Varga E. Árpád

A romániai magyarság főbb demográfiai jellemzői
az 1992. évi népszámlálás eredményei alapján


Megjelent: Hitel. IX, 1996. 3. sz. 68-84. p. "A magyar nemzeti kisebbségek Kelet-Közép-Európában" című kötet számára átdolgozott változat, némileg módosított formában, kiegészítve a gazdaságban való részvétel bővebb adataival. A szerző "Fejezetek a jelenkor Erdély népesedéstörténetéből" című tanulmánykötetéből. Budapest, 1998, Püski. 260-276. p.



[Rich Text formátumú, tömörített változatban vagy PDF formátumban letölthető]


Három évvel ezelőtt, az 1992. évi romániai népszámlálás kérdőjeleit taglalva hangot adtam annak a reményemnek, hogy a megfelelő információk közreadásával a bukaresti statisztikai hivatal feledtetni fogja a túlpolitizált, zaklatott légkörben lezajlott felmérés anomáliáit. A végleges eredmények nyilvánosságra hozatala azóta befejeződött. A központilag feldolgozott adatok négy vaskos kötetben láttak napvilágot, közülük az utolsót teljes egészében az etnikai és felekezeti vonatkozású eredményeknek szentelték. A következőkben e viszonylag bőséges, átfogó tanulmánnyal ellátott adattár fontosabb információiból kínálok ízelítőt.[1]

Írásomban a főbb népességi jellemzők ismertetése szorítkozom, a forrásra vonatkozó kritikai megjegyzések nélkül. Az 1992-es népszámlálás etnodemográfiai adatait ez idáig legalaposabban - az első kötet táblázatai alapján - elemző Horváth István szerint is "túl a bizalmatlanságon, a gyanakvásokon, a politikai félelmeken és hisztériákon, az 1992. január 7-i népszámlálás eredményeit megkérdőjelező megalapozott érvekről nincs tudomásunk".[2] Az adatok érvényességének kérdése természetesen nem kerülhető meg. Ennek "próbaköve" a közvélemény szemében a romániai magyarság számbeli nagysága. A hivatalos adatok ellenőrzésére szolgáló hosszabb távú becslésekkel kapcsolatos álláspontomat korábban már többször is kifejtettem, az adatok ilyen értelmű konzisztenciáját ennek megfelelően csupán az elmúlt másfél évtized népességfejlődésének tükrében vizsgálom.

A népszámlálási kötet bevezetőjének megjegyzése szerint a magyarság számának és össznépességen belüli arányának csökkenése természetes szaporulatának visszaesésére, illetőleg kivándorlására vezethető vissza. E tényezőkről a rendelkezésünkre álló információk a következőkben összegezhetők. A magyar nemzetiségűek száma az országban az 1977. és az 1992. évi népszámlálás között 89 ezer fővel csökkent. Időközben 63,4 ezer magyar hagyta el legális úton Romániát. Mivel Románia tényleges vándorlási vesztesége pontosan másfélszerese a hivatalosan nyilvántartottnak - ebben közrejátszik, hogy a népszámlálás idején külföldön tartózkodók közül sokan kimaradtak a számbavételből -, valószínűleg az országból végleg távozott (vagy éppen távol lévő) magyarok száma is nagyobb volt az előbbinél; e szorzó alapján elérhette a 100 ezret. Pusztán a kivándorlással azonban még így sem magyarázható a magyar nemzetiségűek népességi vesztesége, hiszen azt jórészt ellensúlyoznia kellett természetes gyarapodásuknak, amely hivatalos részközlések alapján számítva 1977 és 1988 között meghaladhatta a 60 ezer főt. A romániai magyarok népszámlálási száma mindezeket figyelembe véve kb. félszázezerrel kevesebb a természetes és mechanikus népmozgások alapján 1977 óta számíthatónál. Ez elméletileg az előző népesség-számbavétel óta bekövetkezett asszimilációnak tulajdonítható. Vannak, akik a hiányt eleve nagyobbra becsülik, és a népszámlálási manipulációkat okolják érte. A hivatalos adatokat lehet vitatni - a köztudatban magát rendületlenül tartó kétmilliós népességszám a kollektív nemzetiségi identitás fontos szimbóluma -, az adatfelvétel teljes körűsége folytán azonban a romániai magyarság demográfiai és társadalmi szerkezetéről minden (jogos vagy jogtalan) fenntartásunk mellett mégiscsak a népszámlálások jelző-, azaz (főbb vonalaikban bizonyosan reális) viszonyszámai alapján tájékozódhatunk.

*

A romániai magyarság 98,7 százaléka (1 millió 604 ezer fő) a Kárpátokon innen, azaz Erdélyben él, ahol az összes népesség valamivel több mint egyötödét alkotja. Az erdélyi magyarok 45,1 százaléka, (723,2 ezer fő) a Székelyföldön (Maros, Hargita és Kovászna megyében), 24,0 százalékuk (385,3 ezer lélek) a központi magyar településterületnek a határon átnyúló, bár erősen töredezett peremvidékén (Szatmár, Bihar és Szilágy megyében) összpontosul, 30,9 százalékuk (495,4 ezer fő) pedig a nagyobb és a kisebb magyar nyelvterületet lazán összekötő nyelvi szigeteken vagy sziget-tömbökön, illetőleg e - ritkuló - füzértől északra és délre szerteszét szóródva él. Lélekszámuk az elmúlt tizenöt évben éppen ez utóbbi, köztes vidéken csökkent a legnagyobb mértékben (77,3 ezer fővel). Ma már az észak-nyugati határ mentén is kevesebben élnek (31,1 ezerrel), s csupán Székelyföldön nőtt 21,3 ezerrel a magyarok száma (ám ezen belül Maros megyében szintén csökkent, mégpedig 15,6 ezer lélekkel 1977-hez képest). Egyes megyék magyarságának csökkenésére a kivándorlás területi megoszlásának ismeretében részben magyarázatot kapunk. Az országból 1977-1991 között hivatalosan távozott 483,5 ezer (kétharmad részben nem román nemzetiségű) kivándorló mintegy háromnegyede ugyanis Erdélyből ment el, a németek kitelepedése folytán legnagyobb számban Temes, Szeben, Arad és Brassó megyéből, de jelentékeny (tízezres nagyságrendű) a Kolozs, Bihar és Maros megyéből távozottak száma is.[3]

Az erdélyi magyarság 56,1 százaléka a városokban él. Az 1. táblázat jól szemlélteti, hogy az erdélyi (és általában a romániai) magyarok hiányolt népességi többlete lényegében itt tűnik el. Míg 1977 és 1992 között a falusi népesség mind a magyar, mind a román nemzetiségűek esetében nagyjából hasonló arányban csökkent, a városokban a románok növekedési üteme nyolcszorosa (!) volt a magyarokénak. A magyarok tényleges gyarapodása az erdélyi városokban mindössze természetes szaporulatukkal egyenlő (nagyobbrészt az is a Székelyföldre esett), a falvakból történt betelepülés többlete a külső és belső veszteségek (a kivándorlás, valamint a nagyobb városokban a természetes fogyás és az asszimiláció) rejtett útjain elszivárgott.

1. táblázat.
A népesség száma 1992-ben, gyarapodása, illetve csökkenése (-) 1977-1992 között Erdélyben,
települési környezet* és a két fő nemzetiség szerint
(Szám szerint és százalékban)

Nemzetiség Összesen Románok Magyarok

Népességszám 1992-ben
 
  Összesen
7.723.313 100,0 5.684.142 73,6 1.603.923   20,8
  Városok
4.429.697 100,0 3.351.001 75,6 898.387 20,3
  Községek
3.293.616 100,0 2.333.141 70,8 705.536 21,4

A népességszám változása 1977-1992 között
 
  Összesen
223.084   3,0 480.296   9,2 -87.125 -5,1
  Városok
814.941 22,5 847.714 33,9   36.358 4,2
  Községek
-591.857   -15,2   -367.418   -13,6   -123.483   -14,9  

* A mai közigazgatási beosztás szerint

Különösen szembetűnő a magyarság demográfiai súlyának csökkenése az erdélyi nagyvárosokban A 2. táblázatban szereplő nyolc város lakóinak száma 1966 óta csaknem megkétszereződött: 992,5 ezerről 1845 ezerre nőtt. Összes növekményükből mintegy 800 ezer lélek jutott a románokra és csupán 61 ezer a magyarokra. Az 1977. évi népszámlálást megelőző évtized során még 79 ezerrel gyarapodott e városok magyar lakóinak száma (háromnegyedük új beköltöző volt, bár ez a szám az összes betelepülőnek már akkor is csak 15 százalékát tette ki), a rákövetkező tizenöt év azonban ezt a nyereséget már részben visszavette. 1977 és 1992 között Marosvásárhely román lakosainak száma 66,2 százalékkal, Nagybányáé 62 százalékkal, Nagyváradé pedig 56,9 százalékkal lett több, míg a helybéli magyarság lélekszáma lényegében semmit sem változott. Másutt a tekintélyes román létszámnövekedéshez nem kevésbé komoly magyar lélekszámvesztés társult, ami például Kolozsvárott a huszonöt-harminc éve még kiegyenlített nemzetiségi viszonylatok végletes felborulásához vezetett. Számottevő magyar népességi nyereség az elmúlt másfél évtizedben csupán a Szatmár, Szilágy, Beszterce-Naszód megyei és székelyföldi kis- és középvárosokban jelentkezett, bár e 77,5 ezres pozitívum közel háromnegyede is mindössze két megyére (Hargita, Kovászna) korlátozódik.

