A FEKETE TÁRSADALOM SZABAD FANTOMJA


[Rich Text formátumú változatban letölthető]


A fekete társadalom árnyékkormánya illegalitásban működik. Az ország határai spirituálisak, amennyiben semmi sem hivatalos. A lakosság mégsem szívesen fogadja be a jövevényeket. Nyelvük nehezen azonosítható. Azt sem tudni, mennyien vannak. De vannak. Időnként maguk demonstrálják, hogy nem fantomországról van szó. Mindenesetre sikerült bevezetniük a kettős állampolgárságot saját embereik számára, akik más időszámítás szerint élnek. Délben is és éjszaka is nekik süt a nap, különösen éjszaka. Nappal igen hasonlítanak az átlagemberre, ez törvény, s mindaddig életben lesz, amíg az átlagember nem hasonlít rájuk eléggé.

A második gazdaság néven emlegetett jelenség nincs minden szempontból fedésbe hozva a második társadalom jóval szemérmesebben kiejtett tünetegyüttesével. Az évtizedekkel ezelőtt szinte mozgalomként kibontakozó nem hivatalos gazdaság egyrészt korábbi közösségi-gazdálkodói hagyományokra épített; másrészt a hivatalossággal szemben régóta élő ellenállóii hagyományokra. S ösztönözte azt a hiánytermő szocializmus vállalkozásgátló ideológiája, bürokráciája, a tőkehiány és a vásárlók szerény életnívója, egyébként pedig a jobb sors utáni általános, nosztalgikus vagy/és peremországbeli sóvárgás. A kiharcolt legális formált kezdettől együtt jártak a határátlépést kockáztató újabb jövedelemszerzési kísérletekkel.

A társadalom a mélyben, a háttérben és álombeli törekvéseiben a hivatalos tablón kívüliként is létezni kezdett. Nem csak a szürkegazdálkodás kényszerből eltagadott adógarasai, bevallatlan iparágai, kisebb-nagyobb szabálysértései átmentésére, hanem fordítva is: a közvetlenül saját zsebre gyakorolt szakmaközi tevékenység nem utolsósorban a felszínen elfojtott társadalmi ambíciók realizálását szolgálta. E második társadalom az elsővel való szoros kapcsolatokban alakult, egyes szegmenseiben akár rátelepedve is arra, amiként a gazdasági oldalról sokan elmondták már, hogy a hivatalos első gazdaság nélkül nem lehetett volna életképes. Már annak idején felmerült a gyanú, hogy ez fordítva is így volt, mert a társadalom maga nehezen tolerálta volna különben a zártságot. Végül is a törvényes formák korlátoltsága és az alacsony hatékonyság más okok mellett ennek a korszaknak is véget vetett. Az egészet azonban nem lehetett meg nem történtté tenni. Mind a kialakult gazdálkodói gyakorlat, mind a második társadalom belharcai és tagozódása az új helyzet kiindulásánál egyéb tényezők társaságában meghatározták az új leosztás alapkörülményeit.

A rendszerváltozás a befejezetlenül maradt eredeti tőkefelhalmozásra is gondot fordított, mialatt a csendes többség ámulva figyelte saját felbátorodását, és eleinte ügyet sem vetett a nagy vagyoni rendező-pályaudvarok váltóira. Az egész. a földindulásra hasonlított. Annál kevésbé csak magyar és posztszocialista a történet, mert a társadalmak belső értékrendje mindenütt már korábban összegyűrődött a nagy tábla-eltolódások közben, és erre az időre már teljes erővel kibontakozott a globalizációs hajsza és föld körüli gründolási láz is. Kevés idő maradt begyakorolni a finom eszközök egységes használatát. Az alkalmi etikai kódexek megvitatása közben élelmes kezdeményező csoportok jelentős terheket vettek a vállukra, könnyítve az avítt tulajdonviszonyok nehézkességén. A különbség a korábbiakhoz képest lényeges: ezúttal az, erkölcsi győzelem sem maradt meg a szájtátiaknak.

