Egy jobb földbirtokeloszlás felé

(AZ AGRÁRREFORM KIHÍVÁSA)


[Rich Text formátumú változatban letölthető]



Az Igazságosság és Béke (Iustitia et Pax) Pápai Tanácsának 1997-ben megjelent tanulmánya a földbirtokok világszerte tapasztalt koncentrációjával, az ebből keletkező negatív gazdasági, társadalmi és környezeti hatásokkal és az azokat orvosolni kívánó reformintézkedésekkel foglalkozik. Az első rész a hatásvizsgálatokból adódó diagnózist, a második rész a Szentírásból és az egyház szociális tanításaiból adódó megoldási irányelveket, a harmadik pedig a szükséges agrárreform fontosabb vonásait írja le.

A földbirtokeloszlás problémáit elsősorban a szegény, fejlődő országok szempontjából tárgyalja, de megállapításai általános érvényűek. A birtokkoncentráció minden országban érvényes, általános jelenség, bár üteme és hatásai országonként eltérnek. Az egyre csökkenő számú nagybirtokos réteggel egyre növekvő számú kisbirtokos réteg áll szemben. Ez az egyik oldalon nemcsak birtok-, hanem hatalomkoncentrációt is eredményez, a másik oldalon pedig nemcsak a birtokok szétforgácsolásához vezet, hanem növekvő társadalmi kiszolgáltatottsághoz is.

Az egyik oldalon a növekvő koncentrációból, a másik oldalon a birtokok felaprózódásából az egész társadalom számára gazdasági és társadalmi károk keletkeznek. Az egyes országok gazdaságpolitikája ezt a folyamatot még elő is segíti, ahelyett, hogy enyhítené. A gazdasági hatások között az egyébként hatékony kisgazdaságok tönkremenése, a városok nyomornegyedeibe áramló tömegek növekedése, a paraszti réteg eladósodása, a kisgazdaságok technikai lemaradása és piaci kiszolgáltatottsága van kiemelve. A társadalmi hatások ugyancsak pusztítóak. A szegény rétegek végül nemcsak a földjüktől vannak megfosztva, hanem tradícióiktól, kultúrájuktól és emberi méltóságuktól is. A hitelnyújtástól kezdve a gazdasági kutatásokig az előnyök a nagybirtokosoknál jelentkeznek. A soktényezős, komplex folyamat egy önmagát erősítő ördögi kör formájában működik. A földpiac működését torzítja, a kisbirtokosok vásárlóerejét felőrli, munkanélküliséget okoz, a kisgazdaságok jövedelmezőségét rontja, megszünteti náluk a megtakarítások lehetőségét és elősegíti a tőke felélését. Mindez akadályozza a technikai fejlődést, az új befektetéseket, a hitelfelvételi lehetőségeket, ami azután a folyamatot tovább erősíti.

Mindez egy olyan filozófiai alapállásból és gondolkodásmódból származik, ami szöges ellentétben van a Szentírás megállapításaival és az egyház szociális tanításával. A földet természeti kincseivel együtt az egész emberiség kapta. A személyeknek természetes joga ugyan a magántulajdon, mert ez szabadságuk és emberi méltóságuk záloga, magántulajdonuk használatát azonban úgy kell gyakorolniuk, hogy az a közjót mozdítsa elő, azzal mások javát is elősegítsék. Az egyház olyan messzire elmegy ennek hangsúlyozásában, hogy a Gaudium et spes konstitúcióban kijelenti: "Hogyha egy személy végső szükségben van, akkor szükségleteit mások gazdagságából is kielégítheti."

A dokumentum a nagybirtokokat azért ítéli el és tartja illegitimnek, mert tömegeket akadályoznak meg abban, hogy részt vegyenek a termelésben, kielégítsék szükségleteiket, megfosztja őket, családjukat és nemzetüket, hogy munkájuk kiterjesztésével növeljék a jövedelmet, helyette a kizsákmányolás és spekuláció tárgyává teszi őket. Az egyház elítéli az elviselhetetlen igazságtalanságokat és azt, hogy ezeket sokszor az állami politika is támogatja.

A dokumentum szükségesnek tartja, hogy a magántulajdon szélesebb körben érvényesüljön, és ezért sürgeti, hogy a hatékony eloszlás jogilag védelmezve legyen, hogy a gazdaságpolitika azt elősegítse, és hogy az adópolitika a családi tulajdonlás folyamatosságát támogassa.

Ezeknek az eszközöknek összehangoltan, konzisztens rendszerben kell működniük. Az agrárreformoknak tehát gondoskodniuk kell arról, hogy a különböző intézkedések egy irányba hassanak, egymást segítsék, kiegészítsék. Ehhez hozzátartozik nemcsak a földreform, hanem a jövedelemáramok fenntartásához szükséges pénzügyi, intézményi, technikai, kutatási, oktatási, infrastrukturális egyéb intézkedések is, beleértve a vidéki lakosság iskolákkal, kórházakkal, helyi hitelintézetekkel való ellátását.

A dokumentum hangsúlyozza az állam elkötelezettségének fontosságát tulajdonjogi, munkajogi, intézményi és gazdaságpolitikai intézkedések megtételére.

Hangsúlyozza továbbá a nemzetközi szervezetek együttműködési készségének fontosságát és céljaik összehangolásának szükségességét e politikával.

A dokumentummal kapcsolatosan két dolgot látszik szükségesnek kihangsúlyozni.

Az első az, hogy a földbirtok-koncentráció nem véletlenül vált világjelenséggé. Szervesen és elválaszthatatlanul beleillik abba az általánosan uralkodó gazdaságszemléletbe, amely a közjó gondolatát elutasítja, a közösség érdekeit tagadja, és a szélsőséges, szinte korlátlan individuális szabadságot hirdeti. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a birtokeloszlás igazságtalansága csak egy a számtalan más gazdasági és társadalmi feszültség és igazságtalanság között, amelyek együttesen csak úgy orvosolhatók, ha a jelenségek mögött a gazdaságfilozófiai gyökerekhez nyúlunk, és az uralkodó paradigmát változtatjuk meg.

A másik, hogy hazánkra vonatkoztatva példát mutat arra, hogy a földtulajdonlás kérdésében ne csak részletekben elvesző és felületi vitákat folytassunk, hanem azt teljes összefüggésében vizsgáljuk, minden várható gazdasági, társadalmi és az emberi szabadságot és méltóságot érintő hatásával együtt.

Forrás: Towards a Better Distribution of Land.
The Challenge of Agrarian Reform
(1997, Libreria Editrice Vaticana)
Az összefoglalót készítette:
Magyar Katolikus Püspöki Kar
Tömegkommunikációs Irodája