David W. Orr

Oktatás a világgyarmatosítás
számára


[Rich Text formátumú változatban letölthető]



Napjaink nyugati oktatási rendszere, amely mindenütt a világon sikeresen kiszorította a helyi nevelési rendszereket, a diákokat majdnem kizárólag a városi létre, az ásványi tüzelőanyagoktól való függésre és a világkereskedelemre készíti fel. A gyerekeket kicsi koruktól fogva arra tanítják, hogy miként lehet a legjobban vetélkedni. Arra azonban már nem tanítják meg őket, hogyan éljenek egy valóban fenntartható társadalomban.


Ma a világban az egyetemet végzett, ilyen-olyan tudományos fokozatokkal rendelkező emberek nem tudják, mit jelent az éghajlat-változás, a természeti rendszerek pusztulása, s hogy mi a jelentősége a biológiai különbözőségnek. Elie Wiesel ír arról, hogy Auschwitz és Dachau tervezői Kant és Goethe örökösei voltak, a lehető legiskolázottabb emberek. De iskolázottságuk nem tudott gátat emelni a barbarizmus elé. Nem értékekről tanultak, hanem elméletekről, nem tudatosságról, hanem elvonatkoztatásról, nem lelkiismeretről, hanem hatékonyságról, nem kérdezni tanultak, hanem válaszokat kaptak. Ez pontosan érvényes a mai nyugati nevelésre is. A nevelés nem szolgálja a tisztességtudást, a körültekintést, vagy a bölcsességet. A mai iskolák a vállalati hatékonyság felé irányítják a gyerekek figyelmét, s nem válik belőlük kíváncsi és nyitott felnőtt. Nem az oktatás, hanem egy bizonyos fajta oktatás menthet tehát csak meg bennünket.


A modern nevelés hat mítosza

Ezek Francis Bacontől, Galileitől, Descartes-tól erednek.

1. A tudatlanság egy megoldandó feladat

A tudatlanság az emberiség elkerülhetetlen állapota. Sosem leszünk képesek felfogni a világot a maga teljességében. A tudás növekedése magával hozza a tudatlanság más alakjait. 1929-ben nem tudtuk, hogy a CFC-szerű anyagok mit csinálnak az ózonnal, de ennek nem volt jelentősége, hiszen a vegyület nem volt ismert. Amikor 1930-ban Thomas Midgely előállította a CFC-ket, ez a tudatlanság már az életünket kezdte fenyegetni. A felfedezéssel nőtt a tudásunk, de a tudatlanságunk is.

2. Elegendő tudással és technológiával igazgatni, és irányítani tudjuk a Földet

A Föld és az élő rendszerek összetettsége ezt sohasem teszi lehetővé. Csak vágyaink, gazdaságunk, politikánk és közösségeink kezelhetők. Magunkat kell átalakítani, hogy illeszkedjünk egy véges bolygóhoz, és nem a bolygót kell megváltoztatni, hogy megfeleljen végtelen igényeinknek.

3. A tudás (és ezáltal az emberi jóság) növekvőben van

Az információrobbanást nem szabad összetéveszteni a tudás és a bölcsesség növekedésével. Bár bizonyos fajta tudásunk növekszik, másokat elveszítünk. Az egyetemek egyre kevésbé alkalmaznak olyanokat, akik például madártannal, vagy fajok rendszertani osztályozásával (taxonómiával) foglalkoznak, inkább olyanokat, akik molekuláris biológiával vagy génmódosításokkal foglalkoznak, mert az jövedelmezőbb.

A nemzeti, népi tudás is elvész. A falusiak a városokba költöznek, s elvész az adott területre vonatkozó, személyes, helyi tudás. Az egyetemek elutasítják a "népi kultúrát". Page Smith írta, hogy az egyetemeken végzett úgynevezett kutatás nagy része értéktelen, nem járul hozzá az emberiség, vagy akár csak egy részének nagyobb egészségéhez és boldogságához. Lehet, hogy az élet és a fenntarthatóság számára szükséges dolgok tekintetében egyre tudatlanabbak leszünk.