Gyakorlatilag azonban más fontos eltérések is adódtak. Míg valamikor vita tárgya lehetett, hogy van-e szervezett bűnözés vagy nincs, s ha nincs, mekkora?, az új helyzetben egyszer csak kiderült, hogy a szervezett bűnözés a klasszikus állami vonalon legfeljebb melléküzemág, rozsdás szárnyvonal a sínek modern hálózatában, melyre voltaképpen nincs is szükség. A másodállások fontosak ugyan az ember életében de az ártatlanságnak ezen a szintjén lassacskán önveszélyesek az ifjúság számára az önkizsákmányolás kissé nevetséges antireklámjaként. Nem ilyesmin múlik a nagykarrier. Lehet dolgozni is, az soká tart, és részben túl sok szerencse kell hozzá. Meg "kapcsolati, bizalmi tőke". Ez utóbbi már langyos közelséget mutat a tűzhöz. Bizony meglehetős általános a vélekedés, hogy a korrupció és általában a bűn termelési tényezők, de legalábbis a tőke legeredetibben felhalmozható megjelenési módja. Mint ilyen, maga is termelési tényező, s mint ilyen, nem bűn. Rossz az, aki rosszra gondol, pontosabban, ha nem. Természetesen a viszonyok átláthatósága minden eddigi szintet meghalad, hisz törvényesség van, demokratikus intézmények és nyilvánosság. Legfeljebb az átlátnivalókhoz ezek újabb generációjára és több társadalmi aktivitásra lenne, szükség.

Hogy s hogyan nem, az új szituációban a mellékes gazdasági tevékenység már kétségkívül a fő a benne részt vevők számára, a körülállóknak van mit áttekinteni. A kissé propaganda ízű becslések azonban a méretekről nagyságrendileg nemigen túlozhatnak, mivel az ellentétes oldalról is ugyanezt állítják. A fogyasztási vizsgálatokon és más felméréseken alapuló számítások is azt támasztják alá, hogy a nemzeti össztermék egyharmada körül veszi ki a részét az egészből ez a szektor- és ágazatsemleges "szektor". Naturáliákban vajon menynyi lehet? A kérdés abból a szempontból is érdekes, milyen mélyen ágyazódott be a jogutód nélkül megszűnt második gazdaság vélt leszármazottja a hazai létezésbe a napi lakossági fogyasztás oldaláról, illetve a legális belső piacot helyettesítve. Nincs mit szépíteni, a korábban összemosott második gazdaság és a fekete gazdaság külön kezelendő. Akkoriban is megjelent a bűnözés a láthatáron, de ez a teljesen állami gazdálkodással ugyanígy volt. Mostanra az illegális gazdasági tevékenységet külön kell értelmezni és vizsgálni a többihez képest. Keletkezése, jellege, forrásai, nagysága és térhódítása ezt teszik szükségessé, valamint a mellékhatásai.

Akármilyen áttétellel, de jelentőssé vált a törvényeket megkerülő, törvényen kívüli és felüli gazdálkodás az országban az elmúlt évtizedben. Átmentési kényszerek, egyéni hajlamok, megélhetési nehézségek, modernizált bűnelkövetési technológiák és berendezkedések, illetve nemzetközi maffiakapacitások épp úgy belejátszottak ebbe, mint a piac intézményrendszerének kialakulásával járó, állítólag természetes (bár kurzusonként nem egyformán természetes) apparátusi, vállalkozói és pénzügyes kísértések. Sajnos, szempontunkból az eredmény elég lényeges ahhoz, hogy ne csupán hipotézisként különítsük el a fekete gazdaságot az egészhez képest, s ezúttal éppenséggel a büntetendő cselekmények gazdasági vonatkozásaival hozzuk szoros összefüggésbe. Létezik kifejezett gazdasági szabálysértés-bűncselekmény, van továbbá olyan más bűntett, melynek gazdasági jövedelemszerző célzata is van. Az előbbiekből kiemelhető az olyan rendszeres elfoglaltság, amely formálisan piacon is megjelenő termékforgalommal, szolgáltatásokkal is együtt jár, másrészt viszont szabálysértést, illetve bűncselekményt valósít meg. A sikkasztás, adócsalás ezen felüli is lehet. Ugyanakkor ebbe a fent leírt halmazba csak kivételesen számítjuk bele a károkozást: akkor, ha ebből az elkövetőnek vagy megbízójának kifejezett anyagi haszna van. (Más szempontból nem érdektelen az okozott kár mértéke sem.) - Itt említjük meg az erkölcsileg elvetett azon magatartásokat és eljárásokat is, amelyek alkalmasak jövedelemszerzésre és melyeket törvény nem tilt ugyan, a többségi társadalom azonban saját kohéziójának és rendjének kockáztatása nélkül nem gyakorolhat. Általában ez a viselkedés is leplezett a nyilvánosság előtt, célja kiváltképp rejtve marad - a szándék szerint.

