Natur-Werkstatt für Kinder

Kutsch, Irmgard: Natur-Werkstatt für Kinder
(Recklinghausen : Natur- und Umweltschutz-Akademie des Landes NRW, 1997)
Az 5.és 8. fejezet
Gaál Zsuzsanna fordítása

[Rich Text formátumban, tömörítve letölthető]

TERMÉSZETI MŰHELY GYERMEKEKNEK
Munka a virágok színanyagával - Május

Májusban, amikor odakint minden virágzik és rügyezik, a természet különösen gazdag a világító, friss tavaszi színekben. Ezt a színes sokszínűséget behozhatjuk az óvodákba is, amennyiben kendőket, párnákat és bármilyen más anyagokat, melyeknek a legkisebb festékre is szükségük lehet, növényi anyagokkal festünk újra be.

A modern festékiparral ellentétben, mely nagy mértékben használ kémiai termékeket, mi hasznosíthatjuk a virágfestés ezeréves művészetének tapasztalatait és hagyományait. A festékekben és a felhasználható növényekben gazdag környezetünk felfedezése a gyermekek számára éppolyan izgalmas és játékos élménnyé válhat, mint a kreatív és kísérletezési kedvet feltételező felhasználás a festési folyamat során. A falevelekben, virágokban, gyümölcsökben, magokban, fakérgekben és gyökerekben olyan színező anyagok találhatóak, melyekkel szöveteinknek - természetesen, hogyha természetes anyagokból vannak - új színt kölcsönözhetünk.

A festés folyamata

Festés előzetes pácolás után
Ahhoz, hogy tartós mosásnak és fénynek ellenálló színeket kapjunk, a festési folyamatot mindig pácolásnak kell megelőznie. Az anyag és a vastagság szerint 1-2%-os timsóoldatot használunk (10 liter vízhez 100-200 g timsót öntünk). A timsót forró vízzel együtt beleöntjük egy vödörbe és megkeverjük egy fakanállal.
Az anyagot 30 percre lazán belehelyezzük, majd lemossuk, kicsavarjuk, végül belemerítjük a forrásban lévő festőfolyadékba, melyet a páccal egyidejűleg tettünk fel.
A festendő anyagot az oldatban lassan mozgatjuk, hogy a festék egyenletesen fogja meg az anyag egészét. Ha már elég erősnek látszik a szín, az anyagot kicsavarjuk, megszárítjuk és kivasaljuk.

Festés előzetes pácolás nélkül

"Karikás" pólófestés diófestékkel
Van néhány olyan növény/növényrész, mely előzetes pácolás nélkül is jól befogja az anyagokat, de ebben az esetben mindenféleképpen valamivel meg kell hosszabbítani a festés folyamatát.
A dió héját (nem a barna tokot) vagy frissen (400 g pólóként) vagy szárazan (100 g pólónként) éjszakára beáztatjuk 1 liter vízbe. Másnap kb. 5 percig főzzük, majd hozzáadunk még egy liter forró vizet és egy csipet sót, ezután pedig egy szűrőn keresztül átöntjük egy tálba. A benedvesített anyagot a keverékbe tesszük és a kívánt árnyalat elérésétől függően 1 órától egy teljes napig (időnként keverjük meg) hagyhatjuk benne. Hogyha a póló már elérte a kívánt színt, kivesszük és többször leöblítjük hideg vízzel, majd végül megszárítjuk. Köröket akkor festhetünk bele, hogyha a pólót még a festés előtt egy fonallal erősen körbetekerjük, hogy ezekre a csíkokra ne jusson festék. Hogy a lehető leghosszabb ideig élvezhessük újonnan készített ruhadarabunkat, mindig kézzel mossuk!

Ezeknél az egyszerű festési módszereknél egy kevés ki kísérletezési kedv is meglepő eredményekhez vezethet, melyeknek a gyermekek különösen örülnek. Jó szórakozást a bolondozáshoz!

Festő növények

Itt egy kis áttekintést adunk néhány növényről, melyeket közvetlen környezetünkben találhatunk.

Sárgán-zöldesen festő növények

Pirosan festő növények:

Kéken fogó növények:

Barnára festő növények:

A növények és a keverékek színtartalma

A növényfajtáktól, a származás helyétől és a szüretelés időpontjától függően lehet variálni a színárnyalatot és az erősséget. Ilyen szemmel kell a növényrészek gyűjtésénél a következő tanácsokat figyelembe venni:

