Pesti László - Tarjányi Ferenc

A Múzeum-kert helyén a földművelés ősi időkre tekint vissza. A Március 15. tér helyén római erőd állt, a honfoglalás idején e hely fejedelmi szállásterület volt s már a tatárjárás idején fal védte a mai Belváros területére korlátozódó települést. A VIII. kerület kialakulása az 1730-as években kezdődött, a kertet határoló utcákat is e körül jelölhették ki. Nevét 1777-ben kapta a trónörökösről, II. Józsefről és lett Józsefváros. A környéken az 1700-as évek második felétől zöldségtermesztés folyt. A Múzeum-kert helye az 1700-as évek közepén jutott Klobusiczky Ferenc birtokába, aki itt nyári lakot épített és 5 hold területen francia parkot létesített, mely rövidesen a főnemesség kedvelt szórakozóhelyévé vált. A birtok ezután Batthyány József tulajdonába került. A telket az ő örökösétől vásárolták meg közadakozásból összegyűlt 125.000 forintért 1813-ban a Nemzeti Múzeum számára. A Batthyány-ház mellé 1816-ban nyári lakot építettek, ebben helyezték el 1817-ben a múzeum gyűjteményét. Az épület megvásárlását az 1832-1836-os országgyűlés hagyta jóvá. A villa az 1838-as árvízkor megrongálódott, le kellett bontani.

A múzeumépítkezés 1837-ben kezdődött, tervezője, Pollack Mihály, különös gondot fordított a környék rendezésére is, mivel a múzeumtelek mocsaras állapotával elhanyagolt képet mutatott, sőt egy részét parcellázták is, amelyeket vissza kellett vásárolni. A terület a mai Pollack Mihály-tér felé lejtett, ezt vízszintessé teendő, a múzeum pincéje helyének kiásásakor kitermelt földdel a lejtőt feltöltötték s egyben eltakarták az épületmaradványokat. Az építész a múzeuméval együtt a kert terveit is elkészítette, ennek szépészeti értéke abban mutatkozott meg, hogy a területrendezés, a parképítés és a kerítés az épület környékével összességében szerves egységet alkotott. Pollack szorgalmazta a sivár környék állapotának javítását. Az épületet három oldalról kerítéssel kívánta ellátni, s a kert hátsó oldalára lapidáriumot tervezett a már akkor nagy mennyiségű római emlék számára. A mai Múzeum és Bródy Sándor utcai oldalakon a kocsibejárást szolgáló kapuknál egy-egy őrlakást kívánt felállítani.

A parkosítási tervet 1848 elején Muszely Károly pesti műkertész készítette el, de a szabadságharc eseményei megakadályozták a munka elkezdését. 1849 után a múzeum is igen nehéz anyagi helyzetbe került, a kertre különösen nem volt pénz. Ebben kereskedelmi lehetőséget látva, Marschan József ajánlatot tett a kert két oldalán egy-egy üzletház építésére, amit nem fogadtak el. A kertet közadakozásból kívánták megvalósítani. Egressy Sámuel 100 forintot adott fatelepítésre, Ipolyi Arnold a vidékhez intézett felhívást adakozásra. A bevétel fokozására üvegházat építettek s az ebben termelt növények eladásából származó pénzt a kertre fordították. Az üvegházat - s minden bizonnyal a kertészházat is - Wagner János tervezte 1852-ben. A kert tervét Petz Ármin készítette el. Az első fákat József Károly Lajos margitszigeti birtokáról hozták, majd Egressy Sámuel kiskunlacházai uradalmából érkezett ezer facsemete. A legszebb példányokat Sina Simon, a múzeum mecénása küldte gödöllői birtokáról. A nagy eseményhez Kortsák József bádogosmester díszes öntözőkannát készített. Az első fát 1855. november 24-én ültették el, ezt követően Kubinyi Ágoston, a múzeum igazgatója a Városligetben ebédet adott a fő támogatók tiszteletére, jelen volt többek között Kappy, Kászonyi, Eötvös József, Podmaniczky Frigyes.

1856-ra a kert készen volt, de fejlesztéséről továbbra is gondoskodni kellett. Gírókuty Ferenc műkertész, az utak kavicsozásának költségeit vállalta; az első tíz padot 1859-ben Ohidorf Kornélia 120 forintos költségén állították fel. Kern István helyi lakatosmester az 1860-as években építette a három oldalon hiányzó vaskerítést, melynek költségét - hagyomány szerint - I. Ferenc József vállalta. 1879-ben útépítési munkák folytak, ekkor határozták meg a Múzeum körút végleges szelvényét és a kert kerítését 15 méterrel beljebb vitték, ezáltal a park 950 m² területet vesztett. 1895-ben Wagner János megépítette a két kocsibejáró melletti őrházat. A kert díszítését szolgálják a gyeptáblákon elhelyezett, római kori leletekből származó koporsók, mérföldkövek és sírtáblák, melyek Dunapentele, Dunaalmás, Gyúró és Óbuda lelőhelyről származnak. A városban az 1892-es pestisjárvány hatására jelentősen bővítették a vezetékes vízhálózatot s minden bizonnyal a kertben is ekkor helyezték el az öntözővezetékeket. A II. világháborúban a kert is károkat szenvedett, 1945-ben a legfontosabb helyreállítást végezték el, majd 1952-ben nagyobb méretű fejlesztés történt.

