfogyasztott ételeknek körülbelül 1%-a tartalmaz kémiai adalékanyagokat. A vegyszerek nagy része tartósítószer. A szakemberek egy részének az a véleménye, hogy biztonságosabb és egészségesebb lenne a fogyasztók számára, ha sugárzással tartósított élelmiszereket ennének.
A sugárzástól az étel nem válik radioaktívvá, azonban kémiai változás történik benne. 1950-es évek óta több ezer vizsgálatot végeztek azzal kapcsolatban, hogy a sugárzással tartósított ételek károsak-e az egészségre. A vizsgált esetek közül csupán néhány állatnál és 15 alultáplált indiai gyereknél találtak valamilyen rendellenességet, a többieknél nem. A szakemberek véleménye mégis megoszlik e kérdésben. A sugárzással történő tartósítás ellenzői úgy gondolják, hogy még több vizsgálatot kellene elvégezni ahhoz, hogy kijelenthessük, hogy ez az eljárás teljesen biztonságos. Van olyan kutató is, aki úgy gondolja, hogy az ételek besugárzása igen veszélyes a fogyasztók egészségére. Ezek közé tartozik dr. Samuel S. Epstein, az Illionis Orvosi Egyetem munkatársa, aki azt tanácsolja az embereknek, hogy ne egyenek sugárzással tartósított ételeket.
Az USA-ban a fűszereket, a lisztet, a zöldségeket és a disznóhúst szabad sugárzással tartósítani. Vannak olyan országok, ahol ennél több élelmiszerfajtánál engedélyezik ezt a tartósítási módszert; és vannak olyanok is, amelyekben nem engedélyezett ez a tartósítási eljárás. Az eljárás támogatói azt állítják, hogy annak az élelmiszermennyiségnek, amely jelenleg emberi fogyasztásra alkalmatlanná válik, mert megromlik vagy a különböző kártevők megsemmisítik, körülbelül az egynegyedét meg lehetne menteni, ha szélesebb körben alkalmaznák a sugárzással történő tartósítást. Az USA-ban a szakértők szerint hamarosan az élelmiszerek 40%-át fogják sugárzással tartósítani.
A mikrohullámú sütők
A legtöbb ember számára a mikrohullámú sütő a legismertebb alacsony energiájú sugár-forrás. Amikor mikrohullámú sütőben főzünk, a sugárzás keresztülhatol az ételen és felmelegíti azt. A létrehozott hőtől megfő az étel. Az étel átalakul, önmaga azonban nem válik sugárzóvá. A mikrohullámú sütők azért lehetnek veszélyesek, mert a főzés alatt a sugárzás egy része kiszökhet a készülékből. Ennek megakadályozása érdekében készítik jó szigeteléssel a készülékeket. Mégis kiszökhet egy kis mennyiségű sugárzás a mikrohullámú sütőből. Ezért azt a személyt, aki közel áll a készülékhez, sugárzás érheti.
Mikrohullámokat használnak a rádió és a TV adások és a telefonbeszélgetések továbbítására is. Egyes becslések szerint az USA-ban a II. világháborút követő harminc évben a mikrohullámot és a rádióhullámokat továbbító készülékek száma, a katonai célúakat is beleértve, 50ezerről több, mint 7millióra növekedett. A tudománynak új problémával kell szembenéznie: alaposan meg kell vizsgálni a mikrohullámú sugárzásnak az emberi szervezetre gyakorolt hatását. Paul Brodeur írja: "Ez még ma is az egyik leginkább zavarba ejtő, összetett és vitatott orvosi kérdés. A megoldás több tudományág együttműködését igényli. A kérdésben érdekeltek a legnagyobb kommunikációs cégek, a szórakoztatóipar és a hadsereg."
Röntgen sugárzás
A röntgen sugárzás felfedezése előtt az orvosok a szervezet belsejéről csak vágás segítségével tudtak információkat szerezni. 1895-ben egy német fizikus, William Röntgen felfedezett egy akkor misztikusnak tűnő sugárzást, amely áthatolt az üvegen, a fán, az alumíniumon és az emberi testen is. A sugár nyomot hagyott az elsötétített szobában tartott fényképező lemezen. Röntgen a sugárforrás és a fényképező lemez közé helyezte a kezét. A lemezen megjelent a kéz csontjainak a képe.