- Azok a növények, melyek száraz, köves talajon nőnek, több színtartalommal rendelkeznek, mint azok a növények, melyek nedves, hűvös talajban nevelkedtek.
- A meleg, nyári időszakban virágzó növényeknek több színanyaguk van, mint azoknak, melyek hideg, nedves hónapokban növekedtek.
- A lassan növő növények színanyagai tartósabbak, mint a gyorsan növekvőké.
A virágzás időszakában a festékanyagok legnagyobb százaléka a levelekben található.
- A szárba szökkenés időszakában röviddel a virágzás után a legerősebb a színtartalom.
- A virágok színanyag tartalma közvetlenül a virágok kinyílása előtt különösen magas.
- A fakéregben legtöbbször akkor találhatóak színező anyagok, hogyha a fa tele van nedvességgel, vagyis amikor tavasszal a rügyek kinyílnak. A legerősebb színező erejű a belső kéreg, a háncs. A fiatal fák kérge több színező alkotóelemet tartalmaz, mint az idősebb fáké, és a vékony gallyakban is több van, mint a törzsben.
- A növénygyökerek ősszel tartalmazzák a legtöbb színanyagot, amikor kihajtanak.
- A legtöbb növényrész szárított állapotban több színanyagot bocsát ki vízbe mártva, mint friss állapotban.

Mivel nem lehet mindent májusban szüretelni és leszedni, tanácsos bizonyos fesőnövényekből tartalékkészletet felhalmozni.

A festőnövények gyűjtése (mint bármely más növény gyűjtése is) természetet kímélő módon kell, hogy történjen, amennyire csak lehetséges. A szabad természetből csak gyakori fajokat szedjünk! Fakérget csak kivágott vagy kidőlt fáról szedjünk le! A legegyszerűbb, hogyha festőnövényeket célirányosan ültetünk az óvoda területén. A listákon felsorolt növényfajta többségénel ez lehetséges.

Amúgy pedig: A növényi anyagokkal festett textíliák csak korlátozottan színtartóak. Minden évben, hogyha közeleg a május, akkor újra kell őket festenünk. - Hogyha egy gyermek három évig jár óvodába, akkor háromszor lehet részese ugyanannak a tevékenységnek egy bizonyos évszakban. Az első évben odafigyel, a másodikban már ő is részt vesz a munkában, majd a harmadik évben már teljesen önállóan képes végezni a festést. A ritmus és az ismétlés itt is nagyon fontos pedagógiai elemek.

Munka a növényi festékekkel - További ötletek

Természetes festékek a húsvéti tojásokhoz
A húsvéti tojások festéséhez a következő természetes festékek a legalkalmasabbak:
- kék/kékeszöld: 3-6 vörös káposzta (apróra vágva) egy liter vízhez
- sárga/pirosas barna: 2-3 maréknyi barna és/vagy vöröshagymahéj egy liter vízhez
- zöld/barna: 30-50 g borsmentatea vagy fekete tea egy liter vízhez
- rózsaszínes-lila: 1-2 evőkanál őrölt festőbuzérgyökér egy liter vízhez (a festőbuzérral készített festő folyadékot csak 70 fokig melegítsük fel, ne forraljuk fel)
A legjobb, hogyha egy nemesacélból készült edényben festünk, mert ezt utána jól ki lehet tisztítani. A festékszereket hideg vízben tesszük fel és kb. 30 percig főzzük őket. A tojásokat az utolsó 8-10 percre rakjuk bele (előtte langyos vízzel mossuk le őket és a tompa végükön szúrjunk beléjük, hogy nehogy megrepedjenek).

Földfestékek előállítását lásd a Július részben, a föld, mint természetelem alcímnél, a 38. oldalon.

A hagymahéjjal való festés során különböző színárnyalatokat célozhatunk meg. Azok a tojások, melyeket hideg vízben kevés hagymahéjjal együtt forraltunk fel és utána csak rövid ideig maradnak a festékfürdőben, aranysárga színt kapnak. Hogyha tojások 10 percig a forrásban lévő festékfürdőben maradnak, akkor pirosas barna színűek lesznek.
A vöröskáposztával vagy különböző teákkal festett tojások a főzés után - a legjobb, ha egész éjszakára - még néhány órahosszat maradjanak a festékfürdőben, hogy erős legyen a színük. A festés után (miután elértük a kívánt színárnyalatot) a tojásokat egy fakanállal kivesszük a festékfürdőből, tiszta vízzel lemossuk és száradásig egy tojástartó kartonba helyezzük.

Akvarellfestés
Az óvodai akvarellfestéshez a legalkalmasabbak az iparilag előállított növényi festékek, ahogyan a bioboltokban kaphatók. Minden festés előtt frissen kell kikeverni őket és természetes gyanta emulzióval kell összekeverni.

Út a gabonamagtól a kenyérig - Augusztus

Késő nyáron sok mezei termény és gyümölcsfajta betakarításra, szüretelésre érett. Ilyenkor azt a gabonát is le lehet aratni és fel lehet dolgozni, melyet óvodánk ágyásaiba vetettünk el. Ennek során a gyermekeknek lehetőségük lesz betekintést nyerni a különböző, táplálkozással kapcsolatos élet- és cselekményfolyamatokba. Átélhetik, hogy honnan is származik a mindennapi kenyérbe a liszt és a müzliben található zabpehely. Megtapasztalják, hogy csak akkor arathatnak, hogy előtte vetettek is. Elképzelésük lesz arról is, hogy mi megy végbe egy arató-cséplő gépben, mely az aratásra érett földeken óriási gépként halad át. És ami a legfontosabb: Az egyes tevékenységeket ők maguk végezték.

