Hollós László

Ökoelit


[Rich Text formátumú változatban letölthető]


Vajon létezik-e "ökoelit" Magyarországon? Ha igen, ki és miért tekinthető annak? Pozitív vagy negatív a szerepe? Példát mutat, mozgósít, párbeszédet folytat, vagy inkább megosztja a hazai környezetvédő mozgalmat, információkat sajátít ki, esetleg hatalomra, egyeduralomra tör? Egyáltalán: hogyan kellene viselkednie, mit kellene tennie a "legkiválóbb kiválasztottaknak"? E kérdésekre kerestem a választ. A megkérdezettek kiválasztása teljességgel szubjektív volt. Olyanokat szólaltattam meg, akik már az "ősidőktől", a hazai környezetvédő mozgalom megszületése óta tevékenyen részt vesznek a munkában, akik ott voltak és ott vannak ma is minden fontosabb megmozduláson. Akadtak, akik nem kívántak nyilatkozni, mások idő vagy hely hiányában maradtak ki. Így aztán szó sem lehet teljességről. Riport-összeállításomat inkább gondolatébresztőnek, amolyan vitaindítónak szánom, mert a válaszok alapján kétség sem férhet hozzá: van miről vitatkozni, eszmét cserélni a hazai ökoelitnek


Tudósok, "talpasok", elkötelezett ellen-elitek

Vásárhelyi Judit (51),
a Független Ökológiai Központ ügyvezetője:

- Első hallásra az elit szó nyilvánvalóan mindenkinek hasonló dolgokat jelent: valamilyen társadalom vagy szakmai csoport legkiválóbbját, legsikeresebbjét. Ők egy hierarchiában a legfelső szinten dolgoznak, élnek, érnek el sikereket. Vezető személyiségek, vezető szellemiségek, fontos gondolatok képviselői. Ebben az értelemben természetesen beszélhetünk ökológiai elitről. Ha a gondolkodás, a szellemiség felől közelítünk e fogalomhoz, akkor mára már kialakult egy olyan réteg, amelynek tagjai univerzitásokon, a tudományosságban képviselnek egyfajta ilyen elit szellemiséget. Van bennük annyi "generalista véna", hogy képesek saját eredményeiket kiterjeszteni, a szomszédos tudományágakkal közölni, saját határaikat átlépni. Ehhez azonban nemcsak horizontális, hanem bizonyos vertikális rugalmasság is szükségeltetik, ugyanis az ökológiai elit tagjainak a tudományos eredményeket leegyszerűsítve kell eljuttatni a döntéshozatal, a politika számára.

Klasszikus esete ennek a bős-nagymarosi erőmű körüli gondolkodás, amikor is nagyon nehéz volt rábírni a kutatókat az egyértelmű igen vagy nem kimondására. Nem mindig azért, mert így kibújhattak volna a politika szorításából, csak éppen nem lehetett ennyire leegyszerűsíteni e problémát. Mert valóban tönkre lehet tenni egy-egy tudományos eredményt, ha a kérdést legyen vagy ne legyen-re egyszerűsítik. Aki ezeket a szinteket egyszerre képes átélni és az elméjében tartani, az egyfajta ökológiai elitnek tekinthető. Vida Gábor professzor például, aki miközben a járatlan elmék számára nehezen hozzáférhető genetikai szakterületen éri el eredményeit, mindennek összegzéséről képes olyan egyszerűen és közérthetően beszélni, hogy az általános iskolás vagy a képzetlenebb felnőtt is megérti, miről is van szó.

Másfajta ökológiai elitnek tekinthetők azok, akik a humánökológiában tevékenykednek, s akik mondjuk a szociológia vagy a filozófia felől közelítenek e témához. Az ő gondolatmenetük nem mindig hozzáférhető az előképzettséggel nem rendelkezők számára. Nem is tartják magukra nézve kötelezőnek, hogy e gondolatrendszerek valahogyan "kommunikáljanak" a valósággal. Megelégszenek azzal, hogy feltárják, ha egyáltalán feltárják, a végső nagy dilemmákat.

Arcok lebegnek a szemem előtt, azoknak az arcai, akik "mezítlábasként", "talpasként" dolgoznak az ökológiai mozgalomban, és teljes odaadással, elkötelezetten teszik a dolgukat. Azt is el lehet képzelni, hogy a gyakorlati megvalósítók, a "talpasok" elitje még csak követni sem nagyon tudja a magas szintű, tudományos eszmefuttatásokat.

Aztán ott vannak a mozgalmak, a különböző csoportosulások, amelyek bírják energiával, tanulással, olykor "nyüzsgéssel" azt az életmódot, amellyel kiveszik részüket a hazai környezetpolitika alakításából, de az úgynevezett kis ügyekből is. Elég pontosan körülhatárolódik az a néhány szervezet, amelyik ezek közé sorolható és vállalja is ezt a szerepet, noha soha nem fog ujjal mutogatni magára, hogy: figyelem, mi ehhez az elithez tartozunk! Valami miatt ez talán bántó is lehet, vagy sérelmes valakinek. Szinte bocsánatkérően tevékenykednek, de mégis csak ők jelentik az egész hazai ökológiamozgalom szekérhúzóit.

