Bevezetés
1985 óta foglalkozom a hivatalos nemzetiségi statisztikák vizsgálatával a jelenkori Erdély területén. Kezdetben kéziratos feldolgozásokat készítettem: a román statisztikai közlések hiányosságai folytán előállott információs űrt az akkoriban hozzáférhető anyanyelvi adatok különböző területi szempontok szerinti átszámolásával kíséreltem meg áthidalni. Vizsgálódásaimat később kiterjesztettem a nemzetiségi és felekezeti ismérvre is, és a munkába vett adatok körét időben visszafelé és előre haladva a lehető legszélesebbre vontam. E munkálatok révén az erdélyi nemzetiségi viszonyok változásával, az erdélyi magyarság népesedésével kapcsolatos néhány kérdésre igyekeztem választ találni; ennek során természetszerűleg több olyan problémával szembekerültem, melyek tisztázása egyéb, eredetileg nem tervezett forrásfeltárásokat és -feldolgozásokat is szükségessé tett. Vizsgálódásaimban előre haladva időről-időre összegző áttekintésekkel, résztanulmányokkal vagy kisebb alkalmi írásokkal léptem a nyilvánosság elé. Munkálkodásom számvetéseként most ezeket - az elmúlt fél évtizedben különböző helyeken szétszórva megjelent, esetenként megjelenésre váró - tanulmányokat, publicisztikai írásokat és könyvismertetéseket nyújtom át az olvasónak.
A műfajilag vegyes, de témájuk szerint egybetartozó írásokat tartalmi összefüggéseik alapján négy részbe csoportosítottam. Először a legfontosabb információforrások, a hivatalos népszámlálások történetét tekintem át a jelenkori Erdély területén egy, 1992-ben könyv alakban megjelent tanulmány leginkább kiérleltnek bizonyult törzsanyagára alapozva. Ezt az 1977. évi népszámlálásról időközben ismertté vált információk birtokában született - 1996-ban ugyancsak kötetben megjelent - elemzés követi. Voltaképpen egy "ikertanulmány" egyik párjáról van szó, amely Nyárády R. Károlynak az illető népszámlálásról készített alapvető feldolgozásához kapcsolódik, így ez utóbbi írás érintett fejezetei is helyet kaptak a kötetben. A második rész két nagyobb lélegzetű dolgozatot (az egyik az 1869 és 1920 közötti időszak demográfiai és azon belül etnikai folyamatait, a másik pedig az erdélyi városodás problémakörét tekinti át), valamint egy rövidebb (az első főhatalomváltás óta eltelt hét évtized etnodemográfiai fejleményeire összpontosító) népesedéstörténeti vázlatot tartalmaz. A harmadik rész írásai az 1992. évi romániai népszámlálás köré csoportosulnak. Elsőként a korabeli "népszámlálási kommentárok" pillanatfelvételeinek sorozatán át a cenzus lefolytatásának viharos körülményeit örökítem meg. Kitérek a népszámlálási eredményekkel (értsd: a romániai magyarság lélekszámával) kapcsolatos várakozásokra, majd megfogalmazom a saját előfeltevéseimet is. Ezt követően ismertetem a népszámlálás napvilágra került magyar vonatkozású nemzetiségi és felekezeti adatait. A tanulmányok sorát három, a kolozsvári egyetem szociológiai tanszékének műhelyéből frissen kikerült - román szempontú - történeti demográfiai forrásfeldolgozás méltatásával zárom.
Az írások között óhatatlan a témaköri átfedés, ezért egyes hivatkozások, módszertani fejtegetések is ismétlődnek, ámbár ezeket a párhuzamosságokat a szerkesztés során igyekeztem megritkítani. Az 1992. évi népszámlálás adatainak bemutatására a harmadik részben kerítek sort, a cenzus egyes vonatkozásait azonban már a korábbi fejezetekben érintem; az anyanyelv és nemzetiség közötti kapcsolódások ismeretanyagát például az első rész harmadik, a születési hely szerinti kimutatást pedig a második rész harmadik tanulmányában. A kötetnyitó tanulmányban - főként annak jegyzetanyagában - szereplő népesedéstörténeti és nemzetiségstatisztikai fejtegetések egyes elemeivel a második részben, illetve a harmadik rész első tanulmányában is találkozhat az olvasó. A harmadik rész harmadik (összefoglaló) tanulmánya értelemszerűen említést tesz a nemzetiség és felekezet közötti összefüggésekről, részletezőbb bemutatásukra és néhány tanulság megvonására azonban ugyanebben a részben a második és az ötödik tanulmány keretében vállalkozom. Az említett átfogó tanulmány - mintegy kivonatosan - összegzi a nemzetiségek iskolázottságára és a vegyes házasságokra vonatkozó főbb ismereteket is, ám részletes kifejtésüket ugyanott a negyedik és az ötödik tanulmány tartalmazza. Végül: elkerülhetetlen volt az utalások többszöri ismétlődése azon vérszegény információk esetében, amelyek révén a magyarság 1956 és 1992 közötti népességfejlődését leíró hivatalos számadatok ellentmondásossága valamilyen módon - habár csak korlátozott érvényességgel - értelmezhető.