Röntgen az új és addig ismeretlen sugárzást X-sugárnak nevezte el. Ezért a felfedezésért 1901-ben az első fizikai Nobel díjat Röntgennek ítélték oda. Néhány hét múlva már a gyakorlatban is használták a röntgen sugárzást az orvosok és a fogorvosok egyes betegségek megállapításához. A hétköznapi emberek figyelmét is felkeltette az érdekes sugárzás. Vásárokon, természettudományos kiállításokon és farsangokon alacsony díj ellenében bárki odaállhatot a röntgen készülék elé, hogy láthassa saját csontvázának a képét. Senki sem gondolta, hogy a sugárzás veszélyes lehet az egészségre. Az alacsony energiájú sugárzások esetében a káros hatás csak sok év múlva jelentkezik, ha a személyt ismételten éri sugárzás. A röntgen sugárzás igen fontos diagnosztikai eszköz az orvosi gyakorlatban. Igen sok előnye van, azonban amikor az alkalmazása mellett dönt az orvos, a kockázatot is számításba kell vennie.
39. cikk
Űrszemét
Az űrkorszak 1957-ben kezdődött, amikor a Szovjetunió Föld körüli pályára bocsátotta a Szputnyik I. űrhajót.
Azóta az űrben keringő mesterséges holdak életünk fontos részévé váltak. A kommunikációhoz, csillagászati megfigyelésekhez, katonai felderítésekhez, időjárás előrejelzéshez és a légi forgalomirányításhoz alkalmazzák. A jövőben valószínűleg még több területen fogják használni az űrhajókat és az űrállomásokat. Lehet, hogy egyes kémiai vegyületeket és nagy tisztaságú kristályokat az űrállomásokon fognak majd előállítani.
Hulladék a Föld körüli pályán
Az ember már az űrt is szemétteleppé változtatta. Az űrkorszak kezdete óta egyre növekszik a Föld körüli pályán keringő, ember által készített, használaton kívüli tárgyak - rakéta testek, kiégett motorok, elhasznált űrhajók - száma. A rengeteg törmelékkel együtt jelenleg több mint 7000, baseball-labdánál nagyobb méretű tárgy kering a Föld körül.
A visszatérés veszélye
Minden évben több száz darab űrtörmelék esik vissza a Föld légkörébe. A legtöbbje olyan kicsi, hogy semmiféle sérülést nem tud okozni, de a nagyobb darabok komoly aggodalomra adhatnak okot.
1960 novemberében két amerikai navigációs műholdat akartak Föld körüli pályára helyezni. A felbocsátás azonban nem sikerült, mert a hordozórakéta nem működött megfelelően és végül felrobbant az űrben. Két 20kilogrammos darabja visszaesett a földre és Kuba területén csapódott be. Az acéldarabok a talajban és az állatállományban tettek kárt. Az első űrhulladék-baleset áldozata egy kubai tehén volt.
1962 szeptember 5-én éjszaka Észak-Amerika Wisconsin tartományában egy Milwaukee nevű kisváros közelében egy 150 km-es sávban elhasznált űrtárgy darabjai hullottak az égből. Egy tíz kilogrammos fémdarab az egyik utca burkolatába fúródott bele. Az egyik templom tetejére kisebb fémdarabok hullottak. A törmelékek, mint később kiderült, a Sputnyik IV. űrhajó darabjai voltak.
A Skylab visszazuhanása a Földre
1979 júliusában 20-25ezer kilógramm tömegű törmelék, az amerikai Skylab űrlaboratórium maradványa hullott a Földre az űrből. Az űrlaboratórium előzőleg 6évig keringett földkörüli pályán. Senki sem tudta előre megmondani, hogy hova fognak becsapódni a fémdarabok. A Skylab eredeti pályájának adatai alapján arra az ijesztő következtetésre jutottak a szakemberek, hogy a törmelék a Föld középső sávján fog becsapódni, ahol a Föld lakosságának körülbelül 90%-a él.
Kezdettől fogva tudták a szakemberek, hogy ilyen baleset bekövetkezhet. Azonban a NASA igazgatója úgy döntött, hogy a kockázat olyan kicsi, hogy azzal nyugodtan együtt lehet élni. A becslés, amelynek alapján engedélyt adott az űrállomás pályára állítására, azt mondta, hogy annak a valószínűsége, hogy a Földre visszaeső Skylab egy darabja valakit megsebesít 1:120.