Végül megemlíteném a szinte nem is létező "ellen-elitet", amely ha létezik is, nem biztos, hogy magát valaha is elitnek nevezné. Ha igazán mélyre ásunk és megnézzük a legnagyobb ökológiai problémákat, például azt, hogy világunkat csak egy dinamikus egyensúlyban lévő erőforrás-gazdálkodásra való gyors áttéréssel tudnánk megmenteni, akkor azok tartoznának az igazi ökoelitbe, akik mindennapi életükkel alátámasztják ezt. Ők nem használnak autót, a papír másik oldalára is írnak, nem gondolják azt, hogy a papírpelenkában nevelkedik a legboldogabb kisgyerek, és még folytathatnám. A szegények kényszerű életmódja sok elemében hasonlít arra az életmódra, amit ez a bizonyos elkötelezett ökológiai elit önként, egy újfajta morál nevében vállal. Nem dobja el használati tárgyait, hanem megjavítja azokat, odafigyel étrendje kalóriatartalmára, újra felhasználja a hulladékokat, takarékoskodik az energiával és így tovább. Tehát egy nagyon szegény és egy ökológiailag elkötelezett, ma még talán habókosnak tekintett család életmódjában rengeteg a hasonlóság. Természetesen ez az életmód még sok finomításra szorul.

- Nem említetted még a hatalmi pozícióban lévő, úgynevezett pénzosztó elitet, amelybe a Független Ökológiai Központ is tartozik.

- Nekem ez a kategória így nem jutott volna eszembe. Kétségkívül vannak olyan szervezetek, amelyek pályázatokra pénzt adhatnak és van bizonyos hatalom a kezükben. Ami az Ökológiai Központot illeti: amikor dönt a támogatásokról, akkor azt korántsem azon az alapon teszi, hogy meghatározza a környezetvédelmi mozgalmak tevékenységének körét, irányát, esetleg maga akarná eldönteni, mi a leghelyesebb. A FÖK küldetése megfogalmazásakor felismert és felismer bizonyos összefüggéseket és sarkalatos pontokat, és az ide vezető folyamatokat szeretné elősegíteni. A szerencsés az, ha egy adományozó szervezet vegyes típusú, vagyis saját támogatandó programjai, projektjei is vannak, amelyekért maga is sok kínnal pályázik. Így amikor dönt egy támogatásról, saját fáradságos, évszámra végzett munkája is a szeme előtt lebeg.

- Szerencsés-e a hazai környezetvédő mozgalomból kiemelkedő néhány elit szervezet jelenléte? Gondoljunk csak a Levegő Munkacsoportra, a Duna Körre vagy a Győri Reflexre?

- Engem ez egyáltalán nem zavar. Egyszerűen el sem tudom képzelni, hogy ez ne így legyen. Aki hamarabb kezdett valamivel foglalkozni, korábban tanulta meg a "leckéit", az most előbbre jár, többet olvasott, több tapasztalatot szerzett. Eszembe sem jut, hogy ez most jó vagy nem jó, szerencsés vagy sem. Így van és kész. Ráadásul ezzel nagyon is jól lehet élni. Az elitet használni lehet, az elithez tartozás kötelezettségekkel jár. Hogy csak a legfontosabbat említsem: tovább kell adnia a megszerzett tudást. Ha pedig valaki az elithez akar tartozni, akkor azért meg is kell kínlódnia. És nemcsak munkával, hanem dilemmákkal is. Ilyen értelemben az elithez tartozásnak egy önkéntes eleme is van: ha akarod, az elitbe "tanulhatod" magadat.


Negatív elitképződés folyik

Lányi András (48), író:

- Ahhoz, hogy elitről beszélhessünk, kell lennie egy nem-elitnek, tehát népnek. Olyan kicsi ez a hazai ökológiai mozgalom, hogy itt alig-alig lehet szó elitről. Majdnem mindenki az elit tagja. Ha viszont úgy vesszük, hogy vannak kiváltságos, mások számára hozzáférhetetlen helyzetek, akkor igen, azt kell mondani: akadnak olyanok, akik közel állnak e helyzetekhez. Ők egy igen szűk, kis létszámú elitet képeznek az amúgy is kis létszámú ökológiai mozgalmon belül.

- És ebben az esetben pozitív jelentése van az ökoelitnek?

- Pozitív értelemben nincs ökoelit. Akkor lenne, ha a mozgalmi, szervezeti vagy a tudományos feladatok elvégzése terén valakik kitüntetett helyzetbe kerültek volna. Ez sajnos nem történt meg. A mozgalomnak nincsenek igazi vezérei, szellemi vezetői. Negatív elitképződés történt, amennyiben kialakultak bizonyos kiváltságos pozíciók.

- Mi lenne az ökoelit valódi szerepe?

- Az egyik az elméleti tevékenység. Egy-egy globális probléma megoldására filozófiai, közgazdasági, természettudományos és szellemtudományi ismeretekre volna szükség. Új magyarázatokra, új tájékozódásra. Ki kellene alakulnia egy olyan gondolkodói körnek, amelyik elvégzi ezt a munkát. Ezen belül nyilván létrejön egy egyetemi vagy tudományos elit, és kialakul ennek a környezeti nevelés terén, a környezettudományokban és még sok egyéb területen a bázisa. A "próféták" választott népe.

A másik fajta magatartás a szervezeti emberé, aki szervezetek létrehozásával tölti be felettébb hasznos és fontos szerepét. Itt szintén vezető pozíciók, tagság alakul ki. Kisebb-nagyobb szervezetek kisebb-nagyobb befolyással. Itt elkerülhetetlen az elitképződés, s ezt is pozitívnak tartanám. A mozgalom élne, szerveződne, és megjelennének a nagyobb politikai intézményi rendszerben azok a kitüntetett személyek, akik a mozgalmat hivatottak képviselni. Ideális esetben demokratikusan megy végbe az elitképződés, egy bizonyos szelekció eredményeképpen.