A kötet tanulmányai többnyire elsődleges forrásfeldolgozások, így jelentős mennyiségű (szöveg közti vagy mellékletként csatolt) táblázatos anyagot tartalmaznak. Egyik-másik íráshoz eredetileg további táblamellékletek járulnak (főként megyei részletezésű adatsorok, melyek az illető tanulmányban idézett, szűkebb területekre vonatkozó jelzőszámok alapját képezik), ezek azonban terjedelmi okok miatt nem kerültek be a kötetbe. Függelékként közlöm viszont az erdélyi népesség anyanyelvi, nemzetiségi és felekezeti megoszlásának megyénkénti adatait - a mai közigazgatási beosztás szerint - a múlt század közepétől, illetve utolsó harmadától egészen napjainkig. E táblaanyag különálló egységet alkot, miután a tanulmányok egy részében a területi folyamatokat értelemszerűen a korabeli - az 1968-ban kialakított közigazgatási beosztástól eltérő - adminisztratív határok között tárgyalom. Az összegző számoszlopoknak a jelzett formájukban is megvan a létjogosultságuk, hiszen a vizsgált folyamatok lenyomata csak a frissebb és a régebbi adatok egybevetésével, a különböző népesség-számbavételek egymáshoz viszonyításával hívható elő; az azonos területen számított regionális népszámlálási idősorok tehát a statisztikai argumentáció fontos eszközei.
A kötet nem monografikus igényű feldolgozás, amint azt a könyv címe is előre bocsátja. A kötetcím ugyanakkor egy másik utalást is magában rejt. Csak kevesen tudják, hogy az Erdély népesedéstörténete már "foglalt" fogalom. A szakmai körökben méltán nagyra becsült Erdély-kutató, a ma kilencvenes éveiben járó Nyárády R. Károly másfél-két évtizede egy nagyszabású, ám egészében soha meg nem jelent, hányattatásai során szerteszóródott és csupán töredékeiben fennmaradt kéziratos művet alkotott ezzel a címmel. Ennek az atlantiszi sorsra jutott rendkívüli műnek a nyilvánosságra került részletei termékenyítő hatású igazodási pontot jelentettek ismerői számára, többek között e sorok írójának is. Kivételes szerencsémnek tartom, hogy munkálkodásom során személyes ismeretségbe kerülhettem a neves magánkutatóval, aki lehetővé tette, hogy feldolgozásaimat egybevessem az "Erdély népesedéstörténete" háttér-anyagaival, táblás kimutatásaival, és aki tanácsaival, útmutatásaival - más csapásokon indulván el, mint ő - időről-időre a helyes irányba terelgetett.
Ugyancsak az ő találó szóhasználata nyomán nevezem az általam is vizsgált - azaz az első világháború után Romániához került egykori magyarországi - területeket a hagyományos "történeti Erdély"-től való megkülönböztetésül "jelenkori Erdélynek". Ezt a különbségtételt nem egyszerűen a gyakori fogalomzavarok kiküszöbölése céljából tartom szükségesnek, hanem főként azért, mert az érintett területen vizsgálódásaimat olyan időszakra is kiterjesztettem, amikor ez a sajátos politikai-geográfiai képződmény még nem létezett. A "jelenkori" jelző tehát nem csupán egy másfajta térbeli elhatárolást jelent, hanem egyúttal e határvonal történelmileg új keletű voltára is utal. Használatával még a látszatát is el kívántam kerülni egy hamis történelemszemlélet igazolásának, mely - a Romániához került és a tulajdonképpeni Erdélynél csaknem kétszerte nagyobb terület ugyanazon néven való említésével - a jelenlegi határokhoz idomuló tájmeghatározást a régmúlt idők homályába vetítené vissza.
