Az alábbiakban alkalmi levelezéseim dokumentumaiból szemezgetek, az Erdély etnikai és felekezeti statisztikája - és azzal összefüggő munkálkodásom - háttéranyagaként. Egyfajta munkanaplót kínálok az idetévedt látogatónak. Szinte kivétel nélkül csak szakmai érdekű leveleket teszek közzé; ezekben is a magántermészetű, vagy más okból nem publikus részletek hiányát szövegkihagyás [...] jelzi. A leveleket lényegi tartalmi változtatás nélkül közlöm, de a - különösen e műfaj drótpostás változatában gyakori - helyesírási-nyelvtani hibákat, elírásokat, ékezet nélkül maradt betűket kijavítottam.

1995. február 3-4-én Illyefalván tudományos ülésszakot szervezünk "A közigazgatási határok változásai Erdélyben" témakörrel.
Célunk a közelebbről napirendre kerülő romániai újramegyésítési folyamat előtt történeti, gazdaság-földrajzi, demográfiai, statisztikai és szociológiai megközelítésben elemezni a közigazgatási határok változásait és a változások kihatásait a trianoni békeszerződéssel Magyarországtól Romániához csatolt terület egészén élő magyarságra.
Tisztelettel kérjük, szíveskedjék részt venni ülésszakunkon egy 25-30 perces, kb. 10 gépelt lap terjedelmű, a megadott témakörhöz kapcsolódó előadással, és jelezni címünkre 1994. december 30-ig, hogy elfogadja-e meghívásunkat, és közölje előadása témáját.
Az ülésszakon bemutatott előadások önálló kiadványként való megjelentetéséről gondoskodunk.
Az utazási költségeket térítjük, a szállást és étkezést a szervezők biztosítják.

Bizottság

A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum munkatársaival adjuk ki a Múzeumi Füzetek c. könyvsorozatot. Eddig 10 munkát jelentettünk meg, ebből kettőt román nyelven. A következő évben újabb román nyelvű kiadványokat szeretnénk megjelentetni. A magyarországi nemzetiségi törvényt egy bevezetővel; Bibó István A kelet-európai kisállamok nyomorúsága; Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem és más tanulmányait egy kötetben. Ezek fordítása elkészült, nyárra megjelenhetnek.

Szeretnénk egy kötetet A Kárpát-Balkán régió és Erdély változó etnikai arculata címmel. Ebben három tanulmány román fordítása jelenhetne meg: Kocsis Károly A Kárpát-Balkán régió etnikai-vallási arculatának változása, Földrajzi Közlemények 1991.3-4. sz., valamint két tanulmányod: Erdély anyanyelvi, nemzetiségi és felekezeti statisztikája illetve Az erdélyi magyarság lélekszámáról (Magyarság és Burópa, Tiszatáj). Az utóbbin hezitálok. Egyrészt utalsz arra, hogy még nem ismerjük a végleges adatokat, másrészt nagyon fontos volna, hogy az általad képviselt differenciált szemléletet megismerhessék a román szakemberek is. Végre egy olyan álláspont, mely nem utasítja el "zsigerből" a román álláspontot, de mégis szakszerű kritikával kezeli azt. Szeretném ha megjelenne. Kíváncsi vagyok az álláspontodra.

Gondolkoztam azon, hogy Pomogáts Béla Erdélyi városok címmel a Tiszatáj 1993. 3. sz.-ban megjelent tanulmányát is közölni kellene, hiszen a városok elrománosodása a román-magyar félelmi viszony egy kulcskérdése. (A politikai hisztéria melegágya. Hogyan is lehetne másként, mikor tömegek élték meg saját életükben, lakóhelyükön a kisebbséggé válást. Kolozsvár, Marosvásárhely - ezt nem lehet feldolgozni.) Jobbat nem találtam. De tartok tőle, hogy túl agresszív - egy román olvasó számára - az írás hangvétele. Neked erről mi a véleményed? Tudsz ebben a témában megfelelő munkát?

A kiadványok a mellékeltnél szebb küllemben, jobb kötésben 1000 példányban jelenhetnek meg. Az eddig románul kiadott könyvek egy részét könyvtáraknak, szerkesztőségeknek, véleményformáló személyiségeknek postáztuk. A többi pedig hetek alatt elfogyott könyvárusi forgalomban. A célunk nem is pusztán a felvilágosítás, hanem az, hogy az érdeklődők azt ismerjék meg, hogy a magyar álláspont milyen tényekből és szemlélet alapján alakulhatott ki. Azt hiszem, hogy a román értelmiségnek egy jelentős része nem ellenséges a "magyar kérdésben", inkább alulinformált. Nem gondolom azt, hogy a felvilágosítás megoldja a problémát, talán csak arra alkalmas, hogy bemutatkozzunk. Ez a kommunikáció első lépcsőfoka...

A fordítást két román anyanyelvű temesvári szociológus csinálja. A lektort jó volna, ha Te neveznéd meg. Neki tudunk egy szerény tiszteletdíjat fizetni. Sajnos, szerzői honoráriumot nem tudunk fizetni. Az elkészült kötetből igényeid szerint biztosítunk példányokat illetve az általad megadott címekre postázzuk a kiadványt.

Segítségedet előre is köszönöm!

Üdv.
Bárdi Nándor

Ezúton is köszönöm küldeménye(i)det. Örömmel olvastam, hogy tőlem is szándékoztok írást közreadni a tervezett román nyelvű kötetben.

A Tiszatáj-béli cikk megjelenése óta folyamatosan egyre részletesebb adatok állnak rendelkezésre (pl. a nemzetiségi - anyanyelvi - felekezeti kereszttáblázatok erdélyi bontásban is), ezek ismeretében - ha te is jónak látod - a befejező gondolatsort szívesen kiegészítem.

Ami a Pomogáts-tanulmányt illeti, aggályaidat osztom, azzal együtt, hogy lényegében tárgyszerű írásról van szó, melynek oldottabb hangvételéhez időnként valóban fölöslegesen társul egy-egy sarkosabb kitétel. Azt hiszem, az Erdélyi városképek c. válogatáshoz írott előszavának hangütése már a román olvasó számára is elfogadhatóbb lenne.

Félreértés ne essék, nem a Pomogáts-írás helyett, hanem inkább mellette, hadd ajánljam figyelmedbe a Regio-ban korábban megjelent dolgozatom aktualizált változatát, melyet a Csíkszeredai Hitel 5/6-os számába készítettem. Hátha valamilyen módon ezt a kettőt össze lehetne hozni.

Lektorra nincs javaslatom. Figyelmetek megtisztel.

Üdvözlettel
Árpád

Megtisztelő felkérésének, hogy vegyek részt az Illyefalván 1995. február 3-4-én, a Romániában napirenden lévő újramegyésítés témakörében rendezendő konferencián, sajnos nem tudok eleget tenni. Sem a konferencia részletes programja, sem a meghívottak köre, sem a tervezett előadások tematikája nem ismeretes előttem, de az idő rövidsége miatt még akkor sem tudnék előadással készülni, ha rendelkezésemre állnának az előzőekben hiányolt információk.

Szeretnék azonban a magam módján hozzájárulni a rendezvény eredményességéhez, s ezért elküldök Önnek néhány általam ez alkalomra összeállított statisztikai táblázatot, melyek - gondolom - illeszkednek a konferencia témaköréhez. A forrásfeldolgozás nemzetiségi adatsorokat tartalmaz a jelenkori Erdély területére vonatkozóan az 1910., illetőleg az 1930. évi megyehatárok között, városi és községi népesség szerinti csoportosításban, a mindenkori közigazgatási beosztásnak megfelelően. (I-VI/A. sz. táblázatok.) Terveim szerint szerény elemző szöveget is mellékeltem volna, erről azonban le kellett mondanom. Az értők és érdeklődők bizonyára így is hasznosítani tudják a számoszlopokban rejlő információkat. A VII-VIII. sz. táblázatokat az első főhatalomváltást követő közigazgatási átrendezések nemzetiségpolitikai vonatkozásainak szemléltetéséhez állítottam össze. Végül, a IX-IX/A. sz. táblázat néhány magyarok lakta határ menti járás 1930. évi községterületéről közöl nemzetiségi idősorokat. Annyit kívánok még hozzáfűzni, hogy az 1880. és 1910. évi adatok a megkérdezettek anyanyelvi, a későbbi népszámlálások adatai pedig a nemzetiségi hovatartozásáról tájékoztatnak. 1880-ban a beszélni koruknál nem tudó gyermekeknél az anyanyelvet nem mutatták ki és számukat külön közölték. A mellékelt adatsorokban a beszélni nem tudókat - a statisztikai hivatal korabeli eljárását követve - az egyes anyanyelvek között, számarányuknak megfelelően településenként szétosztottam.

Köszönöm, hogy gondoltak rám. Sikeres munkálkodást kívánok a konferencia résztvevői számára.

Tisztelettel
Varga E. Árpád

1995. február 3-4-én lezajlott IIlyefalván "A közigazgatási határok változásai Erdélyben" című tudományos ülésszak, amelyen a meghívott előadókon kívül közigazgatásunk vezetői, képviselők, szenátorok és RMDSZ vezetők is részt vettek. Az esemény fontos állomás volt közösségi stratégiánk alakításában. A Jelenlevők nagyra értékelték hozzájárulását összejövetelünk sikeréhez, amit ezúton köszönünk.

Kötő József, EMKE főjegyző - Magyari Nándor László, Ügyvezető Alelnök

Véletlenül meglátván, hogy - Székelyudvarhelyre szánt - küldeményedben érintve vagyok, utólagos engedelmeddel a javítandó oldalt kicseréltem a helyes szövegűre, és a változtatást a lemezre is rávittem. (Az új, leragasztott borítékon így az én kézírásom szerepel, s, a zavarok elkerülése végett, a szerzői nevem.)

De nem is ezért írok, hanem, hogy megkérdezzem: ki veti össze a fordítást az eredetivel? Ha jól emlékszem, Dézsi Józsefre gondoltál szakmai lektorként; vele meg tudom osztani ezzel kapcsolatos aggályaimat. Ezen túlmenően: van-e mód arra, hogy én is lássam a román nyelvű korrektúrát? Mivel nem steril szakszövegről van szó, előfordulhat, hogy helyenként nem elégséges, ha a fordítás értelemszerű, hanem a szöveghűségre is ügyelni kell. Vannak olyan fordulatok, amelyeket lehet, hogy akaratlanul is "románra" fordítanak. Ilyen például, amikor a "drámai fordulatot vett történelem" "önkényét" említem (Trianon metaforája), amit a románok nyilván nem így élnek meg. Vagy amikor a román kolonizációt az összefüggő magyar településterületek erőszakos megbontására tett kísérletnek minősítem - hát nyilván ez is nézőpont kérdése.

De vannak apróbb fogalmazásbeli árnyalatok, melyeket, ha nem követ a fordítás, az eredeti szöveg komoly értelemmódosulást szenved. Az eredeti változatban magam is sommásnak éreztem, hogy az 1910. évi népszámlálás által rögzített etnodemográfiái viszonyok - relatíve - újkeletűek voltak, ezért toldottam még hozzá, hogy helyenként. Vagy a bánsági magyar telepítésekről szólva igazságtalan lenne, nem visszautalni arra a tényre, hogy valamikori - kipusztult - magyar településvidékről van szó, ezért változtattam a "benépesült új magyar szigetek" megfogalmazáson, s lett helyette "újranépesülő magyar szigetek". Ami nem teljesen pontos, ám kevésbé történelmietlen. Stb., stb.

Ugye megértesz? Kérlek, jelezd ezzel kapcsolatos álláspontodat s a lehetőségeket.

Köszönettel
Árpád

Bár már valóban nemigen lehet a könyvet a városban kapni, azért egy rejtett zugolyban még hozzájuthattam volna - de, mivel Andrástól tudom, hogy az általad árusított példányok honoráriumod tőkésített darabjai, inkább téged zargattalak. Ezért viszont ragaszkodom is hozzá, hogy a tranzakció - eredeti szándékomnak megfelelően - adás-vétel formájában zajlódjék le.

De ha már ennek kapcsán üzenet-váltásra került sor, hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy tanácsodat (segítségedet?) kérjem valamiben.

Mellékelem egy tervezett kiadvány tartalom-jegyzékét és bevezetőjét. Ezt jó háromnegyed éve, tavaly decemberben szerkesztettem sajtó alá, mivel a Balázs Ferenc Intézet (illetve egy ezt a fedőnevet viselő, fogalmam nincs róla, milyen alakulat, közelebbről Formanek Ferenc és Apró István a Magyarság és Európa környékéről) elvállalta a kiadását. (Közösen valamilyen erdélyi alapítvánnyal; arról sem tudom, hogy miféle, csak annyit, hogy Varga Attila jegyzi odaátról). E mű megjelentetésének szorgalmazására - túl azon, hogy a tanulmányt valóban kiváló, alapozó, máig (s nem csak általam) sokat hivatkozott, immár történeti értékű, ám egyúttal változatlanul időszerű dokumentumnak tartom - az a famulusi kapcsolat is ösztönzött, amely az öreg Ruszti Károlyhoz fűz. Aki idén 88 éves, s a szó szoros értelmében belerokkant abba, hogy - a publikálás lehetősége felcsillanván - megpróbálja újraírni ezt az egyetlen befejezett kerek-egész művét. Ami persze már nem ment; egyetértésével jegyzetek formájában én egészítettem ki az azóta (esetenként egyelőre csak számomra) ismeretessé vált frissebb információkkal.

Formanek Feri azzal kecsegtetett, hogy az első negyedévben megjelenhet a kötetecske, ebből azonban semmi sem lett. Hogy szándékuk nem volt egészen komolytalan, azt abból sejtem, hogy Feri a szöveges részt gyönyörűen betördelte, ügyelve a román karakterek maradéktalan ékezetesítére is. Az anyagot én is átnéztem, szerkesztői korrektúrára azonban már nem került sor, s azóta áll a dolog. Ők továbbra is vállalják az ügyet, de - legalábbis erre - nincs pénzük, most (most!) kezdenek el pályázgatni. Ha ezt háromnegyed évvel ezelőtt tudom, nem náluk kopogtatok. (Persze nem is nagyon kellett kopogtatni, mert félig-meddig tőlük jött az ajánlat.)

Végül is nem érdekelne különösebben az ügy, de az öreg miatt nem hagyhatom annyiban. Itt van egy - szerintem jobb sorsra érdemes, bizonyos mértékig forrásértékű - kiadvány, kiszedve, félig betördelve, szerzői honoráriummal nem terhelve, kiadói hajlandósággal, legjobb tudomásom szerint 100 ezer körüli nyomdai költség hiányában leállva. Most futok az elvesztegetett idő után, s ezért nem látok más esélyt, mint továbbra is rájuk bízni a dolgot, azaz bízni bennük, hogy nem komolytalan dolog ez az egész. Azért mégis megkérdezlek, nincs valamilyen ötleted? Ha tudsz, hívjál fel telefonon.

Köszönettel
Árpád

Megjelent a romániai népszámlálás főbb adatait közzétevő három + egy kötet. Ez utóbbi a nemzetiségi és felekezeti vonatkozású adatokat összegzi, kötetszámozás nélkül és meglehetősen korlátozott publikussággal (amolyan bizalmas jellegű, de azért kézen-közön hozzáférhető anyagként).

Mindaddig nem akartam foglalkozni a népszámlálás eredményeivel, míg a hivatalos közlések teljesen le nem zárultak. Az utolsó kötet megjelentével azonban (ez nyáron történt) eljött ennek az ideje. E kötetnek egy komoly, korrekt, a közzétett adatok összes fontosabb vonatkozását érintő 70 oldalas bevezetője van, a bukaresti statisztikai hivatal igazgatójának jegyzésével. Úgy láttam jónak, hogy ezt a szöveget veszem alapul, s egyes részeiben (nem, életkor szerinti megoszlás, termékenység, háztartások összetétele) megpróbálom az eredetit követni és híven visszaadni (tehát nem minden ízében szószerinti fordításról van szó), más részeiben lerövidítem, de kiegészítem (általános népességfejlődés), vagy pedig némi módosítások mellett kibővítem az eredetit (gazdasági tevékenység, iskolázottság, családon belüli interetnikus és felekezetközi viszonyok); továbbá az előszóban nem érintett táblázatokat is feldolgozok, s kommentálok.

Eléggé előrehaladtam, de még korántsem értem a munkám végére. Hiányzik még a lakásellátottsággal és -felszereltséggel foglalkozó, valamint a nemzetiségi-anyanyelvi, illetve a nemzetiségi-felekezeti összefüggéseket taglaló rész kidolgozása. Azt is tervezem, hogy esetleg az iskolázottsági szint adatait vagy az egyes demográfiai mutatókat területileg is áttekintem, mert így tovább árnyalódhatnak a románság (nagy tömege miatt) meglehetősen homogén (általában az országos átlaggal egyező) adatsorai. De szeretném - a gépemen lévő erdélyi községsoros adatok alapján - a nemzetiségi viszonyokat a települések nagyságával és a településenkénti nemzetiségi lélekszámmal összefüggésben is vizsgálni.

Továbbá ellenőriztetni akarom románul tudókkal, hogy nincsenek-e végzetes félreértések, -értelmezések a szövegben (az eddigi visszajelzések megnyugtatóak), illetve Dézsi Jóskával, mert ő a szó minden értelmében otthon van e témában.

Most érek a lényeghez. Szeretném, ha legalább átfutnád a félig kész anyagot. Az fel sem merül bennem - ha netántán -, hogy teljes terjedelmében elbírja bármelyik folyóirat, de egyes részek önmagukban is megállnának. Ilyennek gondolom az iskoláztatással, a gazdaságban való részvétellel, vagy a családok nemzetiségi és felekezeti összetételével foglalkozó részeket. Ha jónak (és közlésre érdemesnek) látod, válassz közülük. Arra gondoltam, hogy más folyóiratokat is megcélzok, de hozzád fordultam először, bátorítást is remélvén.

Szeretettel üdvözöllek
Árpád

Megkaptam az Opra-írást, köszönöm.

Gondolkoztam azon, amiről beszéltél, márcsak azért is, mert - bármilyen hihetetlen - ez az elképzelés játszi ötletként korábban engem is foglalkoztatott. Tény azonban, hogy eddig még komolyan nem gondoltam végig. Azt ugyan nem egészen értem, hogy munkálkodásom miképp illeszkednék a KAM koncepciójába, én mindenesetre "vállalom őket". Függetlenül a dolog realitásától, a mostani szusszanásnyi számvetés semmiképp sem volt fölösleges. Ennek során a következőkre jutottam.

Szívesen látnám együtt az alábbi szövegeket:

A felsorolt szövegek és táblázatok összterjedelme nagyobb az általad megjelölt optimumnál. Ha ez problémát jelent, a 6. sz. dolgozat elhagyható. (Amely tulajdonképpen "kakukktojás" is, hiszen az 1992. évi népszámlálás egy külön kötetet érdemelne, a Gyurgyík-féle Magyar mérleghez hasonlót. Nem tőlem, teszem hozzá gyorsan, de én is szívesen közreműködnék.) A 7. sz. tanulmány elvileg Erdélyben jelent meg, de gyakorlatilag hozzáférhetetlen, mivel a folyóiratszám egy éve egy budapesti nyomdában rostokol - ha csak a dühös nyomdász fel nem aprította azóta -, mivel a tisztelt megrendelő és/vagy üzlettársa (Szőcs Géza) mindeddig nem méltóztatott kiváltani. Én idejekorán kimenekítettem 30 példányt, amiből 17 db volt az én honoráriumom. (Úgy becsüld meg hát a te példányodat, mely ilyenformán sajtótörténeti unikum.) Különösen fájlalom a tanulmányhoz szerkesztett táblamellékletek elsikkadását, melyek a - jelek szerint kimúlt - folyóirat 1995. 1/3. számában jelentek volna meg. Ha a 2. sz. szöveget kiadja a TLA, valószínűleg Erdélyben is teríteni fogja, nekem azonban igen kedves, nem szívesen mondanék le róla. Hasonlóképp az 1. sz. szövegből is eljutott annak idején vagy 600 példány Erdélybe, de tudomásom szerint az EME "terjesztői" tevékenysége csupán Kolozsvárra szorítkozott. A 4. sz. tanulmány is odaát látott legelőször napvilágot (pontosabban egy kezdetlegesebb verziója az Európai Időben 1993 júniusában, majd később ugyanaz 1994. márciusában a kolozsvári Szabadság "kalózközlésében").

Ha tényleg lenne belőle valami, az üggyel akkor is csak a második félévben tudok foglalkozni, amikorra letudtam jelenlegi kötelezettségemet. (Amelynek hozadékait viszont bizonyára hasznosítani fogom a helyenként - az 1. és a 7. sz. szövegben - elkerülhetetlen változtatások során.)

A héten Erdélybe utazom, jövő hétfőn vagy kedden reggel érkezem vissza.

Üdvözlettel
Árpád

Megkaptam a legutóbbi leveled az önálló kötet ügyében. Úgy gondolom, hogy a 2. tételt el kellene hagyni, és ha Te is egyet értesz velem, az iskolai végzettséget vizsgáló dolgozatodat lehetne közölni. Így az első bevezető tanulmány után elsősorban az 1992. évi romániai népszámlálás eredményeit elemző tanulmányok következnének. Az előbb javasolt írás az utolsó előtti lehetne.

A Kisebbségi Adattár egyes köteteit 2-300 példányban Erdélyben terjesztjük. Tehát ez szerintem el fog jutni az "érintettekhez". (Ez úgy működik, hogy Te adsz egy címlistát és ennek alapján odakintről postázzuk az anyagot a megadott címekre, vagy Te adogatod az Illyés Alapítvány felvásárolta keretből.)

Mellékelve küldöm a román nyelvű kiadványod fordításának 2. változatát. Ebbe már Dézsi lektori megjegyzéseit is visszajavítottuk.
- A "régi" román helyesírást használta a fordító, mert a HUMANITAS Kiadó is azt használja, s a román tudományos élet nem fogadta el az újat.
- De mi a "zsidó" változataként mozaică helyett az evreut használtuk, ez az általános. A többi javaslatát figyelembe vettük.
- A lektori honoráriumot felajánlottuk és abban maradtunk, hogy Székelyudvarhelyen fogja felvenni.

Azt kérem, hogy nézd meg a két fordítást és a táblázatokat, és írd be a szövegbe a megjegyzéseidet. A táblázatok formájára (a nagyságára már nem) is tehetsz módosító javaslatokat.

Úgy tervezem, hogy ezt követően elkészül a visszajavítás, és nyomdába adjuk. Vagy Te szeretnéd még egyszer megnézni?

A Kisebbségi Adattár tördeléseit 20-ra ígérték. Ha megkapom, azonnal küldöm.

Türelmedet és megértésedet előre is köszönöm!

Üdv
Nándor

Megpróbáltam figyelmesen áttanulmányozni - egy-egy estét szentelve mind a két korrektúrának - a kapott anyagot. Előrebocsátom, hogy "nem tudok arabusul", így esetleges javításaim jobbára a véletlenszerűen észlelt nyomdahibákra szorítkoznak.

Az elvi jellegű észrevételeket külön is részletezem.

A "Magyarság és Európa" c. folyóiratból átvett tanulmányhoz mellékelt anyanyelvi-nemzetiségi táblázat kivitelezése mintaszerű. A számokat külön nem ellenőriztem, mivel vélelmezem, hogy a tördelés az általam küldött lemez alapján készült. Nagyon fontos lenne, hogy az 1956. évi megyénkénti számított adatokat - mind az anyanyelvieket, mind a nemzetiségieket - kivegyék, és helyükbe a mellékelt táblázatban szereplő, immár pontos nemzetiségi (tehát normál karakterekkel szedendő) számok kerüljenek. Ilyenformán a tanulmány 2. oldalán erre vonatkozó kitétel is fölösleges - tehát feltétlenül elhagyandó.

Nem értem, hogy kerülhetett a felekezeti táblamelléklet a másik tanulmány mögé. Ennek is feltétlenül itt a helye, az etnikai adatsorok után, azokéval egyező megjelenítésben (tehát keretezés nélkül).

Ami a zsidó népességet illeti: a nemzetiség román megfelelője a evreu, a nyelvé a idiş. A felekezet megjelölésére a román népszámlálások a mozaică kifejezést használják. Az ilyen vallású személy a román értelmező szótár szerint: izraelit. E terminológia használata tehát helytálló - közkeletűségét nem tudom megítéleni -, nekem csupán a helyesírása okoz gondot. A kifejezés ugyanis a szövegben következetesen israelit formában szerepel, jóllehet ezt a szót a nálam föllelhető szótárak mindegyike izraelit-ként írja le (nota bene: Izrael állam a románban Israel). Én az "s" betűt mindenütt "z"-re javítottam, de nem az én tisztem eldönteni, hogy tényleg így helyes-e, tehát azt a javításomat nem kell feltétlenül figyelembe venni.

Kérem viszont, hogy a hatalomváltás és az 1930. évi népszámlálás időpontja között Erdélyben megejtett nem-, illetve félhivatalos összeírások a román fordításban is conscripţie-ként szerepeljenek (6., 8. és 14. oldalak). A recensămînt kifejezés használata eme hevenyészett népesség-számbavételek esetében nem felel meg a valóságnak, ezért félrevezető.

A 12. oldalon tévesen 363 szerepel a 363 ezer (de mii) helyett.

A 25. oldalon súlyos félrefordítás a termékenység mérlegéről írni (bilantul natalităţii), holott én népesedési mérlegről beszélek (bilantul demografic), amely a születések, halálozások és vándorlások együttesének egyenlege.

A domiciliu (lakóhely> kifejezés a szövegben mindenütt domniciliu-ként szerepel, gondolom elírás.

A "Tiszatáj"-ban megjelent írásban a 6. oldalon pontosítottam Maros megye 1966-1977. közötti népmozgalmának jelzőszámait: a természetes szaporulat 11,9, az élveszületés 21,1, a halálozás 9,2 ezrelék. Hasonlóképpen a 14. oldalon: ma már hivatalos helyről tudni, hogy Szatmár megyében 1956-ban (kerekített értékben) 3600 volt a német nemzetiségűként összeírtak száma.

Egyetlen komoly elírást találtam csupán, a 30. oldalon: a 132.858 római katolikus, református és unitárius román, illetve cigány nemzetiségű számából a 32.490 magyar anyanyelvű román és cigány nemzetiségű számát kell levonni, azaz: cu limba materna maghiară és nem a román anyanyelvűekét (cu limba materna română), ahogy a szövegben tévesen szerepel. Itt még azt sem ártana az eredetihez híven szerepeltetni, hogy az idézett számadatok az Erdélyben összeírtakra szorítkoznak (ezt nem mertem románul közbeszúrni), de e kitétel hiánya nem főbenjáró.

Bízom benne, hogy ezen és itt külön nem részletezett egyéb észrevételeimet - ha valóban helytállóak - figyelembe veszitek, ezért nem kívánom újabb korrektúrával bonyolítani az életeteket.

Ami az esetleges szövegválogatással kapcsolatos levélváltásunkat illeti, természetesen tiszteletben tartom a javaslatodat. Ez a dolog még annyira távoli és képlékeny. Ha valóban odajutunk - abban persze változatlanul tamás vagyok, hogy mit szól mindehhez a KAM tisztelt testülete - úgyis vadul nekiállok újraírni, át- és összeszerkeszteni az egészet.

Időközben beszéltem telefonon Koszta úrral, aki most rendkívül optimistának tetszik lapja jövőjét illetően. Bízik abban, hogy az 5/6-os számot Szőcs Géza mégiscsak kiváltja; állítólag valami pénzt is szerzett a folytatáshoz, mely 7/8-as szám formájában fog haló poraiból főnixként föltámadni (de azt már Szeredában nyomják). Ebben, ígérete szerint hozza a táblázataimat. Ez esetben nem ragaszkodnék hozzájuk a válogatásban, ami komoly terjedelemcsökkentő tényezőként esik latba.

Továbbá: figyelmedbe ajánlok egy jelenségértékű levélváltást a Magyar Sajtó hasábjairól. A Teleki Alapítvány is érintve van benne, de igazából a figyelmedet szeretném felhívni barátomra, Spaller Árpádra, aki a romániai magyar sajtó jelen történetének alapos ismerője. Lehet, hogy egyszer szükséged lesz a tudására.

Üdvözlettel
Árpád

Beszéltem az öreggel a címlista ügyében, és arra jutottunk, hogy a rokoni köréről ő gondoskodik - majd, amikor (kilencven évesen!) Erdélyben jár, szétosztja közöttük -, ellenben azért évtizedes "protokoll-listáján" bejelölt néhány nevet, akiknek szívesen venné, ha eljuttatnátok a kötetet. Nagy gondot vennétek le ezzel a válláról.
Mellékelem a lista fénymásolatát, amelyen pirossal jelöltem meg az érintettek nevét. Kéri még, hogy Dányi Dezső is kapjon, de az ő címét nem tudja.

Négy marosvásárhelyi nevet azért megjelölt, ezek: Deé Nagy Anikó, Sebestyén Mihály, dr. Kelemen Attila, Markó Béla. Természetesen címet nem tudott adni.

Felvetette még, hogy Jakubinyi Györgyhöz, Tempfli Józsefhez, Tőkés Lászlóhoz, továbbá a Korunk szerkesztőségéhez (Kántor Lajoshoz) is el kéne juttatni egy-egy példányt.
Végül: szemrebbenés nélkül tolmácsolom a kérését, hogy, ha lehetne, 50 példányt kapjon kézhez. Ha nem lehet, szerintem 30-at mindenképpen kapnia kellene.

Az én erdélyi címlistám a következő:
Boldizsár Zoltán, Sándor István, Bíró Zoltán, Dézsi József, Farcádi István, Horváth Alpár, Kádár Gyula, Kocsis Károly, Lázok János, Murvay Béla, Nagy Rozália, Szász Károly, Tánczos Vilmos, Vécsey Károly.

Ha sok, kettőt vagy hármat elhagyhattok belőle.

Üdvözlettel és köszönettel
Árpád

Csiszolgattam az anyagot - egy keveset itt-ott húztam is belőle - bár amit nyertem a réven, az elveszett a vámon, mivel az utolsó fejezet vallásfelekezetről szóló bekezdésébe némi változtatással becsempésztem a Regio-ban megjelenő írásom egy passzusát. (Ezt már korábban is fontolgattam, mert ami itt szerepelt, az a táblamelléklet néhány szövegbe átemelt adatánál nem volt több.) Összességében tehát a terjedelem a táblázatok nélkül - oldalanként 2400 leütéssel számolva - változatlanul 46 flekk. Ez is probléma (a szöveg közti táblázatokkal felmegy vagy nyolcvanra), de a nagyobbik baj, hogy alapvetően semmi nem változott az eredetihez képest. A rövid bevezetőben mindenesetre - kérésednek megfelelően - pontosítottam, hogy valójában mire is számíthat az olvasó. Most már rajtatok múlik, hogy ezt az elegyes műfajt ("adalékok a ... történetéhez"), melyben ráadásul a különböző részek különbözőképpen vannak kidolgozva, megtűritek-e kézikönyvetekben. Nem tagadom, hogy amit adni tudtam, az lényegében az igényelt anyag első és utolsó fejezete, a közepéből hiányzó három vagy négy egyikének nem túl sikerült kivonatával. Ha a hiányzó többi is meglenne, akkor biztosan nem okozna gondot az óhajtott egészet tömören összefoglalni. Tény, hogy engem jobban vonz a még feldolgozatlan forrásokkal való bíbelődés, mint az, hogy ehelyett mások által jól megírt - részben már unásig ismert - információkat kompiláljak sokadikként, invenció nélkül, nyögvenyelősen. (Mert hát csak így tudnám, tehát úgyse tudnám.)

Azt hiszem, hogy egyes hiányzó leíró részeket a kötet más fejezetei (pl. a táji-történeti tagolódással foglalkozó), illetve a jól szerkesztett szemléletes térképek - melyekről szó volt -, diagramok, esetleg területi adatsorok részben pótolni tudják. Változatlanul javaslom, hogy ha lehetőségetek (vagyis vállalkozó) van rá, az általam nem teljesített, ám semmiképpen nem nélkülözhető penzumot - a kontómra - adjátok ki valakinek. (Ez egy kétségbeesett ötlet részemről.) Ezen felül, ha tudtok, húzzatok, de a népesedéstörténeti résszel bánjatok kíméletesen.

Mentségemül szolgáljon, hogy, mondhatni univerzális alapanyagról van szó. Ezért - kibicnek semmi sem drága - úgy gondolom, hogy a bevezetőben szerényen újdonságértékűnek titulált forrásfeldolgozások még részleges állapotukban is nyújtanak annyit a nagyérdeműnek, mint egy felületibb merítésű kerek egész. De ... nem én vagyok a szerkesztő, meg hát ez csak az én tudományomnak a jelenlegi állása.

Pár tételt még beszúrtam az irodalomjegyzékbe (a fejezetek végére - épp az anyag töredékessége miatt - nem tudtam módszeres irodalomajánlást szerkeszteni), a táblamellékletekből azokat küldöm, melyekben javítottam, továbbá - csak úgy - mellékelem az éves népmozgalmi idősorokat. A kárpátontúli ügyben várakozom.

Nem szűnő együtt-érzéssel
Árpád

Megszereztem az ajánlásokat. Szarka László, Sebők László. Arra kérlek, hogy küldj egy szakmai önéletrajzot és egy publikációs jegyzéket is, amelyeket mellékelni kell az űrlaphoz. A pályázati szövegbe annyiban javítanék, hogy hangsúlyoznám még a Székelyföldön is jelenlévő románság sorsának nyomonkövetési lehetőségét, illetve beírnám Szatmár, Szilágy, Máramaros megyéket is II. kötetként. Erre azért van szükség, mert ez egy dunatáji alkuratórium, s nem lehet kizárólag magyar üggyel sikeresen pályázni. Multikulturális mázt kell adni a dolognak... Talán sikerül. Én azt javaslom, hogy 150.000-et kérj (10 hónap, havi 15.000 Ft ösztöndíj). Van esély 100.000-re...

Most azt gondolod, hogy gátlástalan vagyok? Pedig csak a másik Magyarország (ahol a tudás erényét a becsület pallosa védi) és a reáliák között lődörgöm...

Üdv.
Nándor

Még drótpostán sem olyan egyszerű a levelezés; mivel a munkahelyemen áll rendelkezésre ez a technikai lehetőség, nem mindig sikerül magamat szabaddá tennem, hogy legalább pár sort írjak. (Természetesen senki nem akadályoz meg ebben, csak hát elragadnak a teendők.)

Ami a munkáimat illeti: júniusban Csetri Elek felkérésére az Erdélyi Múzeum most megjelenő tematikus számába írtam egy összefoglaló áttekintést az 1869-1920 közötti népesedési folyamatokról a mai értelemben vett Erdély területén. Nincs miért részletezzem, ha majd kijön a lapszám és elküldöm, meglátod, hogy ez mivel járt. Augusztusban pedig hasonló jellegű bevezetőt írtam egy forrásközlő összeállítás elé. Az összeállítás egy remélhetően kiteljesedő sorozat első kötete lenne, mely az 1850-1992 közötti hozzáférhető népszámlálási adatokat tartalmazza (az anyanyelvi-nemzetiségi és felekezeti hovatartozásra vonatkozóan) ugyane területen, településenként. Az első kötet Kovászna, Hargita és Maros megyét foglalja magában.

Akiket említettem (rájuk hárítva, szegényekre, rosszkedvem okát) nem közös ismerősök. Talán egyikük az, akinek a temetése előző leveled érkezte előtti napon volt. A Statisztikai Hivatal - korban köztünk lévő - könyvtárosáról van szó, akivel nagyon jó kapcsolatom alakult ki az idők során. Három hónap alatt vitte el egy későn felfedezett veseszarkóma. Nagyon széles látókörű, mélyen érző, egyáltalán nem szakbarbár ember volt, minden írásomat neki mutattam meg először. Mivel értett a statisztikához, nem a számadatokat nézte és értékelte bennük, hanem azt, ami mögöttük van. Ő fogalmazta meg - amit titkon magam is gondolok erről -, hogy ezek jobbára amolyan "statisztikai esszék", szemléletmódjukat a "szerelmes földrajzéhoz" hasonlította. Bizonyára furcsán hangzik ez, mert hát azért valójában nagyon szikár műfajról van szó, de leglényegét tekintve én ezt remélem, és ő ebben erősítgetett. Nem beszélve tárgyi tudásáról: minden kérdésemre előbb vagy utóbb választ kaptam tőle. Kulcsember volt életem ama részében, amely a munkám köré szerveződött. (Ez pedig elég nagy szelet.)

Számítógépem még mindig nincs. A merevlemez fizikailag sérült, tehát két év után ki kell dobnom. Mindez azért nem derült ki a vásárláskor, mert természetesen akkori "fejlesztésem" féloldalas volt, azaz az olcsóbb - és nem az optimális - megoldást választottam. Nem untatlak a részletekkel. Most is hasonlóképpen fogok lépni, hogy mondjuk csak 50 ezer Ft-ot, és ne másfélszer annyit dobjak áldozatként a technikai "fejlődés" feneketlen bendőjébe.

Szeretettel üdvözöllek
Árpád

A KSH Népességtudományi Intézet nevében felkérem

Dávid Zoltán: "A székelyek száma 1567-1992" című tanulmányának szakmai lektorálására.

A tanulmányt a KSH Népességtudományi Kutató Inézet Történeti Demográfiai Füzetek sorozatának 16. számában még ez évben kívánjuk megjelentetni, ezért a lektori véleményt két példányban (kb. 2 oldal), írásban kérjük az Intézet címére minél előbb elküldeni.

Szívélyes üdvözlettel
Hablicsek László
igazgatóhelyettes

Szokás szerint kellemetlen megbízatásom van a számodra. Beszéltem Dávid Gézával - édesapjának a székelyek számáról írott tört.-dem. tanulmányát lektorálom, s erről váltottunk pár szót -, aki mondta, hogy nem kapta meg Rotariutól az ígért kötetet. Légy szíves, nézz már rá közös barátunkra, s tolmácsold neki ezt a hírt. Ha lenne benne hajlandóság, hogy ennyi idő, s mindezek után küld még egyet, kérlek, hogy vedd át tőle, ne bízza a postára, mert ezek szerint korábban - ha egyáltalán feladta volt - ott kutyulódott el.

Hálás köszönetem
Árpád

Felkérésére elkészítettem a mellékelt lektori véleményt Dávid Zoltán "A székelyek száma 1567-1992" című tanulmányáról. Jelentésemet az apróbb hibák, tévedések javítását és egyéb módosítási javaslataimat tartalmazó jegyzék egészíti ki. A szöveg olvasása közben észlelt elírásokat a kapott levonaton jelöltem.

Tisztelettel
Ernszt Árpád

Természetesen csak személyesen szabad ezt az ügyet intézni. Vagyis - ha nem okoz problémát - te magad hozd a könyvet. Egyébként Dávid Géza nem követelőzik. Háromnegyed éve várta türelmesen az ígért küldeményt, s most is csak úgy hozta szóba, hogy - az említett más ügyből kifolyólag - telefonoztunk. Persze én voltam a hülye, mert már annak idején ragaszkodnom kellett volna, hogy az egyelőre inkább csak nyugatabbra működő formális csatornákat megkerülve - mint amilyen pl. horribile dictu! a posta igénybevétele - az errefelé biztosabban működő hagyományos (kerülő)utakat válassza. Mint most.

Nagyon köszönöm az operatív intézkedést. Már türelmetlenül várom újabb leveledet, amely az Erdélyi Múzeum illető számának megjelenéséről tudósít. Ha ez az esemény bekövetkezik és Csetri bátyánktól is sikerül megszerezni a kétszer húsz példányt, akkor egyet légy szíves azonnal részemről Rotariunak prezentálni.

Ölellek Benneteket
Árpád

Megkaptam a leveled. Ami adat otthon rendelkezésemre állt, azt összegereblyéztem, s alant küldöm. (Próbaképpen, hogy ez a műfaj működik-e a drótpostán.) Az 1899-es adatokat is ellenőrzöm, nincs-e valami bibi, s hogy mi a helyzet a külföldi honosokkal, de azt nem olyan egyszerű kikérni a KSH könyvtárából, mert külső raktárban (Törökbálinton) van. Mint látni fogod, az 1956 utáni adatok konzisztenciájával elég sok baj van. A legcélszerűbb a mai megyebeosztást követni, mert az többé-kevésbé egybeesik a történelmi határokkal (1930-ban a kétféle csoportosítás közti eltérés mindössze cca. 70 ezer fő). Ez viszont felveti azt a problémát, hogy az anyanyelvi adatok nem iktathatók be a táblázatba, mert a mai közig. beosztás szerint 1956-1977 közt csak a nemzetiség szerintiek állnak rendelkezésre. Ez esetleg úgy hidalható át, hogy pl. 1956-nál lábjegyzetben lehet közölni az akkori tartományi beosztás szerinti nemzetiségi (ezek egyébként pár száz fős eltéréssel csaknem egybevágnak a mai megyesoros adatokkal) és az anyanyelvi adatokat. Szabados 1977-ben csak a Bákó megyei adatot közli, azt is "nemzetiség és anyanyelv" szerint! A kért megyékre vonatkozóan az összes település adatait kapod meg, majd ha jössz, így akkor kell átbogarásznod. (Ha időben eljut hozzám, esetleg addigra kipreparálom neked.)

Minden jót!
Árpád

Köszönöm a gyors választ. (Remélem, nem ezért mentél be vasárnap külön a filológiára.) Csetri bátyánk sirámaihoz nincs mit szóljak. Ezek szerint 700-800 lejes flekkdíjért dolgoztam. Dupla szám lévén, s tekintettel az inflációra, kb. 5 példányra számíthatok, ha szerencsém van, adnak tízet. Mindegy, amit adnak, köszönöm. (Magunk között szólva, én már önmagában azt is fontos lehetőségnek és megtiszteltetésnek tartom, hogy egyáltalán helyet kaptam ebben a számban.) Majd kerülő úton, Nándin keresztül próbálok lenyúlni plusz példányokat, vagy pedig veszek. (Az öregnek mindenképpen.) Amit adnak, vedd át, légy szíves, és ha nem találkoznánk Kolozsvárt, vidd magaddal őket (azokat) haza.
Megyek tehát, és szívesen veled tartanék. Indulásom időpontját még nem döntöttem el. Te pontosan meddig leszel Kolozsvárt? Szívesen útba ejteném Marosvásárhelyt, hogy oda is tudjak példányokat vinni, ehhez viszont le kellene szállnom Kolozsváron, hogy felvegyem őket (azokat). Ehhez pedig természetesen szeretnélek otthon érni.
Várom ilyen irányú eligazításaidat.

Szeretettel
Árpád

Köszönöm szíves érdeklődésed; jól vagyok. Kényelmes utam volt, ráadásul egy fülkében utaztam Lőrincz Csabával, akivel egész jól elbeszélgettem. (Előzőleg Ferencz Csabával is, Szentgyörgy felé a vicinálison - rokonszenves ember.)

Örülök, hogy a dokumentálás jóra sikeredett. Megértem, hogy vigyázol rá. [...] Elég lassan térek magamhoz. Nem nagyon találom a helyem, s főleg nehezen tudok munkába lendülni (természetesen nem a munkahelyi kötelezettségeimről van szó).

Rotariunak odaadtad a tanulmányt? Kíváncsi vagyok, mit szól a tematikus számhoz.
Lenne egy kérésem, nem sürgős. Az alábbi cikkel eddig nem volt szerencsém személyesen találkozni, bár - táblázatai révén - állandóan hivatkozom rá. Jó lenne megszerezni, tudsz-e ebben segíteni?

Popa, Valeriu - Istrate, N.: Starea economică a Transilvaniei. Notiţe statistice. = Buletinul statistic al României. 1921. Nr. 6-7. 139-169. p.

Visszatérve ottlétemre: nagyon köszönöm, hogy részt vehettem ezen az úton. Örülök annak is, hogy szüleiddel, testvéred családjával ilyen meghitt alkalommal találkozhattam.

Mindenkit nagyon sok szeretettel üdvözlök
Árpád

Ernszt Árpád vagyok. Ha még emlékszel rá, a karácsony előtti napokban találkoztunk a Világszövetség épületében. Pár szót váltottunk, s te említetted, hogy alkalmasint szívesen fogadnátok írást tőlem a "Magyar Kisebbség" valamelyik számába. Ez ügyben jelentkezem.

Csaknem két évvel ezelőtt én is összeállítottam egy nagyobb lélegzetű anyagot a kelet- és közép-európai magyar nemzeti kisebbségekről készülő kézikönyvbe, melynek egyes résztanulmányait mostanában közöltétek. A kötet vajúdik, bár van rá esély, hogy ez évben megjelenik. Emellett Bárdi Nándiék az én tanulmányomat is angolra kívánják fordíttatni, s ennek kapcsán a napokban átnéztem, kiegészítettem a frissebb információkkal, illetve aktualizáltam az azóta elkészült forrásfeldolgozásaim alapján. Eközben felvetődött bennem, hogy vajon nem érdekelne-e Benneteket? Az esetleges közlés ellen szól - feltéve persze, hogy tartalmilag megfelel - igen nagy terjedelme (több mint 130 ezer leütés), továbbá, hogy még ez évben megjelenik, és más kötetben való megjelentetését is tervezik. A közlés mellett szól a jelzett publikálások bizonytalansága.

A tanulmány munkacíme: Erdély magyar népessége 1870-1995 között. Három nagyobb részből áll: az első lényegében egy nagyobb lélegzetű népesedéstörténeti vázlat, a második egy szikárabb áttekintés a városfejlődés és a regáti beáramlás folyamatáról és hatásáról az etnikai aranyváltozásokra, a harmadik részben pedig az 1992. évi népszámlálás vonatkozó eredményeit tekintem át, beleértve a demográfiai és társadalomszerkezeti jellemzőket is. Ez utóbbi csekély módosításokkal megegyezik azzal a szöveggel, ami megjelent a budapesti Hitel 1996. 3. számában, ezért - tárgyát illetően bármilyen fontos is - könnyebben elhagyható. Én különösen ez első rész közlését tartanám fontosnak, tekintettel arra, hogy ilyen típusú átfogó összegzés e tárgyban nem született, valamint, hogy a különböző feldolgozások meglehetősen polemizáló hangot ütnek meg. Ezenkívül ezt a részt fenyegeti a legnagyobb veszély, hogy a kötet szerkesztői keményen meghúzzák, mivel 1870-ig nyúl vissza, tehát olyan időszakot is tárgyal, amikor a jelenkori Erdély területén politikai értelemben még nem beszélhetünk magyar kisebbségről.

Még sok egyebet írhatnék mindezzel kapcsolatban, de gondolom, ennyi elegendő ahhoz, hogy eldöntsd (eldöntsétek), érdemes-e a javaslatommal foglalkozni. Ha igen, odaadom a szöveget. Erre személyes találkozás alkalmával érdemes sort keríteni.

Várom válaszodat.

Üdvözlettel
Árpád

Megpróbálok egy kis időt lopni a sietős levélíráshoz (miután ma reggel, rekordot javítva, háromnegyed órás késéssel érkeztem meg a munkahelyemre).

Ami a munkahelyi dolgaimat illeti: elfoglaltságot mindig találni, de az elmúlt években tényleg inkább az elfoglaltságok találtak meg minket. 1995-ben Vásárhelyi Judit - aki az épületben működő Független Ökológiai Központ vezetője - ránk szervezte a Soros Alapítvány környezeti nevelési programjának egy fontos részét, úgyhogy környezeti nevelési alapkönyvtár (is) lettünk. Ez az ilyen irányú - magyar és külföldi - könyvbeszerzésen kívül az idegen nyelvű állományt népszerűsítő dokumentációs tevékenységgel is jár, ami fordítások, könyvismertetők készítését és terjesztését jelenti. Ez bizonyos mértékig tényleg plusz munka a megszokotthoz képest, de minden szempontból előnyös nekünk, s kétségkívül emeli a könyvtár rangját, elismertségét. Ez az év a program utolsó éve, utána nem tudom, hogy lesz tovább. Könyvtárunk egyébként a maga szerény módján jelen van az interneten is: www.kia.hu/konyvtar/ néven.

Egyéb elfoglaltságaimról. Azt hiszem, utaltam rá, hogy az eddig feldolgozott népszámlálási adatok közreadását tervezem. (Egy évvel ezelőtt, egyetlen lendülettel tíz megyét előszerkesztettem.) A székelyföldi megyék anyaga nyomdába került (Csíkszereda, Pro-Print), éppen most van nálam korrektúra céljából.(Ami persze mulatságos, mert hát hogy tudnék én egyenként ellenőrizni százötvenezer számadatot?) Egyébiránt mind szerkezetét, mind megjelenését illetően olyan, amilyen, lássuk mi lesz belőle a nyomdából kikerülve.

A bajokat egyre szaporítom magamnak, mert most meg azt vettem a fejembe, hogy eddigi irományaimat kötetbe gyűjtöm. Hát ez is sok kérdőjelet vet fel, és lehet, hogy még mindig idejekorán van, másfelől viszont mégiscsak sarkall valami belülről, és én ezekben a dolgokban ösztönösen szoktam dönteni. (Ezt az ötletet már két évvel korábban felvetette nekem Bárdi Nándor. Bár nem zárkóztam el előle, akkor még hagytam "leülni" az ügyet.) Rögvest jelentkeztem Püskinél (ami többekből nem váltott ki osztatlan elismerést), most várom a válaszát. Mit tesz isten, ahogy "híre" ment a dolognak, mások is érdeklődni kezdtek. Előbb Miskolczy Ambrus üzent, és most - éppen levélírás közben - Diószegi László hívott a Teleki Alapítványtól. Eddig nem tudtam róla, hogy ezeket az embereket érdekli, élek-e vagy halok. Na de hát várjuk ki a végét. Mindenesetre úgy tűnik, hogy ez a tervem nem hamvába hullt ötlet.

Közben eltelt újabb háromnegyed óra (valamiért mindig fel kellett kelnem a gép elől), úgyhogy búcsúzom.

Szeretettel üdvözöllek Benneteket
Árpád

Idézet Sarusi Mihaly "Csángó sikoly" c. írásából (Hitel, 1998. 2. sz. 21. old.): "A csángó falvak zömében a gyermekek már nem tanuljak meg őseik nyelvét - a hagyományosan nyelvőrző településeken (néhány kivételével) húsz év a nyelvhatár. A tudós - faluról falura haladva - hatvanezer csángót számolt össze, aki a háromszázezer katolikusból még ért magyarul."
De nem ezért írok. Spaller Árpád barátomnak - Váradról települt át családjával a nyolcvanas évek végén - megmutattam néhány fontosabb jelenetet a filmedből. Nagyon mely hatást gyakorolt rá, rendkívüli anyagnak tartja (amivel egyetértek). Szeretné, ha előadást tartanál az Erdélyi Magyarok Egyesületében, mert igen nagy az érdeklődés a téma iránt, és arról a mélyrétegről, amit te ismersz, más nem nagyon tud beszélni nekik. Ha nincs elvi kifogásod, azaz igent mondasz a kérésükre, akkor üzend meg, hogy mikor jársz errefelé, s az idő alatt be tudsz-e iktatni a programodba egy ilyen találkozót. (A programok általában este 5-6 órakor szoktak kezdődni az Egyesület V. ker. Molnár utcai helyiségében.) Azután még lehet egyeztetni.
Remélem, nem haragszol.

Szeretettel üdvözlöm az egész családot.
Árpád

Sejtettem - s titkon reméltem -, hogy húsvétkor odahaza (mármint Csíkban) lesztek. Annál jobb. Kérdés, mikor indultok, mert ha még a hét közepén Kolozsvárott vagytok, mégiscsak megállnék. Azt is megmondom, hogy miért: szeretnek vagy tíz példányt venni az EME-ben a lapjukból. (Ez gondolom, olyan 70-80 ezer lej körüli összeg.) Titeket nem akarlak megkérni, hogy előlegezzétek meg, mert hó végén fizikai képtelenség. Na, szóval ez is benne van a pakliban. Spaller Árpinak átadtam az üzeneted, megbeszéli az időpontot az egyesületben. Tegnap volt a Halász Péter előadása, a jövő hónapban Lükő Gábort tervezik meghívni, s ezek szerint utána következnél te, ha sikerül egyeztetni.

Üdvözlettel
Árpád

Ahogy mondani szoktak, nyújtsd a kisujjad, s az egész karodat akarják. Nohát így jársz te velem. A közepébe vágok: kérj még egy kötetet Rotariutól. Mégpedig azért, hogy odaadhassam Dányi Dezsőnek, aki annak a kiadványnak a szerkesztője, amiből Rotariuék az övékét összeállították. Az ő neve úgy kötődik az 1857-es népszámláláséhoz, mint Dávid Zoltáné az 1850-eshez, de még csak meg sem lett említve az előszóban. Pedig még él, hetvenvalahány éves, kitűnő szakember. Tehát kijár neki egy kötet, már csak engesztelésképpen is.
Egyébként gratulálok Rotariunak, újfent nagyszerű munkát végeztek. Az előszókban vannak ugyan tévedések, amiket nagyobb körültekintéssel elkerülhettek volna. Ezeket sajnos nem tudom említés nélkül hagyni a recenzióban, ami már készül. Ez ügyben vettem fel a kapcsolatot Dányival, s már előre látom, hogy szeretne majd egy példányt a kötetből. Ezért jelentkeztem tehát, előrelátásból.

Üdv neked és házad népének, és köszönet
Árpád

A hét végén itt járt Burus Endre. Többek között hozta nekem is a pauszokat utolsó megtekintésre. (Zárójelben jegyzem meg, ezzel sikerült egy katasztrófát elhárítania, mert száz oldalon keresztül rosszul voltak megadva a fejlécek - ez az én saram -, újra kell nyomtatni. Egyéb kisebb bibi is van: a rendszerben az "a" cu căciulă az "i" után került, holott hát - mint mostanában döbbenek rá - a betűrendben az "a" után illenék következnie. Úgy, hogy recenzióimban csépelem Rotariuékat, most visszaadhatják.) No, de nem ez a lényeg. Szóba kerültél te is. Mint hallom, Burusnak semmi kifogása az ellen, hogy azt a bizonyos tanulmányodat még betedd a készülő kötetbe. Tehát újfent győzködlek, hogy ezt tedd meg, ott nagyon jó helye lesz.

Na de, ami a kérést illeti. (Látod, meg sem köszöntem a múltkori fénymásolatot, pedig nagyon jól fogott.) Van egy másik forrásértékű tanulmány is, amit nem ismerek. Nistor, Ion: Minorităţile în România. = Generaţia Unirii, 1929. no. 1. 6-9. old. (Azt hiszem, dátum szerint áprilisi a szám.) Szóval, ha ezt meg tudnád keríteni nekem (különös tekintettel a benne foglalt táblázatra, ha van ilyen), az nagyon jó lenne.

Egy másik kérés: a nálam lévő egyik Erdélyi Múzeum példány hibás. (Egy íven keresztül üresek az oldalak, természetesen az én tanulmányomnál.) A cserét rajtad keresztül kívánom lebonyolítani. Mégpedig olyan formában, hogy ha jöttök, kérjél egy cserepéldányt Csetri uramtól, a hibásat majd utólag prezentáljuk neki. (Gondolom, ennyi hitelem van nála.)

Egyéb bajom egyelőre nincs, de ami késik, nem múlik.

Szeretettel üdvözöllek téged s szeretteidet
Árpád

A moldvai ügyet megértéssel tudomásul vettem. Igazad van, különösen, hogy készülsz egy más jellegű kötetre, amiben inkább helye van. Ez nagyon jó.

Sajnálom, hogy Erdélyi Múzeum ügyben megint költségbe verted magad (levelemben cserét kértem), de gondolom, így volt a biztosabb.

Örülök, hogy Mezei ilyen empatikus. Dányit én csak távolról ismerem és tisztelem. Most, hogy megmutattam neki a Rotariu-kötetről írottakat (mindenben zöld utat adott), meg látta az Erdélyi Múzeumot is, valami kevés kölcsönösség keveredett az ismeretségbe. Azt mondják, kicsit zsémbes és rátarti (én telefonon át nem érzékeltem ilyet), de biztos, hogy nagyon fog örülni a kolozsváriak gesztusának.

Akármiként is lesz, én bízom benne, hogy legalább a második választási fordulón találkozunk.

Ebben a bizodalomban búcsúzom és köszönök mindent
Árpád

Köszönöm szívhez szóló soraidat. Különösen azok a passzusok ütöttek meg, melyekben munkátlan jövőmért aggódsz. Néha én is elképzelem magam ebben a helyzetben (elég siralmas látvány), de hát azzal vigasztalom magam, hogy mindig lesz valahogy.

Boldog Boldizsár Katával én is beszéltem időközben, visszajuttatja a jelzett holmikat, hátha így hamarabb elér hozzám. Egyébként nálad jobban csak ő szeretné, ha - idézem - közelebbről megismerkednétek, csak hát nagyon elfogódott, s (jóllehet, nem elveszett gyermek, de ez esetben) bátortalan. Úgyhogy kezdeményezz, de semmi huncutság. Biztos vagyok benne, hogy a néprajz sem áll távol tőle.

Ma legkedvesebb unokahúgom ballagására (= kicsengetés) vagyok hivatalos, holnap hasonló ügyben B.Boglárra utazom. Úgyhogy a hétvége, köszönöm, kellemesen telik. Habár kicsit nyugtalanít, hogy sehol sem állok a kötetem szerkesztésével, a jövő héten viszont már egyeztetnem kell a jó öreg Püskivel. Alighanem elindítja a dolgot. Ő ilyenkor nagyon operatív, azonban szakmai szerkesztést (netán lektorálást) nincs miért várjak a kiadójától. (Nándi, ha lenne ilyesmire ideje, nevetne a markába, magam kerestem a bajt, miért nem a TLA-val közösködöm.)

Sikeres és (ha helyénvaló a kifejezés) kellemes bolyongást kívánok a hegyeken túl.

Árpád

Csak a második leveled olvasása után válaszolok, mert tegnap otthon kotoltam; készítem elő Püski szedőjének az anyagot. (Ami a szakmai szerkesztést illeti, én nem "névre" gondoltam, hanem olyas valakire, akinek rutinja van, és jó tanácsokkal stb. segít gatyába rázni az anyagot, ami - ellentétben a tieddel - sajnos tényleg givecs.)

Nem emlékszem, hogy Nándi angol verziójához valami közöm lenne. Azt hiszem, hogy az első változatot követően én már semmilyen formában nem közvetítettem ez ügyben köztetek.

Láttad a Horn-Orbán vitát? Akármi is lesz a választás végeredménye, a király meztelen.

Ha június elejéig kijön Burusnál a könyvem, megpróbálom úgy szervezni, hogy néhány példányt juttasson el hozzád Kolozsvárra, hogy onnan tudjam Vásárhelyre vinni. Majd ez ügyben meg zavarkolódom. Mindenesetre addig is

Jó utat!
Árpád

[...] Velem semmi különösebb nincs. Véletlenül épp ma reggel jött el az ideje, hogy leadjam Püskinek a végleges kéziratot lemezestül; délután már a tördelőhöz kerül. Az elmúlt időszak tehát ennek a jegyében telt. Sajnos, a székelyföldi kötet még nincs a kezemben, ezért csak később tudom küldeni.
Munkálkodásaim kapcsán két pozitív visszajelzésben is részem volt. A következő - partiumi - kötetre benyújtott pályázatomat a Pro Renovanda Cultura Hungariae most egy az egyben elfogadta (tavaly kétszer ekkora tervezetre a kért összegnek csak a harmadát adták, persze erkölcsileg az is nagy dolog volt). Az Erdélyi Múzeum füzet pedig mind egy szálig elfogyott, és ez - állítólag - főleg az én írásomnak köszönhető.[...]

Minden jót kívánok és szeretettel üdvözöllek Benneteket
Árpád

Munkahelyemen nem lévén a kellő apparátus, rögtönzök a kérdésedre. Az egykori Bacău tartománynak megfelelő terület mai nyugati - azaz Hargita és Kovászna megyével szomszédos - határai gyakorlatilag már 1956-ban és 1966-ban is a maival azonosak voltak. Tehát az általad jelzett számbeli eltérések szinte teljes egészükben az úgynevezett "bevallási eltérésekből" adódnak. (Gyönyörű eufemizmus, nemde?) Bacău tartomány természetesen nagyobb volt a mai megyénél, így alighanem a mai Neamţ megye jó részét is magában foglalta (Gyergyóbékás környékét például bizonyosan, amely akkor Piatra Neamţ rajon része volt). Az egykori Bacău tartomány magyar nemzetiségű lakosainak száma 1956-ban 11.082 volt, míg a mai Bacău es Neamţ megyéké ugyanabban az évben 9551 + 1522, vagyis összesen 11.073, tehát megegyezett a valamivel nagyobb tartományi összeggel. A Bacău tartományi és Bacău megyei nemzetiségi érték különbsége ezek szerint nem túl jelentős; ami kicsi van, az ugyan valóban a területi különbségekből adódik, de nem Erdély irányában. Bacău tartományban 1956-ban a magyar anyanyelvűek száma 17.015 volt, nyilván ugyanebben az arányban nagyobb a magyar anyanyelvűek száma is az érintett mai megyeterületeken. Ez az a bizonyos "bevallási eltérés", ami ugyanazon népszámlálás alkalmával is megfigyelhető etnikai ismérvektől függően. Ez a különbség mára eltűnt - 1992-ben az anyanyelvi és nemzetiségi számok alig különböznek egymástól.

Summa summarum: tanulmányozd át még egyszer a tavaly, 1997. november 18-án küldött drótpostámat, valamint az Ethnographia-nak szánt változathoz írott megjegyzéseimet (erről csak emlékeim vannak, nem őriztem meg). Az általad furcsállt változások azonos területen számítva következtek be, és az emberi természettel, az ottani viszonyokkal, a politikai körülményekkel stb. magyarázhatók, amiket te nálam ezerszer jobban ismersz.