A harmadik típusú magatartás nagyon rokonszenves és szintén hasznos: ez az igazi mozgalmi mentalitás. Gyanakodva "tekint" mind a szervezeti emberekre, mind a tudósokra, akik a mozgalmárok hátán kívánnak felkapaszkodni és megélni. Az élet úgy hozhatja, hogy még az ilyen mozgalmaknak is lehetnek "gurui", olyan karizmatikus személyiségei, akiket a képességek, az élet, az adott helyzetek, esetleg a véletlenek tesznek azokká. Nálunk a demokratikus elitképződés már csak azért sem mehetett végbe, mert ahhoz kellett volna egy rendszeresen jelen lévő, egymásra figyelő, egymást támogató vagy akadályozó mozgalom, ami azonban igazából sohasem volt meg.

Sajátos módja az elitképződésnek az is, amikor egy-egy szervezet valamilyen időpontban vagy ügy kapcsán kitüntetett helyzetbe kerül. Ezt aztán gyorsan a saját intézményesülésére, pozícióinak megerősítésére használja fel, és - sajátos magyar jelenségként - mozgalmi vagy szervezeti tevékenységének a föladásával párhuzamosan intézményesül és szerez presztízspozíciókat. Klasszikus esete ennek a Duna Kör, amely lényegében akkor szűnik meg, amikor intézményesen létrejön, ám azóta jó eséllyel szerez költségvetési támogatást vagy mozgalmon belüli pozíciókat.

Mint minden nonprofit területen, ahol a mecenatúrának kitüntetett szerepe van, itt is megjelenik a mecénás, a pénzosztó-szakértő szerep. Legalább részben minden mecénás szervezet szakértőket szokott bevonni a zsűrikbe. Csupán néhány emberről van szó, de nagyon kiváltságos, abszolút elitszerep az övék. Érdekes, hogy e kurátor vagy mecénás elit gyakorta független a környezetvédő mozgalomtól. Én például nem tudom, ki az a Haraszti László. Biztosan kiváló szakember, de nekem soha semmi dolgom nem volt vele. Ha nagyobb szerepe volna Magyarországon a WWF-nek, akkor érdemes lenne elgondolkodni azon: miért nem ismerem én a magyarországi képviselőjét, egyáltalán hogyan lett éppen ő a képviselő?

- Milyen viszonyban vannak egymással a hazai ökoelit tagjai?

- A magyar kulturális és művészeti elit tagjai általában arról nevezetesek, hogy nem állnak szóba egymással. E tekintetben nekünk sem kell különösebben szégyenkeznünk. Mint tudjuk, "sokféle fortélyos félelem igazgat bennünket", kölcsönösen félnek az emberek egymás kompetenciáitól. Miután ebben az ökológiai mozgalomban, amely meglehetősen viharos gyorsasággal (és nem viharos erővel) terjedt el Magyarországon, mindenki "új fiú", úgy is érti, hogy a másik esetleg tud valamit, amit ő nem, ráadásul rajta is kaphatja tudatlanságán, járatlanságán. Önkéntelenül mindenkiben kialakul az a hiedelem., hogy kevésbé autentikus az ő magatartása, ha elismeri, hogy a másiké is autentikus. Minden igazi mozgalomra jellemző egyébként a "tojásfejűektől" való félelem, s ez szerintem jól is van így. Egy állandó ellenőrzést jelent ez, hiszen a tojásfejű nagyon hajlamos "elszabadulni".

1988-ban fájdalmasan derült ki a vízlépcső elleni mozgalomban, hogy az összefogás legfontosabb pillanataiban megkezdődött a veszekedés, a széthúzás. Ebben is ott lapult már a szakértő és az érzelemből cselekvő emberek közötti különbség, valamint nagyon erőteljesen a személyes ambíciók is. Aztán ahogyan a nagy politikai élet pártokra szakadt, ez egy kissé, ha nem is tragikusan, megosztotta a zöldeket is. Fontos pillanatokban bénította ez meg a mozgalmat, ráadásul a legelitebb elit szintjén.

- Tart még ez a bénultság ma is?

- A politikai megosztottságnak vége, mindenki kiábrándult. Mára mindenki megtört egy kicsit, az embereket megtaposta az élet.

- Segítené a hazai ökológiai mozgalmat, ha az úgynevezett csúcselit összefogna és létrehozna valamiféle egységes, központi irányító testületet?

- Egy ökológiai mozgalomnak nincs szüksége központi irányító testületre. Egy koordináló testület, egy közös nyilvános képviselet viszont kellene, hogy a sok gyönge hang együtt erősebben szóljon.

Ehhez a politikai ökológiából oly jól ismert horizontális szervezési módszereket kellene alkalmazni a hierarchikusak helyett. Láthatólag ez nem megy. Túl sok a karrierista és az összeférhetetlen alak. Olyan különböző indíttatású emberekből áll a hazai elit, hogy reálisan nézve nem volna hasznos az együttműködésük, csak fárasztanák és untatnák egymást. Nem biztos, hogy tudnának miről beszélgetni. Azt hiszem, olyan összefogásra lenne szüksége az ökoelitnek, ahol világosak a célok. Ha az elit valamelyik része egy adott feladat elvégzésére riadót fújat, akkor nincs utána marakodás. Igaz, olyan kevesen gyűlnek ilyenkor össze, hogy nekik már nem is érdemes összeveszni.

