
Fery Antal (1908-1994) fametszete
|
Budapest I. kerületében, a Várhegy nyugati oldalán
található, a Krisztina körút - Mikó utca
- Attila út által határolt területen, s a Horváth-kerttel
(ma Haydn-park) együtt a hajdani glacis maradványa, területe
140.000 m2. 1752-ben ugyanis a várfalaktól
egy puskalövésre jelölték ki a be nem építhető
védelmi területet és katonai igazgatás alá
helyezték, ennek neve a glacis.
A mai Vérmezőnek nevezett részt tágasabb,
rétszerű lapos terület övezte, ennek közepén
folyt az Ördögárok, mely Nagykovácsi felől
érkezik, áthalad a Hűvösvölgyön, a Városmajoron,
a Vérmezőn, a Horváth-kerten, a Tabánon, a
Döbrentei téren és az Erzsébet-híd közelében
torkollik a Dunába. Nyáron alig folydogált benne a
víz és poshadt szaggal árasztotta el a környéket,
ezért nevezték Ördögároknak.
1476-ban, Mátyás király Beatrix olasz hercegnővel
kötött házassága alkalmából harci
játékokat és nagy népünnepélyt
tartottak a réten. A török kiűzése után
katonai jelentősége csökkent s a lakosság száma
nőtt. 1769-ben a Haditanács engedélyt adott a glacisban
történő építkezésre azzal a kikötéssel,
hogy a tulajdonosok a házakat felszólításra
lebontani kötelesek. Ezt azonban senki nem vállalta.
|
A kormányhivatalok
Budára helyezésével a Helytartótanács
1784-ben elrendelte, hogy a glacisból építési
kötelezettség mellett telkeket kell kiosztani, és az
itt felépített házakat kivette a katonai igazgatás
hatásköréből. A leszűkült glacis határain
kívül 224 házhelyet osztottak ki, majd 1819-ben az egészet
parcellázták és ez a század végéig
a Vérmező kivételével be is épült.
A Vérmező ez időben a várnagy kaszálója,
neve Generális-rét, valamint a déli végéből
kihasított 12.200 négyszögölnyi terület egy
része, melyet gróf Niczky Kristóf országbíró
kapott meg, aki az egyetem és a Helytartótanács áthelyezésével
kapcsolatban jelentékenyen hozzájárult Buda fejlődéséhez.
1795-ben itt végezték ki Martinovics Ignác szászvári
apátot, az első magyarországi köztársasági
mozgalom vezetőjét és társait, Szentmarjay
Ferencet, Hajnóczy Józsefet, Laczkovics Jánost és
Sigrai Jakabot, majd egy hónap múlva Őz Pált
és Szolartsik Sándort. Ennek az eseménynek az emlékét
őrzi a Vérmező név.
1848-ban is itt gyülekeztek a népfölkelőkből,
nemzetőrökből hirtelen összeállított
csapatok, melyek aztán Pákozdnál gróf Jellasich
József horvát bán ellen küzdöttek. A terület
egy részét a Horváth-kerttel együtt 1859-ben
vette meg a Tanács a későbbi tulajdonosoktól,
a nagyobb rész beépült, a Vérmező katonai
gyakorlótér lett. 1886-ban Buda várának a töröktől
való visszafoglalása 200 éves évfordulója
alkalmából itt is nagy népünnepélyt tartottak
és hasonlót 1896-ban a millenniumi ünnepségekkor.
1919-ben az első vörös május elsején
az országos megmozdulás fő ünnepségének,
gyűléseinek is ez volt egyik színhelye. 1920-ban a
Vérmezőn volt a Nemzeti Hadsereg eskütétele.
Később katonai gyakorlótér és az arisztokrácia
lovaglóhelye számára tartották fenn, s volt
olyan időszak, amikor a közönség elől el
volt zárva a nagy üres terület. 1926-ban zajlott le a
cserkésztalálkozó kormányzói szemléje
a Vérmezőn. A nagytábor résztvevőit
hat gőzhajó szállította Megyeiről a
Lánchíd pesti hídfőjénél lévő
hajóállomásra, ahonnan a csapatok a cserkészzenekarok
által játszott indulók dallamára vonultak keresztül
a hídon a Vérmező irányába.
1944-ben Ottó von Skorzeny SS ejtőernyős alezredes
vezetésével a 600 SS ejtőernyős zászlóalj
egy része, a vadászkülönítmény egy
része, hat Párduc-harckocsi és a Góliáth-század
a Vérmezőn állomásozott és innen indult
a Vár elfoglalására.
A II. világháború után a Vár és
környékének romhalmazát hordták ide. Ezzel
egyidejűleg régészeti feltárásokat végeztek
s a park helyén a középkori Logod falu alapjait tárták
fel, ennek nevét őrzi ma a Logodi utca a Várhegy oldalában.
A közel 2 méter vastag romrétegre földet hordtak
s ezt követően kezdtek kertépítéshez a
Fővárosi Kertészet dolgozói. Rajna György,
helytörténeti kutató szerint ebben a törmelékrétegben
van jó néhány, a háborúban elpusztult
szobor, amiket "sorsa ismeretlen" megjegyzéssel tartunk
nyilván.