A fekete gazdálkodás így jellemzett tevékenységhalmaza annyiban összetartozó elemeket fog át, hogy mindegyikük a társadalommal szemben állva működik, lényegében titkosan, lehetőleg adóelkerülő módon, és eközben külön társadalmi szerveződéssel hangolódik össze anonim jelleggel. A szembenállás ténye, a jövedelemszerzés módja és az erkölcsi gátszakadás a résztvevőket egyre inkább e sajátos, egymástól többé-kevésbé független csoportokból álló társadalmi képződményhez társítják. Növekszik az esélye, hogy e csoportok bizonyos feltételek közt együttműködnek, szakosodnak, függelmi viszonyba kerülnek, egyesülnek, s a kialakuló hierarchiában a többség kiszolgáltatottja lesz illegitim vezetőinek. A láncolat szigorú rendben alakul tovább, a hálózatokból azért is nehéz kilépni, mert szokatlanul hatékony az egyéni jövedelem megszerzése felől nézve, mialatt nagyban csökken az esély a polgári rendbe való visszailleszkedésre, s valóban két külön világnak tűnik az eredeti meg a feje tetejére állított. Ekkor már a várakozások és az értékrendek is átíródnak. A számos új szokás és a társaság szintén visszatart. Ha szükséges, a fenyegetés is.

Sokan tiltakozhatnának a közös felsorolás (másokkal egy napon említés) miatt az illegalitás vélt jogainak gyakorló alanyai közül. Mielőtt szakértőik útján ideológiai vitát provokálnának, leszögezhetjük, hogy már avval is kiegyezne ma a köznép, ha észlelne valamilyen stabilitást a honi környezetben, tehát hogy lesz állása még két évig, ki tudja fizetni az ingyenes orvost és iskolát, nem költöztetik ki valakik valamiért otthonról, nem gyakorolják helyette szélhámosok az aláírását, nem kell szégyellnie anyanyelvét és így tovább. Be kellene látni, hogy ez ma nem mind nyilvánvaló. Dokumentálhatóan vannak ilyesmivel foglalkozó mesterek. - Másfelől azt is látni kell, hogy a feketeség meglehetős komoly árnyékot vet valamennyi létszférára. Hogy ennélfogva nagy súllyal érvényesül az általa diktált verseny, hiszen degeneráltan "tőkehatékony", miután kevés akadályt kell legyőznie, s a kenőpénzekre bőven futja a be nem fizetett adóból. Mondhatni, hogy a verseny - másoknak! - természetellenesen, lehetetlenül túlélezett. Azaz ennek sincs makrogazdasági hozadéka; az elbizonytalanított gazdasági stabilitás, sőt, a "rendesekkel" megfizettetett többletköltségek feltartják a beruházásokat és bizony megnövelhetik az inflációt. Persze ez is lehet jó valakinek - a társadalmon kívül. Maga az innováció válhat kétes üzelmek részévé. - Ebbe a "versenybe" a vonzás oldaláról belesodródhat a gyenge, ám ez a kimenetel függvényében erősnek, sőt legerősebbnek is tűnhet. Belekényszerülhet viszont más oldalról az, akit ez a megváltozott, amúgy irreális játékszabály tönkretenne, ha kívül maradna. Mindez tovább élesíti a versenyt. A humán kapacitások deformálódnak, ebben a specializációban a kivetkőzés képessége tárgyiasítja a sikert.