Árpád

E. bátyánk kavar, fogalmam sincs róla, miért. De:
Tegnap - ösztönszerűen - beszéltem vele telefonon, ezért mindaz, amit az előbb jeleztél, már ismert előttem. A következőket sikerült tisztázni vele:

1. Általad az 1857. évi kötetről írott recenzió végleges, jó változatát küldtem el lemezestül, melynek az első fogalmazványát még májusban kapta meg, amikor itt járt. Ha leközlik (márpedig a jelek szerint igen) akkor ezt - a veled küldöttet - tegyék be a lapba. Ennyi a kívánságom, se több, se kevesebb.

2. Nem tudom, honnan vette, hogy Rotariuval le akarom románra fordíttatni ellenük való áskálódásaimat. Ennyire perverz nem vagyok. Azt hiszem, ezt sikerült kivernem a fejéből.

3. Tehát: vélelmezem, hogy Antal Árpádnál az 1857. éviről írott recenzió első változata van, amelyet annak idején tájékozódás-ismerkedés végett adtam oda E. bátyánknak, jelezvén, hogy meg finomítani fogom. A teendő: a régit eldobni, az újat (lemezestül) felhasználni.

Lassan őszülök.

Köszönöm, és még egyszer köszönöm
Árpád

Mindenekelőtt szeretettel üdvözöllek benneteket, bár ez valószínűleg várhatott volna, hiszen bizonyára szívesen maradtatok volna még kies Tusnádfürdőn. (Uramisten, már azt is elfelejtettem, hogy valaha jártam ott.) Még haza sem érkeztél, én máris kéréssel rohanlak le, mivel éppen Kolozsvárra érkezésed táján, augusztus 26-30. között nem leszek idehaza (ha minden igaz, Prágába megyek), így akkor nem vagyok drótposta-képes.

Tehát. Ha lesz rá időd, próbáld lefénymásolni nekem a következő tanulmányt:
Gheţău, V.: O proiectare condiţională a populaţiei României pe principalele naţionalităţi (1992-2025). In: "Revista de cercetări sociale", III. 1996, nr. 1. p. 76-105.
Azt sem bánnám, ha láthatnám ennek a folyóiratnak az elmúlt 3-4 évről az éves tartalomjegyzékeit.

Továbbá. Felmelegítem a Chelcea-ügyet. Korábban már kerestettem veled opuszait, de fő művére, amely valójában kell nekem, akkor nem bukkantál rá. (Lehet, hogy tényleg nincs meg Kolozsvárt.) Szóval, az illető mű alighanem a következő:
Chelcea, Ion: Ţiganii din România. Monografia etnografică. Bucureşti, 1944.
Ebből is az alábbi fejezet kellene:
Câţi ţiganii sunt în România? p. 63-88. (No meg a tartalomjegyzék.)

Lehet, hogy Rotariu tud segíteni ezek fellelésében. Apropo, Rotariu. Endrét (Burus) megkértem, hogy 10 példányt a rivális kötetből juttasson el hozzád. Jövő (vagyis a 24-vel kezdődő) héten Kolozsváron lesz, és akkor viszi magával. (Én ugyan úgy tudom, hogy csak 28-a táján érkezel haza, de hátha megkap.) Ha eljutottak hozzád a példányok, egyet emelj le magadnak, egyet pedig, kérlek, adjál oda Rotariunak, és a többit tedd félre nekem, hogy ne innen kelljen cipelnem az ottani "szétosztáshoz". Előre is köszönöm.

Már nem emlékszem rá, ide mikor érkezel (azt tudom, hogy szeptember legelején), mindenesetre: emberi számítás szerint augusztus 30. vasárnap estétől itthon vagyok.

Az akkori viszontlátás reményében
Árpád

Íme, levelem folytatása. Illetve hát egy másik (viszont) levél; hiszen a múltkorit valójában befejeztem, csak a lezárás hirtelen gyorsasága miatt írtam - pontatlanul -, hogy megszakítom. Ezért is volt a többes szám, hogy "innen folytatjuk", vagyis hát tetszés szerint valamelyikünk, akinek előbb van mondandója. A "nem létező események" kifejezés a szürke hétköznapokra utal, amelyekbe persze inkább beleragad az ember, minthogy azok ragadnák el őt, de hát természetesen ilyenkor is történik ez-az, lényegében banalitások, utólag nehezen összegezhető apró-cseprő dolgok, amikben azért benne van az ember élete.

Az elmúlt héten szerdától Prágában voltam. (Egyebek között ezért sem volt már időm újabb levél-írásra.) Indulásom előtt Nándi jelezte intervencióját Ellenpontok-ügyben, úgy hogy várható volt jelentkezésed, mert megegyeztünk, hogy reám is hivatkozik, mint közös ismeretségre. Én csak jót tudok róla mondani, elkötelezett és korrekt ember. Egy valóságos - egyszemélyes - tudományszervező és -menedzselő intézmény. Közös ügyeink többnyire kézzelfogható eredménnyel jártak. Én hírből régebbről ismertem őt, de valójában ő fedezett fel magának (ennek szüleménye volt az a zöld borítós román nyelvű kötet a Kárpát-Balkán régióról, amibe két tanulmányomat beleszerkesztette), attól kezdve hol ő kért valamire, hol én jelentkeztem - skrupulusok nélkül - nála, ha bármilyen, általa kivitelezni remélt elképzelésem támadt. (Együttműködésünknek köszönhető például a kis füzetecske "Erdély etnikai arculatának változásáról", illetve újabban a népszámlálási sorozat, aminek első kötete a napokban már tényleg a kezembe, s így majd a tiedébe is kerül.) Ha valami nem sikerül (mert persze ilyen is előfordul), az nem őrajta múlik, és mindent meg lehet beszélni vele. Neked, azt hiszem, ismeretlenül is tisztelőd.

Úgyhogy bizalommal lehetsz iránta. Remélem, hogy a legenda - végre-valahára - valóságos alakot ölt.

Szeretettel
Árpád

Őszintén gratulálok népszámlálási sorozatuk legújabb kötetéhez, amely az 1880. évi magyar népszámlálás települési adatsorait dolgozza fel. Ugyanaz a hallatlan precizitás jellemzi ezt is, mint a korábbi köteteket.

Azonban a bevezetőben - mint ahogy az 1857. éviek esetében is - akad téves megállapítás. Úgy gondolom, szerencsésebb, ha erre - egy esetleges későbbi recenziót megelőzően - ezúttal közvetlenül hívom fel a figyelmet.

Az anyanyelvi rovatokat taglaló fejlécben a 17. sz. "egyéb hazai nyelvűek" rovat a bevezető vonatkozó megjegyzésével ellentétben nem a Ciszlajtániában, hanem - az eredeti magyar rovatcímnek megfelelően - az akkori Magyarországon honos egyéb nem részletezett nyelvűek számait foglalja magában. Egyebek között (és a feldolgozott területeken többnyire főként) a cigányokét, amint az a cigányok által nagy számban lakott települések adatsoraiból is kitűnik. A Lajtán túli osztrák tartományokban honos nyelveket beszélők a 18. sz. "külföldi nyelvű" rovatba lettek besorolva. Ilyenek például a csehek, ld. az érintett Krassó-Szörény megyei települések megfelelő adatait. A 19. sz. rovat nem ismeretlen anyanyelvűeket, hanem - az eredeti magyar rovatcím szabatos megfogalmazásához híven, a szó szoros értelmében - "beszélni nem tudó"-kat foglal magában. Túlnyomóan csecsemők kerültek ide (az itt összeírtak 98 százaléka a 0-2 éves korosztályhoz tartozik), akik életkoruknál fogva nem tudnak még beszélni. Ez természetesen hibás eljárás volt, hiszen értelemszerűen az e csoportban felvettek is tartoztak valamely nemzetiséghez. (A tévedést kiigazítva a következő népszámlálás már kimondta, hogy a beszélni nem tudó gyermekeknél az édesanyjuk nyelvét kell bejegyezni. Az adatok összehasonlíthatósága érdekében az 1890. évi népszámlálási jelentés a beszélni nem tudók csoportját utólag arányosan felosztotta az egyes anyanyelvek között.) A cigány és örmény nyelvűek tehát nem itt, hanem az "egyéb hazai nyelvűek" rovatban szerepelnek, a zsidók (izraelita felekezetűek) pedig valamely általuk beszélt nyelvnek megfelelő rovatba kerültek. Közülük a "zsidó", azaz a jiddis nyelvet beszélők a korabeli magyar statisztika - utóbb tévesnek bizonyult - kategorizálása alapján a német anyanyelvűek rovatában kaptak helyet.

Remélem, nem veszi rossz néven kiigazító megjegyzéseimet, melyeket jobbító szándékkal fűztem egyébként kitűnő munkájuk bevezetőjéhez. A sorozat folytatásához további sikereket kívánok. Barátom egyúttal egy frissen megjelent munkámat is átadja, melyet általa küldök tisztelettel. Ez az Önökével rokonítható, de azzal nem ütköző vállalkozás, hiszen jóval szűkebb keresztmetszetet dolgoz fel. Hiányosságai és bizonyára előforduló hibái ellenére remélem, hogy hasznosítani tudják munkájuk során.

Üdvözlettel
Varga E. Árpád

Nándi megkapta első küldeményedet, már elkezdte kicsomagolni. Ma utazik Erdélybe, és szerdán vissza is tér. Indulása előtt biztos jelentkezik nálad is. Gyakorlatias ember, szeret kész helyzeteket teremteni; ha "okvetetlenkedők" miatt hiúsulna meg a dokumentumkötet megjelenése, az az ő felelősségük lesz, és nem biztos, hogy ezt szívesebben vállalnák, mint magát a megjelenést. Az a fő, hogy megmozdult valami.

Szeretettel
Árpád

Ezen az úton válaszolok érdemben drótpostán érkezett leveledre.

Mi az, amit a statisztikai hivataltól valamilyen módon meg kellene szerezni?
Először is: településenkénti népszámlálási adatokat legalább 1956-tal kezdődően, mert ezek valószínűleg már elektronikus formában hozzáférhetők. A kért adatok a következők:

- 1956 anyanyelv, nemzetiség
- 1977 anyanyelv
- 1992 anyanyelv

Legalább az erdélyi megyékben és természetesen nem községi összegzésben, hanem a legapróbb helységek (falvak) szintjén.

Kellenének továbbá a főbb népmozgalmi adatok (élveszületés, halálozás, esetleg halvaszületés, gyermekhalandóság, valamint házasodás) 1948-1956 között az erdélyi részeken. Tartományi, esetleg rajoni részletességgel, netán a mai megyebeosztás és persze települési környezet (városi, falusi népesség) szerint.

Rendkívül fontosak lennének 1948-tól napjainkig a nemzetiség szerinti népmozgalmi adatok (beleértve a vegyes házasodást) és nem csupán országos összesítésben, de regionális részletezésben is.

Ugyancsak fontosak a kivándorlás adatai, lehetőség szerint minél régebbtől (1977 előtt is), megyénként és nemzetiségenként, nemek, életkor, iskolai végzettség, foglalkozás szerint.

Mint ismeretes, a bukaresti statisztikai szolgálat külön kötetet szentelt az 1992. évi népszámlálási nemzetiségi és felekezeti adatainak. Ezek azonban sajnos többnyire csak országos összegek. Nem kell külön bizonygatnom a területi (megyei) részletezés szükségességét. Mellékelem a hivatkozott kötet tartalomjegyzékét és piros filctollal megjelöltem azokat a táblázatokat (fontossági sorrendben: 3., 8., 9.,10., 11, 16., 17., 13., 14., 12., 15.), melyeknél jól fognának az erdélyi megyei adatok. Irdatlan mennyiségről van szó, hiszen ez az illető táblázatok 16-szoros mutációját jelenti, úgyhogy nem hinném, hogy a statisztikai hivatal csak úgy "általában" kiadná ezeket a kezéből.

Üdvözlettel
Árpád

Nagyszerű, hogy megvan a Chelcea-írás. Remélem, a Gheţău-cikkről sem feledkeztél el. Én tegnap végre az itteni harmincnégy példányomhoz hozzájutottam (összesen fél mázsa). Burus előbb-utóbb átmegy Kolozsváron Mo. felé utaztában (valami nyomdagép-ügyben fog utazni, s ennek alakulásától függ az időpont).

Árpád

A Ferivel küldött másolatokat tegnap megkaptam. Nagyon köszönöm és elnézést a kicsinyhitűségemért. A Chelcea-írás ráér, akár személyesen is, nehogy postára add. Azért jó lenne, ha Burus egyszer arra járna; most, hogy naponta 12-15 kilónként cipelem be a tiszteletpéldányokat a könyvtárba, egyre nő a kötet ázsiója előttem.
Családoddal ellentétben én nagyra értékelem eddigi jótéteményeidet.

Szeretettel
Árpád

A pénteken postára adott anyag szerdán délután már a kezemben volt; láthatóan a korábban szokásos bukaresti anabázis elmaradásának köszönhetően. Szerény reményekre feljogosító pozitív fejlemény.

A Gheţău-tanulmányt nagyjából átstudíroztam (szombat-vasárnapom ráment, újabban Katust is befogtam), minden szempontból nagyon jó, hogy megismertem ezt az írást. Az már látszik, hogy a nemzetiségi kérdés Romániában - legalábbis a demográfusok számára - nem a magyar, hanem a: cigánykérdés. Már-már apokaliptikus az a kép, amit harminc év múltánra előrevetít. Persze nem eszik olyan forrón a kását, láttam én olyan Gheţău-írást az "aranykor" idejéből, amelyik viszont még 80 milliós Romániát jövendölt.

Mindenesetre rendszeresebben kellene bele-belecsipegetnem a román szakirodalomba (az általad mellékelt listából is lenne pár tanulmány, ami érdekel), de erről csak azután tárgyalunk, ha megizened, hogy mindez neked kit koszta? A legideálisabb megoldás az lenne, ha netán - segédleteddel - helybeli könyvtári kutatásra nyílna módom.

Katus sem kapott menetrendet, de állj meg, nem olyan fontos.

Ebben a minutában felhívtam Endrét (Burus), azt mondta, hogy jövő hétfőn (28-án) most már tényleg elkerülhetetlen a jövetele Magyarországra és akkor útba ejt, de lehet, hogy már pénteken (holnap) küldi az anyagot. Persze, ezt mondta két héttel ezelőtt is. Esetleg beszélj vele.

Azért is jó lenne, ha realizálná a dolgot, mert könnyen lehet, hogy az elkövetkező három héten belül nekem is arra viszen az utam. Valamikor október elején ellátogat B.Pestre Boldizsár Zsuzsa és Estvánka, és visszafelé (kocsival jönnek) betársulnék hozzájuk. De erről még később.

Minden jót
Árpád

A kazettaleírásokat természetesen megkaptam. Még nem nyomtattam ki. Úgy látom, öt kazettát tartalmaz, tehát olyanokat is, amik még nincsenek meg nekem.

Burus Endre felől olyan nyugodt voltam, hogy nem is kerestem itt telefonon a dolgok állásáról kérdezendő. Üzeneted után már nem értem el, mivel szerdán délután visszament. Berci jellemzése szerint - akivel tegnap este Tamás barátunk társaságában találkoztam - olyan mint egy űzött vad (ő nem ilyen finoman fogalmazott). Úgyhogy meg kell őt érteni. Én természetesen holnap megint rákérdezek és folyamatosan gyengéd terrort fogok alkalmazni irányában. De te ne nyugtalankodj. Majd eljuttatja hozzád az anyagot és akkor - amikor időd engedi - megegyezésünk szerint átballagsz egy példánnyal a főépületbe. Nem kerget a tatár.

A bajok nem itt kezdődnek. Megengedő hangütésű izeneteden felbátorodva vérszemet kaptam és néhány (néhány? majdnem mindenik) cikk másolatát igenis kérném (szépen) a szociológiai revistából.

Úgymint:
- Trebici, V.: Commentaria in demographiam. 1995/3. 116-138.
- Gheţău, V.: Evoluţia fertilităţii în România. 1997/1. 3-85. (Bocs!)
- Roth, Andrei: Monografia depărtarii saşilor din România. 1997/1. 169-178. (Ez, gondolom, könyvismertetés.)
- Gheţău, V.: Tranziţia şi impactul sau demografie. 1994/1. 38-42.
- Merfea, M.: Cu privire la originea şi istoria ţiganilor/romilor. 1994/4. 156-165.
- Trebici, V.: Istoria demografiei româneşti. 1996/2. 146-153.

Ha egyáltalán megyek, azt emberi számítás szerint az okt. 23-át magában foglaló hétre tervezem. Hét elején-közepén volna érkezésem Kolozsváron lenni.

Előre is köszönök mindent.

Szeretettel
Árpád

Mellékelten küldöm a kért file-t. (BH-SJ.DOC) Ami az ún. rezümét illeti: maga az egész bevezető egy nagy rezümé, úgyhogy abból kivonatot készíteni gyakorlatilag egy külön tanulmány megírását jelenti. Erre nem vállalkozom.

De mit szólsz egy másik, kézenfekvő lehetőséghez?. A bevezetőnek a táblamellékletekkel együtt 327 ezer leütés a terjedelme. Ezen belül a szöveg (a táblamellékletek, illetve a szövegközti táblák nélkül) mindössze 132 ezer leütés, vagyis a teljes terjedelemnek alig több mint egyharmada. Tehát meggondolandó, hogy ezt a szöveget kéne átfésülni, mondjuk a közigazgatási változásokra utaló részeket kihagyni és tényleg csak az etnikai-felekezeti arányok változásaira, a népmozgalmi tényezőkre vonatkozó fejtegetésekre koncentrálni, további csekély kihagyásokkal. Ezzel együtt is problematikus a magyar verzióban lévő táblázatokra történő utalgatás, mivel azok szövege csak magyarul leledzik. Várom véleményedet.

Árpád

A tanulmányát - a táblázatokkal együtt - megkaptam, olvasható. A közzététel feltételeinek Bárdival való tisztázása folyamatban van. Mint az MK szerkesztője csak annyit tudok mondani, hogy igen megtisztelő számunkra, hogy közölhetjük tanulmányát. Úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben az elkövetkező időszak referencia-tanulmánya lesz. A tanulmány betördelt, első korrektúra utáni változatát drótpostán át fogom küldeni Önnek.

Tisztelettel
Székely István

A keresett könyv címe: The Moldavian Csango. Valentin Stan és Renate Weber, bukaresti emberjogi aktivisták (szociológus + jogász) írták. 3 ezer példányban jelent meg, és a budapesti székhelyű "International Foundation for Promoting Studies and Knowledge of Minority Rights" elnevezésű alapítvány megrendelésére készült. (Az alapítványt az Inter-Europa Bank Rt. működteti.) A könyv talán rajtuk keresztül megszerezhető, de biztos vagyok benne, hogy a Teleki László Alapítvány Könyvtárában helyben hozzáférhető.

Hadd hívjam fel a figyelmét Tánczos Vilmosnak, az inkább vitairat jellegű füzetecskét elemző (és annak hibáit alaposan kiveséző) ismertetésére, mely a Regio 1998. 3. számában jelent meg. Tánczos Vilmos már a könyvbemutatón felsorolta kifogásait, majd augusztus elején Tusnádfürdőn, a Bálványosi szabadegyetemen éles polémiába keveredett a szerzőkkel. Ő maga a szóban forgó füzetnél alaposabb tanulmányt tett le e tárgyban "Hányan vannak a moldvai csángók?" címmel. (Magyar Kisebbség, 1997. 1/2. sz. 370-390. o.) Ezt a Teleki Alapitvány angolul is megjelentette - száz példányban.

Üdvözlettel
Ernszt Árpád

A küldött telefonszámoknak hála, tegnap már kezembe is került a Magyar Kisebbség-szám. (Pontosabban, mint a dupla számok általában, ez pedig különösen, valóságos kötet.) A nem akármilyen szerzők társaságában igen jól érzem magam, a táblázatokkal teli tanulmány megjelenítése várakozáson felüli. Köszönöm.

Tisztelettel
Varga E. Árpád

Nem csak megkaptam a Fejezetek a jelenkori Erdély népesedéstörténetéből c. könyvet, hanem sokat forgattam is. Persze volt, amit ismertem már, de így együtt külön is impresszionált. Hatalmas munka van benne, amit csak "használat közben" vesz észre igazán az ember. Külön tiszteletet érdemel az a szuverenitás, amellyel ezt az érzékeny témát minden részletében kezeli.

Midőn megköszönönöm a tanulmánykötet szíves megküldését, engedje meg, hogy a gratuláció mellett egyben további eredményes munkát kívánjak. Remélem, hogy nem kellenek megint érvek, hogy találkozhassunk.

Szívélyes üdvözlettel
Szász Zoltán

Újból jelentkezem. Ezúttal elküldöm a kész tanulmány(oka)t is. Két szövegről van szó: az első áttekintés a népszámlálásokról, a második egy demográfiai összefoglaló (az Erdélyi Múzeumban megjelent írásom kissé átalakított változata, az általam elképzelt román szempontok figyelembevételével). Dányi Dezső nem nézte át teljesen, eddig nagyjából rendben talált mindent. Lehet, hogy valami finomítani valót még javasol. A nagy kérdés, hogy mihez tudnak kezdeni az anyaggal, tekintettel a terjedelemre.

[...]

Tisztelettel
Varga E. Árpád

Örülök életjel-adásodnak. Gyakran gondolok rátok. A tavasz tegnap épp itt volt, pontosan úgy ahogy te elképzelted a Duna TV érzékletes híradása nyomán. De azért még nem az igazi, ma például megint hűvösebb szellők fújdogálnak. A tél viszont valódi volt, annak minden nem várt következményével együtt, ami persze a városi embert közvetlenül nem nagyon érinti. A keleti országrészek nyomorúságos helyzetére gondolok, amihez valószínűleg nagyban hozzájárult, hogy az elmúlt sivatagosodó évtized alatt elmulasztották a régebben szokásos karbantartó óvintézkedéséket. Egyébbel volt elfoglalva az ország (illetve annak közvéleményalkotó része).

Csak ritkán van alkalmam élvezni Budapestet, minthogy a szokásos begubózó életet élem. Az elmúlt hónapban feszített tempóban egy - inkább kompiláció jellegű - tanulmányfélén dolgoztam. Mégpedig a kolozsvári egyetem szociológiai tanszéke számára, mivel - képzeld - engem kértek meg a Studia Censualia Transsilvanica sorozat eddigi (az osztrák és magyar népszámlálásokat feldolgozó) köteteinek sorát lezáró összegző áttekintés megírására. (Ők azok, akikről két ismertetés található a karácsonykor küldött kötet végén.) Ez szerintem egy nagyon érdekes helyzet, nem azt mondom, hogy példátlan, de mindenesetre nem mindennapos. Nem tudom persze, hogy kisül-e valami a dologból, mivel 1.) Romániában minden lehetséges, ugyanaz és az ellenkezője is, 2.) ami súlyosabban esik latba: nagyon terjedelmes lett az írás, ők alighanem rövidebbre gondoltak, amit több nyelvre is le tudnának fordítani. Na mindegy, ez így is fontos visszajelzés. Ti. eléggé csépeltem őket néhány hibájuk miatt, utóbb már inkább személyes levélben, hogy ne recenzión keresztül üzengessek nekik. Ezt egyáltalán nem vették rossz néven, sőt köszönik (én voltam az egyedüli, aki figyeltem rájuk), a most megjelenő 1900-as kötet előszavában írásos formában is, helyreigazítás mellett.

Ahogy végére érek valaminek, rögtön találok más - ilyen természetű - elfoglaltságot. Elég határozottan elindultam időben visszafelé (az 1869-et megelőző száz év távlatában). Úgyhogy az elkövetkező hónapok ennek a jegyében telnek. (Persze még többféle vasat is forgatok a tűzben, vagy legalábbis nem hagyom kihunyni a parazsat.) Most befejezem rövid (és persze egysíkú) beszámolómat, mert egyéb kötelességeim hívnak.

Szeretettel üdvözöllek mindnyájótokat
Árpád

Egy igen fontos előadást kell tartanom az április 12-én Budapesten a magyar EU Schengennel foglakozó tárgyalóbizottsága előtt. Téma: Schengen-hatás alulnézetből.
Sajnos, olyan adatokra is kíváncsiak, aminek lelőhelyét nem ismerem, vagy csak áttételes adatokkal rendelkezem. Elsősorban a magyarországi munkavállalók számát nem tudom hivatalos adatokkal felbecsülni, illetve a feketén munkát vállalók körét.
Továbbá: a napokban jelent meg egy Pomogáts-irás, amiben egy régebbi forrás (?) alapján azt állítja, hogy kb. 2.000.000 magyarországi személynek van (másodfokig lemenő) erdélyi rokonsága. Mit lehet erről tudni?
Kérem, amennyiben rendelkezik az említett adatok valamelyikével, írja meg.

Köszönettel
Székely István

Megkaptam az üzenetet; ha jól értelmezem, a Magyarországon (hivatalosan vagy feketén) dolgozó erdélyi magyarok számáról lenne szükség friss adatokra. Sajnos, ahogy mondani szokták, "nem vagyok képben", az elmúlt évek ilyen természetű publikációit nem ismerem. (Ha vannak egyáltalán, de bizonyára vannak.) Nem tudom azt sem, melyik Pomogáts-írásról van szó (az elmúlt héten nem voltam idehaza); az illető szerző erdélyi tárgyú publicisztikáit egyébként általában nem szokta filológiai pontossággal adatolni, úgyhogy állításainak forrása többnyire ismeretlen előttem.

Remélem, "több vasat tart a tűzben", és másokat is kérdez ezekben az ügyekben; a Teleki Alapítványnál lehet, hogy többet tudnak.

Elnézését kérve, üdvözlettel
Varga E. Árpád

Ma érkeztem vissza Erdélyből, s most jelentkezem. A felvetődött kérdésekre sorban a válaszok:

1) Az értelmező szótár szerint: felekezet = vallásfelekezet. Vallásfelekezet = szervezett vallási közösség; a kereszténység egészébe tartozó vallások egyike. Egyház = a keresztény hívek összességének valamely szervezett közössége. (Ritkábban: nem keresztény vallási közösség ilyen szervezete.) Felekezet és egyház ezek szerint nagyjából szinoním fogalmak.

2) A dualizmus kori egyházpolitikai törvényhozás alapja az 1868:LIII.tc.(törvénycikk) volt, amely "A törvényesen bevett keresztény vallásfelekezetek viszonosságáról" szólt. Kimondta, hogy 18 éves kortól szabadon lehet átlépni egyik felekezetből a másikba. Rendezte a vegyes házasságok kérdését is. A vegyes házasságból származó gyermekek közül - erdélyi mintára - a fiúk apjuk, a lányok anyjuk vallását követik. A felekezeti-jogi átalakulás folyamatát az 1894-95-ös törvények zárták le. 1894-ben három törvény született: a polgári házasság kötelezővé tételéről (1894:XXXI.tc.), a reverzális lehetővé tételéről (1894:XXXII.tc.) és az állami anyakönyvezésről (1894:XXXIII.tc.). 1895-ben két nagy jelentőségű törvényt hoztak: az 1895.XLII.tc. Az izraelita vallásról egyenjogúsította a zsidó felekezetet. Az 1895:XLIII.tc. pedig A vallás szabad gyakorlását mondta ki. Ez kodifikálta a felekezeten kívüliség állapotát is. Az áttérést ezentúl a "kilépés" és a "belépés" váltotta fel, és a kilépéssel nem kellett automatikusan belépésnek is együtt járnia. Vagyis lehetővé tette, hogy valaki felekezeten kívüli legyen, de a felekezeten kívüliek gyermekei számára előírta, hogy valamilyen bevett vagy törvényesen elismert vallásban kell nevelkedniük. Ebben az értelemben felekezeten kívüli hatéves koráig, illetve felnőttként lehetett valaki, de a két életszakasz között a valláserkölcsi indoktrináció (hittan stb.) formálisan kötelező volt.

Ez a törvény alkotta meg a felekezetek háromfázisú koordinált rendszerét. Az első kategóriába tartoztak az úgynevezett bevett felekezetek: a latin, a görög és örmény szertartású római katolikus, továbbá a református, az evangélikus, az unitárius, az ortodox és az izraelita felekezet, amelyek (illetve egyházaik) megtartottak addigi kiváltságaikat és előjogaikat, egymással szemben teljesen egyenlőek voltak, és működésükhöz állami támogatást is kaptak. A második kategóriába tartoztak az ún. elismert felekezetek, mint pl. a baptista vagy az iszlám egyház. Ezek is teljes szabadságot élveztek, a törvény keretei között szabadon működtek, de nem kaptak hivatalból állami támogatást (bár adott esetben igenyelhették). A baptisták 1905-ben váltak elismert felekezetté, a mohamedánok pedig 1916-ban elismert vallássá. Végül a harmadik kategória volt az el nem ismert vagy tűrt felekezetek csoportja, amelyeket a köznyelv szektáknak nevezett. (Nazarénusok, adventisták, metodisták, az Üdvhadsereg, pünkösdista csoportok, a Jehova Tanúi.) Ezek is működhettek, de csak az egyesülési es gyülekezési jog szabályai szerint, ami azt jelentette, hogy gyakorlatilag rendőri-csendőri felügyelet alatt álltak.) (Források: Gergely Jenő - Kardos József - Rottler Ferenc: Az egyházak Magyarországon. Bp. 1997; Balogh Margit - Gergely Jenő: Egyházak az újkori Magyarorszagon 1790-1991. Kronológia. Bp. 1993; Gyáni Gábor - Kövér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második vilagháborúig. Bp. 1998.)

3) Ami a népszámlálási kötet megjegyzéseit illeti, szerintem a következőről lehet szó: ahol a felekezeten kívülieknél zárójelben valamilyen kisegyház megnevezese szerepel, ott az egy tájékoztató megjegyzés. Vagyis az illetők ugyan felekezeten kívüliként lettek összeírva, de valójában ők sem vallástalanok, hanem "rejtve" a zárójelben megnevezett felekezethez tartoztak. Erre a Magyar Statisztikai Közlemények Új s. 64. kötete az 59.* oldalon a következőképp utal: "A felekezetből való kilépések leginkább a baptista vagy nazarénus szektához való csatlakozás céljából törtentek s a népszámláláskor [országosan] kimutatott 2322 felekezetnélküli egyéneknek is legnagyobb része - a városokban lakók kivetélevel - mindenesetre baptista vagy nazarénus s csupán a megnevezés hiányossága folytán került ebbe a [mármint a felekezeten kívüli] kategóriaba."

Tehát a megjegyzések vagy a népszámláláskor ténylegesen deklarált egyéb felekezetre vonatkoznak így: baptista, nazarénus stb., vagy tényleges felekezeten kívüliekre utalnak (ilyen nem nagyon akad), vagy pedig olyanokra, akik ugyan felekezeten kívülinek mondták magukat, de tudni lehetett, hogy valójában melyik felekezethez tartoznak. S szerintem ilyenkor lett úgy írva pl., hogy "felekezeten kívüli (baptista)". Valószínűleg a feldolgozott községsoros kötet bevezetője is kitér erre - ebbe most nem volt alkalmam belepillantani -, meg kéne azt is nézni.

Üdvözlettel
Varga E. Árpád

Tánczos Vilmos kérésére a mellékelt hevenyészett listában (Dos alatti text-fájl) küldöm azon erdélyi helységek főbb adatait (román, magyar név, összes népesség, románok, magyarok, németek, szlovákok száma 1992-ben), ahol a legutóbbi népszámlálás alkalmával a szlovákok aránya 50 százalék fölött volt, vagy ha nem is érték el ezt az arányt, akkor a számuk meghaladta a százat. Remélem, használni tudja az adatokat. A továbbiakban is szívesen segítek, ha tudok.

Üdvözlettel
Varga E. Árpád

A szerzői díjat B. Nánditól megkaptam, köszönöm. Ugyancsak köszönöm a stat. évkönyv-floppyt; még nem jutott a kezemhez, de a héten megkapom.

Elkezdtem felrakosgatni az általam írt szövegeket az Internetre, könyvtárunk honlapjára (www.kia.hu/konyvtar).
2001. január elején (vagyis másfél év múlva) ismét lesz népszámlálás Romániában. (Egy-másfél hónapja adott hírt róla az RMSZ, vagy a Szabadság valamelyik száma, sajnos nem jegyeztem meg, pedig fontos.) Ezzel kapcsolatosan tanulságos felidézni a "Hiteles vagy harci statisztika?" c. cikkemben megörökített sajtópolémiát. Kíváncsi vagyok, az RMDSZ hogyan készül a mostani újabb "fordulóra". Szeretném ezúttal is minél szélesebb körben nyomon kísérni az eseményeket; ebben az internet, s az RMDSZ sajtófigyelője biztosan a segítségemre lesz. De fontos lenne a román nyelvű "irodalomra" is a rátekintés, különösen ami hivatalos megnyilvánulásokat, dokumentumokat illeti. (Pl. valószínűleg megjelent már az új népszámlálást kihirdető rendelet.) Szeretném ez alkalommal is rögzíteni - a korábbinál hívebben - a népszámlálás krónikáját. Kérem, segítsen ebben, akár útbaigazítással, jó tanáccsal.
Még egyszer köszönöm eddigi fáradozását.

Üdvözlettel
Varga E. Árpád

A Kulturális Innovációs Alapítvány könyvtárának vezetője vagyok. Könyvtárunk - szerény információkkal, könyvismertetésekkel, fordítások szövegeivel - az interneten is jelen van. Könyvtárunk honlapját most újabb oldalakkal bővítjük: Erdély népesedéstörténetével foglalkozó tanulmányok szövegeit helyezzük el rajta. (Legtöbbjük saját írásom, melyek tavaly kötet formájában összegyűjtve is napvilágot láttak.) Úgy gondolom, hogy érdemes lenne a Virtuális Könyvtár magyar szövegarchívumai között számon tartaniuk ezt a - jelen állapotában még korántsem teljes - gyűjteményt. (Összesen másfél tucat tanulmány, kb. 400 nyomtatott, vagyis több mint 1000 kézirat oldalnyi szöveg lesz rajta olvasható.) A tanulmányokra nyitó web-oldal elérhetősége: www.kia.hu/konyvtar/erdely/nepes.htm.

Kérem jelezze, elfogadják-e jelentkezésemet a Magyar Elektronikus Könyvtárba?

Üdvözlettel
Ernszt Árpád

Nemrégen sikerült már felfedezni könyvtárukat, fel is vettem a HUNOPAC gyűjteménybe, amelyben a hazai könyvtárak Internet szolgáltatásait gyűjtjük. (http://www.mek.iif.hu/porta/virtual/magyar/opac.htm)

Az ajánlott tanulmányokat összesítő oldalt már fel is vettem a MEK Virtuális Könyvtárába.

Amennyiben hozzájárul, szívesen venném át a MEK-be közvetlenül az itt található tanulmányokat. Helyi anyagként katalogizáljuk is a dokumentumainkat. Mindenképpen megköszönném, ha a MEK révén is növelhetnénk a nyilvánosságukat.

Hadd ajánljam ezekkel a tanulmányokkal kapcsolatban az Élő Erdély (http://www.hhrf.org/erdely/konyvhaz/) cimű erdélyi Web lapot, ahol szívesen látnák ezeket a tanulmányokat. Két ottani fiatal próbál egy impozáns szolgáltatás keretében összegyűjteni sokféle anyagot, ami Erdélyre vonatkozik.

Üdvözlettel
Moldován István
MEK konyvtáros

Köszönöm a gyors és hatékony intézkedést. Pont erre gondoltam. Azért nem válaszoltam rögtön, mert előbb egyeztetni akartam Püski Sándorral a szövegeknek a Magyar Elektronikus Könyvtárban való megjelenéséről, s erre csak ma reggel kerülhetett sor. Neki nincs kifogása. Magam pedig örömmel veszem ezt a lehetőséget.

A technikai részleteket tisztázni kellene. A tanulmányok többnyire nagyon sok szövegközti táblázatot tartalmaznak, ezek azonban hosszabb lélegzetű szövegek esetén az interneten kénytelenségből külön állományokba kerültek. Ezért valószínűleg célszerűbb az eredeti, WinWord.6.0-ban szerkesztett "kéziratokat" felhasználni, ahol ezek a táblázatok a szövegtestben szerepelnek.

Egyetértek, hogy a szövegeknek az Élő Erdély honlapján is érdemes lenne megjelenniük.

Köszönettel és üdvözlettel
Ernszt Árpád

Félreértettél valamit. Én csak egy csángó-tanulmányt kértem (már egy-két héttel ezelőtt is), azt a bizonyosat, amelyik "a" demográfiai, aminek az angol fordítását a Teleki kiadta. Nekem abból csak az a változat van meg, amit a római utatok idején hagytál nálam és én tettem át WinWord-be. De azóta többször is átdolgoztad, és nem akarok olyan verziót a virtuális nyilvánossággal megosztani (engedélyeddel), amelyiknél van újabb s jobb.

A körülményekhez képest kellemes hétvégét
Árpád

Örömmel és köszönettel vettem a küldeményt. Gondolom, Csetri Elek vagy Tánczos Vilmos közbenjárására küldte el tanulmányom szövegállományát. Ha így történt, nem pontosan tolmácsolták a kérésemet. A saját szövegem ugyanis megvan, nekem Nyárády R. Károlynak ugyanabban a számban megjelent tanulmányára lenne szükségem, hogy feltehessem az interneten könyvtárunk honlapjára (www.kia.hu/konyvtar/). Kérem, ha módjában áll, ugyanezen az úton juttassa el azt is hozzám.
Fáradozását előre is köszönöm.

Tisztelettel
Varga E. Árpád

Minden rendben van. 1. A csángó-(demográfiai)-tanulmányt megkaptam; látom, a legújabb verzió. 2. Morariut átvettem Csetritől. 3. A Ruszti-tanulmányt még akkor, fél óra múltán megküldte Venczel Géza. 4. A lagzit már el is felejtettem (csak az elején voltam ott). Viszont kitűnő tokaji szamorodni volt fehér bor gyanánt; csak azzal éltem.

Köszönöm, köszönöm. Most egy ideig igyekszem nem zavarni.

További jó munkát, erőt-egészséget. (Az egész családnak.)
Árpád

Már fenn is van az írás az interneten: könyvtárunk honlapján (www.kia.hu/konyvtar), ahonnan majd a Magyar Elektronikus Könyvtár is átveszi (www.mek.iif.hu). (Az angol verziót majd később teszem fel.) Vérszemet kaptam; a Regio-ban megjelent - könyvkritikának álcázott - vitairatodnak szinten helye lenne a hálón. Elküldöd?

Kösz
Árpád

Befejeztem az Erdély népesedéstörténete honlap feltöltését. Összesen 18 tanulmány került rá, 5 más szerzőktől, 2 pedig angol nyelven. Terveim szerint még két román nyelvűt is felteszek, ha megkapom az eredeti állományokat. Időközben jobban kiismertem a technikát, így "A népesség fejlődése ... 1869-1920 között" című tanulmány táblázatait, melyek eredetileg külön fájlokba kerültek, egybe tudtam olvasztani a szövegállománnyal.

Üdvözlettel
Ernszt Árpád
KIA Könyvtár

Olvastam az Erdélyi Magyarság legújabb számában megjelent "Pellengér" című írását, amelyben szóvá tette, hogy az illető magyarországi banknak helyénvalóbb lett volna inkább egy magyar szerző munkájának kiadását támogatnia. A példaként felsorolt kutatók közül hiányoltam Tánczos Vilmos nevét - jóllehet ez előző bekezdésben más összefüggésben megnevezte őt -, aki pedig a román szerzőpáros füzetére (attól függetlenül és már annak megjelenése előtt) szerintem a leginkább autentikus választ adta. Nem tudom, hozzájutott-e a februári levelemben hivatkozott forrásokhoz. Ha nem sikerült, hadd hívjam fel figyelmét a következő Web-oldalra: www.kia.hu/konyvtar/erdely/nepes.htm, ahol elhelyeztem - egyebek mellett - Tánczos Vilmos szóbanforgó írásait is.

Üdvözlettel
Ernszt Árpád

Sikerült feltennem az erdélyi tanulmányokat a MEK-be. Kicsit megizzasztott a sok táblázat ;-) Különösképpen az dolgoztatott meg, hogy egy Nyárády Károly és Varga Árpád tanulmány - 1977-es népszámlálásról szóló - táblázatai egymásra voltak utalózva.
Remélem, sikerült hiba nélkül megoldani a dolgot.

Két hét múlva megyek Erdélybe, egy ottani könyvtári rendezvényre, mindenképpen felhívom majd a figyelmet ezekre az érdekes tanulmányokra.

Még egyszer köszönet az engedélyért.

Üdvözlettel
Moldován István
MEK könyvtáros

Köszönöm megtisztelő sorait. Neve már régóta nem ismeretlen számomra, hiszen rendszeresen találkozom írásaival a Romániai Magyar Szó hasábjain. Barátja, Nádudvary György is mindig meleg szavakkal emlegeti. Sajnálom, hogy mindeddig személyesen nem találkozhattam Önnel, de sohasem vitt (és valószínű, hogy egyhamar nem is fog vinni) utam Szatmárnémeti felé.

Kérdéseire a következőket tudom válaszolni:

1.) A legteljesebb mértékben egyetértek azzal, hogy a következő népszámlálásra magyar részről a lehető legnagyobb körültekintéssel, mindenre kiterjedő gondossággal fel kell készülni (beleértve az előkészítő munkálatokat is). Tulajdonképpen nincs is már olyan sok idő erre, hiszen tudomásom szerint 2001 januárjában, vagyis másfél éven belül sor kerül az újabb számbavételre. A Jakabffy napok (nem tudom, hogy mikor lesz a következő) bizonyára kiváló alkalom a felvetődő aktuális kérdések és általában a népszámlálás ügyének a nyilvánosság elé viteléhez. Bizonyos azonban, hogy az esetleges problémákat az RMDSZ szakértőinek addigra már a "kulisszák mögött", vagyis a népszámlálás előkészítésével megbízott hivatalos állami szervekkel való egyeztetés útján meg kell oldaniuk. (Erre némi esély kínálkozik, miután a magyar fél most kormányzati pozícióban van.) Az esetleges vitás kérdéseket idejekorán, szakmai fórumokon és a döntéshozás szintjén kell tisztázni (természetesen, ha erre mindkét oldalról készség mutatkozik), ez nagyon komoly tanulsága az előző népszámlálásnak.

2. Az ön által felvetett "asszimilációs indexről" nem vagyok hivatott szakértő véleményt mondani. Az asszimiláció statisztikai megragadásának kérdése mindenesetre engem is sokat foglalkoztat (kezéhez eljutott könyvem harmadik tanulmánya lényegében ezt járja körül), én azonban úgy látom, hogy a nemzetiségi és anyanyelvi bevallások közötti eltérések, illetve az ily módon mutatkozó "etnikumközi" átfedések matematikai formulával történő rögzítése nem elégséges a nyelvi vagy nemzeti asszimiláció jelenségének egyértelmű megragadásához. Az egyik problémát az jelenti, hogy a bevallások népszámlálásról népszámlálásra ingadoznak, azaz a különböző időpontokban végrehajtott felvételek értéke meglehetősen eltérő. Legszembetűnőbb példája ennek a cigányság számát tükröző értékek rendkívüli hullámzása. (A legnagyobb hullámvölgyet kétségtelenül az 1966. évi népszámlálás jelentette.) Ezzel összefüggésben kérdéses az is, hogy feltétlenül beolvadásra utal-e az anyanyelvüktől eltérő nemzetiségűek számának növekedése? Éppen Szatmár megyében: az 1992. évi népszámlálás, mint tudnivaló, 8512 magyar anyanyelvű németet talált, 5366 volt továbbá a magyar anyanyelvű cigányok száma. E két népesség tette ki a legnagyobb részét a "magyar anyanyelvű, nem magyar nemzetiségű" alcsoportnak, amely összesen 17.417 főt számlált, s amely nagy szám következtében a magyarság pozitív "asszimilációs indexe" az Ön értékelése alapján elérte a 11,7%-ot. 1966-ban nagyjából ugyanezen a területen (Avas, Nagykároly, Szatmárnémeti rajonban és Szatmárnémeti városban), a magyar nyelvű német nemzetiségűek száma 606, a magyar nyelvű cigányoké 924, az összes "magyar anyanyelvű nem magyar nemzetiségű száma" pedig csupán 7658, így a magyarság asszimiláció indexe az Ön módszere nyomán mindössze 5,2% volt. De vajon a pozitív asszimilációs index növekedése 1966 és 1992 között valóban beolvadásból eredő nyereséget jelez? Nem inkább veszteséget, ami abból ered, hogy sokan abból a csoportból, amelynek tagjai 1966-ban még mind anyanyelvük, mind pedig nemzetiségük szerint magyarnak vallották magukat, 1992-ben már - nemzetiségük szerint - nem magyar, hanem német, illetve cigány mivoltuk mellett tettek hitet, jóllehet a csoport nyelvi hovatartozása az idők során nem változott? (S akkor még nem szóltam arról, hogy ugyanakkor miképp értelmezhető a magyar anyanyelvű román nemzetiségűek számának időközbeni csökkenése 5710-ről 3419-re?) A cigányság esetében ez a kérdés - országosan is - még élesebben vetődik fel. Hiszen esetükben a nyelvi és nemzetiségi hovatartozás száz-százötven évre visszamenően (az 1850. évi osztrák népszámlálás, illetőleg az 1893. évi magyarországi cigányösszeírás eredményeit a korabeli magyar népszámlálások anyanyelvi felvételeivel összevetve) kimutathatóan különválik. Az, hogy a cigányok egyre nagyobb számban vallják meg nemzetiségüket és így szembetűnő iramban gyarapodik a "cigány nemzetiségű nem cigány anyanyelvűek" száma (aminek következtében az "asszimilációs index" negatív értéke is növekszik: 1966-ban országosan -40,0%, 1977-ben -198,2%, 1992-ben -143,0%) szintén nem inkább különválásuk jele-e attól a nemzetiségi csoporttól, amellyel való nyelvi azonosulásuk egyébként nem kétséges? Felvetődik ugyanakkor a két-, sőt többnyelvűség problémája, s ilyenformán az is, hogy a román statisztika nem fordít figyelmet a nyelvismeret kérdezésére, amelynek ismerete pedig legalább olyan fontos lenne az asszimiláció vizsgálata során, mint az anyanyelvi és a nemzetiségi hovatartozás egyidejű kimutatása.

A második kérdéssel kapcsolatban tehát határozott állásfoglalás helyett inkább felmerülő kétségeim egy részét tudom megosztani Önnel. Ezekkel könyvemben is több helyen találkozhatott.

Népszámlálási forrásfeldolgozás (és részben -közlés) sorozatom - melynek első kötetét Ön is látta, mint azt a Romániai Magyar Szóban megjelent reflexiója jelzi - remélhetően folytatódik. A következő kötet talán még ősz előtt megjelenik és tartalma: Bihar, Máramaros, Szatmár és Szilágy megye lesz. Ha kijön a nyomdából, igyekszem minél hamarabb Önhöz is eljuttatni belőle egy példányt.

Tisztelettel
Varga E. Árpád

Mellékelten Winword.2 verzióban küldöm Szilágyborzás etnikai (anyanyelvi-nemzetiségi) és felekezeti adatait 1850-1992 között.

Üdvözlettel
Ernszt Árpád

Most aztán restellkedem ám, vagy, ha úgy tetszik (triviálisan) égek, mint a rongy! Össze-vissza irkálunk egymásnak Soros Alapítvány programjáról, meg támogatásról, meg mindenféle egyéb, komolynak és fontosnak tartott dolgokról, s ami a leglényegesebb (és ráadásul szemmel is látható), arról szó sem esik!

A Maga (egyébként tiszteletre méltó) szerénysége most az agyamra ment! Miért? Mert álnéven publikál nem is akármiket, nem is akármilyen terjedelemben, s erre véletlenül kell rájönnöm! Na ez szép volt!

No, de megpróbálok a továbbiakban kulturált lenni!

Tehát: nagy-nagy szeretettel és tisztelettel gratulálok ahhoz a grandiózus munkához, amelyet a napi teendői mellett (és ellenére) eddig produkált. Kinyomtattam és mellékelem az állományunkban meglévő munkáit, amelyek (tájékoztató kollégáim szerint is) valóban hézagpótlóak és sokak által használtak. Egy-egy példány valamennyiből az olvasóteremben található, vannak azonban olyan kötetek, amelyek tanszéki kézikönyvtárakban is hozzáférhetők.

A számunkra megküldött és kedvesen dedikált kötetet (amelyet hálásan köszönök) a hét végén tanulmányoztam át, s lenyűgözött a forrásmunkák mennyisége (és kezelése), a jegyzetek precízsége. Gondolom, hogy rengeteg idő és energia kellett a személyesen Erdélyben folytatott kutatásokhoz is. Elképzelem, hogy feltarisznyázva járta a helységeket és hangyaszorgalommal gyűjtögette a később feldolgozott anyagot. S hogy mennyire céltudatosan és eredményesen, azt a kötetei (a többiekbe is belelapoztam) bizonyítják.

Kedves etnodemográfus Árpád! Nagyon kérem, hogy a jövőben is tiszteljen meg azzal, hogy legalább hírt ad munkálkodásának eredményeiről.

Szívből gratulálok Gyuszi bácsival együtt, további munkakedvet és eredményes kutatást kívánok, sok szeretettel, öreg barátnéja:

Kati néni
Szombathely

Érdeklődésére a következőt tudom válaszolni. Az a bizonyos 1986. évi 39 százalékos arányszám dr. Kocsis Károlytól származik, aki az MTA Földrajztudományi Intézetének jeles tudományos munkatársa, osztályvezetői beosztásban. Az általa alkalmazott módszerekről őt kellene megkérdeznie.

A "bűvös" szám megítélését a történeti háttér segítheti. Kocsis Károly a nyolcvanas évek második felében végezte számításait, olyan időszakban, amikor - korrekt hivatalos közlések híján - mindenki kénytelen volt a sötétben tapogatózni, s legfeljebb az 1956. évi népszámlálási adatokat fogadta el irányadónak, melyek még viszonylag kedvezőek voltak a magyarságra nézve. Az 1966. évi népszámlálás a magyarok népességi regresszióját rögzítette, ezért annak idehaza senki nem adott hitelt. Az 1977. évi népszámlálásról pedig a kilencvenes évek elejéig csak bizonyítottan torzított (igaz, a magyarság tekintetében a valódi hivatalos eredményektől nem sokban eltérő) adatok voltak ismeretesek. Mindezeket figyelembe véve elfogadható, hogy a magyarországiak (szakemberek vagy laikusok) inkább becslésekhez folyamodtak a romániai magyarság demográfiai helyzetképének megítélése/felvázolása során.

Kérdéses persze e becsléseknek a megalapozottsága és a minősége. Ma már általában higgadtabban viszonyulnak ezekhez a kérdésekhez, de akkor a napi politika rendkívül átszínezte még az ilyen, a tudományosság illetékességébe tartozó problémákat, illetve az azokkal való foglalatoskodást is. A Kocsis Károly által a köztudatba "bedobott" adatok a '89-es fordulat előtt születtek, először az Élet és Tudományban publikálta egy népszerűsítő cikksorozat keretében. (Ez 1990-ben "Elcsatoltak" címmel, majd egy évvel később, a feleségével közösen jegyzett újabb kötetben - "Magyarok a határainkon túl, a Kárpát-medencében" - könyv alakban is megjelent.) Ugyancsak ő, szintén 1989-ben egy - az akkori viszonyok között - rendkívül alapos és korrekt térképet adott közre Bécsben Erdély az idő tájt feltételezhető etnikai viszonyairól. Ennek a térképnek is leginkább a nagyvárosok (kördiagrammal jelzett) etnikai (anyanyelvi) megoszlására vonatkozó becslése tekinthető a gyenge pontjának. Kocsis Károly egyébként később térképen megjelenítette az 1992. évi népszámlálás erdélyi nemzetiségi adatait is, ami talán állásfoglalás a részéről, hogy elfogadja a hivatalos adatokat. Ennek a tükrében nyilván efemer érvényűnek kell tekinteni az 1986. évre vonatkozó becslését, de erről tényleg vele kellene konzultálni.

Az alábbiakban szemléltetésül felsorakoztatom az elmúlt másfél évszázad népszámlálási adatait Kolozsvár etnikai megoszlásáról a város mai közigazgatási határai között (az 1948. évi számok ezért hiányoznak közülük), kiegészítve a Kocsis Károly számította adatokkal. Az általa akkoriban publikált idősorok 1956-ig megegyeznek a hivatalos adatokkal, 1977-ben azonban - a fentebbiek alapján érthetően - már eltérnek azoktól. Én úgy látom, hogy 1977-ben, az 1966. évi bázisadatokból kiindulva az összes népesség tényleges gyarapodásának mutatóját vetítette a románokra, illetve a magyarokra egyaránt, ami nyilvánvaló képtelenség. 1986-ban már vélhetően a migrációs tényezőket is figyelembe vette, ezért az elmozdulások reálisabbak, de persze csak az 1977. évre számított értékekhez képest.

Hogy milyen is volt a valóságos helyzetkép akkor, azt két évtized távlatából már nehéz kideríteni, annyi minden történt azóta. Nem kevésbé izgalmas az a kérdés, hogy mi is a valós helyzet ma. Erre igazából az ott élők tudnak választ adni.

Mindazt, amit fentebb megpendítettem, néhány publikációban részletesebben is kifejtettem. Ezek interneten megtalálhatók: www.kia.hu/konyvtar/erdely/nepes.htm alatt.

Üdvözlettel
Varga E. Árpád

Mellékelten csatolt fájlként küldök egy hevenyészett mintát abból az anyagból, amit mutatóként elképzelek az öt kötethez. Úgy látom, hogy szétfeszíti azt a keretet, amit realitásként elgondoltam. Ti., hogy az utolsó kötet függelékét alkothatná. Amit küldök, az kb. egyharmincada a teljes helységanyagnak, tehát már önmagában is vagy 400 oldal lenne. A felsőfokú közig. egységek (kerület, megye, szék, vidék, tartomány stb.) nevének rövidítésével (Szm, Ko stb.) úgy kb. a tizedét le lehetne csípni, de hát ez nem tétel, a rendkívül kiterjedt névanyag visszakódolásával pedig a használó megőrülne. A törzsanyaghoz hozzá kell még számítani a névalakok mutatóját, az is vagy 100 oldal. Úgyhogy ez egy 6. kötetet alkotna, ami persze önmagában már nem olyan izgalmas (és piacképes), mint maguk a népszámlálási közlések. Azonkívül hasonló jellegű párhuzamos munkák is készülnek (Szabó M. A., KSH Levéltár, esetleg Rotariuék). De én azért megcsinálom. Ez a népszámlálási köteteken kívül magában foglalja Fényes Elek két forrásmunkáját és az 1873. évi helynévtárat is. Őket elsősorban a helységekben "divatozó" nyelvekre vonatkozó minősítéseik miatt. Ezen felül a helynévanyag sem érdektelen, főként a (nemzetiségi) névváltozatok. E két információt (nyelv, helynevek) az 1863. évi helynévtárból is beépítettem.
Mit szólsz?

Üdvözlettel
Árpád

Pedig kiadónk azt mondta, hogy igen szépre sikeredett a német kötet.
Na most, képzeld el, amikor egy könyv csupa táblázatból és lábjegyzetből áll. Kiadónk egyébként hazaért, de - elmondása szerint - Kolozsváron valamikor éjfél után suhant keresztül, ezért nem vette fel a pauszokat. Amikor felhívtam, rögtön ezzel a vallomással kezdte, pedig abszolút nem emiatt hívtam. (Ebből is látszik, hogy a magam csendes, sumák módján szívós terror alatt tartom.)

Na, de: most szerdáig tényleg Prágában leszek. Úgyhogy lehet, hogy becherovkát ürítek az egészségedre.

Szeretettel
Árpád

Becherovka nem volt; gyomorkeserűnek Julianus barát (meg sem közelíti az unikumot) és Fernet sikeredett. De hát a sláger természetesen a sör: igen kitűnő a pilzeni a Vízilóhoz címzett műintézményben a Kisoldalon, a Nerudovával párhuzamos kis utcácskában. (Jól esett hagyományosan a A Két medvéhez nevezetűben is, az Óvárosban.) A Staropramen kevésbé húzós (stílszerűen a Smíchovi sörgyár tövében, egy koszlott csehóban). Barna sört (= tmave pivo) krusoviceit ittam. Az igazi a "Velkopopovicke kozel" lett volna (A Fekete ökörhöz, fent a vár végében, a Loreto és Strahov között félúton), de hát ott, sajnos, érkezésemkor már nagy tumultus volt.
Mi az a máta?

Gratulálok Áginak a védéshez. Gondolom, jól sikerült, ha neked emiatt józanodnod kellett.
Te Vilmos! Lejmold már le Székely Istvánt egy új M. Kisebbség számra (99/2-3, ha jól tudom). Azonkívül nehezményezem, hogy az én írásomat, ami tavaly jelent meg, nem tették fel az internetre. (Csak a címe van a szám tartalomjegyzékében, de nem nyitható meg a szöveg.) Gondolom, a sok táblázat miatt van így, meg is értem a bedolgozóikat. De hát nyugodtan leszedhetik azt, ami a könyvtárunk honlapján van fenn, tud róla. Pendítsd meg neki.
Nem jössz?

Én csak akkor mennék, ha kijönne a partiumi kötet (november közepén állítólag), összekötve a harmadiknak a korrektúrájával. (Aminek ez évben szintén el kellene hagynia a nyomdát, különben elúszik a támogatás.) De ennél biztosabbnak tűnik a te jöveteled, akármilyen ügyben.

Szeretettel üdvözlöm az egész családot
Árpád

Este átnéztem az anyagot. Románul nem sokat tudván, természetesen nem korrektúraszinten. Amennyire meg tudom ítélni, abszolút korrekt. A kihagyások a lényeget nem érintőek. Egy-egy betűhibát észrevettem, de ezeket az ottani korrektor úgy is kigyomlálja. A következő tévedéseket jelzem viszont:

- A 3., 5. és 6. lapalji jegyzetben a hivatkozott oldalszámok még másként vannak jelezve (p. a szám után), mint a későbbiekben (pg. a szám előtt).

- Az 1. oldalon a bevezető szövegben Dávid Zoltán neve Dávid Lajosként jelenik meg. Ezt feltétlenül javítani kell.

- A 11. oldalon a harmadik bekezdés közepén az eredeti mondatrész így hangzik: "... a tényleges szaporodásnak kellene többnek lennie." A fordításban a tényleges szaporodás (sporul real) helyett természetes szaporodás (sporul natural) szerepel. Ezt is ki kéne javítani.

- A 12. oldalon a harmadik bekezdésben az anyanyelvi statisztika természetszerű korlátaira utaló mondat ("Toate acestea semnalează limitele fireşti ale statisticii limbii materne") a bekezdés végére került. Az eredetiben ez még az utolsó előtti mondat, s ezt követi annak a hiányosságnak a jelzése, hogy a cigány anyanyelvűek a települési sorokban nem kaptak önálló rovatot. Vissza kellene állítani ezt az eredeti sorrendet, hiszen az önálló cigány rovat hiánya csupán technikai jellegű, és nem az anyanyelvi statisztikából következő probléma.

Bár, mint jeleztem, a szövegelhagyásokat megértem és egyetértek velük, egyetlen esetben mégis úgy gondolom, hogy szerencsés lenne az eredetiből még egy kis szövegrészt betoldani. Az 1890. évi fejezet végére javaslom, kerüljön oda az eredeti szöveg utolsó előtti bekezdéséből a következő rövidített részlet:

"Az 1892. évi Helységnévtár községsoros tábláiban az anyanyelvi rovatok rendje kis mértékben módosult. Az egyéb (hazai és külföldi) nyelveket egyetlen rovatban egyesitették, önálló rovatot kapott ugyanakkor a vend. A horvát-szerb rovatot szerencsés módon kettéválasztották (bár Horvát-Szlavonországban egyelőre a két nyelv még együtt szerepelt). A krassovánokat nagyobbrészt a horvátok között mutatták ki. A jiddisül (és héberül) beszélők, akiknek anyanyelvét az akkori felfogás rontott német dialektusnak minősítette, most mindannyian a német nyelvűek közé kerültek. Ők ez alkalommal, ha nem is a nyelvhasználatukat leghívebben kifejező külön nyelvi rovatban, de a tényleges anyanyelvi bevallásuk alapján lettek besorolva. Az anyanyelvi statisztikat természetesen a jiddis és német nyelvűek osszevonása is torzította."

Ezeket a kiegészítéseket két okból tartom szükségesnek. Egyrészt a lényeget illetőek, vagyis az anyanyelvi statisztika fejlődésvonalát érintik. Másrészt az itt jelzett változtatások vissza-, illetve előreutalnak az előző és a következő fejezetben írottakra. Így a krassovánokat, és különösen a jiddis nyelvűeket illetően. A jiddis nyelvűek esetében 1880-ban követett hibás felvételi gyakorlatot ugyanis most korrigálták (korlátok között természetesen) s ekkor alakult ki a következő két népszámlálás során is követett metódus. Ez egy fontos mozzanat, s a későbbiekből nem derülne ki.

Kérném tolmácsolni dr. Rotariunak s a sorozat szerkesztésében fáradozó többi munkatársnak is, hogy még egyszer köszönöm ezt a megjelenési lehetőséget, amit több okból is fontosnak és nagyon nagy megtiszteltetésnek tartok.
Kérem hozzájárulásukat ahhoz, hogy a kötet megjelenése után ezt a román nyelvű utószót is feltehessem az internetre könyvtárunk honlapjára, a többi demográfiai tárgyú szöveg közé.
Nem tudom, mikor kerül ki a nyomdából. Mindenesetre egy-két példányt köszönettel vennék. De azt megelőzően is, szükségem lenne majd a bibliográfiai adatokra: tehát a kötet címére, s hogy ez az utószó mely oldalakon található.

Remélem, hogy a nagyon közeli jövőben én is meg tudom örvendeztetni a tanszéket feldolgozásom újabb, a partiumi és a bánsági megyéket tartalmazó köteteivel.

Üdvözlettel és választ várva
Árpád

küldöm csatolva a forditást, a javításokat megejtettük. A hiányzó szövegrész beszúrására nem került sor, mert az oldalak száma is megváltozott volna és a könyv végére kerülő térkép már a nyomdában van. De a kolléganő is vonakodott egy kicsit, a tömören fogalmazott szöveg fordítása sok időt és energiát kivett belőlünk. Nagyon szépen köszönjük a hibák jelzését.