2. táblázat.
Az összes népesség, illetve a románok és magyarok lélekszámának változása
nyolc erdélyi nagyvárosban 1966 és 1992 között*

Város Lélekszám A lélekszám változása
Szám szerint Százalék szerint
1966 1977 1992 1966-1977 1977-1992 1966-1977 1977-1992

Összesen
 
  Arad
126.000 171.193 190.114 45.193 18.921 35,9 11,0
  Brassó
163.345 256.475 323.736 93.130 67.261 57,0 26,2
  Kolozsvár
185.663 262.858 328.602 77.195 65.744 41,6 25,0
  Marosvásárhely
  86.464 130.076 164.445 43.612 34.369 50,4 26,4
  Nagybánya
  64.535 100.985 149.205 36.450 48.220 56,5 47,7
  Nagyvárad
122.534 170.531 222.741 47.997 52.210 39,2 30,6
  Szatmárnémeti
  69.679 103.544 131.987 33.865 28.443 48,4 27,5
  Temesvár
174.243 269.353 334.115 95.110 64.762 54,6 24,0
  Összesen
992.463 1.465.015     1.84.4945     472.552   379.930   47,6 25,9

Románok
 
  Arad
  80.368 121.815 151.438 41.447 29.623 51,6 24,3
  Brassó
123.852 210.019 287.535 86.167 77.516 69,6 36,9
  Kolozsvár
104.914 173.003 248.572 68.089 75.569 64,9 43,7
  Marosvásárhely
  24.638   45.639   75.851 21.001 30.212 85,2 66,2
  Nagybánya
  43.050   73.877 119.718 30.827 45.841 71,6 62,0
  Nagyvárad
  56.436   91.925 144.244 35.489 52.319 62,9 56,9
  Szatmárnémeti
  33.197   52.855   72.708 19.658 19.853 59,2 37,6
  Temesvár
109.100 191.742 274.511 82.642 82.769 75,7 43,2
  Összesen
575.555 960.875 1.347.577     385.320   413.702   66,9 43,0

Magyarok
 
  Arad
  31.343   34.728   29.828   3.385 -4.900 10,8 -14,1  
  Brassó
  27.835   34.879   31.546   7.044 -3.333 25,3 -9,6
  Kolozsvár
  76.934   86.215   74.871   9.281 -11.344   12,1 -13,2  
  Marosvásárhely
  60.211   82.200   84.493 21.989   2.293 36,5 2,8
  Nagybánya
  20.560   25.591   25.944   5.031     353 24,5 1,4
  Nagyvárad
  62.955   75.125   74.225 12.170   -900 19,3 -1,2
  Szatmárnémeti
  34.504   48.861   54.013 14.357   5.152 41,6 10,5
  Temesvár
  31.016   36.724   31.785   5.708 -4.939 18,4 -34,5  
  Összesen
345.348 424.323 406.705 78.965 -17.618   22,9 -4,1

* A mai közigazgatási beosztás szerint

A falu-város irányú mozgások a népességszerkezet településnagyság szerinti változásaiban is nyomon követhetők. (3. és 4. táblázat.) Az elvándorlás és a községekben már a nyolcvanas évek második felében elkezdődött természetes fogyás következtében szaporodtak az aprófalvak; az 500 lelkesnél kisebb helységek részesedése az 5285 erdélyi település számából 45,5 százalékról 54,8 százalékra, lakóik számaránya 7,7 százalékról 8,1 százalékra emelkedett. Ezzel párhuzamosan 500 fő és 10 ezer fő között valamennyi településkategória részaránya csökkent - legnagyobb mértékben az 1-5 ezer lakosú helységeké -, míg az 1977. évi 41,1 százalékkal szemben 1992-ben Erdély összlakosságának 51,6 százaléka 10 ezer főnél népesebb településeken tömörült. E növekedés a románok körében volt a legnagyobb (11,6 százalékpont), s szinte teljes egészében az 50 ezer lakos feletti városokra esett. A román népességen belül különösen az 2-5 ezer (-4,8 százalékpont), illetőleg az 0,5-1 ezer lelkes (-3,8 százalékpont) településeken lakók aránya csökkent; abszolút számban az előbbi, nemzetiségi részarányukhoz viszonyítva az utóbbi csoportban szenvedték a legnagyobb veszteséget. A magyarok statisztikai pozíciói főként a 20-100 ezer lakosú középvárosi kategóriákban erősödtek, elsősorban a 10-20 ezres kisvárosok, illetve 1-5 ezer lelket számláló helységek rovására. Nemzetiségi számarányuk a 100 ezer lakos fölötti, illetve a 10-20 ezer lakosú helységcsoportokban komoly mértékben fogyatkozott.

3. táblázat.
A települések száma 1977-ben és 1992-ben,
az összes népesség, illetve a románok és magyarok száma 1992-ben,
valamint számuk változása 1977-1992 között
a helységek lélekszám szerinti csoportosításában Erdélyben

Helységek csoportjai lélek-
szám szerint
Településszám A népesség száma 1992-ben A népességszám változása 1977-1992 között
1977 1992 Összes Román Magyar Összes Román Magyar
 
-499
2.404  
2.895  
626.899  
507.602  
89.167  
53.222  
33.357  
9.710  
500-999
1.438  
1.217  
856.475  
644.140  
154.254  
-172.898  
-142.535  
-19.258  
1.000-1.999
936  
744  
1.013.476  
701.444  
229.867  
-269.520  
-189.840  
-53.611  
2.000-4.999
369  
292  
867.555  
579.291  
213.130  
-219.590  
-94.468  
-66.380  
5.000-9.999
69  
56  
372.302  
235.135  
108.843  
-73.762  
-32.528  
-11.603  
10.000-19.999
30  
35  
442.741  
340.089  
68.322  
31.634  
70.774  
-32.443  
20.000-49.999
25  
27  
829.024  
576.662  
221.725  
100.088  
78.317  
29.782  
50.000-99.999
6  
10  
705.760  
569.683  
109.103  
275.887  
230.830  
50.024  
100.000-
8  
9  
2.009.081  
1.530.096  
409.512  
498.023  
526.389  
6.654  
 
Összesen
5.285  
5.285  
7.723.313  
5.684.142  
1.603.923  
223.084  
480.296  
-87.125  

4. táblázat.
Az összes népesség, illetve a románok és magyarok megoszlása a helységek lélekszám szerinti csoportosításában
1977-ben és 1992-ben Erdélyben
(Százalékban)

Helységek
csoportjai
lélekszám
szerint
A népesség aránya helységcsoportonként A népesség helységcsoporton belüli aránya
Összesen Román Magyar Román Magyar
1977 1992 1977 1992 1977 1992 1977 1992 1977 1992
 
-499   7,7   8,1   9,1   8,9   4,7   5,6 82,7 81,0 13,8 14,2
500-999 13,7 11,1 15,1 11,3 10,3   9,6 76,4 75,2 16,9 18,0
1.000-1.999 17,1 13,2 17,1 12,3 16,8 14,3 69,5 69,2 22,1 22,7
2.000-4.999 14,5 11,2 13,0 10,2 16,5 13,3 62,0 57,2 25,7 21,0
5.000-9.999   5,9   4,8   5,1   4,2   7,1   6,8 60,0 63,2 27,0 29,2
10.000-19.999   5,5   5,7   5,2   6,0   6,0   4,3 65,5 76,8 24,5 15,4
20.000-49.999   9,7 10,7   9,6 10,2 11,3 13,8 68,4 69,6 26,3 26,7
50.000-99.999   5,7   9,2   6,5 10,0   3,5   6,8 78,8 80,7 13,7 15,5
100.000- 20,2 26,0 19,3 26,9 23,8 25,5 66,4 76,2 26,7 20,4
 
