Sípos (S) Gyula

A lélek szabadságától a test pokláig
(részletek)


[Rich Text formátumú változatban letölthető]


... III. Meg kell értenünk, bármilyen nehézzé vált is ez hitetlen korunkban: a mennyország és a pokol erőinek harca valóság, s ez a harc (részben) a mi testünkben folyik. Hiszen a mi örök életünkről van szó! Egy példával illusztrálva: aki hazudik, abban a hazugság ura, a sátán könnyen teret nyer. Aki igazat mond akkor is, ha ez fájdalmas, megalázó, ha felszínre kerülnek is emberi gyengeségei, hibái, bűnei, abban az igazság ura, Jézus Krisztus tud munkálkodni. Tehát egyáltalán nem mindegy, hogy kinek engedünk!

Amíg ez a keresztény tanítás ismert és elfogadott volt, addig a társadalmak, közösségek szívesen állítottak példaként olyan embereket maguk elé, akik kitűntek a test elleni harcban. A szentek története tele van a hősies lemondás, öngyötrés példáival. A pusztai közösségekben naponta csak egyszer ettek, napnyugta után, akkor is keveset. Páduai Szent Antal a negyvennapos böjt időszaka alatt a rendkívül kevés étel mellett mindennap reggeltől estig gyóntat, prédikál, ellátja a hozzá tóduló népet. Legyengült szervezete nem bírja a megterhelést és meghal. A nép rögtön szentként tiszteli. Amikor évekkel később exhumálják, beszélő szerveit épen találják csontjai között. Ez Isten jele - a keresztény hit szerint - a nagy prédikátor szent örök dicsőségéről. Tudjuk azt is, hogy több szent teste épen maradt a halála után is. A lourdes-i látnok, Bernadett teste mindmáig épen fekszik üvegkoporsójában, közszemlére téve, miként Grignon Szent Lajosé is. ...

... V. Korunk a test szerinti életet hirdeti. Rendkívül hasonlít a császárkori Római Birodalomra, amely szintén engedett a test minden kívánságának. A Jézus Krisztusban hívők közössége (az egyház) radikálisan tagadta ezt, s helyére a lélek szerinti életet állította. Tanításuk szerint nem abban áll a szabadság, hogy azt teszem, amit akarok, mert ez csak a vágyaim rabjává tesz. Akkor vagyok szabad, ha szabad vagyok saját kívánságaimtól, vágyaimtól is, mert egyedül ez tesz szabaddá a szeretetre.

Pál apostol szinte minden levelében megismétli Jézus tanítását: "Nem tudjátok, hogy a gonoszok nem részesülnek Isten országában? Ne ámítsátok magatokat. Sem parázna, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjelgő, sem fajtalan, sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem részesül Isten országában. Néhányan bizony ilyenek voltatok, de az Úr Jézus Krisztus nevében és Istenünk Lelke által megtisztultatok, szentek lettetek és megigazultatok.

Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad, csak ne váljak semminek rabjává. Az étel a gyomorért van, s a gyomor az ételért, de Isten mindkettőt elpusztítja. A test ellenben nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért." (Pál apostol Korintusba írt I. levele, 6. 9-13)

Isten Jézus Krisztus feltámasztásával igazolta a fenti kijelentést. Így a test a Szentlélek temploma. A helyes utat a Szeretet L elke mutatja meg, a Szentlélek, akit Isten ingyen megad mindazoknak, akik félik őt és megtérnek (azaz elfogadják Jézust személyes megváltójuknak, bűnbánatot tartanak és kérik a Szentlelket). Ezt nem lehet kiérdemelni, gyakorlatokkal kicsikarni, csak ingyen lehet elfogadni. És ez nagy probléma. Ha a Lélek megvehető lenne, gyűjtenénk rá és birtokolhatnánk. Ha kiérdemelhető lenne, szorgoskodnánk és megkaphatnánk. De ha teljesen ingyen van, akkor kiszolgáltatottá válok vele szemben - és a test vágyai szerint élő ember mindennek inkább kiszolgáltatja magát, mint Istennek. S amit nem birtokolhat, azt gyűlölni kezdi. Mindennek gyökere a bizalmatlanság Isten iránt és a hitetlenség. "Ő maga is csodálkozott hitetlenségükön." - írja Márk evangélista Jézusról, amikor az lakóhelyére ment prédikálni. "Vigyázzatok magatokra. Bíróság elé fognak állítani és a zsinagógákban megostoroznak titeket. Miattam helytartók és királyok elé is hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek előttük. Amikor tehát odavezetnek és kiszolgáltatnak nekik, ne töprengjetek előre azon, hogy mit mondjatok, hanem azt mondjátok, amit Isten sugall nektek abban az órában. Hiszen nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem a Szentlélek." (Márk ev. 13, 9 - 12)

Teljesen rábízni magam valakire, aki lehet, hogy csak a legutolsó pillanatban szólal meg? Ez szinte lehetetlen. És mégis: "a test halott, a lélek éltet". A keresztény tanítás szerint a Szentlélek együtt munkálkodik az emberi lélekkel az egész emberi személyiség üdvösségén. Ennek során egyre nagyobb szabadságra vezeti el az embert.