A sorozatot koordináló Traian Rotariu köszöni a hozzá intézett szavakat, természetesen benne van a fordítás internetre vitelével, és ahogy a könyv megjelenik és eljut hozzánk, azonnal írok.
A kötet adatai: Rotariu, T. (coordonator), Semeniuc, M., Mezei, E., Recensământul din 1910. Transilvania, Editura Staff, Bucureşti, 1999, 712 p.

Üdvözlettel
Mezei Elemér

Köszönettel megkaptam a végleges, javított változatot. Természetesen nem okoz problémát, hogy a betoldásra már nincs lehetőség. Így is volt egy kis lelkifurdalásom, mert a fogalmazás során talán valóban figyelnem kellett volna arra is, hogy fordítás céljára készül. De azért remélem, nem bánták meg az együttműködést.

Még egyszer köszönök mindent, s valamennyiüknek az évvégi nagy hajrák csillapultát, adventi hangulatot és békés, szép ünnepeket kívánok.

Árpád

Ez egy "levél a szerkesztőnek". A M. Kisebbség honlapján nincs ott minden megjelent írás. Így a tőlem közölt tanulmány sem. Ennek - gondolom - technikai okai vannak, vagyis az, hogy a sok tábla + táblamellékletek áttétele HTM-formátumba igen nyűgös babramunka, amire nincs kapacitás. Ha valóban így van, akkor segítségképpen felajánlom a könyvtárunk honlapjára feltett változatot.

Más. Egy és egynegyed év múlva népszámlálás lesz Romániában. Már korábban jeleztem, hogy megpróbálom figyelemmel kísérni a fejleményeket. Kíváncsi vagyok arra is, ami a "kulisszák mögött" zajlik. Ha legközelebb arra járok - ez persze csak valamikor a jövő évben lesz esedékes, az ünnepeket nem számítom -, ez ügyben szeretném megkeresni.

Köszönöm a küldött lapszámot (még ugyan nem kaptam kézhez, de kitartóan kényszergetem V. Gábor barátunkat).

Minden jót kívánok
Varga E. Árpád

[...] Amennyiben lehetséges, kérem küldje el tanulmánya preparált változatát, továbbítani fogom.

2. A közelgő népszámlálással kapcsolatban összegyűjtöttem egy paksamétát, sajnos, csak román nyelven elérhető. A szabályozás lehetőséget biztosít arra, hogy a kisebbségek szervezetei a nemzetiségek által lakott településeken ellenőrizzék a népszámlálás tisztaságát. Előbb-utóbb módot találok arra, hogy eljuttassam Önnek.

3. Remélem, hogy az MK tiszteletpéldányát mielőbb megkapja.

Tisztelettel
Székely István

Mellékelten megpróbálom átjuttatni a HTM-állományokat: az egyik a tanulmány, a másik a táblamellékletek. Remélem, sikerül.

Régebben említettem már, hogy a k.vári BBE szoc. tanszéke Studia Censualia Transsilvanica sorozatának szerkesztői az osztrák-magyar népszámlálásokról egy amolyan zárótanulmány-félét kértek tőlem. Megcsináltam (kompiláltam), elfogadták. Lefordították románra, a szükséges rövidítésekkel természetesen, de ezek a lényeget nem érintik, az úgymond "kényesebb" részek pedig, tehát amelyek az anyanyelvi-nemzetiségi felvétel kérdéskörével kapcsolatosak, maradéktalanul benne vannak. Általában is a feldolgozás - óhatatlanul - magyar szempontú. A sorozat 6., az 1910. évi népszámlálást feldolgozó kötetének utószava lesz, most kerül nyomdába. Én ezt fontos dolognak tartom. A magyar szöveget föltettem az internetre, hamarosan a román is rajta lesz.

A népszámlálással kapcsolatos infót köszönöm, s az "anyaggyűjtést" is. A román szöveggel valahogy elbajlódom, végül is az az autentikus. Él Szatmárnémetiben egy idős, nyugalmazott statisztikus, Benedek Gyula. Bizonyára találkozott a nevével, talán ismeri is, az RMSZ állandó levelezője. Személyesen nem ismerem, néhanapján levelet váltunk. A témakörnek nyilván szakértője, több népszámlálás lebonyolításában is részt vett. Lehet, hogy megszívlelendő észrevételei, javaslatai lennének, s ő is bizonyára örömmel venné, ha valaki az illetékesek közül meghallgatná őt. Olvasói levelei többnyire visszhang nélkül maradtak. Felhatalmaz arra, hogy megadjam címét, elérhetőségét Benedek Gyulának hogy esetleges mondandóját ez ügyben az RMSZ "vezérkarának" Önön keresztül - akit ismerek, és akiben megbízom - levélben kifejthesse?

Üdvözlettel
Varga E. Árpád

1. Az MK-ban megjelent tanulmányának preparált változatát épségben megkaptam, továbbítottam azzal a kéréssel, hogy minél hamarabb tegyék fel a hálózatra.

2. A Studia Censualia Transsilvanica sorozatban megjelent zárótanulmányának igen örvendek, megjelenését én is nagyon fontosnak tartom. Hibánk, hogy általában egymást győzködjük igazunkról.

3. Benedek Gyulát én sem ismerem, de be lehetne vonni a következô népszámlálás monitorizálásának előkészítésébe. Kérem, adja meg neki címem. Ha kell, hozzá is eljuttatok minden anyagot, és szükség esetén egy megbízás-félét is ki tudok neki állítatni. A kérdés nagyon fontos, csak sajnos kapacitás hiányában nem foglalkozunk eleget vele.

Tisztelettel
Székely István

Együttérzéssel olvastam legutóbbi levele bevezető sorait. A fájdalmat nem feledtetheti, legfeljebb kissé enyhítheti az idő - s a munka. Ez utóbbiban hátha tudok segíteni.

Elolvastam az RMSZ szeptember 13-i számában megjelent írását. Két észrevételem van. Az egyik az egyéb nyelvek ismeretének kérdezésével kapcsolatos. Javaslatával teljes mértékben egyetértek, magam is régtől nehezményezem hiányát a román népszámlálások kérdősoraiból. Ennek jóformán - egyetlen kivételtől eltekintve - nincsen hagyománya a román statisztikában. Éppen ezért a kérdés beiktatása a népszámlálások kérdéscsoportjába nagyon komoly szerkezeti beavatkozás. Ilyen lépésre a népszámlálás szervezői aligha határoznák el magukat egy (magyar!) sajtóbeli olvasói levél hatására. Ehhez - elnézést - magasabb szintről érkezett megkeresés, kellő indokolás és megfelelő előkészítés szükségeltetik. Félek, hogy ehhez a hátralévő idő már kevés lesz. A másik a népszámlálás ellenőrzésével kapcsolatos. Ez ügyben optimistább vagyok, mivel vezető RMDSZ tisztségviselőtől szerzett értesülésem szerint a szabályozás lehetőséget biztosít arra, hogy a kisebbségek szervezetei a nemzetiségek által lakott településeken ellenőrizzék a népszámlálás tisztaságát.

E-mailben történt levélváltással felhívtam az előbb említett RMDSZ vezető munkatárs figyelmét az Ön személyére, és arra, hogy bizonyára hasznosan együtt tudnának működni. Egyetértett javaslatommal és szeretné Önt bevonni a népszámlálás monitorizálásának előkészítésébe. A problémát nagyon fontosnak tartja, sajnos, kapacitás hiányában nem tudnak vele eleget foglalkozni. Ha kell, szívesen eljuttat Önhöz minden rendelkezésre álló anyagot. Kérem, vegye fel vele a kapcsolatot. [...]

Remélem, sikerül mihamarabb érintkezésbe lépniük, s tapasztalatával, tudásával hozzájárulhat a népszámlálás eredményes lebonyolításához.

Üdvözlettel
Varga E. Árpád

Ami a Hitel-beli közléssel - és emlékezetem szerint általában az itteni közléseiddel - kapcsolatos kellemetlen tapasztalataidat és a konklúziódat illeti, sajnálom, hogy így alakulnak a dolgok. Nem ismerem a körülményeket, de a Hitelt illetően a könyvemről írott recenzió - amely történetesen szintén a decemberi számban jelent meg - szerzője is említette, hogy nem volt lehetősége szerzői korrektúrára. (Itt, legalábbis a címben és a tartalomjegyzékben voltak bosszantó hibák. De hát ahogy a székely mondja: nem baj, csak egészség legyen.)

Takarékosság címén nem postázták ki neki az anyagot; bár ő szívesen elballagott volna a szerkesztőségbe is, hogy ott ejtse meg az akciót, csak egy telefonba került volna. Szóval, ez már slendriánság. Kétségtelen, hogy egy itt élőnek ezzel együtt is több lehetősége van arra, hogy valamilyen módon megpróbálja érvényesíteni szerzői érdekeit. Nekem az idők során ezt illetően elég vastag bőr nőtt a képemen, és buldogi szívóssággal igyekszem - több-kevesebb sikerrel - a dolgok végére járni.

Erdély - vagyis hát kénytelen vagyok pontosítani: Románia - e téren is egy más világ. Itt az embernek még külön át kell magát zökkentenie ebbe a más világba, s ez annyi sok határon túli távolságból - már csak fizikailag is - lehetetlen. Én azért azt mondanám úgy általában, ne add fel. Nagy Gáspár például ritka tisztességes és jó szerkesztő, csak történetesen a szám előkészítése körüli hetekben külföldön volt. Vagy például Bárdi Nándorban is bízhatsz, ő amúgy is sokra tart téged.

Egyébként éppen a kolozsváriakkal (közvetve Traian Rotariuval, közvetlenül pedig munkatársával, Mezei Elemérrel) az együttműködés mintaszerűnek volt mondható. Amit csináltam nekik, az egészen pontosan a Studia Censualia... sorozat osztrák-magyar népszámlálásokat lezáró kötetébe egy - mondjuk így - záró tanulmány volt: áttekintés az érintett időszak népszámlálásairól. Áprilisban adtam le, októberre készült el a fordítás (megszenvedtek vele). Csaknem az utolsó pillanatban küldték át drótpostán betördelve, de a szerkesztői beavatkozások (rövidítések) méltányolhatóak voltak. Az esetleg kényesebb - a nemzetiségi problematikát érintő - bekezdések szinte kínos aggályossággal érintetlenül mind benne maradtak. (Persze ezek a sorozat szempontjából is fontosak voltak.) Amit javítani, változtatni, visszatoldani valót javasoltam, lehetőség szerint részben végrehajtották, részben nem. Szempontjaikat megértettem, úgyhogy normális kompromisszum született. A kötet nyomdába került, valószínűleg meg is jelent. Az anyagot egyébként - mind a magyar, mind a némiképp rövidebb román verziót - egyetértésükkel feltettem az internetre: www.kia.hu/konyvtar/erdely/nepes.htm címre.

Megjegyzem, kb. egy évvel ezelőtt hasonló konstruktív módon zajlott le az "Erdély magyar népessége 1870-1995 között" címmel írt áttekintésem leközlése a Magyar Kisebbség 1998/1-2. számában. Maga a tanulmány vagy három éve született egy kötet számára, ami persze azóta sem jelent meg. (Ez is egy külön történet.) Nándi viszont valamilyen oknál fogva jegelte, jóllehet másoknak a kötetbe szánt tanulmányaiból időközben többet is elszotyogtatott, éppen a Magyar Kisebbségben. Tulajdonképpen egy újabb tanulmánygyűjtemény számára tartogatta (amely "80 év" címmel jön ki majd a szeredai Pro-Print Kiadónál, ahol az Ellenpontok is), mondhatnám úgy is, hogy ott akart előrukkolni vele. Én azért - pestiesen szólva - nem mindig vagyok "képben", úgyhogy kezdtem úgy érezni magam, mint Bástya elvtárs, hogy "engem már meg sem akarnak gyilkolni"? Szóval így jelentkeztem az anyaggal a Magyar Kisebbségnél, amikor Székely István (Kolozsvárott élő RMDSZ-vezető) úgy általában publikálási lehetőséget ajánlott. Már régebb óta érlelődött ez bennem, s történetesen még egy évvel korábban tettem is rá eredménytelen kísérletet, Toró T. Tibornál jelentkezve - e-mail-en -, aki egy véletlen M. V. Sz. székházbeli találkozás alkalmával - kissé már borközi állapotban (valami karácsony előtti házi ünnepséget zavartam meg egy ügyet intézve ) -, szintén közlést ajánlott. No, akkori próbálkozásom nem sikerült (e-mail-szindróma!), annyira azért nem is erőltettem. Egy évvel később viszont, Székely István ismét felébresztette bennem az "alvó oroszlánt" és most már nagyon határozottan akartam ezt a közlést. Nándi is lenyelte a békát, áldását adta rá. (Sőt, honort is kialkudott nekem.) November elején beszéltünk erről Kolozsváron Székely Istvánnal, ahogy hazaértem, kicsit megpofoztam és küldtem az anyagot, a hónap végén megkaptam a tördelt változatot (gondolhatod, szövegszerkesztve, amikor nem tudni, nyomtatásban hogy is néznek majd ki a táblázatok), én - ugyancsak szövegszerkesztve - visszaküldtem a korrektúrát, és januárban már meg is jelent a szám. A lehetőségekhez képest, mondhatni, tökéletes első közlésként.

Úgy hogy végső soron még Erdélyből is két igen pozitív ellenpéldát tudok felhozni. Persze a végigjárt utat - miként az előbbi kivonatos sztori érzékelteti - sok kacskaringó szegélyezi, s a közben az idegjátékok révén szerzett gyűrődéseket csak a végeredmény simítja ki. És hát ezekhez a pozitív élményekhez is, mint ahogy idehaza (és persze általában), sokszori próbálkozás után, kapcsolatok révén, véletlenszerűen jut az ember. Ehhez tényleg jelen kell lenni.

Emlékszem a Magyar Szemle-beli kudarcodra (s afférodra Czakóval). Körülbelül ugyanez idő tájt ugyanezt éltem meg velük magam is, többé azután én sem jelentkeztem náluk. A nekik felajánlott írás (mellyel egyébként közben hiába házaltam a Valóság-nál, néhai Lázár István ugyan amolyan Dugovics Titusz-i lendülettel elfogadta, épp akkor volt szerkesztőségváltás, persze már nem tudta lehozni; átadta a Rubicon-nak, nekik nem illett a profiljukba, de azért még kedvesen hozzátették, hogy amúgy sincs újdonságértéke; azelőtt meg a Világszövetség fél évig hitegetett, be is volt tördelve, de hát nem mindig a szerkesztő szerkeszt, egyszer, mikor azt mondták, hogy a most megjelenő számban biztos benne lesz, helyette Tőkés cikkét hozták az etnikai tisztogatásról, meg volt értve) végül is a Tiszatáj-nál landolt, ott is jó sokáig tartott, amíg földet ért. Ezért van, hogy akkor csöndesen kiszálltam és azóta sem ajánlkozom közvetítésre. A véletleneknek, tévedéseknek, hitegetéseknek, félreértéseknek, jó- és rosszhiszeműségeknek stb. stb. ezt a szövevényét, többéves várakozásokat és reménykedéseket nem lehet közvetíteni. (Egyébként majd mindegyik írásomnak megvan a maga hasonló külön, sosem egyszerű története.)

Szeretettel
Árpád

Köszönöm a megtisztelő felkérést. Sajnos, annak nem tudok eleget tenni, mivel ezen a téren érdemi kutatást nem végeztem. Mindazonáltal a rendezvény érdekel, s ha módom lesz rá, igyekszem úgy alakítani, hogy a hallgatóság soraiban én is ott legyek.

Üdvözlettel
Ernszt Árpád

Mindenekelőtt szeretném megköszönni szívélyes sorait, melyekkel a Püski Kiadónál megjelent könyvemet fogadta, s egyúttal elnézését kérem, hogy erre ekkora késedelemmel - egy év múltán - kerítek sort. De szerettem volna ezt valamilyen érdemi dologgal egybekötni, amire azonban csak most adódott alkalom.

Mellékelten küldöm a kolozsvári tudományegyetem szociológiai tanszékének legújabb kiadványát, a Studia Censualia Transsilvanica sorozat hatodik kötetét. Ezzel feldolgozásuk az osztrák-magyar népszámlálási korszak végére ért. Annak idején lelkesen üdvözöltem a vállalkozást, s mindent megtettem azért, hogy az érdeklődő magyar közvélemény tudomást szerezzen róla. Két ismertetést is írtam a sorozat indulásakor, igyekezvén eloszlatni a gyanakvást, amellyel - tapasztalataim szerint - erdélyi magyar oldalról e román szempontú forrásfeldolgozást fogadták. Igaz, nem túl etikus módon kissé túlméreteztem az 1857. évi népszámlálási közlést illető kritikus észrevételeimet, ám ezért egyáltalán nem orroltak meg rám. Az 1880. évi kötet előszavába is bekerült néhány téves megállapítás, erre már közvetlenül, személyes levélben hívtam fel a sorozat munkálatait irányító Traian Rotariu figyelmét. Ő ezt köszönettel vette, s a következő, 1900. évi kötet előszavában - hivatkozva rám - a szükséges helyreigazítást elvégezte. A szerkesztők végül is úgy látták jónak, hogy az 1910. évi kötetbe kerüljön be egy összegző áttekintés az 1850-1910. évi népszámlálásokról, aminek a megírására engem kértek fel. A kérésnek örömmel eleget tettem. Amit készítettem, az természetesen nem önálló feldolgozás, hanem a téma magyar nyelvű szakirodalmának - főként Thirring Lajos alapvetésének - kivonatos ismertetése. A népszámlálások nemzetiségi vonatkozásairól írott passzusok viselik inkább a kezem nyomát. Ezeket a bekezdéseket nem csak én, de - a sorozat irányultságának megfelelően - ők is fontosnak tartották, s az elkerülhetetlen szerkesztői beavatkozások, rövidítések mellett szinte aggályosan ügyeltek rá, hogy a fordításban e "kényesebb" részek mind érintetlenül benne maradjanak. De más tekintetben is a lehető legjobb benyomásokat nyertem együttműködésünk során. A kötetet e számomra is gyümölcsözőnek bizonyult kapcsolat dokumentumaként küldöm. Remélem, mihamarabb újabb küldeménnyel szolgálhatok, hiszen most már tényleg ki kell jönnie a nyomdából forrásfeldolgozásom október óta késlekedő második - "partiumi"- kötetének is.

Tisztelettel
Varga E. Árpád

Köszönöm a gyors választ. A drótposta és az ékezetes karakterek összefüggéseinek rejtelme feltáratlan előttem, nem tudok hozzászólni. Mindenesetre, ami levél tőled érkezik, az rendesen átjön, ékezetekkel. Amit kapsz, azokkal van a baj? Én kivel-kivel úgy értekezem, ahogy tőle kapom a leveleket (vagyis egyikkel ékezetesen, másikkal ékezetek nélkül). Ami Lenket illeti, az 1. kötet elején van egy kis bevezető, csak hát nem tudok németül. Ami kis utalás van benne a tárgyra, abból nem nagyon derül ki követett módszere. A sorrendiség biztos, hogy nem a számszerű erőviszonyok függvénye, mert vegyes településen szinte kivétel nélkül a magyarok, vagy a szászok vannak első helyen megnevezve. (Ez később komoly galibákat is okozott Balogh Pálnál, aki Lenkre alapozva több mint háromszáz erdélyi település elrománosodását mutatta ki fél évszázad alatt.) Na mindegy.

Szeretettel üdvözöllek Benneteket
Árpád

Köszönöm a jóleső szavakat. Gyakorlatilag befejeztem a munkát, részemről az utolsó két kötet is nyomdakész állapotban van, beleértve az összesített mutatót a forrásokban szereplő névváltozatokkal és a közigazgatási hovatartozásokkal. A harmadik kötet (Arad, Krassó-Szörény, Temes megye) a nyomdában van, rövid időn belül - remélhetőleg - az is megjelenik. A 4. kötet Fehér, Beszterce-Naszód, Kolozs megyéket, az 5. kötet pedig Brassó, Hunyad és Szeben megyéket, valamint az említett összesített mutatót tartalmazza majd. Ez utóbbi kötetből egy Winword.6-os szövegállományba kigyűjtöttem a Székelyzsomborra vonatkozó adatokat, mellékelem. Ennyit tudok segíteni.
Jelezd kérlek, ha valami gübü van a küldeménnyel.

Üdvözlettel
Árpád

Szívesen segítek, amiben tudok. Kérem, írja meg, pontosan milyen adatokat/információkat kér tőlem, vagy ha Budapesten jár, nézzen be hozzám, akkor személyesen tudunk egyeztetni, s a térképeket is meg tudná mutatni.

Üdvözlettel
Ernszt Árpád

Ami a kolléganőd Erdélyre vonatkozó kérdéseit illeti, a következőket tudom mondani.
Erdélyben mindent lehet kapni, nagyjából a mi árviszonyainkon. Az áruválaszték szinte megegyezik a hazaival. Az ottani keresetek viszont a mieinknek kb. a fele-harmada, ennélfogva az ottaniak mindent nehezebben vesznek meg, mint mi. Olyan ajándékot javaslok, amit itt is adnának bárkinek. Persze, érdemes lenne tudni, hogy kiknél lesznek elszállásolva, milyen korúak a háziak stb. Minden olyan ajándék jól fog, ami hétköznapi dolog ugyan, de nem alapvető létszükséglet (pl. kozmetikumok). A víz iható, de ha mégis bizalmatlanok, mindenfajta ásványvíz kapható. A legjobbak az ottaniak, a különféle székelyföldi "borvizek". Az erdélyi konyha kitűnő, olyan ízekkel, amiket itt mi kevésbé ismerünk. Bátran meg lehet mindent kóstolni, ami nem ízlik, azt nem kell megenni. Persze én a magyar vidékek házi kosztjáról beszélek, a vendéglőket kevéssé ismerem. Az olcsó önkiszolgáló étkezdékért (különösen a román többségű nagyobb városokban) nem teszem tűzbe a kezem. Persze ott is van McDonalds, pizzériák stb. Minden csak pénzkérdés. Jelenleg 75 lej körül van egy Ft, de csak nem hivatalosan, utcán váltják. Nem kell rögtön a határ után ajánlkozó pénzváltókkal üzletelni, ráérnek ott is, ahova megérkeznek.
Kérdezzen bátran, amire tudok, válaszolok.

Szeretettel
Árpád

Köszönöm a figyelmeztetést. Tudtommal csak a Claudiopolist (Bp.-Marosvásárhely) szüntették meg azon a vonalon (via Cluj-Napoca), amelyen én járok. A Corona - legalábbis tegnapig még így volt, amikor megvettem a jegyet az Ady intercity járatra, s utánam egy román leány a Coronára (cinci şi cinci) kért helyjegyet - változatlanul jár.

Nem tudom, milyen ismertetőm jelenhetett meg a Helikon-ban. Hacsak nem lapszusról - azaz a Hitelről - van szó, amelynek a júliusi számában megjelent tőlem egy román demográfus előrejelzésének a bemutatása. Valóban rám jellemző öszvérműfajban, amiben keveredik a tolmácsolás az értelmezéssel és a kitérőkkel-megjegyzésekkel. Ha erről van szó, örülök, hogy tetszett.

Szeretettel üdvözöllek
Árpád

1. A kormány határozatot fogadott el a népszámlálás 2002 márciusában történő megszervezéséről. Ennek szövegét kb. két hét múlva elektronikus formában elküldöm Önnek.

2. Tömörített formában küldöm az 1998-as és 1999-es vonatkozó jogszabályokat. Ha bármilyen további jogszabály érdekli, szívesen elküldöm.

3. Kérem, adjon meg egy fax-számot, az Adevărulban megjelent egy érdekes becslés Románia népességének alakulásáról. Nem érhető el a világhálón.

Tisztelettel
Székely István

Nagyon köszönöm a küldeményt, s hogy nem feledkezett meg rólam.
Megkaptam a faxot is. A cikk illeszkedik Gheţău korábban (ugyanott) megjelent közleményei sorába, fontos információforrás számomra. Mellékelten küldöm a Hitel 7. számában megjelent ismertetésemet (Tusnádfürdőn említettem), hátha nem került még a kezébe.

Üdvözlettel
Varga E. Árpád

Szabó Tibor elnök

Tisztelt Szabó Tibor elnök úr!

Bálintpataki József bíztatására fordulok Önhöz, segítségét kérve. Jómagam másfél évtizede foglalkozom a hivatalos nemzetiségi statisztikák vizsgálatával a jelenkori Erdély területén. Fontosabb publikációim a Püski Kiadónál kötet formájában összegyűjtve is napvilágot láttak, a csíkszeredai Pro-Print pedig egy öt kötetes forrásfeldolgozásom kiadását gondozza. Tanulmányaim során szoros emberi és munkakapcsolatba kerültem Ruszthy (írói nevén Nyárády R.) Károllyal, Erdély történeti demográfiájának tavaly télen, 93. életévében elhunyt kutatójával. A szakmai körökben is elismert magánkutató a hatvanas-hetvenes években egy nagyszabású mű megírásához fogott, amely az "Erdély népesedéstörténete" címet viselte. E páratlan munkán intézményi háttér és támogatás nélkül, sőt esetenként kifejezett hatósági zaklatásnak kitéve dolgozott, a hazai publikálás reménye nélkül. A nyolcvanas évek vége felé a Népességtudományi Kutató Intézet szűk körben terjesztett sorozatában közreadta a mű első harmadát (ez egy évtizeddel később Kolozsvárott, az Erdélyi Múzeumban szintén megjelent), magam pedig öt évvel ezelőtt sajtó alá rendeztem és kiadáshoz segítettem az 1977. évi romániai népszámlálásról írott szintézis értékű esettanulmányát. Az idős mester az "Erdély népesedéstörténetét" egészségi állapotának romlása miatt már nem fejezhette be, ám ami még sajnálatosabb, az idők során az elkészült anyag java része elkallódott. Halála előtt nem sokkal megmaradt kéziratait a gondjaimra bízta, ezek azonban főleg számítások, táblázatos feldolgozások és egyéb háttéranyagok. Magának az írott anyagnak csak töredékei kerültek hozzám, egy-egy fejezet, különféle változatokban, eltérő készültségi fokon, ötödik-hatodik indigós másolat formájában. A kézirat alighanem az - akkor egyedül nyugaton remélhető - publikálásra tett kísérletek során szóródott szerteszét. Két ízben át sem jutottak a példányok a határon, a második alkalommal magától a Ruszthy-házaspártól kobozták el a dokumentumot.

Régóta érlelem a szándékot, hogy - hasonlóan a fentebb említett esettanulmányhoz, amelynek nyomtatásban megjelent példányát Ruszthy Károly szerencsére még életében kezébe vehette - élete fő művét is kiadás alá szerkesszem, nem csupán a nagyszerű kutató iránti tiszteletből, hanem azért is, mert meggyőződésem, hogy ez a mű a hazai demográfiai irodalom páratlan értékű dokumentuma egy olyan korból, amikor ilyen munka szinte csak a körülmények dacára születhetett meg. Ráadásul egy mindmáig el nem évült, az utókornak is épülésére szolgáló "kordokumentumról" van szó. Ehhez azonban mindenekelőtt hozzá kellene férni a torzóban maradt kézirat lehető legteljesebb, a szerző által is kiadásra szánt változatához. Eddigi kísérleteim kudarcot vallottak (sem a család, sem a Történettudományi Intézet igazgatója, Szász Zoltán - a szerző jó barátja - nem tudott segíteni), így jutottam arra a (talán mentő) gondolatra, hogy a kézirat egykor elkobzott példánya ott lappanghat valamelyik belügyi irattárban. Ha pedig e feltételezésem helytálló, akkor véleményem szerint egy érintett állami intézménynek lehet a legnagyobb esélye, hogy valamilyen módon, esetleg a Történeti Hivatalhoz fordulva hozzájusson ehhez a közérdekű dokumentumhoz. Ebben kérem az Ön segítségét.

Tájékoztatásul megküldöm Nyárády R. Károly tervezetét az "Erdély népesedéstörténete" fejezetbeosztásáról. Ez jól érzékelteti a korszakos munka dimenzióit. Készítettem egy hevenyészett listát is a birtokomban lévő kéziratokról. Úgy tűnik, hogy a IV. rész 1/A-B. fejezeteivel bezárólag rendelkezésre áll egy különböző változatokból összeálló szöveghalmaz, továbbá - feltehetően - a IV.1/D. fejezetből is fennmaradt egy kis rész. Van továbbá 40 hatalmas összefoglaló tábla, átívelve az 1869-1966 közti évszázadot. Lehet, hogy valójában ez minden, ami ténylegesen elkészült (amit nagyon fájlalnék), miután további szövegmaradványok semmilyen formában nem bukkantak elő. De még ha így lenne is, a fennmaradt szövegváltozatokból csak valamelyiküknek az elsőbbségét lehet kikövetkeztetni, azt már nem tudni, hogy az illető verzió vajon "végsőnek" tekinthető-e. Az átszámozott oldalak azt sejtetik, hogy egyes fejezetek átcsoportosításával további variánsok (szövegmontázsok) készültek. Az ebből adódó dilemmák szinte megoldhatatlanok. Ezért is jelentene alapvető támpontot, ha előkerülne egy koherens kézirat.

Mellékelem egyúttal az 1977. évi népszámlálásról írott tanulmányból szerkesztett kiadványt, amelynek kitűnő előszava összefoglalja a szerző életútját, s egyúttal avatott módon méltatja szakmai munkásságát is. Ruszthy (vagy Ruszti) Károly élete utolsó évtizedeiben a VII. kerületben lakott, a Péterfy Sándor u. 27. III. em. 24. címen.

Segítségében bízva tisztelettel
Ernszt Árpád

Nagy örömmel töltöttem le az Önök honlapjáról az Erdély felekezeti statisztikáját tartalmazó doc file-t. Az örömbe természetesen egy kis bánat is merült, mikor a lista áttanulmányozása során láttam, hogy mennyire háttérbe szorult a magyarság... De most legalább már tudjuk, hányadán állunk, hol élnek még magyarok.

A kérdésem: Erdély nemzetiségeiről nem készült doc file. Ugyan a vallási hovatartozás már önmagában is sokat elárul, de azért a nemzetiségi változásokat bemutató lista is fontos lenne.

További sok sikert!
N. L., Körmendről

Az erdélyi települések nemzetiségi/anyanyelvi adatait is feldolgoztam. Ezt az információt azért nem tettem fel a honlapra, mert a teljes feldolgozás szerkesztett anyagának (Erdély etnikai és felekezeti statisztikája) kiadása jelenleg folyamatban van. Eddig három kötet jelent meg a csíkszeredai Pro-Print Kiadónál (Kovászna, Hargita, Maros, Bihar, Szatmár, Szilágy, Máramaros, Arad, Krassó-Szörény és Temes megyék), további kettő talán az elkövetkező két évben kijön. A komplett anyag idő előtti nyilvánosság elé bocsátása ebben a formában nem lett volna célszerű a kiadás befejeződése előtt. A felekezeti adatokat kedvcsinálásul, az érdeklődés felkeltése céljából helyeztem el a hálón. Természetesen, ha bármelyik település etnikai adatsoraira kíváncsi, szívesen megküldöm önnek.

Üdvözlettel
Varga E. Árpád

Köszönöm a válaszát, és engedje meg, hogy néhány szóban írjak magamról is.

20 éves vagyok, Körmenden élek, és a Pázmány egyetem másodéves hallgatója vagyok. Önnel együtt azon kevesek közé tartozom, akik szabadidejükben a történelmi Magyarország helységneveinek tanulmányozásával (is) foglalkoznak. Sajnos azonban elég kevés szabadidőm van, így nem tudok annyi időt szentelni ennek a hobbimnak, mint amennyit szeretnék, ill. amennyit megérdemelne. Távlati célom nekem is egy lista összeállítása, melyet a Magyar Helységnév-azonosító Szótár adatainak segítségével készítek el, és ami egy kicsit másképp rendszerezi a községeket, mint a Szótár, ill. Molnár István listája (www.extra.hu/molnaristvan).
Eddig listámnak azonban csak egy töredéke készült el word dokumentumban, viszont a községek több mint felének rendszerezését már elvégeztem. A közeljövőben - igyekszem el nem felejteni - el is küldöm önnek az Ausztriához, ill. SzHSz államhoz csatolt községek listáját.

Egyébként felvettem a kapcsolatot már Lelkes György, ill. Molnár István urakkal is, sajnos azonban még személyesen egyikükkel sem találkoztam. Amúgy a kutatásaimat semmiképp sem nevezném tudományos értékűnek, inkább a "lelkes amatőrök" közé sorolnám magam. Vizsgálódásaim is szinte kizárólag a múltra (az 1910-es népszámlálás adataira) vonatkoznak.
Azért örültem az Ön felekezeti listájának, mert abból a jelen viszonyai is kiderülnek, azaz megtudtam belőle, hogy pl. Omor község még éppen hogy tartja magyar többségét, de pl. Tenkén már sajnos kisebbségbe kerültünk stb.
Tehát engem nem egy-egy község konkrét adatai érdekelnek, hanem globálisan az egész Kárpát-medence, ezért is szerettem volna elkérni Öntől a nemzetiségi adatokat tartalmazó doc file-t.

Végezetül, ha majd egyszer elkészül a listám, az - legalábbis szerintem - elsősorban azért fog különbözni a többitől, mert belőle viszonylag gyorsan olyan kézenfekvő adatokat lehet megtudni, ami nem csak a szűk szakma, hanem a szélesebb közvélemény érdeklődésére is igényt tart - persze ezek az adatok csak 1910-re vonatkoznak.

Nem vizsgáztatásul, csak úgy próbaképp, hogy igazoljam azt, hogy mire lesz jó a listám, ha majd elkészül. Ön pl. tudja-e, hogy Dél-Erdélyben hány magyar többségű község volt 1910-ben?

Nagy-Küküllő vm: 10 (Ürmös, Alsórákos, Datk, Olthévíz, Halmágy, Kóbor, Nagymoha, Sárpatak, Héjjasfalva és Kiskapus).
Fogaras vm-ben csak Fogaras, Szeben vm-ben nem volt magyar többségű község.
Hunyad vm: 14 (Körösbánya, Déva, Ópiski, Dédács, Vajdahunyad, Pusztakalán, Hosdát, Rákosd, Lozsád, Bácsi, Petrozsény, Zsilykorojesd, Zsilyvajdejvulkán és Lupény).
Krassó-Szörény vm: 8 (Lugos, Szapáryfalva, Nagybodófalva, Nőrincse, Bunyaszekszárd, Igazfalva, Udvarszállás és Herkulesfürdő).
Temes vm: 9 (Majláthfalva, Ötvösd, Újszentes, Magyarmedves, Végvár, Gátalja, Omor, Dézsánfalva és Székelykeve) magyar többségű helység és így tovább...

Köszönöm a türelmét, hogy végigolvasta a levelemet. Ha tudok, és lesz Net-hozzáférésem, ígérem, válaszolok. S ha majd vége lesz a vizsgaidőszaknak és mind a ketten ráérünk, szívesen találkozom személyesen is Önnel.

Minden jót, a munkájához pedig kitartást!
N. L.

Csak üdvözölni tudom munkálkodását. Két dolgot tanácsolnék. Az egyik, hogy a gyűjtés jellegére tekintettel adatbázis-kezelőben kellene dolgoznia. (Ami a hagyományos cédularendszer számítógépes megfelelője.) A második, hogy mindig az eredeti forráshoz forduljon, feldolgozásokat - legyen bárki munkájáról is szó - csak segédeszközként, ellenőrzéshez használjon.

Ha már feldobta a labdát, adatbázisomban elvégeztem az ellenőrző számításokat. Listájához ugyancsak van két megjegyzésem. Az egyik: én kapásból mást értettem magyar többségen, mint Ön, tehát én eleve csak az abszolút (50 százalék feletti) magyar többséget kérdeztem le. Így hát Hunyad megyében 3-mal (Bácsi, Zsilyvajdejvulkán, Lupény), Krassó-Szörény megyében 2-vel (Lugos, Herkulesfürdő), Temes megyében ugyancsak 2-vel (Magyarmedves, Omor) kevesebb települést soroltam a többségi kategóriába. (A magyar nyelvűek lugosi 34,7 %-os, herkulesfürdői 38,7 %-os vagy omori 39 %-os aránya tényleg csak relatívnak nevezhető.) Az Ön megközelítése is jogosult, de fontos a pontos fogalomhasználat! A másik: nem Ópiski, hanem Piskitelep a magyar többségű. (Az előbbi csak 18,9 százalékos magyarságot mondhatott magáének 1910-ben.)

Hogy lássa, milyen jellegű adatanyaggal rendelkezem, mellékelem egy megye (Krassó-Szörény) rendszerezett állományát, doc-fájlban. (Részlet a legutóbb megjelent 3. kötetből.)

Ha Budapesten jár, jelentkezzen.

Üdvözlettel
Varga E. Árpád

Ismét itt vagyok a fővárosban, és lassan-lassan véget ér a vizsgaidőszak.

Köszönöm a levelét is. Örültem, hogy ennyire otthon van a témában - Önhöz hasonló felkészültségű emberrel ugyanis még nem találkoztam sem személyesen, sem itt az interneten. Köszönöm, hogy kijavított Piskitelepet, ill. Ópiskit illetően, bár mentségemre legyen mondva, amikor írtam Önnek az e-mailt, nem volt "puskám", azaz csak az emlékezetemre hivatkoztam. Az abszolút, ill. a relatív többség kérdését illetően is igaza van, a felsorolásomban ezt azért nem említettem meg, mert egyszerűsíteni akartam.

Szeretnék feltenni néhány kérdést:
Ön kizárólag Erdély, ill. Csángóföld nemzetiségi statisztikájával foglalkozik?
Ismeri Lelkes György urat?

Mint említettem, én az ő szótára, ill. a Mo. Közigazgatási Atlasza 1914 c. kiadványok segítségével dolgozom, és figyelmes lettem egy - igaz, nagyon apró - ellentmondásra. Az Atlasz a horvátországi nyolc vármegye nemzetiségi, ill. felekezeti adatait nem községenként, hanem nagyobb egységenként (ha jól emlékszem, politikai község) közli. Ezzel szemben a Szótár azokban a községekben, ahol magyarok is laktak, közli a pontos nemzetiségi eloszlást. Ön szerint mi lehet ennek az oka? Az Atlasz egyszerűsíteni akart, vagy nem állnak rendelkezésre pontos, községekre lebontott adatok?

Minden jót kívánok!
N. L.

Bár nem tudom, hogy megkapta-e múltkori e-mailemet, azért küldök néhány file-t, ha van egy kis szabadideje, kérem tanulmányozza át őket! A két politikai-filozófiai cikket csak azért küldtem el, mert kíváncsi vagyok, hogy mi erről az Ön véleménye.

Üdvözlettel:
N. L.

Múltkori levelére válaszolva: Lelkes Györgyöt személyesen nem ismerem. A népszámlálási kötet emlékezetem szerint Horvát-Szlavonországok területén csak politikai községek szintjén részletezi az érintett adatokat, az Atlasz eljárása tehát korrekt. (Erről a bevezetőben tesz is említést.) A horvátországi terület népszámlálási kérdéseiben nem mélyedtem el annyira, hogy utánajárás nélkül választ adhassak másik kérdésére, de hát erről személyesen Lelkes György tudna a legmegfelelőbb választ adni.

Újabb levele tele volt vírusokkal (két másik érkezett levelet is tönkretett), úgyhogy csatolt állományostól-mindenestől töröltem. A levélben foglalt két hosszabb írásban amúgy sem lett volna időm elmélyedni.

Üdvözlettel
Varga E. Árpád

Ma postára dobom a Lenk-előszót. Kérlek, ne fáradj vele sokat. Amire elsősorban kíváncsi vagyok: milyen forrásokból dolgozott általában, honnan valók a népességre (felekezetre, nemzetiségre) vonatkozó információi, a leírásokban tükröződnek-e a nemzetiségi erőviszonyok, mi az alapja a nemzetiségek sorrendbe állításának? Tehát nem kellene feltétlenül az egész előszó fordítása, inkább az említett kérdésekre a válasz. Persze, ha gyorsan boldogulsz a szöveggel, az egésznek a velejét összegezhetnéd. Emilen is elküldheted.

Köszönettel
Árpád

Újabb kérdéssel fordulok hozzád, éspedig Tiszalonka faluval kapcsolatban. A mi adatállományunkban Máramaros vármegyénél nem szerepel Tiszalonka, de van egy Tiszafejéregyház 1714 lakossal a máramarosszigeti járásban, és mi ezt azonosítottuk Lonkával. Úgy olvastam abban a hosszú szövegben, amit küldtél egyszer régebben, hogy 1941-ben Tiszalonka a rahói járásban van, ez akkor egy más helyen jelenhetett meg, mint a mi fénymásolt példányunk eredetije. Ebben nincs rahói járás. Az Erdély etnikai és felekezeti statisztikája II. kötetében Tiszalonka 2820 lakossal szerepel 1941-ben, a mi adatállományunkban ennyi lakosú település egyáltalán nincs.

Ezért kérdem akkor, hogy hol van Tiszalonka, és mi ma Tiszafejéregyház?
Nem nagyon sürgős a válasz, de várom azért.

Baráti üdvözlettel
Elemér

Igyekszem rögtön válaszolni, ezért a munkahelyemen rendelkezésre álló forrásokra hagyatkozom. Tiszalonka a Tisza két partján fekszik, azaz a határ által megosztott település; északi része annak idején Csehszlovákiához, déli része Romániához került. A magyar forrásokban csak az egész településre vonatkozó adatok állnak rendelkezésre (ezért az ordító különbség az 1910. és 1941., valamint az 1920. és 1931. éviek között), a Romániához került rész adatai nem választhatók külön. Tiszafejéregyhaz (ma: Bila Cerkva) a Tisza északi partján, Lonkától nyugatra, Tiszaveresmart és Máramarossziget között félúton fekszik, annak idején Csehszlovákiához került, soha nem tartozott Romániához. Igaz, a település román (és zsidó) lakosságú volt, az 1863. évi helységnévtárban Besericza-Alba, az 1873. éviben Baserica-Alba névváltozatokban is szerepel.

Na most, 1941-ben a zavar ott kezdődik, hogy a magyar közigazgatás Máramaros megyét kettéosztotta. A történelmi megye Tiszától északra eső része a Kárpátaljai Kormányzósághoz került Máramarosi közigazgatási kirendeltség néven. A tulajdonképpeni Máramaros vármegye a Tiszától délre eső, vagyis a Romániától visszacsatolt részeken alakult újjá. Ezt viszont kibővítették néhány magyar-, illetve románlakta kárpátaljai helységgel (Aknaszlatina, Alsóapsa, Középapsa, Técső, Tiszafejéregyház, Visk). Így került a Tiszától északra eső Tiszafejéregyház 1941-ben Máramaros máramarosszigeti járásához. A tisztán ruténok lakta Tiszalonkát ugyanakkor teljes egészében (vagyis a Tiszától délre eső romániai részével együtt) a kárpátaljai kirendeltség rahói járásához csatoltak, ezért hiányzik Máramaros megyéből, így a nálatok lévő másolatból is.

Remélem, sikerült tisztáznom a dolgot, ha szükségetek van Tiszalonka adataira, elküldöm.

Baráti üdvözlettel
Árpád

Tiszalonka szerepel az általatok is használt forráskiadványban, csak más törvényhatóságban van (Máramarosi közigazgatási kirendeltség), s mivel az a tvh. ma nem tartozik Romániához, nyilván a fénymásolatára sem volt szükségetek. (Merthogy gondolom, abból dolgoztok.) Tehát az adatok részletezése pontosan ugyanolyan, mint a kötet általatok is használt részében. Szerintem más település nem hiányzik nektek (akkor biztosan azt is kérdezted volna). Igaz, Máramaros megyében a határ által érintett településeket némileg eltérően dolgoztuk fel, ti meg én. Majd otthon még utánanézek, mindenesetre a múltkorihoz hasonló módon holnap emilen küldöm Tiszalonka adatait.

Árpád

Ma, március 29-én kaptam meg küldeményed, amit szerencsésen átragasztottak az illetékes kiváncsiak. Volt mit olvasni rajta.
Az előszóban egy barokkos leírása található mindannak, ami majd a Lenk műben szerepelni fog. Az első részben hosszas leírásban a földrajzi tényezők szerepelnek, hegy- és vízrajzi adatok, folyók és patakok gyűjtőterülete stb.
Következik az illető helység lakóinak egyházi hovatartozása, melyik esperességhez és püspökséghez tartozik. Itt lábjegyzetben található Gróf Bánffy György 1819. febr. 8-án Lenkhez írt levele, válaszként Lenknek Bánffihoz január 18-án küldött feliratára. E szerint a főkormányzószék Lenk rendelkezésére bocsájtja hivatalának statisztikai adatait, amelyek a települések nyelvi, nemzetiségi (német, magyar, román) hovatartozására vonatkoznak. Itt lehetne talán keresni a Lenk által felhasznált adatok forrását. Ezután következik a közigazgatási egységek felsorolása (vármegye, kerület, szék, fiúszék) és a helységek ilyen jellegű besorolása. A településeket felosztja városokra, mezővárosokra, taxás helyekre, falvakra, pusztákra és határőrző helységekre. az illető helység lélekszámára vonatkozóan Lenk felhasználja a katholikus, evangélikus, református és unitárius esperességi schematismusokat, más egyházhoz tartozók esetében (ortodoxok és görög-katholikusok) az adóösszeírásokat, a határőrvidéken pedig a katonai nyilvántartásokat. A helységek neveit a korabeli helyesírás szerint magyarul, németül és románul adja meg. Arra nem tér ki Lenk, hogy ezen adatokhoz milyen módon jutott hozzá. Sajnos, forrásmunkákra nem történik utalás. A fő forrásanyag ezek szerint Bánffi és az egyházi schematismusok.
Ennyit tudok írni róla, remélem, hogy tisztább lett a kép előtted.

Üdvözlettel
Attila

Köszönöm gyors és kimerítő válaszodat. Azt hiszem, minden kérdésemre választ kaptam. Csupán a nemzetiségek sorrendiségének alapja kérdéses előttem, de ha azzal kapcsolatban közölt volna Lenk valamit, azt biztosan írtad volna. Ezek szerint a főkormányzószék besorolását követte híven, az pedig nyilván a nemzetiségek bevett politikai státusán, és nem a számszerű súlyán alapult.

Egyébként végére értem a feldolgozásnak. Élvezet volt Lenk könyvéből dolgozni, annyira pontos (legalábbis formailag, amit én meg tudok ítélni) és következetes, ami egyáltalán nem mondható el a hatvanas, hetvenes évek magyar helységnévtárairól.
Még egyszer nagyon köszönök mindent.

Szeretettel üdvözöllek Benneteket
Árpád

Mellékelten küldöm az 1992-es népszámlálás 4. kötetének teljes anyagát. Sajnos elég nagy tömörítve is. Ha kibontottad - tetszőleges elnevezésű könyvtárban - akkor trs vol4 paranccsal már indítható is. Egyébként a .tbl kiterjesztésű állományok tartalmazzák a statisztikai táblákat.

Üdvözlettel
Árpád

Ami Fényes kérdéses művét illeti, a mai erdélyi területekre vonatkozóan a következő kötetetekben találni adatokat:

Fényes Elek: Magyar országnak, 's a' hozzá kapcsolt tartományok mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben. Pesten, Trattner-Károlyi.
4. köt. Békés, Bihar, Csanád, Csongrád, Máramaros, Szabolcs, Szathmár, Temes, Torontál, Krassó, Arad vármegyék. 1839. 479 p.
5. köt. Verőcze, Szerém, Posega, Kraszna, Közép-Szolnok, Zaránd vármegyék, Kővár vidéke, Jász és Kun területek, Hajdu kerület, Magyar tengerpart, Zágráb, Varasd, Kőrös vármegyék. 1839. 261 p.
6. köt. Katonai végvidék. Névmutató. 1840. VII, 420 p.

Ezért szerepel nálam három kötet, tehát az 5. és 6. is, a 4. mellett, s ha a Partiumra (azaz Kraszna, Közép-Szolnok, Zaránd vármegyékre, valamint Kővár vidékére), illetőleg a Katonai végvidékre (Oláh-illyrus ezred) vonatkozóan felhasználtad a tőlem kapott fénymásolatokat, akkor az 5. és 6. kötetet is be kell venni a könyvészetbe. Persze Lenk mellett, aki bedolgozta a Részeket is, Fényes Elek az illető területen már kevésbé fontos, s ugyanez áll a határőrezredre is Lipszky vonatkozásában. De azt te tudod, hogy mit dolgoztál fel.
A 'Bere' címszó Lenk I. kötetének 122. oldalán szerepel.

Szíves érdeklődésedet illetően: Kolozsvár - Marosvásárhely (Mezőpanit) - Sepsiszentgyörgy (Tusnádfürdő) vonalon jártam, barátaimat meglátogatandó. De hát ez olyan régen volt, közben idehaza befejeztem a lakásfelújítást, meg hát a hegyen (Nagymaroson) is akad tennivaló.
Jó lenne eljutni a szászok (egykori) földjére is. Amikor először (és utoljára), 1972-ben arra jártam (a déli szélen: Nagydisznód, Kisdisznód, Kereszténysziget, Szerdahely, Kerc, Feketehalom, Barcarozsnyó, Szászhermány, Prázsmár) még vagyogattak. Újabban busszal, autóval átrobogva a falvakon, van némi képem az elmúlt évtizedek változásairól.

Szeretettel üdvözöllek Benneteket
Árpád

Mellékelten küldöm az asszimilációs mérleg-tanulmányt. De vérszemet kaptam: küldök még egy másikat is. Ez az 1997-ben az Erdélyi Múzeumnak írt összefoglalóm román felhasználásra készült változata. Rotariuéknak adtam oda, mert akkoriban még népszámlálási feldolgozás-sorozatuk zárásaként egy tanulmánykötetben gondolkodtak, hátha leközlik. Ma már látom, hogy ebből nem nagyon lesz semmi. E "román változat" némiképp rövidebb a Csetriék által közöltnél, összevontam a táblázatokat is, s a korszakhatár nem 1869-1920, hanem 1869-1910, román érzékenységet kevésbé sértendő. A területi tagoláson is változtattam; Tisza bal partja, Tisza-Maros szöge helyett a szájuk íze szerint valóbb Körös-Máramarosvidék, Bánság felosztást alkalmaztam (s ennek megfelelően Szilágyságot pedig a történeti Erdélyhez számítottam). Ha jól emlékszel, ezt az ötletet már korábban is pedzegettem, de az anyag túl történeti volt ahhoz, hagy kapjál rajta. Ugyan ma is túl történeti, de hátha változtak azóta az egyéb kondíciók. Érdemes lenne látni a románoknak, hogy nem csak Bolovan dolgozik a korszakon.

Ízlelgesd
Árpád

Végignéztem a honlapotokat, fantasztikus mennyiségű munkát végeztél, beleértve az Erdéllyel foglalkozó könyveidet is! Ehhez nem csak megszállottság, de áldás is kellett, amit meg is kaptál.
Szóval, képzeletet felülmúló. Legyen erőd, energiád továbbra is, és persze egészséged is!

Üdvözlettel,
T. Julianna

csángó-magyar szótárat keresek. Láttam a honlapjukon az Erdély népességével foglalkozó részben néhány kutató nevét, illetve műveit, de nem találtam elérhetőségi címet vagy e-mail-címet. Volnának szívesek elküldeni nekem Varga E. Árpád vagy Tánczos Vilmos címét? Vagy ha véletlenül Maguk is tudnak ilyen szótárról, kérem, értesítsenek.

Köszönettel,
Tóth Gergely
University of California, Berkeley

Alant továbbítok egy hozzám befutott kérdést. Én azt válaszoltam, hogy csángó-magyar szótár helyett helyénvalóbb tájszótárról beszélni. És kapásból két segédeszközt ajánlottam: Márton Gyulától A moldvai csángó nyelvjárás román kölcsönszavai címűt és A moldvai csángó nyelvatlaszt. De bővebb felvilágosításért természetesen hozzád igazítottam, megadva a fenti emil-címet.

Árpád

Ilyés Zoltán vagyok a Kisebbségkutató Intézetből. Szarka László megkért, hogy vegyek részt annak a találkozónak a megszervezésében melynek célja az Ön tanulmányának megvitatása és a szomszéd országokban eddig végrehajtott ezredfordulós népszámlálások előzetes tapasztalatairól való eszmecsere. Szarka László úgy tervezi, hogy a szakmai találkozón Kocsis Károly, Gyurgyík László, Mirnics Károly, Sebők László venne részt. Először szeretnénk több április eleji időpontot kérni Öntől és azután megkeresném a többi kollégát és egyeztetnénk.

Válaszát várva, köszönettel és szíves üdvözlettel:
Ilyés Zoltán

A kesztyű valóban az enyém, de én azt hittem, hogy az Angelusz úrral elköltött ebéd alatt hagytam a vendéglőben, ugyanis előbb, ahova leültünk, rögtön máshova vezényeltek, merthogy azok a helyek előfoglaltak. Amikor kijöttünk a vendéglőből, rögtön hiányzott a kesztyű, visszamentem, kerestem mind a két helyen, és nem találva meg, úgy gondoltam, hogy az első helyen hagyhattam és le is mondtam róla, vásároltam egy új pár kesztyűt. Egyáltalán nem nélkülözhetetlen, sőt lyuk is van rajta, megkérlek, dobd el.

Megírtam a Vilmos által kért bibliográfiát, tegnap el is vittem. Most csatolva nem tudom elküldeni, mert a végleges forma csak floppyn van, holnapra visszaszerzem. Rengeteg utánajárást követelt a budapesti utam elszámolása, a könyvek elrendezése, most, hogy ezt írom, jut eszembe, hogy még van 1 millió 300 ezer lej járandóságom, amit a múlt hétre ígértek, hogy visszakapom, de el is felejtettem. A mai nap is már késő az irodába menni, két óráig kell bekopogni, hátha holnap nem felejtem el.

Előre is köszönöm a könyvet, barátsággal üdvözöl
E.

Ui.: Nem felejtettem el a kérésed, csak egy kicsit elhalogattam.

Kérdéseire a válaszom.

1. Az Ön által használt munkák elvileg az 1913. évi Helységnévtárra alapoznak, tehát az alapján a szükséges ellenőrzés elvégezhető. (Ha emlékszik, a múltkor is javasoltam, hogy mindig az elsődleges forrásból merítsen.) Ha megküldi a jelzett listát, azért ezt az egy behasonlítást elvégzem. Az 1913-as Helységnévtár ugyan nincs a közelemben, de egy másik forráskiadvány igen (A történeti Magyarország városainak és községeinek névváltozatai az Országos Községi Törzskönyvbizottság iratanyaga alapján, 1898-1913), ezt felhasználva. Kérem, vírusmentes állományt küldjön.

2. Ezt a problémáját nem egészen értem. Lelkes György Bevezetőjében előrebocsátja, hogy a szótárának alapja az 1913. évi Helységnévtár, ezért mind a korábban alakult, mind pedig a később kivált vagy egyesített helységek adatai egyaránt az 1913. évi Helységnévtárban található névhez tartozó szócikkbe kerültek. Gondolom, ennek megfelelően járt el a felhozott településeknél is, Kavarán esetében biztosan, melynek adatait módom volt ellenőrizni. Az ott közölt lélekszám az 1910. évi adatnak felel meg, azaz az akkor még két külön település (Kavarán és Istvánhegy [tehát nem Istvánfalu]) akkor még külön közölt adatait (862+251) itt értelemszerűen összeadta.

Megint csak azt tudom üzenni, hogy ha bármilyen probléma merül fel, a szerzőt illetően is legcélszerűbb a közvetlen illetékeshez, vagyis ez esetben magához Lelkes Györgyhöz fordulnia, amint azt tervezi is.

Üdvözlettel
Varga E. Árpád

Átnéztem a Korunk 2002/2. számát, az engem különösen érdeklő két tanulmányt (Veres Valér és Horváth István írását) tüzetesebben is átnéztem. Nagyon jó, hogy megjelent, éppen időben ez a tematikus szám, a maga módján is hozzájárulva a népszámlálást megelőző - nemzetiségféltő, számháborúba hajló - várakozások moderálásához, normális mederben tartásához. Sikeres a szám "mediatizálása" is, a romániai magyar sajtó, de a hazai rádió-televízió is idéz belőle, hivatkozik, eszmecserét, beharangozót alapoz rá. Elérkezett tehát az az idő, amire magam is régóta vártam, hogy az erdélyi magyar társadalom demográfiai kérdéseiben is végre a leginkább hivatottak, azaz maguk közül való, a vizsgált közeget belülről ismerő, a forrásokhoz is könnyebben hozzáférő szakemberek nyilvánítanak avatott véleményt. Nem is részletezem tehát, miért tartom ezt a számot korszakfordulót jelző, fontos eseménynek, mindenképpen érdemesnek a Regioban történő ismertetésre.

Jómagam azonban erre nem vállalkozhatom. Tartalmi ismertetését bizonyára el tudnám végezni, az írások lényegi mondanivalóját illető kritikai megjegyzéseim nemigen lennének. Ami azonban engem elsősorban írásra ösztökélne, éppen a részemről nem lenne ildomos. Az ugyanis személyes érintettségből fakad, féloldalasan, a Korunk-szám tematikájának "hányan voltunk?" kérdéséhez kapcsolódóan.

Miről is van szó? Amire már korábban is utaltam, nevezetesen annak az alkotói hozzáállásnak a - hogy is mondjam? - fájlalásáról, amely a lehetséges kilátásokra összpontosítva, azt természetesen kellő szakmai megalapozottsággal és hozzáértéssel taglalva, visszafelé nézve már kevésbé körültekintő, a hivatkozások során a minimálisan szükségesnél is kevesebb figyelmet szentel az előzményekre. Egészen pontosan Veres Valér forráskezelésével van bajom. (És persze itt nem csupán rólam van szó.) Szemmel láthatóan nem mélyedt el sem a rendelkezésre álló irodalomban, sem a hivatkozott konkrét művekben.

Itt tehát egy - a maga módján - fontos, nem csupán demográfiai, hanem a kisebbségi ideológia szimbólumtárába is tartozó kérdés nem megfelelő történeti kezeléséről van szó. Tágabban: a közelmúlt immár történeti előzményeinek, töredékes, ennélfogva ténylegesen meg nem történt recepciójáról. Hadd ne mélyedjek el ennek részletezésében, hiszen saját munkásságom - nyilván nem szándékos, inkább felületességből adódó - félreértelmezéséről, sommás, szerintem nem helytálló megítéléséről beszélek. Viszont itt a kérdés nem az, hogy én mit írtam, hanem az, hogy mások mit olvasnak ki belőle. Nyilván nem örülök annak, hogy írásaimnak szándékommal csaknem ellentétes hatásuk van, de ezt nem nekem kell helyretennem, hiszen lehet, hogy tényleg ez a lehetséges olvasat.

Na, de nem dohogok tovább. Csak jelezni akartam, hogy mire (nem) számíthatsz tőlem recenzió-ügyben.

Üdv
Árpád

Köszönettel megkaptam levelét, mint ahogy a múltkorit is, amit a Statisztikai Szemle szerkesztőségébe küldött. Azt - egyszer-egyszer ott szerző lévén, személyes ismeretség folytán - megküldték nekem. De nem vagyok a Statisztikai Hivatal munkatársa (mint aminek, sajnos, tévedésből egyik cikkében megnevezett), sőt statisztikus sem vagyok. Egy kis könyvtárat vezetek (amely honlapjának címe: www.kia.hu/konyvtar).

A mostani levelében feltett kérdésekre sem tudok kimerítően válaszolni, mivel nem mélyedtem el a hazai népszámlálások gyakorlatában. A számlálókörzeti felosztást illetően, javaslom, forduljon a KSH Népszámlálási Főosztályához (vezetője Czibulka Zoltán). A második kérdésére tudom a választ (forrás a "Népszámlálások Magyarországon" c. 2000-ben kiadott népszerűsítő könyvecske). Az épület típusának megnevezésekor "Lakott egyéb építmény, létesítmény választ kell megjelölni, ha az összeírt lakóegység gazdasági (üzlet, műhely, présház, nyári konyha stb.), ideiglenes, mozgó vagy egyéb létesítmény (putri, kunyhó, lakókocsi, barlang stb.)" (47.o.). A valahol való lakás jogcímének megnevezésénél pedig "Lakcím nélküli hajléktalan választ kell megjelölni a közterületen élő, lakáshoz (üdülőhöz), lakott egyéb lakóegységhez nem köthető hajléktalan személy összeírásakor" (54. o.).

Figyelemmel kísértem egyébként az interneten elérhető romániai magyar sajtótermékek népszámlálással kapcsolatos anyagait, és mondhatom, a Szatmári Friss Újság híradásai mintaszerűek voltak.

Üdvözlettel
Ernszt Árpád

A Magyar Nemzet egyik hétvégi számában megjelent egy cikk a romániai népszámlálás előzetes adatairól Mínusz százkilencvenezer címmel. Ennyivel csökkent a magyarok száma 10 év alatt, és ezzel a másfél milliós lélektani határ alá kerültünk, de ezt nyilván Ön sokkal jobban tudja.

Egy másik érdekesség, és ezt szintén a Magyar Nemzetben olvastam, hogy a mostani népszámlálás sokkal tisztességesebb volt, mint a 10 évvel ezelőtti, tehát, ha most volt is csalás, biztos, hogy kevesebb, mint 1992-ben. Következésképpen a fogyás még nagyobb mértékű. A MN cikk folytatja, hogy ez a szám mindenkit meglepett (a szociológusoktól az átlagemberig), s természetesen így vagyok vele én is. A kérdésem ezek után az lenne, hogy mi ezekről a számadatokról az Ön véleménye, ill. Önt is meglepte-e ez az ekkora mértékű fogyás?