Összesen 100,0   100,0   100,0   100,0   100,0   100,0   69,4 73,6 22,5 20,8

Az erdélyi magyarság 1977-ben 828, 1992-ben pedig 786 erdélyi helységben (a magyarok által lakott erdélyi települések egynegyedében) képezett abszolút többséget. (5. táblázat.) További 25 helységben arányuk ugyan nem érte el az ötven százalékot, de a település lakói között ők alkották - szám szerint 21.942-en - a legnagyobb nemzetiséget. A szűkebb lakóhelyükön abszolút többségben élő magyarok száma 1977 óta 955,1 ezerről 912,0 ezerre csökkent, részesedésük azonban erdélyi összlélekszámukból nem változott (pontosabban 56,6 százalékról 56,9 százalékra módosult). A helységcsoportok közti feltűnőbb arányeltolódások egy-egy jelentős magyar városi közösség demográfiai térvesztését jelzik (ezt a 2. táblázat jól szemlélteti). Ennek következtében a településenként 25 százaléknál gyengébb kisebbséget alkotó magyarság száma 316,6 ezerről 425 ezerre, az erdélyi magyar össznépességen belüli aránya pedig 18,7 százalékról 26,5 százalékra emelkedett. A városi közigazgatáson kívül eső települések nemzetiségi homogenitása már jóval erősebb és viszonylag szilárdabb. Az erdélyi falvakban összeírt magyar nemzetiségű népesség négyötöde mind a két népszámlálás során abszolút többséget alkotott azokon a településeken, ahol élt. A magyar többségű falvakban élők közel egyhatoda azonban, mintegy 91 ezer fő közvetlen közigazgatási környezetét tekintve román többségű község lakója volt. A települési szinten többséget alkotó magyar nemzetiségűek közül Maros (17,9 ezer), Kolozs (14,8 ezer), Szatmár (15,2 ezer) és Bihar megyében (11 ezer) éltek a legnagyobb számban, illetve Hunyad (100%), Temes (79,1%), Beszterce-Naszód (67,4%), Máramaros (65,5%) és Arad megyében (57,6%) a legnagyobb arányban olyan községek lakóiként, melyek vezetői javarészt románok közül kerültek ki. Ugyanakkor a magyar többségű községek falvaiban is jelentős számban találhatóak más nemzetiségűek. Összesen 110 ezren vannak és e közigazgatási egységek lélekszámának csaknem egyötödét teszik ki; legnagyobb súllyal Maros (29,4 ezer), Szatmár (18,4 ezer) Bihar (16,2 ezer) és Szilágy megye (14,3 ezer) magyar jellegű községeiben vannak jelen. (Vö. a 6. táblázattal.) E három szempont együttesét figyelembe véve a vidéki magyarság települési homogenitása Kovászna és Hargita megyében a legteljesebb, de viszonylag erős Maros, valamint Bihar, továbbá Szilágy megyében is, jóllehet a szilágysági magyar települések egymással össze nem függő sziget-tömböket alkotnak, román falvakkal körbevéve. A határ menti magyar nyelvterület fellazulása következtében a Szatmár megyei falusi magyarság települési viszonyai már sajátos átmenetet képeznek a tömb-, illetve a sziget- és szórványmagyar vidékek között; homogenitásuk jellemzői inkább ez utóbbiakéhoz közelítenek.

5. táblázat.
Az erdélyi magyarság megoszlása településenkénti számaránya szerint helységcsoportonként
1977-ben és 1992-ben

A magyarság %-os aránya Magyarok által lakott települések száma A magyar népesség száma
Összesen Községek * Összesen Községekben*
1977 1992 1977 1992 1977 1992 1977 1992
Szám szerint Szám % Szám % Szám % Szám %
 
-9,9
1814  
1902  
1636  
1691  
70.059  
4,1  
148.096  
9,2  
31.044  
3,7  
25.727  
3,7  
10-24,9
240  
245  
193  
202  
246.569  
14,6  
276.878  
17,3  
36.333  
4,4  
36.605  
5,2  
25-49,9
232  
225  
190  
190  
419.241  
24,8  
266.847  
16,6  
96.410  
11,6  
80.692  
11,4  
50-74,9
180  
163  
165  
148  
260.619  
15,4  
277.097  
17,3  
146.490  
17,7  
102.302  
14,5  
75-89,9
150  
139  
138  
129  
206.006  
12,2  
185.381  
11,6  
112.093  
13,5  
106.691  
15,1  
90-99,9
416  
375  
388  
349  
467.838  
27,7  
426.341  
26,6  
386.151  
46,6  
330.271  
46,8  
100
82  
109  
80  
106  
20.716  
1,2  
23.283  
1,4  
20.498  
2,5  
23.247  
3,3  
 
Összesen
3114  
3158  
2790  
2815  
1.691.048 
100,0 
1.603.923 
100,0 
829.019  
100,0 
705.535  
100,0 

* A mai közigazgatási beosztás szerint


6. táblázat
Az erdélyi községekben, lakóhelyükön abszolút többségben, illetőleg magyar többségű községekben élő magyarok
száma és %-os aránya 1992-ben megyénként

Megye Magyar lakos összesen Lakóhelyén többséget képez Ebből
magyar többségű
községben él
Magyar többségű községek
Szám szerint Összes népesség Ebből magyar
 
  Fehér
11.253  
5.144  
45,7  
2.890  
56,2  
  2
4.822  
3.011  
62,4  
  Arad
23.725  
9.512  
40,1  
4.034  
42,4  
  3
6.374  
4.080  
64,0  
  Bihar
72.991  
60.818  
83,3  
49.809  
81,9  
16
66.306  
50.143  
75,6  
  Beszterce-Naszód
12.450  
7.437  
59,7  
2.428  
32,6  
  1
3.722  
2.437  
65,5  
  Brassó
17.602  
7.040  
40,0  
3.202  
45,5  
  2
5.741  
3.208  
55,9  
  Krassó-Szörény
929  
-  
-  
-  
-  
  -
-  
-  
-  
  Kolozs
46.166  
28.468  
61,7  
13.649  
48,0  
  7
21.269  
13.865  
65,2  
  Kovászna
84.803  
84.033  
99,1  
83.227  
99,0  
28
93.077  
83.281  
89,5  
  Hargita
168.662  
164.861  
97,7  
164.458  
99,8  
42
169.459  
164.467  
97,0  
  Hunyad
1.494  
170  
11,4  
-  
-  
  -
-  
-  
-  
  Máramaros
10.976  
5.931  
54,0  
2.047  
34,5  
  1
2.498  
2.047  
81,9  
  Maros
125.159  
104.129  
83,2  
86.199  
82,8  
31
120.449  
91.007  
75,6  
  Szatmár
67.601  
44.226  
65,4  
29.011  
65,6  
12
51.229  
32.836  
64,1  
  Szilágy
38.311  
34.615  
90,3  
29.345  
84,8  
12
44.292  
29.971  
67,7  
  Szeben
2.927  
-  
-  
-  
-  
  -
-  
-  
-  
  Temes
20.486  
6.127  
29,9  
1.285  
21,0  
 1
2.400  
1.285  
53,5  
 
  Összesen
705.535  
562.511  
79,7  
471.584  
83,8  
158  
591.638  
481.638  
81,4  

A magyar anyanyelvűek száma 1992-ben 1639,1 ezer, 81,6 ezerrel kevesebb, mint 1977-ben. A magyar nemzetiségükkel azonos anyanyelvűek aránya 97,87 százalék (1977-ben 97,53 százalék volt). A magyar nemzetiségüktől eltérő anyanyelvűek között a román anyanyelvűek vannak a legtöbben: 32,9 ezren (2,03%, 1977-ben 2,25%). A nemzetiségüktől eltérő anyanyelvűek aránya a nyelvi eróziónak leginkább kitett Kárpátokon túli magyar diaszpóra körében a legnagyobb (18,4%, 1977-ben 15,8%). Az erdélyi átlag mindössze 1,9% (1977-ben 2,3% volt), ám a magyar nemzetiségűek számából a más (többnyire román) nyelvet beszélők részesedése az olyan szórvány vidékeken, mint Krassó-Szörény (14,0%), Hunyad (10,3%), Szeben (8,3%), Beszterce-Naszód (7,6%), Fehér (6,7%) és Temes megye (6,6%), szintén igen magas. Arányuk Bihar (1,1%), Maros, Szatmár, Szilágy (0,8-0,8%), valamint Kovászna (0,3%) és Hargita megyében (0,2%) a legkisebb. A magyar nemzetiségűek másnyelvűsége az esetek többségében az államnemzetbe történő beolvadás egyik lépcsőfoka, de a más nemzetiségűek számának a magyar anyanyelvűek csoportján belüli növekedése is a magyarság számerejét gyengítő folyamatokat jelez. Így a cigány, valamint a szatmárvidéki "újsváb" identitástudat erősödése folytán a magyar anyanyelvűek körében 1977 óta a kétszeresére nőtt a cigány és a német nemzetiségűek száma, míg a magyar nemzetiségűeké (az előbbiek disszimilációja, illetve az utóbbiak reasszimilációja következtében) értelemszerűen ugyanennyivel csökkent.