4. A világ rendes és rendezett

A mai nevelés a világot részekre szabdalja, amelyeket tudományágaknak nevez. Ezeket igyekszik egymástól elkülöníteni. Emiatt 12-21 évnyi tanulás után a diákok semmit sem tudnak a dolgok egységéről. Ennek súlyosak a következményei. Például olyan közgazdászokat képezünk, akiknek sejtelmük sincs az ökológiáról vagy a termodinamikáról. Ezzel magyarázható, hogy pénzügyi rendszerünk egy mázsa eladott búza árát beszámítja a nemzeti össztermékbe, de elfeledkezik arról, hogy kivonja belőle a termesztés során elvesztett három mázsa talajnak az árát. A hiányos képzésünk miatt azzal ámítjuk magunkat, hogy gazdagabbak vagyunk a valóságosnál.

5. A nevelés célja, hogy "sikeres" embereket képezzen

Thomas Merton szerint olyan embereket képezünk, akik semmire sem alkalmasak, kivéve, hogy részt vegyenek egy mesterséges társasjátékban. Azt tanácsolja a tanítványainak: "legyél bármi, ami akarsz, légy bolond, részeges, vagy fattyú, de minden áron kerüld el a sikert". Az az igazság, hogy a bolygónak nincs szüksége több "sikeres" emberre. Olyanokra van szükség, akik jól megvannak a helyükön. Olyanokra, akiknek van erkölcsi bátorságuk csatlakozni a küzdelemhez, hogy a Föld lakható, igazságos és emberséges legyen. S ennek semmi köze a siker közkeletű meghatározásához.

6. A Nyugat kultúrája képviseli az emberi teljesítmény csúcsát

Ez természetesen a kulturális önhittség vagy pimaszság legrosszabb alakja, és a történelmünk félreértelmezése. Akik ezt állítják, úgy vélik, ha "győztek" a hidegháborúban, akkor eszményi mintát nyújthatnak a többiek számára. Nyilvánvaló, hogy az állami kommunizmus mint gazdasági rendszer megbukott, mert túl magas áron túl keveset termelt. A kapitalizmus is megbukott, mert túl sokat termel, és azt kevesekkel osztja meg. A kommunizmus aszkétaerkölcsöt hirdetett, a kapitalizmus minden erkölcsöt lerombol. Ez nem az a boldog világ, amilyennek a politikusok és a hirdetések bemutatják. Egy szétbomló kultúrában élünk. Nem táplálja az emberi szellemiség nemesebb részét, a képzeletet, az esztétikai vagy spirituális érzékenységet, sem a nagylelkűséget, gondoskodást, együttérzést. A gazdasági-technokrata világnézet elpusztítja azt, ami az emberi lélekben szeretetreméltó.


A globalizált jövő oktatása

A jelenlegi oktatás csaknem lehetetlenné teszi a visszatérést egy falusi életmódhoz. Kizárólag a városi életre nevel, ennek megfelelő lesz az emberek szaktudása, tudata, függése és várakozása.

Hogyan tud akkor valaki falun élni? Egy amish barátom írja: "Az apám rengeteg dologhoz értett, amire egy falusi közösségben szükség van. Gazdálkodó volt, csépelt, fűrészelt, gyümölcsöt termelt, ácsmunkát végzett, kovács volt, vízvezetéket szerelt." Ilyenek ma már Nyugaton nem léteznek, s lassan máshol sem. Ezzel együtt elveszett a tudat sokféle minősége. Ez ismeretlen a specialisták számára.

Az oktatás mint üzletág

A cél: világklasszis munkaerő képzése, amely képes helytállni a világgazdaság vetélkedésében. Ennek érdekében a vállalati érdekekért újjáalakítják az oktatási rendszert. Bush elnök javaslatára létrehozták a New American Schools Development Corporation-t (Új Amerikai Iskolafejlesztési Társaság). A General Motors, a Xerox és más nagyvállalatok támogatásával az egész iskolarendszert át akarják alakítani. Az üzleti világ belépett tehát az iskolarendszerbe. Az Egyes Csatorna ingyenes az Egyesült Államok összes iskolás gyereke számára, de ellentételezésként mindennap két percen át hirdetéseket sugároz nyolcmillió iskolás gyerek számára. Az iskoláknak a vállalatok által történő elfoglalása éppen a legrosszabb irányba viszi a gyerekeket, fölkészítve őket a globalizált, széttöredezett, technokrata, fogyasztói világra. Az ilyen iskolákkal nem lehet helyrehozni elrontott világunkat.

Fordította: György Lajos
Forrás: David W. Orr: Education for Globalisation,
The Ecologist, Vol. 29, No 2, May/June 1999.