VI. Az eddigi okfejtésből nyilvánvaló, hogy két, egymással gyökeresen ellentétes módon szemlélhetjük a test poklát és a lélek szabadságát. A ma közkeletű felfogás szerint akkor vagyok szabad, az "én" akkor szabad, ha megtehetem azt, amire vágyom (jó esetben hozzátéve: feltéve, hogy ezzel nem veszélyeztetem a másik ember személyiségi jogait). Ez a felfogás a lelket a vágyak, gondolatok, érzelmek összességével azonosítja. Rabságnak látja azt a kultúrát, amely meg akarja akadályozni ezek kiélését. Századunk e felfogás győzelmét hozta - s vele együtt kultúránk vészes pusztulását. Békét ígért és egyetértést - és a világtörténelem eddigi legtöbb, legvéresebb háborúját valósította meg. A személyiség kibontakoztatását ígérte - s a személyiség kiszolgáltatottságát hozta ideológiáknak, élvezeti szereknek. (Egy kedvelt pszichológiai megjegyzéssel élve: a pszichológia megjelenésével és elterjedésével párhuzamosan négyzetes arányban nő a pszichológiai problémákkal kezeltek száma.) A szex felszabadításával a szerelem kibontakozását ígérte - és a szerelem elsekélyesítését, a másik iránti felelősség megtagadását és az anyaméhben elkövetett gyilkosságok forradalmát hozta.

A keresztény felfogás szerint a vágyak, az érzelmek és gondolatok a test megnyilvánulásai maradnak, ha nem járja át a lélek szabadsága. Ha átjárja, akkor az értelem, érzelem, akarat képes összhangban cselekedni, s az embert szabadságra vezérli - Isten gyermekeinek szabadságára.

Egyrészt benső szabadságra, amikor a személyiség nincs kiszolgáltatva a külső viszonyoknak. "Tudok bővölködni, tudok szűkölködni - mondja Szent Pál, s a Szeretethimnuszban kifejti ezt. "A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal, mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet nem szűnik meg soha." (I. Kor. 13, 4-8) Mert szabadság lényegileg a szeretetben van, hiszen Isten maga Szeretet. Az Szeretet Lelke által élt élet az örök élet gyümölcsét termi, nélküle a halál az osztályrésze már itt a földön (a test halott), s az örökkévalóságban is. A testi ember a belső szabadságot is külső módon akarja megvalósítani - valamilyen módon igyekszik "megvásárolni" azt. Ezzel a rabság újabb és újabb köreit építi maga köré. Miután rabjává vált szenvedélyeinek, rabjává lesz a pénznek, amellyel ezeket kielégítheti.

Másrészt a lélek szabadsága külső szabadság is, mert benső indításait Isten segítségével valósítja meg, s mivel ő mindenható, eléri azt, amit remél - s így lesz nyilvánvalóvá a cselekedetek által is, hogy "ahol az Úr lelke, ott a szabadság".

VII. Bármilyen furcsának tűnik is, a hús pokla az, amikor a hús, azaz a test uralkodik, és pokollá teszi az élet egészét, hogy végül maga is a pokolé legyen. A lélek szabadsága viszont a test megzabolázása nélkül nem lehetséges. Hogy az emberek ezt rémítő dolognak tartják, abban a keresztényeknek is felelősségük van. Ugyanis bizonyos korokban oly mértékben előtérbe állították ezt a bizonyos "zablát", azaz a test megfegyelmezését, hogy ez eltakarta az egész célját - Istent. Jézus azt mondja: "nálam nélkül semmit sem tehettek". Ha Isten szeretete nem árad ki szívünkbe a nekünk adott Szentlélekkel együtt, akkor csak öngyötrés az egész. (Tehát bizonyos értelemben nem tévednek azok, akik elítélik a keresztény önmegtagadást - hiszen a Szentlélek világossága nélkül csak sejtéseik lehetnek ennek mibenlétéről.)

Nincs szerelem szerelmesek nélkül! Ha életem párjáért (férj/feleség) hajlandó vagyok a lemondásra, hogy neki örömet szerezzek, hát hogyne lennék hajlandó életem céljáért a lemondásra? De ha nem ismerem Őt, vagy rosszul ismerem, akkor mi értelme az egésznek? Akkor csak hiúság vására mindkettő.

A történelmi ismeretek megmutatják: lélek szabadságáról beszélni a Lélek nélkül - ez mindenkor lehetséges. De a lélek szabadságában élni a Lélek nélkül - lehetetlen. Ez a kereszténység tanítása. És ebben mindig aktuális Pál apostol kérdése: Megkaptátok a Szentlelket? - mert az vezet el minket a teljes szabadságra (igazságra).

(1997)