A vallási megoszlás adatai szerint a magyar nemzetiségűek 47,1 százaléka református, 41,2 százaléka római katolikus és 4,5 százaléka unitárius. Jelentős az ortodox és a görög katolikus felekezet, továbbá a szabadegyházak híveinek a száma is a soraikban. Ugyanakkor szép számmal találni más nemzetiségűeket a történelmi magyar egyházak hívei között. Erdélyben 79,3 ezer a román, 19 ezer a cigány nemzetiségű római katolikusok, 14,9 ezer a román, 17,6 ezer a cigány nemzetiségű reformátusok száma. De a zsinat-presbiteri evangélikusok között is több mint ezer román, az unitáriusok között pedig 1,2 ezer román és 0,9 ezer cigány akad Erdélyben. A római katolikus vallás a románok között részben a nem magyar nemzetiségűek (németek, csehek, szlovákok, bolgárok stb.) rovására terjeszkedik, de sokan vannak közöttük olyanok, akik a Kárpátokon túlról érkeztek, ahol a katolikus románok száma 282 ezer, s többségük éppen a legnagyobb népesség-kibocsátó moldvai megyékben él.

A romániai magyarság nemek szerinti megoszlását a nőknek az átlagosnál valamivel magasabb részaránya jellemzi: 51,6 százalék az országos 50,8 százalékkal szemben. A fiú csecsemők részesedése az élveszületésekből a magyarok esetében ugyan nagyobb, mint a románoknál, de - a magyar férfiak idő előtti nagyobb halandósága és talán elvándorlásuk miatt is - a férfi-nő arány a magyarok körében már egy korcsoporttal hamarabb, 40 és 44 év között a nők javára változik. A nők aránya 50,3 százalékról a 60-64 évesek csoportjáig lassan 53,7 százalékra emelkedik, 65-69 év között eléri az 57,6, a 75 éven felüliek korcsoportjában pedig a 64,1 százalékot.

7. táblázat
A magyar nemzetiségűek életkori megoszlása nemek szerint Romániában 1992-ben,
a romániai, illetőleg az erdélyi össznépesség, valamint a román nemzetiségűek
életkori megoszlásával egybevetve

Korcso-
portok
A magyar nemzetiségűek életkori megoszlása Orszá-
gos
átlag
Erdélyi átlag Románok országos átlaga
Összesen Férfiak Nők Összesen Férfiak Nők
Szám szerint Százalékban Százalékban
 
Összesen 1.624.959  786.971  837.988  100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
 
0-4   93.208 47.512 45.696 5,7 6,0 5,4 7,1 ... 7,0
5-9   96.791 49.729 47.062 6,0 6,3 5,6 7,3 ... 7,3
10-14 121.119 61.834 59.285 7,4 7,9 7,1 8,4  22,7a 8,4
15-19 129.898 66.625 63.273 8,0 8,5 7,6 8,4 8,5 8,4
20-24 136.601 69.299 67.302 8,4 8,8 8,0 8,9 8,8 9,0
25-29   84.082 43.306 40.776 5,2 5,5 4,9 5,5 5,9 5,5
30-34 100.218 50.816 49.402 6,2 6,5 5,9 6,8 7,0 6,8
35-39 121.300 60.784 60.516 7,4 7,7 7,2 7,5 7,7 7,6
40-44 109.944 54.691 55.253 6,8 7,0 6,6 6,7 6,8 6,7
45-49 106.636 52.199 54.437 6,6 6,6 6,5 5,2 5,3 5,1
50-54 105.592 50.623 54.969 6,5 6,4 6,6 5,9 5,8 5,9
55-59 100.234 47.389 52.845 6,2 6,0 6,3 6,0 5,6 6,0
60-64   97.707 45.220 52.487 6,0 5,8 6,3 5,4 5,2 5,4
65-69   83.559 35.416 48.143 5,1 4,5 5,7 4,5 4,4 4,5
70-74   54.203 21.424 32.779 3,3 2,7 3,9 2,4 2,6 2,4
75-b   83.867 30.104 53.763 5,2 3,8 6,4 4,0 3,7 4,0

a 0-14 évesek együtt
b A korukról nem nyilatkozottakkal

Az átlagos életkor országosan 34,6 év. A magyarok átlagéletkora 37, a románoké pedig 34,5 év. A gyermekkorú (0-14 éves) népesség részesedése az országos átlag alatt, az öregkorúaké (60 évnél idősebbeké) az országos átlag felett van a magyarok esetében. E korosztályok súlya 1977 óta nagyjából a románokéval egyező mértékben csökkent, illetve növekedett. (8. táblázat.)

8. táblázat.
Az összes népesség, valamint a románok és magyarok nagyobb korcsoportok
szerinti megoszlása Romániában 1977-ben és 1992-ben
(Százalékban)

  1992 1977
0-14 éves 15-59 éves 60 év felett 0-14 éves 15-59 éves 60 év felett
 
Összesen 22,7 60,9 16,4 25,4 60,2 14,4
Románok 22,7 61,0 16,3 25,6 60,3 14,1
Magyarok 19,1 61,2 19,7 22,2 60,5 17,3

A felnőtt magyar korosztályok aránya viszonylag magas, s 1977 óta szintén erősödött. A gazdaságilag nagyrészt még vagy már nem tevékeny népesség együttes aránya a produktív korúakhoz képest országosan 642, azaz összesen ennyi gyermek- (373), illetve öregkorú (269) jut ezer felnőtt korú személyre. Ez a jelzőszám a románoknál 638, a felnőtt korúakra jutó gyermekek (372) erős, a magyaroknál pedig 634, a felnőtt korúakra jutó öregek (321) viszonylagos túlsúlyával. Az öregek aránya az improduktív népességen belül is nőtt: míg 1977-ben 100 magyar gyermekre 76 (a románoknál 53), 1992-ben már 103 (a románoknál 72) öregkorú jutott. A falusi népesség korszerkezete a fiatalok elvándorlása folytán érthető módon öregebb; a községekben több mint kétszer annyi öregkorú jut a 14 éven aluli gyermekekre, mint a városokban. A magyar nemzetiségűeknél az öregedés indexe a városokban is viszonylag magas (87). (9. táblázat.) Érdemes megemlíteni, hogy míg a falusi magyarság körében ez a mutató országosan 123, azokban az erdélyi községekben, ahol a magyarok abszolút többséget alkotnak (s e közigazgatási egységekben a lakosság 81,4 százalékát teszik ki), ennél kevesebb, 103 öregkorú jutott száz gyermekre. Bár ebben bizonyára az ott élő más (egyötöd részben cigány) nemzetiségűek korösszetétele is közrejátszik, a jelzett összefüggésből mégis arra következtethetünk, hogy az elöregedés legnagyobb mértékben az e csoporton kívüli, tehát a kisebbségbe szorult, elszórványosodott falusi magyar közösségeket sújtja.

9. táblázat.
Száz gyermekkorúra jutó öregkorúak száma Romániában és Erdélyben,
valamint a románok és a magyarok körében
1992-ben települési környezet szerint

  Összesen Városok Községek
 
  Románia
 72,2  48,0 105,7
  Erdély
 70,1  48,4 103,0
  Románok
 71,6  45,3 109,2
  Magyarok
102,6  86,9 123,1

Az 1992. évi népszámlálás idején a 15 éven felüli nők 64,3 százaléka élt házasságban, a magyar nőknél ez az arány csupán 61,1 százalék. A hajadonok (16,8%) és az elváltak (4,0%) aránya lényegében a 17,0, illetve 3,7 százalékos országos átlaggal egyező, az özvegyek részesedése azonban a magyar nők körében (17,8%) jóval magasabb a 14,7 százalékos országos átlagértéknél.

Az ország női népességén belül a termékeny (15-49 éves) korosztályok aránya 47,7 százalék, az 1977. évi 49,2 százalékos értékhez képest csökkent. E korosztály részesedése a román nők csoportjából 48,0 százalék, a magyar női csoportból pedig 46,7 százalék. A termékeny korú nők több mint egyharmada (34,1 százalékuk, ezen belül a magyar nők 33,9 százaléka) egyáltalán nem szült gyermeket, 18,7 százalékuk (a magyar nők 20,6 százaléka) egy gyermeket, 40,8 százalékuk (a magyar nők 42,7 százaléka) 2-4 gyermeket hozott a világa, és csupán 6,4 százalékuk (a megfelelő korú magyar nőknek mindössze 2,8 százaléka) adott öt, vagy annál több gyermeknek életet.