A közeli környék érdekessége, hogy a
mai Alkotás utcai oldalon lévő régi katonai
temető melletti kis házban lakott anyjával az 1800-as
évek elején Nicolaus Lenau magyar származású
osztrák költő, aki később magyar tárgyú
német verseivel szerzett hírnevet. Ez a ház és
a temető kis kápolnája a Déli-pályaudvar
építésekor, 1857-ben tűnt el.
A századforduló környékén az Ördögárkot
több szakaszában beboltozták s a környéket
feltöltötték. Ezt a munkát 1875. június
6-án egy felhőszakadás megállította
s a felgyülemlett víz sok kárt okozott.
Több terv merült fel a Vérmező jövőjét
illetően, szóba került falutelep létesítése
is. Végül is parkosítás mellett döntöttek
és annak megvalósítását a Fővárosi
Kertészetre bízták. A kerttervező Hetessy Józsefné
volt, a sikeres megvalósítás Katonai Antal művezető
érdeme, aki már 1949-ben a területen dolgozott, így
lett a Vérmező Budapest egyik legszebb közkertje. Külön
nevezetessége volt a nagy évelő-gyűjtemény,
ennek szakértője Farkas László volt, aki Évelő
dísznövények címmel 1962-ben szakkönyvet
is írt.
A Krisztina körút felőli oldalon 1967-ben a Főkert
házikert bemutatót létesített, ami a metróépítkezés
miatt szűnt meg. 1979-ben a Nemzetközi Gyermekévben ugyancsak
Hetessy Józsefné különleges, változatos
játszóteret alkotott a Mikó utca felőli oldalon.
Mellette épült 1980-ban a Főkert öltözője
és szerszámraktára. A játszóteret 1996-ban
felújították és bekerítették,
tervezője Csorba Vera. A berendezés egyik nevezetessége
a szitakötős csobogó.
A park szomszédságában van a Déli-pályaudvar,
melyet a Szabadalmazott Osztrák Vasúti Társaság,
a későbbi Délivasút Társaság
épített 1859-1961-ben. Az épület a II. ilágháborúban
tönkrement, a MÁV építtette újjá
1946-1949-ben. A jelenlegi, többszörösére bővített
modem pályaudvart az 1960-1970-es években építették.
1977-ben a Vérmező szélén, a Déli-pályaudvar
alatt nyílt meg a kelet-nyugati metró budai végállomása.
Ennek építésekor a Vérmező egy része
felvonulási terület volt. Útépítés
miatt a parkból egy sávot vettek el, amit részben
kárpótoltak a Krisztina körút füves-fás
közlekedési sávjai.
A közönség kényelmét padok, ivókutak
és az Orient Expressz egy étkezőkocsija, mint vendéglő
szolgálja. A parkot emlékművek díszítik:
Magyar Jakobinusok Emléke (Matzon Frigyes), Hermann Ottó
emlékkút (Csikszentmihályi Róbert), Fekvő
nő (Nagy István János), Budai Önkéntes
Ezred Emlékműve (Szabó Iván), Kun Béla
emlékműve (Varga Imre), áthelyezve a szoborparkba.
Wass Albert szobrát 2004. június 4-én tervezték
elhelyezni, alkotója Andrássy Kurta János. A környéken
neves egyének éltek és dolgoztak. A parkot határoló
utakon látható emlékek, szobrok: Puskás Tivadar,
Díszkút. Térplasztikák: Kékgolyó,
Térplasztika. Emléktáblák: Hidas Frigyes, Csortos
Gyula, Ferencsik János, Durkó Zsolt, Martinkó András,
Brunszvik Teréz, Schöpflin Aladár, Mikó Imre,
Kuny Domokos, Feszty Árpád, Szombathy Viktor, Hajnóczy
József, Bartók Béláné Pásztory
Ditta.
Az 50-60 éve gondosan válogatott növényanyag
java része virágkorát éli. Fenyőfélék
szép példányai a kaukázusi jegenyefenyő,
a szürke atlaszcédrus, az oregoni hamisciprus, a vörösfenyő,
a Koszter kékfenyő, a sötétzöld tiszafák
és a hangulatos tuják. Lombos fák közül
érdemes külön megkeresni a lilalevelű hegyi juhart,
a szeldeltlevelű ezüstjuhart, a franciajuhart, a törpe
gyeryánt, a júdásfát és a hatalmasra
nőtt veresgyűrű somot. Télen hangulatos örökzöldek
a magyal és a babérmeggy, valamint a pálmaliliom.
Nem mindennapi növény a tulipánfa, a liliomfa és
az amuri parafa, de a nagylevelű és szeldeltlevelű eperfa
is ritkaság. Az új telepítés is méltó
a válogatott állományhoz: kínai díszkörte,
tarkalevelű lepényfa és tornyos csörgőfa
fiatal példányai gyarapítják a kert értékét.
A térkép nagyobb méretben
|