Gabonaszüret
A gabonát a talajhoz közel levágjuk és kévékbe kötjük, melyeket felállítjuk az óvoda területén, hogy mindenki megcsodálhassa őket. Az ezt követő napokban levágjuk a kalászt a gabonaszárról és egyenként egy falapra tesszük őket és egy kézhez álló fatuskóval addig csépeljük őket, míg ki nem bújtak belőlük a magok. A gabonaszárakat az őszi fonómunkákhoz félretesszük (lásd októberi részben: "Fonás természetes anyagokkal).

További feldolgozás
Most pedig szétosztjuk a kis termést. A magocskák egyharmadát félretesszük a következő tavaszi vetéshez veteménymagnak, néhány magot a nagyon erős és ügyes gyermekek fadarabokkal vagy farönkökkel gabonapehellyé zúzhatnak szét, a maradékból pedig lisztet készítünk.

Képaláírás a 46. oldal közepén:
Egy fatuskó segítségével a gyermekek búzapelyhet készítenek a learatott gabona magvakból.

Képaláírás a 46. oldal jobb felső sarkában:
A magvakat egy teknő alakú kőben egy kisebb kővel töretté és lisztté zúzzuk.

Őrlés
A liszt kiszedésére a gabonaszemből a legrégibb módszer az őrlőkövek használata. Ehhez szükségünk van egy nagyobb kőre, melyen van egy sima mélyedés és melynek sima a felülete és egy kisebb, kb. tenyér nagyságú kőre. Néhány gabonaszemet beleteszünk a mélyedésbe és a kis kővel szétzúzzuk őket. Miután mindent megőröltünk, óvatosan besöprünk mindent egy edénybe. Nem ennyire kimerítő egy gabonamalom vagy egy kávédaráló használata, melyekkel a gabonát természetesen lisztté is őrölhetjük.

Egy nap a kőkorban
Ezt az egyszerű (azonban fárasztó) módszert, mellyel lisztet készítettek a gabona magvakból, már a kőkorban is alkalmazták. Így hát nincs is már tőlünk túl messzire, hogy egy teljes napot kőkorszaki emberként töltsünk el. Különösen szórakoztató, hogyha egy lehetőleg természet közeli környezetben, pl. az erdőben tesszük ezt. Előtte azonban érdemes az adott területet átkutatni, hogy vannak-e ott mérges növények, melyek természetesen nem tartoznak a neandervölgyi étlapra.

Kenyérsütés
Olyan kevés összetevőből, mint a víz, a liszt és a só már készíthetők egyszerű búzapehely kenyerek, melyeket egyszerű építésű kemencékben is meg lehet sütni (lásd 40. oldal).

Képaláírás a 47.oldalon:
"Tésztát gyúrunk és kenyeret sütünk. A Bad Münstereifel-i "Hohn" nevű óvodába járó gyermekek a Márton napi cipó sütése közben

A lepénykenyér receptje
Az őrlőkő, a kávédaráló vagy gabonamalom segítségével a gabonamagokat lisztté őröljük, hozzáadunk egy kis sót és annyi vizet, hogy egy jól formázható tésztát kapjunk. Tenyér nagyságú, lapos lepénykenyereket formázunk és a tűzrakó helyen kisütjük őket egy forró kövön (lásd a júliusi részt!).

A "botkenyér" receptje

500 g teljes liszt
20 g élesztő
60 g vaj
1/4 liter víz
2 csapott teás kanálnyi só

Gyúrunk egy élesztős tésztát, ezt kinyújtjuk és hosszú csíkokra vágjuk. A tésztacsíkokat egy bot köré csavarjuk és szabad tűz lángjánál megsütjük.

Alaptészta gyümölcstorták, perecek, aprósütemények és pizzák sütéséhez

500 g teljes liszt
20 g élesztő
500 g liszt (búzaliszt)
120 g túró
70 g zsír (vaj, növényi margarin, olaj)
Vigyázat az ipari gyártású margarinnal!
1 csésze meleg víz
1/4 teás kanálnyi só

édes tésztánál: 1-2 evőkanál méz vagy BIRNENDICKSAFT
sós tésztánál és pizzánál: friss, szeletelt vagy szárított gyógynövény

Régebben a kenyereket hűvös pincében, egy lefedett falapon tárolták, ahol három hétig fogyaszthatóak voltak. Talán óvodátokban is találtok hasonló alkalmas helyet.

Különleges alkalom lehet egy sütöde vagy egy szabadtéri múzeum látogatása, ahol a kenyeret még hagyományos módszerekkel készítik.

Ismertetés

Katalógus