A termékenység alakulása legszemléletesebben a 15 éves és annál idősebb nők kor szerinti szülésgyakoriságával jellemezhető. (10. táblázat). Az egy nőre eső átlagos gyermekszám a románoknál még viszonylag magas (50 év felett 2,35), bár 1977-hez képest (amikor ugyanez az érték 2,9 volt) jelentősen visszaesett. A magyar nők esetében a csökkenés kisebb mértékű, de a befejezett termékenységű (50 évnél idősebb) nők csoportjában az átlagos gyermekszám (2,1 az 1977. évi 2,45-tel szemben) már a népesség egyszerű "újratermeléséhez" szükséges kritikus érték (2,2) alá süllyedt. Felekezeti hovatartozás szerint a legmagasabb értékeket a szabadegyházak hívei körében találni. Az ezer nőre jutó gyermekszám az 50 év feletti ortodox nők között 2328. A katolikus nők esetében ez a szám magasabb (2342), a jellegzetesen magyar, vagyis a református (2073), az unitárius (2132) és a zsinat-presbiteri evangélikus felekezethez tartozó nők esetében (1747) viszont jóval alacsonyabb.

10. táblázat.
Ezer 15 éves és idősebb nőre jutó élve született gyermekek száma országosan,
valamint a román és a magyar nemzetiségűeknél nagyobb korcsoportonként
Romániában 1977-ben és 1992-ben

Nemzetiség 15 év felett 15-49 év között 50 év felett
1992 1977 1992 1977 1992 1977
 
  Összesen
1802 2034 1467 1610 2329 2855
  Román
1798 2048 1452 1609 2350 2891
  Magyar
1709 1880 1418 1510 2093 2445

Az 1992. évi népszámlálás 6393,1 ezer családot regisztrált Romániában. Ebből 5702,8 ezer a teljes családok (házaspár gyermekkel vagy gyermek nélkül), és 690,3 ezer a csonka családok száma, ahol az apa vagy az anya egyedül él gyermekeivel. A gyermektelen családok száma 2065,2 ezer, a gyermekes teljes családoké pedig 3637,5 ezer volt. A teljes családokra jutó átlagos gyermekszám családonként 1,92, a csonka családokra eső átlagos gyermekszám 1,5. A családfő nemzetisége alapján 468.237 a magyar családok száma (7,3%). Ebből 407.509 a teljes (7,1%) és 60.728 a csonka családoké, melyek aránya - az elvált és különösen a megözvegyült magyar nők nagy számával összefüggésben - szembetűnően magas (8,8%). A gyermek nélküli magyar családok száma 145.072 (7,0%), a gyermekeseké 262.437 (7,2%) volt.

A nemzetiségileg vegyes házasságok száma országosan 166.277 (2,9%). E házasságok 30,5 százalékában a férjek, és 33,2 százalékában a feleségek nemzetisége volt magyar (50.677 ezer, illetőleg 55.141 fővel). Az összesen 819.482 magyar nemzetiségű házas félnek tehát 12,9 százaléka élt vegyes házasságban, míg maguk a vegyes házasságok a 462.650 "magyar jellegű" (tehát az összes homogén és vegyes magyar) házasságnak a 22,8 százalékát tették ki. A vegyes házasságok több mint felét (56,8%) a román-magyar házasságok alkotják. A románok vegyes házasságainak 62 százalékában magyar, a magyarok vegyes házasságainak 89,2 százalékában pedig román a férj vagy a feleség.

A vegyes házasságokból 109.240 volt gyermekes, ezen belül a román-magyar vegyes családok száma 65.032. E családok több mint kétharmadában, azaz 45.104 esetben román nemzetiségűként jegyezték be a gyermekeket, s csupán egynegyedükben, mindössze 16.778 családban vallották a gyermekeket magyar nemzetiségűnek. (Egy kis töredékükben, 3150 családban a gyermekek hovatartozása megoszlott szüleik nemzetisége között, vagy eltért azokétól.) A románság a gyermekek nemzetiségi hovatartozását illetően a magyar féllel közös házasságokból 28.326 családnyi pozitívumot könyvelhet el magának, aminek a fele asszimilációs nyereség. Ez - egy családra átlagosan kevesebb mint 2 gyermeket számolva - kb. 25 ezer gyermeket jelent.

A felekezetileg vegyes családok száma az 1992. évi népszámláláskor 272.526 volt (4,8%). A vegyes felekezetű házasságban élők legnagyobb csoportját a ortodoxok alkotják (100.442 férfi és 78.906 nő). Népesebb felekezet még e csoportban a római katolikus (64.631 férfi, 71.782 nő) és a református (52.534 férfi és 51.658 nő). A felekezetileg vegyes házasságok kétharmadát a görögkeletiek és valamely más egyház hívei kötötték egymással. Az ortodox vegyes házasságok más vallású házastársainak száma legnagyobb a római katolikusok (az összes vegyes felekezetű házasság 23,9 százaléka), a reformátusok (12,2%), a görög katolikusok (8,8%), a pünkösdisták (5,5%) és a baptisták (3,4%) között. Jelentős részt képviselnek még a római katolikusok és a reformátusok (19,6%), illetőleg a római katolikusok és görög katolikusok között létrejött házasságok (2,7%).

A felekezetileg vegyes házasságok 62,7 százalékát kísérte gyermekáldás. E 170.938 családból 112.669-ben ortodox vallású volt valamelyik fél. A görögkeletiekkel vegyes gyermekes házasságok 58,8 százalékában, 66.286 esetben az államvallás hitében nevelődnek a gyermekek, és mindössze 31,9 százalékukban, 35.854 családban követik a nem ortodox szülő vallását. 10.529 családban a gyermekek vallása más volt, mint a szüleiké. A keleti egyház nyeresége ilyenformán 30.432 család gyermekeit foglalja magában; ebből 7237 családban a református, 7053 családban a római katolikus, 5864 családban a görög katolikus, és 10.278 családban az egyéb (jelentős részben pünkösdista és baptista) felekezetűek rovására terjeszkedett. Jóllehet a nemzedékek közötti felekezetváltásban főként a nemzetiség szerinti - a románsághoz kötődő ortodoxia térhódításával jellemezhető - változások tükröződnek, a két irányzat számai korántsem esnek egybe. Míg a román-magyar házasságok egyenlegében a gyermekek nemzetisége után 28.326 család az államnemzet tiszta nyeresége, az ortodox és a "magyar" (római katolikus, református, unitárius, zsinat-presbiteri evangélikus) felekezetűek által kötött vegyes házasságokban az államvallás pozitívuma az előbbinek már csupán alig több mint a fele. E jelenségre a nemzetiség- és felekezetközi átfedések kínálnak magyarázatot (vagyis az, hogy szép számban találni román nemzetiségűeket a történelmi magyar, s hasonlóképpen magyar nemzetiségűeket a román egyházak hívei között).

Az iskolázottság mutatói szerint rendkívül alacsony a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya a 12 éves és annál idősebb magyar népességen belül (mindössze 3,6 százalék az ország összlakosságának 5,1 százalékos és a románság 5,3 százalékos részesedésével szemben). (11. táblázat.) Ez - azon túl, hogy a felsőfokú végzettségűek több mint egynegyede a fővárosban összpontosul (Bukarest nélkül számítva a diplomások aránya országosan már csupán 4,2 százalék) - a magyarság irányított értelmiségi alulképzésének és főként a magyar diplomások nagy számban történt kivándorlásának a következménye. A középfokú tanintézményekben végzettek között a magyarság képviselete már arányosabb. Az országos, illetőleg a román nemzetiségű átlagnál kedvezőbb, azaz magasabb az alapfokú (különösen az általános iskola felső tagozatának megfelelő) képzettséggel rendelkező, és ugyancsak kedvezőbb, azaz jóval alacsonyabb az iskolát nem végzett, valamint az írástudatlan magyarok részaránya.

11. táblázat.
A 12 éves és idősebb magyar nemzetiségű népesség iskolai végzettség szerint Romániában 1992-ben,
a megfelelő országos, illetőleg erdélyi, valamint a román nemzetiségű
életkori csoport iskolai végzettségével egybevetve

Iskolai végzettség Magyar nemzetiség Országos átlag Erdélyi átlag Románok országos átlaga
Szám szerint % Százalékban
 
  Összesen
1.389.042  100,0 100,0 100,0 100,0
  Felsőfokú
  49.592   3,6   5,1   4,8   5,3
  Líceum utáni szakiskola
  23.449   1,7   2,0   2,0   2,0
  Líceum
257.930 18,6 18,4 19,0 18,8
  Szakiskola
203.794 14,7 14,1 14,7 14,3
  Felső tagozat és líceum I. fokozat
550.692 39,6 32,1 35,3 31,4
  Elemi iskola
275.436 19,8 23,6 20,4 23,7
  Iskolai végzettség nélkül és egyéb
  28.149   2,0   4,7   3,8   4,5
  Ebből írástudatlan
  14.422   1,0   3,1   2,3   3,0

