Buda visszafoglalásakor
a vértesek a mai Alma utca torkolatánál, a Városmajor
utcai iskola helyén megverték á török lovas
segédcsapatokat, megakadályozva evvel a felmentő sereg
várba jutását. 1686 után a katonaság
használatába került, a várparancsnokság
és Buda város tanácsa között tulajdonjogáért
pereskedés folyt. 1724-ben Daun Henrik József várparancsnok
majorságot és villát épített az Ördögárok
partján, és a terület többi részét
átengedte a városnak. Daun telke pontosabban a Fővárosi
Kertészet telepe és az iskola helyén volt, támpilléres
fala ma is látható a kertészet egyik épületébe
foglaltan. A telek körül nagy rét terült el, amit
jóval később is Ecce Homo-rétnek neveztek az
azóta is itt álló szoborról.
Daunt 1730-ban áthelyezték, birtokait a Tanács
3000 forintért megvásárolta, így az egész
Városmajor Buda tulajdona lett. Az Ignotus utca és a Szilágyi
Erzsébet fasor közötti házsor helyén 1740
és 1780 között temető volt. A Csaba utca és
a Krisztina körút közötti házak helyén
volt a Bors-rét, a Városmajor így a Vérmezővel
és a későbbi Horváth-kerttel egybefüggő,
szabad terület volt. II. József császár a Budára
jött tisztviselők kényelmére az Egyetem áttelepítésével
a Krisztinavárosból áthelyezett Botanikus Kert helyén
közkertet akart létrehozni, de Buda Tanácsa ezt a helyet
házhelynek kívánta felosztani és cserébe
Niczky Kristóf és Pavianovics János javaslatára
a Városmajort engedte át közkert céljára,
mely indítványba az uralkodó beleegyezett. Használatát
illetően több terv született, így téglaégető,
takácsműhely, kórhát építése
került szóba.
A parkot francia kert stílusban kezdték építeni.
A Városmajor utcai oldalon eperfa-iskola volt, ahol az ültetendő
fákat termelték. A város a területet 1731 és
1783 között kertészeknek adta bérbe, de mivel mindig
kevesebbet fizettek - többek között az itt gyakorló
katonaság tönkretette a veteményeket -, 1783-ban el
akarta adni. Ezt a császár megtiltotta és 1785-ben
üdülőkert építését rendelte
el, s az építésre 6982 forintot adott. A telepítést
Tallherr tervei alapján Kock Antal városi kertész
kezdte el, de az alapmunkákat se fejezte be. A terv egyenes utakat,
sövényeket, virágágyakat írt elő.
A szükséges fákat - hárs, nyár, szil -
a város a budakeszi és a dunabogdányi erdőkből
hozatta, ezeket a major közepén fasorokba ültették.
Tallherr József Schönbrunnban ismerte meg a kertépítést.
Az elképzelés szigorú mértani beosztás
szerint Daun vendéglővé alakított nyaralóját
lépcsős terasszal emelte ki, az egyenes utakat köröndök
tagolták. Egy 1786-os térkép a park területét
332.351 négyzetméter nagyságúnak ábrázolja.
A telepítés 1787-ben 3000 facsemete ültetésével
el is készült. Ekkor vált a Városmajor azzá
a parkká, mely, most egyharmadára zsugorodva, már
két évszázada felüdülést nyújt
Buda lakosainak.
1780-tól rendszeres mulatságokat szerveztek. 1791-ben
a hivatalába iktatott Sándor Lipót nádor 19.
születésnapját itt ünnepelték. 1814-ben
a Bécsi Kongresszus résztvevői is meglátogatták
a kertet. Második virágkorát az 1830-as években
élte, ekkor Kock Antal városi kertész irányította
a munkákat. 1831-ben Baczó József városi mérnök
tervet készített a Városmajornak a Krisztina-kőrúttal
való összekapcsolására, ez nem valósult
meg, a területet parcellázták, sőt 1825-től
mutatványos bódék felállítását
is engedélyezték. Az utolsó népünnepély
1849-ben volt Budavár visszafoglalásának emlékére.
A szórakozóhely, ahová különösen a
várbeli Nádor-laktanya bosnyák helyőrsége
járt mulatni, lassan lezüllött. Később megalakult
a Városmajori Intéző Bizottság, vezetője
Schwartzer Ferenc volt. A park fenntartása 1879-ben 5-6 ezer forintba
került. A Városmajor híres volt kútjainak jó
vizéről, ezek egyikéből meg a Várba
is hordták a vizet. E kutak jó hírére alapozta
dr. Siklóssy Károly a Városmajori Vízgyógyintézetet,
melynek parkjaként az egész Városmajort ki akarta
bérelni. A kutakat az első világháború
után betemették.
1885-ben a Székesfőváros Tanácsa elhatározta
a Városmajor kertészeti rendezését, sétányokat
építettek és parkosították a régi,
majd 1934-ben az új templom környékét. 1890-ben
parcellázták a Klára (Ignotus) utca és a Széll
Kálmán (Moszkva) tér közötti területet,
az itt épült pompás villák előkertjei
részben pótolták a park területveszteségeit.
