Bevezetés helyett

[Rich Text formátumú, tömörített változatban letölthető]


1992. január 7. és 14. között hivatalos népszámlálást tartottak Romániában. E cenzust, nem utolsósorban nemzetiségi vonatkozásai miatt, érthető várakozás előzte meg, hiszen az új alkotmány által homogén nemzetállamnak nyilvánított országban a valóságban vagy két tucatnyi etnikum él, sőt jelentékeny részeit teljes egészében nem román ajkú, vagy nemzetiségileg igencsak vegyes népesség lakja.

Bár a népszámlálást elrendelő kormányhatározat már 1990 októberében napvilágot látott, maga az összeírás - részben a nemzetiségi szövetségek passzivitása következtében - felkészületlenül érte a lakosságot. A megfelelő előkészítés hiányát az a viharos polémia is jelzi, amely az etnikai vonatkozású kérdések egyes kitételeit és a felvételi módszereket fogadta, odáig menően, hogy a várható eredmények szinte már a népszámlálás megkezdésének pillanatában kérdésessé váltak.

Ezek az előzetes aggodalmak érthetőek, ha arra gondolunk, hogy Románia nemzetiségi statisztikájának története - a maga nemében egyedülálló (bár még így is némi fenntartással kezelendő) 1930. évi népszámlálástól eltekintve - lényegében az elhallgatott és megmásított tények története. Lassan két emberöltő telt el úgy, hogy nem bocsátottak érdemi tényanyagot a nyilvánosság rendelkezésére az egyes etnikumok számbeli viszonyaira vonatkozóan; a hivatalos propaganda minduntalan olyan adatokra hivatkozik, melyek részletes kimutatását sehol sem találjuk. Ily módon kinyilatkoztatásokból áll össze a mai Románia népesedéstörténete; a valóságos tények felmutatása helyett demográfiai mítoszteremtés zajlik a jelen- és különösen az utókor számára.

Az összeírás befejeződvén, óvatos várakozással tekintünk a bukaresti statisztikai szolgálat feldolgozó munkájának eredményei elé. A népszámlálási munkálatok kezdetekor fellobbant viták várhatóan az adatgyűjtés lezárultával sem érnek véget, ezért - a vitatott problémakör teljesebb megértéséhez - érdemes felidézni e munkálatok előzményeit, a román népesség-számbavételek közel- és régmúltjának történetét. Összeállításunk ehhez az áttekintéshez kínál segédanyagot, elsősorban a trianoni békeszerződés értelmében Magyarországtól Romániához csatolt területekre, azaz - Nyárády R. Károly kifejezésével élve - a jelenkori Erdélyre vonatkozóan.

Mivel a terület századunkban többszöri hatalomváltozást is megélt, figyelmünk a román statisztikai szolgálat ténykedése mellett a magyar statisztikai hivatal által folytatott népszámlálási munkálatokra is kiterjed. Így az összeállítás a kérdéses területen lezajlott hivatalos népszámlálásoknak a kezdetéig tekint vissza.

E munka műfaja: háttérvázlat. Jegyzetanyag, javarészt a hazai közkönyvtárakban is hozzáférhető dokumentumokra támaszkodva. A szükségszerűen hézagos áttekintés nem terjed ki sem a levéltári anyagokra, sem a korabeli napi és helyi (és főként nem a teljes körű román) sajtóra. A felhasznált irodalom talán így is elégséges a témakör vázlatos áttekintéséhez, különösen a II. világháború előtti időszakra vonatkozóan, melynek magyar nyelvű feldolgozásai megbízhatóan összegzik a rendelkezésre álló nemzetiségstatisztikai forrásokat. De a háború után idézett szakirodalom töredékessége sem annyira a kutatómunka szubjektív korlátait, mint inkább az elsődleges források körének szűkülését jelzi.

A szöveges részt a főbb etnikai vonatkozású adatok táblázatai egészítik ki. Elsősorban a román népesség-számbavételeket kívántuk bemutatni, melyek adatait, ellenőrzésük és a hatalomváltást megelőző állapotokkal való összevetésük céljából általában az 1910. évi magyar népszámlálás adataival kiegészítve idézik. Mi a táblázatok időhatárát, az I. világháború küszöbén fennálló - az asszimilációs folyamatok, valamint a belső és külső vándormozgalmak által jelentős mértékben befolyásolt - nemzetiségi erőviszonyok reálisabb mérlegelése érdekében, 1900-ban állapítottuk meg. (Az 1900. évi népszámlálás abban az értelemben is választóvonalnak tekinthető, hogy részletes adatainak feldolgozása a korábbiaktól eltérően nem korlátozódott csupán a polgári lakosságra, hanem az összes népességre kiterjedt.) Az egyes népszámlálások adatsorai - újraközlésük révén is - általában hozzáférhetőek, ezért itt eredeti formájukban csak a kevéssé ismert 1919. és 1920. évi népösszeírási kísérletek eredményeinek közzétételét láttuk szükségesnek. (E táblázatok az előző két magyar népszámlálás megfelelő adatsorait is magukban foglalják.) Hosszabb távú területi elemzésekhez szükséges idősorokat a szűkkeblű román publikációs gyakorlat következtében csak a mai közigazgatási beosztás szerint átszámítva lehet létrehozni. A táblázatok második nagy csoportja az ennek megfelelően feldolgozott népszámlálási adatokat részletezi.






A statisztikai számadatok ismerete a számokon való felülemelkedésre kell, hogy késztessen bennünket. A zárt és hibátlan oszlopokba rendezett számsorok a hitelesség képzetét keltik, holott mindez a pontosság látszata csupán. Nincs olyan nemzetiségstatisztikai kimutatás - törekedjék bár a legnagyobb jóhiszeműséggel az áhított objektivitásra -, amely tekintettel tudna lenni a számok mögé rejtezett emberi sorsok végtelen változatosságára. A helyértékek helyi értékeket mosnak egybe; a számok magasából szenvtelen térképpé válik az emberi táj. S miközben a lassan történetivé váló e századi demográfia által lajstromba vett holt lelkek számait csoportosítjuk, különféle szürreális alakzatok hívódnak elő Erdély vaktérképén: egyre nyilvánvalóbbá válik azok hiánya, akik ily módon nem jeleníthetők meg, hiszen szellemképük (az államrezon számára éppen fontos) népszámlálási szempontok szerint nem rögzíthető. Hiányoznak a csak egyetlen népszámlálási kategóriával nem jellemezhető identitások, a se ide se oda nem tartozók (mint a zsidók, akik - Bibó István szavaival - a népszámláláskor jók voltak magyaroknak, vagy például a cigányság), de hiányoznak az egyetlen "bevett" népszámlálási kategóriával sem jellemezhetők, akik pedig Erdély áhított szellemét tükrözhetnék vissza (az ide is, oda is tartozók, a két- vagy többnyelvű, két- vagy többkultúrájú rétegek). Térképen csak közigazgatási határok szerint összegzett népességi halmazok jeleníthetők meg: az utcák, terek sokadalma, a meghitt lakásbelsők és az emberi lelkek nem mérhetők be rajta. S valahol e térképen mindig akadt egy-egy "statisztikailag számottevő népességcsoport", akiknek, amikor a nagyhatalmak malmai a béketárgyalásokon őrölni kezdtek, senki sem fogta pártját, s akiket aztán a játszma végeztével képletesen szólva fel lehetett áldozni. Valakiket mindig kizártak valahonnan és mindig besoroltak valahová...

[Részlet egy megír(hat)atlan utószóból]

vissza

számláló