Az 1992. évi népszámlálás időpontjában iskolai tanulmányaikat folytató magyar diákok között a felsőfokú oktatásban résztvevők számaránya szintén alacsonyabb az átlagosnál. (12. táblázat) A felsőoktatásban a magyar nemzetiségű hallgatók különösen a jogi, közgazdasági, közlekedési és hírközlési szakokon vannak gyengén képviselve, de reprezentáltságuk jóval nemzetiségi számarányuk alatt van a testnevelés és sport, az orvostudományi, mezőgazdasági és építészeti szakokon is. Közlekedésre, hírközlésre szakosodott osztályokban középiskolai szinten is kevesen tanulnak közülük, s számarányukhoz képest ugyancsak kevés magyar diákot találni a testnevelési, erdészeti, informatikai és közgazdasági profilú szaklíceumokban. Az ipari ágazatokhoz kötődő szakképzésben általában kielégítő, a humán irányultságú oktatásban pedig kifejezetten magas arányú a magyar nemzetiségűek részvétele. Ez a megállapítás elsősorban a pedagógusképző, a teológiai, valamint a művészeti iskolákra érvényes, de látogatottságuk alapján szemmel láthatóan nemzetiségi alapintézménynek számítanak az általánosan képző, elméleti jellegű líceumok is. Ez utóbbiakat nem egyszer azért választják a magyar diákok, mert - megfelelő magyar nyelvű szakképzés hiányában - ma már szinte ez az egyetlen módja annak, hogy a középiskolában is anyanyelvükön tanulhassanak. Az 1991-1994-es évek átlagában az alap- és középfokú oktatási intézményekben beiskolázott magyar diákok kb. háromnegyede folytatta anyanyelven a tanulmányait. Ez az érték oktatási fokozatonként és iskolatípusonként a magasabb szintek felé haladva csökken. Az általános iskolák alsó tagozatán 85 százalékuk, a felső tagozaton négyötödük, a líceumokban azonban már csak valamivel több mint kétharmaduk, a szakiskolákban pedig mindössze 35-40 százalékuk járt magyar tannyelvű iskolába (illetőleg ez utóbbi oktatási formában csupán tagozatra vagy osztályba). A felsőfokú oktatásban csaknem kizárólagos a román tannyelv használata. A magyar anyanyelvű iskolások lemorzsolódása a szórványban a legerősebb, ahol a magyar gyermekek mintegy felét már az elemi első évében román iskolába íratják be.

12. táblázat.
Az iskolába járók oktatási szint szerint Romániában 1992-ben a két fő nemzetiség szerint

Oktatási fokozat Magyarok Országos átlag Románok
Szám szerint % % %
 
  Összesen
254.890  100,0 100,0 100,0
  Felsőoktatás
12.842   5,0   6,1   6,2
  Líceum utáni szakiskola
  2.416   0,9   0,8   0,8
  Általános líceum
22.197   8,7   6,6   6,5
  Szaklíceum
33.780 13,3 13,5 13,7
  Szakiskola
19.370   7,6   7,3   7,4
  Felső tagozat
90.106 35,4 35,1 35,0
  Elemi iskola
74.179 29,1 30,6 30,4

Az 1992. évi népszámlálás azokat a 14 éves és idősebb munkaképes személyeket sorolta a gazdaságilag aktív népesség körébe (a férfiakat 62, a nőket 60 éves korukig), akik 1991-ben - foglalkoztatottságuktól függetlenül - munkaerő-forrásként a nemzetgazdaság rendelkezésére álltak. Az aktív népesség 8,2 százalékát a foglalkozás nélküli (munkanélküli) réteg tette ki, közülük azonban csak az első ízben elhelyezkedni kívánók számát részletezték nemzetiség szerint.

Az aktív népességből a magyar nemzetiségűek száma 698,8 ezer (6,7%), 137,5 ezerrel kevesebb, mint 1977-ben. Súlyuk az átlagosnál is erőteljesebben csökkent, ami részben az öregedéssel és a kivándorlással magyarázható, de szerepet játszik benne a munkavállalási korú személyek, különösen a nők gazdasági aktivitásának lanyhulása, valamint a korábbi nyugdíjba vonulás. Az említett okok, továbbá a fiatal korosztályok városba áramlása következtében különösen a vidéken élő magyarok részvétele alacsony a gazdaságban. (Vö. a 13. és 14. táblázatokkal.)

13. táblázat.
A gazdaságilag aktív népesség Romániában országosan,
illetőleg a román és a magyar nemzetiségűek között az 1977. és 1992. évi,
valamint nagyobb korcsoportok és a férfiak százalékos aránya szerint
az 1992. évi népszámlálás időpontjában

Nemzetiség 1977 1992 Ebből kor szerint
Ezer fő % Ezer fő % 30 év alatt 30-49 éves 50 év fölött Férfi
 
  Összesen
10.793,6 100,0 10.465,5 100,0 33,1 50,1 16,8 55,3
  Román
  9.590,7 88,9   9.500,8 90,8 33,0 50,0 17,0 54,9
  Magyar
   836,3  7,7    698,8  6,7 32,7 52,7 14,6 57,4

14. táblázat.
A gazdaságilag aktív népesség aránya Romániában országosan,
illetőleg a román és a magyar nemzetiségűek között települési típusok és nemek szerint
az 1992. évi népszámlálás időpontjában (Százalékban)

Nemzetiség Összesen Városok Községek
Összesen Férfi Összesen Férfi Összesen Férfi
 
  Összesen
45,9 51,6 40,4 47,2 51,8 42,7 44,3 51,3 37,5
  Román
46,6 51,9 41,4 47,7 52,1 43,5 45,2 51,7 38,8
  Magyar
43,0 51,0 35,5 45,7 51,6 40,4 39,5 50,2 28,8

Az aktív népesség szerkezetéről alkotott kép különböző társadalmi-gazdasági kategóriák szerint, így például a gazdasági szektorok tulajdonformája vagy a foglalkozási viszony alapján, illetőleg a nemzetgazdaság ágazatok, foglalkozási ágak szerinti csoportosításával árnyalható tovább. A népszámlálási kötet táblaanyaga a nemzetiségi adatokat az utóbbi két szempontnak megfelelően részletezi.

Az aktív népesség szerkezetváltozásait a 15. táblázat - 16 ágazatot és 98 alcsoportot összesítve - a gazdasági ágazatok három fő típusa alapján követi nyomon. 1) Primer szféra: ez a mezőgazdasági, erdő- és vadgazdálkodási ágakat foglalja magában. 2) Szekunder szféra: ide tartoznak a különböző ipari ágazatok: bányaipar, feldolgozóipar, energiaipar és építőipar. 3) Tercier szféra: kereskedelmi szolgáltatások (kereskedelem és vendéglátás, szállítás és hírközlés, pénzügy, hitelélet, biztosítási tevékenység, ingatlanügyletek, kutatás-fejlesztés, informatika) és közszolgálati tevékenységek (államigazgatás, közoktatás, egészségügy, kultúra, sport, turisztika, egyéb társasági tevékenységek stb.) E felosztás 1992-ben az első munkahelyet keresők (gyakorlatilag a fiatal munkanélküliek) kategóriájával bővült.

Az aktív magyar népesség szerkezetét a primer szférából (a mezőgazdasági ágakból) való igen alacsony részesedés és a szekunder szféra (a különböző ipari ágak) túlsúlya jellemzi. A tercier szférában (kereskedelemben, szolgáltatásban) dolgozók részaránya az aktív magyar népességen belül megközelíti az országos átlagszintet. Viszonylag magas az első munkahelyet keresők aránya a magyarok körében.

15. táblázat.
Az aktív népesség nemzetgazdasági ágazatonként Romániában
1966-1992 között a két fő nemzetiség szerint
(Százalékban)

Gazdasági ágazat Év Összesen Román Magyar
 
Primer szféra 1966 58,6 59,8 50,0
1977 38,5 38,8 30,5
1992 23,1 23,5 16,2
 
Szekunder szféra 1966 23,3 22,3 31,1
1977 38,0 37,7 46,5
1992 44,7 44,3 52,7
 
Tercier szféra 1966 18,1 17,9 18,9
1977 23,5 23,5 23,0
1992 27,8 28,0 26,3
 
Első munkahelyet keresők 1992 4,4 4,2 4,8

A magyar nemzetiségű aktív népesség több mint a fele (52,7%) az iparban és az építőiparban tevékenykedik. Különösen magas a részvételük egyes könnyűipari feldolgozó ágazatokban, ahol jelenlétük az aktív népességen belüli 6,7 százalékos országos átlagukat messze (két-háromszorosan is) meghaladja. A ruházati, bőr- és szőrmeiparban dolgozók 11,8 százaléka, a faiparban dolgozók 13,5 százaléka, a bútoripari dolgozók 18 százaléka magyar nemzetiségű. Ugyancsak az átlagosnál jelentékenyebb a magyarok részvétele a vas-, acél- és fémgyártásban (9%), a nemfém-tartalmú ásványi anyagok feldolgozásában (9,8%), főként a kerámiaipar, a cement- és egyéb építőipari anyagok gyártása terén, továbbá az élelmiszer- és a textiliparban (8,3, illetve 7,9%), valamint a bányászatban (7,3%). A tercier szférában a magyarok részesedése a kereskedelmi (7,6%), az egészségügyi (7,5%), az oktatási (7%), a kulturális és művészeti területen (7,2%) dolgozók, az egyéb szolgáltatásokat végzők (9,5%), valamint a társadalmi, egyházi szervezetek munkatársai körében (10,6%) haladja meg jelentősebben a magyar nemzetiségű foglalkoztatottak országos részarányát. E szférában az átlagtól való elmaradásuk elsősorban a közlekedésben és távközlésben (5,3%), a kutatás-fejlesztés és az informatikai szolgáltatások területén (4,3%), és különösen a közigazgatásban történt háttérbe szorulásuknak (3,7%) a következménye. A mezőgazdasági dolgozók részaránya az aktív magyar népességen belül, akárcsak 1966-ban és 1977-ben, 1992-ben is jóval alacsonyabb az országos átlagszintnél. Kivételt képez az erdőgazdaság, amely ágazat dolgozóinak 8,1 százaléka magyar nemzetiségű volt (16. táblázat.).