Nem egymással kellene vetélkednünk, hanem az ökológiai szemléletet és mentalitást kellene minél szélesebb körben elterjeszteni. Ehhez pedig összefogásra van szükség. Olyan kiábrándító évente egyszer Miskolcon, Nyíregyházán vagy a Gólyavárban a veszekedéseket hallgatni. Saját magát járatja le a mozgalom. Egy csomó derék embernek ilyenkor megy el a kedve attól, hogy bármilyen környezetvédelmi megmozduláshoz csatlakozzon. Az egymás haját tépő nagyszájúak közé én sem akarok tartozni...


Generációváltás a láthatáron

Vargha János (47), a Duna Kör elnökségi tagja:

- Ha pro forma veszed, akkor mindenben van elit. A tálon lévő sültnek is van egy legjobb része. Egy párton belül a politikai elit például azt a csoportot jelenti, amelyik a legtöbb hatalommal rendelkezik, s közel van a tűzhöz. Miután a politika a mai Magyarországon meglehetősen gyanús dolog a polgár számára, az elit szónak is van egy mellékjelentése. Mindenféle mozgalomban, nagyobb csoportban kialakulnak hierarchiák, minőségi különbségek, ám ez kontraszelektív körülmények hatására is megtörténhet. A Rákosi-rendszerben vagy a Kádár-féle szocializmusban például nem a minden szempontból legkiválóbbak tartoztak az elitbe.

- És kik tartoznak az ökoelitbe?

- Most mondjuk azt, hogy a legismertebb vagy a leghatékonyabb csoportok? Például a Levegő Munkacsoport, az Ökoszolgálat vagy a Duna Kör lényegesen ismertebb, mint a többiek. A mozgalom egy kezdeti, korai generációjához tartozom, és a helyzet az, hogy a munka ütemét ma már nem ez a generáció diktálja. Annak idején a környezetvédelem sokféle embert hozott össze a Duna Körben. Olyanokat, akik egyébként ilyen szabadabb körülmények között nemigen dolgoznának együtt. Aki a régi szép időkben a Kör tagja volt, tagja lett a mostani politikai elitnek. Persze vannak, akik semmiféle elitbe nem sorolhatók, és olyanok is maradtak, akik most is a környezetvédelemmel foglalkoznak, különféle szervezeteket alakítottak, és ma is számítanak.

- Szükség van ez utóbbiakra a mozgalomban?

- Mindig vannak aktívabbak, akik igyekeznek felrázni a többieket. A jó megközelítés talán az lenne, hogy mi is az ökológiai mozgalom szerepe, és ezen belül kik azok, akik ebbe az irányba tartanak. Általában az ilyen társadalmakban a népesség egy viszonylag kis részének nagyobb befolyása van a döntéshozatalra. A környezetvédő mozgalmon belül is vannak ilyen csoportok. Az is számít persze, hogy ki mennyire aktív, ki hogyan érvel, és ezek az érvek, szempontok mennyire befolyásolják a főbb kérdéseket.

Mint már említettem, generációs váltás van a láthatáron. Az az irányzat, amelyik felé a legutóbbi miskolci találkozó mutatott, jellegzetes és tipikus jelenség. A mozgalom egy része mindig erőteljesen intézményesedik, professzionalizálódik. És a mozgalom elválik tőlük. A politikai környezet is ebbe az irányba hat, ugyanis számára megfelelőbb egy hozzá hasonlóan hierarchikusan rendeződött civil környezetvédő tevékenység, amely lényegesen könnyebben befolyásolható, mint egy valóban horizontálisan és demokratikusan szerveződött, nehezen irányítható "bagázs". Ebben nem látok semmi természetellenest vagy katasztrofálisat. Miközben persze számít a véleménye egy-egy ilyen idősebb és tapasztaltabb embernek, azért különösen környezetvédelmi ügyekben mégis csak a fiatalság az igazi.

- Személy szerint hogyan éled meg ezt a generációváltást?

- A magam részéről sohasem akartam belekerülni abba az áramlatba, amelyet most kritikával illettem. A Duna Kör távol tartotta magát attól, hogy vezető pozíciókat ragadjon meg. Az Országos Környezetvédelmi Tanácsba Miskolcon beválasztott hét környezetvédő nem képviseli a mozgalmat. Inkább a professzionális, nonprofit környezetvédő csoportok képviselői ők.

- A generációváltás valóban együtt járna azzal, hogy te, aki nem is olyan régen még a mértékadó környezetvédők közé tartoztál, most háttérbe vonulsz?

- Mindig is az volt az álláspontom, hogy a környezetvédő mozgalom és a politika nem szövetségesei egymásnak. Alkalmi együttműködés valamely közös cél érdekében lehetséges és szükséges is, de ez nem jelenti azt, hogy a környezetvédők bevonulnának a politikai ellenzékbe. A lényeg az, hogy a környezetvédelem ne veszítse el eredeti célkitűzéseit és ne adja föl az alapelveit. Természetesen szűrőkre, víztisztítókra is szükség van, de hosszabb távon mégiscsak az alapvető változtatásokat kell elősegíteni. Svájcban azt tervezik az ezredfordulóra, hogy megszüntetnek minden közúti tranzitforgalmat. Semmilyen körülmények között nem lehet majd árut szállítani a közutakon, csak vonaton. Ezzel szemben nálunk nagy propaganda folyik, hogy építsünk még több autópályát, és rajtunk keresztül haladjon a tranzitútvonal, mert abból jövedelemre teszünk szert. Pedig ha azt a pénzt, amit most autópályákra akarunk költeni, a vasútra fordítanánk, akkor egy csábító alternatívával rendelkeznénk. Gazdaságilag is megérné az ilyen fuvarozás.

