Wald erkunden und erfahren
(Mülheim and der Ruhr : Verlag an der Ruhr, 1992)
Pirochné Simon Zsuzsa fordítotása

Előszó

Kiadványunkkal Ön, és az Önre bízott gyerekek, diákok elé szeretnénk tárni az erdő megismerésének, minden érzékszervünket, eszünket, szívünket kezünket megmozgató útját. Az erdőnek valójában számos bejárata, megközelítési módja van, valamennyi kihívást jelent a gyerekeknek, és nekünk felnőtteknek is.

Alkalmat kell teremtenünk arra, hogy a gyerekek az erdei élőlényekkel a bogarakkal, csigákkal, erdei fűszerekkel és fákkal közeli kapcsolatba kerüljenek. Érdeklődésük, csak ennek következtében alakulhat ki. Fáradozásunkat tekintsük életre szóló "befektetésnek": aki gyermekkorában megismeri és megtanulja értékelni is az erdőt, az felnőttként is gondoskodik róla.

Egyaránt fontos például, az erdő pusztulásnak megvitatása, mögöttes szakmai tudással, hiszen a környezeti tudatosság, ismeret, élményen és megértésen alapszik. Környezetünkhöz fűződő szeretetteljes, gondoskodó viszony kialakításához, az erdő poézisének, csodájának megtalálásához alázatra, az értékmegőrzés tiszteletére van szükség. Az "erdő" egyúttal bensőnkben élő valóság is; együtt él és növekszik vagy betegszik meg és pusztul el velünk.

Kiadványunk mindazoknak szól, akik a környezet- természetvédelmi nevelésben részt vesznek, tehát tanároknak, szülőknek, környezeti nevelőknek, erdészeknek. Az itt felsorolt tevékenységi javaslatok és ötletek didaktikusan, a fokozatosság elvét betartva építettük fel. Ez semmiként sem jelenti természetesen az Ön kizárását a gyerekekkel, fiatalokkal vagy felnőttekkel való foglalkozásból. Éppen ellenkezőleg: éppen számukra fontos a szigorú kognitivitással kiépített tanulási gyakorlatot kiegészítenünk a játékos, élményszerű, érzékelhető elemekkel, bűvös-bájos varázslattal.

A felsorolt feladatokat - tevékenységet gyerekekkel, felnőttekkel kipróbáltuk, s jónak bizonyultak. A gyakorlatok az egész Svájcot átfogó, erdő és természetvédelmi, oktatói, ifjúsági, valamint szülői szervezetek kezdeményezésére a "CH Waldwochen" rendezvényről származnak.......

Az erdő, az elvarázsolt kastély (11. o.)

Belépni szabad - de kérjük ne feledkezzen meg a kopogásról. Az erdőnek, az elvarázsolt kastélynak sok a terme, vendégszobája, tere, kertje van, s mind nekünk készültek. Felfedezésre várnak. Lehet-e a környékbeli erdő - ház, kastély vagy katedrális? Kiben nem alakult még ki ez a kép, amint belépett az erdőbe, vagy a zöld lombsátor alatt barangolt? Hogyan alakult ki ez a "ház"? Hívogat, vagy elutasítóan elvarázsoltan, titokzatosan áll a tájban? Szívesen látott barátként, vagy bajkeverőként lépünk be? Melyik kapun szándékozunk bejutni, belopakodunk a hátsó kapun, vagy bátran a főkapun kopogtatunk be? (Talán még a kopogtatásról is megfeledkeztünk?) A meseerdő látogatásra invitál. Lehet, hogy először idegennek elveszettnek érezzük magunkat. Járásunkat, látásunkat a környezethez kell igazítanunk, érzékeink közül hívjuk a képzelőerőt segítségül, " nehogy a fától ne lássuk az erdőt"! Az erdei kastélyban számos kisebb nagyobb terem van, világos és sötét erdei szobák, felfedezésre váró, vonzó különleges helyek. Még tetőablakot is találunk, melyeken kitekintést szerezhetünk a szabad égre, illetve, melyeken keresztül napfény jut az erdő talajára. Más ajtón, ablakon keresztül ki-be tekinthetünk, visszatartanak vagy éppen újra kivezetnek. Hol a varázslat kulcsa? Mindenképpen bennünk, ami előadói és képzeleterőnkből... és a feltáratlan erdő mélyén.

Erdei történetek (16. o.)

Mesemondás
A mesemondás ideje egészen különleges. A mesemondás megnyugtatóan hat, hidat képezve a egy másik, a belső - a varázslat világa felé. A diákjainkkal közösen megalkotott rituálévá válik.

Ha a mesét felolvassuk a lehetőséghez képest a leglassabban történjen, hogy a meséhez kapcsolódó képek mindenkiben felbukkanhassanak, kialakulhassanak. Sok gyereknek mindez nehezére esik, hiszen általunk előre gyártott képekkel árasztjuk el őket, hiányzik a valódi élmény.