Az az erőtér, amelyben ez lehetséges, azonos azzal a társadalmi közeggel, amelynek sajátszerűségét árnyoldalról a fekete halmaz aktív elemei garantálják. Ebben a térben már nemzetközi hatalmi tényezőként lép fel egy-egy nemzeti maffia, megegyezéseik ragyogó távlatokat ígérnek szinte bármelyik átváltási kurzuson. Szépelgő, de gyanús képzelgés lenne kifelejteni az esélyek közül a politika szerepvállalását Először is: minden történelmi időben eljutottak a nagy kalandorok megkeresései és fizetési meghagyásai a hatalom csúcsára, ahol megfelelő szinten gyakran fogadták őket. Általában azért szerettek tisztakezűnek megmaradni a diktátorok is, bár szakmailag az elitgengsztert mindig feszélyezte a politikusokkal való közös fényképezkedés. Másodszor, de nem utolsósorban a szélsőségbe hajló politikának is attraktív kiegészítő forrása lehet a feketekapcsolat bizalmi tőkéje, ez a fajta társadalmi támogatottság. Harmadszor: létrejöhet egy olyan szoftvercsalád, amely már együtt kezeli a politikai és a fekete kesztyűs eszközöket, azaz együvé tartozóként indítja és tervezi a hozzávaló bábukat, szükség esetén távoktató programot is mellékelve. Ez ma még csak scifi-poén, de nem volna szerencsés pusztán az időre bízni rá a megoldást, illetve a megelőzést.

A nagy fekete kalapba való soroltatás miatt tehát gyanús dolog a nevezetteknek megsértődniük, mert csak műfelháborodásuk megalapozott. Sokkal egyértelműbbek annál közös fellépésük kényszerei, amelyek a társadalomszerveződés módjára hatnak. A totális bűnözés veszélye nem előítélet és fantazmagória, egyébként az egyeduralmi rendszerelt csúcsteljesítményei kevéssé szerves alapon vezettek hasonló eredményre. Félő, hogy más oldalról közelítve a fekete bázisú társadalmiság egyszer stabilabb diktatúrákat is alapíthat ezeknél. S ha ezek az extremálisok mint elméleti veszélyek nem is feltétlenül realizálódnak, a létező konkrét hatások annál elevenebb kárt tudnak okozni.

Más szóval már érintettük a társadalmi ellenkohéziót, illetve az antitársadalom hatását az anyatársadalom immunrendszerére. Amíg fel sem ismerjük, hogy nem elszigetelt, netán ismétlődő jelenséggel van dolgunk, addig a sima bűnözés szokatlan, idegesítő növekedésére gondolunk csak. Nem látszik benne a rendszer, a nem puszta megélhetési kényszer és az, hogy társadalom-szerveződés áll mögötte, más vonatkozásban is akcióképesen. Ez az akcióképesség a bűn közvetlen körét megkerülheti, tisztára mossa saját létét, igazolódhatik politikai eszközökkel is, speciális kultúrája értékeket is hordozhat, csak a befolyása az egész érdekében érvényesül: az ártatlanok rovására. Az inkább fogás, mint beilleszkedési tendencia, hogy humánus gesztusokat is képes gyakorolni a fekete társadalom, alig lehet differenciálni a tetteik közt "kívülről". Pedig kívülről kell, a saját erkölcsi alapok feladása nélkül.

Fantomokkal együtt élni? - Régóta gyakoroljuk. Nem fantomok, csak "védekeznek" a láthatás elől. Együtt élni pedig nem úgy kell, hogy idomuljon hozzájuk a többség, hogy belefeketedik. A fejlődés egy nem folytatható, nem is egészen természetes irányát kell majd visszatéríteni - az eltérülés veszélye nélkül. Nehéz, mert demagóg ígéretekben itt sincs hiány. Ideológiája kiterjedt és ügyesen kommunikált. Lelkiismereti problémákat is képes ébreszteni, hogy a fekete polgárok csak megvalósítják a mindenkiben ott élő lázadót, bátran tengerre bocsátják valamennyiünk genetikai szabad gyökeit, értünk cselekszenek, akik nem mertük ezt megtenni. Ez volna az emberi természet, csak ilyen fejlete kor és társadalom kellett hozzá, hogy mindez felszínre törhessen. Ma még ezt nem lehet mindenkivel megértetni, túl sok az irigy ember, de ez a jövő. Legalább add be a lányaidat hozzánk! Nem is kell más út, de nincs is. - És valóban, hatásos tud lenni a számos tudatbővítő vezéreszme közül ez a könnyen kisorsolható is, megfelelő naivitással és egzisztenciális bizonytalanság közepette hallgatva. Ilyen pedig van.