Az én szemszögemből az tartozik a környezetvédő mozgalom elitjébe, aki a minimálisan szükséges radikalizmussal rendelkezik, tevékenységei nem kozmetikai beavatkozások és látszatintézkedések, nem az egyébként alapvetően rossz kicsit elviselhetőbbé tételére irányulnak, hanem arra, hogy valóban alapvetően megváltozzanak a dolgok. Floridában egy több mint száz mérföld hosszúságban kiegyenesített folyót most visszaterelik eredeti, kanyargós medrébe jó százmillió dolláros költséggel. Számomra ez jelenti a környezetvédő elit kívánatos irányzatát.


A sokszínűség elhivatott képviselete

Perneczky László (24), a Regionális Környezetvédelmi Központ Magyar Irodájának vezetője:

- A legtöbb mozgalomban vannak olyanok, akik eleve elhivatottak egyfajta tevékenység betöltésére. Vagy saját tevékenységük, szakmai tapasztalataik alapján, vagy pedig azért, mert ilyen-olyan jelöléseken őket találták alkalmasnak bizonyos feladatok elvégzésére. A zöld mozgalomban is vannak szakmai területek, ahol egy-egy probléma felmerülésekor csak meghatározott személyek jöhetnek szóba. Talán őket lehet elitnek hívni, bár én jobban szeretek elhivatott emberekről beszélni, akikben megbízik a mozgalom. Ha ezek az emberek már csak a múltjukból élnek, vagy korábbi tisztségeiket próbálják átmenteni, és így akarnak az elitben maradni, az már kevésbé szerencsés. Általában a konkrét tevékenység az, ami itt számít. Magam is a munkahelyem miatt kerültem ide, ha úgy tetszik, a semmiből tűntem elő, de igyekszem úgy végezni a munkámat, hogy az hitelessé tegye mindazt, amit csinálok.

- Kiváltságos helyzetben vagy: döntéseket hozhatsz, támogatásokat adhatsz vagy szüntethetsz meg.

- Sajnos, a pénz az élet szinte minden területén meghatározó szerepet játszik, így a zöld mozgalomban is. A szervezetek energiájuk 60-70 százalékát arra használják, hogy biztosítsák saját összetartásukat, működési feltételeiket, a tényleges környezetvédő tevékenység pedig kissé háttérbe szorul. A Regionális Központban dolgozni valóban kiváltságos helyzet. Ez egy hatalmas költségvetéssel dolgozó, nagy nemzetközi szervezet, amelynek munkatársai jól felszerelt irodákban, bizonyos tekintetben élet és halál urainak tekinthetők. Százával fordulnak hozzánk anyagi támogatásért. Én a békemozgalomból pályázat útján kerültem ide, s úgy érzem, amit csinálok, az hiteles dolog. Persze sokan vannak olyan helyzetben, főként a hagyományosan régi, nagytekintélyű szervezetek vezetői, akik szakmai munkájuk és lobbitevékenységük alapján már évek óta betöltik e funkciót, hogy hozzám hasonlóan hiteles személyiségnek tartják magukat.

- Jó az a mozgalomnak, hogy van egy ilyen elit rétege?

- Amennyiben mások is hozzáférhetnek az információkhoz, akkor ez nagyon jó dolog lenne. Örülök annak, hogy vannak olyan, nagy szakmai tapasztalattal rendelkező, hiteles személyiségek, akikre bármikor bízvást hivatkozhatom: "Őt nyugodtan megkeresheted!" Ők az ökoelit tagjai, s ezt nagyon hasznosnak tartom. Amennyiben ez oly módon változik meg, hogy ezek az emberek vagy mások bizonyos pénzforrások körül gyülekeznek, politikai döntéseknél "zárják gyűrűbe" a hozzáférhetőséget, akkor ez rendkívül káros dolog. Szerencsére a hazai zöld mozgalom nagyon sokszínű. Nem egységesült, nem hierarchizálódott, mindenki jogos féltékenységgel őrzi a maga kis területét. Ebből a szempontból nagyon fontos, hogy az a bizonyos 20-25 ember, aki a mozgalmat különböző kormányzati, nemzetközi és anyagi szinteken képviseli, ne a saját pecsenyéjét sütögesse, hanem valóban ezt a sokszínű és eléggé megfoghatatlan zöld mozgalmat próbálja meg képviselni. A mintegy tizenhárom országra kiterjedő Regionális Környezetvédelmi Központ nem része e zöld mozgalomnak, tehát kívülálló. De segítő, közvetítő szerepet játszik.

- Érzed azt a tiszteletet és tekintélyt, amit a pozíciód meghatároz?

- Természetesen tisztában vagyok azzal, milyen hatást tud gyakorolni egy REC-képviselő. De sokkal inkább érzem azt a félelmet, hogy miután korábban nem vettem részt a mozgalomban, mennyi mindent elronthatok. Éppen ezért igen óvatosan lavírozom, és amiben csak lehet, kikérem a Központ munkatársainak a véleményét. És keresem azokat a korlátokat, amelyeket már nem szabad átlépnem.


Szaktudás és szavahihetőség

Droppa György (49), a Zöld Alternatíva társelnöke, a Duna Kör ügyvivője:

- Sokféle elit létezik. Van például olyan, aki azért tagja az elitnek, mert gazdag, vagy mert bátor, és már sokszor nekiment a falnak. És persze lehet valaki ökoelit is, mert jól szervezi azt a lobbit, amelyiknek ő is a része. Aztán van olyan elit is, amelyik megpróbál az ökológiai értékek mentén működni.

- Melyik lenne a követendő minta?