Tudom, hogy Ön kizárólag Erdéllyel foglalkozik, de azt nyilván tudja, hogy a határon túli magyarsággal foglalkozó munkák Erdély vonatkozásában mindig megemlítik, hogy viszonylag még itt a legtűrhetőbb a magyarok helyzete, azaz itt a legkisebb mértékű a fogyás. Grafikonon ábrázolva ez azt jelenti, hogy a lejtés Erdélynél a legkisebb, pontosabban 1910-hez képest több magyar él (élt) Erdélyben, és csak az arányszám csökkent. A többi részeken a magyarok számbelileg is csökkentek, Horvátországban és Burgenlandban már alig tizedannyi magyar él, mint 1910-ben. Mindezt csak azért írom le ilyen részletesen, mert ha Erdélyben ekkora a fogyás, akkor Vajdaságban minden bizonnyal 10% alá kerül a magyarság számaránya és így tovább, tehát mindenütt inkább drasztikusabb csökkenés várható, mint Erdélyben.

[...]

Néhány évvel ezelőtt beszélgettem egy teológus ismerősömmel, aki annak ellenére, hogy nem volt baloldali, mintegy "temette" a határon túli magyarságot. Akkor vitatkoztam vele, de most kénytelen vagyok belátni, hogy a számok az ő vélekedését támasztják alá, és a Nemzet cikkírója is felteszi a kérdést, hogy vajon nem jut-e a szászok (kibővítve, a Kárpát-medencei németek) sorsára az erdélyi (kibővítve, a határon túli) magyarság is? Objektíven szemlélve azt hiszem, hogy kevés olyan ember van ma ebben az országban, aki Önnél hitelesebben meg tudná válaszolni ezt a kérdést, ezért is írtam meg ezt a levelet.

Baráti üdvözlettel:
N. L. Körmendről

Múlt héten egy kiadós torokgyulladás ágyba kényszerített, így csak most tudok válaszolni levelére. Kimerítő elemzést természetesen ne várjon.

Ami a romániai magyarság népszámlálási számának csökkenését illeti, a fogyatkozás semmiképpen sem volt váratlan, vagy előre nem látható. Magam különösebben nem spekuláltam rajta, ezért egy kicsit engem is meglepett a fogyás nagy száma, de végiggondolva a lehetséges összetevőket, stimmel a dolog. Először is vegyük a természetes népmozgalmat. Két évvel ezelőtt a Hitel 2000. júliusi számában magam ismertettem V. Gheţău előrejelzését Románia nemzetiségi összetételének hosszú távú alakulásáról. Az általa megadott szaporulati mutatók alapján a magyarság tíz évi természetes fogyása (évi átlagban csaknem -6 ezrelék) kb. 100 ezerre becsülhető. A hivatalos migrációs statisztika szerint (a román kivándorlási és a magyar bevándorlási statisztikát egybevetve, amit Veres Valér végzett el a Korunk idei 2. számában) további csaknem 50 ezres hiány számítható. Ez így együttesen 150 ezer. A fennmaradó 40 ezres fogyás akár asszimilációs veszteségnek is tekinthető, bár én hajlok arra, hogy e tétel nagyobb részét inkább az országból a népszámláláskor időlegesen távol lévők, ám nem regisztráltak teszik ki. Az anyakönyvi bejegyzéseken, belügyi nyilvántartásokon alapuló hivatalos népességkalkulálás és a tényleges népszámlálási eredmény között ugyanis országosan 600-700 ezer fős mínusz van (ez kétszer akkora, mint 1992-ben volt), vagyis az összesen több mint 1 milliós népszámlálási fogyás 2/3-áról a nyilvántartások nem tudnak számot adni. Az előző számítás alapján a 190 ezres magyar magyar fogyásnak igazából csak egyötödét nem tudjuk megmagyarázni. Pontos nyilvántartások esetén ez minősülne asszimilációs veszteségnek. A fentiek miatt azonban inkább azt mondom, hogy a 600-700 ezres mínuszból (igaz, ez valamivel kisebb lenne, ha ismernénk a befogadó országok nyilvántartásait, mégis) 40 ezer nyugodtan eshet a magyarokra. Tehát asszimilácós veszteséget a népszámlálás mégcsak nem is mutat. (Ez alátámasztja azt a vélekedést, hogy a mostani számlálás korrektebb volt, mint az előző. Nyilván nem a moldvai csángók esetében, de például pár ezer szatmári sváb visszamagyarosodott.)

Egyszóval, mellbevágóak a számadatok, de ha visszamlékszik, az 1992-es népszámlálási eredmény is (ami akkor már szintén fogyást rögzített) drámai volt a várakozásokhoz képest. A mostani vészreakciók alapja egyszerűen az, hogy előzetesen senki nem gondolta radikálisan végig az eshetőségeket és nem fogalmazott meg az alapján egy reális várakozást. A Gheţău-cikk ismertetésével ugyan én ezt céloztam, de csak nagyon közvetett módon, azok számára, akik tudnak (és hajlandóak) olvasni a (szám)sorok között.

Végső soron azonban semmi rendkívüli nem történt; az eredmények az elmúlt fél évszázad trendjébe símulnak. A magyarság aránya az eddig megszokott ütemben csökkent. Hozzá kell tenni, hogy nem mindenütt; Szilágy megyében pl. a magyarok számaránya moccanatlan, 120 évre visszatekintve szilárd. Erdély falusi települési környezetében a magyarok számbeli csökkenésének aránya alig haladja meg a románokét. A visszaesés a városi régióban zuhanásszerű, ami viszont végső soron nem meglepő. Persze az időzített bomba ott ketyeg a románok alatt is, s ne feledjük, hogy 1,1 millióval ők is kevesebben lettek, amire ők ugyanúgy nem számítottak, mint ahogy mi sem a 190 ezres veszteségre! Ami az erdélyi (tágabban véve a kárpát-medencei) németekkel vont párhuzamot illeti, az nyilvánvaló, hogy nem vegytisztán demográfiai jellegű a kérdés. Hiszen az ő felmorzsolódásuk is alapvetően a II. világháborút követő üldöztetés és számkivetettség idejétől eredeztethető. A Felvidéken, Kárpátalján, a Vajdaságban, Észak-Erdély egyes régióiban akkor már szinte hírmondójuk sem maradt. A kitelepítés és elüldözés Magyarországon és Bánságban már akkor megroppantotta, Belső-Erdélyben inkább csak ritkította soraikat. Nálunk a történelmi-szellemi központok hiánya és az ötvenes-hatvanas évekbeli iszonyatos tempójú beolvasztás fogyasztotta tovább számukat. A történeti Erdélyben nem volt szükségszerű az eltűnésük. De hát az anyaországi kivásárló politika megtette hatását.

Az erdélyi magyarság esete azért más. Ha béke van, ha nincs felfordulás, ha nincsenek újonnan teremtett "kész helyzetek", van esélye a továbbélésre. Persze létezik önbeteljesítő jóslat is, amiről sokat beszélünk, az előbb-utóbb bekövetkezhet.

Üdvözlettel
Ernszt Árpád

A Magyar Kisebbség társadalomtudományi folyóirat a 2002/4-es lapszámában kiemelt témaként a 2002-es romániai népszámlálás kérdésével kíván foglalkozni.

A szerkesztőség nevében felkérem, vállalja el a vitaindító tanulmány megírását. Ezt az Önnel lefolytatott egyeztetés után olyan személyeknek küldjük el, akik a kérdés avatott szakértői, válaszaikat az Ön vitaindítójával egy időben, várhatóan 2003 januárjában megjelenő, a 2002/4-es lapszámban hoznánk le.
A szerkesztőség szempontjából a vitát a népességcsökkenést kiváltó természetes fogyás - kivándorlás - asszimiláció hármasának egymáshoz viszonyított arányára kellene kihegyezni.

Kérem, a szám lapzártájáig tegyen javaslatot a Dokumentumok, valamint az Archívum rovatokban közlendő tanulmányokra.
A vitaindító tanulmány terjedelme a szokásjog alapján 3-20 MK oldal, a Dokumentumok, valamint az Archívum rovatok rendelkezésére 20-40 oldal áll.

Kérem, amennyiben elvállalja, a vitaindító tanulmányt a lehető legkorábbi időpontra írja meg.

Tisztelettel
Székely István

Segítségedet szeretnem kérni. Szükségem lenne a következő adatokra: Románia népmozgalma (születések, halálozások száma) a 2001. évben és 2002. január, február, március hónapokban. Továbbá: Románia (számított) népességszáma 2002. január 1-én (esetleg március elején is).

A Buletinul statistic trimestrial-ban ezek megvannak, csak nem vagyok biztos benne, hogy ez a kiadvány még létezik. (A KSH-ban az 1999. 4. szám az utolsó.)
Szóba jöhet meg a Buletin statistic lunar (bár lehet, hogy ebből a népmozgalom hiányzik, de legalább a lakosságszám).

Kérlek, próbálj utánajárni és levélben megírni nekem, ha egy mód van rá.
Remélem, jól vagytok, mind odahaza, mind a munkahelyeden. Az Erdély etnikai és felekezeti statisztikája 5-6. kötete a nyomdában van (a 6. már el is készült), bízom benne, hogy az ősz folyamán eljut hozzátok.

Baráti üdvözlettel és köszönettel
Árpád

Köszönöm gyors válaszodat. A népességszám máris jól fog. Remélem, a népmozgalmi adatoknak is sikerül nyomára bukkannod. Örülök, hogy végre megjelent az 1941-es kötet. További tervek? Vilmosra bízd rá, előbb-utóbb jön bizonyosan.
Bármilyen infót szívesen fogadok, ami a népszámlálással kapcsolatos. A bukaresti stat. int. honlapján meg szoktam fordulni, a 2001. évi statisztikai évkönyv engem érdeklő részét is letöltöttem. De kösz.

Üdvözlettel
Árpád

Nekiláttam a kért tanulmánynak, és az első részével el is készültem. (Nem ment könnyen.) Felkérésére visszagondolva ez lényegében az Ön által kért vitaindító veleje, mivel arra a probléma-együttesre van kihegyezve, amit levelében is megpendített.

Az eddigi leütésszám (12-13 ezer) közelíti az optimálisnak tekintett (4-5 oldalnyi) terjedelmet. Egyet szusszanva jónak láttam, ha ebben a torzó formájában csatoltan elküldöm (bevezető és záró passzusok nélkül), hogy mondjon véleményt:
1. nagyjából ilyenre gondoltak-e?
2. kezdjek-e neki a tervezett második résznek?

Abban 4 nagy táblázatot gondoltam elhelyezni erdélyi megyénként városi és községi népesség szerinti bontásban: 1. A születés, halálozás, természetes szaporulat 1992-2000. évi mutatószámai (évi átlagban, ezer főre), 2. A tényleges gyarapodás vagy fogyás 1992-2000 (számított érték), illetve 1992-2002 között (tényleges érték), körmönfont jelzőszámok formájában (százalékban kifejezve, évi átlagban), 3. A gyarapodás vagy fogyás abszolút számai főbb nemzetiségek szerint (összesen, román, magyar, cigány, német, egyéb), 4. a románok és magyarok tényleges gyarapodása vagy fogyása százalékban kifejezve, évi átlagban. S mindazok a tanulságok, melyek e táblák révén netán kifejthetők. Ezzel persze (sok egyéb mellett) az a baj, hogy eléggé elkalandozna az átfogóbb népesedési trendek és a nem magyar népességek irányába, s még magam sem látom teljesen sem a kifejletet, sem a végső terjedelmet. (A terminusról nem beszélve.)

Várom véleményét, akár még ma, levélfordultáig. Még mindig meggondolhatja, nem lenne-e jobb mással kezdeni (gondolok különösen Horváth Istvánra).

Üdvözlettel
Ernszt Árpád

Nagy nehezen elkészültem az ígért vitaindítóval. Korábban jelzett kétségeim megoldódtak; végül is mindig csak annyi gondolat artikulálódik, amennyi az emberben eleve ott motoszkál. Habár még érlelni kell és számszakilag is szívesen finomítanám (várom például, hátha valahonnan beérkeznek a természetes népmozgalom 2001. évi adatai), csatoltan elküldöm a véglegesnek szánt, viszonylag letisztult változatot, hogy minél hamarabb oda lehessen adni másoknak is. Tördelés előtt azért még egy utolsó egyeztetés kinéz.

Üdvözlettel
Ernszt Árpád

Ahogy megbeszéltük, írásban is rögzítem az általam javasolt személyeket. Horváth István, Veres Valér és Madaras Lázár mellett a többnyire Kutyfalván élő Dézsi József, valamint a szatmári Benedek Gyula.

Üdvözlettel
Ernszt Árpád

S még egy név, amely időközben eszembe jutott: László József, a marosvásárhelyi Orvostudományi (volt?) profeszora. Ha a telefonszám nem lenne jó, Dézsi József segít elérni.

Múlt héten a Teleki Alapítvány egy tanácskozásán hallottam Kiss Tamás előadását. A rokonszenves fiatalember igen korrekt módon hivatkozott a Magyar Kisebbségnek leadott kéziratomra is, megemlítve, hogy a felkért személyek mind vállalták a hozzászólást. Kíváncsi vagyok, végül is kik ők? Kérem, írja meg.

Olvastam azóta Veres Valér - szerintem elhirtelenkedett - írását a Demográfiában a népszámlálás előzetes adatairól, valamint Horváth István jóvoltából hozzájutottam a népszámlálási közlemény sajtódossziéjához (szemezgetés a központi román lapok visszhangjából). Ez utóbbi különösen jól fogott, megerősítve abban, hogy jó nyomokon indultam el és semmilyen lényeges szempontot nem hagytam figyelmen kívül. (Jóleső visszajelzés volt például, hogy az általam számított természetes szaporulat pontosan megegyezik a Camara által közölt adattal.) Közvetve Veres Valér írása is megerősített, noha - ő más csapásokon kerülgeti ugyanazt a célt - következtetéseink némiképp eltérnek egymástól. Kíváncsi vagyok, hogy ő szerepel-e a hozzászólók között, mert erős késztetést érzek arra, hogy valamiképpen formába öntsem véleményemet módszertanáról és forráskezeléséről, s erre esetleges részvétele a vitában kitűnő alkalmat adna.
Várom válaszát.

Üdvözlettel
Ernszt Árpád

P.s.: Csak úgy jelzem, hogy alighanem az eredeti és elnagyoltabb 5:4:1 arány mellett fogok kitartani. Hasraütés eredménye ugyan (ez is), de érdemes az első megérzésre hallgatni.

A következő személyeknek küldtem el vitaindítóját:

Madaras Lázár - egy hét után jelezte, hogy elfoglaltsága okán nem tud írni.
Horváth István - ír.
Veres Valér - ír.
Benedek Gyula - visszajelzett, hogy megkapta, nem tudni, ír-e, valószínűleg igen.
László József - visszajelzett, hogy nem ír, az utóbbi időben nem foglakozott a témával.
Bíró Zoltán - nincs visszajelzés.
Magyari Nándor László - nincs visszajelzés.
Szilágyi N. Sándor - ír, az asszimilációs veszteséget tartja alábecsültnek.
Kiss Tamás - ír.
Vetési László - utolsó visszajelzés - gondolkodik.
Rostás Zoltán - nem ír.

Nem tudom, mi a helyzet a potenciális magyarországi szerzőkkel. Úgy értettem, hogy azoknak Budapestről küldik meg (?). Nándi valami olyat mondott, hogy Sebők írna (?).[...]

Ígéretemnek megfelelően elküldöm az utolsó korrektúra előtti változatot. Én az ominózus mondatot kérésének megfelelően átjavítottam, de kérem, hogy Ön adja meg végső formáját.

Tisztelettel
Székely István

Köszönöm válaszát. Úgy látom, ha a vártnál szűkebb is a merítés a potenciális hozzászólói körből (Dézsi kimaradt, de gondolom ő sem vállalja), az szakmailag annál ütőképesebb lesz. Ez nagyon jó. Kitűnő, hogy Szilágyi N. Sándor máris "ugrik" az asszimiláció problémájára, ti. ez az a terület, ami statisztikai módszerekkel a legkevésbé behatárolható. (Veres Valér a másik véglet, ő nagyon alacsonyra becsüli az asszimilációs veszteséget.) De hát itt nem is számokról van szó, hanem a jelenség súlyának (és súlyosságának) megítéléséről, s egy ilyen eszmecsere a legmegfelelőbb alkalom a statisztikától homályban maradt problémakör sokoldalú megvilágítására. Úgyhogy már csak ezért is érdemes az eredeti "középutas" - mindkét oldalról eltérő véleményt kiváltó - változat mellett maradnom.

A magyarországi reflexiókról és az esetleges szerzőkkel való kapcsolattartásról semmit nem tudok, ez ügyben Bárdi Nándit érdemes kérdezni.

A végső forma megadásának igénye részemről természetesen nem csak az utolsó mondatra érvényes, hanem az írás egészére is, hiszen apró javításokra (értelemzavaró elírásokat, kifejezéseket illetően) itt-ott szükség lesz. Vajon ez a korrektúra mikorra várható? (Úgy látom, a most megjelent szám a 2., ez viszont a 4-be kerül. Hogy lesz ebből a jövő év eleje?)

Üdvözlettel
Ernszt Árpád

Vilmos elhozta az 1941-es kötetet. Nagyon köszönöm. Nem bogarásztam át, de első ránézésre is látszik, hogy szép munka, mint a többiek. Zavarba ejtő, hogy az előszó hányszor hivatkozik rám, azt sem bánom, hogy a '41-es népszámlálás kapcsán felrója a nemzeti látószöget. (Végül is senki sem bújhat ki a bőréből, ez mindenkire érvényes.)

Annyit megjegyeznék, hogy a '90-es évek elején Budapesten kiadott kötet a mai határokon kívüli területek adataival egy lényeges többletet tartalmaz az 1947-es kötethez képest: ezek az összes népesség nyelvismereti adatai, melyek községenként közlik az egyes nyelveken beszélők számát. Ez azért elég lényeges többlet-információ. Szerintem érdemes lett volna feldolgozni (ezt már akkor is jeleztem), vagy ha nem, akkor legalább utalni a tényre. Na, de ez veszett fejsze nyele, s maradjon is köztünk, mert a lényegen nem változtat. Vagyis: szívből gratulálok, s kívánom, hogy a '30-as kötet is kiadóra találjon.
A sok minden mellett, amivel a tanszéken foglalkoztok, lesz energia a folytatásra?
Most befejezem, mert jöttek hozzám, majd folytatjuk.

Baráti üdvözlettel
Árpád

Örvendek, hogy eljutott a kötet hozzád. Amire kértél a múltkor, nem felejtettem el, Rotariu járt többször Bukarestben, de nem találkozott Gheţău-val, tőle akarta megkapni a kért adatokat. Hivatalosan nem jelent meg semmi új.
Én is sietek órára,

üdvözöl
Elemér

Köszönöm neked is, meg Rotariunak is, hogy megpróbáltatok utána járni kérdésemnek. Nekem nagy segítség volt a 2002. eleji számított népességszám is, amit megkaptam tőled. A 2002. évi országos természetes szaporulatot végül is elég jól meg tudtam becsülni a rendelkezésre álló egyéb támpontok alapján, úgyhogy nagyon nagy hülyeség nem szerepel abban az írásban, amihez a kért adatok kellettek. Ez az írás a Magyar Kisebbség 2002/4. számában fog megjelenni valamikor január-februárban. Egy vitaindító lesz, a 2002. évi népszámlálás előzetes adatairól, pontosabban a magyarság népességcsökkenésének összetevőiről és azok egymáshoz viszonyított arányáról.

Gheţău most hol található, mit dolgozik? Ha ti kapcsolatban vagytok vele, idővel kérdezzétek meg már tőle a következőt: Romániában a népmozgalmi adatokat regisztrálják-e nemzetiségek szerinti megoszlásban. Tudniillik az ő különböző közlései (cikkek a 90-es években az Adevărul-ban, nagy tanulmánya a Revista de cercetări sociale 1996. 1. számában) tartalmaznak eféle adatokat, tanulmányában egy helyütt pedig kifejezetten utal arra, hogy a folyamatos népesedési statisztikában feljegyzett jellemzők között szerepeltetik a nemzetiséget. Veres Valér Korunk-beli cikkében ellenben határozottan az szerepel, hogy ilyen természetű nyilvántartás nincs. Szeretnék tisztán látni ebben a kérdésben, mert én folyamatosan hiányolom ezen adatokat, de lehet, hogy teljesen fölöslegesen, mivel tényleg nincsenek, és Gheţău közlései is csak közvetett számításokon alapulnak.

Köszönettel és barátsággal
Árpád

Köszönöm a gyors infót. Megnyitottam a honlapot (már hetek óta csak kínlódik vele a gépem, azért is nem néztem meg régóta, de most egy másik jobb géppel sikerült), lemásoltam a filéket. Meg vagyok lepődve, mert a népességre vonatkozó számok (nem ellenőriztem mindent tételesen, csak szúrópróbaszerűen az országos összesent, meg néhány megyét) teljesen megegyeznek az előzetes adatokkal. Ilyen meg nem volt a történelemben. No de sebaj, 700 ezres számbavételi difi mellett semmi jelentősége, hogy a végleges szám egy kicsivel több vagy kevesebb az előzetesnél. A települési adatok fontosak. (No meg a többi, folyamatosan.)
Mellékesen alant küldöm a "hiánylistát".

Köszönettel és üdvözlettel
Árpád

Népszámlálások hiányzó alapadatai:

A kérdéses közleményekben a "polgári" kifejezés egész egyszerűen azt jeleni, hogy "nem katonai". 1869 és 1890 között az adatokat csak a polgári népességre vonatkozóan dolgozták fel, a katonaságot kihagyták a közleményekből. 1900-ban és 1910-ben a közölt adatokat már a teljes népességre kiterjedve (polgári és katonai együtt) részletezték, de azért bizonyos alap-adatokat (főleg a korábbi népszámlálásokkal összevető idősorokban) külön is megadtak a polgári népességre vonatkozóan.

Köszönöm, hogy felhívtad a Veres Valér-interjúra a figyelmet. Tegnap már volt szerencsém olvasni, nagyon érdekes. Sokat szelídült, a korábbiaktól eltérően teljesen normális - már-már pozitív - kontextusban (ez a kifejezés dívik arrafelé) hivatkozik rám. Úgyhogy "ne vágd ki".

Nem kevésbé harcos viszont-üdvözlettel
Árpád

Térképedre azért is kíváncsi voltam, mert az "Erdély etnikai és felekezeti statisztikája 1850-1992" c. összeállításom - Nándi bizonyára említést tett róla - befejező kötetébe (mely összesített helynévmutató az előző kötetekhez) beépítettem Lenk információit is az egyes települések nemzetiségi viszonyairól. Lenk rangsorolása (ami szerint az első helyen feltüntetett nemzetiség értelemszerűen számbelileg is a legerősebb lenne) a vármegyék területen sok esetben igen vitatható, legalábbis az 1850. évi népszámlálás községenkénti nemzetiségi adatainak tükrében. Vagyis az a kép, ami Lenk minősítései és a századforduló népszámlálási adatainak egybevetése nyomán kirajzolódik (nagyarányú román térfoglalás Erdélyben a XIX. sz. második felében), ilyenformán megkérdőjelezhető. Balogh Pal "Népfajok Magyarországon" c. munkáját ennek kapcsán eléggé kivesézte Dávid Zoltán. Ezekről az aggályokról említést teszek helységnévtáram bevezetőjében.

Térképed (műfajából adódóan) roppant szemléletesen illusztrálja a fentebbi folyamatot, amit már Balogh Pál is számszerűen megjelenített, és ami az 1910. évi adatokkal összevetve feltehetően tovább teljesedett. Nagy talány viszont számomra a kiindulási alap, Lenk munkája. Ha elfogadjuk, hogy az első helyen megnevezett nemzetiség számszerűleg is az uralkodó az adott településen, akkor annak igen sok esetben élesen ellentmondanak a pár évtizeddel későbbi (1850. évi) hivatalos népszámlálás adatai. Ilyen rövid idő alatt - mint arra Dávid Zoltán rámutat - aligha feltetelezhető teljes nemzetiségváltás. A térkép világosabb kék foltjai ugyanakkor nem esetlegesen tűnnek elő, hanem egy korábbi nagyobb összefüggő (piros) terület töredezettebbé válását illusztrálják. Ez felveti bennem, hogy Lenk nemzetiségi minősítései (a vármegyék területén), ha az adott kor nemzetisegi viszonyait talán nem is tükrözik megfelelően, valamiféle történelmi emlékezetnek azonban hű lenyomatai. Ezt értsd metaforikusan. Magyarán: a kérdésem forráskritikai, nagyon kíváncsi vagyok Lenk minősítéseinek minőségére, valójában mikből dolgozott. (A minősítéseket illetően egyébként a nemzetiségre vonatkozó információit érdemes egybevetni a vallásra vonatkozókkal is.) Ebben az összefüggésben roppant izgalmas lenne Lenk munkáját nemcsak előre, hanem visszafelé is összevetni a rendelkezésre álló történeti forrásokkal. Szóval, Lenk munkája nyomán a térképed mintha egy számomra teljességgel homályban lévő időszakra világítana rá egy vakuvillanásnyira. Kíváncsi vagyok, te mit gondolsz erről?

Üdvözletel
Ernszt Árpád

Milyen alkalomra (konferenciára, kiállításra) és mikor készítetted a térképet? Jól értem, hogy már harminc éve? Ha így van, akkor teljesen jóhiszeműen jártál el, mert az 1850. évi osztrák népszámlálás (mely a nemzetiségi hovatartozást is felmérte) erdélyrészi községsoraira csak a nyolcvanas évek elején figyeltek fel. Dávid Zoltán szerkesztette meg és adta ki a KSH Levéltárában, de páncélszekrénybe zárták, s igazából csak a kilencvenes évek legelején vált publikussá. (Akkor utánnyomás is készült belőle.) Balogh Pál is jóhiszemű volt, hiszen más forrás nem nagyon állhatott rendelkezésére a XIX. század eleji nemzetiségi viszonyokról, mint amikből dolgozott. Fényes Elek azért autentikusabb Lenknél, mivel ő településenként számszerű adatokat közöl a felekezeti megoszlásról, s aszerint állapítja meg a nemzetiséget is. Lenknél semmiféle szám nem szerepel.

Dávid Zoltán "Adatok az 1850. évi erdélyi népszámlálás értékeléséhez" címmel közölt írást a Statisztikai Szemle 1994. 6. számában. Itt tér ki - az 1850. évi adatok visszfényében - Lenk lexikonára, illetőleg az abból dolgozó Balogh Pál művére. Mint megállapítja, Lenk besorolásai és az alig pár évtizeddel későbbi népszámlálási adatok összevetése alapján "kiderült, hogy Lenk adatai egytől-egyig tévesek, és az általunk vizsgált helységek közül egyben sem történt váltás, a magyar többség a XIX. század közepén már egyik faluban sem volt meg, s így azt nem is veszíthette el, amint azt a Lenk adataiból félrevezetett Balogh a tájegység nemzetiségi viszonyainak elemzésénél állította."

Hadd illusztráljam néhány példával állításait. Alább három megyére kiterjedően felsorolom azokat a településeket, melyekben Balogh Pál Lenk nyomán a század első felében magyar többséget állapít meg, ezzel szemben az 1890. évi népszámlálás magyar kisebbséget talált. Jelzem azt is, hogy az 1850. évi népszámlálás idején milyen volt ugyanitt a magyar nemzetiségűek százalékos aránya.

Beszterce-Naszód megye: Nagy-Sajó (14,2), Felső-Szász-Újfalu (0,2), Várhely (0,0), Galacz (0,4), Felső-Balázsfalva (0,0), Alsó-Balázsfalva (3,5).

Szolnok-Doboka megye: Sajó-Szt.-Andras (30,7), Sajó-Keresztúr (2,8), Kentelke (0,0), Sajó-Magyaros (3,1), Árokalja (0,4), Szász-Szt.-Jakab (1,5), Kerlés (0,6), Sárvár (9,3), Sajó-Udvarhely (14,0), Apa-Nagyfalu (30,7), Szász-Újfalu (4,3), Szász-Móricz (13,4), Szász-Újős (40,3), Szász-Zsombor (18,2), Kékes (25,9), Magyar-Borzás (31,8), Oláh-Vásárhely (20,6), Nagy-Devecser (21,8), Noszoly (15,1), Buza (34,4), Meleg-Földvar (34,8), Szent-Egyed (11,2), Czege (11,9), Göcz (9,7), Kis-Iklod (21,2), Víz-Szilvás (10,6), Dengeleg (12,3), Ormány (13,1), Szamos-Újvár-Németi (6,6), Néma (18,1), Virágos-Berek (3,0), Szeszarnya (6,1), Csicsó-Keresztúr (10,3), (Magyar-Décse tévedésből románnak jelezve, Lenknél is magyar), Csicsó-Mihályfalva (18,1), Szent-Margita (23,9), Kozárvár (16,9), Al-Őr (3,9), Kapjon (16,5), Kaczkó (6,3), Kishegy (0,0), Soósmező (3,2), Hollómező (0,5), Blenkemező (5,2), Galgó (15,4), Oláh-Lápos (4,1), Macskamező (2,8), Deésakna (39,6), Kodor (1,7), Alsó-Gyékényes (0,8), Szekeres-Törpény (4,2), Szinye (11,9), Mánya (6,6), Magyar-Bogáta (2,3), Kecsed (11,9), Kecsed-Szilvás (5,8), Igricze (25,7), Felső-Tök (34,1), Alsó-Tök (42,1), Szarvaskend (42,1), Esztény (32,4), Tötör (8,2), Ónok (5,1), Kis-Jenő (8,0), Kendi-Lóna (40,2), Doboka (6,9), Magyar-Derzse (14,3), Magyar-Köblös (17,3), Pánczél-Cseh (21,8), Szótelke (9,1).

Kolozs megye: Paszmos (2,1), Nagy-Ida (10,4), Szász-Mező-Erked (21,2), Teke (14,3), Vajola (0,0), Szász-Ludvég (24,6), Nagy-Nyulas (3,7), Oroszfája (33,2), Septér (16,2), Mező-Újlak (12,1), Füzkút (8,4), Uzdi-Szt.-Péter (11,3), Tuson (15,2), Gyeke (13,1), Magyar-Légen (19,4), Magyar-Palatka (24,6), Szava (12,1), Magyar-Kályán (6,3), Mocs (20,4), Botháza (19,5), Puszta-Kamarás (29,2), Magyar-Fráta (6,9), Rőd (6,3), Ajton (28,5), Gyalu (34,6), Szász-Fenes (35,5), Szamosfalva (19,3), Kara (7,3), Kötelend (1,9), Válaszút (34,3), Bonchida (33,4), Borsa (14,6), Bádok (29,3), Csomafája (31,1), Kolozs-Gyula (14,5), Hosszú-Macskás (13,9), Fejérd (15,8), Kajántó (44,4), Magyar-Macskás (27,6), Diós (28,3), Bodonkút (26,3), Kovácsi (1,8), Babucz (10,7), Sólyomkő (4,0), Magyar-Újfalu (3,6), Magyar-Fodorháza (18,3), Nagy-Esküllő (9,8), Ördög-Keresztúr (18,9), Kis-Esküllő (6,0), Drág (3,4), Hid-Almás (11,3), Magyar-Nagy-Zsombor (15,4), Nagy-Petri (34,0), Nagy-Almás (32,3), Bábony (35,6), Egeres (28,4), Magyar-Nádas (12,1), Oláh-Nádas (0,0), Farnos (55,6), Magy.-Gyerő-Monostor (32,8).

Látható, hogy a 135 felsorolt településből mindössze egyetlen egyben talált az 1850. évi népszámlálás magyar többséget (Farnosban). 24 esetben (17,8%) a magyarok aránya 30 százalék fölötti, itt helyenként elképzelhető, hogy pár évtizeddel korábban talán a magyarok voltak többségben. 17 településen (12,6%) a magyarok aranya 20-30 százalék közötti, 40 helységben (29,6%) arányuk 10-20 százalék közt van, s a fennmaradó 54-ben (40%) nem éri el a 10 százalékot. Dávid Zoltán megállapítása tehát e példaként kiválasztott területen lényegében helytálló. Megjegyzem, az idősorok 1850-1910 között általában a százalékos arányok viszonylagos kiegyensúlyozottságát mutatják, ilyenformán egy-két évtizedre visszamenően is nehezen képzelhető el nagyobb arányú kilengés. Persze, mindent helyi vizsgálatoknak kell alávetni.

De nincs semmi baj Balogh Pállal, hiszen csak abból dolgozott, amiből tudott. Baj legfeljebb azzal lehet, hogy forrását abszolutizálta, s az 1890. évi népszámlálással egyenlő értéken kezelte. Ma pedig már rendelkezünk egy olyan adatsorral, ami egy bizonyos szemszögből árnyaltabb forráskritikát tesz lehetővé. Engem izgat a más oldalú vizsgálódások lehetősége is, ezért gondolom, hogy érdemes lenne időben korábbra visszamenni. Persze ez már egy másik terület, mint amin én eddig mozogtam.

Üdvözletel
Árpád

Fényes Elek adatai természetesen nem terjeszkednek ki a Királyhágón túlra (a partiumi részekre igen), ezért is folyamodott ezen a területen Balogh Pál Lenkhez. Csak jeleztem, hogy Fényes információi - számszerűségük folytán - érdemibbek, így nagyobb hatékonysággal hasznosíthatók. A Lenk által közölt információk egyszerűen más típusúak, mint a különböző összeírásokéi, lustrákéi. Ő csak a nemzetiségek jelenlétére utal, egymáshoz viszonyított közelebbi arányukra nem. A köztük lévő erőviszonyokra esetleg a sorrendiségből lehetne következtetni, de hát ez ugye problémás. Első levelemben utaltam rá, hogy helységenként érdemes megnézni, a nemzetiségek felsorolásával párhuzamosan a felekezeti viszonyokat is. Mert ugye, ahol magyar, román lakosságról ír, ugyanakkor a görögkeletieket említi első helyen, egyházközséggel, templommal, s esetleg csak református filiáról szól, az azért meggondolkodtató. Az is érdekes, hogy tulajdonképpen szinte egyetlen vegyes település sincs, ahol a magyarok a második helyen lennének megnevezve. Tehát vagy egyáltalán nincs magyar az illető településen, vagy ha igen, akkor ők állnak az első helyen. (Hasonló a helyzet a szászok és románok viszonylatában.) Úgyhogy még azt is megkockáztatom, hogy esetleg itt a rendi nemzetiség-fogalom is átszűrődik, tehát az erdélyi politikai hatalmi viszonyok valamiféle helyi lenyomatáról lenne szó. Nem tudom.

Megküldöm (tömörítve) három mai megye etnikai-felekezeti adatsorait (WinWord szövegállományban), hogy ha érdekel és időd is van rá, csemegézz a számsorok között. Esetleg az általad felvetett egyik-másik kérdésre is választ kaphatsz általuk. Remélem, nem terheli túlságosan a vonaladat.

Üdvözlettel
Árpád

Széljegyzeteim felvetéseidre:

- Balogh Pál vajon mire alapozza, hogy Lenknél a sorrend egyúttal nagyságrendre is utal (azon túl, hogy ezt hiszi, amúgy okkal, mert a hasonló típusú munkáknál ez így szokás).

- Ismétlem, Lenk nem számszerű adatokat hoz, hanem leírásokat. Így a helységben található nemzetiségeket és felekezeteket is csupán megnevezi, felsorolja (sok egyéb más közlendő mellett, hiszen ez egy geográfiai szótár). Mindazonáltal leírásai igen részletesek és alaposak, különösen, ami a felekezeteket illeti. Itt egyházszervezeti infói is vannak. Balogh Pál az etnikai viszonyokra koncentrál, gondolom, ezért nem vonta be az összehasonlításba a vallási megoszlást. Ez jelentősen megnövelte volna a terjedelmet, ráadásul a vallási kötődés sokkal stabilabb, mint az etnikai. (Az már egy más kérdés, hogy éppen ezért Lenk leírásai a felekezeti viszonyokról meggondolkoztathatták volna a kérdéses települések többségében az etnikai sorrendiség valódiságát, vagy értelmezését illetően.) Ne felejtsük el, hogy Balogh Pál munkája egész Magyarországra kiterjed, és e tekintetben a történeti Erdély csak egy (persze nem elhanyagolható) szelet. Feldolgozása legnagyobb részét illetően volt (viszonylag) megbízható alapja: Fényes Elek. A Királyhágón túl ilyen sajnos nem volt. Hozott anyagból dolgozott, Lenk adódott. (Akinek műve egyébként szemmel láthatóan hihetetlenül gondos és aprólékos, tehát ránézésre szinte önmagát szavatolja.)

- Én adatbázisomban 7 olyan településre akadtam, melyek vegyes nemzetiségűek és az oláh megnevezés van első helyen. (Ebből a Partium hiányzik, mert azt Fényes Elek nyomán dolgoztam fel.) Az egyik Beszterce (engem is meglep, ez persze szász vidék, hozzá kell tenni, hogy a szászok a magyarok után a harmadik helyen állnak). A második Székelyföldön Esztelnek, színtiszta magyar falu, oláh-székely minősítését vehetjük elírásnak. További 4 helység Hunyad megyében található, mind számottevő magyar népességgel, sőt közülük Lozsád szintén magyar többségű (1850-től 1880-ig 70% körül, ez 1890-től 1910-ig leesik 56-58%-ra). Lozsád beleesik a Határőrvidékbe, így Lenk felsorolása is így hangzik: oláh határőrkatonák, magyarok és oláhok lakják. (Érdekes módon viszont az 1850. evi népszámlálásban Lozsád katonai népessége teljes egészében református magyar.) A hetedik község Tordatúr. Itt 150 éve kiegyensúlyozottak a nemzetiségi viszonyok. A település lélekszáma 1850-ben 1016, 1992-ben 1022, a románok aranya 1850-ben 48%, 1992-ben 48,2%. A magyarok ma többségben vannak, 1850-ben arányuk csak 45,5% volt, ellenben volt 5,4% cigány, ma csak 0,3%. Úgyhogy a 7 a 300-zal szemben (melyek esetében Lenknél a magyar megnevezés áll az első helyen, jóllehet gyaníthatóan román többségűek voltak) elenyésző töredék, vélelmezhető elírásokkal (Esztelnek, esetleg Tordatúr) és egy magyarázható különleges státussal (Lozsád). A többi tekinthető akár kivételnek is, ami "erősíti a szabályt".

- Dávid Zoltán írása nem sokat időz Lenknél (ha gondolod, kiírom a vonatkozó passzusokat és elküldöm), neki a másik baja még az is, hogy ugyanakkor a Székelyföldön sok települést vegyes székely-oláh lakosúnak tüntet fel, ami szintén megtévesztő lehet, mert már az 1850. évi népszámlálás is (mely pedig a magyarok irányában nem vádolható részrehajlással) ezekben nem, vagy csak egy-két kézen megszámolható románt talált. Ez is azt erősíti, hogy a vegyes minősítéssel (számszerűsítés híján) csínján, azaz - ismétlem - a maga értékén kell bánni.

Félreértés ne essék, én Lenk munkáját értékelem, különben nem is építettem volna bele korábban említett népszámlálási feldolgozás-sorozatom záró (mutató) kötetébe. Ebből idézem alant a Bevezető Lenkre vonatkozó passzusait.

"Negyedikként - a Királyhágón túli helységekben, illetőleg néhány, Fényes Elek leírásából hiányzó településnél - Ignaz Lenk nemzetiségre vonatkozó információi következnek. Lenk a vegyes lakosságú helységek minősítésének szempontjaira nem tér ki; szokásos értelmezés szerint felsorolása első helyén a többségben levő népet szerepelteti, majd erejükhöz mért rendben a kisebbségek következnek. Ezen értelmezést követve feljegyzéseinek értéke igen vitatható. Ezt példázza Balogh Pál monumentális feldolgozása a XIX. század végéről: a jeles szerző ugyanis a nyelvhatárok félszáz év alatt bekövetkezett módosulását vizsgálva Lenk adatai alapján - a nemzetiségek sorrendjének számerejükre utaló kizárólagos jelentőséget tulajdonítva - téves következtetésre jutott. A Királyhágón túl például 382 helységben konstatálta a nemzetiségi erőviszonyok megváltozását - közülük számításai szerint 300-ban a valamikori magyar többséggel szemben a románok jutottak túlsúlyra, míg a magyarság mindössze 21 községet tudott fél évszázad alatt a románoktól elhódítani. [Balogh Pál: A népfajok Magyarországon. Budapest, 1892, M. Kir. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium. 880. p. Adatai valóságos diadaljelentésként tűntek fel az 1906. évi bukaresti néprajzi kiállításon, éles ellentmondásban az erőszakos magyarosítást amúgy folyamatosan felhánytorgató román propagandával. Barna Endre: Románia nemzetiségi politikája és az oláhajkú magyar polgárok. Kolozsvár, 1908, E.M.K.E. 137. p.] Az 1850. évi népszámlálás időközben napvilágra került községi adatainak segítségével ma már mód nyílik eredményei ellenőrzésére. Mint az összehasonlítást elvégző Dávid Zoltán megállapítja: "kiderült, hogy Lenk adatai egytől-egyig tévesek, és az általunk vizsgált helységek közül egyben sem történt váltás, a magyar többség a XIX. század közepén már egyik faluban sem volt meg, s így azt nem is veszíthette el, amint azt a Lenk adataiból félrevezetett Balogh a tájegység nemzetiségi viszonyainak elemzésénél állította". [Dávid Zoltán: Adatok az 1850. évi erdélyi népszámlálás értékeléséhez. = Statisztikai Szemle. LXXII, 1994. 6. sz. 485. p.] Lenk adatai azonban más megvilágításba kerülnek, ha tekintetbe vesszük, hogy a népelemek részletezését a magyarok földjén (azaz a vármegyékben) szinte kivétel nélkül a magyarokkal kezdi, függetlenül számerejüktől, amint azt az 1850. évi népszámlálás eredményei is nyilvánvalóvá teszik. Szemmel látható, hogy a magyarság első helyen történt megnevezése inkább a nemzetiség történelmileg hagyományos (politikai) státusát, s nem feltétlenül számbeli többségét jelzi nála. Ebből a szemszögből nézve viszont felsorolása sem egyéb az egyes nemzetiségek - demográfiai súlyukra való tekintet nélküli - puszta megjelenítésénél. Jeleznünk kell ugyanakkor közlésének más irányú torzítását is; nevezetesen, hogy Székelyföldön sok falut megkérdőjelezhető módon vegyes magyar (székely) és román lakosságúnak tüntetett fel. [A bizonytalan vagy téves meghatározásokat Dávid Zoltán egyedi példákkal szemlélteti. Uo. 486. p.] Kimutatását itt is az előbbihez hasonló fenntartással kell kezelnünk, azaz a törzsökös székely lakosság mellett feltűnő román népelem említésének sok esetben szintén csak jelzésértéket érdemes tulajdonítani. A nemzetiségek jelenlétének igen gondos regisztrálása mindazonáltal - e megszorítások szigorú szem előtt tartásával, s a kétségtelen elírásokat leszámítva - a történeti források sorába ágyazva figyelembe vehető adalékokkal szolgál a települések korabeli etnikai arculatának jellemzéséhez. A sorrendiséget és az erőviszonyokat illetően egyrészt Lenknek a vallási viszonyokra vonatkozó (egyházszervezeti) információi, másrészt az 1850. évi népszámlálás községenkénti adatai lehetnek irányadók. Az e szempontok mérlegelése során szembeötlő ellentmondásokra [!] jellel hívjuk fel a figyelmet. A népneveket magyarra fordítva közöljük (az esetenkénti bővebb leírásokat zárójelbe téve, az eredetinek megfelelően németül idézzük), a román népességet Lenk szóhasználatához (Walache) híven oláhként említjük."

Üdvözlettel
Árpád

Köszönöm, hogy elküldted tanulmányodat. Rögvest válaszolok is, természetesen anélkül, hogy érdemben tudnék reagálni, hiszen ez a pár perc kevés idő az elmélyült tanulmányozódásra. De nem is ez most a célom, hanem a vitaindítómra történt utalások kapcsán esetleg szükséges kiigazítások azonnali jelzése.

Két ilyen észrevételem van.

- Az egyik, hogy az a bizonyos kötet, amibe az utószót írtam, nem az 1857., hanem az 1910. népszámlálást dolgozta fel.

- A másik, hogy vitaindító tanulmányom szövegén időközben itt-ott módosítottam, így az általad idézett utolsó mondat a következőre változott (vissza): "Nem szívesen dobálóznek számokkal. De ha e három összetevő megoszlását valamiképpen mégiscsak szemléltetni kellene, akkor sommásan úgy jellemezném - az asszimilációs veszteséget a természetes fogyás és a migrációs hiány együttes nagyságától téve függővé, ez utóbbira vonatkozó bizonytalan becslésnek pedig az alsó értékszakaszát véve alapul -, hogy azok megközelítően 5:4:1 arányban viszonyulhatnak egymáshoz."

Ez az a két mozzanat, amit feltétlenül jelezni akartam, mert ez esetleg javítást kíván. Csatoltan elküldöm a - még az ünnepek előtt - Székely Istvánhoz eljuttatott véglegesített változatot, hogy a teljes eredeti a rendelkezésedre álljon. Ebben egyébként betoldottam még néhány jegyzetet is. Közülük a 4. számúban utalok a "kettős regisztrációra", hiszen időközben hivatalos forrás erősítette meg ennek tényét (amit előzőleg csak Magyari N. L. cikkének utalásából sejthettem).

Az asszimiláció kérdését illetően nem állom meg, hogy meg ne jegyezzem, azzal kapcsolatos - a Regio-cikknek is mintegy vezárfonalát alkotó - "módszertanomat" (a tényleges gyarapodás vagy fogyás, illetőleg a természetes népmozgalom és a vándormozgalom egybevetése során mutatkozó különbözet = asszimilációs nyereség vagy veszteség) tételesen ugyan valóban nem fejtem ki, közvetve azonban utalok rá, immár megismételve a fentebb idézett záró passzusban is. Ami a magyar anyanyelvű cigányság esetleges disszimilációját illeti, azzal kapcsolatban is van észrevetelem (persze hipotézis-szinten), hiszen az 1977-1992 között feltételezhető jelentékeny német és cigány kiválásra történt utalás után megjegyzem, hogy "1992 és 2002 között ilyen irányú kiválás már nem nagyon várható..." Mindemellett igazad, van, az asszimiláció problémája - nyilván nem véletlenül - valóban elsikkadt a másik két összetevő elemzése mellett.

Írásodat kinyomtattam, s majd odahaza tanulmányozom. Számomra nagyon izgalmas - mint beszélgetésünkkor szóba került, nem csupán tartalmilag, de módszertani szempontból is -, még egyszer köszönet érte.

Baráti üdvözlettel
Árpád

Válaszom írása közben az olvasói forgalom el-eltérített a gép mellől, így elfelejtettem meg valamit. Szégyen-gyalázat, de a Trebici-tanulmányt - amire többen is hivatkoztak már - nem ismertem. Jóllehet, Gheţău írásával egy számban jelent meg, de hát én csak arról szereztem tudomást (V. Achim cigányokról írott könyvéből, amire történetesen egy bukaresti könyvesboltban akadtam, mert véletlenül odakeveredtem), s kértem meg barátomtól fénymásolatban, akinek nyilván eszébe sem jutott, hogy ha már kezébe kerül az illető folyóiratszám, a másik hasonló témájú cikk is érdekelhet. Szóval ilyen regényes (és szegényes) az én információhoz jutásom a romániai forrásokból. Úgyhogy alkalmasint fénymásold le nekem a Trebici-irást.

És kérlek, gondolj rám, ha bármilyen nemzetiségstatisztikai jellegű tanulmányon, cikken (ideértve a történeti vonatkozásokat is) megakad a szemed, legalább bibliográfiai szinten értesíts róluk.

Köszönettel, s ne haragudj, hogy rád akaszkodom
Árpád

Igazán operatív voltál. Köszönöm a gyors reagálást, s azt is, hogy az összes észrevételemet figyelembe vetted. Ez nem mindenkire jellemző.

(Zárójelben: bizonyos dolgokon a végleges, részletes közlésig nem nagyon láttam értelmét spekulálni, vonatkozik ez az asszimilációs elmozdulások kérdésére is, amihez az anyanyelvi-nemzetiségi kereszttáblázatokra nagy szükség lenne. Az anyanyelvi-nemzetiségi adatok különbözetének ismerete ehhez önmagában még kevés. Bihar megyén cigány vonatkozásban nem sokat gondolkodtam, Szatmár kissé gyanús volt. Hargita megyében látszott, hogy semmi változás nem történt, a cigányok száma nem nőtt, természetes szaporulat nyilván volt, a többlet gyaníthatóan inkább a magyarok sorait gyarapította. Kovászna megyében én inkább a cigányok románoktól való különválását vélelmezem. Szóval eléggé nyitott a kérdés, a kereszttáblázatok és a települési adatok majd többet mondanak. Azonkívül az asszimiláció oda-vissza játék, tehát a többlet vagy veszteség végső soron kétirányú elmozdulások egyenlege.)

Figyelmesen átolvastam írásodat, van amihez nem tudok hozzászólni, olyan nem nagyon van, amivel nem értek egyet (esetleg még néhány kitétel vitaindítómmal kapcsolatban, de ez kevéssé lényeges, főleg méltató soraidat olvasván, melyektől teljesen ellágyultam). Különösen tanulságosak voltak összegző fejtegetéseid a lakóhely, a társadalmi érvényesülési lehetőségek és a migráció/asszimiláció összefüggéseiről.

Barátsággal
Árpád

Szeretném megkérni, hogy a Hargita, Kovászna, Maros kötetből a megyehatár-változások miatt kimaradt Gyergyóbékás (Bicaz Ardelean) és Gyimesbükk (Ghimeş Făget) és Rakottyás (Răchitiş) valamint Kostelek (Coşnea), Gyepece (Pajiştea), Csügés (Cădăreşti) 1956-os, 1966-os 1977-es és 1992-es nemzetiségi, anyanyelvi (1992) és vallási (1992) adatait megküldeni szíveskedjen. A "Nyelvhatár az ezredfordulón" c. intézeti részprogramhoz lennének ezek az adatok szükségesek.

Szeretnék érdeklődni, hogy előreláthatólag mikorra várható a legfrissebb népszámlálás községsoros adatainak közzététele a románok részéről?

Köszönettel és szíves üdvözlettel:
Ilyés Zoltán

A kért adatok az Erdély etnikai és felekezeti statisztikája 5. kötetében kaptak helyet, kiegészítésként. Az 1977. éviek sajnos hiányoznak a közlésből. Csatoltan küldöm azt a két állományt, amely a Bacău és Neamţ megyei részt is tartalmazza.

A 2002. évi romániai népszámlálás végleges adatainak közzétételét március-áprilisra ígérik. Hogy ez milyen formában történik, mikor lesz belőle kötet, vagy valamilyen elektronikus dokumentum, és hogy az a falvakra is kiterjedő település-sorokat tartalmaz-e, nem tudom. Az 1992. évi népszámlálásról ilyen községsorokat nem tettek közzé, a közforgalomba került adatok az RMDSZ-től kerültek ki. Én magam annak idején Sebők Lászlótól kaptam meg ezeket, a kulcs-intézmény tehát alighanem most is a Teleki Alapítvány (Bárdi Nándor) lesz.

Üdvözlettel
Ernszt Árpád

Pótlólag még annyit, ha már szóba került: nemcsak 5., hanem 6. kötet is sikeredett. Ez utóbbi összevont mutató (több mint 500 oldal), tulajdonképpen a forrásokban való eligazodást szolgálja, de megtűzdeltem egyéb, így az 1863. és 1873. évi helységnévtárban, illetve Fényes Elek és Ignaz Lenk munkáiban a nyelvi, nemzetiségi megoszlásra vonatkozó információkkal is.

Ezekből is, mint a korábbiakból, küldtem Szarka Lacinak (Bárdi Nándor által), ő legjobb tudomásom szerint a kapott köteteket hozzáférhető módon elhelyezi valahol a Kisebbbségkutató Intézetben.

Üdvözlettel
Ernszt Árpád

Nem gondoltam, hogy ennyire komoly a fordításra tett ígéreted, vagyis hogy már ezt a hétvégedet erre áldozod a családod helyett. Na de én vagyok a hunyó, rögtön jeleznem kellett volna, hogy ráér. Nagyon köszönöm, most már végképp a lekötelezetted vagyok.

Mindenesetre kiderült, hogy Trebici írása mégsem ismeretlen számomra, alighanem ugyanez jelent meg a nyolcvanadik születésnapja alkalmából összeállított "Demografie. Excerpta et selecta" c. kötetében. Minden tiszteletem és nagyrabecsülésem dacára néhány kitételére - legalábbis, amit fel bírtam fogni belőlük - már akkor felszisszentem. Ezek megint azt mutatják, hogy elfogultságoktól és előítéletektől senki sem mentes (még a legnagyobbak sem), és megint csak azt szűrtem le (mint már korábban is, saját bakijaimon okulva), hogy nem lehet elég alázattal a vizsgálódás tárgyához közelíteni. Amúgy Trebici tanulmánya egy korrekt leíró ismertetés, amit a hasonló kvalitású szakemberek a kisujjukból ráznak ki, nem akarván lemaradni a trendi dolgokról. (Hasonló példa nálunk Klinger András tanulmánya az 1990. évi Statisztikai Szemlében.) Csak hát, és éppen ezért - az adott problémát illetően - számomra innovatív értékkel Gheţău írása bírt, úgyhogy megnyugodtam, nem maradtam le semmiről. Csak sajnálni tudom, hogy végül is Gheţău a prognózisát nem készítette el a magyarságra (és Erdélyre) vonatkozóan is, amire annak idején Nándi kérte fel.

Úgyhogy, kérlek, a végjegyzetekkel ne fáradj, az eddigieket sem tudom, hogy köszönjem meg, s mivel viszonozzam.

Árpád

[...]

Ami a munkámat illeti, a nagyján túl vagyok (600 A/4-es oldalnyi anyag - fele táblázat - begépelése, előtördelése), de a nehezén még nem; mindehhez előszót kell írni, egy-kétszer korrektúrázni, az idézeteknek utánanézni a forrásokban stb. Elkészítettem az öreg irathagyatékának teljes fellajstromozását is. Közben néhány korai zsengémet is felteszem az internetre, amiket eddig különböző meggondolásokból jobbnak láttam nem a világháló "nyilvánossága" elé tárni. Most viszont - részben a Nyárády-anyagban történt alámerülésem tanulságai alapján - ennek éppen az ellenkezőjét gondolom helyesnek.[...]

Szeretettel
Árpád

A tervezetet köszönettel megkaptam. Ahogy elnézem, az 1-3., 6. pontokban számíthattok rám. SPSS-em nincsen (ugyan valakinek elkértem Lacitól, de azonnal továbbadtam), azt se tudom, eszik-e vagy isszák.

Az adatok kérdése még mindig kaotikus. Elvileg március-áprilisra várható a végleges adatok közzététele, úgyhogy addig a megyei küldemények konzisztenciája meglehetősen kérdéses (legalábbis számomra). Az eddigi gyakorlat szerint a központi közlemény (közlemények, azaz a "kötetek", nyomtatott vagy elektronikus formában, mindegy) az etalon, az ott található (országos, megyei stb.) összegzésekhez viszonyítva ítélhető meg az esetleges részletesebb helyi adatközlések állaga. Ez utóbbiakra (vagyis a nemzetiségi, anyanyelvi, felekezeti megoszlás helységenkénti adatain túl, a nemzetiségek főbb népességi jellemzőinek legalább megyénkénti, települési típusok szerinti bontására) ugyanakkor feltétlenül szükség lesz a nemzetiségi demográfiai viszonyok áttekintésekhez, mert országos összegek alapján csak több mint elnagyolt kép vázolható fel.

Árpád

Természetesen nem sürgősek a lapszámok, ha magával hozza, amikor eljön, megköszönöm. Ha Nándival találkozik a Telekiben, oda szívesen utána megyek, akár napközben is, hogy pár percet hármasban tudjunk beszélgetni.

Örülök, hogy jól sült el a dolog, s hogy az asszimiláció kérdése így megmozgatta a jelzettek fantáziáját. Én végül is nem látom szükségesnek, hogy reagáljak a hozzászólásokra; ki-ki más és más vonatkozására világított rá az alapkérdésnek, ez így együtt vált (ha nem is kerek) egésszé. Persze vannak szakmai részletkérdések, amiben ki-ki (beleértve magamat is) köti az ebet a karóhoz, meg védi mundérjának a becsületét, akad néhány apró félreér(telmez)és is, de ezek a dolog érdemi részéhez (ami a közönséget igazán izgatja) már nem sokat adnak hozzá, inkább szűk szakmai fórum elé valók. Kellemes meglepetés volt Veres Valér reagálása is, úgy látom, hogy demográfiai kérdésekben ő a legfelkészültebb, s ha szakmai hozzáértéséhez egy kicsivel több rugalmasság és nagyvonalúság társulna, nagy segítségére lehet az RMDSZ munkacsoportjának.

Ami a tervezett csíkszeredai-kolozsvári közönségtalálkozót illeti, nem mondok rögtön nemet, esetleg még személyesen beszélünk róla.

Tisztelettel
Árpád

Megkaptam az öt példányt, köszönöm.
Igazán megtisztelő egy ilyen összeállítás élén szerepelni (jóllehet a hozzászólások egyike-másika is kerülhetett volna erre a helyre), nagyra értékelem a szerkesztőség irányomba tett gesztusát.

Üvözlettel
Árpád

Áttanulmányoztam Szilágyi N. Sándor írását, mely a korábbi változathoz képest most kiérleltebbnek tűnt számomra (vagy csak én mélyedtem el benne jobban?), és természetesen magam is kiemelkedő, úttörő, s nem utolsó sorban ösztönző, ihlető tanulmánynak tekintem.

Rengeteg gondolatom, észrevételem támadt olvasása közben, ám a Sándor írásához méltó formában történő megfogalmazásuk önálló tanulmányt, s ahhoz szükséges időt, energiát igényel, amivel én most, egyéb teendőim mellett, nem rendelkezem.

Végül is, nézőpontjába belehelyezkedve megértettem és elfogadom gyakorlati asszimiláció-definícióját. Hármas rendszerét megfeleltettem a nemzedéken belüli, illetve a nemzedékek közötti asszimiláció fogalompárosával.

A) Egy nemzedék életútja során belüli (intragenerációs) asszimiláció.
Ide tartozik az általa felállított fogalomrendszerből "Az autoidentifikáció megváltozása" (1), illetve átfedéssel "A korábbi heteroidentifikációval nem egyező autoidentifikáció" (2), amikor is a nagykorúvá vált gyermek a soron következő népszámlálás alkalmával a szülei által korábban kinyilvánított nemzetiségtől eltérő nemzetiséget jelent be.

B) Az előző nemzedékhez képest bekövetkező (intergenerációs) asszimiláció.
Részben ide is besorolható "A korábbi heteroidentifikációval nem egyező autoidentifikáció" (2), hiszen ez esetben a gyermeki érés során ténylegesen már bekövetkezett a szülő(k) nemzetiségéhez képest az etnikumváltás, csupán annak formális deklarálása halasztódott el a nagykorúság eléréséig. Egyértelműen ebbe csoportba tartozik "Az etnikai reprodukció csökkenése egy másik etnikum javára" (3), vagyis amikor - Szilágyi N. Sándor fogalomkészletével élve - a gyermek szülők általi heteroidentifikációja (tényleges szocializációját tükrözve vagy későbbi életútját előrevetítve) eltér a szülő(k) autoidentifikációjától.

A két népszámlálás közt - most mindegy, milyen módon, de - számszerűen mérhető asszimiláció formái közül Sándor lényegében a nemzedékek közti asszimiláció (ezen belüli is az általa felállított rendszer 3. pontjában foglaltak) megragadását kísérelte meg igen eredeti és szellemes, szerintem sikerrel kecsegtető módon. Mindenképpen érdemes a továbbgondolásra, ezért az alábbiakban ehhez fűzök néhány megjegyzést a módszertani finomítás érdekében.

Mindenekelőtt: a női termékenységet (biológiai reprodukció) és a gyermekek (szülők által kinyilvánított) nemzetiségének családon belüli alakulását összekapcsolva eljutni az "etnikai reprodukció" meghatározásához és behatárolásához, számomra - Kolombusz tojása! Köszönet érte Sándornak.

Rögtön ehhez fűződik azonban az első észrevételem is. Úgy látom, hogy Sándor különnemű halmazokat vet számszerűen egybe következtetései levonásakor. Sem a 15 éven felüli nők, sem gyermekeik (összes népességre kiterjedő) köre nem azonos ugyanis a családban élő feleségek és/vagy anyák, illetőleg gyermekeik (értsd: gyermek státusú családtagok) szűkebb körével. Ez könnyen belátható, hiszen a különböző női nemzedékek életük során született gyermekei közül vannak, akik már nem élnek, vagy eltávoztak az országból, az idősebb korosztályok gyermekei pedig többnyire maguk is felnőtt családtagként, vagy szülőként jelennek meg a családstatisztikában.

Példával érzékeltetve:

Nézzük most ugyanezt a családokban:

Megjegyzem, közel azonos eredményre jutni, ha a számítást a teljes családokon belül - azokban, ahol a feleség magyar - a gyermekesekre szűkítve végezzük el. (Ehhez a gyermekszám országos átlagát - mely a teljes családokban 1,92, a csonka családokban 1,5 - az alábbiakban ugyancsak a 0,94-es hányadossal csökkentem.)

A Sándor által - egyébiránt szerintem is helyesen - kiszámított asszimilációs veszteséget tehát ehhez (a családokban összeírt) kb. 560 ezres, s nem a teljes (15 éven felüli) magyar női népességre eső 1172 ezres gyermekszámhoz kell viszonyítani, hiszen ez utóbbi szám - mint fentebb utaltam rá - jelentős részben magában foglalja azokat a szülőket, akik a termékenységi statisztikában maguk is gyermekként jelennek meg, s akiknek gyermekeire ténylegesen kiterjed a családstatisztika.

A veszteség kiszámításához fűződik másik észrevételem. Abból ugyanis, ha jól olvastam, kimaradtak a csonka családok. Márpedig figyelembe kell venni a csonka családok egyéb helyzeteit is (vagyis azon eseteket, amikor az e családokban összeírt gyermek, vagy gyermekek nemzetisége nem egyezik a családfőével).