Ez sem összeesküvés, mert annál spontánabb, nincs is felkészültsége hozzá a fekete társadalomnak. De szüksége sincs rá. Mert az általa okozott bizalomvesztés a józanok körében az ő bázisát növeli. A zavarosban jó ösztönnel tud halászni. A kialakuló negatív ideálok már közvetlen üzleti sikert hoznak számára. Tudati értelemben a legfőbb átbillenési pont a kettős norma látens elterjedése a normál társadalmi közegben. Ez már struktúrabontó és struktúraképző hatású. Akár a fekete én tipikussá válásához eljuttathatja csodálóit a legszélesebb körben. Ez az én már nem protestál a norma felfedezett kettősségével szemben, hanem szurkolni kezd a magas kivételnek és irracionálisan reménykedik. Számára elérhető közelségbe került, szinte megfoghatóa megvalósulás, a megvalósulásnak épp a kivételezettség által minőséget nyert formája.

A valóságos rehabilitáció nehéz. A civilizáció sajátos értékeit csak pozitív meggyőződéssel újíthatja meg, egyelőre túl sokat kockáztat ezekből. Kevés az újonnan kipróbált, általánosítható norma, habár a történelmi időben talán nincs ok türelmetlenségre emiatt. Valamivel aggasztóbb a hamis próféták bestseller-dömpingje, a linkség iránti hiszékenység makacs felfelé ívelése még mindig; - s az, hogy ez világviszonylatban így van, nem feltétlenül a "tanulóidő" jogos meghosszabbítását igazolja. Még kevésbé, hogy épp ezt a hajlamot kell megerősíteni. Amit azonban el kellene kerülni, az a dolgok "végső" összekeverése volna. Meg kellene tudni különböztetni a társadalmi lobbyzást a maffiatrükköktől. Nem szabad, hogy a kétféle szerveződés hibrid képződményei avantgarde életmód-alternatívákat terjesszenek el az ifjúság kontójára. Be kellene látni, hogy a pénzmosással nincs elintézve a tisztes polgári jövő, mert nem mindegy az előtörténet. Nem lehet egyszerűen csak visszavásárolni az elzálogosított személyiséget. A lélek nem babonás ködsűrítmény, mely szobahőmérsékleten majd úgyis elpárolog. És kézzel foghatónak érzékelt dolog is lehet álsiker. Ha például nem annyi az ára, mint mondták.

A társadalom gyanakvását nem oszlatja el az értetlenség. A valóságos eredmények igen. A kárpótlás, a privatizáció és a bankkonszolidáció nem kevés vadhajtása, a korrupció, a rengeteg joghézag, vitatható közbeszerzés, régimódi kijárás, volt munkahelyek és piacok átjátszása megbízhatatlanoknak, rengeteg bennfentes információ, kétes értékű (de méregdrága) tanácsadás... óriási konfliktusokat és feszültségeket teremtett azokban, akik az átalakulás egyébként is alig viselhető terheit kézhez kapták. A belátás kötelessége elsősorban nem rájuk tartozik.

Az akármilyen eredetű destrukció tiszta lapja nem elég a kedvező szituációk szabadkézi rajzának elkészítésére, és az új tétek megjátszásához is megfelelő partnerre van szükség. Az átláthatóság nem maradhat szólam az anyag-információegyenérték korszakában.

Akik rémtörténetnek mondanák a fekete sereg keletkezéstörténetét és mendemondának az idevágó konkrétumokat, bizonyára nem tiltakoznak majd az ellen, ha az árnyjátékok soron következő felvonásainak egyikében a nézők váratlanul felgyújtják a villanyt és megnézik, hogy mi igaz az egészből.