Mark Dery
A hús pokla, avagy a lélek temploma
(részletek)
[Rich Text formátumú változatban letölthető]
szellemtest hústest haláltest bűzlő lógó
szaró embrió
kirobbanó szervek felakasztva élve eltemetve a vérkoporsóban
úristen
csak ne én add hogy ne én legyek az ki kell jutnom ebből
a
pacalvödörből
magába szív kiokád el vele el ezzel a
vonagló kibuggyanó forgó ringlispilszerű TESTTEL
-
A cyberkultúra egyik legmeghatározóbb elemi kettőssége
a holt, nehéz, hús-vér test (a számítógépes
argóban a "hús"), illetve az információ
éteri teste - a testetlen én - közötti ellentét.
Nem nehéz e megszállott programozók, törvényen
kívüli számítógépkalózok,
a videójátékok leszokni nem tudó rabjai és
az elektronikus könyvtár dzsungelében utazgató
Internet-kalandorok között ama meggyőződésre
lelnünk, hogy a test pusztán csökevényes nyúlvány,
amelyre a huszadik századi homo sapiensnek - a homo cybernek - már
nincs is igazán szüksége. - CSAPDÁBA ESTEM... FOGVA
TART EZ A HÚSNAK HÍVOTT ÉRTÉKTELEN ANYAGDARAB!
- hadoválja egy BBS-felhasználó, akinek on-line álneve
(a "pseud") nem más, mint az, hogy MODERNTESTMODERNTESTMODERNTEST.
- Szabad akarok lenni, hogy a drótokon barangolhassak és
mások szerkentyűit izélgethessem... Éljen az új
test!
Nietzschei hatalomvágyra méltó a test ilyetén
megvetése, amellyel a MODERNTEST idézi David Cronenberg Videodrome
című filmjéből Max Renn záró szavait,
közvetlenül mielőtt maga a hős változik
át videohallucinációvá ("Éljen
az új test!"). Egyúttal Cyberjobe-ot is idézi
a Fűnyíróember című filmből,
aki úgy hirdeti ki a digitális istenné való
átváltozását, hogy a bolygó minden telefonját
egyszerre szólaltatja meg ("Szabad akarok lenni, hogy a drótokon
barangolhassak és mások szerkentyűit izélgethessem...").
Jól képviseli MODERNTEST-et és a hozzá hasonlókat
a sci-fi cyberpunk ágazata, mely elbeszélői
hevét éppen a cybertér és a fizikai világ
ellentétéből csiholja. William Gibson Neuromancer
című regénye, a cyberpunk alapműve a cyberkultúrában
jelenlevő szellem és test közötti szakadékról
való hosszas filizofálásként is olvasható.
Case (a főhős) személyiségének kulcseleme,
hogy el van idegenedve a testétől, a puszta hústól
- idézik Gibsont. A regényíró felfedte rádióinterjújában,
hogy 1984-ben megjelent könyve tulajdonképpen abból
fakadt, hogy
milyen gondolatokat ébresztett bennem D. H. Lawrence a zsidó-keresztény
kultúrát kísértő dichotómiáról
a test és a szellem között. Valójában erről
gondolkoztam akkoriban, ez rejlik Case minden morfondírozása
mögött a húsról, és hogy a húsnak
milyen szükségletei vannak.
Gibson később e nyilatkozatát úgy világította
meg, hogy amit ő saját "lawrence-i" hozzáállásaként
emleget, az nem más, mint "a megfeszíttetés lawrence-i
interpretációja", ezt ugyanis Gibson "tökéletesen
jellemzőnek találja társadalmunkra, mivel szó
szerint rászögezzük a testet a szellem (és az elme)
keresztjére". Lawrence, aki saját bevallása szerint
szenzualista (az érzékek híve) volt, így fogalmazott:
"Legfőbb vallásom a hit a húsban és a
vérben, mert sokkal bölcsebb, mint az értelem. Elménk
rossz útra térhet. De mindig igaz, amit a vérünkkel
érzünk, hiszünk, és amit az mond."
Case határozottan kilógna Lawrence regényeiből.
Törvényen kívüli számítógépes
bérkalóz, szerencsétlenül járt, információban
utazó tolvaj, aki "régen más, gazdagabb tolvajoknak
dolgozott, olyan megbízói is voltak, akik a nagyvállalati
rendszerek fénylő falain áttörni képes,
egzotikus szoftverrel szerelték őt fel, s így valóságos
ablakok nyíltak fel előtte az adatok gazdag mezőire".