A kert 1953-ig a Nemzeti Múzeum kezelésében volt, ekkor vette át a Fővárosi Kertészeti Vállalat. Ez időben a kert még a régi állapotokat tükrözte. A főhomlokzat előtt a két kaput keramitkockás út kötötte össze, ehhez csatlakozott az oldalbejárathoz vezető út bazalt-gránit burkolata. A sétautak földesek vagy apró sóderral fedettek voltak. A hajdani üvegház előháza a mostani kertészeti raktár, utóbbi mellett áll a volt kertészház, lakója Bezdegh Ferenc, aki a múzeum részéről az utolsó kertész volt a parkban. Régi kertbútor volt az "Ágacska" nevű pad és a Buchwald-szék. A következő években az utcákon fölöslegessé vált reklámpadokat helyezték ide, később ezeket követték a fekete-sárgára festett írószer-, Tóth- és Szentendrei-típusú padok. 1957-1958-ban a Kazinczy-szobornál könyvsátor állt, ahol helyi olvasásra lehetett kölcsönözni, Ivókútként állványra egy átlagos konyhai csap volt felszerelve. Az általános felépítés alig különbözött az átlagparktól. Nyolc virágágyásba egynyáriakat s részben kétnyáriakat ültettek, évelők nem voltak, A hátsó és két oldalsó kerítés mentén határoló cserjecsoportok húzódtak, a továbbiakban a kissé sűrűn ültetett fák határozták meg a kert képét. 1956-ban harci járművek garázsa volt a kert, ennek ellenére egyetlen kis fa dűlt ki, a talajhibákat 1957-ben kijavították. Illő megemlékezni az ebben az időben itt dolgozó, mindenhez értő és mindent tenni akaró munkatársakról, Dósa Istvánról és Procs Pálról.

1977-ben Csorba Vera tervei szerint átépítették a kertet, az addigi angolkert formát részaránytalan mértani szerkezet váltotta fel. Jelentősen változott a növényállomány, sok örökzöldet telepítettek, ami eddig szinte hiányzott a kertből. 1984-ben a Kalocsai Érsekség kertjéből három kobusi liliomfát telepítettek át. Az 1900-as évek végén kezdődött a múzeum nagy felújítása, készülve az alapítás 200. évfordulójára. A metróépítés következtében emelkedő talajvíz miatt az épület fala mellett pinceszinten szellőző folyosókat építettek. A vízvezeték elavultsága miatt a kert önműködő öntözőberendezést kapott, e fontos munkát Antóczi Gusztáv végezte.

Szobrok, emléktáblák: Arany János; árvíztábla; Baháulláh; Bauer Sándor; Belvederei Apolló; Berzsenyi Dániel; csorgó; Forum Romanum oszlop; Garibaldi Guiseppe; Herman Ottó; Kacsás-kút (lebontva); Kazinczy Ferenc; Kisfaludy Károly; Kisfaludy Sándor; Körösi Csoma Sándor (tervezett); Kubinyi Ágoston (tervezett); Monti Sándor; Petőfi Sándor; Pollack Mihály; Rómer-Pulszky-Hampel; Úttörő emlék; Vasváry Pál; Washington-kő; Wysocky Jósef.

Az 1800-as években a Nemzeti Múzeum köré épült pompás főúri otthonokról a környéket újabban Palotanegyed néven ismerik, és van törekvés megfelelni e rangos jelzőnek. A Bródy Sándor utca, a Pollack Mihály-tér, a Múzeum utca, az Ötpacsirta utca, a Reviczky utca és a Szabó Ervin tér díszburkolatot kapott, részben sétálóutcává lett, fasorral és edényes növényekkel látták .el. A Pollack Mihály téren mélygarázs épült.

Visszatérve a Múzeum-kertre, az 1993-as felmérés az élővilágot az alábbi feloszthatóságban találta: természetes növénytakaró 43, egynyári dísznövények 20, kétnyári dísznövények 3, évelő dísznövények 7, cserjék 55, fenyőfélék 17, lombos fák 33, állatok 39 rendszertani egység. A növények közül néhány figyelemre méltó példányt érdemes külön is említeni, kezdve a már nem élőkkel. A Széchenyi-szobor mögött óriási korai juhar állt, korhadás miatt kivágták. A Forum Romanum-oszlop mögött hatalmas tiszafa volt, elpusztult, A Rómer-Pulszky-Hampel-emlék mögötti nagy fügefa az 1929-30-as télen elfagyott. A kerítés melletti amerikai sárga-fát kivágták, a játszótéren volt kőrisfagyalt szintén. A Berzsenyi-szobor dísze, egy kínai magyal, kiszáradt, de ennek közelében szép törökmogyoró látható. Termetes bálványfa csodálható meg a Bródy Sándor utca mentén, közelében az úton fekete dió. A vasfa sajátos kérgével tűnik fel. Ritkaság a kocsibejárat közeli pirreneusi tölgy, közelében alászorult páfrányfenyő. Hegyi szilfából a Washington-kőnél csoportosul néhány példány. A legnagyobb méreteket a japánakácok és a platánok érték el, de nem sokkal maradnak el tőlük a juharok és a nyárfák sem. Tiszafából nyírott sövény húzódik a kerítés mentén, ugyanitt néhány malonyai oszlopos tuja érdemel figyelmet.

A térkép nagyobb méretben