Ennek során számolni kell ugyanakkor egyrészt azzal, hogy a magyar szülő neve alatt összeírt csonka családokban sem minden gyermek született magyar anyától, másrészt pedig, hogy az egyéb (a családfőtől eltérő) helyzetűek között több gyermek esetén az egyikük nemzetisége azonos lehet a szülőével, továbbá azzal is, hogy az így mutatkozó veszteséget máshonnan nyert nyereség részben ellensúlyozhatja. Minderre tekintettel a magyar szülős csonka családok egyéb helyzetű rovatában mutatkozó veszteséggel kipótolom Sándor számításait, de ezt a gyermekszámot a tényleges családszámnál valamivel kevesebbnek veszem.

Az asszimilációs veszteség tehát (a családok száma gyermekre átszámítva):

Ez a kb. 35 ezres asszimilációs veszteség az alapul vett 560 ezer fős gyermeklétszámnak 6,2%-a, több mint kétszer akkora arányú, mint a Sándor által számított 2,5%.

(Itt most ne menjünk bele abba, hogy az etnikai reprodukció teljes körű felmérésének ki kéne terjeszkednie a magyar apák vegyes házasságaiban született gyermekek nemzetiségének számbavételére is, miután az ily módon végzett számítás szám szerint közel azonos eredményre vezet. Magyar anyától vagy apától származó más nemzetiségű gyermekeket írtak össze 27.818, illetve 20.543, összesen 48.361 családban. Ezzel szemben más nemzetiségű anyától vagy apától származó magyar nemzetiségű gyermekeket írtak össze 12.714, illetve 6541, összesen 19.255 családban. A veszteségek és nyereségek különbözete 29.106 családot magában foglaló negatív szaldó. Ennek ténylegesen a fele asszimilációs veszteség, ami durván - családonként átlagosan 1,8-1,9 gyermeket - számítva 27 ezer gyermek. Ehhez hozzávéve a homogén magyar gyermekes családok más eseteit - 1,8 ezer -, valamint a magyar szülős csonka családok fennebb számított 5 ezer főnyi veszteségét, összesen mintegy 34 ezres, vagyis a fentebbi 35,4 ezernél alig valamivel kisebb értékhez jutunk. Igaz, ezt már nagyobb gyermekszámhoz kell viszonyítani. Ennek megfelelően ez a 34 ezres veszteség az összesen 359,5 ezer magyar jellegű gyermekes családra - ide véve immár azt 35,3 ezer családot is, ahol a férj magyar - eső 623 ezres gyermekszámnak 5,5%-a.)

Következő gondolatom: miért ne lehetne a fentebbi 6% körüli veszteségi rátát (jóllehet ez részben hosszabb időtávot kumuláló adatokon alapul) feltételesen az 1992-2001 közötti magyar nemzetiségű élveszülöttek számára vetíteni. E számot tekintve nincs vita köztem - pontosabban Gheţău - és Valér között, hiszen a lényegi (a természetes szaporodás számított számaiban megmutatkozó) különbséget a halálozások általuk alkalmazott meglehetősen eltérő arányszámai eredményezik. Attól függően, hogy a születéseket Gheţău közlései alapján 9,3 ezrelékes, vagy Valért követve 9,5 ezrelékes arányszámmal, illetőleg a két népszámlálás tényleges népességszámának középértékéhez viszonyítva, vagy pedig az 1992. évi népességszámot továbbvezetve számítjuk-e, megközelítően 140-150 ezer körüli értékhez jutunk. Ennek 6%-a pedig 8,5-9 ezer fő.
Nagyságrendjét tekintve tehát ily módon - hipotézis szintjén - behatárolható az asszimilációs veszteség egyik (a nemzedékváltás során keletkezett lemorzsolódásból adódó) összetevője, s ez - legalábbis az 1992. évi családstatisztika mutatta helyzetképet állandósultnak tekintve - számszerűen közelítené a 10 ezret. A másik összetevő - a nemzedéken belüli nemzetiségváltás - már másik falat.

De én most itt megállok, mert "az óra menen". Még annyit, hogy fenntartásaim csupán a 14. sz. táblázathoz fűződő fejtegetéssel kapcsolatban vannak (a fogyás össz-észak-erdélyi arányainak rávetítése a déli részletes adatokra), de ezek nem lényegesek. Egyéb reflexiókkal kapcsolatban lásd a második bekezdésben írottakat.

Üdvözlettel
Árpád

Hazaérkezésem óta ma jutottam először számítógép-közelbe, ezért csak most tudom küldeni az ígért észrevételt. Ez egy Kiss Tamásnak címzett levél, amit csatolok. Felhívom figyelmedet a www.kia.hu/konyvtar c. honlapra, ahol elhelyeztem különböző szövegeimet. Itt megtalálod a Regio 2002/1. számában megjelent írásomat az erdélyi magyarság 20. századi úgymond "asszimilációs mérlegéről". Lényegében vázlatosan ebben van összefoglalva mindaz, ami foglalkoztatott, s aminek termékei az elmúlt évtizedben született szövegeim. Saját magamat kompiláltam, az asszimiláció csak ürügy.
Kérlek, jelezd vissza, hogy rendben odaért-e a levelem.

Üdvözlettel
Árpád

Nem tudok közelebbi választ adni a kérdésére. A végleges adatok közzététele az előzetes ígéretek szerint mostanra várható. Hogy ez mit tartalmaz, nem tudom. Szerintem a településszintű adatok is meglesznek, csak legfeljebb nem iparkodnak közzétenni őket. De informális csatornákon biztos hozzájuk lehet majd jutni. Ha bármit megtudok, jelentkezem.

Üdvözlettel
Ernszt Árpád

Van-e hír a népszámlálás végleges adatairól? A bukaresti honlapon tegnap még nem láttam nyomát (ugyanakkor változatlanul március hónapra ígérik). Hallottam viszont, hogy Vofkori László valamilyen néprajzi térképet készített Erdélyről a friss adatak alapján. Vajon miből dolgozhatott? Persze semmi sem sürgős, én nem veszek részt a versenyfutásban, csak érdeklődöm. Ahogy Pesten mondják, hogy "képben legyek".

Üdvözöl
Árpád

Köszönöm az infót. A népmozgalmi adatokkal kapcsolatos hír tényleg nagy horderejű. A '92 előtti időszakot (minél tovább, legjobb lenne 1948-ig) szinten próbálgassátok, ha kérhetem. Ugyanis sok mindenre választ kaphatnánk így.

A Nyárády R. Károly kötet már a tördelés szakaszába került, és megírtam hozzá a magam előszavát is. Természetesen megkerülhetetlen volt a romániai magyarság számbeli nagyságával kapcsolatos korabeli becslések szóbahozatala, mert ebben a szimbolikus 2 milliós ügyben Dávid Zoltán mellett Nyárády R. Károly volt a másik kulcsfigura. Mindezek kapcsán (ismét) felötlött bennem, hogy érdemes lenne - már-már történeti adalékként - áttekintetni az erről/ennek kapcsán a nyolcvanas évek során, illetve a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján született munkákat, mert ezek ma már kevésbé ismertek, noha végül is fontosak, ti is minduntalan visszautaltok rájuk. Erről gondolkodva mindig arra jutok végül is, hogy az eredendő bűn bizonyos adatok hiányára vezethető vissza, ha tehát ezt megírom, az lesz a végkövetkeztetés, hogy jó lenne végre látni a medvét. Na, itt jön be a képbe a te jó híred, és a '92 előtti adatok.

Adatbázisomat azóta fésülgettem. Átkonvertáltam a betűket a mai szabványnak megfelelően. (Kivéve a román ş és ţ betűket.) Működik a dolog, a windows-os változatban is. Végigellenőrzöm azt is, hogy mindezek során nem sérült-e a lényeg, vagyis a számok állománya. Hál' istennek, idáig rendben van a dolog (1910-ig jutottam el, megnéztem 1941-et is), tehát a későbbi években sem lesz baj. Annyi hozadéka van a dolognak, hogy a módszeres ellenőrzéssel kiszűrtem vagy egy tucat számszaki hibát, ami az évek során munka közben a legnagyobb igyekezetem ellenére is benne maradt az adatbázisban, és ily módon ott van a kötetekben is. Nem jelentősek (egy-egy kis településen kimaradt egy horvát, vagy egy szerb helyett kettő van - típusúak), de hát sajnos szépséghibák, amikkel együtt kell élni most már a továbbiakban. Megint csak alázatra intő jelek.

Árpád

Mindenekelőtt köszönöm még egyszer, hogy gondomat viselted Kolozsvárott, és hogy átmásoltad az adatokat. (A demográfiai évkönyv is nagyon jól fogna a CD-n, csak azt a könyvtárat a meghajtó nem akarja megnyitni.) Na, de nem ezért írok.

Átbogarásztam az adatbázisomat egy alapos ellenőrzés céljából. Egyúttal a tőletek kapott utolsó négy kötetet is felhasználtam az ellenőrzésre. Ti nagyon jól szerepeltek, mindössze két hibát kaptam. Az egyik 1880-ban Kisgáj, itt az ortodoxok görög katolikusként szerepelnek, a másik 1941-ben Avasfelsőfalu, ahova 1 cigány anyanyelvű helyett 2 sikeredett. Fantasztikusan pontosan dolgoztok, ezúttal is gratulálok. Bezzeg nálam tízszer ennyi hiba került. A köteteimben talált hibák jegyzékét csatoltan elküldöm, illeszd hozzá a sorozathoz. És kérlek, ha valami kapcsán további hibákra bukkantok, jelezzétek nekem.

Végül is, amiért írok. Úgy gondolom, itt az ideje, hogy a Studia Censualia Transsilvanica sorozat további köteteit is - a korábbiaknál némiképp rövidebb ismertetés formájában - méltassam. A Statisztikai Szemle szívesen fogadná. Vagy esetleg várjak vele a mezőgazdasági összeírás megjelenésig? Azt mikorra tervezitek? Továbbá: szükségem lenne majd kiegészítő információkra. Részben a sorozattal kapcsolatban olyanokra, amelyek esetleg nem kerültek szóba beszélgetéseink során. Mi az, ami elkészült, de nem tudott megjelenni? (Gondolok az 1930-as népszámlálásra.) Mi az, ami megjelenésre vár (mezőgazdasági összeírás), munka alatt vagy előkészületben van? Egyáltalán, további terveitekről. Valamint a tanszék tevékenységéről, főbb projektjeiről, melyekbe a sorozat beleillik, vagy ellenkezőleg, amelyek mellett, mintegy "mellékesen" készül a sorozat.

Barátsággal és kellemes húsvétot kívánva, kollégáidnak is (bár nem tudom, most egybeesnek-e az ünnepek)
Árpád

Nagyon hízelgő, amit a munkáinkban lévő adathalmaz pontosságáról írsz, utána fogok járni minden kérésednek, csak a mai napra kérek elnézést.
Ugyanis ma helyi idő szerint 13.30-kor védem meg a doktori tézisemet, és bár azt hittem, hogy nem fogok izgulni, bizony, az ellenkezőjét kell tapasztalnom.

Rövidesen jelentkezem
Elemér

Remélem, sikeresen túlestél a doktori védésen. (Már miért ne lett volna sikeres; engem laikuskent is megfogott, amilyen lelkesen és meggyőzően beszéltél a témádról.) Nem sürgős semmi sem, ezt újfent tapasztaltam, mert még a hibajegyzékben is hibát vétettem. Küldöm újra, most már átvezetve az összegzésekben is.

Árpád

Megkaptam Nándinak elküldött helyzetjelentésedet. Ahogy Pesten mondják, "képben vagyok". Időnként ránézek a népszámlálás bukaresti honlapjára, látom, a helyzet változatlan. A Statisztikai Igazgatóság honlapja szerint viszont ütemesen, ebben az évben közreadják a három alapkötetet. Vagyis úgy látom, az 1992-eshez hasonló lesz a közlés, a végén majd, gondolom, egy plusz (negyedik) etnikai jellegű összegzéssel. Mindenesetre, érzésem szerint a végleges adatfeldolgozás megtörtént. Helységenkénti adatokat kötet formájában (akar elektronikusan is) valószínűleg nem tesznek közzé, de egyébként nyilván hozzáférhetők lesznek. Feltételezem, hogy már most is megszerezhetők. Erre vonatkozik kérésem. Szeretném, ha nem dömpingszerűen zúdulnának rám az infók, hanem időben terítve. Tehát, ha bármihez hozzá lehet jutni (természetesen a hangsúly a lehet-en van, semmilyen különleges elbánást nem kérek), azt csepegtessétek folyamatosan, hogy lassacskán, a magam módján be tudjam dolgozni. Különös tekintettel most a településenkénti adatokra. Közös érdek.

Köszönettel
Árpád

Németországból kaptam egy levelet egy ottani csángológustól. Ildikó segítségével megválaszoltam, kéréséből, amit tudtam, teljesítettem. Alant ismertetem veled is, és mellékelten (tömörítve) elküldöm tanulmányát - ezt neki is jeleztem -, hogy ti rokonlelkek, tudjatok egymásról.

Remélem, jól vagytok, mert én igen.
Árpád

Sehr geehrter Prof. Varga!

My name is Meinolf Arens and i work as Historian and Ethnograph at "Ungarisches Institut München". I the last years i published some articles about the modern history of the csángós and the assimilation process. Now i work about the "phänomen" of the establishment of a national romanian roman catholic church (the assimilated csángós and others). One of my articles you find in attachment. I want to ask you if you can sent me the detail dats about the number and percentage of romanian roman catholics after the census from 1992 and 2002. I would need the numbers from each judet.
1. The numbers of romanian roman catholics in each judet by nationality 1992 and 2002. (with may be a different mother language)
2. The numbers of romanian roman catholics with romanian mother language i each judet 1992 and 2002 (with may be a different nationality). The article i can finished with such datas i will sent you. Thank you very much.

Mit freundlichen Grüßen:
Dr. Meinolf Arens

Dear Dr. Meinolf Arens,

Thank you for your letter.
I am not a Professor I am an amateur researcher.
From the datas you need in 1992, were publicated only the connection between denomination and nationality per judets. From 2002 there have been publicated just preliminary datas (www.recensamant.ro). Until the end of the year the final datas will be publicated, probably the details will be similar to the one of 1992.
As an attachment I sent you in three files which is available for me.
With your kind permission I forward your letter and study to Mr. Vilmos Tánczos at Kolozsvár

Best wishes,
Árpád Ernszt

Elvittem a mezőgazdasági összeírás anyagát a nyomdába, majd nyár végére jelenik meg (ez a nyomda ígérete, amit szokás szerint nem tartanak be).

Ezért én elküldöm csatolva a kötetek első és utolsó lapjait, a lényeges dolgokat a kötetekről ezek elmondják (melyik kötet mit tartalmaz stb.).

Tervünkben van az 1901-1910-es időszak népmozgalmi adatainak közzététele, az adatállomány ellenőrzés alatt van, a jövő hónap folyamán ezt is le akarjuk adni a nyomdába. Az 1890-es népszámlálás adatait én vezetem számítógépes állományba, és a cigányösszeírás adataival próbálom összehozni, de ez meg homályos terv, talán év végére előállunk ezzel is.

Pályáztunk az idén az oktatási minisztériumnál egy kutatási projekttel (Contribuţii la cercetarea procesului de dezvoltare social-economică a Transilvaniei la începutul veacului al XX-lea, prin intermediul datelor recensămintelor din 1900, 1910 şi 1930), a rangsorban a 26. vagyunk több száz pályázat elbírálása után, csak a minisztérium pénz hiányában nem foglalkozik ezekkel (egyelőre). A két magyar népszámlálás foglalkozásokat tartalmazó köteteit fénymásoltam és rövidesen számítógépes állományra visszük, aztán tovább meglátjuk, mit csinálunk.
Mellesleg az 1850-es kötetet újra akarjuk szerkeszteni, álló alakba hozni, talán ebből is lesz néhány száz kötet kinyomtatva.

A Studia Censualia Transsilvanica sorozatot mi találtuk ki és indítottuk el több mint tíz évvel ezelőtt, akkor még öten kezdtük el, de hárman maradtunk meg, és folytatjuk a munkát. Első kötetünk 1996-ban jelent meg, e sorozatban semmi más nem jelent meg, csak a mi általunk szerkesztett népszámlálási adatokat tartalmazó kötetek. Ezt a munkát a tanszék egyéb más kutatási programjai mellett végezzük, időnként más-más kutatási programba is bedolgozunk, de ezt mi hárman folytatjuk, amennyire időnk és erőnk engedi, akkor is, ha nem kapunk támogatást rá (a kötetek megjelentetésére). Elképzelhetőnek tartjuk esetleg azt is, hogy egyszer magyar nyelven is megjelenjenek köteteink, úgy értve, hogy a fejlécek magyar nyelven, a települések neve a hivatalos román nyelven jelenjenek meg, a második rész tartalmazhatná a jelenlegi közigazgatási egységekre igazítva (amint az első rész is) a település hivatalos román nevét, mellette a korabeli forráskötetekben használt névre, vármegyére és járásra utalással, a harmadik rész pedig magyar-román helységnév-szótár lehetne (persze ez elsősorban magyarországi érdeklődők számára készülhetne). Erre semmi konkrét megbízásunk nincs, erre pályázni román oldalon fölösleges is lenne, nem tudom, pályázhatnánk-e magyar támogatásra?

Egyelőre ennyit magunkról, sietnem kell most órára.

Üdvözöl
Elemér

Köszönöm a tájékoztatást és a küldött anyagot. Most már nálam a labda. Csak legmagasabb fokú jelzőkkel illethetem a vállalkozást. Nekiállok, szép lassacskán áttanulmányozom a bevezetőket, a nyáron majd jutok valamire. (A hétvégeket a kertben töltöm, ott nem nagyon foglalkozom papírmunkával.) Majd még én is jelentkezem.

Minden jót
Árpád

Ezen a régió-kérdésen nem sokat gondolkozom. Az 1998-ban elfogadott Országos Területfejlesztési Koncepció 7 tervezési-statisztikai régióról döntött:
- Nyugat-Dunántúl: Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala m.
- Közép-Dunántúl: Veszprém, Fejér, Komárom-Esztergom m.
- Dél-Dunántúl: Baranya, Tolna, Somogy m.
- Közép-Magyarország: Pest m. és Budapest
- Észak-Magyarország: Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén
- Észak-Alföld: Szabolcs-Szatmar-Bereg, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok
- Dél-Alföld: Békés, Csongrád, Bács-Kiskun.

Az európai regionális statisztikai megfigyelési rendszerhez igazított statisztikai régiók is a fentieken alapulnak, azzal a különbséggel, hogy abban Nyugat-, Észak- és Közép-Dunántúl össze van vonva. (Ez csaknem megfelel a hetvenes évekbeli tervezési-gazdasági körzetrendszernek. Abban azonban Dunántúlt északi és déli körzetre osztották és ezen belül Zala megyét a délibe soroltak.) Szerintem ezt a hagyományos magyar tájbeosztáshoz (Dunántúl+Kisalföld, Budapesti agglomeráció, Észak-Magyarország, Alföld) igazodó standardot érdemes követni. Lehet variálni, de elég nehéz erőszaktétel nélkül ennél kevesebb arányos csoportot kialakítani. Persze kérdés, hogy mik a szempontok.

Felvittem a Szeben megyei etnikai adatokat. Elég érdekesek, benyomásaim: enyhén növekvő létszámú községek, hagyományos cigány oszcilláció, helyenként erősödés, továbbá izmosodó, új helyeken is megjelenő magyar szórvány. A falvakban a német fogyás már felerészt valószínűleg természetes.
Megértettem, hogy őszre várható a nagy dömping, de azért ha egy-egy megyei sor becsúszik addig, szívesen veszem. A széttördelt etnikai kategóriákat összevonom, persze külön felveszem a "frakciókat" is (székely, csángó, szász, sváb, rutén, aromán, macedoromán), helyenként nem érdektelen tudni róluk.

Árpád

Nem fogalmaztál ködösen, csak az én szememen ült köd, mielőtt válaszoltam. Mentségemre szóljon, hogy délután estem be a könyvtárba (a Nyárády-kötet második korrektúrája után), s "rapid" módon igyekeztem intézni a felgyülemlett teendőket. Valami miatt rögvest az itt tartózkodókhoz, s azok magyarországi státusához kötöttem a kérdést. Meg hogy ugyan biza mi lehet más, amiben egy magyarországi segíteni tud. De most már megértettem. A válaszom megint csak sommás. Az Erdély etnikai és felekezeti statisztikája köteteinek csoportosításához képest hirtelenjében más nem nagyon jut eszembe. Székelyföld, "Bánság", "Partium", szerintem adott. Utóbbi kettő kiadja a határ menti megyesávot, amiből esetleg Szilágy leválasztható és összecsapható Kolozs + Beszterce-Naszóddal (Észak-Belső-Erdély), akkor viszont Fehér Hunyad + Szeben + Brassóval társítható (Dél-Belső-Erdély). Vagy a IV-V. kötet megyéi összevonhatók (Belső-Erdély Székelyföld nélkül). Változatlanul nem tudom, mik a szempontjaitok. (Települési, tájföldrajzi, szociológiai, néprajzi stb.)

Elnézést
Árpád

Köszönöm a küldeményt. Láthatóan ez már a népszámlálási közlemények 1. kötetének munkaanyaga. Nem tudom, mennyire haladtak vele (talán szeptemberre ígérték kihozni) és hogy lehet előzetesen hozzájutni a táblákhoz, de így szemezgetésként a nemzetiségi-anyanyelvi és felekezeti-nemzetiségi kereszttáblák különösen érdekelnének. (1992-ben a 78., illetve 83. sz. táblák voltak.)

Egy év munkájának eredményeként rövidesen nyomdába kerül Nyárády R. Károly megszerkesztett irathagyatéka ("Erdély népesedéstörténete"). Amint megjelenik, egy példányt eljuttatok Neked.

Barátsággal
Árpád

Sz. I. volt olyan szíves, és elküldte a népszámlálás végleges nemzetiségi adatait. (Megyénként, községek szerint t67a,b.tbl fájlok.) Ez, vélelmezem, az I. kötet munkaanyagaiból való. Nem voltam rest és rögtön kértem tőle - ha lehet - a nemzetiségi-anyanyelvi, felekezeti-nemzetiségi kereszttáblákat. (Ezek 1992-ben a 78., illetve 83. számot viselték.)

Közben megnéztem a statisztikai igazgatóság bukaresti honlapját, az 1. kötetet a második negyedévre ígérték, hát az testvérek között is júniusban lejárt. Lehet, hogy már megjelent? Rápillantottam a 2002. évi statisztikai évkönyvre is, az bizony már márciusban megjelent volna. Lehet, hogy tényleg így van, esetleg be is szereztétek, netán elektronikus formában. Ebből engem érdekelnének a népmozgalmi adatsorok (születés, halálozás, természetes szaporulat) megyénként, hogy a vándorlási különbözet-szálat el tudjam varrni. (A 2001. év adatai eddig hiányoztak.) Persze a 2002.I-II. hónap is érdekes lenne, nem tudom, hol lehet utána járni.
Az is igaz, hogy a vándorlási ügy fontos mozzanata az egy évnél hosszabb ideje távol lévők területi (megyénkénti) eloszlása (jó esetben nemzetiségi bontásban), úgyhogy ez is változatlanul érdekel.

Rövidesen nyomdába kerül Nyárády R. Károly megszerkesztett irathagyatéka ("Erdély népesedéstörténete"). Amint megjelenik, egy példányt félreteszek Neked.

Baráti üdvözlettel
Árpád

örülök, hogy kézhez kaptad a kötetet. Köszönöm a dicséretet; a néhány hibáért, ami belécsúszott - ha majd észreveszed - elnézést kérek. Nem tudom hogy értsem, amit az előszóval és a szerző szövegével kapcsolatban írtál. Ha az előszó elhatárolódása az utóbbitól nem derül ki, akkor biza könnyen lehet, hogy nyomdahiba esete forog fenn. Mindenesetre: az első 32 oldal a bevezetőké, ezt követi az opusz.

A egészségre vonatkozó jókívánságot külön köszönöm, mert további - hosszú távú - forrásfeldolgozásokat vettem tervbe, illetve hát munkálkodom is.

Barátsággal
Árpád

megértettem. Először úgy olvastam, hogy az adatbázis amolyan "roham" munka, aztán leesett a tantusz. Fehér megyénél (születés, halálozás) nem észleltem a jelzett anomáliát. Temesben a magyar halálozások száma esik vissza 1997-1999-ben látványosan. Nyilván valamilyen regisztrálási zavar lehet. A nyilvántartás módszere amúgy is kérdéses, különösen a cigányoknál (erre Gheţău is utal), akik rendre nem cigánynak minősítik gyermekeiket. A Regátban a jelek szerint alig születnek cigány gyerekek. Erdélyben reálisabb a kép, ott viszont '93-tól megkétszereződik a cigány születések száma, talán az önbevallásra ráerősít a hatósági minősítés is. Halottaik csak módjával vannak. Stb., stb. De így is nagyon jó, hogy van ez a kimutatás, remélem, kiegészül a várt adatokkal.

Köszönettel
Árpád

Megkaptam az intézet megtisztelő felkérését a korreferálásra [subject: szórvány-tanácskozás], de ezúton sajnálattal közlöm, hogy nem tudom vállalni.

Üdvözlettel
Ernszt Árpád

mellékelten küldöm a kért anyagot.(Dos-os szövegfájl tömörítve.) A felekezeti adatok a kötetembeli sorrendben következnek: ortodox, görög katolikus, katolikus, református, evangélikus, unitárius, izraelita, egyéb. Remélem, tudod hasznosítani. Bármi gübü van, írjál.

Üdvözlettel
Árpád

Örülök, hogy eljutott hozzátok a Nyárády-kötet. Remélem, nem csupán tudománytörténeti kordokumentum, hanem hasznosítható számotokra is (különös tekintettel a táblaanyagra).

Más: az ismertetést most már előbb-utóbb megírom. Megjelent végül is a mezőgazdasági összeírás kötet?

Továbbá: az utóbbi időben sokat gondolkodtam azon, hogy mégiscsak meg kéne csinálnotok az 1869-es kötetet. Annak idején, amikor a Fehér megyei adatokat szemléltetésül odaadtam, Rotariu azt mondta, hogy csak publikált anyaggal akar foglalkozni, mert megégette magát az Országismei tabellákkal. (Bár szerintem végül is nagyon jól jött ki, hogy azt is megjelentették.) Miután a Központi Statisztikai Hivatal az erdélyi felekezeti idősorokat tartalmazó kötetébe nem méltóztatott bevenni az 1869. évi anyagot, a hivatalos magyar publikálás reménye megint messze tűnt, így joggal véltem, hogy minden további nélkül kiadhatnátok ti. Arra is gondoltam, hogy odaadom nektek a köteteimben szereplő gépre vitt adatokat segítségképpen. Friss fejlemény viszont, hogy végül is Sebők Lászlóék (Teleki László Alapítvány) megjelentetik az 1869-es egész magyarországi anyagot. (A bevitt erdélyi adatokat megkapják tőlem.) Ha tehát az ő kötetük megjelenik, akkor tényleg nincs elvi akadálya, hogy ti is megcsináljátok a szokott módon. Beszéltem Lacival, azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a megjelenés után átadja nektek a számítógépes állományt. Úgyhogy szerintem érleljétek a gondolatot, vegyétek számításba hosszú távú terveitekben.

Barátsággal
Árpád

Végre-valahára megkaptam Bárdi Nánditól a listát. Alant idemásolom:

[...]

A fentiek közül Rotariu és a KAM vezetője (Bíró Zoltán) kapott tőlem. De intézményi szinten Kolozsvárt a fentiek szerint még egy, a KAMot pedig szintén legalább egy megilletné. A gyakorlati ügyintézést illetően Nándival kellene egyeztetni.

A Belső-Szolnok megyei adatok nagyon jól fogtak, minden a helyére került. E megyében egyébként egyéb gubancok is adódtak: öt település lakás- és családszámai a Dányi-Dávid feldolgozásban felcserélődtek, ami a megyei összegzésből természetesen nem derül ki. A hiba persze már az alapul szolgáló adatlapokon jelen van, ami újfent megerősit abban a régi tapasztalatomban, hogy legjobb mindig az eredeti forrást kézhez venni, mint ahogy mi is tettük.

Árpád

Az imént beszéltem Endrével, s ez alapján kérem a segítségét. Az "Erdély etnikai és felekezeti statisztikája" sorozat lezárulta óta többször ellenőriztem az adatbázist, s apránként felfedeztem olyan - nem jelentékeny - hibákat, melyek a kötetek szerkesztésekor javítás nélkül kerültek az általam leadott kéziratba. Mivel szó van arról, hogy a kötetek később esetleg elektronikus formában is publikusak lesznek (CD, internet), mindenképpen érdemes ezeket a hibákat megszüntetni, hogy a továbbiakban - legalább ebben a formában - javított változat álljon rendelkezésre. Csatolt WinWord állományként küldöm a hibajegyzéket, amely alapján (kötet, oldalszám szerint) át lehet vezetni a megfelelő rovatban a javításokat. Kérem, tegye meg, s ha kész vele, küldje meg nekem az öt kötet pdf-változatát, egyrészt hogy ellenőrizzem a javításokat, másrészt hogy legyen meg nekem is a sorozat etalonban. Egyeztessen Endrével.
Előre is köszönöm a fáradozását.

Üdvözlettel
Árpád

Végre elkészültem a legutóbbi levelemben is ígért ismertetéssel. Csatolt állományként küldöm. Ismertetőmben kész tényként számolok a mezőgazdasági összeírás és népmozgalom kötetekkel. Valóban megjelentek már? (Utóbbiból is küldhetnél mutatvány-oldalakat.) Ha nem is jöttek ki a nyomdából, mire ez az ismertető megjelenik (gondolom, a következő év elején), talán már úgy lesz.
Az ismertetést újfent a budapesti Statisztikai Szemlébe szánom. Talán Erdélyben is lejöhetne utánközlésként, segítsetek elhelyezni. (Korunk, Erdélyi Múzeum vagy Magyar Kisebbség?) De mindenekelőtt nézzétek át, s jelezzétek, ha valami tévesen került bele, vagy bármi egyéb észrevételetek van. Szükségem lenne a ?-jel jelölt információkra (oldalszám, kötet-adatok).

Barátsággal
Árpád

A hétfő és kedd sűrű napom, az irodába is ritkán jutok be, más épületekben van órám, otthon nincs internet kapcsolatom, így nem minden nap tudom megnézni a levelesládám. Úgy emlékszem, hogy elküldtem egyszer már a mezőgazdasági összeírás köteteiről azt az ismertető anyagot, amit most is küldök csatolva, a kötetek még nem jelentek meg. Az egyetemi kiadó mindenfele ürüggyel tolja-halogatja a sokszorosítás elkezdését, az anyagi oldalával Semeniuc M. foglalkozik, ő pedig néhány hónapig nem volt Kolozsváron, nyugdíjas, megteheti. A többi kötet sem fog egyhamar megjelenni, például a foglalkozások 1900-, illetve 1910-ben projektre csak aprópénzt kaptunk, pontosabban arról is csak hírt.

A küldött írásban lévő kérdőjelekre: az 1895. évi mezőgazdasági összeírás oldalszáma kötetenként 405, illetve 607, a megjelent anyag közel 5 ezer oldalnyi, az előkészített anyag kb. 1000 oldal, a tervbe vett (és már munkálatok elindítva) kötetek ezernél több oldalt tennének ki.

Az itteni megjelentetésre ajánlanám az Erdélyi Múzeum, Korunk kiadványokat, sőt a helyi szociológusok kezdeményezte Erdélyi Társadalom (ET) folyóiratot is, már a második száma van készülőben. Bármelyikkel tárgyalhatok. Traiannak szóltam a román nyelvre való fordításáról és megjelentetéséről, jónak találja.

A korábbi levélben említett 1869-es cenzus adatainak átvételét megköszönjük, ez a népszámlálás is következett volna mindjárt a magyar publikálás után. Az adatok átvételét csak úgy képzeljük el, ha a szerzői-szerkesztői gárdába is fölveszünk.

[...]

Minden jót kívánok
Elemér

Köszönöm a gyors választ. Ezek szerint az ismertetést rendjén valónak találjátok. Itt-ott még simítgatok rajta.

- 1. A mezőgazdasági összeírás anyagát májusban megkaptam, az akkori kísérőleveledben foglalt infókat is felhasználtam. Ha rábólintasz, akkor ismertetőmben úgy szólok róla, mint ami már megjelent, hiszen remélhetőleg egy-két hónapon belül kijön.

- 2. Az általam kilencediknek jelzett népmozgalmi kötettel mi a helyzet? Májusban azt írtad, hogy azt is viszitek nyomdába, ezért tettem be. Ha tényleg nyomdakész, akkor benne hagyom a felsorolásban, zárójelben megjegyezve, hogy nyomás alatt, de kellenének a könyvészeti adatok (cím, kiadó, oldalszám). És kérek a mezőgazdaságihoz hasonló mintaoldalakat, hogy azért lássam, miről is van szó. De ha gondoljátok, kihagyom a listáról és a közeli tervek közé teszem.

- 3. Az utánközlés helyét rád bízom, amelyik fórumot jónak látod. Természetesen csak akkor és azt, amikor és ami a Statisztikai Szemlében megjelent, utalva, hogy átvételről van szó. (Ezekben érdemes lenne majd feltüntetni a korábbi részletes ismertetések erdélyi lapokban való megjelenésének helyét is.) Ugyanez áll az esetleges román megjelentetésre is (amit köszönök).

- 4. Örülök, hogy az 1869-es anyag ügyében is végre dűlőre jutottatok. Bár ezek szerint bekerült terveitek közé, az erre vonatkozó "javaslattételemet" azért benne hagynám az ismertetőben, ha nem bánjátok. Természetesen ajánlatom áll az általam végzett feldolgozás átadásáról (bár abból hiányoznak a ház, család, férfi-nő, és az örmény felekezetre vonatkozó adatok, meg a forrás szerinti helynevek, közig. beosztás), de mint jeleztem, Sebők Laci is hajlandónak mutatkozik a kötetük nyersanyagának átadására. Az lesz ugye, a teljesebb, tehát elsődlegesen azt érdemes felhasználni. De ha bármi miatt ez a tranzakció nem lenne lehetséges, akkor rám még mindig számíthattok.

Válaszodat várva barátsággal
Árpád

elnézést, hogy későn válaszolok, de csak tegnap este tudtam kicsit több időt szánni a tanulmányozódáshoz. Persze most sem eleget, mert nekem ez már magasiskola, meg kell emésztenem a dolgot. Úgyhogy a teljesítménnyel adekvát szakmai véleményt ne várj tőlem. Nagyon örülök, hogy végre vannak adatok, amikből dolgozni lehet, s annak különösen, hogy van, aki dolgozni tud belőlük. Ez hiányzott már nagyon régóta. Nagyon tetszik a demográfiai és szociológiai szemlélet ötvöződése, sőt, mondhatni szintézise, ami persze számomra már nem újdonság veled kapcsolatban. Még olvasgatni fogom írásodat (tanulok belőle), s ha olyan kérdésem akad, amire végképp nem találok magamtól választ (van egy-két apróság, amit egyelőre nem értek pontosan), akkor azt jelzem neked. Korrektúra vagy olvasószerkesztői szintű megjegyzésekkel nem terhellek, mert most nem ez van terítéken. Gratulálok és szívesen venném, ha továbbra is megtisztelnél bizalmaddal.

Üdvözlettel
Árpád

A KSH Levéltárában a II. József-féle népszámlálás erdélyi anyagának új kiadásán dolgozunk. A terv szerint három nyelvű mutató járul hozzá, azaz a korabeli helységnév mai német nyelvű nevét is feltüntetjük. Wagner, Wildner és persze a ti munkátok (a Kriterionnál megjelent 2003-as kiadás) alapján. A kérdésem a mai helyesírásra, pontosabban a ß / ss használatára vonatkozik. Úgy láttam, hogy a ti munkátokban ß csak kivételesen (ss után) fordul elő, tehát a weiß, groß típusú szavak esetében is a weiss, gross alakot használjátok. Igazíts el ennek az okáról, és adj tanácsot, hogy milyen megoldást válasszunk, mi az irányadó.

Köszönettel
Árpád

[...] a szótárunk második kiadásában is a német helységneveknél mind két alakkal lehet találkozni, attól függően, hogy az illető helységnév birodalmi vagy pedig erdélyi forrásmunkából származik. Az erdélyi német a német helységnévírásnál kerülte a ß használatát. Szerintem, addig amíg a német nyelvészek nem döntenek, nyugodtan használható a ss a ß rovására. Nem tudom, hogy kielégítő-e számodra válaszom. Szívesen állok rendelkezésedre a továbbiakban is. [...]
Megkaptam múlt pénteken a tiszteletpéldányaimat. Szeretnék számodra eljuttatni egy dedikált példányt, milyen módot javasolsz? A nagy szótáram teljes anyaga hónapok óta nyomásra készen áll, nem tudom miért kotolnak rajta Burusék, Csíkszeredában. Botár Emőke úgy ígérte, hogy november elején a marosvásárhelyi Könyvhéten ez a könyv is jelen lesz. Ha történik valami, a jövendőbeli két kötet körül, értesítelek. Hogyan lehetne hozzájutni a nagy munkád 6. kötetéhez?
Várom válaszod.

Barátsággal üdvözöl
Attila

Köszönöm a gyors válaszodat. Még annyit kérdek: a nagy szótáradban is hasonló módon jártál el, tehát ott is inkább az ss alakot használod?
Ne haragudj, hogy nem jelentkeztem, de rólad nagyjából tudtam, Nándi által. Az 5. és 6. kötetből természetesen azon melegében neked is küldtem példányokat, Nándin keresztül. Rajta követeld. A hibákat, amit találsz bennük, nézd el nekem. Egyébként megjelent még egy kötet a szerkesztésemben a KSH Levéltáránál (Nyárády R. Károly: Erdély népesedéstörténete), azt maga Jeney Zsuzsa szeretné hozzád eljuttatni. Erre sincs jobb ötletem, mint Nándi. A Kriterionnál megjelent kis szótárat megvettem, majd ha találkozunk, az orrod elé nyomom dedikálásra. De a nagy szótárat már nem biztos, hogy meg tudom reszkírozni (1,4 milliót kóstál), úgy hogy abból tényleg szívesen vennék tiszteletpéldányt. Két hete voltam Szeredában, akkor benéztem Burusékhoz, Emőke azt mondta, hogy a vásárhelyi könyvhétre nem hozták ki a kötetedet, mert ott a kommersz üzlet volt az első, de 2004 elején meglesz. Bízzunk benne.

Barátsággal
Árpád

Van egy nagy kérésem. Megjelent tavaly az egyetem kiadásában egy forrásmű: Consignatio statistico-topographico singulorum in Magno Principatu Transilvania... a címe (román megfelelőjével természetesen) és Bogdan Crăciun - Ioan Bolovan szerkesztette. Ez az 1829-1831. évi erdélyi összeírás újraközlése. Kérlek, szerezd meg nekem, vagy tudósíts, hogy lehet hozzájutni. Ha pénzbe kerül (már pedig nyilván), előlegezd meg nekem az árát. Kíváncsian várom a fejleményeket.

Baráti üdvözlettel
Árpád

köszönöm a programot, a meghívót és hogy gondoltatok rám. Igazán tartalmas összeállítás, kiváló előadókkal. Végül is nincs komolyabb akadálya, hogy éljek az alkalommal, de hát a dögség... Itthon molyolok az internetre felteendő anyaggal (kacérkodom vele, hogy az előszók táblamellékleteit is feltegyem, összesítve, ami ugye egy, a Nyárády-kötet táblaanyagához hasonló összeállítás lenne), most hétvégén is 48 órában nonstop az előszavakon dolgoztam. Most már, dacolva az idővel, megint ki akarok mozdulni a szabadba, és inkább Nagymarost választom, a nomád életmódot. Gondolom, előbb-utóbb kötet lesz a konferenciából, vagy ha nem (pedig megérdemelné), itt-ott tanulmány formájában találkozom majd az előadásokkal. Ebben segíthetnél is...

Minden kedves ismerőst szeretettel üdvözlök és még egyszer köszönöm. Továbbra is gondoljatok rám.
Árpád

Megkaptam leveled és írásodat, szinte egy időben azzal, hogy befejeztem az Erdély etnikai és felekezeti statisztikája hat kötetének világhálóra tételét (olyan-amilyen módon, nyilván tele hibával, mivel korábban nem gondoltam erre, úgy tudván, hogy a kiadó CD-t tervez), s már készültem, hogy értesítselek erről, s egyúttal megtudakoljam, hogy vagytok, mi van veletek.

Írásod elgondolkodtatott, különösen, mert ami a "világiasított" globalizált nyugati társadalmak (közelebbről: uralkodó politikai elitjeik) képmutató ideológiai köntösbe burkolt nyers gazdasági érdek- és "érték"-érvényesítési nyomulásának megítélését illeti, egy húron pendülünk. Cikked ennek a kérdéskörnek egy vetületét elemzi a hívő ember szemszögéből, engem, a "hit nélkül tévelygőt" is megragadóan. De persze a francia esetet nem tudom elvonatkoztatni a dolog egyéb vonatkozásaitól, ami további kérdéseket vet fel. Közelebbről: milyen esélyei, lehetőségei vannak különböző (esetleg gyökeresen eltérő) kultúrák integrálódásának idegen környezetben, netán együtt-, vagy legalább egymás mellett, "el"-élésének. De régi nóta ez, te tudod igazán, Erdélyből (sőt: Romániából) jővén. Az iszlám, az egy külön ügy, s azon a körön belül is (a szó szoros értelmében) dúl a harc. Nem tudom, abból a bel-békétlenségből mennyi tevődik át európai színtérre. Magyarán: a - nevezzem így - fundamentalisták és mérsékeltek közötti viadalban (Törökország, Irán, Afganisztán pl.) szimbolikus kérdés a hagyományos viselet, s ez mondjuk Franciaországban egyszersmind nem az iszlám militánsainak trójai falova-e? De mindezt csak azért írtam, hogy lásd, gondolataid további gondolatokat indítottak el bennem a francia esetet illetően. Amiről végső soron szólsz: azaz a laicitás hatalmi képviselőinek politikai viszonyulása a vallásos közösségekhez, fontos kérdésnek tartom, és e viszonyulás arroganciájának (aminek nálunk is vannak jelei) meg (el-)ítélésében egyetértek veled.

Árpád

Végre megjelent a Statisztikai Szemlében az ismertetés. A címet megváltoztatták, de ez, gondolom, nem baj. Jövő héten Tánczos jön Budapestre, vele küldök egy példányt a Statisztikai Szemléből, és néhány különlenyomatot.

Egyúttal tudatom, hogy az Erdély etnikai és felekezeti statisztikája 6 kötetét felraktam az internetre, a könyvtárunk honlapjára (www.kia.hu/konyvtar). PDF és MsWord6.0 formátumban. Nem teszem tűzbe a kezem, hogy nincsenek benne hibák, de ez is egy hasznosítási lehetőség. Add tovább, akit érdekel.

Barátsággal
Árpád

Tudok a konferenciáról, a program alapján én is nagyon tartalmasnak találtam. Hívtak - igaz három nappal a kezdés előtt, amit persze így is nagyon köszöntem -, végül is az időmtől el tudtam volna menni, de hát én annál lustább vagyok.

Ami a kérésedet illeti: természetesen szívesen küldöm a kért adatokat: a jelzett ismérveket kinyomtatom az adatbázisból egy szövegállományba, csak azt írd meg nekem, hogy az egyes adatelemeket milyen jellel válasszam el egymástól (;, *, #, $, akármi). Nálam elemi település szinten vannak az adatok felvéve, tehát város, municípium esetén vigyázat: a több helységből álló közigazgatási egység esetén összegezni kell az azt alkotó települések adatait.
Egyébként ettől függetlenül jelzem: az elmúlt héten feltettem a világhálóra, könyvtárunk honlapjára (www.kia.hu/konyvtar) az "Erdély etnikai és felekezeti statisztikája" hat kötetének teljes anyagát (MsWord6.0 és PDF állományban egyaránt). Ha valaki (pl. tanítvány) használni kívánja, így is hozzáférhet tehát, nem kell a nyomtatott eredeti után kajtatnia. Terjesszed, kérlek, a lehetőséget.

Várom válaszodat és annak megfelelően elkészítem s küldöm a kért anyagot.

Barátsággal
Árpád

Elkészítettem a kért állományokat, s csatoltan küldöm text szövegformátumban (a doc kiterjesztés ne tévesszen meg). Az első a helységenkénti adatokat tartalmazza. Minden adatsort @ jel vezet be. A helység román nevét követően már # jellel elválasztva sorakoznak az adatok: a helység magyar neve (ha nincs, helyette szóköz); a megye betűjele; a település fölé rendelt közigazgatási egység neve; minősítése (mun, oras, com); az 1992. évi lélekszám; majd a nemzetiségi megoszlás: román; magyar; német; egyéb összesen; zsidó; cigány; ukrán; szerb; szlovák; bolgár.

A másik állomány a közigazgatási egységek összesített adatait tartalmazza a fenti módon: a település román neve; magyar neve; a megye betűjele; a közigazgatási egység minősítése; lélekszám; nemzetiségi megoszlás.

Sajnos, az ISIS-sel nem tudom összegezni a helységenkénti adatokat (ehhez már programozói felkészültségre van szükség), de annak idején kézi munkával csináltam külön községi összesítésű rekordokat, ezért tudom szolgáltatni ezeket is.

Nem garantálom, hogy adatbázisom jelen állapota hibátlan. A menet közben észlelt hibákat valóban javítottam benne (mint Zabola példája is mutatja), erről egyébként külön hibajegyzéket helyeztem el a honlapon a nyomtatott kötetek használóinak. De időközben egyéb újabb adatokat vittem fel, átszerveztem egyes rekordokat stb. Úgyhogy az ördög nem alszik.

Remélem, használható, amit küldtem. A román karakterekkel lehet, hogy babrálnod kell. A ş, ţ, Ş, Ţ betűk az eredetiben s', t' stb. formában szerepelnek, WinWord-ben előzékenységből konvertáltam, de az átalakítás során, maradván a txt-formátumnál, a ţ helyett _ lett. De az nem perdöntő, biztos megoldod. Ha bármi egyéb gond akad, jelezzed, könnyen tudok újabb nyomtatást készíteni. Sok sikert.

Barátsággal
Árpád

Az Erdély etnikai és felekezeti statisztikája az, amit a 6 kötet magában foglal. A hatodik kötet egy összesített mutató, tele járulékos információkkal (közigazgatási hovatartozás évenként, településnév változatok stb.). E kötetekben tehát minden benne van (rendezett formában), amit a feldolgozás alapjául szolgáló adatbázisom tartalmaz. Nem tudom, milyen egyéb mutatókra gondol még? Szerintem is legfontosabb a helység szerinti kereshetőség (mai magyar és román név), s talán egyéb nem is kell, mert nem érdemes évekre széttördelni az idősorokat.
De igazából tanácstalan vagyok, mert nem ismerem a tervezett Erdélyi Magyar Adatbank koncepcióját, most ez volt hirtelen, ami eszembe jutott.

Üdvözlettel
Varga E. Árpád

P.s.:
Közben felhívtam Nándit, aki tájékoztatott, hogy egy komplex települési adatbázisról van szó, amibe a sok egyéb információ mellett beleintegrálják a köteteimben található adatokat is. Ez tehát megerősíti, amit a fentebbiekben írtam.

Ami a forrásaimat illeti, kizárólag - az 1869., 1977. és 1992. évek kivételével - publikált népszámlálási közleményeket dolgoztam fel. De a három kivételes év alapanyagai is kvázi nyomtatásra előkészített (kéziratos, vagy elektronikus formájú) összeállítások voltak.

Tegnapi levelemhez kiegészítésül hozzáfűzöm, hogy valamennyi, I. világháború utáni román népszámlálási közleményben (1930-tól máig) találhatóak örmény nemzetiségűekre, illetve anyanyelvűekre vonatkozó települési adatok, amiket eléggé el nem ítélhető módon nem építettem be köteteimbe. Igaz, az örmények száma egyre csökken (1930-ban egész Erdélyben örmény nemzetiségűek már csak 1159-en, örmény anyanyelvűek 241-en, 1992-ben pedig csupán 222-en, illetve 49-en voltak), de azért mondjuk pl. Szamosújvár vagy Erzsébetváros esetében illett volna nyomon követni a változást. Na de késő bánat, eb gondolat. Igaz, ez az időszak már kívül esik az Ön által vizsgálandó koron, de ha gondolja, egyes jelentős örmény lakta településeken kigyűjtöm a vonatkozó információkat (örmény nemzetiségűek, ill. anyanyelvűek száma) a nálam fénymásolatban meglévő népszámlálási forrásokból.

Ami a kolozsváriakat illeti: a Babeş-Bolyai Egyetem Szociológia Tanszékéről van szó, vezetője dr. Traian Rotariu, ő a Studia Censualia Transsilvanica c. népszámlálási forrás-sorozat koordinátora. (A sorozatot három recenzióban is imertettem, a világhálón szintén megtalálhatók.) Én egyik munkatársukkal, Mezei Elemérrel tartom a kapcsolatat.

Végül, de nem utolsó sorban. Felkeltette a figyelmemet a CD-ből küldött szemelvény. Szemlátomást egy nagy horderejű kéziratos munkáról van szó, amely - koncepciójában, s gondolom időben is - messze megelőzte az ilyen típusú későbbi munkálatokat, gondolok pl. Szabó M. Attila helységnévtárára, vagy a szerény személyem által készített összeállításra. Gyalay Mihály igazgatástörténeti helységnévlexikona és Ernst Wagner történeti helységnévtára is eszembe jutott róla. Szóval érdekelne, hogy miről is van szó: időben, térben mire terjed ki? Nem lehet tudni, hogy ki alkotta? Ki csinálta a CD-t? Hozzá lehet jutni valahogyan?

Ha egy közismert, közkézen forgó műről van szó (a CD-sítés akár ezt is jelezheti), akkor nagyon restellem, hogy elkerülte a figyelmemet. Akármikor is készült (ha a II. világháború előtt, akkor azért, ha utána, akkor pedig azért) tudománytörténeti szempontból is nagyon fontos munkának tűnik.

Szóval nagyon érdekel ez a dolog, kérem segítsen abban, hogy megismerjem, miről is van szó. Érdeklődésem jóhiszemű, a méltatlanul homályban maradt nagy elődök iránti alázatom bizonyítéka Nyárády R. Károly éleművének sajtó alá rendezése (az "Erdély népesedéstörténete" c. könyvről van szó).

Előre is köszönöm a segítségét.

Üdvözlettel
Varga E. Árpád

Mindenekelőtt: megnéztem az osztrák-magyar népszámlálási forrásokat. Ezek szerint településenként megadja

- az 1850. évi (Dávid Zoltán féle) az örmény nemzetiségűek;
- az 1857. évi (Dányi Dezső) az örmény katolikusok, illetve a nem egyesült örmények;
- az 1869. évi (kézirat a KSH Könyvtár Levéltárában) az örmény katolikusok, illetve az örmény keleti nem egyesült hívek;
- az 1890. évi (Helységnévtár) az örmény katolikusok és az örmény keletiek lélekszámát.

Az 1880. évi közlemény helységenkénti kötete nem tartalmaz vonatkozó adatot, ellenben a második kötet részletesebben közli a városok (köztük Szamosújvár) adatait, így az örmény anyanyelvűekét, valamint az örmény katolikusokét. (A megyénkénti kereszttáblázatok (pl. nyelvismeretre vonatkozók) szintén kiterjeszkednek az örmény anyanyelvűekre, ill. örmény katolikusokra.)

Az 1900. évi kötet egyes településeknél megjegyzésben utal az örmény anyanyelvűekre, az 1910. évi úgyszintén, továbbá az örmény katolikusokra is. (Az 1900. és az 1910. évi közlemény az örmény katolikusokat hozzászámította a római katolikusokhoz.)

Köszönöm, hogy utána járt a forrás-adatoknak. Megnéztem az interneten, több helyi honlapon hivatkoznak a CD-re, idéznek belőle. Több kiadása is van, az Arcanum beemelte a Székelyföld és Erdély c. összeállításába. Bőszen forgalmazzák. Most már végképp nagyon szégyellem, hogy - nemcsak kutatóként, de könyvtáros létemre is - nem tudtam erről az 1996 óta elektronikus formában létező kiadványról. Illett volna utalnom rá mind saját összeállításomban, mind pedig a Studia Censualia Transsilvanica sorozatot méltató ismertetőimben. Na, de mindegy. Egy okkal több, hogy én is megismerjem a szerzőjét, s a mű keletkezéstörténetét. Kíváncsian várom, mire jut ez ügyben.

Üdvözlettel
Varga E. Árpád

Nem tudom, hol írtam, és azt írtam-e, amit te olvastál. De tény, hogy végigkövettem, 1866-tól az ezerkilencszázkilencvenes évek elejéig a jelzett arányszámokat évenként Erdély területén. Tehát a trianoni határtól keletre eső terület egészén, az éppen érvényes közigazgatási beosztás által megrajzolt Erdély-határnak megfelelően. Ez 1930-ig (1925-ig?) azonos az 1918-ig érvényes határral; aztán lecsippentettek két Beszterce-Naszód megyei falut (kivétel 1940-1944), majd a tartományi rendszer létrehozásakor további településeket csatoltak el a Székelyföldtól, azután a megyésítéskor az Al-Duna menti településsor került Mehedinţ-hez. Másként nem is tudtam volna a számításokat elvégezni, miután az 1901-1918 közti időszak kivételével (lehet, hogy vannak, de) nem állnak rendelkezésünkre településsoros népmozgalmi adatok. Vagyis az évenként közölt megyei, tartományi értékeket összegeztem, s ez alapján számítottam ki az arányszámokat, ismétlem, a terület egészén. Ergo, az 1918 előtti adatsorok a trianoni és az ezeréves határok közötti területre vonatkoznak, ez egyébként a két háború között is egészen kis korrekcióval (ugye, '25-től vagy '30-tól Kosna és Radnalajosfalva a moldvai Câmpulung megyéhez került) ugyanaz. De ha te megyénkénti adatsorokat kérsz az 1925 utáni román közigazgatási beosztás szerint (mert így is lehet érteni a kérésedet), olyant nem tudok produkálni.

Megküldöm tehát csatoltan az éves arányszámokat Erdélyre (a Romániához került egykori magyarországi területekre, tararam...) vonatkozóan 1869-1918 között. Az alapadatokhoz úgy jutottam, hogy a határ által érintett megyék statisztikai évkönyvekben közzétett értékeiből levontam a Magyarországon maradt területrészek községi adataiból összegzett értékeket. 1901-1918 között a KSH Levéltárában őrzött községenkénti népmozgalmi összesítőkből dolgoztam (tehát 1901-1910 között nem a népmozgalmi kötetből, de az eredmény nyilván ugyanaz), 1900 előtt a KSH által a hatvanas években közreadott idősorokból. Ez utóbbiakat Magyarország mai területére vonatkozóan közölték, tehát Máramaros, Ugocsa, Temes és Torontál hiányoznak, így esetükben becslésre kellett hagyatkoznom. Mindezt lényegében (a források pontos megjelölésével) leírtam az 1869-1918 közötti időszakra vonatkozó tanulmányomban.

Az előbbiekből következően 1869-1900 között (ha csak kis részben is) becslésnek tekintendők az adatok - úgy fogalmaztam jelzett tanulmányomban, hogy "számított értékekről" van szó -, ezért az arányszámokat kurziváltam.

1911-1918 között a születések, halálozások pontos száma a leszámítandó községi adatok ismeretén alapuló tényleges érték, ekkor azonban a viszonyszám kiszámításához szükséges évközepi népességszám a becsült adat, ezért a jelzőszámok megintcsak dőlt betűsek. Lényegében véve persze, különösen egy tizedesre kerekítve, nem állnak messze a valóságostól.

Egyébként egy korabeli román statisztikus - most így fejből nem tudom, azt hiszem, nem Mănuila - talán egy német nyelvű tanulmányban szintén közölt a jelzett időszakra évenkénti arányszámokat, de gyanítom, az enyém pontosabb.

A tanulmánykötetet még nem kaptam meg Nánditól, és az általatok tervezett kötetből sem nagyon küldött át anyagot.

Még csak annyit: olvastam rövidke írásodat a Szabadságban a romániai magyarság népességfogyásának összetevőiről. Gratulálok, higgadtan, lényegre törően, és a nagyközönségnek érthetően foglaltad össze az alapvető információkat, ami tudható és azt is, ami - igazán - nem. Ilyen meggondoltan csak nagyon széles és mély ismeretek birtokában lévő ember tud megnyilvánulni. Csak tovább erősödött meggyőződésem, hogy alighanem te vagy a leginkább autentikus szakember az erdélyi magyarság időszerű, átfogó demográfiai kérdéseiben. Jó lenne, ha munkálkodásodban továbbra is helyet kapna ez a terület.

Üdvözlettel
Árpád

Köszönöm a címet, telefonszámot. Felveszem majd Miski Györggyel a kapcsolatot. A CD-ket is - ha önnek nincsenek - megpróbálom majd tőle kölcsönkérni, bár igazából illene felkészülnöm, mielőtt jelentkezem nála. De hát a két verzió (a korábbi és az újabb) legalább 8-9 ezres invesztíció együtt. Majd meglátom.

Ami az adatbázis-ügyet illeti, itt is fenyeget a párhuzamosságok veszélye, tehát érdemes tájékozódni, mielőtt bárki belevág. Tudomásom szerint pl. az MTA Kisebbségkutató Intézete tervez - népszámlálási információkat is magában foglaló - Kárpát-medencei adattárat adatbázis formájában. Erdélyt illetően a Transindex akar valami ilyesfélét. Bárdi Nándor ez ügyben biztos többet tud mondani.

Egyébként amit én könyv-alakban megjelentettem, azt adatbázisból nyomtatattam ki és szerkesztettem meg. Persze az én adatbázisom elég extrém, ugyanis nem táblázatkezelőben, hanem kifejezetten könyvtári, elsősorban szöveges információk tárolására alkalmas adatbázis-kezelőben (MicroISIS) dolgoztam. Elsősorban a keresésre van kihegyezve, matematikai műveleteket csak korlátozottan végez, ilyen irányú készségeinek kiterjesztése már programozói felkészültséget kíván. Igaz, ami egyszer gépbe került, azt kisebb-nagyobb fáradsággal bármibe át lehet konvertálni, de én elég jól el vagyok ezzel is.

Üdvözlettel
Varga E. Árpád

Köszönettel megkaptam válaszát. Időközben tudomást szereztem egy CD-n kiadott feldolgozásról, ami hasonló jellegű, mint amit elhelyezni terveznek a világhálón. Miski György: Erdélyi demográfiai és statisztikai adattáráról van szó és az Arcanum által kiadott Székelyföld és Erdély c. CD-n található (DVD-n is létezik). (Az összeállítás egyébként Orbán Balázs köteteit is tartalmazza.) A CD-n negyedik anyagként található:

"Miski György: Erdély - demográfiai és statisztikai adattár (Erdély és Partium). Ez a munka összesen 4132 települést, két nagy csoportra osztva regiszter rendszerben mutat be. Az egyes települések leírása azok földrajzi elhelyezkedésének, domborzati, vízrajzi jellemzőinek, a szomszédos településektől mért távolságának (országúton és légvonalban), névváltozásainak (az első okleveles említéstől kezdve) ismertetésével kezdődik. A statisztikával foglalkozó részben (Erdély és az Erdélyen kívüli - volt magyar - területek felosztása és nemzetiségi összetétele 1992-ben cím alatt) elsősorban az anyanyelvi, nemzetiségi és vallási megoszlás kerül bemutatásra."

Még nem járt a kezemben, csak egy mintaszócikket kaptam mutatóba, azt idemásolom:

[...]

Szóval, nem árt, ha tudnak róla.

Üdvözlettel
Árpád

Másfél hete gyűrkőzöm írásoddal. Napi elfoglaltságaim és időbeosztásom nem engedik, hogy a tanulmányodhoz méltó és kellő alapossággal reflektáljak. Különösen az alapozó passzusok voltak tanulságosak és meggyőzőek számomra. Írásod annyira szuverén és minden ízében végiggondolt, hogy érdemben - az előbbiek miatt - nem kísérlem meg kifejteni esetleges kérdőjeleimet. A matematikai statisztikához meg végképp nem konyítok, a vonatkozó részekhez hozzá sem tudok szólni. Mindenesetre egy olyan módszeresen kidolgozott hipotézisról van szó, amely hivatkozási és viszonyítási pont - és akár vitaalap - lehet az elkövetkezőkben. Csak egy általános hiányérzet. Nem tudom, miféle kötetbe kerül az írásod. Tudomásom van egy, a 2002. évi népszámlálás eredményeit (és a megelőző tíz év demográfiai folyamatait) elemző összeállításról, elvileg ebbe illik. Ha így lenne, akkor viszont nagyon hiányoznak a friss adatok tanulságai. Persze, az már egy másik (kontroll)tanulmány tárgya is lehet, úgyhogy van feladatod a közeljövőre.

Tehát ismétlem: a lényeget érintő hozzászólást most ne várj tőlem szellemi restségem (és részben illetéktelenségem) miatt. De bizonyságul, hogy azért foglalkoztam az anyaggal, néhány megjegyzést fűzök - csak szúrópróbaszerűen - vélt számszaki, illetve szépséghibákkal kapcsolatban, vagy egyszerűen csak tájékoztatásul.

Nem oldalszámra hivatkozom, mert a nyomtatáshoz áttördeltem a tanulmányt.

A 2. jegyzetet a helyedben elhagynám. A népmozgalom kifejezés a népesedési folyamatok összességét felölelő gyűjtőfogalom, ezen belül különböztetjük meg a természetes népmozgalmat (születés, halálozás, házasodás és válás) és a vándormozgalmakat (régebben mechanikus népmozgalomnak is nevezték). A vándormozgalom is lehet belső vagy külső; a kivándorlás ez utóbbi kategóriába tartozik.