- Az ökológiában elhivatottság nélkül ez a tevékenység nem megy. Egy teljesen új mesterségről, egy merőben új, épülő társadalomról van szó, ahol még nem alakultak ki azok az érdekeltségi rendek, azok az anyagi függőségek, melyek például az ipari vagy a kereskedelmi érdekszférában már megtalálhatóak. Az ökológia területén dolgozók, legalábbis anyagi szempontból, másodlagos szerepet töltenek be. Különösen igaz ez azokra, akik az ökológiai értékeket töretlenül képviselik, hiszen ők többnyire kompromisszumképtelenek. Azt mondják, ha a környezet megsemmisítéséről van szó, akkor semmiféle kompromisszumot nem tudnak elfogadni. Mi ebbe az ökoelitbe tartozunk. Ettől függetlenül az ökoelitet két fő csoportra osztanám. Egyrészt vannak a fundamentalisták, akik félrevonulnak a társadalomtól. Úgy gondolják, hogy a társadalom gyógyíthatatlan. Ők már külső megjelenésükben is elkülönülnek a többiektől. Vegetáriánusok, mindenféle magokat esznek, ökotelepüléseket hoznak létre, nem ülnek autóba, biciklivel járnak. Aztán ott vannak azok, akik már annak is örülnek, ha egy jobb katalizátort gyártanak, bár pontosan tudják: a jelenlegi helyzetet nem lehet pusztán katalizátorokkal, szűrőkkel, tisztító berendezésekkel megoldani.

- Egyáltalán szüksége van egy jól működő mozgalomnak elitre?

- Az elit vagy van, vagy nincs. Ha mindenképpen valami definíciót keresünk, akkor valószínűleg azok tartoznak az elitbe, akik valamilyen módon a legismertebbek. Vannak, akik úgy vélik, nincs szükség zöld pártra. Ők egyszerűen figyelmen kívül hagyják, hogy ma Európának gyakorlatilag valamennyi országában működik zöld párt. Több államban kormányon is vannak, máshol parlamenti képviselettel rendelkeznek. A hazai zöldek érdekeit is jobban tudná képviselni egy ilyen párt, mint adott esetben a szocialisták vagy a kereszténydemokraták.

De van egy másik elit is, amelyik jóban van a hatalommal. Kritizálja is, de azért jóban van vele. A többiek meg őket bírálják, mondván: általuk elveszíti a mozgalom a hitelét. Aztán ott van a hatalmi elit is, amelynek tagjai egyszerűen csak gazdagok és mindenféle kritika nélkül képesek üzleteket kötni akár a környezetet veszélyeztető érdekszférával is.

Nagyon nehéz lenne meghatározni, melyik lenne az az elit, amelyik egyformán példamutató mindenki számára. Azt hiszem, ilyen elit nincs is. Azt kell elfogadni, hogy az a közös a különböző elit csoportokban, hogy mindannyian egy zöld értékrendet fogadnak el, ezért közvetve, indifferens módon, támogathatják is egymást. Azok, akik azt akarják elérni, hogy egy bizonyos autópálya ne épüljön meg, adott esetben jól tudják támogatni azoknak a törekvéseit, akik egy másik út megépítését szorgalmazzák.

- E sokféle elit adott esetben valóban képes az együttműködésre?

- Voltak és jelenleg is vannak erre példák. Szakmai érdekcsoportok alakultak ki. Pontosan lehet tudni, hogy például a vizek esetében a Duna Körön kívül a Reflex és a Tisza Kör hallatja a hangját. És erre a többiek is odafigyelnek. Vagy: a közlekedés ügyében a Levegő Munkacsoport véleményét szokták kikérni, mint ahogyan az is egyértelmű, hogy a természetvédők vagy a madarászok is fel tudnak vonultatni olyan hiteles személyeket, akik által a többi mozgalom is megnyerhető.

- Melyek az ökoelit legfontosabb tulajdonságai?

- Legalább egy szakmai kérdéskörben vezető szerepet kell betöltenie. Ilyen elit érdekcsoport az Energia Klub is, amelyik lényegesen több információval rendelkezik e téren, mint a többiek. Nagyon fontos a szavahihetőség, amit hosszú-hosszú éveken át bizonyítani is kell. Mint ahogyan azt is, hogy az adott elit csoportot a média és a hatalom is tárgyalópartnernek tekinti.

Minél több elitre lenne szükség. Minden szakmának megvannak a vezető egyéniségei. A mi szakterületünkön is az lenne a kívánatos, hogy több ilyen vezető egyéniséggel rendelkezzünk. Ezáltal sokkal inkább tárgyalópartnerei lehetnénk e növekedéscentrikus világnak.


Nagyon "bemoshatnak" a mozgalomnak

Foltányi Zsuzsa (40), az Ökotárs Alapítvány igazgatója, az Energia Klub alapító tagja:

- Az elit kifejezés pejoratív és pozitív értelemben is létezik. Vannak, akik tapasztaltabbak, és egyszerűen e tapasztalatok miatt több dologba is beleszólhatnak, tanácsokat adhatnak, sőt, időnként a saját erőszakosságuknak megfelelően még döntéseket is befolyásolhatnak. Számomra egyértelműen pozitívnak tekinthető e tapasztalat-átadás. A zöld mozgalomban vannak, akik már régóta "mozgalmárkodnak", akik sok mindent tudnak a környezetvédelemről, a zöld filozófiákról és egyéb ökológiai ügyekről, s mindezt a tudást képesek is továbbadni.

- De vajon e tudás-átadás jellemző a hazai ökológiai elitre?