A Skylab visszatérését a NASA hivatalnokai feszült figyelemmel kísérték. Orvosi és katasztrófa-elhárító csoportok álltak készenlétben. Szerencsére a veszélyes fémdarabok részben a Csendes-óceánba, részben pedig Ausztrália lakatlan területére hullottak, így senki sem sérült meg.
Veszély a légi járművekre
Az űr-törmelék veszélyt jelenthet a légi járművekre. Több olyan esetet jegyeztek fel, amikor repülőgép majdnem ütközött valamilyen űr-törmelékkel. Például az Apollo 10 egyik darabja 6kilométerre haladt el egy New-zealandi repülőgéptől. A repülőgép személyzete és utasai láthatták, hogy hogyan robbant fel és semmisült meg a törmelék.
Veszély az űrjárművekre
A Challenger űrrepülőgép ablakát egy mindössze 0,2mm átmérőjű festékforgács sértette meg. A legtöbb tárgy az űrben másodpercenként 10 km-es sebességgel száguld. Ha egy nem egészen 1,5cm átmérőjű tárgy ilyen sebességgel ütközik egy másik tárggyal, az ütközésnél olyan nagy energia szabadul fel, mint amekkora egy kézigránát felrobbanásakor. Több műhold vált már eddig is működésképtelenné valamilyen űrtörmelékkel történt ütközéstől. Becslések szerint annyi törmelék kering a Föld körüli pályán, hogy bármelyik műhold esetében 50%-os esélye van annak, hogy öt éven belül működésképtelenné válik valamilyen törmelékkel történő ütközés miatt.
Véletlen háború?
A Föld légkörébe visszatérő azonosítatlan űrtárgyak véletlenül kirobbanó háborúhoz vezethetnek. Például 1962-ben a kubai rakétaválság idején az Észak-Amerikai Légitér és Világűr Elhárítási Parancsnokság (NORAD) a háború kirobbanását hárította el azzal, hogy meg tudott különböztetni egy visszaeső orosz Mars-szondát egy interkontinentális ballasztikus rakétafejtől.
A legnagyobb gond
A Föld körüli pályaként felhasználható űr korlátozott nagyságú: a Földtől körülbelül 160 - 35 000kilométer távolságra lévő sáv. Az Amerikai Űr Parancsnokság körülbelül 7000, baseball-labdánál nagyobb méretű tárgyat észlelt, főleg a Földtől 300 - 700 kilométer távolságban. Ha egy 90m átmérőjű űrállomás ebben a magasságban kering, 1:20 annak a valószínűsége, hogy tíz éven belül valamilyen ember által készített tárggyal ütközik. Nagy problémát jelent, hogy sok űr-tárgy akár több száz évig is Föld körüli pályán maradhat. Az űrjárművek nagy valószínűséggel ki vannak téve annak a veszélynek, hogy valamilyen törmelékkel ütköznek. A nagy sebességgel száguldó törmelék, még ha kis tömegű is, nagy mozgási energiával rendelkezik, ezért a vele történő ütközés veszélyes lehet.
Az űrszennyezés mértéke nő, hiszen egyre több nemzet vesz részt az űrkísérletekben és egyre távolabb terjeszkednek az űrben . Ha egy műhold az egyenlítő felett kering, a Föld forgásával azonos sebességgel, akkor úgy tűnik, mintha az űrtárgy a Föld egy pontja felett lebegne. A legtöbb időjárási, kommunikációs vagy katonai kém műhold ilyen pályán kering, 35000km magasságban. Ahogy a Föld körüli pálya egyre zsúfoltabbá válik, úgy nő az ütközés veszélye is. Egy speciális "űr-szemét gyűjtő" elkészítése olyan sokba kerülne, hogy eddig egyetlen ország sem vállalkozott a megépítésére.
Nemzetközi konferenciát hívtak össze, hogy megtárgyalják az űr-szemét problémát. Egyetértettek abban, hogy a kiürült hajtórakéta tankoknak és a működésképtelenné vált űrhajóknak kellene adni egy kis lökést, amely eltávolítaná őket a Föld körüli pályáról. Így a Földhöz fokozatosan közelebb kerülnének és végül a légkörben elégnének. Ez a módszer azonban csak az aránylag alacsony pályán (maximum 960km) keringő űrtárgyak esetében alkalmazható.
Ismertetés