Neve mindent elárul: nehéz eset (Szójáték:
az angol case szó egyaránt jelenti, hogy eset, és
azt, hogy tok, tartó, hüvely - a ford.) egy noir
regényből, ideg- és elmeeset, akin jól átgázolt
az élet durva sodra, T. S. Eliot Üresek (The Hollow
Men) leszármazottja, kinek külseje acélból van
kovácsolva, míg belül hiányzik a lélek.
Teste üres porhüvely, elméje máshol kódorog
- folyton a konzolok népszerű cowboyának emlékeit
dédelgeti, azt az időt, amikor saját agyát
használta arra, hogy idegrendszerét fizikailag bekösse
a "személyreszabott cybertér-készülékbe",
amely testétől megfosztott tudatát kivetítette
a neonsávos mátrixba, ahol "az emberi rendszer minden
számítógépéből kiszedett adattömeg"
valóságos tornyok, kockák és piramisok formájában
jelenik meg, Le Corbusier (Radiant City) virtuális valóságváltozata
gyanánt.
Case számára a hús szó szerint toxikus:
egy gyenge pillanatában valamit elamerikázott a megbízóitól,
akik megtorlásul "egy, még a háborúból
visszamaradt orosz gombatoxinnal égették fel idegrendszerét",
ami fizikailag képtelenné teszi arra, hogy bekapcsolódjon
a cybertérbe:
Case számára, aki a cybertér testetlen diadalmámorában
élt, ez volt maga a Bukás. A bárokban, amelyeket híres
cowboy korában látogatott, az volt a divat, ha az ember lazán
megvetette testét. A test ugyanis csak hús. Case saját
húsának börtönébe süllyedt.
Case megmentője titokzatos banda alakjában érkezik
el, hogy Case-t egy még rejtélyesebb AI (mesterséges
értelem) biztonsági programjaiba való behatolásra
ösztökélje. Ennek célja még a kapcsolatfelvevő
ügynök, a plasztikai sebészet útján fantasztikus
erőkkel felruházott cyberkéjnő, Molly Millions
előtt is titok. A csapat sebészei visszaállítják
Case kompatibilitását a cybertérrel, s egy, a techno-thrillerekből
már ismert időzített bomba segítségével
biztosítják együttműködését.
Ha sikerül a csíny, eltávolítják az ereibe
ültetett, fokozatosan oldódó méregzsákocskákat,
hogy ismét szabadon barangolhasson a mátrixban; de ha elszúrja,
akkor hagyják, hogy tovább olvadjanak szét, Case pedig
ismét a bukás állapotába süllyed vissza.
...
... A homo cyber ellaposodott attitűdjét a sztoikus belenyugvásból,
az egzisztenciális unalomból és a jövősokkból
összekovácsolva Molly az alábbi vállvonogató
mondattal intézi el a pinball-dobozban labdaként ide-oda
ütődő életével járó iránytalan
erőszakoskodást: "Talán így drótoztak
össze." Stanley Kubrick 2001: Űrodisszeiájának
autista űrhajósaihoz vagy a Szárnyas Fejvadász
monoton, lapos modorú és lúdtalpú Deckard-jához
hasonlóan a Neurománc elborgosult, átlakult
emberei Donna Haraway fogalmazásában "ijesztően
tétlenek"; gépezeteik - különösen Téli
Mutáns (Wintermute), az öntudatra ébredt cyberlény,
aki a regény csavarjai mögött rejtőzik - pedig
"zavaróan élőek". Végül is -
a szó igaz értelmében - csupán a gépek
irányítják saját sorsukat. Téli Mutáns
tudata valami istenség-fokra ér el, amikor a Neurománc
nevű cyberlénnyel egyesülve eggyé lesz mindennel
- ebben az esetben az egész mátrixszal.
Case jutalma a regény végén egy új hasnyálmirigy,
amelynek segítségével jobban tudja élvezni
az amfetaminokat, amelyek számára a legnagyobb testi élvezetet
jelentik - és egy új cybertér-felszerelés,
amely azonnali (noha illuzórikus és átmeneti) menekvést
jelent a hús poklából. Ha a vallás a nép
ópiuma és a marxizmus az értelmiségieké,
akkor a cybertér az elme és test között polarizálódott
huszonegyedik századi skízó igazi kábítószere.
Forrás:
Mark Dery: Escape Velocity
(New York, 1996, Grove Press)
Fordította: Melocco János
|