- Bizonyos szervezetek iskolaként működnek. Vannak olyan elit tagok, én guruknak szoktam őket hívni, akik maguk körül iskolát alakítanak ki, és ezek az iskolák bizony nagyon markánsan léteznek.

- Jó, hogy léteznek?

- Abból a szempontból mindenképpen, hogy ha csupán az előbb említett guruk léteznének, ők roppant gyorsan összevesznének, és szétszórnák az egész zöld mozgalmat. Az iskolák fiataljai, a dolgokat másként látók tompítják ezeket a személyes konfliktusokat, illetve elgondolkodnak azon, hogyan lehet egy mozgalmat mentesíteni az ilyen ellentétektől.

- Pozitív vagy inkább negatív elit-jellemvonások dominálnak ma nálunk?

- Szeretném azt mondani, hogy a pozitívak, de ha az elmúlt időszak történéseit nézem, akkor azt kell megállapítanom: sajnos inkább a negatívak.

- Az előbb a gurukról beszéltél. Miért éppen ők lettek a kiválasztottak?

- Van köztük olyan, aki rengeteget dolgozott, de mindig gondot fordított arra, hogy tanítson, hogy továbbadja a tudást, és bevonjon másokat is a munkába. Őket mindig is e hármas jelszó vezérelte: tájékozódni, tájékoztatni, hatni. Egyfajta politizáló készség és hajlam is jellemző rájuk, no meg a vagabundéria. Akkor is ezt csinálták, amikor nem volt szabad, és utána is folytatták. Aztán persze voltak olyanok is, akik az előző rendszerben szerzett kapcsolatrendszerüket használták ki és éltették tovább igen ügyesen (és nem feltétlenül negatív értelemben). Van számos eset, amikor a nemzetközi kapcsolatok révén kerül valaki az elitbe, függetlenül attól, hogy csinált-e valaha is valamit a hazai zöld mozgalomban.

- Szüksége van a mozgalomnak ilyen elitrétegre?

- Azt hiszem, igen. Arra a marakodásra viszont nincs szükség, ami mostanság zajlik. Egy elit már csak azért is kell, mert mindig minden mozgalomnak szüksége van tudatos, karizmatikus vezetőkre. Olyan személyiségekre, akik képesek új kapcsolatokat teremteni, másokat is bevonni.

- Az elitnek ahhoz a rétegéhez tartozol, amelyet "pénzosztónak" is szoktak titulálni.

- Hát az embernek borzasztóan nehéz függetlenítenie magát a pénz "szagától". Ha olyan rendezvényen veszek részt, ahol az Ökotárs mint pénzosztó szervezet markánsan jelenik meg, akkor ez szinte lehetetlen is. Magam is ilyen "pénzosztóvá" válok. Mióta Vince fiam megszületett és kihagytam fél évet, azóta e pénzmáz kezd lekopni rólam. Ha elmegyek valahova, már nem az az első reakciója az embereknek, hogy erre vagy arra pénzt kérjenek, pályázati terveikről beszéljenek. Mondanom sem kell, hogy ez nagyon jó dolog.

- Nem jelent veszélyt az, hogy e karizmatikus személyiségek, eliten belüli elitek gyakorta képtelenek szót érteni egymással?

- Dehogynem! Sokan rettegünk attól, hogy emiatt a nyilvánosság hosszú időre megbélyegezheti a mozgalmat. Csak az lehet a megoldás, hogyha maguk a szervezetek - ahol ezek az erős egyéniségek dolgoznak - jönnek rá saját véres verejtékük által, hogy ez az egyetlen személy tönkreteheti mindannyiuk munkáját. És akkor majd megpróbálják megtalálni e nagyon hasznos, csak éppen kompromisszumra képtelen, önjelölt vezér típusú személyiségeknek azt a feladatot, amit úgy végezhetnek el, hogy közben nem ártanak sem az adott szervezetnek, sem a mozgalom egészének.

- Általában jellemző az elitre, hogy saját hatalmát erősítve megpróbál egyszemélyes diktatúrát létrehozni?

- Általában az jellemző rá, hogy a demokratikus döntések nem tartoznak éppen az erősségei közé. És persze olyanok is akadnak, akik valóban egyeduralomra törnek, ám a mozgalom ezt egyáltalában nem támogatja, szerencsére. Sajnos a magyarországi zöld mozgalomra nagyon is jellemző, hogy még nincs a vérében a demokrácia.

- Milyen viszonyban van egymással a hazai ökoelit?

- Csak a saját nevemben beszélhetek. Azt gondolom, hogy én mindenkivel szót tudok érteni, és van is miről eszmét cserélnünk. A hazai ökoelit most nagyon kritikus helyzetben van. Ha vulgárisan akarnék fogalmazni: nagyon "bemoshatnak" a mozgalomnak.


A tanítók párbeszédének hiánya

György Lajos (70), a Gaia Sajtószemle
szerkesztője, az ELTE Természetvédelmi Klub egyik alapítója:

- Nagyon nem szeretem azt a kifejezést, hogy elit. Illetve nem szeretem magát az elitet. Belenéztem különböző szótárakba, és azt olvastam, hogy a társadalmilag magasabb csoportok alkotják az elitet. Tehát az elit a társadalomnak az a legkiválóbb, leggazdagabb rétege, ahová nem lehet, vagy rendkívül nehéz bekerülni. Aztán van egy másik része is az elitnek. Amikor Korzikán jártam, láttam a majd kétméteres ejtőernyősöket. Egy helybeli azt mondta, hogy ők az elit csapatok, akik megvédik tőlünk Franciaországot. Tehát számomra az elitnek egy ilyen militáris jelentése is van.