1917-1920 között orosz hadifoglyok részvételével
beboltozták az Ördögárok itteni szakaszát.
A kápolnát 1923-1925-ben építették Árkay
Aladár tervei szerint. Az újabb, kubista stílusú,
vasbetonból készült templomot 1930-1933 között
emelték, a harangtorony 1936-ban lett kész, a templommal
árkád köti össze, ez alatt folyik az Ördögárok.
Az új épület tervezője Árkay Bertalan.
A két neves építészről néhány
éve a templom két oldalán haladó sétányt
nevezték el. Az épület a háború alatt
megsérült, a károkat 1965-ben állították
helyre.
A háború 1945 februárjában érte el
a parkot, mely a többi kerthez hasonlóan ideiglenes temetővé
és szemétlerakó hellyé vált. 1965-1966-ban
kivágták a hollandiai szilfavész következtében
kiszáradt szilfákat, ezeket még 1765-ben ültették.
1967-ben a Fővárosi Kertészet fennállásának
100. évfordulójára Dalányi László
és Mester Jenő tervezésében mintajátszótér
épült, amit később felújítottak,
szökőkutas játszószerrel láttak el és
kerítés védelme alá helyezték. Mint
általában minden parkba, ide is kertidegen létesítmények
telepedtek.
A nyugati oldalon van a Fogaskerekű Vasút 1874-ben üzembe
helyezett végállomása. A Szabadtéri Színpadot
1952-ben építették és 1965-ben korszerűsítették.
A Maros utca mellett található a Budapesti Sport Egyesület
teniszpályája és tornacsarnoka. A Fogaskerekű
végállomása melletti sporttelep 1986-ban készült
el. A Városmajori Gimnázium szintén parkterületet
vett igénybe, igaz, nagy kertjével gyarapítja a zöldfelületet,
és a Városmajor utcában széles fasori sáv
is hasznos zöldfelület. Az Acsády Ignác utcában
van a Fővárosi Kertészet töredékére
zsugorodott telepe, mely korábban virágzó faiskola
és termesztőtelep volt.
Az itt élő ritka növények
közül megemlítjük a kocsányos tölgyet,
amit Gaál Franciska színésznő hozott Párizsból.
A 18-as villamos végállomása melletti teret díszes
vaskerítéssel vették körül s az utakra Schönbrunn
típusú kertbútorok kerültek. Ugyanitt több
büfé szolgálja a közönség kényelmét.
A park fasori és közlekedési sávok alakjában
a Szilágyi Erzsébet fasor felé is terjed. Értékfokozó
tényező a kőzetgyűjtemény-bemutató,
ami 1974-ben ide szállított hazai kőféleségekből
áll, ezek: dacitoandezit, diabáz, édesvízi
mészkő, gránit, gránit alpit, hárshegyi
homokkő és konglomerátum, jáspis, jura vörös
mészkő, kalcit, kovásodott fatörzs, kvarcit,
lajtamészkő, lávakőzet, opál, piroxén
andezit, riolit, bazalt, ürömi kő.
Szobrok, emlékművek: Árkay Aladár emlékkút,
Ave Világ Királynője, Ecce Homo (Ülő Fájdalmas
Krisztus), Espejo D. Eugeno, Fogaskerekű Vasút emléktáblája,
Fogaskerekű Vasút kerékpárja mint ipari emlék,
Hüvelyk Matyi, Játszótér emléktáblája,
lebontva, játszótéri szökőkút,
Kopjafa a Gimnázium kertjében, Ludwig van Beethoven, Mackó
úrfi kútja, áthelyezve, Magyar Ferenc emléktáblája
és hársfája, térplasztika az általános
iskola kertjében, Tiroli Vadászok emlékműve,
Zarándok emlékmű, beton kerti díszpad egy lakóház
kertjében, rongált. Emléktáblák a határoló
utak házainak falán: Ignotus (Veigelsberg Hugó), Kaán
Károly, Vitéz Aggházy Kamill, Gárdonyi Zoltán,
Dr. Lászlóffy Valdemár, Dr. Salamin Pál, Tóth
Ágoston, Gera György, épületdíszítő
szobor. Nevezetes intézmények: Csaba utca 16. Mayer Ferenc
alapította árvaház, most általános iskola.
Városmajor utca 48/b. Nyugat Emlékmúzeum. Városmajor
utca 59. Általános iskola, tervezték Kós Károly
és Györgyi Dénes. Városmajor utca 68. Szívsebészeti
Klinika. Maros-utca 34. Posta Központ. Szilágyi Erzsébet
fasor 5-7. Térképészeti Intézet. A park növényeiből
egy hajdani különlegességet említünk meg,
a kékhüvelyt - Decaisnea fargesii.
A térkép nagyobb méretben
|