16. táblázat.
Az aktív magyar népesség főbb nemzetgazdasági áganként Romániában
az 1992. évi népszámlálás időpontjában

Gazdasági ágazat Az aktív magyar népesség száma és aránya nemzetgazdasági áganként Az egyes nemzetgazdasági ágakban dolgozók aránya az aktív népességen belül (Százalékban)
Szám szerint Százalékban Magyarok Összes népesség
 
  Összesen
698.798  6,68 100,00     100,00    
  Mezőgazdaság
106.068  4,55 15,18   22,25  
  Erdőgazdaság
  7.076 8,08 1,01 0,84
  Bányaipar
21.923 7,26 3,14 2,88
  Feldolgozóipar
297.028   8,24 42,50   34,44  
     Élelmiszeripar
25.135 8,30 3,60 2,89
     Textilipar
31.092 7,87 4,45 3,77
     Ruházati, bőr- és szőrmeipar
50.252 11,78   7,19 4,08
     Faipar
18.495 13,50   2,65 1,31
     Bútoripar
27.489 18,00   3,93 1,46
    Vegyipar
11.079 4,59 1,59 2,30
     Nemfémes ásványok feldolgozása
14.050 8,67 2,01 1,55
     Fémkohászat
13.555 6,09 1,94 2,12
     Vas-, acél- és fémgyártás
19.130 9,00 2,73 2,04
     Gépgyártás
65.693 6,43 9,43 9,80
     Elektrotechnikai ipar
11.755 6,71 1,68 1,67
  Energiaipar
11.787 6,15 1,69 1,83
  Építőipar
37.512 6,43 5,37 5,57
  Kereskedelem
37.968 7,58 5,43 4,78
  Szálloda, vendéglátás
12.699 6,81 1,82 1,78
  Közlekedés, távközlés
33.746 5,32 4,83 6,06
  Bank, pénzügy, biztosítás
  3.965 6,86 0,57 0,55
  Ingó és ingatlan adásvétel
    518 5,00 0,07 0,10
  Kutatás-fejlesztés, informatika
10.143 4,26 1,45 2,28
  Közigazgatás, társadalombiztosítás
11.996 3,73 1,72 3,07
  Oktatás
26.757 6,97 3.83 3,67
  Egészségügy
24.398 7,50 3,49 3,11
  Kultúra, sport, egyéb
19.399 8,71 2,78 2,13
     Társadalmi szervezetek
2.685 10,58 0,38 0,24
     Kultúra és művészet
4.152 7,20 0,59 0,55
     Sport, turisztika
1.321 6,14 0,19 0,21
     Egyéb szolgáltatások
11.241 9,51 1,62 1,13
  Egyéb és ismeretlen
  2.414 8,84 0,34 0,26
  Első munkahelyet keresők
33.401 7,27 4,78 4,19

Az aktív népesség foglalkozási megoszlását a népszámlálási kötet a foglalkozási ágak jegyzéke alapján 122 kategória szerint, a következő csoportosításban részletezi. 1) A törvényhozói és végrehajtói testületek, az államigazgatás, a gazdasági, társadalmi és politikai egységek legmagasabb szintjein dolgozó vezetők és vezető beosztású tisztviselők. 2) Szellemi és tudományos foglalkozású szakemberek. Tevékenységük rendszerint felsőfokú végzettséghez kötött. 3) Szaktechnikusok, akik a hivatásuk gyakorlásához szükséges végzettséget líceum utáni képző intézményekben, illetve líceumokban szerezték meg. 4) Adminisztratív tisztviselők, többnyire középfokú végzettséget igénylő titkársági, irodai, nyilvántartási, pénztári, ügyfélszolgálati stb. munkakörökben. 5) A kereskedelem, szolgáltatás, közélelmezés, egészségügyi és szociális gondozás, valamint a közrend őrzésének és védelmének középfokú végzettségű dolgozói. 6) Gazdálkodók, illetőleg a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, hal- és vadgazdálkodás különböző ágaiban dolgozó szakemberek. 7) Munkások és iparosok. E kategória a hagyományos iparágaknak megfelelő foglalkozásokban a mesterségükhöz szükséges ismeretekkel és képességekkel rendelkező dolgozókat összesíti. 8) Szakképzett gépkezelők, szerelők, járművezetők. 9) A nemzetgazdaság különböző ágaiban tevékenykedő szakképzetlen dolgozók. 10) A fegyveres erők tagjai, beleértve a szolgálatukat teljesítő katonákat is.

A főbb foglalkozási csoportokban (17. táblázat) a magyar nemzetiségűek arányszámai a szakmunkások, a kereskedelmi, szolgáltatási tevékenységekben foglalkoztatottak, illetőleg a szakképzetlen dolgozók csoportjában haladják meg az országos átlagot. Iskolázottságuk főbb mutatóival összhangban, a felsőfokú végzettséget igénylő szakterületeken többnyire nemzetiségi számerejüknél alacsonyabb arányban vannak jelen, a középfokú, illetőleg szakképesítéshez kötött foglalkozásokban viszont általában annak megfelelően képviseltetik magukat.

17. táblázat.
Az aktív magyar népesség főbb foglalkozási csoportonként Romániában
az 1992. évi népszámlálás időpontjában

Gazdasági ágazat Az aktív magyar népesség száma és aránya foglalkozási csoportonként Az egyes foglalkozási csoportokban dolgozók aránya az aktív népességen belül (Százalékban)
Szám szerint Százalékban Magyarok Összes népesség
 
  Összesen
698.798   6,68 100,00     100,00    
  Államigazgatási vezetők
    464 5,01 0,06 0,09
  Gazdasági vezetők
  8.662 5,59 1,24 1,48
  Szellemi és tudományos foglalkozásúak
30.901 5,03 4,42 5,87
     Fizikusok, kémikusok
    455 5,04 0,06 0,09
     Matematikusok, informatikusok
    539 4,08 0,08 0,13
     Építészek, mérnökök
11.208 4,55 1,60 2,35
     Biológusok, agrárszakemberek
  1.293 4,21 0,18 0,29
     Orvosok
  3.692 6,70 0,53 0,53
     Közép- és felsőfokú oktatók
  8.668 6,07 1,24 1,36
     Jogászok
    517 3,12 0,07 0,16
     Közgazdászok, társadalomtudományi
     szakemberek
  1.443 2,38 0,21 0,58
     Művészek
  1.669 8,41 0,24 0,19
     Egyházi vezetők, papság
  1.149 11,05   0,16 0,10
  Szaktechnikusok
67.771 6,33 9,70 10,23
     A fizika, kémia, technika területén
17.326 5,75 2,47 2,87
     Egészségügyi dolgozók
10.250 7,38 1,47 1,33
     Óvodai, elemi iskolai oktatók
10.638 7,45 1,52 1,36
     Gazdasági, közig. ügyviteli dolgozók
16.944 7,20 2,42 2,25
  Adminisztratív tisztviselők
32.435 6,55 4,64 4,73
  Kereskedelemben dolgozók, szolgáltatók
40.303 7,59 5,77 5,07
     Bolti eladók
20.099 7,74 2,87 2,48
  Mezőgazdasági szövetkezeti dolgozók
24.024 5,92 3,44 3,88
  Mezőgazdasági egyéni dolgozók
54.135 3,53 7,75 14,63  
  Munkások és iparosok
247.521   8,72 35,42   27,11  
     Építőipari dolgozók
34.679 9,35 4,96 3,54
     Fémmunkások
44.699 7,29 6,40 5,86
     Gépészek, szerelő-javítók
54.812 6,90 7,84 7,57
     Villamos- és finommechikai dolgozók
  8.758 5,34 1,25 1,57
     Élelmiszeripari dolgozók
  6.251 7,85 0,89 0,76
     Fafeldolgozó- és megmunkáló ipari
33.458 17,26   4,79 1,85
     Textil-, ruházati és bőripari dolgozók
50.712 10,63   7,23 4,56
  Gépkezelők
103.656   6,48 14,83   15,29  
  Szakképzetlen dolgozók
50.639 7,66 7,25 6,32
  Fegyveres erők tagjai
  4.751 5,15 0,68 0,88
  Nem nyilatkozott
    135 5,89 0,02 0,02
  Első munkahelyet keresők
33.401 7,27 4,78 4,39