A 7. ábra elé írottakhoz. A Beszterce-Naszód megyei magas érték magyarázata egy rendhagyó eset: Óradna község (Radnaborberek faluval). Itt a 779 magyar nemzetiségűvel szemben csak 168 a magyar anyanyelvűek száma. A két érték különbözete 611, ez közelítően jelzi a nem magyar - túlnyomóan nyilván román - nyelvű magyar nemzetiségűek számát. Óradna község magyar nemzetiségű lakói nélkül számítva a megye községeiben összeírt magyar nemzetiségű népesség 11.672 fő, közülük román anyanyelvű - az Óradnán vélelmezett mintegy 600-at leszámítva - 300-310, ami már csak 2,6%, igazodva a 7. ábra grafikonjának enyhén emelkedő görbéjéhez. (Az óradnai jelenség értelmezéséhez ld. Szabó Csaba riportját a Szabadság 2002. szeptember 26-i számában.)

A 29. és 30. jegyzet közti bekezdéshez. Itt azt írod, hogy a 22.759 csonka családban magyar a családfő. Ez igaz, de csak a községekre számítva. Az összes népességben (városi és falusi együtt) ez a szám 60.728. Ugyanitt zárójelben megjegyzed, hogy a népszámlálási kimutatás a csonka családokban a családfőket nem választja szét nemek szerint. Ez csak az egyéb helyzetűek esetében igaz, ott valóban nem tudjuk, férfi vagy nő a családfő. (Bár hozzávetőleg erre is következtetni lehet, miután az összes csonka családra megadják ezeket a számokat.) De: ahol a gyermek(ek) nemzetisége az apáéval azonos, ott férfi a családfő, ahol az anyáéval, ott nő. Én legalábbis így értelmezem. A bekezdés végén egy gyermeknevelő családra átlagosan két gyermeket számítasz. Az országos átlag 1,92, és nem hiszem, hogy a magyar párú családok esetében ennél magasabb lenne, inkább alacsonyabb. (Vö. a Magyar Kisebbségben megjelent változatról Kiss Tamáshoz írott levelemmel, amit annak idején hozzád is eljuttattam.)

A 42. sz. jegyzet után azt írod, hogy sohasem voltak Erdélyben akkora arányban vegyes házasságok, mint a 80-as évek vége óta, s még lentebb, hogy ebben az időszakban kezdett rohamosan emelkedni a magyarok körében a vegyes házasságok aránya. Azért kíváncsi lennék arra, hogy milyenek az 1992 előtti adatok. (Nem tudom, Horváth István hivatkozik-e ilyenekre?) Korábbról csak egy esetben, 1965-ben publikáltak ilyen számokat. Akkor a magyar férjek 13,5 százaléka és a magyar feleségek 17,5 százaléka lépett vegyes házasságra. Az 1992-2002-es évek átlagában ez mindkét nem esetében 18 százalék körüli érték (a férfiaknál az évtized során emelkedik, a nőknél stagnál). Tehát a magyar férfiak esetében valóban van egy 5 százalékpont körüli növekedés bő három évtized távlatában, a nőknél azonban a vegyes házasodás aránya alig nőtt. (Persze, szigorúan csak a rendelkezésre álló adatok szerint.)

Ugyanebben a bekezdésben az 1984. évi házasságkötések statisztikáját idézed. Miért pont ezt az évet?

Ideírom az 1992. évi házassági statisztikából a vonatkozó adatokat. A felek életkora: a nők 31,0%-a 20 év alatti, 48,0%-a 20-24 év közötti (ez együtt 79%), a férfiak 56,6%-a 20-24 év közötti, 20,6%-a 25-29 év közötti (együtt 77,2%). Az összes házasság 22,6%-át 20-24 éves férfiak kötötték 20 év alatti, 31,3%-át pedig 20-24 közötti nőkkel, 11,6%át pedig 25-29 év közötti férfiak 20-24 éves nőkkel.

Sem az általad, sem az általam idézett adatokból nem következik az az állítás, hogy az 1992-ben 20-24 éves korcsoportba tartozó lányokat a 25-29 éves korcsoportba tartozó fiúknak kellett volna feleségül venniük. 1984-ben a 25-29 éves korcsoportba tartozó fiúk 44,2%-a (1992-ben 56,4%-a) választott 20-24 éves feleséget (mégpedig 1984-ben a 20-24 éves feleségek 37,5%-át, 1992-ben 24,2%-át). Ugyanakkor 1984-ben az összes házasságoknak csupán 19,5 %-a került ki a 20-24 évesek korosztályából (vagyis mindkét fél ugyanahhoz a korcsoporthoz tartozik), 1992-ben viszont 31,3%-a.

Innen nézve közömbös a 25-29 éves férfiak és 20-24 éves nők száma közti összefüggés, amely egyébként a románoknál a magyarokéhoz hasonló (sőt egy kicsivel még rosszabb is): esetükben egy (25-29 éves korcsoportba tartozó) férfira 1,6 (20-24 éves korcsoportba tartozó) nő jut.

Ezzel búcsúzom is. Gratulálok és további jó munkát kívánok.

Árpád

Szilágyi Sanyi megküldte kitűnő írását, hátha lenne valami hozzáfűzni valóm. Elfoglaltságaim, a témában való járatlanságom és általános felkészületlenségem miatt nem nagyon tudtam érdemben megfelelni kérésének, szúrópróbaszerűen azért tettem néhány apró észrevételt. De nem is ez az érdekes, hanem hogy így megint belém hasított: immár két és fél évvel túl vagyunk a népszámláláson, s még alig ismerek valamit a végleges anyagból. (Na, igaz, hogy Sebők Laci megosztotta velem a községi összesítésű etnikai-anyanyelvi-vallási sorokat.) Azért legutóbb ilyen idő tájt már legalább az első kötet a kezemben volt. Mivel én más oldalról - a népmozgalom összetevőiből kiindulva - közelítek a kérdéshez, mint Sanyi (félreértés ne essék, mindkét szemléletmódnak megvan a létjogosultsága, sőt feltételezik egymást), bizonyos kérdések felvetéséhez, kontrollanyagként nagyon hiányoznak már az adatok (pl. a születési és lakhely közötti összefüggések a megyeközi vándormozgalomhoz, az anyanyelvi - nemzetiségi - felekezeti átfedések, a vegyes házasságok népszámlálási statisztikájáról nem is beszélve stb.). Úgyhogy ez apropót kínált, hogy megint érdeklődjek, mi a helyzet az adatok frontján? Persze nem állítom, hogy most ezzel akarom az éjt nappallá tenni - amúgy is benne vagyok az 1785-ös népszámlálás kurkászásában, s nagy szorgalmi feladatom még az 1900/1910-1918. évi népmozgalom községi összesítőinek feldolgozása -, de azért mégis; minél később jutok a friss adatokhoz, annál később tudok ezekkel is foglalkozni. Persze kérésem merőben magánjellegű és öncélú - most már, Sanyi anyagával (meg nem) bírkózván úgy látom, tervezett kötetetek lektorálását sem igen tudom vállalni (nem is értem, hogy mehettem ebbe bele, hiszen ahhoz legalább annyit kell tudjak a tárgyról, mint ti, már pedig ez kétszeresen sem adott) -, de azért reménylem, hogy ez a ti szuperszónikus világotok bízik még az öreg motorosban, hátha hosszú távú befektetésként megéri az infók megosztása vele.

Na de száz szónak is egy a vége, ha idődbe belefér, várok egy rövidke híradást, mi van, mi várható a népszámlálási közleményekből (netán valami küldeményben is reménykedem).
Kérdésem még: a múlt év végen megcsíptem Nándinak - számotokra (Jakabffy Alapítvány könyvtára) - egy jó adag XIX/XX. századfordulós statisztikai anyagot. Eljutott hozzátok?

Barátsággal
Árpád

Tegnap eszembe jutott valami kapcsán, hogy volt még egy dolog, amit szóvá akartam tenni, de valahogy kimaradt rövid levelemből. A 19. jegyzet utáni bekezdésben írod, hogy két népszámlálás között folyamatosan kapni adatokat arról, "hány magyar nőnek született gyereke". Ezt tisztázni kéne, vagyis hogy a népmozgalmi nyilvántartás az anya nemzetiségét tartja-e számon, vagy pedig a gyermekét. Könnyen lehet, hogy az utóbbiról van szó, vagyis, hogy a szülők milyen nemzetiségűnek deklarálják az újszülöttet. Tény persze, hogy a hatvanas évekből származó egyetlen ilyen jellegű publikáció a szülők nemzetiségét vette alapul, s ennek megfelelően két adatsort is közölt: élveszületett gyermekek számát egyszer az anya, illetőleg külön az apa nemzetisége szerint. De ma is ez a gyakorlat? Kérdezd meg attól, akitől az adatokat kaptad.

Árpád

Szarka László megbízásából jelentkezem, hogy ez elkövetkezőkben átadjak a mai Erdély területére vonatkozóan az 1910, 1930, 1941 és 1966. évekből népszámlálási adatsorokat. DOS-os alapú MicroISIS adatbázisból nyomtattam egy próba txt-állományt az 1910. évből (a doc kiterjesztés ne tévessze meg), amely soronként egy-egy település anyanyelvi adatait tartalmazza. Minden sort @ jel vezet be, az adatelemeket pedig # választja el egymástól. Az adattartalom sorrendben. A) település-azonosító (ez az illető rekord MFN-száma az adatbázisomban; ezt gondolomra iktattam be, hátha szükség lesz rá, mivel különböző években nem egyforma a településszám, s a településnevek sem feltétlenül egyediek, különösen a románok). B) A település román neve (ha nincs, helyette szóköz). C) A település magyar neve (ha nincs, helyette szóköz). Ezt követően az 1992. évi közigazgatási hovatartozás: D) a megye betűjele, E) a fölérendelt alsófokú közigazgatási egység neve, F) a fölérendelt közigazgatási egység minősítése (mun = megyei város, oras = város, com = község). Ezután következnek G) az összes lélekszám, majd az anyanyelvi adatok: H) román, I) magyar, J) német K) egyéb összesen, az egyében belül L) jiddis, M) cigány, N) ukrán, O) szerb, P) szlovák, R) bolgár.
Ez a szerkezet valamennyi évben ugyanilyen lenne (nemzetiségre vonatkozó adatok esetében a jiddis helyett zsidó értendő). 1910-ben a jiddis, a cigány és a bolgár, 1941-ben Észak-Erdélyben a bolgár, Dél-Erdélyben pedig az összes egyéb részletezett rovat hiányzik a népszámlálási közleményből. A mellékelt nyomtatásban e rovatokban is 0 érték szerepel, bár alighanem helyénvalóbb lenne üresen hagyni, vagy valamilyen egyéb jellel megkülönböztetni a rovat hiányát. De lehet, hogy egy erre vonatkozó megjegyzés is megteszi. (Hozzáteszem, 1910-ben egyes településeknél a cigányok, illetve a bolgárok száma a népszámlálási kötetben a településhez fűzött megjegyzések alapján megadható lett volna, de mivel ez csak részleges közlés lenne, inkább kihagyásuk mellett döntöttem.)

Szóval, csatoltan küldöm a jelzett nyomtatott állományt, s ez alapján megbeszélhetjük a továbbiakat. Megadom munkahelyi telefonomat is, hátha élőszóban egyszerűbb.

Üdvözlettel
Ernszt Árpád

Látom, felkerült a Transindexre az Erdély etnikai és felekezeti statisztikája alapján készült adatbázis. Gratulálok. Bár még döcögős az ügy és első ránézésre néhány dolgot nem értek, nem merültem el benne tüzetesebben, gondolom, még csiszolódik. Így is nagyon nagy dolog. De azt nem állom meg, hogy szóvá ne tegyem, szerintem helytelen a megyék mellett megadott településszám. Nyilván a községi, városi összesítőket is beleszámították, azért jött ki az összesen 7151. Valójában - erre a hatodik, helységnévtári kötet bevezetőjében utalok - a feldolgozott települések, vagy -részek összes száma csupán 6177. De ebbe beleértendők azok is, melyek önállósága az idők során megszűnt, valamint amelyek Lenknél vagy Fényes Eleknél feltűnnek, de népszámlálási adat később nincs róluk. Azon helységek száma, melyek akárcsak egy népszámlálási kötetben önállóan szerepelnek, már csupán 6045 (közülük az 1992-ben önállóan létezetteké 5318.) Ha ehhez hozzávesszük a föléjük rendelt közigazgatási egységek (municípium, város, község) számát, melyek adatai összesítve vannak, akkor valóban a Transindexéhez hasonló szám jön ki (nekem másfél tucattal több: 7159), de szerintem fölösleges a helységek számát a föléjük rendelt közigazgatási egységekével szaporítani, vagy ha mégis szükségesnek látják statisztikai szempontból, akkor a különbségtételt nyilvánvalóvá kell tenni a használó előtt, mert így félreérthető.
Nálam egyébként a következő a fenti számok megoszlása (nem teszem le a főeskűt, hogy így helyes, de kontrollnak használható):

[...]

Üdvözlettel
Varga E. Árpád

Az adatbázissal való első találkozás óta néhány észlelt probléma megoldódott. Azért - nem módszeresen, csak hevenyészve - egy-két észrevétel.

A legelső: korábban a Transindex honlapjáról (az újdonságok közt) megtaláltam az adatbázist, onnan nyilván lekerült, másutt viszont most nem lelem.
Ami lényegesebb: ha a keresés során egy megyére vagyok általában kíváncsi, vagy a megyénkénti lebontás oldalon megnyitom a település opciót, akkor az eredményt csak kb. másfél-két oldalnyira tudom lefelé görgetni, valahol a városok vége felé ledermed az ablak. Pedig gondolom, az az elv, hogy az egész településszerkezeten végig lehessen futni. Van, amikor az oldal megnyitása helyett hibaüzenet jelenik meg. Más: az ún. "névváltozatok" link, úgy látom, a Helységnévtár szócikkeit reprodukálja. Korábban, egyes településeknél csak a szócikk egy része (az ötvenes évektől) jelent meg. Most már - szúrópróbaszerűen - ilyent nem találtam, ezek szerint ez rendbejött. Gond viszont, hogy a kötetben használt jelek (beolvadás, különválás, korábbi valahová tartozás) helyett egységesen ? jelenik meg. Általában nem kap a használó eligazítást a "névváltozatok" tartalmának értelmezéséhez. Bizonyos fokig persze értelemszerű és gyors tájékozódáshoz elégséges az első rápillantás, de érdemes lenne a 6. (Mutató) kötet bevezetőjét is letölthetően feltenni azok kedvéért, akik el szeretnének ebben mélyedni. (Nem szólva arról, hogy az tartalmazza a szócikk tartalmának leírását, a rövidítések jegyzékét stb.)

Kevésbé lényeges, inkább ízlés dolga: jó lenne, ha a "keresés településre" és "keresés névváltozatokra" ablak is egyaránt felkínálná a lehetséges nevek listáját (ugyanúgy, mint a keresés megyére), hogy abból választhasson az illető. Különös tekintettel a speciális román ékezetekre, mert azt laikus, pláne külhoni aligha tudja produkálni a beíráskor. Vagy legalábbis ez utóbbiaknál is a ş, ţ, ă, â stb. karaktereket le kéne "butítani" s, t, a stb.-re, mint a magyar neveknél, ahol kereséskor nem szükséges különbséget tenni az ékezetes és ékezet nélküli karakterek között.
Ennyit úgy hirtelenjében.

Ja, és a településszámokat ne az én levelem, hanem a saját adatbázisuk alapján adják meg, mert mindig az adott rendszer a mérvadó. Én csak támpontot kínáltam a tüzetes ellenőrzéshez, de nem állítom, hogy nem csúszhatott hiba hirtelen készített statisztikámba. A lényeg (és úgy látom, ebben az elvben egyetértünk), hogy a településtömeg nagyságrendje reálisabbá válik a kettős beszámítás kiiktatásával.

Köszönettel és üdvözlettel
Varga E. Árpád

Öccse elvitte a köteteket. Mellékeltem hozzá egy hibajavítást is, mert bizony, néhány akad az öt kötetben. Utána jutott eszembe, hogy adhattam volna abból a könyvből is, ami Püskinél jelent meg 1998-ban, és témába vágó írásaimat tartalmazta. Egyébként szinte teljes munkásságom fent van a világhálón a www.kia.hu/konyvtar c. honlapon, a "Tanulmányok a jelenkori Erdély népesedéstörténetéből" link alatt. Ha az előbb jelzett könyv érdekli, alkalomadtán azt is eljuttatom Önhöz.

Üdvözlettel
Ernszt Árpád

Azóta ránéztem egy-kétszer az adatbázisra, az alap-hiányérzeteim megszűntek. A községek is gördíthetőek (talán korábban nem vettem észre azt a kis tovább-feliratot).
Ami a plébános úr levelét illeti; azért az örmények - igaz eldugva - szerepelnek a statisztikában, de tény, hogy nem teljes körűen, csak a számosabb közösséggel bíró települések adatai. Ráadásul csak a felekezeti részt építettem következetesen, az anyanyelvi/nemzetiségi adatsorokban a román statisztikáról egyszerűen megfeledkeztem. Bűnös trehányság.

De mindettől függetlenül: pontosan az ilyen kis számú közösségeknél kiemelten fontos az önregisztráció, úgyhogy az egyházi nyilvántartás közkinccsé tétele szerencsés lenne szerintem is.

Üdvözlettel
Varga E. Árpád

Köszönöm az értesítést a könyvbemutatóról. Örülök, hogy - úgy tűnik - végre rendeződött a könyv sorsa, és a szélesebb érdeklődői kör is hozzájuthat.
Egyúttal tudatom, hogy én is már jó pár hete megkaptam a nekem szánt példányt, amit ezúton még egyszer nagyon köszönök. Ha fizikailag nem is, de lélekben ott leszek a holnap esti rendezvényen.

Szeretettel
Árpád

Nekem nincs meg a teljes romániai adatsor. Sebők Lászlót ajánlom (a szakmából biztos ismeri), biztos odaadja fájlban, onnan ki lehet nyomtatni

Üdvözlettel
Ernszt Árpád

Sajnálom, hogy nem sikerült megkapni az anyagot. Még próbálok máshol tiszteletkört futni. Az erdélyi kötetek így egybe már nem tudom, hogy megvehetők-e. De nem is érdemes költeni; a teljes anyagot WinWord6 és PDF formátumban feltettem könyvtárunk honlapjára: www.kia.hu/konyvtar - a Tanulmányok a jelenkori Erdély népesedéstörténetéből link alatt. Letölthetők, a Word-ot ajánlom, mert abba bele lehet nyúlni.

Üdvözlettel
Ernszt Árpád

Kiss Lajos a Földrajzi nevek etimológiai szótárában azt írja: hogy Lukafalva (és nem Ilencfalva, az románul Ilieni, ámbátor összenőtt Lukafalvával, sőt 1941-44 között bele is olvasztották, innen a Lukailencfalva név, de aztán újra önállósult), szóval "1952-ben az 1514. évi magyarországi parasztháború vezetőjének, a székely származású Dózsa Györgynek emlékezetére a Lukafalva nevet a m. Dózsa György, rom. Gheorghe Doja névvel cserélték fel. Dózsa György nevének korabeli előfordulására l.: 1507: 'Agilem Georgium dosa Siculum de Makfalwa in Sede Maros'." Dózsa dálnoki születésű, tehát (Érmindszent = Ady Endre, Bencenc= Aurel Vlaicu mintájára) érthetőbb lett volna e háromszéki települést elnevezni róla, de hát például miért lett Priszlopból Liviu Rebreanu, jóllehet a román író Felsőilosván született?
Szóval nem tudok válaszolni kérdésére, hacsak azt nem, amit Vofkori László ír a Székelyföld útikönyvében: "Dózsa György családja Marosszékről származott, Lukafalvához azonban különösebb köze nem volt".

Üdvözlettel
Ernszt Árpád

Felkért egy dél-amerikai ismerősöm, aki már sajnos nem tud Magyarul, hogy találjak valami nyomát a nagyapja családjának ...
Létezik?

George Roberts Ermioni, GREECE

Sajnos, nem tudok segíteni, ilyen mélységű kutatással nem foglalkozom. Erdélyi helytörténészekkel kellene felvenni a kapcsolatot. Esetleg kérjen segítséget Bárdi Nándortól, nagyon kiterjedt ismeretségi köre van erdélyi kutatók közt, hátha tud valakit ajánlani.

Üdvözlettel
Ernszt Árpád (Varga E. Árpád)

Sajnos, nem tudok segíteni. Úgy tudom, hogy már a Teleki Alapítványnál sincs példány. (Esetleg kérdezze meg Bárdi Nándort, aki az alapítványnál dolgozik.) Javaslom még, hogy nézegesse magyarországi internetes antikváriumok honlapjait, hátha valahol felbukkan: www... bookline.hu, regikonyvek.hu, antikva.hu, antikvarium.hu; ez utóbbi címen például most történetesen az első kötet kapható.
Áthidaló megoldásként: feltettem az internetre az összes kötet, így a második teljes anyagát (az időközben felfedezett hibák javításával) pdf, illetve MsWord.6 formában egyaránt. Ha van számítógépe, akkor azért ezeket majdnem könyvkent tudja használni, ráadásul tetszőleges szövegeket ki is tud emelni belőlük. A cím, ahonnan letölthetö:
www.kia.hu/konyvtar/erdely/vallas.htm.

Üdvözlettel
Varga E. Árpád

Ne várja, hogy kérdéseire kimerítő, érdemi választ adjak; mára kitűnő, felkészült fiatal szakemberi gárda nevelődött ki Erdélyben (Kiss Tamást emelném ki közülük), akiknek a témába vágó publikációi (java részük hozzáférhető a Transindex kutatói oldalán) eligazítást nyújtanak. Jómagam korábbi időszakok forrásainak feltárásával foglalkozom. Néhány reflexió mindenesetre:

- Ami a városok népességfogyását (illetve a lehetséges magyarázatokat) illeti. Már az 1992-es népszámlálás is inkább stagnálást rögzített az előző népszámláláshoz, illetőleg visszaesést a prognosztizált (továbbszámított) adatokhoz képest. Azt tehát nem állítanám, hogy az akkori népszámlálás nagyobbnak akarta láttatni a városok lélekszámát a valóságosnál. Azóta pedig az egész ország lakossága több mint egy millióval fogyott, és ez a fogyás lényegében a városokra jutott. Ebben része van az elvándorlásnak (nemcsak külföldre, hanem országon belül máshová is), és amit nem említett, a természetes fogyásnak. Ez utóbbi pl. Arad esetében biztos, hogy jelentős. A példának felhozott városok éppen a szocialista iparosítás konjunktúrájának ékes példái (Déva mint új igazgatási központ futott fel), tehát a termelés leépülése magyarázatot adhat a frissebben bevándoroltak továbbállására, vagy visszahúzódására korábbi lakhelyükre.

Az említett városok nem tartoznak az általam - amúgy sem sűrűn - látogatott helyek közé, így arculatuk változásáról nem tudok nyilatkozni. Dehát gondoljon bele: Budapest lélekszáma közel 300 ezerrel csökkent tíz év alatt (ez arányában hasonló az említettekéhez), s mi látszik ebből?

- Csángókérdés. Ez külön ügy a népszámlálások problémakörén belül. Ha olvasta idevágó passzusaimat, emlékezhet rá, hogy tíz évvel ezelőtt is utaltam arra, az adatok "helyi" értéke eltérő, tehát a moldvai számokra hivatkozva nem lehet az erdélyiek megbízhatóságát kétségbe vonni. A csángó-magyar identitás bonyolult probléma; ha már személyesen nem ismerjük az életet, amit élnek, a leghivatottabb hír-adók érzékeny beszámolóira kell hagyatkozni. Ajánlom figyelmébe pl. Tánczos Vilmos vagy Halász Péter vonatkozó munkásságát.

- A pünkösdista egyike az Amerikából származó, s immár több mint egy évszázados múltra visszatekintő neoprotestáns vallási csoportosulásoknak.

- Ki tudja, mi várható 2012-ben? Ez ügyben is azt ajánlom, figyeljen a fiatal erdélyi szakírókra (Kiss Tamás mellett Horváth Istvánra, aki a migrációs ügyekbe ásta bele magát), vannak, lesznek prognózisaik is.

- Ami Szerbiát illeti: már nem csak az a baj, ha lecsalnak az adatokból, hanem az is, ha hozzájuk csalnak? Ez ugyanannak a paranoiának a színe és visszája. De komolyra fordítva a szót: ez ügyben végképp nem vagyok illetékes. Kérdezze meg esetleg Sebők Lászlót, a Teleki Alapítvány munkatársát.

Üdvözlettel
Varga E. Árpád

Örülök a jelentkezésednek, gyakran gondolok rátok. Izgalmas dolognak látszik a konferencia, biztos nagyon érdekes lesz. Megtisztel, hogy hívtok (remélem, nem előadni, az eszetekbe se jusson), bár nem vagyok konferencia-járó, noha tudom, hogy ez igen termékeny módja a szakmai kapcsolattartásnak. Ráadásul nem tudok nyelveket, úgyhogy ez esetben az érdemi kommunikáció kizárt. Ezzel együtt azért kíváncsi vagyok, mert nagyon fontos eseménynek ígérkezik, hiszen nem túl gyakran rendeznek hasonlókat. Várom az elkészült köteteket, s egyúttal gratulálok ezekhez is.

Felkerültem a Transindex kutatói vendégoldalara, a Studia-sorozatrol írottak ott is olvashatók.

Magamról annyit, hogy két hosszú távú forrásfeldolgozással foglalkozom.
Az egyik az 1911-1918 közötti népmozgalmi adatok gépre vitele. Ez lényegeben az 1901-1910 közötti anyag folytatása a KSH Levéltárában őrzött községi összesítőkről. Azzal a kiegeszitéssel, hogy felviszem a magyar anyanyelvűekre vonatkozó főeredményeket is (házasodás, születés, halál), mégpedig 1901-ig visszamenően. Ki tudja, vajha valamikor lesz-e ezekből kötet?

A másik az 1785. évi erdélyi józsefi népszámlálás. Az eredeti leveltári anyag teljes körű gépre vitele (a Dávid-Dányi féle 1960-as kiadás bizonyos rovatokat összevont, és szemmel láthatóan nem az eredeti forrásból, hanem Thirring Alajos átiratából dolgozott), eredeti közigazgatás szerint, három nyelvű helységnevekkel, többféle kiegészítő anyaggal egyetemben. Így egyes megyékre vonatkozóan 1786, sőt 1787. évi felvételek is, esetlegesen információk a felekezetekről, a birtokosokról. Kontroll-anyagkent felekezeti összeírások különböző időpontokból. Ez utóbbi keretében kíváncsiságból néhány kiadott forrást is gépre viszek (legalábbis részlegesen, a lélekszámra, illetve családokra vonatkozóan), így az 1750. évi és 1760-62-es román összeírásokat, illetve az 1766-os ortodox összeírást. Mint az 1850-1992. évi feldolgozás során, ez alkalommal is nagyon tanulsagos településenkent együtt látni a különböző időszakokból származó információkat, és persze néha a települések azonosítása is izgalmas dolog. (Az említett három közleményben ez hiányzik, éppen ezért belőlük dolgozva nem mindig könnyű a ma kutatójának.)

A II. József-féle népszámlálás feldolgozása a KSH Levéltára és az ELTE Román Filológai Tanszék közös vállalkozása, Miskolczy Ambrus vezetése alatt. (A román tanszék vezetője.) Kérlek, hogy a konferencia programjáról tájekoztassátok őt is, lehet egyébként, hogy abban az időpontban Kolozsváron tartózkodik.
Kívánom, hogy pihenj jó sokat a nyáron.

Barátsággal üdvözöllek, s a tanszéki ismerősöket is
Árpád

Ha emlékszel, pár éve írtam, hogy Sebők Laciék az 1869. évi népszámlálás kiadását tervezik. Most végre megjelent a munka, egy példányt küldenék nektek, alkalmasint eljuttatom hozzád valahogy.

Barátsággal
Árpád

Horváth Réka vagyok, tanársegéd a BBTE politikatudományok szakán. Most írom a tézisemet a romániai magyarság politikai képviseletéből. Ennek keretén belül két kis alfejezetet kell írnom egyrészt a magyarságról az első világháború előtt és után (olyan adatokat kérnek, mint Erdély nemzetiségi megoszlása, magyarok, románok iskolázottsága, foglalkozás stb.), másrészt 1990 után. Több publikációját is megtaláltam a neten, egyrészt a kia, másrészt a transindex honlapján. A kérdésem a következő. Mivel több cikkét is szeretném idézni, kis gondom támadt a netes idézetekkel, ezért azt szeretném kérdezni, azokat, amelyek nem olyan formában jelentek meg papírformában, vagy az illető kötet számomra nem elérhető, abban az esetben írhatom azt, hogy : kézirat, megtalálható az X honlapon is, vagy megjelenés alatt áll Y könyvben. Most konkrétan a KIA honlapján megtalálható Népszámlálások a jelenkori Erdély területén-re gondolok. Láttam, hogy odaírta, melyik kötetből való, de az is ott van, hogy a honlapon található a frissebb változat, és én azt szeretném idézni. A másik kérdésem az, ha esetleg olvas franciául (Belgiumban készül a tézis), akkor lehetne arról szó, hogy azt az egy-két oldalt, amit nekem írnom kell, átolvassa?

Előre is köszönöm, hogy válaszol,
Réka

Örülök, hogy hasznosítja munkálkodásom eredményeit. Gyakorlatilag a kia honlapon találni szövegeim legteljesebb gyűjteményét, s ezek kivétel nélkül nyomtatásban is megjelentek. A "Népszámlálások a jelenkori Erdély területen" frissebb változata is megjelent, mégpedig a "Tanulmányok a jelenkori Erdély népesedéstörténetéből" c. kötetben (Bp., Püski, 1998). Ez utóbbi könyvet, ami addig írott tanulmányaim gyűjteménye, szívesen eljuttatom Önnek, ha igényli, és ha valamilyen módon szerét tudjuk ejteni. Akkor talán a hivatkozások (egy részének) kérdése is egyszerűbb. De ha ez a tézis lezárása előtt már nem lehetséges, akkor is szívesen segítek a hivatkozások adatolásában (én lehetőség szerint a nyomtatott forrásra történő hivatkozás híve vagyok), ha eljuttatja hozzam a szöveget, és én ki tudom köbözni az idézéseket. Sajnos, franciául nem tudok, de hátha.

Üdvözlettel
Varga E. Árpád

először is szeretném megköszönni, hogy eligazított az Ön által írt erdélyi népszámlálásos könyvek 2. kötetével kapcsolatban, melyet szabadárusításban sehol sem kaptam meg. Bárdi úr segített rajtam, és így megvan ez a kötet is.

Azt szeretném kérdezni, hogy a moldvai magyarságról készült-e hasonló kiadvány, vagy készül-e a jövőben?

Az Erdélyről szóló népszámlálásos könyveknek mind az 5 kötete megvan, hál' Istennek. Láttam, hogy egy erdélyi internetes portálra felkerültek a 2002-es eredmények is. Az én kérésem az volna, hogy amennyiben lehetséges és ideje engedi, küldje el nekem bármilyen formátumban ezeket az adatokat, mert a portálon meg lehet nézni egy-egy község, város adatsorait, de összegyűjteni mindet óriási munka.

Előre is köszönöm,
Kiss László

kérdéseire válaszolva:

- Nem tudok hasonló jellegű munkálatokról a moldvai csángó településterületet/vagy római katolikusságot illetően.

- Ha jól sejtem, a transindex portálon lévő adatbázist nézegette. Vigyázat, csak községi szintű adatok, a községet (várost, municípiumot) alkotó települések adatai - érthetetlen módon - eddig még nem kerültek/szivárogtak ki a CNS-től. Na mindegy. Csatolok két tömörített fájlt, az egyik EXCEL-ben egész Románia területére vonatkozóan tartalmazza az említett (községi szintű) anyanyelvi, nemzetiségi, vallási adatokat, a másik RTF-ben csak az erdélyi megyékre ugyanazt.

Üdvözlettel
Varga E. Árpád

hálás köszönet ezekért az adatokért. Azt hiszem, hogy szavakban nem is lehet kifejezni, mit érez egy olyan személy, aki szeret böngészni ilyen adatok közt, hogy ilyen könnyen és hamar hozzájuthat ezekhez az információkhoz. Most könnyen áttekinthetők az új adatok községi szinten az egész országban.

Hadd gratuláljak ez alkalomból is az Ön által kiadott öt kötetes népszámlálásos könyvekhez, rendkívül érdekes lapozgatni őket.

Még egyszer köszönöm,
Kiss László

Örvendek, hogy segíteni tudtam. Örülök annak is, hogy hasznára vannak az általam összeállított kötetek. Már a múltkor is jelezni akartam, s most nem állom meg: valójában hat kötetről van szó, mert egy mutató is készült az öt kötethez, különböző kiegészítő információkkal. Persze anélkül is jól forgatható maga az adattári rész.

Üdvözlettel
Varga E. Árpád

köszönöm a felvilágosítást a 6. kötettel kapcsolatban. Azt szeretném megtudni, hogy ez a kötet milyen cím alatt került forgalomba, és esetleg még kapható-e könyves üzletekben?

Üdvözlettel
Kiss László

A kötet címe. Erdély etnikai és felekezeti statisztikája 1850-1992. Összesített mutató az I-V. kötetekhez. Valahol bizonyára kapható. De ha gondolja, van egy szabad példányom (unikális a maga nemében, mert az öt példányban készült próbanyomatok közül való), azt odaadhatom.

Üdvözlettel
Varga E. Árpád

köszönöm a felajánlást. Azt szeretném megtudni, hogy mit tartalmaz konkrétan a kötet: helységnévszótár, esetleg összesített statisztikai adatokat? És azt is szeretném megtudni, mennyibe kerül a kötet.

Üdvözlettel
Kiss László

legegyszerűbb, ha csatolmányként elküldöm a 6. kötet bevezetőjét. A felajánlott példány természetesen ingyenes.

Üdvözlettel
Varga E. Árpád

megnéztem az Ön által küldött csatolmányt a 6. kötetről. Érdekel a könyv. Hálásan köszönöm az Ön nagylelkű felajánlását, hogy ingyen átadja nekem. Itt közlöm a címem: [...]
Miután feltette a postán a könyvet, kérem jelezze egy levélben. Előre is köszönök mindent.

Üdvözlettel
Kiss László

sajnos, még másfél évtizeddel a szép új (eurokonform) világhoz vezető útra lépésünk után sem bízom a (magyar-román) postai szolgáltatásban, azonkívül drága is. Majd valahogy megoldja (vagy én), hogy kézben elkerüljön Önhöz a kötet.
Lehet, hogy októberben valamikor el tudom juttatni Sepsiszentgyörgyre, az már csak egy ugrás Kézdivásárhelytől.

Üdvözlettel
Varga E. Árpád

Vargancsik Anikó vagyok, a BME Építőmérnöki Karának végzős földmérő és térinformatikus szakos hallgatója. Diplomamunkám választott témája: A Felcsíki-medence településszerkezete változásának feldolgozása a térinformatika eszközeivel. Az eredeti címhez képest a vizsgált terület (különböző okokból) kissé módosult, így a Csíkszépvíz és Csíkrákos vonal és attól délre, illetve a Csíkszentsimon és Csíkszentmárton vonal és attól északra terjed ki.

Az adatgyűjtés során nagy örömmel találtam rá honlapjára, amely nagyon sok számomra érdekes és a diplomamunkám készítéséhez elengedhetetlenül fontos információt tartalmaz. Az adatok 1992-ig állnak rendelkezésre. Kérném segítségét abban, hogy honnan tudhatnám meg a legutóbbi népszámlálási adatokat. Feltétlenül szükségesnek tartom kiegészíteni az adatsort a mai állapottal a települések népessége, nemzetiségi és felekezeti megoszlása szerint.

Emlékeim szerint 2002-ben volt utoljára népszámlálás, amely adatsorának megszerezése nagyon hasznos lenne, ugyanis a térképi feldolgozás is 2002-2004. évi térképekkel, légifotóval történt meg.

Az eddigi adatok alapján rendkívül érdekes, hogy Csíkszeredát és közvetlen környezetét leszámítva, a vizsgált települések többsége esetén sem a lakosságszámban, sem a települések belterületében számottevő változás nem következett be a feldolgozás idősíkján, 100 év alatt.

Megtisztelő válaszát várva, üdvözlettel:
Vargancsik Anikó

Sajnos, a 2002. évi népszámlálás adatai hasonló részletességgel egyelőre nem állnak rendelkezés(em)re, csupán a községi összegzések hozzáférhetők. Ezeket egy hevenyészett RTF-fájlban csatoltan megküldöm, egyébként, egyenkénti lekérdezéssel a Transindex honlapján is hozzáférhetők http://nepszamlalas.adatbank.transindex.ro/. Megpróbálok utána érdeklődni a helységenkénti adatoknak, ha van valami eredmény, jelentkezem.

Üdvözlettel
Varga E. Árpád

Ne haragudj, hogy zavarlak. Kedvenc vesszőparipámmal hozakodom elő megint, miután egy kedves érdeklődő (a BME Építőmérnöki Karának végzős földmérő és térinformatikus szakos hallgatója) diplomamunkája kapcsán 2002. évi helységenkénti adatok után tudakozódott a Felcsíki medencéből. (A korábbiakat a honlapomról szedte le, ezért fordult hozzám.) Elküldtem neki a községenkénti összegzéseket, de ez adta az apropót, hogy egy kicsit tovább kutakodjam, amit neki is megígértem. No, a kutakodás Te vagy. Szóval azért fordulok hozzád ismét, hogy végre hozzáférhetők-e a 2002. évi helységenkénti nemzetiségi (netán anyanyelvi) és vallási adatok. Noha visszavonultam régebb kori feldolgozásokhoz, de már csak rutinból is szeretném ezeket is magamnál tudni. [...].
Várom válaszodat

Köszönettel
Árpád

Nem zavarsz és mindig nagyon örülök, ha írsz. Az adatokat sajnos még nem kaptam meg, de most azt tudom mondani, hogy van rájuk remény. [...] Ha bejönnek az adatok, az lenne a legokosabb, ha a transindexen hozzátennénk a Te már meglévő adatsoraidhoz, hogy mindenki hozzáférjen. [...] Én egyébként most már a vége fele járok valami könyvszerűségnek, ami leginkább a hatvanas évek közepétől próbálja végigkövetni a dolgokat. Ha olyan állapotba kerül el szeretném, ha Te is megnéznéd és alkalomadtán a "régebb kori feldolgozásokról" is el tudnánk beszélgetni.

Barátsággal
Tamás

a 6. kötetet átvettem Sepsiszentgyörgyön, még egyszer köszönöm.

Egy korábbi levelében jelezte (aug. 22.), hogy a 2002-es népszámlálás anyaga csak községi szintű adatok formájában hozzáférhető. Itt szeretnem megjegyezni, hogy a Háromszék című napilapban Kisgyörgy Zoltán már egy ideje több helység települési szintű etnikai adatat is közölte (lásd legutóbb 2005.11.24-i példány, 5. oldal, Térképen Székelyszáldobos című cikkében, románok és magyarok száma). Esetleg ő tud segíteni.

Üdvözlettel,
Kiss László

az lenne a kérdésem, hogy Te megtaláltad-e a Semlyén által közölt nemzetiségi bontású születési arányszámokat az Statisztikai Évkönyvekben, vagy azokat ő valahonnan szerezte?

Tamás

én nem találtam a korabeli statisztikai évkönyvekben nemzetiségi népmozgalmi adatokat. Biztos, hogy Semlyén informális úton jutott a magyarok születési arányszámaihoz. Nyárády R. Károly erről így ír:

"A magyar népszaporulat reális megbecsülésére alkalmas alapul kínálkozik Semlyén István Romániában élő demográfus adatközlése is, mely szerint 'tizenegy év alatt a magyar anyanyelvű családokban világra hozott újszülöttek hozzávetőleges száma 336 ezer volt'. E ténymegállapítás kiértékelésénél lényeges az a körülmény, hogy egy romániai kiadványban jelent meg [mármint a Korunk 1980. évkönyvében. E. Á.] s ezért nem kétséges, hogy Semlyén információját hivatalos forrásból szerezte."
(Nyárády R. Károly: Erdély népesedésörténete. Bp. 2003. 560. o.)

Az informális csatornát támasztja alá egy más vonatkozású megjegyzése is:
"Ezért is figyelemre méltó Semlyén István adatközlése, amely 8 nagyváros magyarságának 1966. és 1977. évi lélekszámáról tájékoztat. Tanulmánya lábjegyzetében Semlyén adatainak forrásaként az Anuarul statistic 1967-1978. évi köteteit, valamint a Revista de statistică 1975-1979 között megjelent számait jelöli meg, de ezek gondos áttanulmányozása után ilyen adatoknak nyomát sem leltük. Éppen ezért csak arra gondolhatunk, hogy adatai az illetékes statisztikai szolgálattól kapott személyes információn alapulnak s azok közlésére is innen kaphatott engedélyt vagy felhatalmazást. Ellenkező esetben ugyanis elképzelhetetlen, hogy a soha még nyilvánosságra nem hozott adatokat publikálni merte volna. (Uo. 571. o.)

Barátsággal
Árpád

nagyon köszönöm.

Magam sem találtam a hivatkozott évkönyvekben, bár a Revista de Statistică-kat még nem néztem meg.

Két érdekes/kérdéses dolog van Semlyén közlésével kapcsolatban. Az első, ami a Nyárády idézetben is megjelenik, hogy ez a közlés hivatalos részről valamiféle kiszivárogtott üzenet lehetett. A másik az adatok természetére vonatkozik. Nem lehet tudni, hogy az arányszámok mire vonatkoznak. Magyarként regisztrált csecsemőkre? Magyar nők élveszüléseire? Olyan csecsemőkre, akiknek az anyja és az apja is magyar?

99%-ban befejeztem egy könyv 1966-1992 közötti népmozgalmi egyenlegére és népesedési mutatóira vonatkozó részét. Egy, az 1992-es koréves adatokból való (kor szerinti) visszaszámlálás képezi az alapját (a kor szerint bontott előrszámítások analógiájára). Ha nem terhes számodra, elküldém Neked, hogy véleményezd.

Tamás

ami az adatok természetére vonatkozik: esetleg a mai metodológiából lehet nekiindulni, feltételezve, hogy a román statisztikai szolgálat ilyen természetű felvételi gyakorlata konzisztens. Tehát, hogy pl. az elmúlt bő évtizedre megkapott adatok mire is vonatkoznak tulajdonképpen.

A másik egy korabeli adalék: az 1967-es demográfiai évkönyv közölte az 1965-ben élve születettek (ha jól emlékszem) nemzetiségi megoszlását, mégpedig kétféleképpen; egyszer az apa, egyszer pedig az anya nemzetisége szerint. (Holnapra megnézem, hogy egész pontosan így van-e.) Ez is sejtet valamit, egyfelől a korabeli metodológiáról, másfelől pedig, hogy miféle adatok is állhattak (informálisan) Semlyén rendelkezésére. Én azt gyanítom, hogy a nemzetiségi kritérium alapján képzettek az arányszámok, azaz a magyar nemzetiségű nők (vagy inkább férfiak) magyarként deklarált gyermekeinek számát viszonyították a magyar nemzetiségű népességhez. 1965-ben a magyar nemzetiségű anyák magyar újszülötteinek száma 20.812 volt. Fogadjuk el, hogy ez a szám a következő évben is hasonló nagyságú lehetett, különös tekintettel arra, hogy Erdélyben (ahol akkor ugye a magyarság 98,7%-a tömörült) 1966-ban a születésszám még kicsit alacsonyabb is volt, mint egy évvel korábban. Ezt a számot a magyar nemzetiségűek 1966. évi 1.619.592-es népszámlálási számához viszonyítva 1,285%-ot kapunk, ami 12,8 vagy 12,9 ezrelék. Semlyénnél is a magyarság 1966. évi nyers élveszületési arányszáma 12,8 ezrelék. Semlyén a szövegben egy helyütt "magyar anyanyelvű családokban világra hozott" újszülöttekről ír, de ez szerintem inkább a szemléletesség kedvéért használt metaforikus kép, mint az alkalmazott módszerre vonatkoztatható utalás. Emellett mindenütt máshol a nemzetiség kifejezést használja, és a magyarság létszámát is nemzetiség szerint adja meg. Holnap, ha belekukkantottam az 1967. évi demográfiai évkönyvből másoltakra, még egy mondat erejéig visszatérek minderre.

Nagy-nagy kíváncsisággal várom az ígért szöveget. Számításaid a közelmúlt nemzetiségi népesedéstörténetének egyik legsarkalatosabb - mindmáig nyitott - kérdésére adhatnak végre valamiféle egzakt választ. Ez revelációnak ígérkezik, még akkor is, ha "csupán" közvetett számításokon alapuló hipotézis. (Mert hát legjobb lenne persze a konkrét tényszámok ismerete, de nyilván nem rajtad múlik, hogy mindezekhez még mindig nem jutni hozzá).

Árpád

visszatérve a tegnap nyitva hagyott kérdésre.

Az 1967. évi demográfiai évkönyv vonatkozó közlése egészen pontosan az élveszülöttek számát részletezi a szülők nemzetisége szerint (előbb az apák, majd az anyák nemzetisége után). Ha nem lenne kéznél a forrás, csatolom a két oldal képét.

Azaz fölösleges tautológa volt magyar nemzetiségű anya (vagy apa) magyar nemzetiségű gyermekéről írnom, egyszerűen magyar nemzetiségű anya (vagy) apa újszülöttjeiről van szó. Nem a gyermek nemzetiségéről kértek tehát nyilatkozatot, hanem a szülők nemzetiségét jegyezték fel. Vagyis az anya szemszögéből nézve mondhatjuk úgy, hogy az adat a magyar nők élveszüléseinek száma, de persze ez egyúttal magyarként regisztrált csecsemőt is jelent - az anya nemzetisége után számítva. (Annak idején, a "Nemzetiségi népességfejlődés és a magyarság lélekszámának alakulása Erdélyben 1920 és 1995 között" c. tanulmányomban magam is e két szempontnak megfelelő értelmezést adtam, ld. Fejezetek a jelenkori Erdély népesedéstörténetéből, 176. o.) Tegnapi "definíciós kísérletem" tehát ekként helyes: ...Én azt gyanítom, hogy a nemzetiségi kritérium alapján képzettek az arányszámok, azaz a magyar nemzetiségű nők (vagy inkább férfiak) újszülött gyermekeinek számát viszonyították a magyar nemzetiségű népességhez...

(Ha egyébként a magyar nemzetiségű apák újszülöttjeinek 1965. évi 21.567-es számát viszonyítjuk a magyar nemzetiségűek 1966. évi 1.619.592-es népszámlálási számához, akkor 12,7 ezreléket kapunk, ez pedig alulról közelíti a Semlyén által megadott 12,8 ezrelékes értéket.) Az általam szolgáltatott adalék felől közelítve feltett kérdéseid szinte a választ is magukban hordozzák, e szerint az arányszámok (nézőponttól függően) egyaránt vonatkozhatnak

- magyarként regisztrált csecsemőkre (a román statisztikai felvétel metódusa alapján),
- magyar nők élveszüléseire,
- és végül: vagy olyan csecsemőkre, akiknek az anyjuk, vagy pedig olyan csecsemőkre, akiknek az apjuk magyar.

Árpád

mindenképpen hasznos volt a visszajelzésed, mert újabb érdekes információhoz jutottam. Ti. hogy milyen alapos a bukarestiek felvételi gyakorlata, és milyen érdekes elemzésekre adna lehetőséget pl. a vegyes párok esetén (hasonlatosan a népszámlálás nemzetiség szerinti családstatisztikájához), a szülők nemzetisége és a gyermek nemzetiségéről tett nyilatkozatok összevetésével.

További jó munkát és várom jelentkezésed
Árpád

Belenéztem a kapott anyagba a tegnap szóba kerültek alapján.
Mindenekelőtt megerősítem, amit amúgy is pedzegettem, hogy lektorálásra nem vállalkozom. De szívesen segítek bármikor kb. olyanformán mint most is, hogy véleményt mondok egy-egy konkrét kérdés kapcsán.
Tegnap a helységnévtár-rész és a település-alakulásokkal kapcsolatos megjegyzések voltak napirenden. Két észrevételem van. Az egyik, hogy hiányos a magyar névanyag. Itt természetesen újonnan alakult településekről van szó, nem az 1910-ben már létezettekről. Tehát a Magynév2 rovatot teljesebbé lehetne tenni, ha már esetenként szerepelnek benne megnevezések (olykor-olykor tévesen). A másik: hasonlóan (pontosabban még inkább) hézagosak a település-alakulásokra, beolvadásokra utaló megjegyzések. Én ebben rendszert nem vélek felfedezni, de persze lehet, hogy valamilyen megfontolás áll e mögött. Ha úgy döntötök, hogy e két rovatot (lehetőség szerint) érdemes teljessé tenni, akkor egyszerűen neki kell állítani valakit, aki maga elé veszi Szabó M. Attila helységnévtárát (a helységneveket illetően), illetve az "Erdély etnikai és felekezeti statisztikája" köteteit (utóbbit gyakorlati megfontolásból ajánlom, de persze vitás esetekben nem árt kontroll-anyag) és segítségükkel pótolja a hiányokat, illetve javítja az esetleges tévedéseket.
Mellékelek két megyéből vett szemelvényt arra, hogy milyen jellegű kiegészítésekre gondolok. Ami a számszaki részt illeti, biztos vagyok, hogy abban hiba nincs, Sebők Laci megcsinálta a szükséges ellenőrzéseket. (Szúrópróbaként végigfutottam Beszterce-Naszód adat-oszlopain, a megyei összeg végig stimmelt.)

Barátsággal
Árpád

A http://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A9kely oldalon egy táblázat - a székelyek létszáma - tekintetében kérem segítségét, vagy legalább a Brassó megyében élő magyarok száma érdekelne (ők valószínűleg többségben székelyek).

Köszönettel:
Tófalvi Péter

A Brassó megyében élő magyar nemzetiségűek száma a 2002. évi népszámlálás szerint 50.956 (http://nepszamlalas.adatbank.transindex.ro/?pg=9&id=14). Esetükben a Wikipédia becslése helytállónak tűnik. Sőt, Maros megye magyar lakosságát sem venném mindenestül székelynek (mint a Wikipédia teszi), tekintettel a megyéhez tartozó mezőségi és Küküllő-menti magyar településekre.

Üdvözlettel
Varga E. Árpád

Nagyon köszönöm a válaszát, akkor javítani fogom a Wikipedia adatait. A Wikipedia egyébként egy nyílt enciklopédia, bárki szerkesztheti, Ön is.

Tisztelettel:
Tófalvi Péter

Sokat hallottam a Wikipedia-ról, kevesebbszer böngésztem (szégyen, könyvtáros létemre), de majd jobban megismerkedem vele. Ha átlátom, és időm engedi, kiderül, hogy tudok-e kapcsolódni hozzá.

De hadd hívjam fel figyelmét a következő linkre: http://www.kia.hu/konyvtar/erdely/nepes.htm, lehet, hogy az abban foglaltakban talál hasznosítható anyagot munkájához.

Tisztelettel
Varga E. Árpád

mindenekelőtt köszönöm a jókívánságokat.
És köszönöm a meghívót. Rendkívül izgalmas a téma; ez az időszak nem kevésbé feltáratlanabb, mint mondjuk az egy évszázaddal korábbi. (Ennél már csak az ötvenes-hetvenes évek közti periódusról tudni kevesebbet.) Önös reményem, hogy ott leszel, hogy majd beszámolhass róla. Persze előzetesen érdekel a program is.
Nándi még nem reagált a felvetésemre, de bízom benne, hogy lassú víz partot mos.

Egyébként nagy felfedezés számomra, hogy első (idestova két évtizeddel ezelőtti, rendkívül adatszegény időszakban készült) publikációim nem is olyan rettenetesek, ahogy ez bennem, tudat alatt élt. Úgyhogy ezeket is felteszegettem az internetre (az egyiknek az eredeti, táblázatokkal teli kéziratát is, amely eddig a fiókban hevert), továbbá majd azt a táblázatot, amelyik az 1930. és 1956. évi népszámlálások anyanyelvi adatait tartalmazza az 1956. évi közlés szerinti csoportosításban. Ez már csak azért is aktuális, mert az 1956. évi anyanyelvi adatok ennél részletezőbb formában mindmáig nem ismeretesek, és az 1930. évi állapotokkal való összevetésük igen tanulságos. (De azért, pótlólag, megcsinálom ugyanezt a nemzetiségi adatokkal is.)

Árpád

Szíves segítségét kérném egy Kissebesen (Poieni) készült fotó kapcsán. A családi fotóalbumomban 1903 és 1911 között több kép készült e településen. A képek egyikén látható a dédnagymamám [...], és a dédpapám [...]. Rajtuk kívül még 11 fő áll egy terméskőből kirakott épület előtt.
Elmentem személyesen is felkerestem Kissebest. Megtaláltam a főutcán a házat, mely a vasútállomással szemben lévő oldalon, tőle kissé jobbra áll. Megtudtam, hogy a bányához tartozó szolgálati lakás. Pillanatnyilag a bányával együtt olasz tulajdonban van és árulják a házat. Azokban az években teniszpálya is tartozott hozzá. Nem tudom a ház számát, de a fő utcán az egyik legjelentősebb épület. Nagyon szeretném megtudni, hogy azokban az években kik lakták az épületet. Egy zsidó családról van szó.

Érdekességképpen megírom, hogy Kissebes után Kolozsvárra utaztam, betértem a Mátyás király szülőháza melletti magyar antikváriumba, ahol a tulajdonos egy idős úr. Beszélgetésünk közben kiderült, hogy az ő nagyapja kb. 50 évvel később ugyanebben az épületben lakott és az idős úr a gyermekkorát is itt töltötte. Azonnal lerajzolta nekem, hogy akkor hol állt a teniszpálya, és a hátsó kertben megtudtam, hogy szökőkút és gesztenyefák voltak.
Most már mindent tudok, a házat is láttam, csak azt nem tudom, hogy a családom kiket látogatott itt 1903-1911 között. Meg van a 100 évvel ezelőtti vasútállomás fényképe is nekem. Ma is szinte ugyanúgy áll minden, csak a lakóépület előtt beton garázsok állnak, ahol régen a balkon volt.

Elnézését kérem, hogy Önt megkeresem ezzel a kéréssel, de úgy látszik született optimista vagyok, hátha tudna segíteni, például abban milyen zsidó családok laktak akkor Poieni-ben.

Tisztelettel: B. É.
Szeged

Nagyon sajnálom, de nem tudok kérdésére válaszolni, ilyen mélységű kutatásokba nem mentem bele. A helyszínen (vagy Kolozsváron) hitközségi nyilvántartásokban lehetne esetleg valamilyen nyomra bukkanni (ha vannak ilyenek.)

Tisztelettel
Varga E. Árpád

az elmúlt két hétben Udvarhelyen és Csíkszeredában kutattam. Udvarhelyen sikerült bejutnom a Római Katolikus Főesperesség Levéltárába, ahol a római katolikus felekezetűek 1786. évi népességszámáról találtam kimutatást. Az iratról csak fényképfelvételeket készítettem. 10 db. felvételről van szó, amelyek mindenike 800 kbájt körül van.
Szívesen átküldöm Neked, ha megbírja a postaládád.

Levente

Valóban, nehezen kivehetőek a latin betűk a forrásanyagban. Utolsó nap jutottam be a plébánia levéltárába, és már nem jutott időm lefénymásolni őket. Legközelebb, ha otthon leszek, biztosan módját ejtem, hogy lefénymásoljam.

A tegnapi nap folyamán egy olyan számítógépes program került a kezembe, amely kis népességek esetén, megfelelő adatok betáplálása után meg tudja becsülni a népesség strukturális jellemzőit egy jól meghatározott periódus alatt. A szükséges adatok: a népesség nem és korszerkezet szerinti bontása a vizsgált periódus kezdő évéből, majd évenkénti népmozgalmi adatok és népességszámok.
Jelenleg olyan forrásokat keresek, amelyek tartalmaznak nem- és korszerkezeti adatokat.

Láttam abban a forrásjegyzékben, amelyet Tőled kaptam, hogy a felekezeti összeírásoknál az 1763-as római katolikus összeírás alatt szerepel hivatkozás egy olyan forrásanyagra (talán éppen arról az összeírásról van szó), amely életkor és nemek szerint tartalmazza a plébániák és filiák adatait ([Főesperességenként a plébániák és filiák részletes adatai: templomok, iskolák, hívek száma - életkor és nemek szerint -, a keresztelők, házasságkötések, temetések, egyéb felekezetekhez tartozók stb.].

Az lenne a kérdésem, hogy Te használtad-e már a forrást, ha igen, milyen jellegű, milyen részletezettségű forrásról van szó. Esetleg, van-e tudomásod olyan forrásról, amely más felekezetek esetében is tartalmaz nem és korszerkezeti adatokat az 1857-es népszámlálás előtt?

Nekem csupán néhány település (Lövéte, Szentegyházas- és Kápolnás Oláhfalu, Székelyudvarhely, Atyha) adataira lenne szükségem. Ezekről a településekről ugyanis rendelkezem az anyakönyvek népmozgalmi adataival, s így lehetőségem nyílna egy ilyen program adta lehetőségeket kihasználni.
Ugyancsak a forrásjegyzékben a Népszámlálás - községsoros adatok-nál az 1786 - Udvarhely megyénél láttam, hogy szerepel a [Birtokosok, felekezetek feltüntetésével] megjegyzés. Ez azt jelenti, hogy felekezeti adatot is tartalmaz ez a dokumentum?

Segítségedet előre is köszönöm.
Üdv. Levente

Hogy pontosan milyen részletezésű az 1763-as anyag (különös tekintettel a korszerkezetre) azt holnapra megnézem és be is hozom.

Ez olyan forrás, melyben csak a plébániák adatai vannak meg önállóan, a filiák adatait összesítve adja meg. Ez az általad kiválasztott településeknél nem okoz gondot, mert önálló plébániák. Kápolnás Oláhfalu hiányzik belőle, de könnyen lehet, hogy Szentegyházas-Oláhfalu filiája, mert annak e forrás szerint van egy. (A kettő adatai együtt hajaznak a későbbi, 1785-ös népszámláláséval, amikor is Kápolnás-Oláhfalu [Szentegyházas] Oláhfalu része volt. Habár előbbi önálló adatai az egyik iratcsomóból akkorra is ismeretesek.)

Ami a kérdezett Udvarhely megyei dokumentumot illeti, ott csak az van feltüntetve, hogy milyen felekezetek vannak az illető településen (lélekszám nélkül) és hogy melyik plébániához tartoznak. E szerint mindegyik általad jelzett település homogén katolikus lakosságú, kivéve Székelyudvarhelyt, ahol reformátusok és görög katolikusok (uniti) is vannak.

Holnap jelentkezem
Árpád

Itt van nálam az említett összeírás. Az ún. kormegoszlás nagyon egyszerű. Az összes lélekszám a következőképp van részletezve: idősebbek (Majorennes), ifjabbak (Minorennes), e "korcsoportokon" belül pedig férfiak (Mares) és nők (Femina). Mindez külön a központi településen, és külön a filiákban, de ez utóbbi esetben (mint tegnap írtam) összesítve. Persze akad olyan egyházközség, melynek csak egy filiája van.

Árpád

A véleményedet szeretném kikérni a következő kérdésben.

Dávid Zoltán tanulmányát olvasgatom, és próbálok képet alkotni az udvarhelyi települések népességszámának 19. századi fejlődéséről. A II. József-féle népszámlálásnál 10 helységre (Bardóc, Bibarcfalva, Erdőfüle, Kisbacon, Magyarhermány, Nagybacon, Olasztelek, Székelykeresztúr, Székelyszáldobos, Vargyas) nézve Dávid Zoltán megpróbálta megbecsülni a népességet. Te mit gondolsz, reálisak ezek a becslések?

Üdvözlettel,
Levente

Tegnap kicsit utána néztem a dolognak és vizsgálódásaim eredményeként arra a véleményre jutottam, hogy nyugodtan hagyatkozhatsz Dávid Zoltán becslésére, a 4275 főnyi katonai népességet illetően. Mint szaktekintélyre hivatkozhatsz rá, nem szükséges különvéleményt megfogalmaznod. Szerencsére Udvarhely székben csak pár települést érint a kérdés, úgyhogy amúgy sem lehet nagyot hibázni, hiszen elhanyagolható számú népességről van szó.

Az én más módszerű (aprólékos) kontroll-vizsgálódásom is nagyjából hasonló számot hoz ki, mint az ő nagyvonalú becslése. Mellékelek egy szövegállományt (txt-fájl, ha Word-ben nyitod ki, használj fix szélességű - Courier - betűket), amely a részletező számokat tartalmazza.

Először is kijavítottam a Dávid Zoltán által közölt települési sort. Úgymint: a Csíkszentmártonnal felcserélt Homoródszentmárton, valamint Magyarandrásfalva téves lélekszámait, elhagytam Nagybacont, ellenben betettem a Dávid Zoltánnál hiányzó Keresztúrfalvát, Telegdibacont és Timafalvát. Így az összlélekszám 1198-cal nagyobb, mint Dávid Zoltánnál. De nem ez a lényeges.

Ami a kérdéses településeket illeti, hét számoszlopot találsz. Ezek: az 1766-os református, az 1766-os ortodox, az 1791-es római katolikus és az 1789-es unitárius összeírás adatai, az 1785. évi népszámlálási lélekszám, az 1830-as Consignatio-ban található népességszám, illetőleg a Lenk helységnévtárában közölt határőrvidéki lélekszám (határőr népesség+katonák, E. Wagner nyomán), ez utóbbi szintén 1830 körüli állapotokat tükröz.

A Consignatio a teljes népességszámot illetően használhatatlan (az egy Vargyas kivételével), úgy tűnik, ez is csak a polgári népességet közli. Lenk adatai orientálnak a negyedfél évszázaddal későbbi katonai népességet illetően, nála viszont Székelykeresztúr hiányzik. Ide 1500-2000 közötti adatot számíthatunk (1785-ben kb. 1300 a hiányzó népességszám, 1850-ben a település lélekszáma 2303). Ezt behelyettesítve 5200-5700-ra jön ki a a tíz település katonai felvétel szerinti lélekszáma, amiből Dávid Zoltán visszaszámítási módszere szerint (durván) 4200-4500 az 1785. évi lélekszám. Máris ott vagyunk a 4275-nél.