A kötetbe válogatott írások majd mindegyike javított, bővített, valamilyen formában módosított változat. Ezeket a változtatásokat olykor az eredetiben szereplő számszaki hibák, módszerbeli tévedések, legtöbbször azonban a tanulmányok megszületése óta ismertté vált információk, frissebb adatközlések tették szükségessé. Ügyeltem rá, hogy e módosításokkal, finomításokkal ne változtassak eredeti mondandóm lényegén, különösen azon írások esetében, melyek témájuknál, megközelítési módjuknál fogva a napi aktualitásokhoz kötődnek és így ma már szinte kordokumentumként olvashatók. Ezekkel, az erdélyi magyarság számbeli nagyságának problémakörét boncolgató, a szélesebb közönség tájékoztatására szánt írásokkal annak idején a vérmesebb várakozások mérséklésének irányában próbáltam hatni. Ma már úgy látom, hogy néhány fejtegetésemben a kelleténél talán engedékenyebbnek bizonyultam a közvélekedés "nyomásával" szemben. Nem érzem azonban szükségét, hogy a mai szemmel esetleg vitatható bekezdéseken utólag szépítsek, vagy hogy akkori álláspontomat a későbbi hivatalos adatközlések ismeretében gyökeresen felülvizsgáljam. A rendelkezésre álló információk - vagy még inkább az a tény, hogy bizonyos információk továbbra sem állnak rendelkezésre (gondoljunk csak a nemzetiségi népmozgalom kulcsfontosságú adataira) - ma sem tesznek lehetővé a korábbinál határozottabb állásfoglalást ezekben a kérdésekben.
Bár esetenként - különösen ami az etnikai vonatkozású adatok nyilvánosságát illeti - még élnek az évtizedes beidegződések, általában véve elmondható, hogy az 1989 decemberi fordulat óta oldódott a román statisztikai szolgálat korábbi szűkkeblű közlési gyakorlata. Ennek köszönhetően egyes régebben elzárt (vagy elzártnak hitt) információk ma már hozzáférhetők. Ismeretükben néhány megállapításom érvényét vesztette, egy-egy jelenség a korábban tárgyaltakhoz képest más megvilágításba került. A jelzett okoknál fogva népszámlálás-történeti áttekintésem 1948 utáni fejezeteit a mostani kiadásban elhagytam, helyettük csupán az illető népesség-számbavételek legszükségesebb ismeretanyagának összefoglalására szorítkozom. Az 1977. és 1992. évi népszámlálás kérdéskörét azonban a kötetben másutt, önálló feldolgozások keretében részletesen tárgyalom. Az 1956. és 1966. évi népszámlálások nemzetiségi és anyanyelvi eredményeinek átfogó elemzésével - egyebek között a népmozgalmi közlések változatlanul fennálló hiányosságai miatt - ezúttal sem kísérleteztem, ám értékelésükhöz-értelmezésükhöz több tanulmányban is a korábbinál bővebb adalékokat talál az olvasó.
A kötet írásai indíttatásukat tekintve többnyire a nagyközönséget élénken foglalkoztató kérdéseket taglalnak: miként alakult a magyarok száma és hányan élnek valójában Romániában, hitelesek-e a nemzetiségi kimutatások, milyen mértékben járult hozzá a városok "elrománosítása", a románok "betelepítése" Erdély etnikai arculatának átformálódásához, stb. Elfogadtam e köznapi tapasztalatokból kiinduló - olykor triviális nyerseséggel megfogalmazott - kérdések létjogosultságát; egyfajta hipotézisként fogtam fel őket és a hozzáférhető forrásanyag birtokában próbáltam megfelelő válaszokat keresni rájuk. Fennáll természetesen, akár a témaválasztás folytán, akár a források kezelése során - Gáll Ernő szavaival élve - egyfelől a "zűrzavaros publicisztika", másfelől az "apologetikus nemzeti tudomány" határvizeire való sodródás veszélye. E fenyegető két szélsőségtől - a kisebbségi sors nyomasztó tényei által kötve, de az érzelmi béklyókon lazítva - igyekeztem távol tartani magam: írásaimmal a feltárt statisztikai tényeknek és nem a válaszra váró kérdésekben olykor eleve benne rejlő balítéleteknek kívántam megfelelni.
BEVEZETÉS 5
I. NÉPSZÁMLÁLÁSOK A JELENKORI ERDÉLY TERÜLETÉN
II. FEJEZETEK A JELENKORI ERDÉLY NÉPESEDÉSTÖRTÉNETÉBŐL
III. AZ 1992. ÉVI ROMÁNIAI NÉPSZÁMLÁLÁSRÓL
HITELES VAGY HARCI STATISZTIKA?
Az 1992. januári romániai népszámlálás
kérdőjelei 220
A ROMÁNIAI MAGYARSÁG FŐBB DEMOGRÁFIAI JELLEMZŐI
AZ 1992. ÉVI
NÉPSZÁMLÁLÁS EREDMÉNYEI ALAPJÁN
260
IV. ERDÉLYI NÉPSZÁMLÁLÁSI IDŐSOROK ROMÁN NYELVEN
AZ 1850. ÉVI ERDÉLYl NÉPSZÁMLÁLÁS ROMÁN NYELVEN 336
AZ 1857. ÉVI ERDÉLYI NÉPSZÁMLÁLÁS ROMÁN NYELVEN 343
FÜGGELÉK 354