Az államigazgatási vezetésben a magyarok 5 százalékos aránya szintenként eltérően alakul. A legfelsőbb törvényhozói és végrehajtói testületekben 6,3 százalékos, a politikai szervezetek hivatásos tisztségviselői körében 6,9 százalékos, míg a helyi elöljáróságok szintjén 5,2 százalékos a képviseletük. Ezek az arányok nagyjából a parlamenti és helyhatósági választások aritmetikáját tükrözik. Ezzel szemben az államigazgatás azon területein, ahol a tisztségviselőket nem választják, hanem kinevezik, a magyarok részesedése már aktív dolgozóik nemzetiségi számarányának a felét sem éri el (mindössze 2,7%).

A szellemi vezető rétegben hasonlóan alacsony a részarányuk (különösen a kutatási szinteken) az alkalmazott- és természettudományi területek szakemberei, a közgazdászok, a társadalomtudományi és humán szakemberek (2,4%), valamint a jogászok (3,4%) között. A magyarság jelenléte egyes humán szférákban (egyházi vezetés, papság 11%, művészek 8,4%), az orvosok (a kutatók kivételével, 6,7%), valamint a közép- és felsőoktatásban dolgozó pedagógusok (6,1%) körében tekinthető megfelelőnek vagy elégségesnek. Vagyis azokon a pályákon, amelyek a legközvetlenebbül kötődnek a nemzetiségi léthez, illetőleg ahol az utánpótlásukról a magyar nyelvű szakemberképzés többé-kevésbé gondoskodni tudott.

Jobbnak mondható a helyzet a magas középfokú tanulmányokat igénylő (szaktechnikusi besorolású) pályákon, főként az egészségügyben és az alsó fokú oktatásban (7,4-7,4%), valamint a gazdasági, közigazgatási ügyvitel területein (7,3%). A termeléshez szorosabban kapcsolódó munkakörökben már gyengébb (de általában itt is 5-5,5% fölötti) a magyarság reprezentáltsága. Kuriózumképpen megemlíthető, hogy szembetűnően alacsony (a nemzetiségi részarány kevesebb mint egyhatodát kitevő) magyar jelenlétet csak a tengeri, folyami és légi közlekedés szakemberei (0,9%), valamint a rendőrök és nyomozók kötelékében (1,1%) találni.

Az adminisztratív munkakörökben a nyilvántartó, pénzügyi hivatalok munkatársai (8,5%), a pénztárosok (7,5%), illetve az ügyfélszolgálatot végző és távközlési dolgozók (6,9%) körében magasabb a magyar nemzetiségűek aránya. A könyvtári, levéltári adminisztratív dolgozók 6,6 százaléka magyar. A termelési és anyagnyilvántartásban, szállításban (6,3%), a számító-gépkezelők, gépírók (6,1%) és az irodai tisztviselők (5,8%) körében az átlagosnál alacsonyabb a nemzetiségi képviselet. A szolgáltatásban és kereskedelemben a magyarok részaránya meghaladja a gazdaságilag aktív népesség nemzetiségi hányadát, elsősorban a közelebbről meg nem határozott közszolgálati tevékenységet végzők (10,5%), a gondozók, ápolók (8,2%), valamint a bolti eladók körében (7,7%). A közrend őrzésére és védelmére hivatottaknak viszont már csupán 4,9 százaléka, az útikísérőknek, idegenvezetőknek pedig 4,1 százaléka magyar.

Az aktív magyar népességnek több mint a fele (50,3%) a szakmunkások közül kerül ki. A szerelők, munkagépek kezelői között a nemzetiségi átlagértékhez viszonyítva iparágtól függően vannak jelentősen kevesebben (pl. a vegyipar és a petrolkémia egyes ágaiban) vagy többen (a fa-, papír-, textil-, kerámia- és üvegiparban). Ugyancsak kisebb a részarányuk a gépkocsi- és mozdonyvezetők (5,8%, illetve 5,2%), hangsúlyozottabb viszont a jelenlétük a mezőgazdasági, földmunkagépek, vagy a közúti szállítójárművek vezetői között (7,4%). A munkások és iparosok csoportjában ágazati eloszlásuknak megfelelően a legmagasabb a részesedésük a fafeldolgozó- és megmunkáló (17,3%), a cipő- és bőripari (14,7%), a kerámia- és üvegipari (12,7%), a textil- és ruhaipari (9,9%), illetőleg - általános ágazati jelenlétüktől eltérően - az építőipari (9,4%) szakmákban. E foglalkozási csoportból az elektrotechnikai, elektronikai és finommechanikai műszerészek rétege az egyedüli, amelyben a magyarok részaránya a nemzetiségi átlag alá süllyed (5,3%).

A mezőgazdasági dolgozók (vagyis a tényleges őstermelők) az aktív magyar népességnek mindössze egytizedét teszik ki (78,2 ezer fő). Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a primer szférában dolgozó magyar nemzetiségűek (113,1 ezer fő) közel egyharmada nem mezőgazdasági foglalkozású (országosan ez az arány kb. 20 százalék), hanem - ugyancsak az országos arányokból kiindulva - feltehetően nagyobbrészt gépszerelő, szakmunkás, illetve szakképzetlen dolgozó.

A szakképzetlenek aránya a magyarok körében az országos középszint felett van. Jelenlétük elsősorban a közlekedésben és szállításban (8,6%), a feldolgozóiparban (8,4%), illetőleg a háztartási alkalmazottként, takarítóként foglalkoztatottak körében (8,3%) domináns, az átlagosnál alacsonyabb viszont a részesedésük a bánya- és építőipari (5,7%), valamint a közszolgálati dolgozók számából (5,4%).

*

Röviden ennyiben összegezhetők a romániai magyarság demográfiai szerkezetét reprezentáló és jelenleg hozzáférhető főbb népszámlálási adatok. Bemutatásuk során szándékosan nem a "hányan vannak" - gyakorta hitvitákra alkalmat adó - kérdésére összpontosítottam. E kérdést egyébként a nemzetiségi, az anyanyelvi és a felekezeti számok oszcillálása, valamint a családon belüli interetnikus viszonylatok kiterjedtsége következtében egy mégoly bizalommal fogadott kimutatás alapján is nehéz lenne pontosan megválaszolni. A romániai magyar szakírókat elsősorban nem is ez a probléma foglalkoztatja, hanem - román kollégáikhoz hasonlóan - az a sajnálatos tény, hogy az ország népessége a természetes fogyás útjára lépett. A népesedési átmenet e fordulata Erdélyben következett be leghamarabb, a magyarság soraiban pedig szinte a magyarországi folyamatokkal egyidejűleg vette kezdetét.[4] E tény tudatosítása, a kiút keresése és a saját népességpolitika kialakítása mindenekelőtt a romániai magyarság demográfiai helyzetének reális számbavételét feltételezi. Ehhez az előbbiekben ismertetett népszámlálási közlés - a román statisztikai szolgálat nyitottságáról is tanúskodva - az utóbbi évtizedek legrészletesebb forrásfeldolgozását kínálja.




Jegyzetek

[1] A tanulmány táblázatainak forrásai: Recensămîntul populaţiei şi locuinţelor din 7 ianuarie 1992. Vol. 1. Bucureşti, 1994, Comisia Naţională pentru Statistică, Recensămîntul populaţiei şi locuinţelor din 7 ianuarie 1992. Structura etnică şi confesională a populaţiei. Bucureşti, 1995, Comisia Naţională pentru Statistică. Az e kötetekben nem publikált adatok a bukaresti Statisztikai Hivatal belső felhasználásra készült munkaanyagaiból valók.

[2] HORVÁTH István: Az 1992-es népszámlálás kisebbségi adatai. Korunk. 3. f. VI, 1995. 7. sz. 98. p.

[3] România. Date demografice. Bucureşti, 1994, Comisia Naţională pentru Statistică. 456-457. p., GHEORGHIU, Dorel: Migraţia internaţianală în România 1980-1994. Revistă Română de statistică. XLIV, 1995. Nr. 10.

[4] LÁZÁR Edit: Megmaradásunk valós esélye. Beszélgetés Madaras Lázár képviselővel. Orient Expressz, 1995. 18-19. sz. 9. p.

vissza

számláló