Az ökológiai elit kifejezést aztán végképp nem szeretem. A zöld mozgalom legjobb emberei, az én legjobb barátaim, akiktől rengeteget tanultam, biztosan nem tagjai az elitnek. Inkább valami olyan kifejezést használnék rájuk, hogy: tanítók, élen járók, szellemi vezetők, valaminek az előfutárai, próféták vagy megvilágosodottak. De az elithez semmi közük. Az elit számomra egy olyan csoport, amelyik nem feltétlenül képes szót érteni a saját csoportján kívüliekkel.

- A hazai ökológiai mozgalom "tanítóira", szellemi vezetőire nem jellemző bizonyos sznobizmus, felsőbbrendűség, kívülállás?

- Nem mernék általánosítani. Vannak, akik a mozgalmon belül nem megközelíthetők, ha úgy tetszik, sznobok, akik például olyasmiket írnak, amit más nem ért meg. Megint mások azért törekednek arra, hogy legalább megértsék őket. Tisztában kell lenni azzal, hogy a magyar zöld mozgalom nagyon is értelmiségi csoport. Akárhogy is, egyetemi klubokból alakult ki, építészek, művészek voltak az alapítói. Aránylag kevés volt az úgynevezett egyszerű ember, bár a mozgalomban részt vevő sok tanár azért közelebb áll ezekhez az egyszerű emberekhez.

- Egyáltalán összeegyeztethető az elit fogalma az ökológiai gondolkodásmóddal?

- Szerintem nem. Az elit negatív fogalmat jelent, legalábbis számomra. Más a szellemi vezetés, az élenjárás. Ha elolvasom mondjuk Donella Meadows írásait, ő igyekszik a lehető legegyszerűbben és a legvilágosabban, napilap szinten megfogalmazni a legkeményebb, legnehezebb dolgokat is. Hát így kell beszélni.

- Nem félő, hogy a hazai ökológiai mozgalomban élen járó, maguknak nevet szerzett személyiségek akarva-akaratlanul "átkerülnek" ebbe az elit-kategóriába, s megdicsőülve önmaguktól, kicsit fejükbe száll a dicsőség?

- A tanítók meg tudják szólítani az embereket, és ők maguk is megszólíthatók. Nem akarják olyan magasra emelni a mércét, hogy csak néhányan és nagyon szűk körben értsék meg mondandójukat.

- A körülöttük kialakult iskolák hatására nem válik megosztottá a mozgalom?

- Ez nem baj, ez természetes dolog. Csak törekedni kell a párbeszédre. Sok ember nem figyel oda a másikra, nem akarja megérteni a másikat. Nagyon jó, ha van sokféle iskola és van sokféle csoport. Valahol a taoizmusból következik, hogy a dolgok nem feketék és nem fehérek, hanem egyszerre feketék és fehérek, egyszerre sötétek és világosak, ilyenek és olyanok. Ne azt mondd, hogy jó vagy rossz, hanem azt: ilyen szeretnék lenni, vagy ilyen nem szeretnék lenni. Egyik vagy másik csoportban is vannak értékes, becsületes emberek. Csak éppen nem tudnak szót érteni egymással. Bármelyik oldalt nézzük is, van egy hatalmi vetélkedés. Van valaki, akinek az a célja, hogy a vezető legyen. Ezt én nagyon nem szeretem.

- Magadat hova sorolnád?

- Amikor 1981 és 1983 között elkezdtem foglalkozni a zöld mozgalommal, igyekeztem elvi alapokat, ha úgy tetszik, ideológiai alapot keresni. Kíváncsi voltam, van-e az egésznek valamiféle kozmológiája. Aztán rájöttem, hogy a filozófiai gyökerek hallatlanul mélyre, valahová a vallásokba, a vallások ökológiai üzenetébe nyúlnak. Most mondjam azt, hogy Istent keresem? Keresem azt, hogy miért vagyunk ilyenek mi, emberek, és hogyan lehetnénk mások. Hogyan lehetne "visszaalakítani" a tudatunkat. Szóval egyszerre vagyok forradalmár, fölforgató és konzervatív. Nem akarom kidobni a szövegszerkesztőt, a számítógépet, és nem akarok az őserdőben meg barlangban élni, de morális okok miatt vissza kellene térnünk egy korábbi állapotba. Lehet, hogy vannak, akik tanítónak tartanak, de sokan, akik ezt mondják rólam, nem úgy cselekszenek, mint ahogyan én azt erkölcsösnek tartom. Meghallgatnak, de ez igen gyakran csak formális. Szeretnék, ha ott lennék valahol, de csak azért, hogy a nevemet adjam valamihez. Ezt borzasztóan nem szeretem.

- Hány ilyen tanító lehet a mozgalomban?

- Húsz-harminc biztosan van. De vannak, akiket nem ismerek személyesen, csupán a cikkeiket olvastam. A nagyobb baj az, hogy e tanítók között nincs igazi párbeszéd. Nem nagyon figyelünk oda egymásra. Ugyanakkor az emberek változnak. Előfordulhat, hogy valakit ilyen agymosó cégek megvásárolnak, mások bemennek egy hivatalba egy íróasztal mögé, és ettől megváltozik a gondolkodásuk. Álmaim zöld mozgalma nem törekszik hatalomra, nem akar részesedni a hatalomból. Abban a pillanatban, amint intézményesedni kíván és részt kér valaki a hatalomból, többé már nem lesz jó tanító. A tanítói hivatásából ad föl valamit.

(1996)