Kedves Nándi!

[...] hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy tanácsodat (segítségedet?) kérjem valamiben.

Mellékelem egy tervezett kiadvány tartalom-jegyzékét és bevezetőjét. Ezt jó háromnegyed éve, tavaly decemberben szerkesztettem sajtó alá, mivel a Balázs Ferenc Intézet (közelebbről Formanek Ferenc és Apró István a Magyarság és Európa környékéről) elvállalta a kiadását. (Közösen valamilyen erdélyi alapítvánnyal, Varga Attila jegyzi odaátról). E mű megjelentetésének szorgalmazására - túl azon, hogy a tanulmányt valóban kiváló, alapozó, máig (s nem csak általam) sokat hivatkozott, immár történeti értékű, ám egyúttal változatlanul időszerű dokumentumnak tartom - az a famulusi kapcsolat is ösztönzött, amely az öreg Ruszti Károlyhoz fűz. Aki idén 88 éves, s a szó szoros értelmében belerokkant abba, hogy - a publikálás lehetősége felcsillanván - megpróbálja újraírni ezt az egyetlen befejezett kerek-egész művét. Ami persze már nem ment; egyetértésével jegyzetek formájában én egészítettem ki az azóta (esetenként egyelőre csak számomra) ismeretessé vált frissebb információkkal.

Formanek Feri azzal kecsegtetett, hogy az első negyedévben megjelenhet a kötetecske, ebből azonban semmi sem lett. Hogy szándékuk nem volt egészen komolytalan, azt abból sejtem, hogy Feri a szöveges részt gyönyörűen betördelte, ügyelve a román karakterek maradéktalan ékezetesítére is. Az anyagot én is átnéztem, szerkesztői korrektúrára azonban már nem került sor, s azóta áll a dolog. Ők továbbra is vállalják az ügyet, de - legalábbis erre - nincs pénzük, most (most!) kezdenek el pályázgatni. Ha ezt háromnegyed évvel ezelőtt tudom, nem náluk kopogtatok. (Persze nem is nagyon kellett kopogtatni, mert félig-meddig tőlük jött az ajánlat.)

Végül is nem érdekelne különösebben az ügy, de az öreg miatt nem hagyhatom annyiban. Itt van egy - szerintem jobb sorsra érdemes, bizonyos mértékig forrásértékű - kiadvány, kiszedve, félig betördelve, szerzői honoráriummal nem terhelve, kiadói hajlandósággal, legjobb tudomásom szerint 100 ezer körüli nyomdai költség hiányában leállva. Most futok az elvesztegetett idő után, s ezért nem látok más esélyt, mint továbbra is rájuk bízni a dolgot, azaz bízni bennük, hogy nem komolytalan dolog ez az egész. Azért mégis megkérdezlek, nincs valamilyen ötleted? Ha tudsz, hívjál fel telefonon.


Budapest, 1995. augusztus 28.

    vissza