Molnár Tamás

A modern egyetem gondja
(részlet)


[Rich Text formátumú változatban letölthető]

...A jövő egyetemét vissza kell hívni a "mindenes" hamis hivatásából, és célt kell kitűzni eléje. Ennek a múltra, egyedüli értékes tudástárunkra kell támaszkodnia, leküzdve azt a hamisan célzott lelkesedést, amely minden intézményt fenyeget manapság: hogy túlmegy lehetőségein, minden lobbinak és divatnak kitárja kapuit, és meg kívánja reformálni az emberiséget. Ez a kísértés abból is fakad, hogy az egyetem korunkban tömegiskolává fajult, olyan campus-szá, ahol a szlogen könnyen terjed, és a tananyag maga is a divat kiszolgálójává válik. Ez a jelenség viszont elősegíti a diáktömeg homogenizálódását és elidegenedését. Minden tömeg, főleg a mai elektronikus világban, már eleve közönség, publikum, amelyet kiszolgáltatnak a médiumok behatolásának. Így az egyetem is egyike lett a médiumoknak, közönsége passzív bámuló, nem intellektuális résztvevő, sem kezdő kultúrember.

Mint mondtuk, az egyetemi idea permanens, mert az emberek vágynak egy magasabb rendű tudásra, érzik szükségét, hogy az ilyen tudást az erkölcsi világra is rávetítsék. Minden kornak és társadalomnak megvan a saját célú és saját stílusú főiskola-láncolata, akárhogyan nevezik is azt. Ez az egyetemidea többször változott a Nyugat történelmének folyamán. 526-ban Jusztinianusz császár bezáratta a platóni akadémiát, tudósai szétszóródtak Perzsiában. Évszázadok múltán kelt újra életre az akadémia, mint katolikus inspirációjú skolaszticizmus - végtére platóni és arisztotelészi alapokon. Nem lehetetlen, hogy az egyetem ma ismét megújhodás előtt áll, amelyet egyrészt a régi mintára fognak felépíteni, másrészt újabb tudásvágy anyagából. Programírozni lehet az új építményt, de a spontán aspirációknak is helyet kell adni. Ezt abból is tudjuk, hogy a fiatal ember továbbra is kérdez, összefüggéseket kíván megismerni, és nem elégszik meg a bürokratizált iskolával, ahol a metódusnak nagyobb szerepe van, mint a kulturális lényegnek.

A legnagyobb veszély manapság az egyetem eliparosodása; mintha az iskola a hivatásra való nevelés helyett egy nagy laboratóriummá vált volna, vagy menedzseri hivatallá. Olyan embereknek kell az egyetemet kézbe venni, akiknek hivatástudata integrált egyetemi posztjukkal, és akik pályájukat úgy tekintik, mint a jó lelkész híveinek szellemi ellátását. Ezt a tanuló megérzi, és ifjúi idealizmusát az ügy szolgálatába állítja. A többit reá kell hagyni. Ez történik ma is számos helyen, egyetemen és egyebütt. Magánegyetemek létesülnek, szigorú tanulmányokat követő önképzőkörök, előadás-hálózatok, szemináriumok. Ezekből vagy ezekkel párhuzamosan kel majd életre az egyetem eszméje, amely talán tudománykritikával kezdi hivatása gyakorlását, abból a célból, hogy a modernség hübriszét megtörje, és rehabilitálja a tudás más, de éppen olyan méltó diszciplínáit. Ismételjük: nem láthatjuk előre a "programot", a tervrajz lassan bontakozik ki, és a hivatástudatot sem lehet mesterségesen előállítani. Az új egyetem nem a "szép új világ" számára készül. A régiből és az újból adódik majd össze, új és régi meglátások nyomán.

A tudomány kritikáján túl lényeges, hogy az egyetem az elitre irányítsa figyelmét, amely nem társadalmi elit, hanem gondolkodási. A modern elit, már a múlt század szociális konfliktusait figyelembe véve, és azzal a szándékkal, hogy ezeknek véget vessen, az alsó osztályok nevelési ügyét hangsúlyozta. Ez fontos elhatározás volt, de később eltúlozták a dicséretes elvet, méghozzá úgy, hogy tömegfőiskolákat hoztak létre - az amerikai campusokat -, ahol tízezrek mentek át a futószalagon anélkül, hogy a tudás elsajátításáról lett volna szó. Alan Bloom írt erről erős kritikát, és előtte a Harvardon tanító Santayana, aki észlelte, hogy a diáktömeget csak az üzleti világ és a jog felé irányítják, valóságosan elzárva előlük a kultúra gazdag csatornáit.

Újfajta elitképzésre van tehát szükség, mondhatnánk, új emberismeretre, új tanulási irányok feltérképezésére. Ez nemcsak technikai és módszertani megoldásokhoz vezethetne, hanem a belső élet rehabilitálásához. Az egyetemet támogatni kell más iskolákkal is, amelyek más fokokon szólnak a fiatal emberhez, és megmozgatják benne a világ csodálatosságára nyitott fogalmi életet, a filiát (a görög "hajlamot", szeretni vágyást) is.