Másképp közelítve, a józsefi számokat a korabeli egyházi összeírásokkal helyettesíthetjük. A katolikus, unitárius számokat feltételesen elfogadhatjuk. (Ez utóbbit Székelykeresztúron becsléssel, az 1850. évi arányok alapján.) Az 1766-os ortodox számokat még két évtized múltán változatlannak feltételezve is tekintsük erősen felülbecsültnek. A legszámottevőbb református népesség két évtized alatti növekedését egyharmadosnak vettem. (Erre oly módon jutottam, hogy azon kb. egy tucatnyi udvarhely széki településnél, ahol a lakosság lényegében református - 1850-ben a lélekszám több mint 90%-át ők tették ki -, továbbá a hívek számát az összeírás nem a filiákkal együtt adta meg, az 1766. évi református lélekszámhoz képest az 1785. évi népszámlálási lélekszám kb. egyharmados többletet mutat.)

Ily módon a legalsó sorban található számok összege mintegy 6800 (ez a tíz település 1785-re feltételezett lélekszáma), amiből a népszámlálási számot kivonva 4580-hoz jutunk. Számolva az ortodox összeírás túlzásaival, és a többi felekezeti összeírásnál adódó egyéb bizonytanságokkal, nagyjából ugyanott vagyunk mint fentebb, illetve ahova Dávid Zoltán jutott.

Úgyhogy nem érdemes a kérdéssel ennél tovább bíbelődni, hagyd magad bátran Dávid Zoltánra.

Barátsággal
Árpád

Köszönöm a gyors és eredményes választ. Sokat segítettél vele.

A települési sor kijavítását nagyon hasznosnak tartom, különösen Keresztúrfalva, Timafalva és Telegdibacon adatainak feltüntetését. Elgondolkodtat az, hogy 1785-ben Székelykeresztúr mezőváros lakossága miért szerepelt a katonai népesség között. Erre még nem találtam választ. Hajlamos vagyok arra gondolni, hogy a Keresztúrfalva és Timafalva adatai a hiányzó adatokat nagy részben pótolhatják. Te mit gondolsz erről? A többi dokumentumban a helység miként szerepel?

Megnéztem Szitáskeresztúr római katolikus lakóinak számát. 1785-ben 75 római katolikus lelket jegyeztek fel abban a dokumentumban, amelyet Neked is átküldtem.

A többi településre vonatkozó becsléseket jónak tartom.

Üdvözlettel,
Levente

Örülök, hogy segíthettem.

Jogos a felvetés Székelykeresztúrt illetően, annál is inkább, mert hogy Lenknél nem szerepel a határőrvidéki települések között. A munkahelyemről válaszolok, így nem tudok egyebütt utánanézni (pl. a Dávid Zoltán által hivatkozott Fényes Eleknél) ebbéli státusát illetően. Van valami a feltételezésedben; bár meggondolkodtató, hogy a három település (Szitáskeresztúr, Keresztúrfalva és Timafalva) 1785-ös összlélekszáma 1465, az (egyesített?) Székelykeresztúré 1850-ben 2303, 60%-os a növekedés, míg pl. Székelyudvarhelyé csak 26%-os. Innen nézve azért gyanús, hogy maga Szitáskeresztúr, a mezőváros csak 209 fővel szerepel. (Ha a Sz. Keresztúrra az egyházi adatokkal kipótolt 1785-ös számot veszem, Timafalva és Keresztúrfalva népszámlálási adatával együtt 2590 főt kapok, ez meg túl sok.)

Egyébként Lenknél Timafalva és Keresztúrfalva még önálló településként szerepel, az 1850-es népszámlálás már nem említi őket. (Még megnézem otthon a Consignatio-t is, vajon ott mi a helyzet.) Keresztúrfalvát az 1789-es görögkatolikus összeírás, Timafalvát az 1760-62-es ún. román összeírás ismeri. Az 1760-62-es összeírásban szerepel Székely Keresztur (16 egyesült és 6 nem egyesült családdal), emellett Keresztur Várossa (1 egyesült és 1 nem egyesült családdal); ez utóbbi lenne Keresztúrfalva? Kérdés ugyanakkor, hogy Timafalva és Keresztúrfalva miért hiányzik a református összeírásból (még filiaként említve is).

Árpád

Egyelőre csupán Szabó M. Attila munkáját néztem meg, amelyből azt olvastam ki, hogy Keresztúr városa és Keresztúr falva két elkülönülő entitás lehetett. De ennek még jobban utána fogok járni. Pál Judit székelyföldi várostörténeti munkáiban, remélem, találok rájuk vonatkozó információkat.

A népességszámra vonatkozóan nincsenek ötleteim. Valóban magas lenne a népességnövekedés 1850-ig. Azt viszont tapasztaltam más egyházközségek vizsgálatakor, hogy a két népszámlálás közötti időszakban jelentősen növekedett a népességük, talán jobban is, mint az azt követő 60 év alatt.

Az anyakönyvek tárnának fel több információt.

Üdv. Levente

Tovább keresgéltem és Benkő Józsefnél a következőt találtam:

67. old. "Keresztúrfalva Szitáskeresztúr mezővárossal szomszédos, sőt egyházilag összeelegyedett és egyesült vele. A római katolikusok temploma, amely az unitáriusokról szállott rájuk, ebben a faluban épült. A helvét hitűeknek a város területén van a templomuk, amelyet Timafalva leányegyház lakosai is látogatni szoktak." Ez magyarázat lehet arra, hogy a református összeírásban miért szerepel csupán Szitáskeresztúr és Timafalva.

Megnéztem a Consignatiot, ahol Keresztúrfalva nevénél 1278, Szitáskeresztúrnál 333, Timafalvánál pedig 234 népességszámot találtam. Ez megerősíti azt a feltevést, hogy a városi közösség valóban alacsony népességgel rendelkezett.

Szerinted mennyire lehet komolyan venni a Consignatio által feltüntetett adatokat?

Üdvözlettel,
Levente

Tegnap én is megnéztem a Consignatiot; ennek alapján a három település idősora a következő (ráadásul 1850-ben a ténylegesen jelen lévő és nem a jogi népességet véve):

1785 - 1467
1830 - 1895
1850 - 2138

Ez nagyon durván mind a két időszakban azonos arányú (évi 0,6-0,7 százalékos) növekedést jelent. Így bizony már valószerűbbnek tűnik a folyamat, ezért hát én is ugyanarra jutottam, amire te, a városi közösség létszámával kapcsolatban.

Még az is felvetődött bennem, hogy Dávid Zoltán a települést a megmagyarázhatatlanul alacsony lélekszám miatt (a később beolvadt Timafalvával és Keresztúrfalvával nem gondolván) sorolta a határőr vidékbe. (De ez csak kósza gyanú.)

Megjegyzem, Sonkoly Gábor (Erdély városai a XVIII-XIX. században) 1750-ben Keresztúr becsült lélekszámát 112-re teszi (231. o.), az 1786. évi népességszámot viszont 828-ban (195. o.) adja meg. Nem tudom, ez utóbbi adatot honnan veszi, nem mélyedtem el a könyvben. Keresztúr nála sem határőr-településként szerepel.

Újabb érdekesség: az 1785. évi alapfelvételt követő továbbvezetések a város 1786., illetve 1787. évi lélekszámát már Timafalvával együtt adják meg (486, 457).

Ami a Consignatiot illeti, tüzetesen nem vizsgáltam át, úgyhogy nem tudok nyilatkozni. A szóban forgó települések számai elfogadhatónak tűnnek (ha feltételezzük, hogy a határőr-településeken csak a katonai felvétel adatai szerepelnek, bár ez esetben Vargyas kakukktojás). Miskolczy Ambrus elég gyanakvóan kezeli a Consignatiot, mondván, nem tudni, hogy az adatokat honnan szedi. Ugyanakkor játszadozik a gondolattal, hogy azt is be kéne dolgozni, az eredeti alapján. Szerintem ugyan fölösleges (gyanítom, hogy ezzel is csak az időt akarja húzni), másfelől nem bánnám, mert annak idején (amikor Faragó Tamás a recenziót pedzegette) lett volna kedvem hozzá, puszta szórakozásból. Majd meglátjuk.

Üdvözlettel
Árpád

Legutóbbi leveledben megütötte a szememet, hogy a református összeírásban Szitáskeresztúrra és Timafalvára hivatkozol, jóllehet az általam feldolgozott forrás Keresztúrnál filiákat nem jelez.

Valóban, ez a helyzet; az én forrásom és Benkő József nem egyeznek. Ez persze számomra nem újdonság - már az adatfelvitelnél észleltem, hogy gyakori számszaki eltérések vannak az Ambrus által rendelkezésemre bocsátott kéziratos anyag (a bécsi Kriegs Archivumból) és Benkő adatai között. (Könyvét gyakran felütöttem a helységek azonosításakor.) Az ellentmondások okai nem tetten érhetők, lévén, hogy Benkő csak a férfiak és nők számát közli, az összes adatok híján tehát az esetleges nyomdahibák nem ellenőrizhetők. Lehetségesnek tartom azt is, hogy Benkő más forrásból dolgozott, s ez az oka az eltéréseknek.

Mindezt csak egy újabb adalékul a forrásfeltárás szépségeihez.
Árpád

Tegnap postán megkaptam a CD-t. Nagyon köszönöm és még egyszer gratulálok hozzá.
Időközben elkezdtem felteszegetni könyvtárunk honlapjára az eddig elektronikusan nem hozzáférhető kezdeti anyagaimat, sőt most már a kéziratos munkákat is (szkennelve): http://www.kia.hu/konyvtar/erdely/nepes.htm
Mondhatni, jubilálok, hiszen 1985-ben kezdtem neki feldolgozásaimnak és húsz évvel ezelőtt készültem el az elsővel.

Szeretettel üdvözöllek Benneteket
Árpád

Tudnál segíteni? Szociálpolitikával foglalkozó, a Pázmányon tanító történész a kérdező.

Nándor

Kedves Nándor!

Komoly gondom támadt, Te talán tudod rá a választ. A városok népességadatait dolgozom fel, és a Varga-féle népszámlálási adatokat nézem (varga.adatbank.transindex.ro); azonban: az 1941-es népszámlálás adataival (1946 vagy 1947-es kiadás) köszönőviszonyban sincsenek a legtöbb város esetén!!! Pl: Vargánál Felsőbánya 7167 lakosú, a kötetben viszont csak 4500 valamennyi (nincs most kéznél a pontos adat). Ilyenkor mi van??? Kinek higgyünk??? Tudsz erről valamit???

Az a bibi, hogy a kérdező valószínűleg leragadt a mai közigazgatatási egységeket összegző első idősornál. Így valóban, a példaként hozott Felsőbánya összlélekszáma e szerint 1941-ben 7167, de ez a tényleges Felsőbánya (4292), Kisbánya (971), Felsőújfalu (743) és Giródtótfalu (1161) települések lélekszámának összege. Úgyhogy javasold neki, hogy ne álljon meg az első (összegző) adatsoroknál, hanem gördítsen tovább, ahol aztán megtalálja az egyes helységekre vonatkozó adatokat. Esetleg ajánld figyelmébe a kötetek anyagát nem adatbázisszerűen, hanem egységben tartalmazó forrást (http://www.kia.hu/konyvtar/erdely/vallas.htm), hátha ez esetben ez a forma használhatóbb.

Barátsággal
Árpád

Ezúttal két kérdést szeretnék feltenni.

1. Elkészítette-e már az Ön igen nagy részletezettséggel kidolgozott etnikai-felekezeti adatbázisának frissítését, a 2002-es népszámlálási adatokkal való kiegészítését? Ha nem, tervezi-e, ha tervezi, várhatóan mikor készül el? (A transindex honlapján csak az ún. comuna-k adatai szerepelnek, ami ugyebár messze nem ad olyan tiszta képet, mint az Ön kiváló adatbázisa.)

2. Az Ön etnikai-felekezeti adatbázisának van-e CD ill. DVD-változata? Ha igen, mennyibe kerül, és hol lehet hozzájutni? Akinek a demográfia a "hobbija" - mint nekem is -, és szeret a meglevőkön kívül egyéb statisztikákat is készíteni, annak számára ez minden bizonnyal e lőnyösebb, mint a nehézkesebb, lassabb webes felület.

Tisztelettel:
N. L. Körmendről

Elnézést kérek, de már régen néztem a könyvtár honlapját. Az előbb böngészve láttam, hogy már fönt van az említett statisztika. (Ettől függetlenül az első kérdésem továbbra is aktuális.)

Természetesen ráérnek az adatok szeptemberben is, akkor majd visszatérünk rá.
CD-re azokat a file-okat írná föl, melyeket az Internetről is le lehet tölteni? Ha igen, akkor köszönöm szépen, ezeket már letöltöttem (emiatt is írtam azt a második rövid levelet).

Tudtommal a magyar szerzői jogi törvény szerint az adatbázisok, jelen esetben a népszámlálási adatok nem esnek jogvédelem alá. A román adatvédelem ezek szerint ennyire más lenne? Az a *-os megoldás Ön szerint végleges, vagy csak addig tart, amíg az adatvédelem? Bár ez is furcsa, hiszen már négy év eltelt a népszámlálás óta.

Van egy másik nagyon jó adatbázis is: http://adatbazis.mtaki.hungary.com/, de mivel Ön Erdélyre szakosodott, ez nyilván nem érdekli annyira. Talán nem véletlen, hogy Románia esetében ők sem közlik a települések adatait - bár ennek az adatbázisnak sajnos egyéb hiányosságai is vannak.

Vannak azért megdöbbentő adatok az Ön adatbázisában is (pl. Biharsályi), amilyen mértékű asszimilációt talán csak Szlovákiában szenvedett el a magyarság.

Üdvözlettel:
N. L.

Mellékelve küldöm Kiss Tamás Népesedési perspektívák c. kéziratát. Erről a romániai demográfiai diskurzusokról készült elemzésről szeretnénk egy szakmai vitát 2006. október 5-én csütörtökön 14.00-tól a Teleki Intézetben. A szerző fél órás bevezetője után a szöveg ismeretében kerülhetne sor a kérdésekre, bírálatokra egy érdemi kritikai beszélgetésre. Ezúton arra szeretnélek felkérni, hogy olvasd el a kéziratot, és majd a vita során mond el a véleményed, saját elgondolásaidat témával kapcsolatban.

Segítségedet, Tamás nevében is előre köszönöm! Várom a pozitív visszajelzést.

üdv. Nándor

Beszéltük Bárdi Nándival, hogy a falusoros adatok feldolgozását/megjelenítését folytatni kellene, illetve, hogy ebben Te vagy minden szempontból az illetékes. Abban egyeztünk, hogy keresni fog Téged az ügyben. [...] (Jó)múltkor adott Nándi egy CD-t, amin a munkáid voltak. Azt lemásoltam és néhány embernek, akit érdekel a téma (a szoc. tanszéken, meg itt-ott), odaadtam. Nagyon köszönjük.

Barátsággal, Tamás

[...] Nem szerepel közelebbi terveim között az 1850-1992-es összeállítás kipótolása.

Három ok miatt is:

- Az az öt kötet bizonyos szempontból már történelem, tekintve, hogy az elmúlt másfél évtizedben (ha nem is alapvető módon, de helyenként) változott a községek közigazgatási beosztása. (Kiválások, önállósulások stb.) Tehát csak úgy nem lehet beilleszteni az új adatokat. Persze, teljes képem nincs, mivel csupán Fehér, Arad, Bihar megyéken jutottam túl; itt egyelőre egy új település (Félixfürdő) létrejöttét (és persze státusváltásokat: községből város) konstatáltam.

- Ami talán súlyosabb; az öt fő alatti entitások "számtalanítása".
Az esetek nagyobb részében a keresztadatok révén - legalábbis a nemzetiségi adatoknál - a hiányzó számokat úgy-ahogy ki lehet kalkulálni, de megyénként még így is van legalább egy tucat település, ahol lehetetlen. A felekezeti adatoknál pedig végképp reménytelen az ügy. Ez sem lelkesít túlságosan.

- Emellett két "folyó" ügyletem is van: a józsefi népszámlálás és az 1910-18-as népmozgalom (+ magyar anyanyelvűek 1900-1918 között). Bár a "projekt-szint" befulladt a KSH Levéltárának megszüntetése miatt (azaz az intézményi hátteret kiszervezték mögülem), saját kedvtelésemre azért foglalkozgatom a feldolgozásokkal.

[...]

Továbbá: az elmúlt hónapokat azzal töltöttem, hogy azt az anyagot, ami a Nándival küldött CD-n szerepel, tovább bütyköltem. Főleg a HTML-formátumokat igyekeztem rendbe tenni (különös tekintettel a táblázatokra), no meg "kiütöttem" a helyértékeket (az RTF-formátumban szóközzel, a HTML-ben ponttal). Egy-egy észlelt hibát is kijavítottam (meg nyilván újabbakat ejtettem, jó néhányat pedig még mindig nem vettem észre, no mindegy). Mindezen kívül feltettem Nyárády R. Károly "Erdély népesedéstörténeté"-nek szövegállományát is. Úgyhogy most van egy korrektebb és bővebb változat, amit szívesen eljuttatok hozzád, egyrészt (főleg) neked, és persze, hogy terjeszd.

Ez egyben átvezet további mondandómhoz. Nem (csupán) magam miatt tartom fontosnak, hogy a lehető teljességgel dokumentálva legyen személyes részvételem a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulója "leíró nemzetiségstatisztikai buzgólkodásában". A - szerény - eredmények, no meg a tévutak-zsákutcák is.

Nándi eljuttatta hozzám "Népesedési perspektívák" című kéziratodat, amihez érdeme szerint vajmi keveset tudok hozzáfűzni, mert - tiszteletet érdemlő - teljesítményed meghaladja ez én kompetenciámat. Még nem tanulmányoztam át istenigazából, meg nem is fogom tudni, mert az nekem egy fél éves szemeszter. Persze egy-két gondolat már foglalkoztat az eddig olvasottak (szemezgetettek) alapján, de ezek csak periférikus érdekű megjegyzések lényegi mondandódhoz képest.

Változatlanul úgy látom, hogy valakinek el kéne mélyednie a mai demográfiai kutatások előzmény-történetében (ehhez kínálok adalékot saját munkásságom web-oldalaival is). Ezt persze nem neked hánytorgatom fel, hiszen a jelzett időszak teljesítményéről messze a te megítélésed a legméltányosabb.

Úgy látom azonban, hogy ma már felfoghatatlan a te nemzedéked számára, mit is jelentett valójában az akkori "adathiány". Minden ezzel függött össze. Többek között az is, hogy az erdélyi magyarságra vonatkozó vizsgálatok miért nem alkalmazták a demográfia standard eszköztárát. Egész egyszerűen azért, mert nem volt miből dolgozni. Túl azon, hogy a szakma - azaz a KSH - sáncain belül dolgozó demográfus számára a rendszer- ("módszer-", "gatya-") váltásig fel sem merülhetett, hogy hivatalból foglalkozzék a határon túli magyarok népesedésének kérdéseivel, még ha akart volna is, nem lett volna miből. Klinger András (hazai vonatkozásban Gheţău-val egy sorba állítható népesedéskutató szaktekintély), amint ez már politikailag kívánatos volt, egyből letette az asztalra a hivatal hozzászólását a kérdésben (Statisztikai Szemle, 1991/10. sz.), érdemes megnézni, mire jutott a rendelkezésére álló adatokból.

Teljesen igaz a megállapításod a "sajátos 'magyarságkutató' demográfia és a magyarországi mainstream demográfia" közötti "széttartásról", és látom azt is, hogy ezt te nem nagyon minősíted, talán csak egy icipicit, amikor a "magyarságkutatás", "magyarságkutató" kifejezést - a korral összefüggésben - idézőjelbe teszed. Biztos vagyok azonban benne, hogy a demográfiai diszciplína is (elhivatott szakemberek révén) beszállt volna a romániai magyarokra irányuló vizsgálatokba, ha lett volna "hozott anyag", és ily módon a korabeli magyarságkutatás is integrálta volna a demográfiai diszciplínát. Ennek hiányában maradt a - mondjuk így - leíró statisztikai módszer és szemlélet. Miközben még a nemzetiségi halmaz körvonalazásához szükséges (nemhogy községenkénti, de korrekt területi) adatsorok sem álltak rendelkezésre két évtized óta. Nem is nagyon volt más lehetőség, mint az 1977. évi hivatalos nemzetiségi népességszám-közlés kétségbe vonása, miután Nyárády R. Károly zseniálisan kimutatatta azok inkonzisztenciáját.

Figyeld meg, Tamás, az 1992-es közlést már inkább csak előre vonták (vontuk) kétségbe, utólag (amint sorjáztak a népszámlálási közlemények) már nem nagyon vitatta senki (én sem). (Magamat persze csak a történeti hűség kedvéért keverem ide, hiszen én még a "magyarságkutatók" közé sem számítok; szerény laikusként űztem az ipart, nem etnobiznisz szinten).

Általában megfigyelhető az összefüggés; ahogy gyarapodnak (szélesednek-mélyülnek) az adatközlések, úgy enyészik el az idejét (és talaját) vesztett - nyolcvanas évek végi - "sajátos 'magyarságkutató' demográfia", és nyer teret az autentikus demográfiai módszer és beszédmód. Ez a két dolog - szerintem - feltételezi egymást, úgyhogy megismétlem önmagam, az arkhimédeszi pont az adatok hiánya vagy megléte.

Így van ez ma is, és ezért fájlalom, hogy nem sikerült 1992-től visszafelé nemzetiségi népmozgalmi-népszámlálási adatokat szerezni. Nem tudom, mi ennek az oka; feltételezem, hogy az anyagiak. Épp elég sokat kell fizetni a friss (1992, 2002-es) és kurrens adatokért, s a (lassan már) történeti adat talán nem piacképes a megrendelő fél számára. Mert kell, hogy legyenek ilyen adatok. Nem tartom szerencsésnek, hogy - bármilyen szellemes eljárással is - népesség-visszaszámítás kell helyettesítse a korabeli tényszámokat. Most nem akarok ebbe belegabalyodni, hosszasabban kell még tanulmányozódnom. De hozok egy szemléletes példát: tenálad a romániai magyar nemzetiségűek eszmei száma 1988. január 1-én 1717,5 ezer, Gheţău-nál 1753,2 ezer. A különbség 35,7 ezer, elég soknak tűnik, még akkor is ha bekalkuláljuk - nálad - az asszimilációs komponenst, illetve a hivatalos nyilvántartáson túl feltételezett elvándorlást. Szóval, csak azt akarom kihozni, hogy valószínűleg jobb lenne, ha a különböző származtatások és szükséges kiigazítások a vizsgált időszakból, illetve az azt határoló népszámlálásokból származó adatokon alapulnának.

Egyelőre nem zaklatlak tovább. Még egyszer köszönöm jelentkezésed és az írottakat.

Barátsággal
Árpád

Először is nagyon sajnálom, hogy a falusoros adatok közlését/feldolgozását nem folytatod. Szerintem valahogy nyilvánosságra kellene hozni ezeket az adatokat, mert más demográfiai/társadalomszerkezeti adatokkal ellentétben ezeket egy szélesebb közönség tényleg használná is. Erre az lett volna a legkézenfekvőbb, ha a Te adatsoraidhoz illeszkednek. Persze abban igazad van, hogy ez nem megy mechanikusan. A települések szintjén történt változásokat nem tudom. A közigazgatási egységet érintő módosulásokról (új község, várossá nyilvánítás) van egy jegyzékem. Gondoltam, hogy Téged rettenetesen fog zavarni a "számtalanítás", de hát az adatvédelmi törvény ezt írja elő. [...]

A javított és Nyárády-s változatot nagyon megköszönném. Rajtam kívül van azért még néhány ember, akiket biztos érdekel. Ráadásul Nyárády, ellentétben a Te írásaiddal, nem forog Kolozsváron közkézen.

A "Népesedési perpektívákról".

1. A mai demográfiai kutatások előzmény-története:

Igen, én magam is fontos és rettenetesen érdekes témának tartom. Nagyon komolyan azt gondolom, hogy egy ilyenfajta számvetés nélkül az ember képtelen a saját jelenbeli pozíciójára reflektálni. A mai erdélyi demográfiai kutatásoknak az előzménytörténete szerintem többrétegű.

Egyrészt ott vannak az Erdélyben készült népesedési szövegek, másrészt nem vonatkoztathatunk el a román demográfia eredményeitől, harmadrészt pedig ott van a nyolcvanas években Magyaroszágon kialakuló elemzői hagyomány. Ez a három vonulat '89-ig szerintem három egymással párhuzamos történet, akkor is, ha a magyarszági írásokban az erdélyi szerzők megjelennek (A Korunk írásai pl. Magyarországon jól ismertek és idézettek, de az ott jelenlévő szerzők egy teljesen más szellemi közegben, más típusú kényszerek alatt írtak, mint az őket idéző magyarországi szerzők). Ebből a három vonulatból én kettőhöz, a románhoz és az erdélyi magyarhoz nyúltam hozzá szisztematikusabban (értsd: a társadalmi-szellemi közeget, az elemzői pozíciót rekonstruálva értelmezni a szöveget).

Abban teljesen igazad van, hogy a magyarországi vonulat is megérne egy ilyen típusú elemzést, vagy legalább egy alaposabb áttekintést. Egy ilyen elemzésben - amit valamikor nagy kedvem lenne megcsinálni - a magyarságkutatás és a hivatalos demográfia (tágabban pedig a magyarságkutatás és egyéb társadalomtudományos szakdiszciplínák: elsősorban nyilván a szociológia) megkettőzöttségéből és ennek viszonynak a változásából indulnék ki. Ez nyilván árnyaltabb elemzést igényelne, mint a kötetben megjelenő néhány gondolatsor.

A korabeli magyarországi (miként az erdélyi vagy a román) megközelítéseket tényleg nem állt szándékomban utólag minősítgetni. (Azzal kapcsolatban, hogy tényleg nem a mából akarok ítélkezni, hanem akkori elemzői pozíciókat rekonstruálni, nézd meg a Korunk írásait elemző "Laikusok és szakemberek" fejezetet.) A "magyarságkutató" idézőjeles használata mellett azért döntöttem, mert legalábbis egy mai szakdiszciplináriák közötti felosztásban nem egy szokásos kifejezés. Én a Magyarságkutató Intézetből eredeztettem. De ezt, hogy tényleg ne tűnjön pejoratívnak, meg fogom változtatni. Egyébként is át kell még egyszer gondoljam a szöveg más helyein is, pont ebből a szempontból, hogy hova teszek idézőjelet és hova nem.

Az adathiány jelentőségével természetesen egyetértek. Az persze lehet/valószínű, hogy nem tudom teljességgel felfogni/átélni, hogy ez mit jelentett. Ennek a megértéséhez egyébként Semlyén István kapcsán kerültem a legközelebb. Az erdélyiek közül szeintem ő volt az, akinél szaktudás szempontjából tényleg minden együtt volt, csak hát neki se nagyon voltak adatai.

2. Számítás vs. korabeli tényadatok:

A '92 előtti adatok egyrészt azért maradtak ki, mert nem kaptam meg őket. Sajnos kicsit bonyolultabb a helyzet annál, mint hogy elérhető áron lehessen törvényesen adatokat venni a statisztikai hivataltól. [...] Egyébként most van egy újabb próbálkozásom, ami kimondottan '89 előtti adatokra irányul: belső migráció, népmozgalmi adatok, korszerkezet.

Amit arról írsz, hogy nem tartod szerencsésnek, hogy visszaszámítás kell helyettesítse a korabeli tényadatokat, azzal viszont csak részben értek egyet. Visszaszámításra, illetve a népmozgalmat kor és nem szerinti bontosban és finomabb mutatószámok szintjén leíró modellre szerintem akkor is szükség lenne, ha a népmozgalmi adatok meglennének. A két dolog szerintem nem vagy-vagylagos viszonyban áll. A számítás nem a tényadatok helyett van, hanem egy (legalábbis, ha a számtások helyesek) koherens, a különböző jelenségeket egymással öszefüggésbe hozó "modell". Modell abban az értelemben, hogy azt mutatja meg, hogy a rendelkezésre álló tények alapján így történhettek a dolgok. Ha több tényadatunk lenne, az több lehetséges támpontot jelentene. Itt a népmozgalmi adatoknál fontosabb lenne, hogy legyen '77-es és '66-os korfánk.

Azonban, amikor az ember ilyen modelleket alkot, sokszor a meglévő adatok inkonzisztenciájával kerül szembe. Pl. az 1992-2002 közötti népmozgalmi adatok nem konzisztensek a 2002-es népszámlálás eredményeivel. A kettő egyszerűen nem lehet egyidőben igaz. Igy az 1992-2002 közötti periódusra elvetettem a népmozgalmi adatokban szereplő születésszámokat és a korszerkezetből indultam ki. A születésszámok (és értelemszerűen a termékenység) tekintetében nem biztos, hogy a népmozgalmi adatok pontosabbak, mint amit a korstruktúrából számol az ember. Ami persze nem jelenti azt, hogy nem lenne jó, ha a népmozgalmi adatok is meglennének.

Egyébként a migráció okán, abból a szempontból, hogy milyen éveleji népességszámokat adunk meg, teljesen bizonytalan az egész rendszer. És ezen nem segít az sem, ha népmozgalmi és népszámlálási adatok megvannak. Gondold el, az utóbbi 40 évben elvándorolt kb. 250.000 ember. Ebből több mint 150.000 1992 előtt. Erről az adatok szintjén majdhogynem semmit nem tudunk biztosan. Az elsőrendű bizonytalansági tényező ez, nem a természetes népmozgalom. Ez persze a hiányzó adatok jelentőségét nem csökkenti.

Barátsággal: Tamás

Ui. Én nem emlékszem arra a szöveghelyre, ahol Gheţău megadja a magyarok 1988-as számát. Kérlek, írd meg, hogy hol van.

sorjában az általad írottakhoz.

- Szerintem - ha ez jogilag lehetséges -, a falusoros adatokat egyszerűen fel kéne tenni az internetre (mondjuk a Transindex adatbankjába), s onnan használja mindenki tetszése szerint, mutálódjon: akinek kedve van, csináljon újabb feldolgozást, építse be a saját adatbázisába (MTA Kisebbségkutató) stb. ... talán majd én is, egyszer.

- Jóleső érzéssel olvastam leveled, már megint tapasztaltam, hogy mennyire egy húron pendülünk; teljesen egyetértek azzal, ahogy a mai erdélyi demográfiai kutatások előzménytörténetét megközelíted. Örülök, hogy megérted azt is, hogy jómagam a korabeli "magyarországi vonulat" egyik - mondjuk így - részeseként miért az általam megélt közeget érintő kérdéskörre reagáltam elsősorban.

- De egy hullámhosszon vagyunk a számítások/tényadatok kérdését illetően is. Szó sincsen szembeállításról, vagylagosságról. Remélem megérted és megbocsátod, hogy levelem végéhez érve nem volt már elég időm és figyelmem arra, hogy kellően árnyaltan fejtsem ki munkád egyik sarkalatos (ha nem a legsarkalatosabb) pontjával kapcsolatos észrevételemet, ahhoz az érzékenységhez hasonlatosan, amivel te megtisztelsz engemet. Amikor úgy fogalmaztam, hogy nem tartom szerencsésnek, hogy visszaszámításnak "kell" helyettesítenie a tényszámokat, természetesen nem eljárásodat kárhoztattam, hanem a helyzetet fájlaltam, a "kell" kifejezéssel is hangsúlyozva az abból adódó - s téged kötő - kényszerűséget. Tudom, hogy jelen körülmények között egyszerűen nem is tehettél mást, a lehető legnagyobb egzaktságra törekedve. Ez a helyzet persze magában hordja a "szükségből erényt" lehetőségét, de azért tegyük hozzá, hogy önmaga korlátai között. E korlátok tényét nyilvánvalóan fölösleges hangsúlyoznom, hiszen ezzel te is tisztában vagy. Mindazonáltal még szinte látatlanban is úgy vélem, hogy - monografikus igényű - tanulmányod nem csupán a demográfia teljes eszköztárát mozgósító szakszerű munka, hanem egyúttal revelatív teljesítmény. Például éppen annak észlelésével - miként felhívod rá a figyelmem -, hogy a termékenység tekintetében ellentmondás van a születésszámra vonatkozó folyamatos népmozgalmi és a népszámlálás felvételéből kikövetkeztethető adatok között. Persze, a két eredmény ütköztetésére az 1992-tőt megelőző időszakokban is szükség lenne, gondolom, és voltaképpen erre utaltam, mikor azt írtam, hogy "valószínűleg jobb lenne, ha a különböző származtatások és szükséges kiigazítások a vizsgált időszakból, illetve az azt határoló népszámlálásokból származó adatokon alapulnának". Amikor ezt írtam, az 1977-1992, illetőleg az 1966-1977 közötti periódusra, mint "vizsgált időszakra" (s az azokból származó népmozgalmi adatokra), és ezzel összefüggésben pedig az 1977., illetve az 1966. évi (mint a vizsgált időszakot határoló) népszámlálások vonatkozó demográfiai adataira gondoltam. ...

... Most az baj, hogy munkahelyemen írom a levelet, s közben több órára kiestem (olvasószolgálat stb.), így elvesztettem a fonalat, pedig korábban elég sok minden összeállt a fejemben. Ha otthon összeszedem magam, megpróbálom kibontani, s akkor pótlólag megírom. Csak este meg az a baj, hogy itt nálunk események vannak, amit a Hír TV-n követek (általában éjjel fél háromig), mert másnap aztán lehazudják a csillagot is az égről.

Úgyhogy röviden még a magyarok 1988. évi számáról. Az adat egy, a România liberă 1990. március 21-i számában megjelent Gheţău-interjúban tűnik fel először (legalábbis tudomásom szerint), ezt idézi a román külügyminisztérium által közreadott "Fehér könyv a romániai nemzeti, nyelvi vagy vallási kisebbségekhez tartozó személyek jogairól". Ez utóbbit a Romániai Magyar Szó hozta le folytatásokban 1991 nyarán, magyarra fordítva. Nekem az RMSZ közlés van meg fénymásolatban, az eredeti lelőhely pontos bibliográfiai adatai és a közlésből a nemzetiségi adatsorok pedig annak idején Domokos Péter sepsiszentgyörgyi újságíró (Domokos Géza fia) révén jutottak el hozzám. Mind a két forrást mellékelem képformátumban levelemhez.

Az adatra a "Népszámlálások a jelenkori Erdély területén" című 1992-es kötetben utaltam először, annak is "Az 1977-es népszámlálás az újabb adatközlések tükrében" c. fejezetében. Ez a fejezet a Püski kötetben már nem szerepel, (az előszóban megindoklom, miért), de az interneten természetesen igen. Később 1994-ben a "Városodás, vándorlás, nemzetiség" c. tanulmányban, majd 1996-ban az "Erdély etnikai arculatának változása" c., Nyárády R. Károllyal közös kötetben ("Az 1977. évi romániai népszámlálásról az újabb adatközlések tükrében"), 1998-ban az "Erdély magyar népessége 1870-1995 között" c. tanulmányban (Magyar Kisebbség, 3/4. sz.), illetve a Püski kötet vonatkozó fejezetében ("Nemzetiségi népességfejlődés és a magyarság lélekszámának alakulása Erdélyben 1920 és 1995 között") hivatkoztam rá közvetlenül, illetve implicit módon (az adat segítségével 1977-1988 között származtatott természetes szaporulati értékkel, amit 63,5 ezer főben adtam meg) egyebütt is, legutóbb 2002-ban, "Az erdélyi magyarság asszimilációs mérlege a XX. század folyamán" c. tanulmányban.

Barátsággal
Árpád

újabb egyeztetés után ma juttattam el a statisztikai hivatalhoz egy újabb kérést, amiben kimondattan '92 előtti dolgok vannak. (Az 1956, 1966, 1977-s népszámlálás korstruktúrája, ill. természetes népmozgalmi, belső migrációs (25 nagyvárosra) és házasodásra vonatkozó adatok. Természetesen minden nemzetiség szerinti bontásban) Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit sikerül kihozni. Az is kérdés, hogy mi milyen formában van tárolva, milyen felbontásban van meg. Digitalizálva mindenesetre 1992-től vannak az adatok. Hátha ezt-azt tényleg "el tudnánk varrni."

A Gheţău-féle adalékot, illetve a fénymásolt anyagot nagyon köszönöm.

Ami Nálatok lassan egy hete megy az engem is nagyon elszomorít. Már egy ideje úgy látom, hogy minden visszássága, balkánisága, korruptsága ellenére a román közélet valahogy kezd egészségesebben működni, mint a magyar. Pl. sikerült teljes konszenzussal elfogadtatni egy olyan népesedéspolitikai indíttatású törvényt, ami a gyermeknevelési szabadságra menő nők számára egy jó átlagfizetést biztosít. Ezt a kérdést egyszerűen kivonták a napi politikai küzdőtérről. Ha nem is nagyon látványosan, de azért jól érzékelhetően emelkedik is azóta a termékenység. Szerintem Nálatok az, hogy ehhez hasonló horderejű (nem feltétlen népesedéspolitikai) kérdésekben nemzeti konszenzus alakuljon, sajnos elképzelhetlen.

Na, de hátha lesz még másképp is.

Barátsággal
Tamás

Sikerült átolvasnom tanulmányodat (úgy-ahogy, papírtakarékosság okán csak a törzsszöveget kinyomtatva, táblázatok, ábrák, mellékletek, bibliográfia nélkül, a rávaló időt is innen-onnan lecsippentve; hét végén családi program volt).

Megelőlegezett véleményemet csak ismételni tudom, nagyon fontos s - legalábbis számomra - revelatív teljesítmény. Előzetes észrevételeim a szöveg egészének ismeretében magamban is a helyükre kerültek (végül is a "magyarságkutató" vonulat idézőjelben történt aposztrofálásában sincs semmi bántó).

Ilyen teljesítményre csak kitartó belső építkezéssel képes az ember, elkerülve karrierépítéssel együtt járó publikációs kényszer, az idő előtti megszólalás buktatóit.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a demográfiát szociológusként (avagy - ez esetben - a szociológiát demográfusként) műveled, az emberi viselkedés és a társadalom viselkedésének elemzését egybeötvözve (előbbi vizsgálatával végső soron ez utóbbi megismerését szolgálva), amire persze nálunk is van példa, de a "hivatalos" (hivatali) népesedéskutatást általában nem ez jellemzi.

Bár a címmel is utalva, tanulmányod célja a közelmúlt jelenségeire alapozva, a jelen és a lehetséges eljövendő állapotok körvonalazása, szerintem egyúttal jelentős hozzájárulás Erdély egyszer majd megszületendő XX. századi népesedéstörténeti kompendiumának megalapozásához, sőt ezzel akár már az alapokat is leraktad. (Nem tagadom, számomra, engem - ha még - elsősorban ez a kérdéskör foglalkoztatván, ebből a szempontból volt izgalmasabb, habár persze mindez nem vonatkoztatható el, különösen a módszertan vonatkozásában, a mű egészétől.) Nekem különösen tanulságos és fontos volt, az egységes fogalmi keret kifejtésén túl, a román(iai) összefüggések felvázolása és kibontása (az 1., 3., 4. fejezet és általában az I. rész). Úgyhogy munkádat én inkább ebből a nézőpontból szemlélem és értékelem.

Részletkérdéseket illetően - a kellő elmélyedés hányában és különösen illetékességem korlátai miatt - nemigen tudok most hozzászólni. Nem tudom persze megállni, hogy meg ne jegyezzem, a folyamatok romániaiságba ágyazásával az első főhatalomváltás (1918) előtt csínján bánnék. Egy dolog területileg homogén idő- és egyéb adatsorok létrehozása (mondhatni technikai okokból, a későbbi állapotokkal való összevethetőség érdekében), és más dolog azok értelmezése a maga korában. Ez persze nem neked szól, hiszen ezt a (tanulmányod szempontjából harmadlagos rész-) problémát magad is kívülről reflektálod, viszont megkerülhetetlen lesz később - például éppen a népesedési folyamatokat befolyásoló, az államhatalmi viszonyoktól nem függetleníthető társadalompolitikai tényezők számbavétele miatt - egy alapos történeti leírás során.

Egy másik dolog. Tulajdonképpen ma már, legalábbis az 1977. évi népszámlálás előtti korszakok vizsgálata és leírása szinte történeti demográfiai feladat. Lassan - úgy tűnik - már nem csak a forrásfeltárás kihívásai miatt, hanem egyre inkább a tényleges időtávlat következtében is. Habár módszertani szempontból releváns lehet a múltbéli viszonyok modellálása a mai állapotokról rendelkezésre álló adatok segítségével is (mintegy, mint jelzed, a népesség-előrejelzések inverzeként), mégis, kiemelnék egy különbséget . Az előre tekintő elemzés azt vizsgálja, hogy mi fog történni, a visszamenőleges elemzés tárgya viszont az, ami már megtörtént. Tehát ez utóbbi esetben nem az az elsődleges kérdés, hogy mi a történések eredménye (hiszen azt - népszámlálásról népszámlálásra - az adatfelvételek tényszámaiból tudjuk), hanem inkább az, hogy mi vezetett az adott eredményhez, hogyan történt, ami történt. Ebben a hogyanban viszont már nem (lenne) szabad eltekinteni a tényadatokkal dolgozó projekciók által kezelhetetlen változók valamilyen szinten történő számításba (figyelembe) vételétől sem (gondolok pl. az ún. identitásváltásra). Merthogy ezek is benne vannak a végső eredményben (megtörténtek), s tényük, alakulásuk nem közömbös a (nemzetiségi) társadalomtörténeti vizsgálódások során (tágabb összefüggésekben sem, a politikai-hatalmi reakciókig elmenően).

Ez a két világháborút magában foglaló időszakban, a különböző népszámlálások egybevetésével teljesen nyilvánvalóan kidomborodott. Tagadhatatlan persze, hogy a XX. század első harmadát jellemző népességi és hatalmi-politikai viszonyok közepette leszűrhető nemzetiségstatisztikai tanulságok sok tekintetben érvényüket vesztették, de egyrészt ezek "lecsengése" is feltehetően évtizedes folyamat volt, másrészt új idők új tanulságokkal szolgálnak. Mindebből csak oda akarok kilyukadni, hogy az ötvenes-hetvenes évekbeli (1948-1977 közti) népszámlálások anyanyelvi-nemzetiségi eredményeinek oszcillálása, a jelenség értelmezése alapos s feltehetően módszertani szempontból is összetett megközelítést igényel. Na most, ebben nyilvánvalóan nincs közöttünk vélemény-eltérés, csak ezáltal is és újfent ösztönözni akartalak (téged, benneteket) a (lassan történetivé váló) források minél alaposabb feltárására, az ezen eszköztár mozgósításával elérhető több rétegű információk ütköztetése érdekében.

Végezetül még annyit, hogy régtől foglalkoztat engem is, valamilyen módon áttekinteni azt a bizonyos nyolcvanas évek végi "magyarságkutatós" korszakot, pontosabban számba venni az az időben létrejött nemzetiségstatisztikai termést; a tematikát és az "eredményeket". Azt hiszem, megpróbálom, ami által, remélem, adalékokkal szolgálhatok (nem értelmezést, hanem bibliográfiai áttekintést nyújtva) egy általad is tervbe vett elemzéshez.

Barátsággal
Árpád

Az Erdélyi Adatbank (http://www.adatbank.ro) nevében keresem meg újra. Az oldal látogatottsága folyamatosan nő, a napi egyedi látogatóink száma mára elérte a 2000-et. A jelenlegi 36 kutatói vendégoldal számát is folyamatosan növeljük.
Arra szeretném megkérni, hogy tekintse meg kutatói vendégoldalát, és segítsen abban, hogy aktualizálni, bővíteni tudjuk: http://vargae.adatbank.transindex.ro
Ha van valami, amit módosítani szeretne, kérem írja meg!

Üdvözlettel,
Gyöngyi Annamária
Adatbank.ro
projektvezető

Milyen jó, hogy írt; magamtól nem jelentkeztem volna, de így vettem a bátorságot.

Arról van szó, hogy ebben az évben elég alaposan rendet vágtam a www.kia.hu/konyvtar/erdely/ oldalon. Egyrészt újabb anyagokat tettem fel, html és/vagy RTF formátumban, sőt kéziratos feldolgozásokat is, beolvasott képként. Végső célom, hogy két évtizedes munkálkodásomat a legteljesebben dokumentáljam. Másrészt javítottam a meglévő állományt is; a számok helyértékét szóközzel (RTF változat), illetve ponttal (HTML változat) jelöltem, valamint a HTML formátumokat igyekeztem alakilag is hibátlanná tenné (a Firefox HTML ellenőrzője volt a kontroll). Ebből a szempontból legjelentősebb tettem a táblázatok lehetőség szerinti egységesítése és helyrepofozása volt, ami szépészeti szempontból sem érdektelen, de ennél fontosabb, hogy ezáltal jelentősen csökkenteni tudtam az állományok terjedelmét.

A különféle mutációk (pl. a MEK, vagy ugye a Transindex) az átvett anyagot a maguk arculatához igazítják, tehát (valamit) dolgoznak rajta, ezért nem nagyon kívánhatom, hogy a folyamatos javítgatásokat nyomon kövessék. Ugyanakkor jobb lenne mégis, ha ez megtörténne. Ezért örülök annyira, hogy jelentkezett.

A bővítéshez: nézze meg a fent jelzett oldalt (látom egyébként, hogy elég naprakészek), és döntse el, hogy mit tart még érdemesnek felvenni a bibliográfiába. Az én munkásságom nem nagyon illeszkedik a "mainstream", tudományos vonulatba, ugyanakkor - ma már akár történeti szempontból - mégsem érdektelen, a különböző feldolgozások pedig bárkinek hasznosak lehetnek. Ilyen szempontból javasolhatom legelső nyomtatásban megjelent munkámat ("Az erdélyi magyarság főbb statisztikai adatai az 1910 utáni népszámlálások tükrében"), a hozzá csatlakozó (csak RTF-ben meglévő) ZIP állományokkal együtt (ebből egy fönt van, mint látom), vagy a "Változás és állandóság" kéziratban maradt változatát.

Felhívnám a figyelmét Nyárády R. Károly "Erdély népesedéstörténete" című kötetére, amit teljes egészében egy hatalmas tömörített fájlban szintén elhelyeztem.

A javításhoz: ha már rákérdezett, azt szeretném leginkább, hogy kivételesen, az én esetemben ne szöszöljenek a fájlokkal, hanem (amint erre esetenként látok példát) valamennyit külső hivatkozásként linkeljék. Tudom, hogy ezt nem szívesen teszik meg, mert az oldaluknak egységes arculata van, viszont abba a sok táblázatos anyagaimat irdatlan energiaráfordítás nélkül nem tudják rendben beleszuszakolni. (És úgyis javítgatom, kiegészítem még, pl. "A magyarság lélekszáma a jelenkori Erdély területén" c. anyagot mostanában egészen biztosan.)

Én amúgy is kilógok a sorból, kérem, rendhagyó módon tegyék ezt meg a kedvemért, mindannyian jobban járunk. (Így olyan anyagot is linkelhetnek - "Erdély etnikai arculatának változása" -, amit nagyon fontosnak tartok, de nincsen rá hivatkozás.)

Nagyon köszönöm a jelentkezését és a folyamatos figyelmet, és kérem, fontolja meg a fentebb írtakat.

Üdvözlettel
Varga E. Árpád

Egyed Balázs vagyok, biológus, és PhD munkámat készítem a magyar népesség DNS szintű variabilitásáról, melynek során többek között egy Csíkszeredában gyűjtött székely populációs minta és egy gyimesi csángó (Gyimesközéplok, Gyimesfelsőlok) minta is vizsgálatra került. Ennek során olyan eredmények születtek, melyek szerint a gyimesi csángók és a csíkszeredai populáció között kimutatható mértékű genetikai keveredés történt az elmúlt évtizedekben. Szeretném ezt az eredményt egyéb adatokkal is alátámasztani, ezért is kerestem népszámlálási adatokat, de ezekben sajnos nem találtam olyat, amely pontosan megadta volna, hogy milyen mértékű vándorlás volt megfigyelhető a két populáció között (ott élő, vagy onnan származó emberek véleménye szerint Gyimesből Szeredába nagyobb számban költöztek az elmúlt évtizedekben, míg ellenkező irányba ez kisebb mértékű volt).

Azt szeretném Öntől kérdezni, hogy rendelkezik-e pontos adatokkal arról, milyen mértékű volt a lakosság keveredése a 20. század folyamán Gyimes és Csíkszereda között. Segítségét előre is köszönöm!

Üdvözlettel
Egyed Balázs, biológus

Sajnos, nem rendelkezem az ön által kért információkkal. (Az általam forgatott népszámlálási közlemények nem tartalmaznak ilyen mélységű feldolgozásokat.)
A szeredai statisztikai hivatallal, vagy ottani társadalomkutatókkal kellene felvennie a kapcsolatot. A KAM - Regionális és Antropológiai Kutatások Központját javaslom, Bíró A. Zoltánt, a vezetőjüket személyesen; hátha tanáccsal tudnak szolgálni.

Üdvözlettel
Varga E. Árpád

Megkerestem Bíró A. Zoltán urat, sajnos ő nem tud nekem ebben a kérdésben segíteni, viszont javasolta, hogy esetleg keressem meg Ilyés Zoltán (MTA ENKI) és Tánczos Vilmos urakat, mivel ők sokat tudnak erről a térségről. Sajnos elérhetőségüket nem tudta megadni, ezért szeretném Öntől megkérdezni ismeri-e az urakat, és amennyiben igen, meg tudná-e adni elérhetőségüket?
Segítségét előre is köszönöm!

Tisztelettel,
Egyed Balázs

Azért a helyi statisztikai hivatalt még meg kéne keresni; mindenesetre megadom a nevezettek e-mailes elérhetőségét.

Üdvözlettel
Varga E. Árpád

kicsit lassan érnek bennem a dolgok. Lehet, hogy mégiscsak hozzápászintom a 2002-es adatokat (legalább az etnikaiakat) az interneten fent lévő összeállításomhoz. (Persze ez még odébb lesz.) [...]

Árpád

- Az első, felvezetés nélkül: A felekezeti adatoknál három evangélikus oszlopot találok; az ágostoni és a zsinatpresbiteri evangélikusok sora egy jelző nélküli, "evanghelica" rovattal bővült. Róluk mit lehet tudni?

- A továbbiakhoz annyit, hogy elkezdtem dolgozni az adatokon. Az etnikai tábla kétharmadát már átszöszöltem, most Hunyad megyét gyűröm. Az eddig tapasztalataim kedvezőbbek az előzetes várakozásnál, alig van változás a a korábbihoz képest a népszámlálási közlés közigazgatási rendjében. Csupán egyes városok municípiummá nyilvánítását érvényesítették; egy új település van (Félixfürdő), egy eltűnt (valahol Krassó-Szörényben), egy nevet váltott (vissza: Lászlóvára most ismét Coronini). Amitől leginkább tartottam, azt nem tapasztalom; eddig egyetlen különválással találkoztam, Nagypatak önálló községgé alakult, így Zágonbárkány község visszamenőleges idősorai is változnak (különös tekintettel az 1956-os nemzetiségi és 1992-es anyanyelvi adatokra, amiket az újraszerkesztés során tehát ki kell majd hagynom). De ez még elviselhető, különösen ha a továbbiakban is csupán hasonló arányú változásokkal kell számolnom. Hogy ez miért van így (miközben az évek során jó pár település lett önálló község), az legyen a bukaresti statisztikai hivatal titka, én csak örülök neki. Ezen felül a csillagozás sem olyan rettenetes; az esetek túlnyomó részében visszaszámolhatók a számok. Elkezdtem ilyen szemmel vizslatni a felekezeti adatokat is (az első három megyét fésültem át), ott ugyan rosszabbak az arányok, de még talán az én tűrésem határán belül. Úgy tervezem, hogy a csillagozást minden esetben feloldom (jelezve természetesen, hogy az 5 és kisebb számok esetében a keresztadatokból való származtatásról van szó), és ahol nem lehet pontosan kiszámolni, ott is megadok egy fiktív számot, külön jelzéssel (mondjuk szögletes zárójelben). Ez leginkább a felekezeti adatoknál kétséges eljárás, mert ott azért elég sok ilyen szögletes szám néz ki. Te mit szólsz ehhez?

- A harmadik kérdésem ehhez kapcsolódik. Ha már ennyi energiát ölök bele, hogy gatyába rázzam, amit a statisztikai szolgálat egy elegáns mozdulattal elbarmolt, a lehető legoptimálisabb eredményhez kéne jutni. Magyarán, a legjobb az lenne, ha valahogy mégiscsak rendelkezhetnék olyan segédletekkel, amik az eredeti állapot felderítéséhez elvezetnének. Például annak idején megkaptam a Szeben megyei adatokat (bedolgozva), azokkal tehát nincsen gond. Vagy ugyancsak eljutottak hozzám a Kolozs megyei előzetes etnikai adatok, azok is bizonyos fogódzót jelentenek. Szóval nincsenek ilyen-olyan, innen-onnan való teljes adatsorok? Ha ilyenek (akárcsak részlegesen) rendelkezésre állnának, nyugodtabb szívvel tárnám nyilvánosság elé a fel (be-) dolgozást, persze az (általam már tudottan) eredeti számokat változatlanul származtatásként tüntetve fel, illetve ahol úgy illik, szögletesen zárójelezve. Várom ezzel kapcsolatos véleményedet is, de leginkább segítségedet.

Köszönettel
Árpád

"Evanghelica"

- nem tudom hogyan fordítják. Románul Biserica Evanghelică Română. Talán Román Evangéliumi Egyház-nak mondanám. Román alapítású kisegyház. Alapítója egy az ortodox egyházból kirúgott bukaresti pap (1920-as évek). 1938-ban, amikor bevezették a királyi korporatív diktatúrát, hatóságilag elrendelték az evangéliumi keresztényekkel (creştini după evanghelie) való egyesülésüket. A "kényszerházasság" a kommunista rendszer alatt is fennmaradt. 1990-ben vált szét a két egyház, de az 1992-es népszámlálási kategóriák között a Román Evangéliumi Egyház még nem szerepelt. Röviden: román eredetű kisegyház, semmi köze az Erdély egyes vidékein elterjedt két egyházba csoportosuló lutheránus eretnekséghez.

Község-különválással még kettővel fogsz találkozni: Máramaros megyében Sajómező (Poienile Izei) Batizából (Botiza), Szilágy megyében pedig Ördögkút (Treznea) Felsőegyregyből (Agrij) vált el. Városból municípiummá válás volt több (községből várossá a szintén csak kettő: Tövis és Facsát). Egyébként 2002 óta alakult kb. 50 (vagy még több) új község. Az új községalakulások 70 százalékában érintettek a magyarok (magyar többségű falvak váltak szét, vagy magyar többségű falu vált le a román községközpontról). 2002 előtt tényleg nem nagyon alakultak új községek.

A kipontozott adatokhoz nem nagyon tudom, mit szóljak. Én igazából úgy hagynám, és egyszerűen ellátnám magyarázattal: "az adott faluban legalább 1, de legfeljebb 5 magyar, cigány stb. él". Egyrészt szerintem tényleg óriási munka kiszámolgatni, hogy mi van a pontok helyén (bár az etnikai adatoknál én is úgy láttam, hogy a legtöbb helyen meg lehet csinálni). Másrészt meg [...] a falusoros adatok esetén (s ez községsoros adatokra nem érvényes) az 5-nél kisebb elemszámú cellák publikálása a román adatvédelmi törvénybe ütközik. Elvben büntethető. [...] Ha úgy látod jónak, találunk valami megoldást. Leginkább a módszertani leírásba kell majd betenni, hogy ezek származtatott adatok stb. [...]

Pontozatlan adatok a Szeben megyeiek mellett Maros megyéből vannak.

Barátsággal, Tamás

megértettem mindent.

Jó hír, hogy létezik Román Evangéliumi Egyház is, mert akkor azzal nem foglalkozom.
Rossz hír, hogy büntethető, amit kigondoltam. Majd ezt még végigbeszéljük (levelezzük), ha oda ér a dolog. Én mindenképpen számokkal akarok operálni, mert különben nem nagyon működik a rendszer, azon felül tervezem, hogy az idősorokhoz megcsinálom a százalékokat is, az meg ugye számok nélkül nem megy.
Ad abszurdum, én Budapesten büntethető vagyok azért, amit majd csinálni fogok? [...] A csuda gondolta, hogy ez ilyen guzmis ügylet.

Köszönöm a tájékoztatást.

Barátsággal
Árpád

heveny szívdobogásom lecsillapodott megnyugtató soraid olvastán. De tréfán kívül, tegnapi eszmecserénk azzal a haszonnal is járt, hogy hatására finomodtak elképzeléseim.

Tehát valóban, legalább a fiktív számokkal tényleg nem lenne ildomos a nagyérdeműt ámítani. Nekem, belső használatra szükségem van rájuk az adatállomány állagának ellenőrzése céljából, de kifelé a pontosan nem visszaszámítható értékek helyét akkor magam is üresen hagyom. Számuk egyébként nem olyan vészes, eddig - az etnikai állományban - alig száz olyan helység akadt, ahol felbukkannak. De ahol kikövetkeztethetőek, ott vétek lenne a lehetőséget kiaknázatlanul hagyni.

Egyébként visszaolvasván tegnapi leveled, jól értem-e, hogy [...] tulajdonképpen egy ad hoc megoldásról van szó; az adatvédelmi rendelkezések betűjének és szellemének valamiféle egyedi betartásáról. Vagy ez a sztenderd eljárása e téren a bukaresti hivatalnak? Egyáltalán, lapítanak a fűben, és a mostani népszámlálási falusorokat sem kívánják hivatalosan publikálni, valamilyen formában, amihez igazodni lehet?

Árpád

én úgy értettem, hogy ez a szokványos eljárás, amikor a közigazgatási egység alatti adatokat ("micro-date") adnak ki. Publikálni szerintem a statisztikai hivatal nem fogja a falusoros adatokat. Az 1992-es adatokkal kapcsolatban sem ismerek egyetlen hivatalos kiadványt, amiben falusorosan bármi is megjelenne. Ez nem csak az etnikai megoszlásra vonatkozik. Egy sor gazdasági helyzetre vonatkozó '92-es változót pl. Dumitru Sandu egy adatbázisában lehet megtatálni, megint csak nem hivatalos kiadványban. Vagyis nincs amihez igazodni, de azt lehet mondani, hogy a hivatal ebben a formában adja ki. Magyarországon egyébként az a megoldás, hogy megmásítják a számokat (pl. 3 helyett 5-öt írnak). Bár azt nem tudom, hogy ez esetben hogyan jönnek ki a végösszegek.

Tamás

Bedolgoztam a 2002-es etnikai adatokat. Ezzel gyakorlatilag egy javított elektronikus kiadás jött létre, mert egyúttal Szabó M. A. Attila újabb helységnévtárai nyomán a névanyagot és néhány tévesnek bizonyult azonosítást is korrigáltam, és általában az észlelt hibákat javítottam. (Meg persze, ki tudja, milyen újabb időzített bombákat helyeztem el közben.) Most még az egyes kötetek végéről összesített (egyszerű) helynévmutató ellenőrzésénél tartok, no meg a bedolgozást is (legalább szúrópróbaszerűen) ellenőrzöm majd, meg valamilyen gyakorlatias (táblázatszerű) útmutatót szerkesztek a források összesítésével a rovatcímek (anyanyelvi, nemzetiségi kategóriák) tartalmának értelmezéséhez.

Végső tapasztalásom az, hogy nem volt fölösleges munka, különös tekintettel - a friss adatok beemelése mellett természetesen - a fent említett korrekciókra, Szabó M. A. Attila áldozatos munkásságának köszönhetően. A hogyan tovább újabb kérdéseket vet fel. Az egyik a felekezeti adatoké. Többször nekirugaszkodtam a *-ozott cellák helyreállításának. (Istenem, újra csak, micsoda lehetetlen dolog, jut eszembe: könyvtárunknak megvettem a KSH által a 2001. évi népszámlálásról közreadott 4. Nemzetiségi kötődés. A nemzeti, etnikai kisebbségek adatai c. kötetet, hát abban minden lélek a helyén van, csak úgy sorjázik a sok 1-es, 2-es és a többi 6-nál kisebb szám településenként.)

De mindannyiszor elkedvetlenedtem, mert látnom kellett, hogy jóval kevesebb sikerrel kecsegtet, mint az etnikai adatoknál. Ugyanakkor egyre inkább úgy vélem, hogy ezt a revideált "kiadást" a felekezeti adatoknál is meg kell szerkesztenem, hogy az érdeklődő egységében használhassa az anyagot, hiszen az említett javítgatások következtében viszonylag sok eltérés van már az 1992-vel lezárt, illetve a 2002-vel kiegészített változat között. Tehát valamilyen megoldásra kell jutnom. Mielőtt bármit is elkezdenék, még egyszer megkérdem; biztos, hogy semmiféle forrása nincs a teljes adatsornak? Ha meg kell elégedjek a jelenlegivel, lehet, hogy azt a módot választom, hogy az egyéb összesent követő rovatokat (baptista, pünkösdista, adventista) nem töltöm ki, csak a községi összegzésekben, legalább ezáltal csökkentve a falusoroknál a (nálam a *-ot helyettesítő) [.] jelek számát, mely egy mennyiségi határon túl borzasztó idegesítő tud lenni. (Az összeállítás - történeti jellegű révén - ezt a hiányt úgy-ahogy elviseli.)

Tovább menve: kacérkodom a gondolattal, hogy idővel csinálok egy párhuzamos adatsort a %-os értékekről. Ez nálunk a KSH-nak a mániája, amúgy nem haszontalan dolog, ha meg a gép kérésre generálja, miért ne? A papír ezt annak idején nem bírta el, de a virtuális tér sok mindent elvisel. Szerinted érdemes-e megcsinálni? Ha igen, akkor egy-, vagy kéttizedes értékekkel? Ez utóbbit - az általam művelt ismeretterjesztő műfajban - bőcsködésnek tartom, bár természetesen ez a pontosabb. Na de ez csak egy távlati és nagyon lebegtetett feladat.

Várom mielőbbi válaszodat.

Barátsággal
Árpád

Ui.: Csatolok az elkészültek közül egy kevésbé terjedelmes megyét, szemelvényképpen.

Örülök, hogy jelentkeztél és hogy jól haladsz az adatokkal.