Időtartam: különböző
Anyag: esetleg mesekönyv
Kor: 5 évesnél idősebbeknek. Első sorban 5-9 éves korig fogékonyak a gyerekek a mesékre, idősebb gyerekeknél (felnőtteknél) sokkal nehezebb kiépíteni, sokszor újrateremteni a mesék megközelítését.
Évszak: mindig szabad ég alatt, az erdőben különösen a melegebb évszakokban nagyon megkapó

Mesekör
Valamennyien körben ülünk. Középre puha (gyapjúval lazán megtöltött) labdát teszünk. A gyerekek becsukják a szemüket: képzeljétek el, hogy egészen egyedül vagytok egy nagy erdőben. Mit éltek át? Mit láttok? Kivel találkoztok? Nyissátok ki a szemeteket, és aki el szeretné kezdeni a történetet, felveszi a labdát , majd elkezdi képzeletbeli utazását az erdőn keresztül. Ha nem szeretne tovább mesélni, továbbadja a labdát... Sokszor megfigyelhetjük, hogy sok gyerek nyomkodni, dagasztani fogja a labdát mese közben. Ez a ritmikus mozgás hozzásegíti, hogy gondolataihoz képet alkosson. A kezdeti szégyenlősség és gátlás hamarosan feloldódik a mesélés örömében. Kellemes képzeletbeli utazást kívánunk.

Az erdő lakói (21. o)

Törpék, tündérek boszorkányok
Történetekben mesékben gyakran találkozunk a titokzatos erdei lakókkal. A törpék, tündérek, óriások, a gonosz farkas vagy a boszorkány alakja szokatlan módon vezet az erdő belsejébe.

Ki él a farkason a nyúlon és a többi kicsi vagy nagy erdei állaton kívül az erdőben? Valószínűleg ismeri mindenki a titokzatos erdei lakosokat, a törpéket, manókat, tündéreket, óriásokat a banyát a mézeskalács házikóban, vagy az emberi hangon megszólaló állatokat. Bár manapság már csak ritkán találkozhatunk velük, mégis benépesítik a gyerekek, de még a felnőttek képzeletvilágát is. Találkozásunk velük sokat elárul saját lelkivilágunkról is. Hiszen valamennyi titokzatos erdei lakos életünk különböző jellemvonását, létformáját testesíti meg, azonosulási fejlődési kibontakozási lehetőséget kínálva.

A mesében a főszereplő rövid, vagy hosszú bolyongás után jó, vagy rossz alakokkal , beszélő állatokkal, vagy különleges helyekkel találkozik. Nem lehet egyből valódi mivoltjukban felismerni őket:

Az öregember az ördög is egy személyben, a csúnya leány jóságos segítőtársként jelenik meg, a törpék segíthetnek, de akadályozhatnak is.

A mesebeli erdőben elő állatok, vagy elvarázsolt emberek, akiket fel kell oldani a varázslat alól, vagy "közönséges", állatok amelyek olyannyira szokványosak, hogy a mi nyelvünket beszélik: róka, béka, tyúkocska, kakaska, egy tarka-barka tehénke, egyszarvú, méhkirálynő és sok egyéb állatfigura bukkan fel.

A mesében (és álmainkban is) az állatok ösztönéletünket, megérzéseinket jelképezik. A mese üzenete, fogadjuk el az állatokat, beszéljünk velük, beszéljünk velük, ne öljük meg, hanem szeressük őket, házasodjunk össze velük, ha a szükség úgy hozza, vagy az emberségesség úgy kívánja. Sokszor adódik az életben is, hogy nem ésszerűen, hanem ösztöneinkre, megérzésünkre hagyatkozva cselekszünk - ehhez élő, egészséges ösztönéletre van szükségünk.

Ha valamely állat szimbolikus értékét keressük, különböző kérdéseket tehetünk fel magunknak: milyen közegben él, éjjeli vagy nappali állat, egyedül vagy társasan él-e, hogyan táplálkozik, háziállat, azaz az emberi tudathoz közel él, vagy vadállat, amit csak ritkán láthatunk, mi legfőbb jellemzője? A megfigyelés összegzéseként értéklelésével levonhatjuk az állat jelentőségét.

3. fejezet

A meseerdőben
Az erdő a mesében a tudatalattit testesíti meg. Az erdő az a hely, ami átláthatatlan, végtelen, s ahol számtalan meglepetés érhet.

Erdő az idő tükrében (17. o.)

Lebomlási sor
Az erdőben gyűjtött kéregdarabokat, ágacskákat, leveleket, gyümölcsöket (tobozokat stb.) világos háttéren (kendőn, csomagolópapíron) lebomlásuk mértéke szerint csoportosítva sorba rendezzük. A sort a teljesen ép még talán teljesen zöld példánnyal kezdhetjük, a szinte már teljesen humifikálódottal zárhatjuk. Az ehhez hasonló kérdésekre kereshetünk választ: meddig tarthatott ez a folyamat?

Hangya megfigyelés (20. o.)

A résztvevők a hangyaboly környékén csoportosítva szétosztjuk, hogy megfigyelhessék miből készült a boly, hány bejárata van, vannak-e hangyaösvények, hova vezetnek, mit szállítanak a hangyák, hova viszik a bolyból kikerülő dolgokat.? Mi történik, ha kis akadály (elpusztult rovar, magocska) kerül az "ösvényre"? Mit csinálnak a hangyák a fákon, a lombban, vagy a boly közelében (pontosan utána kell nézni!)? Hogyan viselkednek ha idegen hangya kerül a közelükbe, vagy ha egyet az ujjunk hegyére teszünk? Milyen a hangya testfelépítése, szervei? Végül minden tapasztalatot összegyűjtünk. Ügyeljen arra, hogy a gyerekek kellő körültekintéssel búvárkodjanak, csak megfelelő távolságról figyelhetjük a műremeket - a hangyabolyt és lakóit. Nem szabad hozzáérni a bolyhoz, feltúrni, letaposni környékét. Amennyiben túl közel merészkednénk, véletlenül agyontaposhatjuk a hangyákat.