A felekezeti adatokról sajnos ugyanazt tudom mondani, amit eddig. Nem tudok teljes adatsorról, azt meg szinte kizártnak tartom, hogy publikálva lenne és nekem elkerülte volna a figyelmem.

Az "összes egyéb" kategória esetében viszont azt tanácsolnám Neked, hogy inkább tűrd el a csillagokat. [...] A százalékos megoszlásokat feltétlenül érdemes lenne megcsinálni. Én legalábbis rengetegszer pötyögtem be egy-egy településre a vonatkozó adatsort a könyvedből. A két tizedest a magam részéről országos abszolút, megye szinten esetleg indokoltak tartom. Település szinten, ahol a nagyvárosokat leszámítva néhány ezer, helyenként néhány száz esetből számolunk, szerintem elég az egy tizedes.

Barátsággal, Tamás

köszönöm javaslataidat, megfontolom.

A százalékos megoldás esetében - ha oda eljutok - marad tehát az egy tizedes. Amúgy is csak elemi helyiség szinten szerkeszteném meg az anyagot, mert adatbázisomban (ahol, megfelelő formátumban, a százalékokat meg tudom jeleníteni) az alapadatok így vannak meg. Tehát már a községi összegzésekkel sem fogok bajlódni. S lehet, hogy egységesen csak a megyék többségében figyelembe vett bontásig mennék el (vagyis a Bánságban a csehekkel, horvátokkal, bolgárokkal nem foglalkozom).

De ez még odébb van.

Barátsággal
Árpád

Gondolom emlékszel, hogy négy évvel ezelőtt e-mail kapcsolatban voltunk Lenk Ignáccal kapcsolatban.

Most azért írok, mert szeretnék egy nem túl komplikált, csak a lényeg tekintetében informatív térképet készíteni a románok vallásváltásával kapcsolatban a XVII. sz. végén és az ezzel kapcsolatos későbbi fejleményekről, kb. a XVIII. sz. végéig, és tűnődök, hogy neked talán van ötleted, hogy hol lehet erről bármit találni. De nem falvankénti statisztikára gondolok, ilyesmit feldolgozni időm sem volna, ha létezne, csak inkább utalásszerű adatokról, hogy hol volt erősebb, hol gyöngébb az unio, mikor és miért. Bármilyen ezzel kapcsolatos irodalomról ha tudsz, megköszönném.

Üdvözlettel:
András

A kérdezett terület/időszak majdnem teljesen ismeretlen előttem, ami a szakirodalmat illeti, nekem is utána kellene járni, ezt ne kívánd tőlem.

Van azért egy halvány gyanúm, hogy az alaposabb forrásfeldolgozást nem lehet megúszni, tehát a falvankénti statisztikát, mert hiszen éppen itt van a dolog lényege. Azért gondolom ezt, mert most éppen a II. józsefi népszámlálásban vagyok benne, és különböző kontrollforrásokat (egyházi összeírásokat) is kézbe vettem (ne szerénykedjek, gépre vittem), és ebben éppen a románok a legerősebbek. Azt látom, hogy a XVIII. sz. közepére (1750-1766. évi összeírások) nagyjából kirajzolódik az ortodox-gör. kat. törésvonal, és a későbbiekben (1790-ig) ehhez képest van még kisebb esetszámú változás.

Miskolczy Ambrust kéne meginterjúvolni, ha olyan viszonyban vagy vele.

Üdvözlettel és elnézést a kései válaszért
Árpád

Nagyon köszönöm, amit mondtál. Miskolczy Ambrussal ugyan semmi kapcsolatom, de ez nem fog megakadályozni, hogy érdeklődjek nála.

A térkép készülő nagyobb munka része, ami sok minden másról is szól, és tényleg teljesen lehetetlen, hogy minden részlettel (ez a térkép maga nem mű, hanem csak egy kis részlet) olyan alapossággal foglalkozzak, ahogyan az kívánatos lenne, ha csak erről lenne szó. Tematikus térképek különböző célokkal készülhetnek és nem mindegyiknek az abszolút részletesség az ideális megközelítésmódja. Ilyesmi egyebek közt a mérettől is függ és egy jóval kisebb, mint A4-es méretűn szóba sem jön a falvakig lemenés. Be sem lehetne mutatni az eredményt így, akkor sem, ha lenne ilyen. Szóval, e téren a lelkiismeretem teljesen tiszta, tudom, mit csinálok, vagy szeretnék. Csak nagyobb tájak, irányak, mozgások érdekelnek. Nem konkrét adatokat akarok térképre vinni, csak fogalmat szeretnék adni egy lényeges történelmi esemény fő vonalairól.

[...]

Üdv, és kösz még egyszer, mert ez is máris segítség, szóval nem tévedtem nagyot, amikor hozzád fordultam:
András

elkészültem két megyében a felekezeti adatok bedolgozásával is. Ennek tapasztalatai alapján nem látom annyira borúsnak a dolgot, úgyhogy folytatom. De most kissé lefékezek, mert bő másfél hónapja majdnem minden szabad időmet ennek szenteltem. (Tegnap Arad megye felekezeti részét csináltam: ez az adatbeviteltől a nyomtatott anyag szövegállományba való beemelésig, a különböző ellenőrzési mechanizmusokkal együtt reggel 9-től este 11-ig tartó munka volt. S ez még egy kevésbé problémás, településállományát tekintve közepesnek mondható megye.)

Mindenesetre folyamatosan fel fogom tenni a hálóra elkészülésük rendjében a megyéket; Fehér és Arad mostantól fogva már ott van a szokott oldalon http://www.kia.hu/konyvtar/erdely/erd2002.htm, lehet tesztelni. (Amit kérek is.) Az etnikai anyagot (jóllehet, megvagyok velük) azért nem teszem fel előre, mert a felekezeti kötetekkel való összevetésük (a településszerkezeti, névanyag- és egyéb javítások átvezetése céljából ez utóbbiakba) kitűnő végső kontroll-lehetőség.

Barátsággal
Árpád

nagyon örülök, hogy halad a felekezeti adatok feldolgozása, és hogy nem tűnik reménytelennek az adatok pótlása. Amikor a teljes anyag megvan, érdemes lenne valamilyen formában meghirdetni. A transindexen lévő verziót nem akarod kicserélni?

Tamás

igen, valóban gondoltam rá, hogy ha odajut a dolog, napirendre kerül a korábbi mutáció kicserélése is. Az persze már nem az én gondom, a korábbit sem én csináltam, én csak rendelkezésre bocsátottam. De még addig sok víz lefolyik a Dunán (Olton, Szamoson, tetszés szerint), mert mint jeleztem, most lefékezek; nem akarok ebbe (is) belerokkanni. Most, hogy számot vetettem egy fél megyényi munka időmennyiségével, látszik hogy az egész úgy 400-500 óra. (Munka mellett.) S a fele még hátra van. [...]

Árpád

[.. ] lenne egy kérdésem: az 1900-as adatok megvannak-e Neked adatbázis (excel, vagy bármi) formában? Most ugyanis, hogy a KSH-sokkkal dolgozom, hozzá tudok jutni a népszámlálás település szintű adatlapjaihoz. Gondolom, Te is ezekből dolgoztál annak idején. + Megvannak a születési arányszámok szintén településenként. Arra gondoltam, hogy készítenék egy településmintát, aminek az alapján összeállítanék egy adatbázist és csinálnék egy oksági modellt (regresszió) arról, hogy milyen okok miatt kezdett egyik helyen gyorsabban, másikon lassabban csökkennni a termékenysáég. A minta összeállításához viszont mindenképpen kellene a települések lélekszáma és etnikai összetétele adatbázis-szerűen.

Tamás

[...] ami a népszámlálási adatokat illeti; nekem minden települési adatsor, amit bedolgoztam, eleve adatbázisban van, csak az nem éppen matematikusnak való (MicroISIS, Pascal alapú szöveges adatbáziskezelő rendszer). De könnyen tudok olyan nyomtatást végezni, amelynek eredménye EXCEL-be konvertálható. Tehát nincs akadálya annak, hogy a nálam meglévő 1900-as adatokat odaadjam. Én a népszámlálási kötetből dolgoztam, és olyan részletességgel, amit megjelentettem. Nem hárításképpen, csak ha annál részletesebben kell, emlékeztetlek a Studia Censualia Transsilvanica-ra, Mezei Elemérék EXCEL-ben dolgoztak. Nem tudom, milyen viszonyban vagy velük, és mit hajlandók kiadni a kezükből. De ha kell, amit küldeni tudok, jelezd, és azt is, hogy milyen sorrendbe rendezzem az adatokat; korabeli közigazgatás vagy mai. Legalább nagy vonalakban (a betűrendezés tréfái miatt) tudom produkálni, de legkorábban csak hétfőn, mert holnap kicsattogok (két hónap után) a nagymarosi kertbe, egy kicsit kiszellőztetni a fejem.

Barátsággal

Árpád

Nándortól úgy tudom, hogy nekikezdett az 1850-től kezdődő statisztikai adatbázis feljavításához a 2002-es népszámlálás adataival, és ezt nekünk is be kellene majd építeni. Nem értem pontosan, hogy ez mit feltételez, illetve hogyan történik a bővítés: a meglevő word dokumentumok aljára kerülnek be az újabb adatsorok?

Részünkről ez azt jelentené, hogy az összes állományt újra létre kell hoznunk és feltöltenünk, vagyis még egyszer elvégezni a teljes munkát, ami annak idején is rendkívül időigényes volt...

Várom válaszát!

üdvözlettel, Gyöngyi Annamária

Valóban (Nándi és Kiss Tamás unszolására) nekiálltam az Erdély etnikai és felekezeti statisztikája friss adatokkal történő kiegészítéséhez.

Először ódzkodtam, mert sejtettem, hogy ez mivel jár, s tényleg: az egész munka az adatbázisba viteltől a megszerkesztett szövegállományból a 2002-es sorok word-dokumentumba emeléséig valahol 400-500 óra közötti pepecselésre rúg. De mégis belevágtam, s már látom az alagút végét. A végeredmény egy bővített, s egyúttal javított kiadás lesz, mert természetesen hol a közigazgatási változásokat kell érvényesíteni (szerencsére 2002-ig ez nem túl jelentős), hol a magyar névanyagot javítani, kipótolni Szabó M. Attila nyomán, hol az észlelt (nem számszaki) hibákat korrigálni stb. Néhány elkészült megyét már feltettem az internetre http://www.kia.hu/konyvtar/erdely/erd2002.htm.
Ez egy dolog.

A Transindex-es változat egy más dolog, úgy ahogy Annamari írta; valóban, gyakorlatilag újra való létrehozást jelentene. S nem csupán azért, mert a 2002-es adatok beapplikálása a helységenkénti idősorok aljára alig kisebb munka, mint a kiegészített idősorok egységenkénti újra html-esítése, hanem mert előző esetben megnövekedne a hibavétések esélye. Ezen felül, mint fennebb jeleztem, nem egyszerűen számokkal történt bővítésről van szó, hanem egyéb változtatásokról is.

Úgyhogy, ha az én munkám nyomán egy 1850-2002-es változatot akarnak megcsinálni, az lényegében a pár évvel ezelőtti munkájuk megismétlését jelentené. (Ráadásul a kiegészítő kötet helynévmutatóval nem tervezem foglalkozni, tehát az nem kompatibilis, azt el kellene hagyni belőle. Mint ahogy a bevezető szövegek és táblamellékletek is az 1992-vel lezárt változathoz dukálnak.)

A harmadik dolog:
A bukaresti hivatal az 1-5 fő közti számokat adatvédelmi rendelkezésekre hivatkozva nem közölte (*-gal jelölve hiányukat). Én, ahol lehetett (a községi és helységenkénti sorok keresztadatai alapján) kiszámoltam és megadtam; ez egyébként külön vonzás volt számomra a munkába belevágni. (Sok helyen, különösen a felekezeti részben így sem volt lehetséges, ott én is üresen hagytam.) Na most ez elég aggályos, úgyhogy kérdés, egyáltalán törvényes-e ebben a (korrigált) formában egy romániai honlapon elhelyezni az adatsorokat.

Végül is tehát: az élet úgy hozta, hogy a korábbi kiadás sok tekintetben meghaladottá vált. Én a saját elektronikus verziómat megújíto(tta)m, s ez felveti a Transindexes változat megújításának kérdését, ami azonban, úgy néz ki, inkább új változat megalkotását jelentené. Emellett szól, hogy az 1850-1992-es verzió lezárt, esetenként (óhatatlanul) hibás, aminek újraalkotása elektronikus forma esetén még mindig kisebb energiával/költségekkel jár, mint egy új könyv kiadása. Ellene szól, hogy azért ez sem kis energia s költség. Ráadásul bibis a *-ozás (mégha részleges) feloldása is. A bővített verzióhoz pedig már nem passzolnak a kötetek bevezetői. Tehát mindenképpen egy öszvér megoldás születne. Lehet annál maradni (s ezt javasoltam korábban Nándinak is), hogy egyszerűen fel kellene tenni a teljes adatsorokat az eredeti formában, úgy, ahogy Bukarestben kiadták a kezükből, EXCEL-es formátumban, ki-ki kedvére letöltené, és használná. Így például én is egy vagyok a felhasználók közül, aki történetesen a saját kiadványát ennek alapján (egyes adatokkal) kiegészítette. Ennek meg az az előnye, hogy a Transindex abszolút lépést tart az információkkal, övé a legteljesebb (és adatvédelmi jogilag is tiszta) forrás, és végső soron nem kerül semmibe.

Hirtelenjében ezek jutottak eszembe kérdése kapcsán.

Az esetleges holnap viszontválaszig üdvözlettel
Varga E. Árpád

Kolozsvárról, Gyöngyi Annamáriától kaptam egy levelet, amelyben - intenciód nyomán - az Erdély etnikai és felekezeti statisztikája megújítása felől érdeklődött. (Legalul) jelzett problémáját rögtön átláttam és abszolút meg is értem, s igyekeztem kimerítően válaszolni. Ezt a levélváltást most neked is megküldöm, hogy képbe' légy. Azóta Annamari válaszolt, beszámol neked arról, hogy mire jutott.

Barátsággal
Árpád

Romániából írok, jobban mondva a feleségem ír, mivel hogy én nem tudok magyarul. A nevem Pantea Călin és érdeklődni szeretnék a Hajdú-Bihar, Békés és Csongrád megyék öszes népszámlálásairól, jobban mondva etnikai adatokról, vagy ha ez nagyon sok önnek, akkor legalább azokról a településekről ahol románok élnek. Amit én találtam Romániában, az eléggé hiányos volt, úgyhogy megkérném, ha nem esik nehezére, hogy elküldje nekem ezeket az adatokat. Nagyon meglepődtem hogy az interneten megtaláltam ezeket a népszámlálásokat Erdélyből, régóta keresek ilyen pontos adatokat.

Elküldöm azért a román lakta települések nevét: Bedő, Körösszakál, Körösszegapáti, Nagyléta, Mezőpeterd, Pocsaj, Vekerd, Zsáka, Darvas (Hajdú-Bihar), Battonya, Elek, Gyula, Kétegyháza, Lökösháza, Méhkerek, Pusztaottlaka, Csorvás, Sarkadkeresztúr, Békéscsaba (Békés), Magyarcsanád, Szeged (Csongrád).

Várom válaszát és előre megköszönöm,
Pantea Călin , Nagyvárad

amiben tudok, megpróbálok segíteni. Sajnos, csak részben, mert feldolgozásaimban a mai magyarországi településekkel nem foglalkoztam. Kivéve a határ által érintett megyéket, melyek adatait - technikai okokból - bedolgoztam adatbázisomba, 1910-ig. Ezeket a kért településekről Bihar és Csanád megyében tudom prezentálni. A feldolgozott adatokat kinyomtattam, ugyanolyan formában, ahogy a köteteimben is láthatók, mellékelem négy fájlban, az 1910. évi közigazgatás szerint rendezve.

A másik két megyéről (Békés, Csongrád) ugyancsak 1910-ig, a birtokomban lévő forrásokból beszkenneltem a vonatkozó oldalakat, és szintén csatolom jpg formában.
Az 1869. évi vallási adatok (Forrás: Az 1869. évi népszámlálás vallási adatai. Bp. 2005).
Az 1900. és 1910. évi népszámlálási sorozatok 1. köteteiből.
Az 1890. évi népszámlálási adatok az interneten megtalálhatók: http://konyvtar.ksh.hu/helysegnevtar/1892/index.html

Sajnos, 1910 utáni adatokkal nem rendelkezem, és egyelőre nem tudok internetes forrásról. De még erdeklődöm, s ha megtudok valamit, jelentkezem.

Remélem, küldeményeimet hasznosítani tudja. Mivel nagy a terjedelmük, három részletben küldöm el.

Üdvözlettel
Varga E. Árpád

nagyon szépen megköszönöm, hogy el tudta küldeni ezeket az adatokat. Ez pontosan az volt, amit kerestem. Az internet link-ek is nagyon jók voltak. Remélem, még tartjuk a kapcsolatot.

Üdvözlet, Pantea Călin, Nagyvárad

milyen volt Szentgyörgy?

Ma jelent meg egy barátommal közösen egy kötetünk. Nem az, aminek láttad a kéziratát, hanem egy részletes előreszámítás. Átküldöm Neked Pdf-ben és majd valamilyen úton-módon küldök példányt is.

Barátsággal, Tamás

tegnap megkaptam Vilmostól a könyveket, ezúton köszönöm. Külön azt is, hogy két példányt adtál, illetve az előző kötetből is egyet, mert így be tudom rakni a könyvtár állományába is őket. Még nem volt időm, hogy átnézzem (miként a korábban küldött elektronikus PDF változatot sem), mert a 2002-es adatok bedolgozásán finiselek. Most már tényleg a legvégén tartok, a héten készen leszek vele. Viszont az interneten egyelőre nem jelenítem meg (megint csak Fehér megyét hagytam fent, mintaként), így egyeztem meg Nándival [...].

Egyik utolsó leveledben említetted, hogy a régebbi népmozgalmi adatokat nem adja oda a bukaresti hivatal. Kíváncsi vagyok, ennek vajon mi az oka?

S végül: kérdezted, hogy tetszik S. Szentgyörgy? A viszonyom a városhoz nekem is érzelmi, ide s tova három és fél évtizede kötődöm hozzá (s a környező kultúrtájhoz, Kézditől Brassóig) barátaim által. Tanúja voltam annak, ahogy a vidéki kisvárosból (porfészekből) középvárost (sárfészket) csinált az epoca de aur; az állomás felé menet megint rácsodálkoztam, milyen izgalmas ennek az európai uniós világba oltott poszt-ceauşescui szedett-vedettségnek az arculata, akár még építészetileg is.

De elsősorban barátaimhoz kötődöm, akiknek életéről természetesen családregényt lehetne írni. Kisebbik leányuk épp annyi idős volt, mikor barátságunk kialakult, mint az ő kislánya, aki két és fél éve született. Tulajdonképpen őt, meg most négy hónapos kis öcsikéjét mentem vizitálni (radina), no meg a dédit (tulajdonképpeni mentoromat) beteglátogatni, aki egy súlyos műtét után van. Mellékelek pár fotót, hogy "képbe' légy".

Barátsággal
Árpád

örvendek, hogy megkaptad a könyveket. Pont arra gondoltam, hogy a könytárnak is jusson egy példány, amikor kettőt küldtem.

A bukaresti hivatal azzal indokolta, hogy elutasítja a kérést, hogy nincsenek meg a kért adatok.

A szentgyörgyi ismerőseiddel kapcsolatban megint az igazolódott vissza, hogy kicsi a világ. Az apukát (Borbáth Szőcs Istvánt, alias Borbit) jól ismerem. Egyetemista korunkban jó pár korsó sört pusztítottunk el együtt.

Egy kérés: Most jutottam oda, hogy a kéziratom (amit Te is olvastál) átírjam, és próbáljak belőle tényleg kihozni egy kötetet + egy disszertációt. Ha emlékszel még a bevezetőjére. Tárgyalom, hogy vannak, akik szerint Erdélyben a reprodukciós különbségek regionális, és vannak, akik szerint etnikai alapon magyarázhatók. Az előbbi pédájaként Rotariut hozom fel. Na most Pakot Levi felvilágosított, hogy ennek a kérdésnek a két vh. között jelentős irodalma van, és azt tanácsolta, hogy forduljak ez ügyben Hozzád. Tehát a kérdésem, hogy mit érdemes elolvasni, idézni ebben a tekintetben?

Tamás

tegnap este megpróbáltam egy kicsit utánagondolni az általam használt irodalomnak.

A két háború közötti magyar szerzőkről van szó, a románokat (mindenekelőtt Manuilă-ról van szó) most nem néztem. Az a baj, hogy az a feldolgozási szint, ameddig én lementem, általában nem foglalja magában a szakszerű- és minuciózus demográfiai megközelítést (ami persze nem jelenti azt, hogy nem a legkiválóbb szakemberekről van szó), a te szempontodból inkább elnagyolt megállapítások találhatók az általam ismert szövegekben.

Hamarjában az alábbiakat gondoltam figyelmedbe ajánlani.

Kovács Alajos: Az erdélyi magyarság sorsa. = Magyar Statisztikai Szemle. XIII, 1935. 4. sz. 247-264.
Kovács Alajos: Az erdélyi magyarság és a román statisztika. = Kisebbségvédelem. III, 1940. 1/2. 1-20.
Kovács Alajos: Erdély népmozgalma vallásfelekezetek szerint az 1921-1927. években. = Magyar Statisztikai Szemle, 1929. 12. sz. 1207-1214.
*Rónai András: Erdély népességi viszonyai. = Magyar Statisztikai Szemle. XVII, 1939. 4. sz. 350-360.
Rónai András: Uralomváltozás Erdélyben. = Erdély. Kiad. a Magyar Történelmi Társulat. Budapest, 1940, Athenaeum. 211-228.
*Schneller Károly: Magyarok és románok erőviszonyai Erdélyben. Klny. a Társadalomtudományból. Budapest, 1940. 484-500.
Thirring Lajos: Természetes és tényleges népszaporodás a két legutolsó népszámlálás közt a trianoni és a visszacsatolt területeken.. = Magyar Statisztikai Szemle, 1943. 7. sz. 352-359.
Erdély természetes népszaporodása 1920-1930 között. = Magyar Kisebbség, 1936. 3-4. sz. 91-97.
Barsy Gyula: A visszacsatolt keleti terület. Népmozgalom. = Magyar Statisztikai Szemle, 1940. 8-9. sz. 679-684.
R. Szeben András [Rónai András]: Transylvania népmozgalma. = Hitel. I, 1936. 2. sz. 81-101.
Aldobolyi Nagy Miklós: Magyarok a Kis-Szamos mentén. = Hitel. VIII, 1943. 6. sz. 346-358.
Schneller Károly: Kalotaszeg népesedési problémái. = Hitel, 1944. 5. sz. 272-289., 6. sz. 347-370.
Venczel József. Erdélyi föld - erdélyi társadalom. Budapest, 1988, Közgazdasági és Jogi Kvk.
III. fejezet. Társadalomstatisztika, népmozgalom. 91-125.
Venczel József. Az önismeret útján. Bukarest, 1980, Kriterion.
Öt oltmenti székely község népmozgalma. 106-118.
+ További írásai a Hitelben, főleg Székelyföldről.
Hitel. Kolozsvár 1935-1944. I-II. köt. Budapest, 1991, Bethlen Gábor Kvk.
Tanulmányok, repertórium

(A *-gal jelölteket utánközli a Magyar Kisebbség 2002. 4. száma.)

Az áttekintő értékelésekben két toposz jelenik meg: az egyik a magyar jellegű (székely) és a román jellegű (dél-erdélyi) megyék népmozgalmi mutatóinak szembeállítása és ebből a magyarság tekintetében optimista következtetések levonása (ez később a nyolcvanas évek végi "magyarságkutató" irodalomban is visszaköszön), a másik, hogy érzékelik mégis a magyarság reprodukciójának visszaesését, amit a kisebbségi léthelyzettel magyaráznak.

Tanulságosak lehetnek ugyanakkor a mikrovizsgálatok, különösen Schneller kalotaszegi (vegyes környezetben végzett) elemzése, amely az adott regionális keretben etnikus különbségeket állapít meg (a magyarok hátrányára).

Én egyébként tökéletesen egyetértek Nyárády R. Károly megállapításával:
"Módszertanilag elfogadhatatlan volna azonban a megyék népességének eltérő szaporodási arányait eltérő nemzetiségi összetételükkel összefüggésbe hozni és a területi adatok alapján következtetni a nemzetiségek szaporodására. Egyrészt ugyanis megyénként különböző tényezők hatottak a születésgyakoriságra és a halandóságra, másrészt kérdéses, vajon ezek a tényezők azonosak voltak-e a megye minden nemzetisége vonatkozásában, tehát az illető megye népességének természetes szaporulatából a nemzetiségek arányszámuknak megfelelően vették-e ki részüket. A megyei népmozgalmi adatok alapján nemzetiségi vonatkozású következtetéseket a realitás igényével legfeljebb azokban a megyékben vonhatnánk le, melyek úgyszólván egynemzetiségűnek tekinthetők, s így feltehető, hogy egyetlen nemzetiség határozta meg a megye összes népességének reprodukciós arányát, s ezt a csaknem jelentéktelen szám-arányú kisebbség lényegesen nem módosíthatta."

Ez utóbbi közbevetés ellenére nem esik bele a fent említett toposz csapdájába, s végső soron arra a következtetésre jut, hogy "a nemzetiségek szaporaságának kérdésében a területi népmozgalmi adatok nem szolgálhatnak megbízható támpontul". (Erdély népesedéstörténete. 199-200. o.) Jómagam is átvettem tőle ezeket a passzusokat (akkor még, kézirat-töredékről lévén szó, a jegyzetek elején egy általános hivatkozással), Fejezetek a jelenkori Erdély népesedéstörténetéből. 147. o. Nem arról van persze szó, hogy ne lennének regionális jellegzetességek, ezeket azonban az etnikai meghatározottság (egyéb, pl. migrációs tényezők eredőjeként) néha meglepő módon átszínezheti. Gondoljunk a dél-erdélyi, bánsági alacsony reprodukciós környezetben (regionális jelleg, románokat, németeket egyaránt jellemez) az újabb keletű magyar vándornépesség kedvezőbb mutatóira, vagy mondjuk - ellenkező példaként - a háromszéki románságnak a magyarokét messze felülmúló szaporaságára. A bihari románok és magyarok közti eltérésre (ez már a XIX. századtól eredeztethető), s általában a két háború közti mutatókra az ún. Körös-Máramarosvidék tágabb környezetében. Tehát szerintem mind a két megközelítésben van igazság.

Első szuszra ennyit, a forrásokat illetően még bizonyára lesz kérdésed.

Árpád

áttanulmányoztam a küldött könyvet. Lenyűgöző teljesítmény. Lehet, hogy meglepő a párhuzam, de nekem Balogh Pál "Népfajok Magyarországon" c. munkája jutott eszembe (arányosítva persze a párhuzamot a feldolgozott területre), mind információgazdagságát, mind jelentőségét tekintve. Persze, jellegzetesen 21. századi munka, minden tekintetben megváltozott körülmények között; itt nem a diadalmas uralkodó nemzet térhódításának dokumentálásáról van szó, hanem épp ellenkezőleg; pragmatikus számvetés a státusát tekintve kisebbségi magyarság eljövendő kilátásaival. Sok mindenre használható enciklopédikus adatgyűjtemény, külön haszna a gyakorlati céloknak megfelelően kialakított mikrorégiók szerinti tagolás. Emellett, komoly háttértanulmányokat összegző munka lévén, közérthető nyelvezetű; nem tudom, barátodnak mennyi része volt a szövegek megfogalmazásában, a te élvezetes stílusod mindenesetre átsüt rajta. (Szerintem Sebők Laci is elégedett lenne.)

Na de, térjek másik tárgyra.

Nem hagy nyugodni az az információ, miszerint Bukarestben nincsenek adatok az 1992. évet megelőző időszak nemzetiségi népmozgalmáról. Egyrészt nem hiszem, mert akkor minek alapján nyilatkozott az 1988. év eleji nemzetiségi megoszlásról Gheţău? Minek alapján közölt nyers születési arányszámokat az 1966-1977 közötti időszakról Semlyén? De lehet, hogy így van (mondjuk, elvesztek, megsemmisültek az annak idején felvett adatok), akkor viszont annál fontosabbak lennének a korabeli népszámlálási közleményekből kivesézhető kapcsolódó információk. Épp ezért, megint visszatérek (ígérem, utoljára) ahhoz az ideához, amit szeptember 18-i, majd október 3-i leveleimben pendítettem meg. (Így utólag visszaolvasva, meglehetősen összeszedettnek tűnnek számomra az akkor írottak, ezért csak visszautalok az azokban foglaltakra.)

Az apropót pedig az adja, hogy jelezted, végleges formába öntöd a demográfiai perspektívákról írott nagy tanulmányodat. Gondolom, ebben a visszamenőleges számításoknak is helyt kívánsz adni (legalább 1964-ig). Ez olyan jelentőségű művelet, hogy úgy vélem, megérné az alaposabb körüljárást. Te vagy a szakember, mérlegelni tudod, hogy milyen apparátus mozgósítása szükségeltetik. De, ha népmozgalmi adatokat nem tudnak (vagy akarnak) adni, akkor talán mégiscsak érdemes lenne az 1977.,1966. vagy akár 1956. évi népszámlálásokból az általad alkalmazott kohorsz-komponens módszerű számításokhoz szükséges adatokat megkérni.

(Lehet, hogy érdemes lenne Gheţău-val kapcsolatba lépni, ugyan biza ő mi alapján mondta, amit mondott, és talán egyebekben is tudna segíteni.)

Nézd el nekem, más időben iskolázott (azaz inkább iskolázatlan) trottynak, de a "magyarságkutatós" időszakban szerzett paranoiám nem hamvadt el (nem is fog), időnként fel-felparázslik. Annak idején, 1992-ben megjelent könyvem előszavában az adathiány miatti kínomban azt találtam írni: "Lassan két emberöltő telt el úgy, hogy nem bocsátottak érdemi tényanyagot a nyilvánosság rendelkezésére az egyes etnikumok számbeli viszonyaira vonatkozóan; a hivatalos propaganda minduntalan olyan adatokra hivatkozik, melyek részletes kimutatását sehol sem találjuk. Ily módon kinyilatkoztatásokból áll össze a mai Románia népesedéstörténete; a valóságos tények felmutatása helyett demográfiai mítoszteremtés zajlik a jelen- és különösen az utókor számára." Ez és az ilyen jellegű megnyilatkozások (Bíró Zoltán egyszer azt a kommentárt fűzte a kötet "Az 1977-es népszámlálás az újabb adatközlések tükrében" c. fejezetéhez: jó, jó, de nem értem, miért vagy ilyen dühös?) persze tudom, hogy csak nevetséges provokációk voltak abból a célból, hogy "kiugrasszam a nyulat a bokorból". De azért mégis, nem lenne szabad hagyni, hogy egyfajta visszamenőleges mitizálás esetleg mégiscsak megtörténjen. Szóval, érdemes lenne a problémakört minél alaposabban körbejárni.

Egyszer korábban azt írtam, hogy nem is annyira az az izgalmas, mi történt (hiszen azt elvileg, a népszámlálási eredményekből tudjuk), hanem az, hogy hogyan történt, ami történt. Ennek kapcsán szeretném felhívni figyelmedet az intragenerációs identitásváltás esetleges szerepére a népszámlálási eredmények ide-oda váltakozásában (nem is annyira magyar-román, mint magyar-egyéb nemzetiségűek vonatkozásában).

Nevezhetjük ezt eltérő bevallásnak is, ami megnyilvánulhat akár az anyanyelv-nemzetiség közti átfedések oszcillálásában, fluktuálásában. Nem tudom - munkáim java része amúgy is inkább tényleírásokon alapuló felvetés- és feltevésgyűjtemény, a vázolt problémák tényleges megválaszolása nélkül. Ebből a szempontból figyelmedbe ajánlom "Az 1977. évi romániai népszámlálásról az újabb adatközlések tükrében" c. elemzésemet, s a benne felvetett szempontokat. Ezt egyébként azzal fejeztem be, hogy "Románia etnikai népességszerkezetének változásai aligha vizsgálhatók teljes érvényűen az 1977. évi népszámlálás beható ismerete nélkül". Ez talán ma is aktuális megállapítás.

Pro tercio: befejeztem a novemberben elkezdett feldolgozást. Nándit várom a startlövéssel és akkor felteszem a világhálóra. Csatolom a bevezető szövegét, az - az unalomig ismert obligát információk mellett - az aktuális változatra vonatkozó ismeretanyagot is tartalmazza.

Barátsággal
Árpád

Elkészültem a szóban forgó feldolgozással. (Négy hónapig tartott, szabadidőm kb. kétharmadát vette igénybe.) Csatoltan megküldöm a bevezető szövegét, továbbá a tervezett oldal webes felületét, hogy lásd, mi mindent is tartalmazna valójában.

Jó lenne (nem miattam), ha az internetes megjelenés minél hamarabb zöld utat kaphatna.

Mellékelek egyúttal egy fél éves levél-folyamot, amivel ugyanabban a dologban bombáztam Kiss Tamást. Azért küldöm el, hogy plasztikus képet alkothass arról, amit én problematikusnak tartok a visszamenőleges projekció kérdésében, és ha egyetértesz velem, akkor próbálj te is abba az irányba hatni, hogy ugyanolyan súlyt kapjon a régebbi múlt folyamatainak feltárása, mint a közelmúlté és az előttünk álló időszaké.

Barátsággal
Árpád

nagyon megtisztelő, amit a könyvről írsz. Remélem, hogy tényleg hasznos lesz az intézménytervezésben is. Ami még hiányzik az a beiskolázási adatoknak a feldolgozása szintén mikroregionális szinten, amiből kiderülne, hogy a gyermekek hol, mekkora arányban járnak román/magyar iskolába. Ezeket elég nehéz kivakarni a tanügyminisztériumtól. [...]

Az 1977/66/56-os népszámlálások kor szerint bontott adataira tényleg szükség lenne. Ezeket is kértem, de nem kaptam meg. Ami egyértelmű, az az, hogy abban a rendszerben, ahogy az adatokat jelenleg szerzem, a '89 előtti dolgok nem fognak menni. Van azonban még egy lehetőség. Horváth Pistivel azt tervezzük, hogy nyáron a szociológus egyetemisták számára Bukarestben szervezünk egy terepgyakorlatot, [...] amit a diákok istápolása mellett arra használnánk fel, hogy a Statisztikai Hivatal levéltárában/archívumában (vagy a fene tudja, hol lehetnek ilyen dolgok papír alapon) körülnézzünk. Remélem, meg tudjuk szervezni, hogy ez tényleg sikerüljön is. Gheţău-val felvenni a kapcsolatot tényleg nem hülyeség.

[...] Cigány-magyar, illetve sváb-magyar relációban az identitásváltás, illetve az anyanyelv/nemzetiség szerinti adatok összehasonlítása valóban megér egy alaposabb vizsgálatot/átgondolást. A szöveget nem fogom úgy lezárni, hogy ez kimaradjon belőle. Különösen azért nem, mert - miután megvan a népességelőreszámítás - az egész szöveget abba az irányba akarom elvinni, hogy az általam használt modell korlátaira mutassak rá.

Nagyon köszönöm a bibliográfiai útbaigazítást is. Ezzel kapcsolatban még foglak kérdezni.

[...]

Barátsággal: Tamás

[...] leszereltek kiegyensúlyozott, megnyugtató szavaid, s paranoiám most megint elnyugodott. [...] A bibliográfiai forrásokat illetően egyrészt javaslom, hogy tanulmányozd még akár a Nyárády-kötet, akár szerénységem opuszainak hivatkozásait, továbbá a Nyárády-hagyaték bibliográfiáját (www.kia.hu/konyvtar/erdely/hagyatek.zip), hátha akad bennük további, számodra érdekes. Amiben igazán segíteni tudok, az az, hogy bármit, ami téged érdekel, s nekem megvan másolatban, lemásolom neked is, hogy az utánajárást megtakarítsd.

Barátsággal
Árpád

várom az infót, hogy felszabadíthatom-e a hálón a frissített anyagot? A másik; közben írt Tamás, és a maga összeszedett, megfontolt módján megnyugtató választ adott aggályaimra.

Árpád

Olvastam a http://torda.adatbank.transindex.ro/ honlapon a népszámlálási adatait!
Egy kereső oldal alapján találtam meg egy névrokonomat akit szintén Csaszneknak hívnak és mivel Magyarországon élek és az adatok alapján rokonaim erdélyi származásúak, tudna nekem abban segíteni, hogy Tordán hogy tudnám megtalálni Csasznek Judit nevű "rokonom"?

Előre is köszönöm
Csasznek Orsolya

Sajnos nem tudok segíteni, statisztikai feldolgozásokat készítek, családkutatással nem foglalkozom. Megnéztem a Tordáról működtetett magyar nyelvű honlapot, hogy helyi - egyházi - intézmények elérhetők-e rajta, mert talán ők tudnának információval szolgálni. De ilyent nem találtam, úgyhogy tanácstalan vagyok.

Üdvözlettel
Varga E. Árpád

korábbi levelemben nem tudtam Békés és Csongrád megyéről 1880. évi adatokat adni.
Most előkerült a gépemen egy régebbi mentés az 1880. évi népszámlálásról készült adatbázisról. (A Szabó Ervin Könyvtár honlapjáról szedtem le még évekkel ezelőtt, azóta lekerült onnan.)
Ebből küldöm az 1880. évi adatokat a fenti két megyére vonatkozóan.

Üdvözlettel
Varga E. Árpád

[...] Most az etnikai adatok százalékos verzióján dolgozom - az internet elbírja -, kb. május közepére leszek kész vele, akkor mindent felteszek.

Ez a mostani munka azért is jó, mert ismételt tételes revíziója a teljes anyagnak, és hát bizony akadnak ilyen-olyan hibák, még évekkel ezelőttről is (egy-egy számszaki csak, inkább szerkesztésiek). Nagyon jó lenne, ha Burus tényleg kihozna egy bővített kiadást; leginkább azért, mert én olyan őskövület vagyok, hogy szerintem csak a nyomtatott anyag az igazi. Nem kell vele faksznizni, minimális tördelés, hogy az oldalak kinézzenek valahogy, esetleg fönt a fejléc fölött elhelyezni sorvezetőnek a kezdő és végző helységneveket. Csak a törzsanyag, az "elemző" bevezetések és a táblamellékletek, sőt térképek nélkül és csak egy összesített mutató (max. száz oldal) az ötödik kötet végén.

Tamástól megkaptam a könyvet, több szempontból is kitűnő, majdhogynem korszakos munka - szerintem bizonyos értelemben a Balogh Pál "Fajnépek..."-jének 21. századi inverze -, de ne kívánd, hogy én ezt most artikuláljam. Elvagyok ezzel a folyamatos szöszöléssel, s ha jelzett terveid valóra válnak (természetesen a román nyelvű kötet is titkos álmom megvalósulása lenne), akkor még el is leszek egy darabig.

Barátsággal

Árpád

Megnyitottam az "Erdély etnikai és felekezeti statisztikája" megújított oldalát. Az alábbi címen elérhető: http://www.kia.hu/konyvtar/erdely/erd2002.htm
Persze itt-ott javítgatom még. Ha bármi gond van vele, jelezd.

Barátsággal
Árpád

Rögtön a közepébe vágok. Nekikezdtem a józsefi anyag szerkesztgetésének. Mindenekelőtt a kontroll forrásokkal bíbelődök; most jutottam el az 1760-62-es román összeíráshoz. Itt Székelykeresztúrnál beleakadtam egy problémába, amiről már beszéltünk egyszer, csak elfelejtettem, mire is jutottunk. Keresztúr a forrásban kétszer is szerepel, először Szitás Keresztúr néven, majd rögtön utána van egy "Keresztur várossa". Miről is lehet itt szó?

Segítő válaszod előre is köszönöm
Árpád

Utánanéztem a problémának, és két egymással összefüggő magyarázatra találtam. Ma Székelykeresztúr nevet viselő város középkori-koraújkori történetében a településtörténeti sajátosságokat kiegészíti a polgári/nemesi jogállású népesség elkülönülése. Minden bizonnyal ezen a két tényezőn alapulhat a 18. századi elkülönülés.

Arra azonban nem sikerült rájönnöm, hogy a Keresztúrfalva és Keresztur várossa helyett miért használták a Szitás-Keresztúr és a Keresztur várossa megjelöléseket, hiszen ha jól értem, akkor mindkét megnevezés a városi részre utal.

Benkő Elek - Demeter István - Székely Attila: Középkori mezőváros a Székelyföldön (Kolozsvár, 1997, Erdélyi Múzeum-Egyesület) című munkájukban azt írják, hogy Székelykeresztúr esetében egy érdekes középkori ikertelepüléssel van dolgunk, amely a falusias Keresztúrfalvából és a mezővárosi Keresztúrból tevodik össze. A jelenlegi Székelykeresztúr területén végzett régészeti ásatások arra utalnak, hogy "az ikertelepülés nem a 16-17. századi mezővárosi polgár-nemes ellentétek nyomán keletkezett, hanem annál jóval korábbi múltra tekint vissza. Kettejük közül Keresztúrfalva az idősebb, területén számos kora Árpád-kori, még a 11. századig visszanyúló településnyom és régészeti lelet került elő. Keresztúrfalvának nem volt saját középkori temploma, így a Keresztúr mezőváros területén utóbb megépült Szent Kereszt-templom emelése előtt, a 11-12. század folyamán még más, mára feledésbe merült névvel illették. (...) A korai Keresztúrfalva mellett kialakuló, a névadó Szent Kereszt-templomot is magába foglaló, mezővárossá fejlődő Keresztúr kezdetei 13. századi telepítésre vezethetők vissza. Ennek részleteiről semmit sem tudunk, feltűnő azonban, hogy a korai házak és edények analógiái olykor német (erdélyi és moldvai szász) kapcsolatokat sejtetnek." (41. old.)

Ugyancsak a fenti szerzők említik a székely mezővárosok 16-17. századi adózásáról, hogy azokban a polgárok és nemesek között éles ellentéteket eredményeztek, hiszen a város területén élő, annak piacát és határát használó nemesek, ezeknek özvegyei és jobbágyai a nemesi adómentesség jogán igyekeztek elhárítani a polgárokra eső közterhek fizetését. Településtörténeti szempontból nagyon fontos, hogy "a székelyföldi mezővárosok polgársága és nemessége nemcsak az adóregestrumok lapján vált el. Ha nem is különült el területileg e két conditio-jú népesség (pl. Sepsiszentgyörgyön), az előbbiek fölött a mezővárosi önkormányzat, az utóbbiak faluközössége fölött a szék rendelkezett. Máshol, pl. Illyefalván a polgári és nemesi településrész területileg is elvált egymástól. E jelenség legjobban Székelykeresztúron tanulmányozható, ahol a két középkori ikertelepülést, Keresztúr várost és a vele összenőtt, több nemesi udvarházat (a Csákány és Nyújtódi családét) is magába foglaló Keresztúrfalvát találjuk." (29. old)

A mai kisváros 1884-ben jött létre Keresztúrfalva, Keresztúr mezőváros és Timafalva egybeolvadása révén. Ehhez csatlakozott 1924-ben Fiatfalva.
Remélem, hogy tudtam segíteni.

Kitartást kívánok a szerkesztéshez!

Üdvözlettel, Levi

Köszönöm az alapos választ. Az keveri meg a dolgot, hogy az 1785-ös népszámlálási anyagban létezik egy Szitás Keresztur nevű oppidum (208 állandó lakossal) és Kereszturfalva (971 lakos). Ebből az következik számomra, hogy Szitás Keresztúr = Keresztúr mezővárossal azonos, amit egyébként Lenk földrajzi lexikona is megerősít (a címszó Szitás-Keresztúr, névváltozata Székely-Keresztúr), emellett említi Keresztúr-falvát.(Ez utóbbi ezt követően már nem jelenik meg önálló településként, tehát az 1850. évi népszámlálási forrásoktól kezdve - Timafalvával együtt - Székelykeresztúr része.) Az 1862-es helységnévtár, az Országismei Tabellák ugyancsak Szitás-Keresztúrt ismer.

Tehát ebbe a képbe nem illik bele, hogy Szitás-Keresztúr Keresztúrfalva lenne. De könnyen lehet, hogy az 1760/62-es román összeírás mégiscsak Keresztúrfalvát (az iker-település falusias részét) nevezi Szitás-Keresztúrnak (ahol 16 egyesült és 6 nem egyesült görög felekezetű családot talált), szemben Keresztur Várossával (mindössze 1-1 görög felekezetű családdal).

Lenk lexikona is Keresztúrfalván székely és oláh nemzetiségűeket nevez meg, Székely (alias Szitás) Keresztúron ellenben csak székelyeket említ. Jól gondolom-e tehát, hogy Szitás-Keresztúr megnevezés általában Székely-Keresztúrral azonos, de a román összeírásban Keresztúrfalvát fedi. Egyáltalán, honnan jön a 'Szitás' név?

Legközelebb hétfőn leszek e-mail közelben.

Üdvözlettel
Árpád

Igen, tudomásom szerint Szitás-Keresztúr megnevezés általában Székelykeresztúrral azonos.

A román forrásban a Szitás-Keresztúr megnevezés Keresztúrfalvára utalhat. Emellett szól az, hogy "Székelykeresztúr közgazdasági leírásá"-ban Barabási Endre - aki nagyon jó ismerője volt a környéknek - 1904-ben a következoket írja: Székelykeresztúr mai jellegét a hetvenes években nyerte, mikor a három összeépült: Keresztúr város, Keresztúrfalva (Szitás-keresztúr) és Timafalva egyesült egy politikai nagyközséggé. 1848-ban egyesültek volt még egyszer, de 1861-ben különváltak volt ismét. Ezen egyesülés emlékét őrzi a jelenlegi nagyközség szokatlan címében: Székelykeresztúr város-nagyközség." (Magyar Gazdák Szemléje, 1904, p. 712).

Ez viszont ellentmond az 1785-ös népszámlálásban illetve a Lenk földrajzi lexikonában található információknak.

A "szitás" megnevezésre magyarázatot Orbán Balázsnál találtam, aki Székelykeresztúr bemutatásánál a következőket írja: "Kereszturon, Keresztur fiszéknek központi, s egyedüli városában vagyunk, mely "Székely" előnevét onnan nyerte, hogy lakói székelyek, "Szitás" melléknevét pedig arról, hogy itt nagyban foly a szitagyártás és lakói ez iparczikkel (melynek s főként fátyolszitáinak meszsze vidéken híre van) nagy kereskedést üznek, azért a lófark itt majdnem oly becses, mint a törököknél, hol a hatalom jelvénye volt; ki itt jár, ügyeljen lova farkára, mert a furfangos utcza-fattyak hamar megánglizálják."

A szitás megnevezést még gyerekkoromban is hallottam, és akkor is a széles körben elterjedt kézművesiparral hozták összefüggésbe. A megnevezést pedig az egész településre értették.

Üdvözlettel,
Levi

Azt hiszem, ezt a témát alaposan körbejártuk (jártad). Annyi a csavar, hogy rosszul idéztem, a román forrás nem is Szitás-Keresztúrról beszél, hanem egyenesen Székely Keresztúrt említ. Tehát a két település: Székely Keresztúr (forma szerint ez lenne Keresztúrfalva) és Keresztúr várossa.
Na, most igazodjak ki.

Üdvözlettel
Árpád

E. bátyám kérésére fordulok hozzád demográfia ügyben. Az öreg valami demográfiai tanulmányt ír, és reklamál, hogy a IV. kötetben az 1850-es adatoknál a nemzetiségi részadatok általa számított összege nem egyezik azzal, amit te végösszegként megadtál. Például:
522. old. Torda - 7691 helyett szerinte 7977 kellene legyen,
521. old. Dés - 4196 helyett 4368,
520. old. Kolozsvár - 17.465 helyett 18.405,
102. old. Gyulafehérvár - 5408 helyett 6412 és így tovább.

Azt hittem, csak rosszul néz valamit, de most már én sem értem a különbségeket, úgyhogy nem tudtam kiokosítani, pedig elolvastam az előszót is. Szóval, van itt valami, amiről nem tudjuk, hogy mi az. A felvétel szempontjaira gondolok (pl. helyi adózó és csak éppen ott lévő népesség különbsége?), de az öregnek mondanunk kéne valamit, mert így ő azt mondja, hogy te mindenütt rosszul adtad össze a számokat. Persze erről szó sem lehet ilyen "következetességgel", de akkor mi a fene van?
Egyebekről majd később írok.

Baráti üdv.,
Vilmos

Nyugtasd meg E. bátyánkat; a hiba az ő készülékében van. (Persze nem zárom ki, hogy bármiféle elírások lehetnek a kötetekben, ezért is jó és szükséges az utánaszámolás. De ez a hiba nem az a hiba.)

Szóval, mentorunk következetesen hozzáadta az egyéb részletezett nemzetiségeket is az összeghez, jóllehet az ő számuk már bele van foglalva az egyéb összesen-be. Magyarán: az összes lélekszám a román, magyar, német és egyéb összesen együtt. Ezt követően az egyebekből néhány tételesen ki van emelve. De ezt már nem kell hozzáadni az előbbiekhez. Ez nekem elég értelemszerűnek tűnt, de biztos hogy korrektebb lett volna a fejlécet pl. úgy szerkeszteni, hogy mondjuk az egyéb összesen után következő öt nemzetiség fölé egy összevont "Ebből" rovat kerül.

Mentségemre szolgáljon, hogy rögtön a bevezető első oldalán a legalsó bekezdésben ezt megírom: "Az anyanyelvi-nemzetiségi rovatok románokat, magyarokat, németeket és egyéb nemzetiségűeket ... különböztetnek meg". Vagyis ez az alap tagolás. Ezt követően: "Az egyéb etnikumokon belül a zsidók (illetve jiddisül beszélők), cigányok, ukránok, szerbek és szlovákok ... kaptak önálló rovatot." Természetesen az imént felsorolt öt nemzetiség csak önkényesen ki van emelve az egyebekből, számuk összege nem adja ki az egyéb összesent. (Még 1850-ben általában igen, mert más egyéb - leginkább örmény - csak a nagyobb településeken van.) Ennek az az oka, hogy népszámlálásonként eltérően sok más nemzetiség is fel van véve, különösen az első világháború utáni időszakban. Én - terjedelmi megfontolásból - egy közös nevezőt húztam, így került be csak a nevezett öt nemzetiség, mint Erdélyben a románon, magyaron és németen felül a legszámosabb az egyebek részletezésébe.

Ilyen tekintetben a bánsági megyékben kivételt kellett tennem, ott pl. (Temes és Krassó-Szörény megyében) a horvát, cseh és bolgár nemzetiséget is bevettem a sorba. De pl. a román népszámlálások mindezeken felül a lengyel, görög, albán, török, tatár, gagauz és még más nációkat is kimutatnak, legújabban pl. a kínaikat és olaszokat. Mindezt persze sokféle következetlenség fűszerezi, úgyhogy még az "alap"-nemzetiségek számát is elég nehéz százötven éven keresztül egységesen végigvezetni. (Pl. 1910-ig a zsidó nyelvet beszélőket bevették a németek közé, 1930-ban a cseheket a szlovákok közt mutatják ki, a szerbek-horvátok-szlovének időnként össze-össze kócolódnak, nem beszélve a krassovánokról, aztán itt van a magyar-székely, német-sváb-szász, román-aromán, macedorán konfúzió.)

Éreztem én, hogy nem árt e tekintetben is rendet vágni a használó számára a források szövevényében, ezért a legfrissebb elektronikus változatban (lemezen megkaptad), a bevezető végén megadom a források anyanyelvi-nemzetiségi-felekezeti rovatainak teljes listáját, hogy lássa az olvasó, miből is szemezgettem.
Összeállításom tehát nem minden tekintetben váltja ki a források forgatását, mivel nem töreked(het)ett a teljességre. Hiszen célja: "... a helyi nemzetiségi önismeret szolgálata, a helytörténeti kutatások, illetve az etnikus folyamatok vizsgálatának segítése az anyanyelvi, nemzetiségi és vallási adatsorok időbeni változásainak települések, települési csoportok szerinti áttekintésével és egyben láttatásával." Vagyis a teljességet fel kellett áldoznom a másfélszázados idősor oltárán. A rigorózus kutató számára, mint E. bátyánk is, ilyen értelemben az eredeti forrást inkább kiváltják a Studia Censualia Transsilvanica - általa annak idején kárhoztatott - kötetei.

Levelemben elkalandoztam az eredeti problémától (persze nem véletlenül), a lényeg az elején van, tolmácsold, kérlek, az abban foglaltakat - jókívánságaimmal együtt - idős barátunknak.

Barátsággal
Árpád

Beszkenneltem és csatoltam E. bátyánk köszönőlevelét, hogy lásd, kivel van dolgod. Nem akarta megírni, de nem tudja, hogy a III. kötetben 1880-ban Arad városa nemzetiségeinél micsoda az a több mint 3000 fő, ami az Egyébben nincs benne. Zsidóknak alítjuk őket.
Egyebekről holnap.

Baráti üdv.,
Vilmos

Kérésemre Vilmosnak küldött válaszodat köszönettel megkaptam. A magyarázat alapján a számítások tökéletesen találnak, és magam az általad is ajánlott fejlécet használom és teszem teljesen érthetővé az oszlopsorokat.

Végül ismételten hangsúlyozni szeretném, hogy hatalmas munkádnak nagy hasznát vettem, azt alapvetőnek és kiválónak tartom. Értékelésemet egyébként tanulmányomban is elmondom, amely az Erdélyi városok a feudális rendszer alkonyán címet viseli és több mint 100 ezer leütéses. Remélem, hogy alkalmam lesz munkádat - ígéretem szerint - a közeljövőben ismertetni is.

Ha Kolozsváron jársz, egyszer hozzám is bekukkinthatsz.

Erőt-egészséget és jó munkát kívánva
bartásággal ölel:
E. bátyád

Örülök, hogy segíthettem.
Nem állhatom meg azonban, hogy ne reflektáljak Arad városa ügyére.
Nem tudom, mi az a több mint 3000 fő, amikor az egyéb összesen mindössze 2725, illetve a beszélni nem tudók szétosztásával is csak 2808 fő. Tehát, ha ebből kivonom a cigányokat, ruthéneket, szerbeket-horvátokat, szlovákokat, marad 457 (illetve a beszélni nem tudók szétosztásával 471) fő. Ez több mint 300, arra gondolok, hogy ezt akartátok írni, csak elütés forog fenn.

Na most, zsidókat ne alítsatok, mert olyan a magyar nemzetiségi statisztikában nincs. Azaz van jiddis anyanyelvű (amely korántsem fedi a zsidókat, különösen nem Aradon), de azok meg a német nyelvűek közt vannak összeírva. Ha zsidókat kerestek, megtaláljátok, mondjuk izraelita felekezetűként őket. (Ők Aradon túlnyomórészt magyar, kisebb részt német - amiből ki tudja, mennyi a jiddis -, még kisebb részt más anyanyelvűek.) Aradon pedig 1880-ban 4415 izraelita leledzett.

Na most, ami a fenti nem azonosított egyebeket illeti: az 1880. évi népszámlálási kötet a ruthéneken, szerbek-horvátokon és szlovákokon felül 159 egyéb hazai nyelvűt és 425 külföldi nyelvűt talált. A 159 egyéb hazai nyelvűből 127 cigány, marad 32. (Ezek, mondjuk leginkább bolgárok lehetnek.) A 425 külföldi nyelvű pedig érzésem szerint főként cseh-morva. Analógiás alapon: 1900-ban a 358 egyéb nem részletezett anyanyelvű nagyobbrészt cseh-morva, lengyel és olasz.) A 425+32 (összesen 457) egyébként a beszélni nem tudókat arányosan hozzájuk számítva: 438+33 (összesen 471).

Na, mindebből hüvelyezzétek ki, amit akartok.
Remélem, sikerült teljesen összezavarni titeket.

Mindenesetre köszönöm szépen E. bátyánk kedves és egyúttal megtisztelő sorait (és szíves közreműködésed, látom valóban, hogy kikkel van dolgom), változatlan híve vagyok, amit személyes látogatással is nyomatékosítanék, csak hát mikor jutok én el Kolozsvárra?

Ja, még annyit. Ha E. bátyám tényleg írna valamikor valami ismertetést, hívd fel a figyelmét az elektronikus javított változatra (illetve esetleg másol[tas]d le neki); nem csupán azért, mert az a 2002. évi adatokat is tartalmazza, hanem mert tényleg sok apróbb szépséghiba ki van javítva benne.
Megjegyzem, Burus ez alapján 100 példányos újrakiadást tervez, de ez ügyben már két hónapja nem jelentkezett, úgyhogy nem élem bele magam.

Árpád

Hát valóban megkerülted azt hogy az Egyéb összesenben mi az a + 1048. (ti. a 2725 + 1048 = 3773, erről beszéltünk az előbb). Ha megírod, máris szaladok a szomszédba, mert a többinek értelmét vettem.

Baráti üdv.,
Vilmos

Kezdek csüggedni.
Ideidézem a vonatkozó kötet előző oldalán található jelmagyarázatból:
1880a = Eredeti közlés. (Az egyéb rovatban + jel után a beszélni nem tudók száma szerepel.)
1880b = Az eredeti közlés kiigazítva. (A beszélni nem tudók az egyes anyanyelvek között számarányuknak megfelelően szétosztva.)

Tehát 1880-ban az egyéb összesen (amely magában foglalja a cigányokat, ruthéneket, szlovákokat, nota bene 1690 szerbet-horvátot is) a részletezett és nem részletezett kisebb nemzetiségeken kívül a beszélni nem tudók számát is tartalmazza. Ezeket a népszámlálás nem sorolta egyik nemzetiséghez sem.

Minderről a kötet bevezetőjében a következőket írom:
"Az 1880. évi népszámlálás során - a nemzetiségi viszonyoknak a nyelv nyomán való megállapítását betű szerint értelmezve - a beszélni nem tudókat (akiknek túlnyomó többsége életkoránál fogva a 0-2 éves korosztályból került ki) egyik nemzetiség közé sem sorolták be, hanem külön mutatták ki. Ez hibás eljárásnak bizonyult, hiszen természetszerűleg a beszélni nem tudók is tartoznak valamely nemzetiséghez. Az 1880. évi anyanyelvi adatoknak a későbbi népszámlálásokkal való összehasonlíthatósága érdekében a beszélni nem tudókat a korabeli magyar statisztika gyakorlatát követve arányosan szétosztottuk az egyes anyanyelvek között. Táblázataink ennek megfelelően 1880-ra vonatkozóan két - az eredeti közlésnek megfelelő, illetve a beszélni nem tudók arányos felosztásával nyert - adatsort tartalmaznak."

Árpád

Átfutottam E. bátyánk kéziratát - oda s vissza. Ilyen madártávlatból nem nagyon volt, ami megbökje a szememet (inkább csak számszaki dolgokra figyeltem, egyébben nem érezvén a kompetenciát). Ami nagyon viszketett, azt a csatolt megjegyzésekben észrevételeztem. Kérlek, mutasd meg neki. További jó munkát, s hozzá egészséget kívánok közös barátunknak.

Árpád

3. o.
"Az erdélyi városok 1850.évi statisztikai adatait Varga E. Árpád nemrégiben megjelent alapvető munkájának köszönhetjük."
- Köszönöm, de az 1850. évi statisztikai adatok forrása: Az 1850. évi erdélyi népszámlálás. Bev. és összeáll. Dávid Zoltán. 2. jav. kiad. Budapest, 1994, Központi Statisztikai Hivatal. 199 p.

4. o.
2. táblázat.
- Erzsébetváros 1850. évi adata hiányzik (2224).

Mivel a szövegben nem találtam utalást - az egyébként hivatkozott szerzőktől - az alábbi művekre (csak a Pál Juditénak román nyelvű változatára), a biztonság kedvéért emlékeztetek rájuk:
- Sonkoly Gábor: Erdély városai a XVIII-XIX. században. Budapest, 2001, L'Harmattan. 279 o. (Atelier füzetek, 2.)
- Pál Judit: Városfejlődés a Székelyföldön 1750-1914. Csíkszereda, 2003, Pro-Print

21. o.
A közigazgatásilag Magyarországhoz tartozó "kapuvárosok"-ban csak 1880-ban vették számba a nemzetiségi megoszlást ...

Megjegyzésem:
Ezekben is számbavették 1850-ben a nemzetiségi megoszlást, csak a magyarországi területről nem kerültek elő településenkénti adatok. Erről Dányi Dezső az alábbiakat írja (in: Az 1850. és 1857. évi népszámlálás. Budapest, 1993, Központi Statisztikai Hivatal. 17. o.):
"Az 1850. évi népszámlálásnak csak a tartományi és megyei adatait tették közzé (9). A Budai Egyetemi Nyomda külön is megjelentette Magyarország megyéinek és kerületeinek adatait (10).

A hivatkozott jegyzetek (86. o.):
9) Mittheilungen aus dem Gebiete der Statistik. I/1. Wien. 1851. Erdély adatai: uo. II/1. Wien 1853. Zur Statistik der Grossfürstenthums Siebenbürgen.
10) Uebersicht des Bevölkerungsstandes des Kronlandes Ungarn im Jahre 1850. nach der ämtlichen Volkszählung. Ofen aus der K. K. Universitäts Buchdruckerei 1851.

Ugyanő - a hivatkozott források alapján - közli Nagyvárad honos népességének 1850. évi nemzetiségi megoszlását (64-65. o.):

összesen 21.221, magyar 14.356, német 420, szlovák 256, román 3283, zsidó 2906.

Ne haragudjon, hogy ismeretlenül zavarom.
Herner Jánost szeretném elérni, s címet, telefonszámot keresve, az interneten kutakodván, akadtam az Ön nevére, a honlapjukon barátjaként említve Herner Jánost. Ha tud, kérem, segítsen, hogy kapcsolatba lépjek vele. Azért keresem egyébként, mert két évtizede, a Lipszky-térkép erdélyrészi szelvényeink reprint kiadása során együtt dolgoztunk; én készítettem el Varga E. Árpád néven a mutató aktualizálását, a korabeli településneveket a maival megfeleltetve. Azóta sok